Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-05 / 81. szám

Világ proletárjai egyesüljetek 1 r 55sl A MAGVAK SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Igv ünnepeltek megyénk dolgozói Mély barázdák N A N Ó K A Értünk is harcoltak XIV. évfolyam Hl. szám (• ,ihtext .)Ara: 60 fillér 1958 április 5, szombat J Százezres tömegek köszöntötték hazánk felszabadulásának ünnepét a budapesti Hősök terén Katonai díszszemle és nagy gyűlés a diszünnepségen tapsától kísérve — népi demokrá­ciánk legfiatalabb fegyveres testületé, a munkásőrség-zászlóalj zárta be. Alig, hogy végétért a gyalogos csa­patok díszmenete, már feltűntek a gépesített egységek parancsnoki gép­kocsijai, csapatzászlóval. Elsőnek a páncéltörő tüzérség díszegysége érke­zett nyílegyenes sorokban. Mögöttük gépkocsikkal vontatott aknavetők gördültek. Az aknavetőket hernyó­talpas vontatása tarackok követték, utánuk messzehordó lövegek, majd légvédelmi lövegek, végül harckocsik következtek. A többtizezres tömeg a gépesített alakulatokat ugyanolyan lelkes taps­ban részesítette. s azonos elismeréssel köszöntötte, mint a gyalogosan elvo­nult csapatokat. Pontos időközökben lökhajtásos bombázók és vadászgépek zúgtak el a felvonuló egységek fö­tale az üzemek és hivatalok küldöttei, a fegyveres testületek alakulatai, az ifjúság és az úttörők csoportjai, nem­zetiszínű és piros zászlókkal. Színes léggömbök szállnak a magasba, mun- Icásindulókat játszik a zenekar. S amikor az ünnepség megkezdésére ismét megjelenik a dísztribünön a nagygyűlés elnöksége, százezrek keze lendül tapsra és lenget zászlót az emelvény felé: Budapest népe forró szeretettel üdvözli a felszabadulását véle együtt ünneplő szovjet párt- és kormányküldöttséget, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány vezetőit. A szovjet küldöttség vezetője, N. Sz. Hruscsov és az elnökség tagjai mo­solyogva, kalaplenget éssel fogadják az ünneplő tömeg lelkes köszöntését. A nagygyűlést Marosán György, a budapesti pártbizottság első titkára nyitotta meg. Marosán György elvtárs megnyitó beszéde Kedves Elvtársak! • Budapest dolgozó népének, elsősor­ban a budapesti munkásoknak a ne­vében köszöntőm vendégeinket, a fel­szabadító szovjet nén küldötteit, élü­kön Hruscsov elvtárssal. (Hosszan tartó, lelkes éljenzés.) Engedjék meg, hogy forró szeretet­tel, elvtársi megbecsüléssel köszönt­sem a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságát, élén Ká­dár János elvtárssal, (hosszan tartó lelkes éljenzés és taps), az Elnöki Ta­nács tagjait, a forradalmi munkás­paraszt kormány tagjait, a diplomá­ciai testület megjelent tagjait, a nagygyűlés összes résztvevőit, köztük az 1919-es harcosokat. Köszöntöm Önöket, akik összegyűltek itt, hogy résztvegyenek a magyar nép nagy ünnepén, a felszabadulás évforduló­ján rendezett nagygyűlésünkön. Először hadd szóljak szovjet ven­dégeinkhez. A Szovjetunió katonái nyitották ki a szabad élet kapuját Magyarország népe előtt. Mi, magyar dolgozók, a szovjet emberek hősi harcának eredmé­nyeként lélegezhetünk szabadon ezen a vérrel és verejtékkel ázta­tott földön. Hála és köszönet szabad életünkért. Ugyanakkor kegyelettel őrizzük a né­pünk szabadságáért halt szovjet hő­sök emlékét. Budapest köszönti Önöket, drága szovjet vendégeink, az a Budapest, amelynek utcakövére már a munkás- mozgalom hajnalán oly sok munkás­vér ömlött. Ez a város, amely hiába épített magának palotát, villát, szinte különzárt világot az úri rend, mindig a mienk volt, minden kövével, min­den házával a miénk