Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-05 / 81. szám

A ÉSZAKMAG YARQRSZÄG Szombat, 1958, áprilisi 5. Kádár János elvtárs ünnepi beszéde (Folytatás az t oldalról.) a szabad cs független Magyarország és hogy feltárult előttünk a társadal­mi haladás útja és ezen a napon ün­nepeljük a megbonthatatlan magyar­szovjet barátságot! (Éljenzés, ütemes taps.) — Április 4-e a tények erejével hirdeti, hogy nemzeti függetlensé­günk, társadalmi haladásunk ügye és a magyar—szovjet barátság összetar­tozik és egymástól szét nem választ­ható. — Kóborolnak manapság a nyugati tc":.és országokban egykori kiváltsá­gaikat elvesztett magyar földbirtoko­sok, nagytőkések és levitézlett fasisz­ták, akik szeretnék szétválasztani nemzeti függetlenségünket a társa­dalmi haladástól, és mindkettőt a magyar—szovjet barátságtól. Ezek rágalmazzák a magyar kommunistá­kat és munkásokat, s minősíthetetlen rágalmakat szórnak a Szovjetunióra, mindezt azzal, hogy ők »féltik« sza­badságunkat, nemzeti szuverénitá- sunkat és függetlenségünket. Ezek az urak és imperialista gazdáik azt gon­dolják, hogy a magyar nép nem is­meri a történelmet, hogy a magyar nép emlékezete rövid. De a mi né­pünk nagyon is jól ismeri a történel­met, nagyon jól meg tudja külön­böztetni a hamis szavakat a valóság­tól. Azt hiszik tehát ezek az urak, hogy a magyar nép elfelejtette: ho­gyan adta el a magyar nemesség és burzsoázia nemzeti függetlenségün­ket 1867-ben a Habsburgoknak, az úgynevezett kiegyezéssel és hogyan árulta később is a hazát fűnek-fának, a Vilmos császári német imperializ­musnak, azután 1919-ben az Antant­nak, majd Hitlernek? A magyar nép nem felejtette el ezt. S azt sem fe­lejtette el, hogy ezek az urak a Horthy-korszak idején egyáltalán nem féltették nemzeti függetlenségü­ket a német, olasz, francia, angol és amerikai bankároktól és iparmágná­soktól, trösztöktől, amelyek valójá­ban akkor a.magyar nép sorsa felett rendelkeztek. A szabadság bajnokai­nak szerepében tetszelgő egykori földbirtokosok és nagytőkések csak elődeik hagyományait folytatják ma is: miként elődeik, úgy ők is árulják n hazát, ezúttal némely amerikai milliárdosnak. Csupán egy a különb­ség: most olyasmit akarnak eladni, fcmi felett ők már nem rendelkeznek $s nem is fognak rendelkezni soha többé. (Viharos taps.) — Most ez az ország a nép or­szága és soha többé nem lesz másé. A felszabadulással a mun­kásosztály vezette magyar nép vette kezébe az ország sorsát és a nép valóban a magyar történe­lem forradalmi hagyományait követi, azoknak a szabadságharcosoknak ha­gyományait, akik harcoltak 150 éven át a török hódítók, majd 300 éven át a Habsburg hódítók ellen, 1919-ben pedig az antant intervenciós csapatai ellen és utána a Horthy—Hitler fa­sizmus ellen. A munkásosztály saját felszabadu­lásáért küzdve — élére állt a nemzet függetlenségéért vívott harcnak, és bizonyosak lehetnek benne a nyuga­ton kalmárkodó urak: a magyar nép meg is védi az 1945-ben elnyert nem­zeti függetlenséget. (Taps.) A nyugaton kóborló gyászmagya­rok és imperialista főnökeik adják a süket embert és úgy tesznek, mint akik nem tudják, ki adta népünk ke­zébe a szabadságot, a nemzeti függet­lenséget, kinek a vére hullott a sza­bad, független Magyarországért. Azoké az uraké-e, akik a szovjet kor­mány kellő időben elhangzott figyel­meztetése ellenére 1941-ben belevit­ték Magyarországot Hitler oldalán a világtörténelem legvéresebb rabló- kalandjába, és akik utolsóként tar­tottak ki a náci bitorló mellett? Nem! A magyar nép szabadságáért és függetlenségéért a magyar kom­munisták és hazafiak és a szovjet nép fiai adták a legtöbbet, mit em­ber adhat, az életüket. (Nagy taps.) Vajon ki védte és védi azóta is nem­zeti szuverénitásunkat, szabad