Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-11 / 85. szám
Péntek, 1958. április 11. 6SZAKMAGYARORSZÁG NEMZETI FÜGGETLENSÉGÜNK A TÖRI ÉNELEM TÜKRÉBEN Q izonyára sokan megkérdezik: u vajon indokolt-e ma is erről beszélnünk, hiszen 13 év óta történelmi igazsággá vált nemzeti függetlenségünk. Igen, indokolt és szükséges! Indokolt, mert a német fasizmus után függetlenségünket ma új agres&zor: az amerikai imperializmus világűr almi törekvése fenyegeti. Beszélni kell erről azért is, mert a kozmopolita reakció amerikai zsoldban álló propagandista ügynökei úgy tüntetik fel a Szovjetunió szerepét, mint nemzeti öntudatunk rabsagba fojtását, nemzeti létünk, függetlenségünk megsemmisülését. Ajról beszélnek, hogy népi demokráciánk idegen szuronyok védelme alatt jött létre. 13 éve. a „szabad világ” kufárkodó prófétái, hazánk úgynevezett felszabadításáról prédikálnak. Ez a „felszabadító” gondolat, állt az 1956-os ellenforradalom homlokterében is. Ma már világos, hogy egyben a Szovjetuniót, a szabadság és a függetlenség legigazibb zászlóvivőjét akarták és akarják befeketíteni népünk előtt. M égy és fél évszázadon árt annyi ^ súlyos tragédia szakadt népünkre. S e tragédiák sorozata 1526-ban a mohácsi vésszel, az első független magyar állam gyászos bukásával kezdődött. Másfél évszázadon keresztül vére hu Hatásával küzdött a magyar a török hódítók ellen. A nemzeti függetlenségért való harc történetének utolsó négyszáz esztendejét a német elnyomatás és az Ausztriától való gyarmati függés elleni küzdelem töltötte ki. A nemzeti függetlenséget tipró, a társadalmi haladást megbénító zsarnokság ellen megszakítás nélkül hol nyílt, hol burkolt formában, de folytatta népünk a küzdelmet. Nemzeti függetlenségi harcainknak számos fényes, dicső állomásait, — de emellett sajnos keserű tanulságait is őrzi a történelem. A függetlenségi harc zászlaja alatt gyülekeztek Rákóczi ku- rucaá, Esze Tamás talpasai. Ez a harc, amelyet ők újra kezdtek, nemzeti függetlenségi harcaink legszebb fejezetei közé tartozik, s egyben eszmei előfutára is volt 1848-nak, a polgári forradalmak nemzeti szabadságharcának. A reakciós osztrák abszolutizmus ellen léptek politikai küzdőtérre 1848 „viharmadarai”, ez ellen szólította Petőfi a világ- .szabadság jelszavával összefogásra a szétszórt nemzetet. És Kossuth hívó szavára az egész nemzet apraja, i nagyja fegyvert fogott Magyarország önállóságának visszaszerzéséért) és hadat üzent merészen a Habsburg i abszolutizmusnak, egyben az egész i európai reakciónak. De ez a harc sem hozhatott végleges változást, a sötét nemzeti elnyomatás tovább folytatódott, s még a századforduló sem javított a szomorú helyzeten, sőt súlyosbította azt. Az első világháborúban a szó szoros értelmében Magyarország elvérzett a német imperializmus érdekeiért. De a magyarság nem akart meghalni, nem adtá fel évszázados tradícióikkal teli függetlenségi eszméit, élni akart, és ezért kész volt újra felvenni a harcot a nemzet önálló létéért. Az újabb forradalom mint kiút a teljes nemzeti pusztulás elől, már egyre élesebben rajzolódik a magyar élet egére 1918 októberében. 