Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-05 / 81. szám
Szombat, 1958. április 5. ^ÜTAGTAÜ OWSZín 7 ÉRIÜNK IS HARCOLTAK... HÍREK fXedaa ('baljai ImipóImi ! Személyes ismeretség hiányában nyílt levélben mondom el ő*r ^ nek mondanivalómat. A nyílt levél írására ezenkívül még az is sarkallt, hogy más, önhöz hasonló fiatalokhoz is szólhassak, mert ön a maga nemében, sajnos, nincsen egyedül. Annyi történt csupán, hogy ön és néhány diáktársa nagyon kíváncsi lehetett „az isteni Gina” közismert bájaira, s ezért az iskola segít-1 ségét is igénybevéve, kihasználva a diákok csoportos mozilátogatá&ára vonatkozó díjkedvezményt, csoportos jegyet váltottak a Béke-mozi ápri-> lis 3-i, délutáni előadására. Tették ezt abban a hiszemben, hogy a kecsegtető, Az éjszaka szépei című filmet láthatják. Ám ön tervez és a közbe* jött technikai akadály végez, s a jelzett időpontban a mozi a baráti jugoszláv nép hősi ellenállását ábrázoló, Kicsik és nagyok című filmet vetítette. ön, fiatal barátomfelháborodva handabandázott a mozipénztárnál, s követelte, hogy jegyét váltsák vissza, mert Lollobrigidát nem láthatja. Magatartása semmiképpen nem volt középiskolás diákhoz méltó, s ami* kor az üzemvezető erre figyelmeztette, bizonyos fokig retirált, monő,ván, hogy nem a filmesére miatt, váltja vissza jegyét, hanem azért, mert „nincs ideje”. Arra a kérdésre, hogy lenne-e ideje, ha Ginát láthatná, hirtelen ha- tározóit „igen”-nel felelt. — A csoportosan váltott kedvezményes jegy egyenként nem váltható vissza, s nem hihető, hogy az isleola vezetője ne helyeselte volna, ha diákjai a jugoszláv filmet nézik meg, a diákoknak nem éppen kívánatos másik film helyett. ön, fiatal barátom, hátulgombolás gyermek volt abban az időben, í.kor a jugoszláv hazafiak életük és vérük feláldozásával már küzdőt- tek a szabadságért, s közbevetve a mi szabadságunkért is. Azért a szabadságért, amelynek gyümölcsét ön is élvezi. Nem ártott volna önnek, ha megismeri harcukat a. filmről. — Ennyit akartam mondani. (Nevét nem az ön személye, hanem iskolája iránti megbecsülésből hallgattam el.) (b) MIIIIMmNtMINimMlHMfMMIMMIM«»«« MÁR HAJNALODOTT,-.-. A nyári ftap korai sugarai bearanyozták a fáradtan döcögő katonai szerelvényt. Benn, a. vagonokban mélyen aludtak. Csak az ügyeletesek vigyázták az áí- mot. Az otthonra gondoltak, amelyet néhány nap múlva ismét viszontlátnak. Letelik a Izatonaidő. Már kirajzolódtak a távoli város köriwnalai, tornyok csillogtak a hajnali fényben. Fiszuk Iván Tyvhonovics közlegény ébredezni kezdett. Órájára nézett. Tíz perc múlva ébresztő. Már nem érdemes aludni, — gondolta — frissen felugrott és vidáman fütyorészni kezdett a fölötte alvó fülébe. Az kinyitotta a szemét, játékosan rá akart verni Iván leopasz fejebúbjára, de feledt nál tovább nem jutott a keze. Hatalmas robbanás rázta meg a földet. Mintha az egész világ ki akart volna fordulni sarkaiból. A szerelvény megállt. Hangos segélykiáltások, halálhörgés, iszonyatos hangzavar. A bombák egyre záporoztak. Egyik-másik vagon felborult. Gép- fegyver kattogott a magasból és kegyetlen, kiszámított pontossággal szedte áldozatait a. halál... 