éle­tünket? Azok-e, akik minduntalan be akarnak avatkozni belső ügyeinkbe, akik nemcsak a diplomácia és propa­ganda minden eszközét vették igény­be, hogy megdöntsék Magyarorszá­gon a nép hatalmát, hanem 1956 őszén a fegyveres ellenforradalmi tá­madás megszervezésétől sem riadtak vissza? Velük szemben a Szovjet­unió az, amely mindig Magyarország mellé állt, visszaverte a függetlensé­günk ellen irányuló imperialista be­avatkozási kísérleteket. A Szovjet­unió segített hatalmas nemzetközi tekintélyével, erkölcsi erejével, poli­tikai tapasztalatával — és ha kellett és kértük — segített katonai erővel is nemzeti függetlenségünk, népi ha­talmunk megvédelmezésében. (Nagy taps.) Ki ne ismerne nálunk a jelentő­ségét és értékét annak a szünte­len gazdasági támogatásnak, amelyet a Szovjetuniótól kap­tunk, kezdve azon a nyersanya­gon, amit közvetlen a felszabadu­lás után adtak hogy megindíthassuk gyárainkat *—• egészen addig a nyersanyagig és üdvözlő táviratok magyar államférfiakhoz Magyarország felszabadulásának 73. évfordulója alkalmából Mao Ce-tung, a Kínai Népköztársaság elnöke, Kinn Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának elnöke, Liu Sao-csi, a Kínai Népköztársaság országos népi gyűlése állandó bizottságának, Csou En-laj, a 'Kínai Népköztársaság államtanácsá­nak elnöke üdvözlő táviratot intézett Dobi Istvánhoz, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa elnökéhez, Kádár Jánoshoz, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkárához és Münnich Ferenchez, a Magyar Népköztársaság forradalmi •munkás-paraszt kormánya elnökéhez. Csen Ji, a Kínai Népköz­társaság külügyminisztere Sík Endre külügyminiszterhez intézett üdvözlő táviratot. A. A. Gromíko, a Szovjet­unió külügyminisztere Sik Endre kül­ügyminiszternek küldött üdvözlő táv­iratoti ALEKSANDER ZAWADZKI, a Lengyel Népköztársaság államtaná­csának elnöke, Jozef Cyrankíewicz, a Lengyel Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke és Adam Rapacki, a Lengyel Népköztársaság külügy­minisztere Münnich Ferenchez, a magyar forradalmi munkás-panaszt kormány elnökéhez és Sík Endre kül­ügyminiszterhez intézett táviratot felszabadulásunk évfordulója alkal­mából. JOSZJP BROZ T1TÓ, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke Dobi Istvánnak, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa elnökének fejezte ki jókívánságait Jelszabadulá­sunk évfordulója alkalmából, HO SI M1NH, a Vietnami Demo­kratikus Köztársaság elnöke, Ten Duc Thang, a: Vietnami Demokrati­kus Köztársaság nemzetgyűlése el­nökségének elnöke és Pham Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság miniszterelnöke Rónai Sán­dornak. a Magyar Népköztársaság or­szággyűlése elnökének fejezte ki a vietnami nép jókívánságait a magyar nép ünnepe alkalmából. COJ JEN GÉN, a. Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság legfelső nemzetgyűlése elnökségének elnöke, Kim ír Szén, a Koreai Népi Demo- kmtikus Köztársaság Minisztertaná­csának elnöke, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának elnöke Ká­dár Jánoshoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárához intézett üdvözlő táviratot a magyar nép felszabadulásának ün­nepén; GH. GHEORGHIU-DEJ, a Román Munlcáspárt Központi Bizottságának első titkára, Chivu Stoica, a Román Népköztársaság minisztertanácsának elnöke, Gh, Maurer, a Román Nép- köztársaság nagynemzetgyűlése el­nökségének elnöke Kádár Jánoshoz, Münnich Ferenchez és Dobi István­hoz intézett táviratot. NAM IR, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság külügyminisztere, dr. Lothar Bolz, a Német Demokra­tikus Köz társasá g kü liigy minisztere, Kocsa Popovics, a Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaság külügyi állam­titkára és Karlo Lukanov, a Bolgár Népköztársaság külügyminisztere Sík Endre magyar külügyminiszterhez intézett üdvözlő táviratot népünk ün­nepe alkalmából. BOCSVAROV ALTÁBORNAGY, a Bolgár Népköztársaság honvédelmi miniszterének első helyettese, a vezér­kar főnöke Ugrai Ferenc vezérőr­nagyhoz, a magyar néphadsereg ve­zérkari főnökéhez intézett üdvözlő táviratot. Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke, dr. H. C. Johannes Dieckmann, az NDK népi kamarájának elnöke, Otto Grotewohl, az NDK minisztertaná­csának elnöke és Waller Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának első titkára Dobi Istvánnak, Kádár Jánosnak, Münnich Ferencnek és Rónai Sándor­nak fejezte ki jókívánságait és test­véri üdvözletét. Az albán nép üdvöz­letét Hadzsi Leshi, az Albán Népköz- társaság nemzetgyűlése elnökségének elnöke, Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt Központi Bizottságának első titkára és Mehmet Shehu, az Albán Népköztársaság minisztertaná­csának elnöke Dobi Istvánnak, Kádár Jánosnak és Münnich Ferencnek, Behar Shtylla albán külügyminiszter Sík Endrének küldött táviratban juttatta kifejezésre. GAMAL ABDEL NAS SZER. az Egyesült Arab Köztársaság elnöke Dobi Istvánhoz intézett táviratban közölte jókívánságait a baráti ma­gyar népnek. BAUDOUIN, Belgium királya ugyancsak Dobi Istvánhoz küldött táviratban fejezte ki sz&rencsekívá- natait a magyar nép ünnepe alkalmá­ból. (MTI) minden másféle segítségig, amelynek felhasználásával gyorsan helyreállí­tottuk az ellenforradalom okozta sú­lyos károkat. Igen, a magyar nép szereti a Szovjetuniót, őszintén és mélyen, mert a szovjet népnek köszön­heti, hogy 1945-ben újra — és most már végérvényesen — rá­léphetett az 1919-es Magyar Ta­nácsköztársaság idején egyszer már megkezdett útra. Népünk szereti a Szovjetuniót, mert neki köszönheti, hogy szabad és füg­getlen, mert a Szovjetunió segíti, hogy szabad és független is marad­jon, mert a Szovjetuniónak nagy sze­repe van abban, hogy hazánk 13 év alatt elmaradt agrárországból ipari­lag fejlett ország lett, amelynek népe jobban, kultúráltabban él, mint bár­mikor korábbi történelme során. A magyar—szovjet barátság azt is jelenti, hogy testvéri, szövetségi hű­ség kapcsol össze bennünket azzal az országgal, amely a világbékének és benne hazánk békéjének is legkövet­kezetesebb harcosa. A magyar nép békét akar. Békére van szüksége a haza szocialista felvirágoztatásához. (Taps.) Két szörnyű világháború után tudjuk mit jelentene egy újabb há­ború, mit jelentene fiaink és leá­nyaink szenvedése, városaink és fal- vaink pusztulása. De egy új háború­ban —■ ezt is tudjuk — nem lenne hely a földön, ahol ember biztonság­ban élhetne. Az atom, hidrogén és rakétaháború tüze elérne minden né­pet és veszélyeztetné az emberiség több nemzedékét. A háborút azonban elkerülheti az emberiség, mert a háborút meg lehet akadályozni. Kinek köszönhetjük és mi adja a re­ális alapot ahhoz, hogy valóban bíz­hatunk egy új háború elkerülésében? Ezt annak a politikának köszönhet­jük, amely a Szovjetunióban már 40 esztendővel ezelőtt zászlajára írta a béke jelszavát és mindvégig kitart mellette. (Nagy taps.) Ez a békepoli­tika minden nép számára megnyi­totta az utat, s az imperialisták min­den mesterkedése ellenére újabb és újabb milliókat hódít meg a békés együttélés. Ami a háború megakadályozásá­nak reális alapját illeti, vajon mi ret­tenti el jobban a háborús gyújtoga- tókat egy újabb véres kalandtól, mint a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország iparának, tudományának, technikájának rohamos fejlődése, a Szovjetunió, a szocialista tábor nö­vekvő gazdasági, politikai, erkölcsi és katonai hatalma és a népek béke­akarata? Nem is olyan régen, a magyar- országi ellenforradalom