1919 március 21-én már úgy látszott, hogy véglegesen győz a magyar nép évszázados függetlenségi harca, mert a hatalmat a munkás- osztály vette kezébe, a fiatal proletárállam kivívta népünk szabadságát, függetlenségét. CZ zek a küzdelmeik voltak a ma*— gyár nemzeti függetlenségért folyó harc legfényesebb állomásai. De, bármennyire is hősiesek voltak ezek a küzdelmek, nem járhattak sikerrel, mert mindig „Magára hagyták, egymagára — A gyáva népek aj magyart!”, s mert Európa minden J reakciós hatalma összefogott eile- J nünk és véjrbefoj tóttá önálló nem- * zeti létünkért való törekvéseinket. ♦ Rákóczi szabadságharcát a magyar f uralkodó osztályok külső segítség- í gel, a német és osztrák zsoldos sere- gek latbavetésével törték le, 1849- * ben és 1919-ben ugyancsak idegen J hadseregek segítségével verték le a| magyar nép függetlenségi mozgal-j mát, s a magyar nemzet ellenségei- r nek szuronyára támaszkodva vissza- J állították a maguk népellenes ha-» talmát. Magyarország rabszolgasors-» ba döntése, gyarmati alárendeltsége» az egyik fő oka volt nemzetünk szá- f zadoikra kiható gazdasági és társa- J dalmi elmaradottságának. A Horthy; J reakció Magyarországot a legreak-» .ciósabb fasiszta országokhoz láncol- * ta és 1941-ben az első világháborútól' is szégyenletesebb katasztrófába vit-1 te az országot. I/' özei 450 éves függetlenségi harcunk küzdelmét koronáz- ! ta a Szovjetunió 1945-ben, mikori felszabadította hazánkat. Kis nem-! zet vagyunk — de tisztában kell len-! nünk azzal, hogy pusztulás lett volna nemzetünk sorsa, ha nem olyan országgal van dolgunk, mint a Szovjetunió; amelynek vezetői meg tudták különböztetni a németbarát reakciós és agresszív magyar vezető köröket a szabadságszerető, a németeket gyűlölő magyar néptől. A hatalmas Szovjetunió a kis népek önzetlen védelmezője, a nemzetek egyenjogúságának előharcosa testvéri jobbját nyújtotta segítségül. 1945-ben először fordult elő történelmünk folyamán, hogy a magyar dolgozó nép végre megkapta a rég- várt szabadságot, hogy végre önállóan, független állami életet éljen, hogy pótolja elmaradottságát és felsorakoztassa hazáját a haladó népek élvonalába. Többé már nem vagyunk egyedül, magunkra hagyatva, elszigetelten. Népünk igaz barátja, a Szovjetunió mindenben támogat bennünket. Hazánkban a nemzeti függetlenség ügye eggyé vált a szocializmus ügyével, mert e kettő elválaszthatatlan egymástól. Népünk igazi, nemzeti függetlenségét a Szovjetunió segítségével vívtuk ki. De függetlenségünk támogatása nem 1945-ben kezdődött, ennek történelmi gyökere, múltja van. Közös kapcsolataink az 1917-es októberi szocialista forradalomhoz nyúlnak vissza, amikor magyar proletárok — együtt az orosz munkás és paraszt tömegekkel — segédkezet nyújtottak a felszabadulásban. A felszabadult nép viszonozta ezt a segítséget a szovjet hatalom megszületésétől kezdve. 