Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-09 / 83. szám

Szerda, 1958. április 9. RSZAKMAGYARORSZAG s Kádár János elvtárs beszéde i MAR TÖBB MINT EGY ÉVE esi- i nálom, minden héten megveszem a I magam három szelvényét, minden i héten sajátkezűleg töltöm ki. Nem i kicsinyeskedek. Nem dolgozom sem- imilyen számítási — lottózási kulccsal. i Kinéztem magamnak öt számot. Öt i kabala szám: 7, 13, 21, 33, 77. Az ÁUtóbbi időben lényegesen csökkent a Jmunkám ezzel az előfizetéses lottó- a zással, bár kezdem belátni, hogy ez A nem nyújt száz százalékos lottószóra- ^hozást. Úgy igazi az, ha minden hé- \ten becsületesen megírja, megdruk­S kolja az ember. Engem most már tulajdonképpen nem is maga a nyereség érdekel. *Nem. Ha nyerek, úgyis jó. Persze az ^idegesít, ha csak 2—3 találatom van, , is holmi bagatell összeggel csigázzák A fel szerencseimádatomat. Ezúttal ké- (lrém a tisztelt lottóközpontot, hogy Iengem csak akkor zavarjon parlagi ivyugalmamban, ha öt találatom van. ^Én nem vagyok szemérmes ember: Ásókat akarok nyerni. Mondjuk fél­millión felül. Itt válaszolok Pintér (i János miskolci lottózótársam levelére (iis, amit szerkesztőségünkhöz küldött. ,, \ Pintér János barátunk is mint sokan , ^mások — cca. kétmillióan ebben az országban — nyerni akar a lottón. Igaza van. Mindenki azért lottózza el hetenként azt a. nem tudom hányszor 3.30-at. ő azonban meg akarja refor­málni a lottót. Az a nézete,' hogy ám legyen kevesebb az egy nyerőre eső de hisz hol lesz a garázs ... Lám, ő jóval modernebb gondolkodású, mint jómagam. Egyszóval valahogy így ... Persze ilyesmi, mármint a szabad fantáziá- lás egyénenként, lottózóiként változik, de egyben mindnyájan megegyezünk, a lottónak, totónak, s valamennyi nyereségjátéknak a reménytkeltés a lényege. EZÉRT MONDTAM már eszme-, futtatásom elején, hogy engem las-, san maga a nyereség kezd tudatosan nem érdekelni. Arról úgyis szilárdan meg vagyok győződve, hogy egyszer nyernem kell. Azonban azt is tudom. hogy ez még távoli jövő. Éppen ezért jelenleg az egész ügylet lélektani vo­natkozásai érdekelnek inkább. Mióta a Lottó a világra jött, sajátságos hangulatbéli változásokat figyelek meg magamon, de főleg másokon. Zárás előtti délutánokon el-elnézr. tem a Tanácsház téri meg a Szemere utcai lottóklubba. Mintha kicserélték vohia az embereket. Ancsi néni, az örökveszekedő házisárkány átszelte- műit, diáklányos mosollyal csúsztatja a ládikába a szerencselevelet. A na­ponként háromszor részeg Jóska bácsi — mindig a Déryné utcában látom — józan komolysággal karcolja rózsaszín, halványzöld papírokra az x-eket. ÓH, MI BALGA AZ EMBER — mondtam a múlt hetekben, amikor n. írvtdar» oi szírbe tésna&dét­Áz Indonéziai katonai helyzet Djakarta (Uj-Kína) Közép-Szumátra keleti részén fek­vő Riau vidékének felszabadítása után az indonéziai kormánycsapatok nyugat felé menetelnék és két irány­ból támadják a Husszein klikkhez tartozó felkelőket. A kormány csapa­tok egyik része, amely Pakaníbaru- tól nyugatra menetel, március 27-én elfoglalta Bangkiangot, a másik ré­sze Rengat, Taluk és Lubuik Dzsam- bi visszafoglalása után tisztogató mű­veleteket