1941. június 22*, hajnali 5 óra 40 perc volt ekkor. így kezdődött — emlékszik vissza az egykori közlegény, Fiszuk Iván Tyihonovics őrnagy, a Vörös Hadsereg tisztje. — Tudja, mi orosz emberek humanisták vagyunk. A világ összes népeit becsüljük, szeretjük és nem kértünk, nem akartunk soha mást, mint békét. A németeket, magyarokat, olaA gyárak igen szerves részét képezi az üzemfenntartás. Komoly kieséseket okozhat egy-egy gép meghibásodása, ha a fenntartó üzemek dolgozói nem volnának mindig résen, készen mindennemű meghibásodás kijavítására. A Lenin Kohászati Műveknél ilyen üzem a motorjavító. Ha belépünk az üzembe, mindjárt égy versenytáblát találunk a következő felírással: »Versenyfelhívás április 4. tiszteletére.« Alatta két név, Kovács László és Smiger József. »Versenyre hívjuk üzemünk összes motorszerelőjét. Feltételek: 120 százalékos átlagteljesítmény, a 480 perc helyes kihasználása, munkahely tisztántartása, a TMK munkák határidő előtti befejezése és a késések, kimaradások kiküszöbölése.« Ez a felhívás február első felében Született Kovács és Smiger fejében, s azóta is gyönyörű terven felüli eredményeket hozott. Igaz, a kihívástól egyes emberek tartózkodtak, a szerelők mintegy 50 százaléka vállalta csak a versenyt. De akik részt vettek benne, nem adták fel a reményt, hogy siker koronázza igyekezetüket. Ha megkérdezik őket, hogy milyen szokat, — mindazokat, akik fegyverrel rontottak «ránk, addig csak könyvekből, újságokból ismertük. Miért jöttek ellenünk? Mit vétettünk nekik, a mi szorgalmas életünkkel, békére, jobb életre áhítozó népeinkkel? így gondolkoztunk akkor mi, és csak azt tudtuk, hogy nem engedjük át vérrel szerzett jogainkat, nem engedjük városainkat, falvóinkat. Hosszú hónapokig csak hátráltunk. A túlerő félelmetes volt. Mi nem tudtuk, hogy a határainkon túl ágyúkat öntenek, repülőgépeket gyártanak, bombákat termelnek és egyenruhába öltöztetik az embereket — ellenünk. HARCOLNUNK KELLETT. Felkészületlen hadseregünk, országunk, népünk egy emberként állt a haza védelmére. Mert tudja, nálunk is voltak apróbb súrlódások, nehézségek, de akkor — eltűnt minden. Csak egy dolog érdekelt 200 millió embert. — megvédeni a hazát. S a visszavonulások, a sorozatos vereségek sem tudtak megingatni minket abban a reményben, hogy győzni fogunk. Könnyű most erről beszélni. De akkor! Egyik nap, amikor megtudtam, mi történt szülőfalumban, az észt határon, — ott a Narva mellett — Bjelo- russziában nagy harc volt. Nem emberként harcoltunk. Százszámra hullt az ellenség s százszámra estek el a mieink Ü. Négy napig tartott az, ütközet — az első, ami a mi győzelmünkkel végződött, a háború kezdete óta. Húsz kilométerre vertük vissza módszerrel érték el e szép eredményeket, szűkszavúan válaszolnak. — Dolgozunk és ésszerűen osztjuk be munkánkat a 480 perces műszak alatt. Már a jövőt illetően is tettek lépéseket, május 1-re egy újabb kampány indul. Ez a verseny már sokkal nagyobb terjedelmű lesz. Motorszerelőkből két brigád van, az egyik egyes, a másik kettes műszakon dolgozik. Nyitrai Árpád, az egyes műszak vezetője hívta ki Verespey Miklós brigádját. A feltételek a fentiekkel egyezőek. Hogy milyen gondolat buzdítja Smiger elvtársékat e szép feladatra? Kérdésünkre a következőket mondják: — Ezzel is be akarjuk bizonyítani, hogy szeretjük