1919-ben testvéri szövetségese volt a Tanácsköztársaságnak, de akkor még az erkölcsi. politikai segítségen túl katonai segítséget" nem tudott nyújtani az antant hatalmak ellen, mert ő maga is 14 intervenciós ország hadseregei ellen vívta élet-halál harcát. De 1956 októberében, amikor a belső reakció külső imperialista erők segítségével nemzetünk létét és függetlenségét veszélyeztető ellenforradalmat robbantott ki, a Szovjetunió habozás nélkül segítségünkre sietett. Az imperialisták a magyar . népnek nyújtott testvéri segítségét hazug rágalomhadjárattal igyekeznek befeketíteni. „Beavatkozásról”. idegen szuronyok hozta szabadságról acsarkodónak. Mit jelent a magyar nép számára ez áz úgynevezett beavatkozás? Azt, hogy 1945-től, a felszabadulás pillanatától kezdve napjainkig szüntelenül érezzük a Szovjetúnió baráti támogatását. Azt a támogatást, amely alapvetően megváltoztatta hazánk gazdasági, politikai és társadalmi arculatát. Idegen szuronyok — ordítják szüntelenül. De kinek idegenek' ezek a szuronyok? Idegen a herceg Eszterházyaknaik, s a Mind- szenty Józsefeknek, a volt tőkéseknek és más, a népek szabadságára, nemzeti függetlenségére törő nyugati imperialistáknak. Igen. ők 13 éve úgynevezett felszabadításról ábrándoznak. s hogy mit. jelentett népünk számára az ő felszabadításuk, azt jól mutatta az ellenforradalom. Ma már nem kétséges, hogy a hazai és külső reakció udvari azt akarta megismételni, amit 1849-ben és 1919-ben. Idegen szurony? Nem idegen ez a munkásoknak, parasztoknak. akik jo'pfot. földet ^s hatalmat kaptak. De idegen a Horthy-fasiz- mus főjegyzőinek, csendőreinek és egyéb népnyúzóknak. Nekünk nem idegen, mert ez a fegyver a mi fegyverünk, a felszabadult dolgozó nép fegyvere is. Az a hadsereg, amely elhozta a szabadságot, a mi hadseregünk is, szabadságunk és füesetlenségünk védelmezője. Ebből következik, hogy nemzeti létünknek, társadalmi haladásunknak legfőbb bizto- a Szovjetunió. M emzeti függetlenségünk védel* ^ me azt követeli, hogy továbbra is a Szovjetunióra támaszkod-, junk. Elismerjük szerepét a népek függetlenségi harcában. Mi ragaszkodunk nemzeti függetlenségünkhöz, ezt a ragaszkodásunkat megsokszorozza az, hogy ma már nemcsak azt tudjuk, mit jelent, ha egy nép nélkülözni kénytelen nemzeti függetlenségét, de azt is alkalmunk volt tapasztalni, hogy mit jelent a Szovjetunió adta függetlenség, mely lehetővé tette, hogy leszámoljunk minden belső és külső ellenségünkkel, akik örök bosszúra esküdtek népünk nemzeti fennmaradás^ éllen. A szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatása még jobban elmélyítette a két nép közötti barátságot, s ez újabb biztosítéka szocialista építésünk és nemzeti függetlenségünk védelmének. Pál Lajos Ülést tartott a MEÜOSZ elnöksége A Mezőgazdasági és Erdészeti Dől- eddigi tevékenységet és megtárgyal- gozók Szakszervezetének elnöksége ták a szakszervezetnek a giépállorná- csütörtökön központi vezetőségi sokon folytatott működését és annak ülést tartott. Az ülésen Halász Jó- tanulságait. Az április 10-i ülésen zsef, a MEDOSZ titkára ismertette számos gépállomási dolgozó és szaka MEDOSZ II. Kongresszusa ^ résztvett, akik hozzászól*végzett munkát es a SZOT XIX. A , ’ ___ k ongresszusának tanulságait. Az ülé- sarkkal támogatták a szakszervezet sen megbeszélték és értékelték az munkáját. (MTI) A terme.