Észak-Magyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-23 / 120. szám

Ibiitek, 1958. május 23. eszakmagyarorszag 5 „Visszahúzó erő“ taűctaikeinézii tanácselnök­kel beszélgettünk a fa­luról, a taiktakenézi gondokról és a mezőgazdasági fejlődés ottani állapotáról. A falu hangulata, »-köz­érzete« jónak mondható, a termelés biztonsága jó eredményeket hozott. A helyes agrárpolitika által meg­alapozott termelési kedv és a me­zőgazdaság jövedelmezőségébe ve­tett hit ki zökkentette a paraszt­embert a lehangoltság, a földtől való húzódozás állapotából. A tak- taikenézi határ szép reményekkel kecsegtet. A falu dolgozóinak szor­galmát, munkaszeretetét dicsérik a jól megmunkált földek, a már május elején térden felül érő őszi kalászosok, a haragoszölden sar- jadzó kapások — és a termelési biztonság meglétének bizonyságául ott az adófizetési statisztika: má­jus 13-án egyetlen nap alatt 6 ezer forint fűtött be. A pontos, lelkids- méretes adófizetést nem adminisz- ■■ tratív intézkedésekkel biztosítja a tanács, a dolgozók — a felvilágosí­tó munka eredményeként — tuda­tában vauinak állampolgári köte­lességüknek. Ha ez a tudatosság és lelkiis­meretesség a falu jövendője, szo­cialista átalakulása iránt is meg­nyilvánulna, nem lenne itt semmú baj. De nehezen mozdulnak a taktiakenéziek az új felé. Miért? Azt mondják, a parasztember ter­mészeténél fogva konzervatív, ma­radi gondolkozású, százszor is megfontolja, míg elhatározza magát egyetlen előrelépésre. Tart az újtól, a megszokott, a régi jelenti számá­ra a biztonságot. Van ebben némi igazság, de nem a beletörődés han­gulatával kell fogadnunk az ef­fajta magy alázatot. A kisparaszti gazdálkodási formákhoz való ra­gaszkodás egyáltalán nem biztonsá­gos, veszélyesebb, mint az új koc­kázata. A kis parcellás gazdálkodás lehetőségei korlátozottak, nem ké­pes kihasználni a belterjesség kí­nálta összes lehetőségeket, /lj i gáncsolja Taktakc ízen a szövetkezés gondolatának va- Üóraváltását? A múlt — kapjuk ka­pásból a választ. Taktakenézen sok volt a cseJédember. Az- urasági föl­dek agyonhajszol-tja i attól tartanak, hogy a szövetkezetben majd .me­gint parancsszóra kell dolgozniok. Azzal érvelnek, hogy voltak ők már cselédek és elegük volt belőle. Igen, cselédek voltak, de a másén, az urak földjén, a magukén nem lehetnek azok, mert a közösbe vitt A hegyek kincset rejtenek föld továbbra is az övék marad és a magükválasztotta vezetők nem az úri hajcsárok utódai, hanem a szo­cialista mezőgazdaság vezetői. Ha pedig a magükválasztotta vezető megfeledkezik magáról és a volt is­pánok nyomdokába lép — van rá orvosság —, a közösség választotta, a közösség el is mozdíthatja tiszt­ségéből. Ez a múltból táplálkozó, visszahúzó erő tehát azonnyombam megszűnik létezni, mihelyt meg­születik a szövetkezet. És van Taktakenézen egy másik viszahúzó erő is — és ez tálán ve­szélyesebb és erősebb is az előbbi­nél. Volt már itt szövetkezet — az emberek emlékeznek rá és ezek az emlékek nem valami szívderítőek. Annyira rosszul működött a hajda­ni tsz, hogy a kormányzat kényte­len volt feloszlatni 1953 tavaszán. De ezek a rossz példájú emlékek is a felejtés homályába merülnek, ha egy jobbat, a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság lehetőségeit valóra váltó tsz-t