munkánkat, és hogy tehetségünkhöz mérten kivesszük részünket a szocializmus építéséből, a ránkbízott helyen. Mindezekhez sok hozzáfűznivaló nincs, az eredményes munka mindennél fényesebben beszél. Kívánunk a néha még kissé nehéz, de igen szép munkához erőt, egészséget. Takács József az ellenséget. A mi hadosztályunk ekkor kezdett el valójában gondolkozni. Eddig nem volt idő rá. Megtört a jég. Tudja, mit jelent a háborúban a pszihológia? Ettől a csatától kezdve, szinte állandóan mi győzedelmeskedtünk. Ekkor már megengedtük magunknak, hogy foglyulcjtett katonáktól többet tudjunk meg a háború célja, oka felől. Mi emberségesen bántunk a foglyokkal, mert tudtuk, hogy idegen célokért harcolnak, de a legszívesebben megöltük volna őket. IGEN, NE CSODÁLKOZZON. Nem ők voltak a hibásak. Eszközként használták fel mindanyiukat. Ezt mi tudtuk és azért elnézőek voltunk. De megöltük volttá őket, hiszen közvetlenül ök gyilkolták halomra családunkat, gyermekeinket, ök dúlták fel országunk békés rendjét, taposták csizmájukkal a szépnek ígérkező termést. — És mi — lehet, hogy abszurdumnak tűnik, — értük is harcoltunk. Határainkon belül és határainkon túl. Azokért, akik milCiószámra hiába véreztek el a mi földünkön, akik ugyanolyan színesen dolgoztak volna saját gyáraikban, földjeiken, mint mi, ha népi hatalom van náluk. 1943 nyarán jutottam el szülőfalumba, amit a németek felégettek. Apám meghalt, anyámat alig ismertem meg, — a szenvedés, éhség, a, halálfélelem nagyon megviselte. S az anyám arról kezdett nekem beszélni, hogy egy magyar katona mentette meg a nővéremet attól, hogy elhurcolják Németországba. Egy ellenség! Érti? Egy magyar katona! Ki tudja, ki lehetett az, aki idős anyám ablakán bekopogott egy éjjel és azt mondta, hogy rejtse el a 15 éves lányt a zöldségesverembe — holnap újabb »szállítmányt« indítanak útnak. Mi, oroszok szeretjük az embereket. Azt, aki jót tesz velünk, egész életén keresztül védelmezzük. Messze volt még a háború vége, de már biztosan tudtuk, hogy elmegyünk Berlinig és kitűzzük a mi lo- bogónlcat a város fölé. A sztálingrádi győzelem hire, Leningrád 900 napos blokádjának feloldása csak megerősítette bennünk mindazt, amit az első perctől kezdve tudtunk. Meséljek a harcokról? A Dontól a Dunáig végetnemérő ágyúzásról, a gránátok robbanásáról, a gépfegyverek kattogásáról, a hullahagyekröl, amelyekkel el lehetett volna re Ijeszteni a világ legnagyobb folyóját is? Én, aki élve maradtam, láttam a poklot, amelyet ember leírni soha nem lesz képes. Inkább arról beszélek, hogy soha többé. mi * ÁPRILIS 4-én, ,hazánk felszabadulásának ünnepén mi, akik élünk, hajtsuk meg fejünket a névtelen hősök előtt, akik ott maradtak, akiket hiába várnak vissza... Emlékezi zünk azokra, akik értünk is harcol- tok, URBÁN NAGY ROZÁLIA IDŐJÁRÁS Várható időjárás szombaton estig: Változó felhőzet, ma este a nyugati és holnap az ország többi részében helyenként gyenge eső. Mérsékelt, helyen- kint megélénkülő déli, délkeleti szél. Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel három—hat fok között, helyen- klnt hat fok felett. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet szombaton: nyugaton 13—18, keleten 12—15 fok között. — Karosa községben is szép munkát végeztek a gyümölcsösben. Megtisztogatták a gyümölcsfákat és Barna János gazdasági felügyelő vezetésével már elvégezték a permetezést, A KISZ-fiatalok Váradi László brigádvezető iránjdtásával több mint 1000 termőfát permeteztek le. — A putnoki járás területén 10 119 normálhold gépi munka szerződést kötöttek a földművesszövetkezetek a dolgozó parasztokkal. A termelőszövetkezetek és az egyéni termelőkkel kötött szerződés összege meghaladja a gépállomás gépi munka tervének 70 százalékát. — Nyíri községben a 90 holdas gyümölcsös növényvédelmi munkáit évek óta elhanyagolták, s a gyümölcsfák alig teremtek. Most, a tél folyamán derekasan hozzáláttak a nyíriek gyümölcsösük rendbehozásához. 116-an szakcsoportot alakítottak és hozzáláttak a gyümölcsös megmentéséhez, szakszerű kezeléséhez. — Orvosi hír. Dr. Balogh Miklós bőr-, nemigyógyász szakorvos orvosi kozmetikai rendelését április 8-tól újra folytatja. Rendelési idő: mindennap de. fél 8-tól fél 9-ig, du. 5-től 7-ig, szombaton du. 2—4-ig. Miskolc, Széchenyi utca 64. II. emelet. — Tiszacsermely községben már évek óta eredményesen foglalkoznak a baromfitenyésztéssel. A gazdák —* látván, hogy kifizetődő a kezdeményezés — még több baromfit tenyésztenek, amelyet a földművesszövetkezeten keresztül értékesítenek. A ti- szacsermelyi földművesszövetkezet most 32 ezer forint előleget kapott az akció lebonyolítására. — Dr. Balassa Miklós szemész szakorvos szabadságáról visszatérve, rendelését újból megkezdte. Széchenyi utca 90. Rendel: de. 11—12, du. 4—5 óráig. — A Szövetkezetek Borsod megyei Értékesítő Központja dolgozói teadélutánt rendeztek, amelynek tiszta bevételét — 720 forintot — a fóti gyermekvárosban épülő »Borsodi Ház« javára ajánlották fel. Ezen felül még 3 és fél kiló tollat is gyűjtöttek. — Szirmabesenyő lakossága az elmúlt évben több mint 60 ezer forint társadalmi munkát végzett el, mely- lyel nagyban hozzájárult a község legégetőbb problémáinak megoldásához. — Előadás közben leszakadt a filmszínház erkélye az olaszországi Mon- tecelliben, 10 néző, köztük több gyermek súlyos sérülést szenvedett. — A világ legtöbb filmjét — összesen 443-at — Japánban gyártották 1957-ben. — Tánctanfolyam kezdődik felnőttek részére április 11-én, pénteken este fél 8 órakor, diákok részére délután 6 órakor a Tánctanítók Tánciskolájában, Debrecenyi u. 2. Beíra- tások a helyszínen naponta délután 6 órától. Feltételek: 120 százalék A FIATALOK készülődtek.., Volt ebben valami leírhatatlan, kimondhatatlan izgalom, amit csak az érettségire készülő diá<k érezhet, aki felkészül bár, de nem tudja., mit fognak tőle kérdezni? Óh, ha előre tudná, akkor nyugod- iabb lenne! Nanóka, ölhetett kézzel, az ajtóból nézte őket. Furcsa volt így, készülődés Icözbcn ez a két gyerekem- bér. Főleg a vő tűnt idegennek. Mintha még sohase látta volna! Szinte azon gondolkodott, hogy mikor látta? Hogy kerül ide, az unokája mellé? Valahogy, mintha kicserélték volna! Nem látta még Dezső városias arcát. Mikor hozzájuk járt, Hátszélre: motorbiciklin, bőrkabátban, porvédö szemüveggel, rokonszenvesebbnek tűnt. Valahogy •mintha más lett volna... Nanóka szemében paraszt-féle volt. Az igazat megvallva gépésznek, vagy villa* mos ka la űznek