folytat. A kormánycsapatok bármikor át- • tudják vágni az átjáró utat és ’ megtudják akadályozni, hogy a Husszein klikkhez tartozó felke­lők Dzsambiba és Dél-Szumátrá- ba meneküljenek. rA kormánycsapatoknak ez az oszlo­pa körülzárja a padangi felkelőket; A kormánycsapatok két része ke­resztülhaladt Közép-Szumátra ke­leti részeinek sík és mocsaras vidé­kén és most Nyugat-Szumátra dom­bos vidéke felé tart, hogy felszámol­ja a felkelőket. A felkelő klikk katonáinak meg- bizhatatlanságával és a nép ellenál­lásával áll szemben. Hír szerint Husszein húsz egynéhány századá­nak körülbelül kétötöde fiatal diák, aki vagy fenyegetésre vagy csaloga­tásra csatlakozott a felkelőkhöz. No­ha amerikai fogy ver ékkel vannak felszerelve. a gyakorlatlanságuk miatt a kormánycsapatok összerop- pantják őket. Ugyanakkor a kor­mánycsapatok harci szelleme jó és hatékony az együttműködés a szá­razföldi' hadsereg. a haditengerészet és a légierő között a katonai mu veletekben. Naingolan felkelő csapatainak több mint a fele elmenekült a me- dani lázadási kisérlet kudarca után Az Atjeh felé menekülő felkelő­ket a kormánycsapatok üldözőbe vették és közülük sokan vagy megadták magukat, vagy szétker­gették őket. Hú' szerint a felkelőknek csak kis része érkezett Tapánuliiba és a had­sereg vezérkari főnöke parancsot adott a helyi katonai hatóságoknak, hogy fegyverezzék le a felkelőket. A kormány csap átok egy része Tapa­nuliiban állomásozik, és így keresz­tülhúzta a felkelőknek azt a tervét, hogy Tapamulit támaszpontként használják fel az Ésaak-Szumátra ellen intézendő támadáshoz. Észak- és Közép-Szulavezáben, amely a felkelők kezén van, a kato­nák és a lakosság ismételten fegy­veres lázadást hajtott végre. A köz­ponti kormányhoz hű csapatok és lakosság felszabadította Paláit és Donggalát, Közép-Szulavezd jelentős kikötőjét. Közép-Szulavezá legna­gyobb része már felszabadult. A kor­mány légiereje április 1-én kezdte meg Pálu repülőgépeinek használat­ba vételét. Ez közvetlen veszélyt je­lent Menadora, Sumula és Somba felkelőinek támaszpontjaira. Noha a felkelő klikk napról-nap- ra fogy, komoly figyelmet kell szentelni az amerikai imperialis­ták és a SEATO manővereinek. A felkelők az imperialisták támoga­tásával megerősítik Sumula és Som ha hatalmát, és megkísérlik, hogy( elfoglalják Észak-Sz/ulavezit, mint utolsó . támaszpontot arra az esetre, ha a felkelők nem tudják megtartani Nyugat-Szumátrát — írják mdoné-1 J ziai lapok. Sajtóértesülések szerint az észak- szulavezi felkelők újabb fegyvere­ket kaptak legutóbb Brit-Bomeoból és máshonnan, és Sumitro, a pa­dangi felkelő kormány minisztere legutóbb Csang Kaj-sék-féle repülő-! gépein érkezett meg a Fü-löp-szige- tekról Észak-Szulavezilbe. (MTI) így kezdődik: Apu, majd én kihúzom.