Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-05 / 81. szám
teombaf. 1958. április .r Üb MKMAG V'ARORSZAG A jövőben is szilárdan együtthaladunk a béke és a szocializmus útján Hruscsov elvtárs beszéde a budapesti nagygyűlésen Kedves Kádár elvtárs! Kedves Dobi elvtársi Kedves Müninlch elvtárs! Kedves Marosán és Pongrácz elvtárs! Budapest polgárai! A Szovjetunió Kommunista Partja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Minisztertanácsának és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének megbízásából a szovjet dolgozom forró, baráti üdvözletét tolmácsolom Önöknek és az egész testvéri magyar népnek! , , , Nagy örömet és mely meghatottságot érzünk itt, Budapest dolgozol körében. A szovjet emberek jól tudják, hogy Budapest az ország történetében, a magyar nép évszázados nemzeti felszabadító harcában és a munkásmozgalom hősi küzdelmeiben kimagasló szerepet töltött be. Negyven éve, néhány nappal azután, hogy Oroszországban összeomlott a földesurak és a tőkések hatalma, viharos munkástüntetések és gyűlések -zajlottak le Budapest utcáin és terein. Éljen a szocialista forradalom! Békét követelünk! — Le a háborúval! — hangzottak a jelszavak. Negyven évvel ezelőtt a budapesti műnk ásnagy gyű lésen szenvedélyes hangú határozatot hoztak: »Budapest és a külvárosok munkássága, a főváro$ egész népe, testvéri üdvözletét küldi az orosz forradalmároknak, akik bátor szívvel, okos fejjel, és erős kézzel kivezetik az emberiséget a háború poklából. Mi, akik itt összegyűltünk, elszántan támogatni fogjuk a békéért hősiesen harcoló orosz forradalmárokat. S teljes erőnkből mi is azért fogunk harcolni. hogy hazánkban se zsákmányolja ki egyik osztály a másikai, nálunk se nyomja el egyik nemzet a- másikat!« A Szovjetunió népei nevében hadd köszönjem meg szívem mélyéből Budapest munkásainak és minden magyar dolgozónak, hogy mint testvér a testvéri úgy támogatták és segítették a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, a mi fiatal szovjet köztársaságunkat. Elvtársak! Baráti látogatásra jöttünk ide. hogy együtt üljülk meg Önökkel nemzeti ünnepüket, felszabadulásuk napjának évfordulóját. 13 évvel ezelőtt szabadult fel Magyarország a hitlerista fasiszták és horthysta cinkosaik igája alól. A Szovjetunió dicsőséges fegyveres erői 13 évvel ezelőtt Magyarország területé- , ről végleg kiűzték a német fasiszta csapatokat. A dolgozó tömegek állhatatosan harcoltak a belső reakciós erők ellen, meghiúsították az imperialisták beavatkozási kísérleteit, s kezükbe vették a hatalmat, népi demokratikus rendszert teremtettek, a dolgozó ember lett az ország teljesjogú gazdája. Tizenhárom év nem nagy idő! A lökés és földesúri rendszerben 13 év alatt mitsem fejlődött volna az ország: egyesek szakadásig dolgoztak volna, mások pedig a kizsákmányolásból fényűzően éltek volna. A népi hatalom ezzel szemben 13 esztendő alatt átalakította ezt az országot. Gyökeresen megváltozott a nép élete. Megszűnt a kizsákmányolás. Közben nagy nehézségeket kellett leküzdeni, el kellett, hárítani a népi demokrácia ellenségeinek aknamunkáját is, Hosszan sorolhatnám a népi Magyarország vívmányait, de hát Önök is jól ismerik ezeket! A reakció számításai halomra dőltek A magyar nép ellenségei — otrombán hazudozva és rágalmazva —• tagadni vagy legalább is kisebbíteni próbálják a magyar dolgozóiknak a népi hatalom 13 esztendeje alatt edért nagy sikereit. Mindez azonban hiábavaló részükről! Soha senki nem érheti el célját, aki félre akarja vezetni ezt a népet, amelyik kivívta az igazi szabadságot és demokráciát. A szocializmus ellenségei nem tudják elviselni, ha a nép maga építi életét, tőkések és földesurak nélkül. Hányszor támadták az imperialisták eszeveszetten a Szovjetuniót! De népünk, a kommunista párt vezetésével minden rohamot visszavert. Felépítette a szocializmust és magabiztosan halad előre nagy célja, a kommunizmus felé. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az ellenség egyes csoportok félrevezetése és becsapása, végső soron pedig a szocialista rendszer be- feketítése, a proletárdiktatúra meg- rendítése céljából néha elég ügyesen aknázza ki egyik-másik vezető hibáit és fogyatékosságait. Ez történt nemrég az önök országában. De mi lett a vége. A magyar nép egészséges erői felülkerekedtek, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar- Szocialista Munkáspárt köré tömörültek és leverték az ellenséges erők szította lázadást. A reakció számításai halomra dőllek, s ez nem is történhetett másként. 1919-ben a nemzetközi és a belső reakció még a dolgozók vérében gázolhatott a magyar földön és megfojthatta a fiatal Magyar Tanácsköztársaságot, de a mi korunkban, amikor létezik már a hatalmas szocialista tábor, a dolgozó magyar nép bizton számíthatott a többi szocialista ország önzetlen segítségére. És valóban: a nehéz időkiben segítséget és testvéri támogatást kapott. A magyar kormány kérésére a szovjet csapatok részt vettek az ellenforradalmi felkelés leverésében. Közös erővel elhárítottuk azt a veszedelmet, hogy Magyarországon visszaállítsák a fasiszta uralmat és Európa szívében új háborús tűzfészek keletkezzék. Emlékezhetnek, mekkora lármát csapott a nemzetközi reakció! Ellenségeink azt üvöltötték, hogy a szovjet hadsereg elnyomta a »népi forradalmat-«. Mi mást tehettek volna? El kellett tüntessék a nyomokat, el kellett terelni a figyelmet azokról, akik a népellenes puccsot csinálták. Ugyan miféle »népi forradalom« az. amelynek fasiszta szervezői azt akarták, hogy a magyar munkások^az ő bérrabszolgáik legyenek, a parasztokat pedig meg akarták fosztani jogos földtulajdonuktól, munkájuk gyümölcseitől. De nem sikerült nekik! A szovjet hadsereg segítette a magyar dolgozókat, hogy megvédhessék vívmányaikat az imperialista támadással szemben és szétzúzhassák azt a maroknyi lázadót, aki kezet emelt a népi hatalomra. Minden becsületes ember, akiben csak egy szikra lelkiismeret is él, tudja, hogy a nép akarata szent a szovjet hadsereg számára, amely hús a nép húsából, vér a nép véréből. A Szovjetunió azzal, hogy segítséget adott a magyar dolgozóknak, a proletár összefogás fényes bizonyítékát szolgáltatta és szent nemzetközi kötelességét teljesítette egy testvéri ország iránt. Az internacionalista kötelesség teljesítése azt jelenti, hogy a bajban nem hagyjuk magukra barátainkat. hanem segítségükre sietünk, ha az ellenséges erők kezet mernek emelni a legdrágábbra, a munkásparaszt hatalomra. Meggyőződésünk: a népi hatalom Magyarországon is szilárd és örökké az is marad Az imperialisták ki akartául próbálni, vajon tömörek-e soraink, erős-e szolidaritásunk. Nos, láthatták, hogy nem érdemes kikezdeni velünk, mert megégethetik a körmüket. Tapasztalhatták, hogy nem ajánlatos próbára tenni türelmünket. Meggyőződésünk, hogy Magyar- országon — akárcsak a többi szocialista országban — a népi hatalom szilárd és örökké az is marad. A kívülről szervezett lázadás sok kárt okozott az országnak, de természetesen nem állíthatta és nem is állította meg a Magyar Népköztársaság szocialista fejlődését. A Magyar Nép- köztársaság sikereinek legfontosabb döntő tényezője, hogy az országban % szocializmus építését harcedzett marxista—leninista párt vezeti. A magyar munkásosztály méltán érzi magáénak ezt a pártot, amelyet elszakíthatatlan kötelékek fűznek a dolgozókhoz, a néphez. A Magyar Szocialista Munkáspárt hű a marxizmus—leninizmushoz, a szocializmusért vívott harc eszméihez, s a hazaszeretetei Összekapcsolja a proletár nemzetköziség eszméivel. Ebben van nagy ereje és sikereinek íorrása. Őszinte szívvel újabb sikereket kívánunk a Magyar Szocialista