őszövetkezeti tagok nyugdíjigénylesórő! A termelőszövetkezetekben nagy megelégedéssel fogadták a nyugdíj- törvényről szóló 65-ös számú törvényerejű rendeletet. A legtöbb helyen már intézkedett a vezetőség, hogy az arra jogosultak mielőbb kézhez kapják az őket megillető havi 315 forintos nyugdíjat. A tsz vezetőségeknek rendelkezésükre áll a végrehajtási utasítás és a termelőszövetkezeti tanács megyei megbízottja is kiadta már a tájékoztatót, hogy miként kell eljárná az egyes nyugdíj-ügyek intézésénél. Az ötévi tagság után járó kivételes nyugdíjat legkésőbb május 26-ig lehet igényelni. Aki megfeledkezik erről, az legfeljebb csak rokkantsági nyugdíjat kaphat, vagy 10 nyugdíjévét kell igazolnia. A kivételes nyugdíj feltételeit a rendelet 4. pontja határozza meg. Nyugdíj ügyben a következőképpen kell ed járni: a nyugdíjat nem az idős termelőszövetkezeti tagnak, hanem a szövetkezet' vezetőségének kell igényelni. A tsz igénybejelentőlapot kór a tsz tanács megyei megbízottjától és a kitöltött bejelentő- lapot kell elküldeni, az Országos N yugdí jintézetnek. Minthogy a határidő meglehetősen, rövid, helyes, ha termelőszövetkezeteink vezetői figyelmesen átnézik nyilvántartásukat és nyugdíjat igényelnek mindazoknak a tagoknak, akiik érre jogosultak. A kivételes öregségi nyugdíj ösz- szegét legkorábban 1958. január 1-től kezdve folyósítják (havi 315 forint). Akinek régebbi munkaviszony alapján jelenleg is van nyugdíja, az kivételes öregségi nyugdíjat nem kaphat. A havi 120 forintos mezőgazdasági öregségi, vagy havi 75 forintos mezőgazdasági özvegyi járadékban részesült idős . termelőszövetkezeti tagoknak, ezt a támogatást 315 forintra egészítik ki. A kivételes öregségi nyugdíjat a férj és a feleség külön-külön is megkaphatja, ha1 mindketten igényjogosultak. A rokkantsági nyugdíj esetében a nyugdíj összege azonos az öregségi nyugdíjjal. A rokkantsági nyugdíjat öt évi tagság után életkorra való tekintet nélkül megkaphatja bárki, ha legalább kéthaamadrészben munkaképtelen és ez az állapota egy éven belül előreláthatóan nem szűnik meg. A rokkantsági nyugdíj bejelentése nincs határidőhöz kötve. Ugyanez áll fenn a 10 nyugdíjév alapján járó nyugdíj igénylés esetében. A 10 nyugdíjév állapján járó nyugdíj igénylésnél nem csupán a termelőszövetkezetben eltöltött éveket veszik figyelembe, hanem azokat, az időtartamokat is, amelyek alatt a nyugdíjat igénylő termelőszövetkezeti tag öregségi vagy nyugdíjbiztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonyban állott, feltéve, hogy ezt a szerzett jogát nem veszítette el. A nyugdíjigénylést — ez utóbbi esetben — nem a termelőszövetkezet adja be, hanem maga a tag az illetékes SZTK alközpontnál. Az ezzel kapcsolatos kérdéseket úgy tárgyalják a termelőszövetkezet vezetői és tagjai, hogy ne csupán csak a termelőszövetkezeti tagok ismerjék, hanem ismerje meg minden dolgozó paraszt, legyenek tudatában az egyénileg dolgozó parasztok, hogy a termelőszövetkezetben a dolgozóknak öreg napjaikra is meg van a biztonságos életük. Szemén Miklós Képek a szovjet kormányküldöttség miskolci látogatásáról A MÁV-telepi iskola úttörői nevében Pocsoly Éva orosz nyelven köszöntötte a szovjet vendégeket. A nőtanács küldötte virággal ékesítette Kozlov elvtárs kabáthajtókáját. Kozlov és Münnich 'Ívtársak az indulás pillanatában. A pályaudvaron búcsúznak a kedves vendégek. Képünkön Apró Antal, dr. Münnich Ferenc, V. V. Grisin, Prieszol József és F, R.f Kozlov elvtár sak láthatók* (Martmecz György