-OOO­K. J. Vorosilov április második leiében ellátogat a Lengyel Népköztársaságba Moszkva (TASZSZ) A Lengyel Népköztársaság állam­tanácsa meghívta K. J. Vorosilovot, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnökét, hogy tegyen ba­ráti látogatást a Lengyel Népköz- társaságban. Vorosilov elfogadta a meghívást, s előreláthatólag április második felé­ben ellátogat a Lengyel Népköztár­saságba. (MTI) pénz, de nyerje­nek többen. Java­solja, hogy a 90 számból ezután ne ötöt, hanem hatot húzzanak ki, de a hat találatból ne számoljanak csak öttel. így Pintér János szerint meg­növekednék az ötös és a négyes találatok száma, többen nyernének. EZ AZ ELGON­DOLÁS mondha­tom nagyon szo­ciális, mert azt mondja: boldogít­sunk több embert kevesebb pénzzel, minthogy egy-két sorskeaveltet hoz­zunk olyan kelle­metlen helyzetbe, hogy kerek millió forint rontsa az ál­mát. De... nem ér­tek egyet Pintér lottózótársammal, a következők miatt: Amikor én szombat este szívem választottjával beülök, tűk. A lottó ünnepelt, az én kedelye* teszem azt az Avasba és megjelenik met viszont kételyek ülték meg. asztalunknál a lottóárus, nem azért Hogy hogy kérem? Már egy éve esi- veszek lottószelvényt, hogy 1—2 ezer nálom? Csinálom, írom, drukleolom forintot nyerjek. Nem. Ilyenkor má- és nem nyerek. Nem, itt valami nincs moros álom ölel bennünket karjaiba rendjén. Itt valami sus-mus van a (nem a szesz miatt) s álmodunk és dologban — súgták nekem a kéte- gügyögünk egymásnak szépeket. Pél- lyeim. Bosszankodtam is rájuk oszm­ánul, hogy részletezzem: megálmod- tén, mert ezek a kételyek lassan él­jük keserves (pénzügyileg keserves) határozássá formálódtak és pár hétig albérlő életünk végét. Fantáziánk nem lottóztam. Csakhogy ez sem tet- felhőkocsiján kiruccanunk az Avas szett nekem. Itt is, ott is hallottam, oldalra, — a miskolci Rózsadombra hogy most ez nyert 200 ezret, most — terepszemlére és megválasztjuk az egy félmilliót. Lottó vívódásom- jövendő családi fészkünk kies fék- vak az lett a vége, hogy elhatároz- vésű helyét. Én nagy kertet is akarok tárni, utánanézek a lottónak. Saját a házhoz, a ház előtt gesztenyefákkal, szememmel. Igen. Fölmegyek oda Bár a fenyő is szépen festene — Pestre, a Lottó központba és utána mondom én, szívem választottja in- nézek a sus-musnak. Nagy Zoltán 5 o-ft-o lenn lint és iipAf.Pn. kérdi: (FÓlutativk) Nepal királya hitvesével ellátogat a Szovjetunióba Moszkva (TASZSZ) K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének el­nöke a közelmúltban a Legfelső Ta­nács Elnökségének nevében, vala­mint saját nevében is meghívást küldött Mahondra Bír Bikram Sah Déva őfelségének. Nepal királyának, hogy a királynéval együtt tegyen hivatalos látogatást a Szovjetunió­ban. Nepal királya a saját nevében s a királyné nevében is hálás köszönet­tel fogadta Vorosilov meghívását, s közölte, hogy a meghívást elfogad­ja. (MTI)-OOO­Befejeződtek a moszkvai szovjet—nyugatnémet tárgyalások Moszkva (TASZSZ) Kedden végetértek a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségeinek a két ország kapcsolatainak fejlesztéséről folyta­tott tárgyalásai. Ugyancsak kedden^ parafáiták a tárgyalásokon a keres-i kedelmi és gazdasági kérdésekrő' kidolgozott egyezményeket, valamint^ a konzuli szerződést. (MTI) | — Hová tegyük ezt a rengeteg pénzt? — kérdi özv. King Sándorné díjas, az első öttalálatos lottózó, ny új­világát kell őriznünk a népi hatal­mat, a Magvar Népköztársaságot! (Úgy van! Úgy van! Élénk éljenzés és taps.) Az kell, hogy állhatatosan és szilárdan