idején és utána bizonyos nyugati propagandis­ták — mint annyiszor 40 éven át — ismét arról szónokoltak, hogy a kom­munizmus csődben van. A népi de­mokráciák és a Szovjetunió vereségé­ről beszéltek. Hallhattunk és olvas­hattunk olyat is, hogy a Szovjetunió elszigetelődött, elvesztette vezető sze­repét a világpolitikában, hogy csődbe jutott a marxizmus—leninizmus. Az­óta még félesztendő sem telt el, s hol vannak ezek a propagandisták? Mit látunk? A szocialista országok Szovjet­unió vezette tömörülése erősebb, mint valaha. (Nagy taps.) Az egész világot ámulatba ejtette a Szovjetunió interkontinentális ra­kétája és a két szputnylk. (Taps.) Ay, egész világ látja, hogy vál­tozatlanul a Szovjetunió a kezdemé­nyezője a világpolitikában minden olyan akciónak, amely a béke fenn­tartását és megszilárdítását szolgálja. A marxizmus—leninizmus tanításai a revizionisták minden erőlködése el­lenére — tiszta fénnyel ragyogják be az emberiség jövőjét. Ehhez a Szov­jetunióhoz, a békéért harcoló és a bé­két megvédelmezni képes hatalmas országhoz kapcsol bennünket mély és megbonthatatlan barátság. (Nagy taps.) A Szovjetunió vezeti azt a tábort, azt a testvéri közösséget, amely­nek mi is tagjai vagyunk — a szocialista népek táborát. Ennek a tábornak tagjai kölcsönös vi­szonyukat a teljes egyenjogúság, a területi sérthetetlenség és szu- verénltás tiszteletben tartására, az egymás bcUigyeibc való be nem avatkozás elvére építik. De nemcsak erre. Ezeken az elveken túl a szocialista országok kölcsönös viszonyának — mint ezt legutóbb a moszkvai tanácskozás nyilatkozata is hangoztatta — elszakíthatatlan részét alkotja a kölcsönös testvéri segítség. Ebben a kölcsönös segítségben a pro­letárnemzetköziség eszméje Ölt tes­tet. Mi magyarok, az ellenforradalmi felkelés súlyos napjaiban tapasztal­hattuk a proletárnemzetköziség ere­jét és ezért most a magyar dolgozók nevében --- a köztünk lévő szovjet vezető elvtársak által — az egész szovjet népnek forró köszönetét mon­dunk. (Lelkes taps.) A külföldi és a hazai reakció min­dent megtett, hogy hazánkat gazda­sági csődbe cs pénzromlásba kerges­se. Le akarták rombolni mindazt, amit a nép 13 cv alatt épített. A Szovjetunió és a baráti országok se­gítsége tette lehetővé, hogy a ma­gyar munkásosztály, a parasztság és a néphez hű értelmiség áldozatos munkája révén nem kellett szembe­néznünk az infláció és a nyomor ré­mével, hanem előre haladhattunk a gazdasági, politikai és kultúrális épí­tés útján. Az ipar egész évi termelése a múlt évben két százalékkal volt magasabb, mint 1955-ben. A múlt évi mezőgazdasági terméseredmény a fel- szabadulás óta a legjobb volt. A mun­kások éa alkalmazottak reálbére 14—16 százalékkal, a parasztság jö­vedelme 8—12 százalékkal magasabb volt, mint korábban. A proletárnemzetköziség segítségé­vel felszámoltuk az ellenforradalom okozta gazdasági károkat és tovább építjük a szocializmust hazánkban. (Taps.) Az ellenforradalom óta eltelt idők eseményei leleplezték az ellenségnek azt a rágalmát is, hogy a magyar nép szemben áll a kommunista párttal és nem óhajtja a szocializmust. Pártunk, miután megtisztította sorait az árulóktól és szakított a régebbi hibákkal, erősebb lett, mint volt és összeforrva a töme­gekkel végzi nagy történelmi fel­adatát: vezeti a népet a szocia­lizmus felépítésének útján. (Nagy taps.) Népünk nagy tömegszervezetei és mozgalmai — a szakszervezetek, az ifjúsági szövetség, a nőmozgalom, a Hazafias Népfront — a párt vezeté­sével, a tömegek mozgósításával részt vesznek a szocializmus építésé­ben. Ezek a vitathatatlan eredmé­nyek tanúsítják, hogy országunkban mély, kitéphetetlen gyökerei vannak a szocializmusnak. A magyar nép már 1919-foen, a di­csőséges. Tanácsköztársaság idején