Munkáspártnak nagyszabású és sokoldalú tevékenységéhez. A szocialista országok jövője a munkásosztály, a dolgozók kezében yan, akik miután meghódították a hatalmat, országuk kizárólagos és teljes jogú gazdái lettek. A szocializmus a népgazdaság gyorsütemű fejlődését teszi lehetővé. Ehhez nagyfokú szervezettség szükséges, a gépesítéssel és az automatizálással állanA szovjet nép minden nehézségét legyűrve, nagy sikereket ért el az ipar, a mezőgazdaság, az egész népgazdaság fejlesztésében. A szovjet nép szilárdan és magabiztosan halad a XX. pártkongresszuson kitűzött úton, a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenetnek és a világbéke megszilárdításának útján. Biztosítjuk Önöket, elvtársak, hogy a szovjet nép erejét nem kímélve építi a kommunizmust, harcol a békéért és a népek biztonságáért. A Szovjetunió — a többi szocialista országgal szorosan együttműködve és valamennjd békeszerető néppel vállvetve — minden erejét megfeszíti, hogy elejét vegye egy új háborúnak. A béke nem hull az ölünkbe, érte állhatatosan kell harcolni az agresszió, a háború és rombolás erői ellen. Ezt az igazságot mindjobban felismerik a békeszerető emberek szerte a földkerekségén. A Szovjetunió a legutóbbi időben, békeszerető politikájához’híven sok új konstruktív javaslattal állt elő, több külpolitikai lépést tett, hogy enyhítse a nemzetközi feszültséget, véget vessen a fegj'verkezési hajszának és elérje az atomfegyver betiltását. De az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak uralkodó körei nem fogadták kedvezően javaslatainkat, sőt mi több. tovább szítják a hidegháborút és folytatják az erőpolitikát, fokozzák a fegyverkezési hajszát. atomháborúra készülnek a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen, hogy még izzóbbá tegyék a légkört. Ott tartunk, hogy atom- és hidrogénbombával felszerelt amerikai repülőgépek minden nap járőr utakat tesznek sok ország területe felett. Az is előfordult, hogy ilyen repülőgépeket baleset ért, ezt azonban a közvélemény előtt gondosan eltitkolják; Embermilliók rettegnek attól, hogy valami véletlen, vagy valamilyen őrült szándékos provokációja atomháborúba döntheti az emberiséget. A józaneszű emberek tiltakoznak e rendkívül veszélyes helyzet miatt. Önök tudják, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa a napokban elhatározta, hogy országunk egyoldalúan megszünteti az atom- és hidrogén- bomba-kísérleteket. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa felszólította az Amerikai Egyesült Államokat és Angliát, hogy kövesse példáját. Ezt a történelmi jelentőségű határozatot az egész világ — az Egyesült Államok és Anglia népei is — üdvözölte. Mindenki várta, miiként reagál majd az Egyesült Államok és Anglia kormánya, merre áll majd a váltó: a béke megszilárdítása, vagy pedig a nemzetközi feszültség fokozása, a fegyverkezési hajsza folytatása felé, amely nem békés enyhüléshez, hanem elkerülhetetlenül háborúhoz vezet. Eisenhower, az Egyesült ÁNamdfc elnöke, a napokban sajtóértekezleten nyilatkozott abból az alkalomból, hogy a Szovjetunió egyoldalúan beszüntette az atom- és hidrogén- fegyver-kísérleteket. Mit is mondott az elnök, akit reálisan gondolkozó politikusnak tartunk, hiszen erőfeszítéseket tett — bár gyengéket és határozatlanokat —, hogy megtalálja a nemzetközi feszültség enyhítésének módjait. Eisenhower kijelentette, hogy a Szovjetuniónak ezt a külpolitikai lépését nem szabad »komolyan venni«, az ilyen tettek tisztán »propaganda- jellegüek.