kitartsunk a proletárinter­nacionalizmus zászlója alatt, együtt haladjunk az egész világ munkás- osztályával, a szocializmust építő testvéri népekkel és különösképpen a mi legdrágább barátunkkal, legjobb szövetségesünkkel, a nagy szovjet! néppel. (Hosszantartó, lelkes, ütemes taps és eljenzés.) i Kedves elvtársak! Kedves, elvtárs-1 nők! Az eszmékhez való hűséghez1 «aég egy dolog tartozik: fogjuk meg a munkát úgy, ahogy kell. Még ba­rátaink is úgy ismernek bennünket, magyarokat, hogy ha megvan hozzá 3 kedvünk és az akaratunk, akkor tudunk dolgozni, tudunk mulatni és tudunk verekedni is. (Nagy taps.) Hát határozzuk el elvtársak, hogy a munkában is és a szocializmusért folytatott harcban is, az eddiginél még jobban megálljuk helyünket. (Úgy van, úgy van! Taps.) Kedves elvtársak! Központi Bi­zottságunk és kormányunk minden jelenlévő tagja rendkívül örül annak, hogy ezen a napon úgy talákozhatik önökkel, hogy itt vannak velünk a testvéri nagy Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének tagjai. Hrus­csov elvtárssal, olyan emberrel, aki a szó legszebb értelmében ember és kommunista ember és kommunista, ahogy azt mindig elképzeltük és aki népünknek igaz barátja. (Hosszan­tartó lelkes, ütemes, nagy taps és felkiáltások: Éljen Hruscsov!) Kedves elvtársak! Találkoztunk mi már azelőtt és találkozunk még ezután is, sóikkal gyakrabban, mint ahogyan kedves vendégünkkel, Hruscsov elvtárssal találkozni fog­nak. Ezért azzal fejezem be szavai­mat, hogy örökké éljen és örökké erős, zavartalan legyen népeink: a nagy szovjet nép és a magyar nép barátsága. (Hosszantartó, lelkes él­jenzés és taps, ütemes felkiáltások: Szovjet—'magyar barátság!) Ezután a hatalmas tömeg eget­verő éljenzése közben N. Sz. Hrus­csov szólt a nagygyűlés résztvevői­hez. Beszédét számtalanszor szakította meg a dolgozók lellkes tapsa és he­lyeslése és a beszéd végén a nagy­gyűlés résztvevői hosszan éltették a magyar—szovjet barátságot. A mindvégig lelkes hangulatú nagygyűlés az Internacionálé hang­jaival ért véget. (MTI) egészen jól van, tanulhat is. A ked­ves jelenet után a megyei tanács és a megyei pártbizottság ebédet adott a vendégek tiszteletére, majd a párt­bizottság épületéből gyalog mentek a gyűlés színhelyére, a sportpályára, ahol mintegy százezer dolgozó gyűlt össze. Ott voltak a tatabányai bá­nyászok, a dorogiak és a megye szá­mos más községének népes küldött­sége, sőt távolabbi dunántúli váro­sokból — így Ajkáról, Sopronból, Győrből, Komlóról — is érkeztek küldöttségek. Az emelvényre lépő szovjet párt­ós kormány küldöttséget hatalmas tapssal és éljenzéssel fogadták. A küldöttség vezetője, N. Sz. Hruscsov kalapját lengetve, mosolyogva üdvö­zölte a nagygyűlés résztvevőit. A díszemelvényen foglalt helyet Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára, Biszku Béla, Fock Jenő, az MSZMP Politikai BizottságáTiak tag­jai, valamint az MSZMP Központi Bizottságának és a forradalmi mun­kás-paraszt kormánynak több tagja. A nagygyűlést Molnár László, a Komárom megyei pártbizottság első titkára nyitotta meg. Bevezetőben a jelenlévők nagy tapsa, ünneplése közben Tatabánya egész lakossága és Komárom