el­jegyezte magát a szocializmussal és 40 esztendeje küzd a kommunista párt vezetésével a munkáshatalomért és a szocializmus felépítéséért. (Taps.) Ezéirt teljesen felesleges és hiába­való a nyugati imperialisták minden olyan próbálkozása, amely a népi demokratikus országok, köztük ha­zánk belső rendjének valamiféle »fe­lülvizsgálását-« célozza. Súlyos vér­áldozatokkal pecsételte meg ezt a vá­lasztását. Népünk ebben a kérdésben már 1919-ben döntött és e döntését nem másítja meg a nyugati imperia­listák és prókátoraik mesterkedése sem. Ugyancsak látja az egész világ azt is, hogy kudarcba fulladt ellensége­ink kísérlete, hogy Magyarországot kiszakítsa a szocializmust építő né­pek nagy testvéri családjából. Ellen­kezőleg, a magyar nép az elmúlt másfél év alatt erősítette a testvéri népekhez és országokhoz, köztük el­sősorban a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatait. (Taps. A szocialista államok szolidaritása nem irányul egyetlen más ország el­len sem. hanem a szocialista államok szabadságát és függetlenségét védel­mezi. A varsói szerződés fontosságát és időszerűségét éppen azokban az időkben ismerhettük meg legjobban, amikor ránk támadt az ellenség, de ma is-jól érthetjük, amikor a bonni nemzetgyűlés többsége elhatározta Nyugat-Németország atomfelfegyver­zését. .A német militarizmus már kétízben sodorta háborúba Magyar- országot. Most ugyanez a német mi- litarizmus ismét kezdi fenyegetni Európa és benne hazánk népének bé­kéjét. (Pfujolások.) A magyar nép egységesen és ha­tározottan tiltakozik az ellen, hogy a német militaristákat atomfegyverekkel lássák cl. (Fel­kiáltások: le velük!) Ismét kije­lentjük, hogy mindaddig, amíg az agresszív Északatlanti Szövetség fennáll, becsülettel és hűséggel teszünk eleget a varsói szerződés kötelezettségeinek, a szocialista országok segélynyújtási kötelezettségének, amely a leghaté­konyabb védelem a feltámadt német militarizmus veszélye ellen. (Taps.) Hűséges katonái vagyunk a világot átfogó békemozga lomnak. Ez a moz­galom, amely a békeszerető emberek százmillióinak akaratát fejezi ki. ma már olyan erővé vált, hogy egyik fontos gátja a nemzetek szabadsá­gára. függetlenségére törő háborús kísérleteknek. Minden békés zereto emberrel együtt követeljük a fegyverkezési hajsza beszüntetését, az atom- és hidrogénfegyverek gyártásának és al­kalmazásának megtiltását, a kül­földi katonai támaszpontok felszá­molását. A magyar népnek is lél fontossá­gú érdeke, hogy összeüljön a leg­magasabb szintű értekezlet, ame­lyen a kormányfők tanácskozhat­nak a népeket legjobban érdeklő kérdésről, a béke biztosításáról én megszilárdításáról. Egyöntetű lelkesedéssel üdvözöljük a Szov­jetunió békekezdeményczéseít. (Éljenzés és taps.) Köztük a leg­utóbbi világjelentőségű tettet, azt, hogy a Szovjetunió felfüggesztette az atom- és hí drogén bomba ki serie­teket. Ez a lépés a Szovjetunió né­peinek nemcsak elszánt béföeakara- tát, hanem lenyűgöző erejét is bizo­nyítja. A világ közvéleménye —* s benn«» a magyar közvélemény — azonos elhatározást vár és sürget a kapita­lista nagyhatalmaktól is. Elvtársak! Barátaink! Április 4-e arra tanít bennünket, hogy nemzeti függetlenségünk elválaszthatatlan a társadalmi haladás ügyétől. 