nézte. Ebbe bele is nyugodott. Magasabb rangú vöt soha nem akart a családba. ..; Vagif gépész, vagy villamoskalauz! Aztán, mikor már az esküvő is megvolt, akkor tudta meg, hogy városi tanító. De nem is tanító, hanem általános iskolai tanár! Közben tanár lett. Letette a vizsgát. Hm, tanár! Azt soha nem akarta. Parasztot, vagy gé- pcszt jobban szeretett volna. Nézte, nézte, s fintorogva fordult el, amikor Dezső vasalt nadrágban, fehér ingben, illatosán elsuhant mellette. Brrr! Ki ez az ember? — Érezze jól magát, Nanóka! Az ennivaló a kredenc- ben, innivaló a pohárszekrényben van! Bekapcsolom a rádiót is... Húzza le a cipőjét, Nanóka! TILTAKOZNI AKART, de a vő karja pillanatok alatt átfogta, és egy ölelő fotel karjai közé vetette: — Két hétig nálunk marad, Nanóka! Kényelmes volt ez a. fotel, csábította-, ölelte, szinte elveszett. benne, s meg is ijedt- tőle. Felpattant., mintha- mélység szélén, egy kiálló sziklába kapaszkodna, úgy ragadta meg a. nagy bőrfotel karját és kisietett a szobiból. A konyhában hűvös, kicsit nedves volt a levegő. De a par főm-illat ide is kikisérte. Beleitta. magát, a ruhájába. Istenem., hogy szabaduljon meg tőle? Megpróbálta kinyitni az ablakot, de onnan, kétemelet magasságból irdatlan mélység tátongott előtte. Tán otthon, a. templomtorony sincs ilyen magas... Azám: mintha toronyban lenne! Alant, az utcán megzavarodva futkostak a villamosok, Nanóka csak a. szikrázó áramvezetőket látta, meg a. ha-ngyaembereket. Hogy roham, szalad valamennyi! Hát ki tudná ezt megszokni? Legalább a templom közelebb lenne. Oda átmenne. Még ott, egyedül ott érzi jól magát! Istene mindenütt egy van az embernek. ÉHmádkozna csendesen és gyönyörködne a freskókban. Ilyenkor, hús vét tá ján a papok is másként prédikálnak. Szinte átszellemülve beszélnek Krisztus urunk, szenvedéseiről Csodálatos gyönyörűség, mennyei élvezet ilyenkor a templom. Mintha megnyugodna, háborgó lelke lecsillapodna Nanókának. De át is megy! A feltámadást ott ünnepli meg! Óh, ha odahaza ilyen szép templomok lennének!... Kicsit megnyugodott, de Dezsővel nem békült meg. — Hiszen, ha gépész lenne! Csalódott benne. Klárira, is haragudott már. Pedig ö volt a. legkedvesebb unokája.. A többiek tényleg parasztfélét. kaptak. Csak Klárinak szánt mást. El is nyerte. De tanárra — arra gondolni sem mert. Most is színházba viszi. Óh, hogy nem kárhoztatja el az isten! Mit látnak, mit csinálnak; ott? Kívülről is rossz ránézni. Délután, hogy a vonalról idefelé villamosozott, látta a színház falán a hirdetőimm t plakátot, őszintén szólva elszégyellte magát. Félig meztelen nőket mutogatnak — ebben lelik gyönyörűségüket? Klárikám, Klárikám, szegénykém!... Hiszen ha még vissza lehetne csinálni! Ha must — tényleg! —i ha most hirtelen csak megfogná Klári kezét és hazavinné Hátszélre! Dezső, ha utána menne, nem engedné vissza. Talán Klári is szenved, de nem meri mondani. Látni is az arcán valami bánatfélét, de ez eddig fel sem. tűnt neki. Otthon persze jót nevetnének az emberek. Róluk beszélne a falu, ez biztos. De mit számit ez, ha Klári viszont itt szenved. Hazaviszi! Haza, persze! — Nahát, ezt rosszul, számoltad ki, te tanáréin bér! FELVILLANYOZÖDOTT, nem is érezte a. parfém idegesítő