« A Szovjetunió példájára szüntessék meg a nukleáris kísérleteket! Más politikustól várná lehetett ilyen nyilatkozatot. De hogyan nevezheti ezt a lépést propagandának az az államférfi, aki megérti, hogy mit jelent az ilyen intézkedés. Érthető ezért, hogy a világ népei kiábrándulással és elkeseredéssel fogadták Eisenhower nyilatkozatát. A népi Magyarország dolgozóinak nagygyűlése előtt szeretném kijelenteni a következőt: ha Eisenhower valóban úgy véli, hogy propagandából szüntettük meg az atom- és hidrogénfegyver kísérleteket, akkor ő és a többi nyugati államférfi miért nem folytat ugyanilyen propagandát és miért nem szünteti meg e célból az atomfegyver-kísérleteket? Ami bennünket, a Szovjetunió vezetőit illeti, mi büszkék vagyunk erre a propagandára, amely az egész emberiség kívánsága szerint való. Ha az Egyesült Államok elnöke és Nagy- Britannia miniszterelnöke ugyanezt a nropagandát folytatná, mennyire megörvendeztetné ez a világ minden népét! Egyes államférfiak csökkenteni szeretnék azt a nagy hatást, amelyet a Szovjetunió Legfelső Tanácsának az atomfegyver-kísérletek egyoldalú betiltásáról hozott határozata keltett, ezért azt állítják, hogy a Szovjetunió e határozat előtt már végrehajtotta atomfegyver-kísérlet sorozatát. Igen, mi folytattunk atomfegyver-kísérleteket. de az egész világ tudja, hogy az Egyesült Államok már 1945- ben kipróbálta az atomfegyvert, mégpedig nem valamilyen gyakorlótéren, hanem Nagaszakiban és Hirosimában. .E »kísérletek« sokszázezer békés ember éleiét oltották ki. A Szovjetunió köztudomásúlag később kezdte el az atomfegyver-kísérleteket és a kísérleteket úgy végezte, hogy a lehető legjobban megvédje a lakosságot a veszélyektől. Aki ért a technikához, az gondolkodás nélkül megmondja, ki végzett több kísérletet ezzel a fegyverrel; Ha tehát a kísérleti- robbantásodé számát tekintjük, akkor nekünk a kísérleteket csak azután kellett volna abbahagynunk, miután utolértük az Egyesült Államokat. Ezért, a‘ki a kísérletek számára hivatkozik, az szabadulni akar a közvélemény nyomásától, be akarja csapni a népeket, hogy folytathassa az atomfegyverek kipróbálását és felhalmozását, e fegyverkezési hajszát. Egyes nyugati személyiségek azt is mondják, hogy a kísérletek egyoldalú megszüntetésének bejelentésével a kísérletek nemzetközi ellenőrzése elől akartunk kitérni. De ezt a csalást könnyű leleplezni, Ismeretes; hogy egyetlen angol vagy amerikai atom- és hidrogénbomba-^obbantás sem maradt titokban. Tehát a robbantások nemzetközi ellenőrzése ténylegesen már meg van. Amikor a hidegháború amerikai hívei azt kezdték bizonygatni, hogy végre lehet hajtani műszerekkel észlel hetetlen, ellenőrizhetetlen robbantásokat, sok országban, így az Egyesült Államokban is, a tudósok megcáfolták ezeket az állításokat. Azoknak az amerikai politikusoknak, akik előzőleg arról beszéltek, hogy lehetetlen minden robbantást észlelni, el kellett ismerniük, hogy valóban nem lehet eltitkolni a kísérleti atomfegyver-robbantásokat. De ha úgy vélik, hogy az atomfegyver-kísérletek nemzetközi ellenőrzésének hiánya akadályozza az Amerikai Egyesült Államokat és Angliát, hogy a Szovjetunió példájára megszüntessék a kísérleteket, akkor a Szovjetunió beleegyezik a nemzetközi ellenőrzésbe. Ezt többször kijelentettük. Felszólítjuk partnereinket: hagyják abba a kísérleteket! Már mától fogva szüntessük meg a hidrogén- és atombomba-robbantásokat, ne fertőzzük a rádióaktív anyagok hasadási termékeivel a légkört. Az atomfegyver-kísérletek megszüntetése boldoggá tenné az emberiséget A Szovjetunió népei nevében, a szovjet kormány nevében. Eisenho- werhez, az Egyesült Államok elnökéhez, MacMillanhoz, Nagy-Britannia miniszterelnökéhez fordulok. Kövessék a Szovjetunió példáját, tettekkel bizonyítsák jóakaratukat. Ez boldoggá tenné az emberiséget, e nemes lépés emléke évszázadokig fennmaradna. Az atomfegyver-kísérletek megszüntetését úgy tekintjük, mint a teljes leszerelés felé, a világ- béke biztosításának feltételei felé vezető első lépést, mint a két rendszer békés együttélésének, békés versenyének útját. Ennek a létfontosságú kérdésnek a