alakítanak azok, akikre felnéz a falu népe, akik rendes em­berek és jó, lelkiismeretes gazdák. A jó gazda a tsz-ben is jó guzdá- * nak maradva, kisebb erőfeszítés­sel nagyobb jövedelemre tehet szert a közösben. És Taktakenézem sok a jó. lelkiismeretes, muhikasze- rető gazdaember. De Taktakenézen sem kilátásta­lan a helyzet. A fiatalabbak, a vál­tozásra érzékenyebbek már hóna­pok óta foglalkoznak a szövetkezés gondolatával. Több fiatal odahagyta a gyárat, a bányát, a falu. a föld adta lehetőségekre alapozza meg­élhetését. Mert falun -is megél, sőt, jól megél a dolgos, becsületes em­ber. Van a falu határában százva- láhány hold állami .tartalékföld, ezen szeretnék megvetni a lábukat a taktakenézi újatakarók. Egyelőre csak aprómagtermelő szakcsoportot terveznek, aztán — ha minden jól megy — termelőszövetkezetbe tö­mörülnek. C hogy minden jól menjen, eh­^ hez az is kell, hogy a szövetke­zés gondolatával foglalkozók má­sokkal is megszerettessék ezt a gon­dolatot. Több szorgalmas munkás­kézzel többre mennek. Az új élet küszöbén álló — egy­előre még töprengő — taktakenézi- ek lépjék át bátran, erős hittel ezt a küszöböt. Nem maradnak ma­gukra. Államunk segítő jobboi nyújt nekik nehézségeik 'leküzdé­sére. Gulyás Mihály A HEGYALJAI DOMBOK íné­lyenfekvő kincseit, a különböző ás­ványokat nem ma fedezték fel. A Hegyaljai Ásványbánya és örlőmű Vállalat, mely ezeket a kincseket felszínre hozza, igaz nem régen ala­kult, de legrégibb bányája; a füzér- radványi mintegy 130 éves multrá tekint vissza. A kaolint, amit ott bá­nyásznak, már akkor ismerték, $ a Hegyközben egykor működő porce- lánégetőkben fel is használták. Ezek a porcelántárgyak a magyar por­celániparnak múzeumban őrzött re­mekei. A bánya azóta is megvan. Sajátossága, hogy az országban egyedül itt bányásszák a különleges hófehér, úgynevezett ilMt-kaolint, melyet napjainkban is felhasznál a magyar kerámia ipar. A pécsi Zsol­nai gyár csakúgy, mint a hollóházi és a budapesti porcelángyárak. Füzérradvány mellett még vagy öt helyen bányásznak kaolint Hegy- al-jén. Azelőtt »kőporos bányáknak« nevezték ezeket az üzemeiket, nem is sokat gondoltak vele. Napjaink­ban azonban egyre nagyobb jelen­tőségre tesznek szert. Itt var pél­dául a szegilongi kaolinbánya. A Bodrog partján fehér felhőkbe bur­kolózott üzemet mindenki látta, aki Sárospatak felé utazott. A bányá­ban termelt papír kaolint itt őrlik meg. S az őrlésnél keletkezett fehér por lepi be a környéket, mintha liszttel szórták volna be. A szegi bányában bányászott kao­lint a papíripar használja fel. Di­ósgyőri, szolnoki, fűzfői papírgyá­rak rendelik innen a szükséges mennyiséget, s havonta mintegy 400 tonna kerül az ország külön­böző részébe. A szegilongi bányát és őrlőművet most mintegy másfél­millió forinttal korszerűsítették. A bányát és az őrlőművct 1 800 méte­res földalatti vágattal kötötték ösz- sze. A kitermelés helyéről így köz­vetlenül kerül a papirkaolin az őr­lőbe. Az őrlőt is korszerűsítették« Üj, verő lányé ros malmokat állítot­tak üzembe. Ezzel mintegy 50 szá­zalékkal növelték kapacitását. HA NAGY JELENTŐSÉGŰ a kaolinbányászat, amit a különféle iparok szélűben-hosszá ban haszno­sítanak, még jelentősebb és egyre ~ooo­Ülést tartott az Irodalmi Tanács Az Irodalmi Tanács ülésén több