megye valamennyi dol­gozója nevében üdvözölte a vendé­geket. A tatai szénmedence százezer dol­gozója fogadta és üdvözölte Tata­bányán a szovjet párt- és kormány­küldöttséget. A bányászváros dolgozói nagy sze­retettel készülték a vendégek fól­iására. Az utcák zászlódíszben pom- gáztak, az utak mentén már a dél­előtti órákban nagy tömeg gyűlt össze, hogy üdvözölhesse a szovjet gárt- és kormányküldöttséget. A Tatabányára vezető úton fel­díszített falvakon, községeken ha­ladtak át a vendégek kocsijai. A há­zak ablakaiban, az utcákon a Szov­jetunió vezetőinek, valamint a ma­gyar párt és kormány vezetőinek ircképei láthatók és mindenütt sűrű ómeg, dolgozók, akik félbeszakítot­ták munkájúidat, hogy üdvözölhes­sék vendégeinket. Tatabányára egy óra után érkezett i küldöttség a megyei pártbizottság elé, ahol Schiller István, a megyei tanács elnöke fogadta a vendégeket. Kedves jelenet tanúi voltak az össze­gyűltek, amikor Marosán Blanka, bicskei VII. osztályos úttörő lépett Hruscsov elvtárshoz. Meleg szavak­kal köszönte meg segítségét. Maro­sán Blanka ugyanis néhány hónap­pal ezelőtt súlyos beteg volt, s gyó­gyulásához Hruscsov elvtárstól kért orvosságot. Nem sokkal később meg is kapta a gyógyszert. Hosszú ideig nem tudott iskolába járni, most már termeltek és ezzel hazánkban a szén- termelés színvonalát magasabbra emelték. — Engedjék meg, hogy Tatabánya, Dorog bányászainak és az ország va­lamennyi bányászának szívből gra­tuláljak ehhez a nagyszerű ered­ményhez. (Nagy taps.) Kedves Elvtársak! Találkoztunk mi már rossz időben is, jó időben is. Most olyan körülmények között ta­lálkozunk, amikor hazánk egén ismét teljes erővel sugárzik a szocializmus napja. Mi, magyar dolgozók nem aka­runk világraszóló dolgokat véghez­vinni. Azt hiszem beérhetjük azzal, hogy a szocializmust építő testvéri népek sorában szerényen, de szilár­dan helytálljunk önmagunkért; (Nagy taps.) Ehhez meg van minden szükséges feltételünk. Az öntudatos, dolgozó magyar nép ismét egységes és erős. Ahhoz, hogy jól megálljuk helyünket és népünk a jövőben bol­dog legyen, hogy szocializmusban és békében élhessünk: mint szemünk Molnár László megnyitó szavai után Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista 'Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára emelkedett szólásra. — Kedves elvtársak! Kedves •eív- társn ők! Dolgozó testvéreim! Tisztelt nagygyűlés! — A napokban ünnepeltük hazánk nemzeti függetlenségének és népünk hatalmának születésnapját, április 4-ét. Engedjék meg, hogy ebből a2 alkalomból pártunk Központi Bizott­sága, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a magam nevében’ forróm szívből köszöntsem a medence bá­nyászait, a megye minden munkását, dolgozó parasztját és a néppel tartc értelmiségi dolgozóját. — Amikor nagy ünnepünkre ké­szültünk, a bányászok elhatározták, hogy kiváló eredményeket érnek el • a munkában. Ezt az elhatározásukat valóra váltották. Március 20-tól áp­rilis 4-ig a magyar bányászok na­ponta több mint 85.000 tonna szenei A tatai szénmedence dolgozói hatalmas lelkesedéssel fogadták a szovjet párt- és kormányküldöttséget

Next

/
Thumbnails
Contents