13 éwol ezelőtt megkaptuk a lehetőséget a néphatalom megteremtésére. A nép kezébe vette a gyárakat, a bányákat, a bankóikat, a parasztok kezébe ad­ta a földet. Megalkottuk a népi de­mokratikus államot, a dolgozó nép végleges gazda a saját portáján. Ez a tény nemzeti függetlenségünk egyik legfontosabb biztosítéka. Világosan megmutatkozott ez az ellenforradalmi felkelés tanulságai tükrében. Az ellenforradalmi táma­dás nemcsak szocialista vívmányain­kat, nemcsak rendszerünket támad­ta, hanem nemzeti függetlenségünket is. Mi sem bizonyítja jobban népünk akaratát, azt, hogy a magyar nép nem kívánja vissza a régit, az urak hatalmát, a dolgozók jogfosztottsá- gát, mint az ellenforradalmi táma­dók teljes veresége. A magyar nép a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítségé­vel egyszerre védte meg a társa­dalmi haladás útján elért ered­ményeit és nemzeti függetlensé­gét. Ahogyan levontuk a régmúlt tör­ténelmi tanulságait, úgy levontuk a közelebbi múlt tanulságait is. Ked­ves vendégeink és barátaink tapasz­talni fogják nálunk, hogy' a párt és a nép egységes, a párt helyes poli­tikája körül kialakult a dolgozók igaza nemzeti egysége. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikája a dolgozó néptömegek bizalmára és aktivitására épül. (Taps.) Az ellen­forradalmi felkelés óba eltelt idő eredményei azt bizonyítják, hogy a magyar nép túlnyomó többsége egyetért célkitűzéseinkkel, helyesli politikánkat. (Taps.) Mi eltökéltük, hogy megmaradunk a megkezdett úton és jobbra-halra való ingadozás nélkül mindig a le­hetőségek reális számbavételével^ pártunk vezetésével, a dolgozó nép támogatására építve küzdünk az egész nemzet további gazdasági és kulturális felemelkedéséért, a ki­zsákmányolástól mentes szocialista társadalom teljes felépítéséért. —- (Taps.) Drága vendégeink! A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének tag­jai! Hazánkat járva megismerked­nek a magyar munkásokkal, parasz­tokkal, értelmiségi dolgozókkal. Lát­hatják, milyen megingathatatlan alapokon nyugszik a magyar és * szovjet nép barátsága. (Taps.) Látni fogják, mennyire érzi és érti a mi népünk, hogy a Szovjetunió ereje én irántunk tanúsított testvéri barát­sága a mi szabadságunk és függet­lenségünk legbiztosabb záloga. Né­pünk tudja, hogy a független haza szeretete és a Szovjetunió iránti testvéri barátság érzése nem ellen­téteseik egymással, ellenkezőleg, for­mailag és tartalmilag ugyanazok. Á mi népünk éppen ezért tekinti igazi nemzeti ügyünknek, hogy állandóan tovább mélyítsük és erősítsük barát­ságunkat a Szovjetunióval. (Taps.) Találkozzék Hruscsov elvtárs, ta­lálkozzanak a szovjet küldöttség többi tagja! a mi népünk fiaival mennél többször. Látogassák meg városainkat, fal valókat. Üzemein­ket, bányáinkat, termelőszövet­kezeteinket. Szemtanúi lesznek annak, hogy népünk hűséges a Szovjetunió ügyéhez, bőségéé a szovjet—magyar barátsághoz, a szociálist» táborhoz és a prolc- tárnemzetközlséghez. (Taps.) Ez a következtetés és a ki­tartó hűség biztosítja, hogy aJkotó munkánk sikerrel jár és a jövőben is sikerrel fog járni: felépítjük szo­cialista hazánkat és megőrizzük füg- get.lenségü nket. E gondolatok jegyében köszöntőm Központi Bizottságunk nevében és megbízásából legnagyobb ünnepün­ket, 1945 április 4-ének évforduló­ját. A Központi Bizottság nevében, jó erőt és egészséget kívánok a to­vábbi munkához minden magyar dol­gozónak. (Taps.) Éljen a szocializmust építő magyar nép és drága hazánk, a Magyar Népköztársaság. (Nagy taps.) Éljen április 4-e. hazánk félszaba­dulásának, függetlenségének nagy ünnepe! (Nagy taps.) Éljen a magyar és a szovjet nép örök és megbonthatatlan barátsága! (Hosszan tartó lelkes, ütemes taps.) Éljen és erősödjék a szocialista tá­bor és annak vezető ereje, a szocia­lista világhatalom, a nagy Szovjet­unió! (Hosszantartó viharos taps.) Éljen a béke! (Lelkes taps.) (MTI) A nagygyűlés résztvevői sűrű tet­szésnyilvánításokkal és nagy tapssal fogadták Kádár János beszédét. Ha­talmas taps fogadta Marosán György bejelentését, hogy N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Koa- ponti Bizottságának titkára, r. Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke kíván a nagygyűléshez szólni.

Next

/
Thumbnails
Contents