fontos problémát vitattak meg. Tár­gyalták az új honorárium-rendeletet, valamint az 1958. évi könyvkiadási programot. Az utóbbiról megállapí­tották, hogy a papirnehézségek nem érintik az élő magyar írók művei­nek kiadását. Az Irodalmi Tanács a Művelődés­ügyi Minisztériummal egyetértésben megvitatta és kialakította az új iro­dalmi osztály hatáskörét és felada­tait. A tanács foglalkozott az idei könyvnapok programjával is — eze­ket június végén és július elején rendezik meg — s felkér majd író­kat, hogy vegyenek részt a budapesti és vidéki könyvnapok megnyitásán, s tartsanak előadásokat és vita- délutánokat. Az Irodalmi Tanács vé­gül más időszerű kérdéseket tár­gyalt. (MTI) Békét a világnak! Hányszor feküdtél már a puha, zöld fű­ben, nézve a felhőtlen, bársonyos, sírna, kék eget. Melletted felesé­ged, gyermeked, vagy unokád. Vajon ilyen­kor eszedbe jutott-e, hogy az a szín, amit látsz, a béke színe. Szakitotta-e meg gon­dolatodat a rémület, a melletted lévő felesé­gedet, gyermekeidet, unokáidat féltő érzés., hogy a következő pil­lanatban minden ki­aludhat. Megáll feleséged si­mogató keze, gyerme­ked kacaja és minden ama körülötted van, le­égve, romokban hever. A zöld fák leégve, a madarak elnémulva, elégve hevernek és fe­lettetek a békés kék eget a haláltihozó füst- felleg teszi csúffá. Nem, ez nem rémítő álom, bármelyik pilla­natban bekövetkezhet. Tudom, sokán nem hi­szitek. Pedig így van! íme a film, ami előt­ted pergett. V^i.jon a német fa­siszták éreztek-e lelki- ismereti urdaiást a gáz­kamrákban legyilkolt nagyapákért, nagy­mamákért. apákért, anyákért, fiatalokért, a pici újszülöttekért? Nem, nem éreztek. De figyeljetek csak. Tovább pereg a film: Oradour, Lidice, de máris új filmkocka vaui előtted: Hirosima, Nagaszaki, sűrű láng- és füsttenger borít mindent és ahogy a kép tisztul, előtted fek­szik romokban a két város és a romok kö­zölt több mint 200.001) ember, köztük öreg, fiatal, pici csecsemőjét ölelő szénné égett anya, hívő és nem hívő — az első atombombák áldozatai. És a film főszereplői Roc-kefelle- -------------ooo-----------------­r ek. Morganok, a pénz, a pénz. Pergessük to­vább a filmet: Újabb képek: Korea, Indo­kína, Tunisz, Algír, Omán, Kenya, Cyprus, mind-mind megannyi véres, semmit nem kí­mélő jelenetek. Borzalmas képek ezek és Te szorosabban Öleled magadhoz gyer­mekedet. Szexet né d a világba bclekiáltani: Nem!!! Békét!!! A háborút meg lehet akadályozni, nem vagy egyedül, csak bátran kiáltsad! Békét! Veled vannak az egész vilá­gon, öregek, fiatalok, a családjukat féltő apák, a gyermekeikért rettegő anyák és veled van az emberiség sok­százmilliós tömege — aki lefogja a pénz őrültjeinek a kezét — és veled együtt kiáltja: Békét! Békét! Békét a világnak! Kovács Barnabás Ünnepséget rendeznek a hét végén Borsod megyében Borsod megyének alig lesz olyan járása vasárnap, ahol a népek barátsága hónapja jegyében ne rendeznének békegyűléseket, ün­nepségeket. A béke bizottságok és a tömegszervezetek ezen a na­pon köszöntik a gyermekeket is. A nemzetközi gyermeknap előestéjén például Borsodnádasdon színes lam­pionokkal és fáklyákkal vonulnak fel a fiatalok, majd tűzijátékkal üd- vözlik a népek barátsága hónapját. Másnap a környékbeli falvak dolgo­zóinak részvételével békegyűlést