megoldása elősegítené a többi sürgős nemzetközi pro« bléma rendezését is. Elvtársak! Több mint három hónapja javasolta a szovjet koamány, hogy hívják össze a kormányfők, a vezető államférfiak értekezletét; Ezen oldják meg a halaszthatatlan problémákat és közös erőfeszítéssel határozzák meg azokat a célravezető módokat, amelyek enyhítik a nemzetközi feszültséget és megszüntetik a hidegháborús állapotot; Erre azt mondják nekünk, hogy meg kell vitatni a kelet-európai országok helyzetét. De hát tulajdon(Folytatás a 4. oldalon.) dóan emelni kell a munka termelékenységét. Elvtársak, a szocializmus építése nem valami kényelmes séta! Sok nehézséget kell még leküzdeni az után is, hogy a munkásosztály megragadta a hatalmat. Mi ezt tapasztalatból jól tudjuk. Az új társadalom a régi, idejét múlt világgal vívott állhatatos harcban fejlődik. Tudjuk, hogy önöknél Magyar- országon is vannak nehézségek, bár ma sokkal kevesebb, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. De a szocialista rend e nehézségek legyűréséhez, a nép alkotó erőinek kibontakozásához megad minden lehetőséget. Biztosan tudjuk, hogy a magyar dolgozók élete évről-évre jobb lesz. Elvtársak! A magyarországi helyzet gyors normalizálódása világosan bebizonyította, hogy nem lehet visszafordítani a szocializmus útján járó ország fejlődését és, hogy a szocialista tábor országainak egysége, összeforrottsága és kölcsönös testvéri segítsége: óriási erő. A szocialista államok közösségének minden tagja igyekszik segíteni a testvéri országok népeit a szocializmus építésében, egyszersmind igénybe veszi a többiek segítségét és támogatását. Ez nem jelenti azt, hogy bármelyikük is a többi-rovására erősödik. A kölcsönös segítségnyújtásnak az a célja, hogy ktilön-külön minden szocialista ország és együttvéve az egész tábor közösen szüntelenül fejlődjék és erősödjék. A szocialista tábor erősödése roppant nagy hatással van az emberiség történelmi fejlődésére. Elvtársak, sikereinkkel és összefogásunkkal segítjük az egész világ békeszerető és demokratikus erőinek a háború ellen, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott harcát. Emlékezzenek 1956 őszére! Az imperialisták ekkor nem ok nélkül indítottak egyszerre két támadást: a szocialista- Magyarország ellen és a független Egyiptom ellen. Arra számítottak, hogy a magyar szocialista erők veresége és a szocialista tábor zavara megkönnyíti számukra, hogy ráerőszakolják akaratukat Egyiptomra. Köztudomású, hogyan végződtek az imperialista támadások. Az imperialista erők kettős veresége fordulópont volt, ezután enyhülni kezdett a nemzetközi helyzet. Ebben van a magyar szocialista erők és az egyiptomi hazafiak győzelmének nemzetközi jelentősége. Az imperialista ármányok elleni közös harcban még jobban összekovácso- lódott korunk két legnagyobb erejének: a szocialista országoknak és a nemzeti függetlenségüket nemrég kivívó országoknak harci szövetsége. Elvtársak! Petőfi Sándor, a nagy magyar költő, több mint 100 éve keserűen írta: »Nagy a világ, és testvérünk nincs benne. Nincsen, aki bajainkban résztvenne. Dehogy testvér a magyarhoz a világ! Ellensége minden ember, aki lát.« A szocializmus megváltoztatta ezt a helyzetet. A szocialista népek nagy családjában a magyar egyenjogú testvér. A magyar dolgozók tudják, hogy társadalmi vívmányaik csak akkor lehetnek tartósak, ha testvéri szövetség fűzi őket a többi szocialista ország népéhez. A szovjet nép erejét nem kímélve harcol a békéért, a népek biztonságáért Fejlődik és erősödik a szocialista világrendszer. De volt olyan idő, amikor a Szovjetunió volt az egyetlen szocialista ország. Kemény megpróbáltatások és zord idők jutottak osz- t ályrészéül munkásosztályunknak, amely a világon elsőnek szakított a kapitalizmussal és bátor úttörője lett az új, szocialista jövőnek.