illatát. Hova. szállt már az a nyitott ablakon át! Beszél Klárival. Megvárja, itt, a konyhában, s ha előjönnek a színházból, összecsomagolják, amit elbírnak és istenáldjon, Dezső.' Eriggy a meztelen, nők után! Dezső persze könyörögni fog, Klárii sírni. De ez elmúlik. Elfelejtik egymást. Ha meg igazán szeretik, menjen haza Hátszélre Dezső is. Ott... azt- se bánja, ha tanítóskod- ni fog! Azért persze, ha gépész lenne, itt a városban is minden rendben volna! Ezen azonban már nem lehet segíteni. Ha tanár, hát tanár! Végre nyílt az ajtó, a konyhán siettek át, de Klári arcán nyoma, sem volt a bánatnak. Dezső is. mintha- még lobban kisimult volna. Tánclépésben ment cl Nanóka- mellett. — Csókolom. Nanóka. Éjfélre itthon leszünk. Helyezze magát kényelembe. Klári is mosolygott és behúzták maguk után az ajtót. — CSÓKOLD AZ ÖRDÖGÖT, te pogány! — átkozódott csöndben Nanóka és mostmár végképp megharagudott Dezsőre. De azért, mikor elmentek és az ablakból látta, hogy az utcán járnak, felszabadult benne a lélek. Bátrabban, magabiztosabban mozgott a tágas lakásban. Élőszöris a konyhát vette szemügyre. De nem ám csak úgy inom- á.nom, hanem minden szöget, minden sarkot alaposan megvizsgált. Ez hát Klári konyhája! Rendesnek rendes, az biztos. Tisztának tiszta. Annyira tiszta, hogy ez már túlzás. A fedők, a kanalak, fazekak —- minden szépen sorakozik a kredencben. Hát persze: neki van ideje! Arra van gondja, hogy rendben tartsa a. konyhá.ját. Bezzeg, ha kapálni kéne neki egész nap, vagy odahaza, a jószág körül mászkálni, arra. sem volna ereje, hogy egy kis paprilcáskrumplit sikeritsen magának. Otthon az edény jó, ha másnap vagy harmadnap kerül elmosásra. Mindig van fontosabb ■munka. Ennyivel jobb Dezső! Mert, ha paraszt ember volna az ura, akkor — ház az biztos: ilyen szép városi lakása sem lenne... BELÉPETT A SZOBÁBA. Szélesre tárta az ajtót és hallgatódzott előbb, hogy nem látja-e meg valaki? Valahogy meg —- ■ —í/frt. volna. De csend. m volt. hát megbátorodott. Először is a fotelbe vetette bele magát. De nem jól sikerült, felállt és ismét belehajintotta magát. A fotel visszadobta, mintha játszana vele. — Megállj az anyád! Most sikerült. Benne maradt. Elterült benne és nem is akaródzott felállni, igazis: most pihen -meg először, mióta a városba érkezett. Hátszélen nincs ilyen. Nohát, ezt is cf kell ismerni. S egy fokkal jobban megszerette Dezsőt. Szép volt a szoba is. Itt is rend, tisztaság, szinte szemet bántó fényesség mindenütt. Ez újra, zavarta, felállt, majd. megfordult és önkéntelnül is leseperte maga után a fotelt. Félt, hogy a ruhájáról ragadt rá valami. Klári persze már megszokta. Neki jobb itt. Hát persze, hogy jobb, tanúmé... — De én nem maradok! Az biztos, hogy nem maradok... ESTELEDETT. S ebben a városi kényelemben, ebben * vendégeskedő tespedésben egyszer csak elkezdte gyötörni a gondolat: otthort a másik vő elfelejti bezárni a malacokat. Igaz: ráparancsplt és küldték otthonról, ide meg hívták, de elég ebből egy fél nap. Még, hogy két hét? Hajjaj! Addigra egy szem korpa sem maradna odahaza! Újra kiment a. konyhába, kipakolta a szatyorból a tojást. meg a húsvéti sonkát és sietve elindult az állomásra. Csak a parföm-illat szaladt utána. ÓNODVARI MIKLÓS