tartanak — amelyen csehszlovák vendégek is résztvesznek. Vasárnap a sátoraljaújhelyi és ózdi békehárcosok határtalálkozó­kat rendeznek. A békegyűlések után a csehszlovák küldöttek megtekintik a két város üzemeit, nevezetessé­geit. Ezen a napon a sátoraljaújhe­lyi művelődési házban a hegyközi és bodrogközi dalosok 12 énekkara — nagyobbrészt a népek dalaiból — ad hangversenyt. A vasárnap kiemelkedő eseménye a tardi matyó napok megnyitása lesz, ahol Ortutay Gyula, a Hazafias Nép­front-Országos Tanácsának főtitkára mond beszédet. Az ünnepi napon népművészeti kiállítás nyílik, majd délután a „Tardi helyzet ma” cím­mel ankétot rendeznek a községben. Szép emlékkel távoztak Cigándról azok a nevelők, akik a múlt, a jelen és a jövő vizsgálatában együtt töltöt­tek egy egész napot. Szakmai ta­nácskozás volt ez. A nevelés kérdé­seivel foglalkoztak. Ami ott történt, nem csupán az ő ügyük, hanem min­denki égető kérdése. Közügy. Érde­mes vele nekünk is megismerkedni. Találkozás a múlttal A sárospataki tanítóképző nevelő­testülete és ifjúsága elkísérte a bal­lagás előtt álló negyedéveseket egy községbe, hogy ott a nevelő szemé­vel nézzenek szét, milyen egy falu múltja, jelene és jövője. Lapozgas­sanak az élet mrtott könyvében, ért­sék meg az é'et nagy iskolájának igazi összefüggéseit. ... Két öreg nevelő lépett a Pó­diumra. Két régi pataki diák. Het­ven éves az egyik, hetvennégy a má­sik. A tanítóképző padjaiból kerül­tek ide, itt élték le az egész életü­ket. Fehérhajú, mosolygós szemű, kedves két öreg tanító, ők fognak felelgetni azokra a kérdésekre, ame­lyeket feltesznek az újak, a most in­dulók, akik látni szeretnék az első lépések megtétele előtt, hogy mi vár egy nevelőre, mit kell tudnia egy nevelőnek. A várakozás feszült csendje, izgal­ma dobogtatja a szivünket. A terem zsúfolásig megtelt. A beszélgetés vezetője az asztalra helyezi a fehér papírlapot. Kezdődik. A két fehér­hajú egymásra pillant. A mai neve­lők, nevezetesen a cigándi általános iskola és a pataki tanítóképző neve­PEDAGÓGUSOK Három nemzedék tanítóinak találkozója Cigándon lói is pillantást váltanak, majd a le­endő tanítókra tekintenek. Ezt mond­ják egymásnak: „Hallgassuk, hall­gassuk, mert a vallomás nekünk szól!” — Milyen volt az életük? — Szép, nagyon szép ... — Mi az élet öröme? — A mun­ka. .. — — Élete meghozta-e azt az ered­ményt, amelyet remélt? — hangzik az újabb kérdés. — Megváltozott az élet. Szebb lett. Ebben nekem is- van részem. — Milyen volt az élet akkor, ami­kor először lépett a katedrára? — 120 gyermek volt egy tanterem­ben. A ma nevelői előtt olvadoznak a súlyosnak vélt nehézségek. A leen­dő tanítók arra gondolnak, vajon milyen lesz az iskola, a fejlődés üte­mét látva, másik 50 év múlva? — Tessék még rhondani valamit. — Néhány hónappal ezelőtt még tanítottam. Ismét visszahívtak és akkor láttam, hogy minden gyermek szép, piros almát hozott az iskolába. Süteményt is ettek. — És akkor? Akkor régen...? — Hát bizony, napraforgómagot. — Most szép ruhát látunk a tanu­lókon. És akkor? — Sok volt a rongyos gyermek. i.. így beszélgetnek. Hálás szívvel emlékeznek vissza az évtizedek óta porladozó volt pataki tanárokra. Szólnak azokról a tanítótársakról, akik magasan hordozták a kultúra zászlaját. Az ének és zene szépségei­ről, a dolgozó néppel való együtt­élésről, a pásztorokról, a parasztok­ról, a kicsinyekről, a nagyokról. Egy­más mellé kerülnek a múlt és a je­len érdekes szavai: presbitérium, fő­szolgabíró, termelőszövetkezet, ta­nács. így beszélgetnek sokáig. Nem jegyzem már papírra a felvetődő gondolatokat. Megáll a kezemben a ceruza. A szívembe vésem a szava­kat, a két öreget is oda zárom. Amikor elhallgat ajkukon a szó, megilletödve nézünk rájuk. A két öreg pedagógusra: Kántor, Mihályra és Nagy Dezsőre ... Beszél a jelen ... A cigándi tanítók bevezetik isko­lájukba a diákolcat. Előttük taníta­nak ... Két pedagógiai szakos tanár vezeti őket. Bemennek az igazgató irodájába. Beszélgetnek a gyerekek­kel. A Petőfi Termelőszövetkezet gépkocsit küld. Figyelik a mintasze­rű állattenyésztést. A mezőgazdaság­tan tanára vezeti a társalgást. A földrajztanár a Tisza-töltésén áll, a szivattyú mellett sok érdekes ese­ményről esik szó ... Két népműve­lési szakosztályvezető a néprajz tit­kait bontogatja ...A zenetanár szer­vezi a rögtönzött hangversenyt. A j cigándi nevelők versenyeznek . . .X Győznek. Győzik akarattal. Győzik X erővel. Győzik szívvel és lélekkel. 1 ők a ma emberei, akik a jelenről « beszélnek. A jelen meg róluk... X ... és beszél a jövő is « Este zsúfolásig megtelik a kultúr- \ otthon. Itt van a falu apraja, nagyja. $ A tanács vezetői összedugják fejű- 2 két a tanítóképző egyik nevelőjével, X tervet készítenek a jövőre. Az elő- X csarnokban is álldogálnak. Az álta- j lános iskola és a tanítóképző ifjúsá- « ga mutatkozik be. Igazán szép_, amit \ látunk és hallunk. A gyermekek { tánca kiforrott, az énekkar és aj zenekar remekel. A szavalok ügye- j sek. Mégis a legszebb, legmaradan- j dóbb az utolsó percek váratlan je- X lenete. Egy búcsúzó diák lép elénk, j Vall. Fogadalmat tesz. Nyílt színen\ mondja el, mit érez. j Hallgatjuk: • j — Megértettük, amit ma láttunk j és hallottunk. Megértettük mindazt,4 amit az iskolában bíztak ránk ne-j velőink. Tudjuk, hogy mit vár a nép. j Mi ígérjük, hogy életünk utolsó őrá-j jáig hívek leszünk hozzájuk. j Ismét csend. Cigánd népe megille-\ tődve néz a már összehúzott füg- < gönyre. Áttekint azon, az ötven éven < is, ami ezután következik. És bízik... < Amikor a vonat megindul az éjsza- ; kában, már szendereg Cigánd. S mi- j re visszaérkeznek a diákok, már tűz- J pirosán ébred a nap. ; SZATMÁRY FERENC; i nagyobb jelentőségre tesz szert a másik »-kincs«: a bentenit. Ezt a furcsa nevű földfémet min­áénak előtt a mélyfúró ipar. az olaj­bányászat használja fel. Nem ki­sebb a jelentősége azonban a:? ön­tödékben sem, a formakészítésnél, különösen, mióta egyre szélesebb alkalmazásra talál a szaraz formá­zás. Bentonitot. az országban máshol is bányásznak. A hegyaljai hcnto- nitinak azonban szinte behozhatat­lan előnye van: tulajdonságaiban vetekszik a világpiacon eddig leg­jobbnak tartott kanadai ben Ion it­tál. • A bentonitot megörülve, ahogy szaknyelven mondják: előkészítve hozzák forgalomba. Eddig nálunk éppen az őrléssel volt baj. Nem tudtuk a világpiacon megkívánt finomságára őrölni a kiváló tulaj­donságú bentonitot. Ezen most már segítettek. A mádi őrlőmű­ben új felszerelést rendeztek be. Ezzel a finomság már lényegesen javult. De még mindig nem a leg­tökéletesebb. Ép az ásványbánya vezetői azt tartják legfontosabb feladatuknak, hogy minőségileg is megfelelőképpen tud járták jelent­kezni a világpiacon. Mert a bentonitot már nem csak hazai viszonylatban használjuk fel. Igen jelentős exportunk is van be­lőle. Svédországban, Kelet- és Nyu­gatnémetországban, Lengyelor­szágban, Csehszilovákiá'bE n már is­merik a hegyaljai bentonitot. Ami pedig a vállalat dicsőségére válik: az exportált bentonitra nem is ér­kezett reklamáció! Nem nagy jelentőséget tulajdo­nítottak eddig a mád^koldui^ bá­nyában termelt kvarcitmak. Ez az erős. kovasav tartalmú kőzet ki­váló anyaga a szüiika-tógláknak. Fontossága különösen az utóbbi időben nőtt meg, mióta az egyetlen komoly hazai lelőhely lett. A VILÁGON MAR eléggé elter­jed, s nálunk is egyre komolyabb kísérletek folynak az úgynevezett könnyű-épületelemeik felhasználá­sára. Ennek pedig nélkülözhetet­len anyaga a perlit. Ez a furcsa nevű ásvány szintén nagy mennyi­ségben található Hegyalján. Tulaj­donsága, hogy hevítés mellett úgy kipattog, mint a kukorica, térfoga­ta megnövekszik. Emellett könnyű; Hazad felihasználása még csak kí­sérleti stádiumban vain, azonban már hosszabb ideje exportálunk belőle Hollandiába. De más kül­földi államok részéiül is nagy az érdeklődés, különösen az utóbbi időben. Jelenleg még csak idősza­kosan, a rendelésnek megfelelően, bányásszák Pál'háza melllett. Re­méljük. mihamarább elkövetkezik az az idő, amikor a magyar építő­ipar is mind nagyobb mennyiséget igényel ebből az egyre nagyobb je­lentőségre szert tevő építőanyag­ból. A felsoroltakon kívül még számos érdekes, sokak előtt ismeretlen ás­ványt rejtenek a hegyaljai dom­bok. Ilyen például a 1 iparit, melyet a fehércement készítésnél használ­nak felr vagy a kovaföld, melyet a derítő- és szigetelőiparban hasz­nálnak — és Svájcnak is expor- tálunk. 1 Nyolcféle terméket bányásznak j a Hegyaljai Ásványbánya és Örlő- | mű Vállalat üzemeiben. A perku- X pad gipszbányátó-1 a pállházai per­♦ litbányáig húzódó területen vam- Z nak a föld féméit felszínre küldő t bányák. I AHOGY FEJLŐDIK A KÖNY- X NYÜ1PAR, ahogy egyre újabb és ♦ újabb felhasználási területét talál- X ják meg a földfémeknek, — úgy nő X mind nagyobb jelentőségre a hegy- 1 aljai ásványbányák szerepe is. Bi- t zonyítja ezt többek között, hogy X rövidesen megkezdik a korszerű X követelményeknek megfelelő új ♦ örlőmű építését is, melynek 1960-ra | kell — a tervek szarint — elké­♦ szülnie. | Az új, a korszerű ipar használta Z ásványok mellett van egy. ami J már többszáz éves múltra tekint Í vissza a hegyaljai ásványbányász- kodás történe tében. Ez pedig a maiomköipar. Sárospatákon van a vállalat malomkőgyára. Kezdettől mióta a búzát hengermalmokban őrlik. Ma az ásványok őrlésére használatos malomköve két készíte­nek. De ezeket a malomköveket használják fel Kalocsa környékén a papriikamalmok is. Havonta mint- « egy 30—35 darab különböző mé- t re tű malomkövet készítenek. Néha t külföldnek is szállítanak. X A NAGYÜZEMI KIFEJLŐDÉS X felé haladó hegyaljai vegyesás- ♦ ványbányászlkodás így olvasztja « magába az egykor még céh-kivált- | ságlevél alapján művelt régi-régi ♦ iparágat is, mert a tokaji hegyek X nem csak lankáin, de mélyükben is ♦ kincset rejtenek. K. L.

Next

/
Thumbnails
Contents