volt: a felépí­tőié, a munkásoké, a dolgozó, szabad embereké. Az elmúlt század végén itt, ezen a téren, a környező utcákban harsan- tak fel először a vörös lobogók alatl a munkásdalok, a forradalmi indulót s zúgásuk, vérpezsdítő dallamuk kí­sérte át a budapesti munkást, az ifjút az új századba. A szakegyleteket ala­kító mesterlegények, a munkásoi- pártját szervező ácsok és vasasok, i kohászok és kőművesek kiáltották k ebben a városban először a holna]: szavát, amely a győzelmes jelen igé 1 je. Budapest munkásai hirdették < magyar népnek a szocializmus jöttét és győzelmét. Budapest küzdött a szá­zad első évtizedében a Habsburg császárok, a magyar tőkések és a í osztrák gyárosok, a mágnás politikí • álnokságai, a jogfosztó törvények ié » giója ellen. S amikor az imperialist 5 háború pokla szakadt ránk, a békt szavát üzente az egész magyar mun­kásosztálynak, A budapesti munkás- osztály volt az, amely 1918 őszén — amikor felkelt a Habsburg-monarchia ellen — tovább lépett a polgári for­radalomból a kor igazi forradalma, a proletárforradalom felé. A kommu­nisták 1919-beii Ttt, Budapesten hív­ták harcba az egész ország dolgozóit a proletárdiktatúráért és itt győzött a nép 1919. március 21-én, (Nagy taps.) A budapesti munkásosztály védte a megtámadott Magyar Tanácsköz­társaságot. A fehér terfor, a Horthy-világ sötét napjaiban a budapesti munkásosztály bátor­sága, harckészsége példát muta­tott az egész ország munkásai­nak és parasztjainak. Hányszor zengett itt fel Lenin szava a magyar proletárdiktatúráról: az el­bukott elsőt követi a győzelmes má­sodik! És amikor a felszabadulás után megindult a nagy harc a nép boldog jövőjéért, a budapesti mun­kásosztály ott volt a harcok első so­rában. Nélkülöztünk akkor, mégis megindultak a gépek a budapesti üzemekben. Félig megbénult, még háborús sebektől vérző hazánk or­szágútjain még csak a felszabadító szovjet hadsereg teherautói hordták a nyersanyagot, s az élelmet, de Bu­dapest, a budapesti munkás talpra- állt és dolgozott. Közben elsőként ki­áltotta oda a tőkésnek, a földesúr­nak, hogy vége a régi világnak, kez­dődik az új, a szocializmus világa. (Taps.) És a munkás, építő esztendők után, amikor 1956 októberében a nép­hatalomra támadt az ellenforrada­lom, a nemzetiszínűre mázolt álarc mögött a budapesti munkásosztály legjobbjai vették észre először a nem­zeti függetlenséget, az egész népet fenyegető veszélyt. Az ellenforrada­lom vihara után itt, Budapesten vo­nultak fel elsőnek a munkások pár­tunk és a szocializmus mellett és Budapest munkásosztálya járt és jár az élen abban is, hogy helyrehozzuk az ellenforradalom okozta károkat, felépítsük a szocialista Magyarorszá­got. (Taps.) Elvtársak. Barátaink! Azt hiszem drága barátaink, kedves Hruscsov elvtárs, minden szép szónál jobban meg­értik a budapesti munkásosztály­nak a szovjet nép és az Önök személye iránti szeretetét, ha vé­gig néznek e hatalmas téren és százezrek arcán láthatják az örö­möt, amellyel Önöket fogadják. Megnyitom Budapest dolgozó né­pének a felszabadulás ünnepére ren­dezett nagygyűlését. Borbély Sándor, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának titkára kí­vánja üdvözölni a nagygyűlést. Drága Hruscsov elvtárs! Szeretett vendégeink! Kedves Elvtársik! — kezdte beszédét Borbély Sándor; . . Ifjú szívünk melegével, forró sze­retettel köszöntjük körünkben a hős szovjet- nép képviselőit, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának és a Szovjetunió kormányá­nak vezetőit. (Tagy taps.) Mi, magyar fiatalok igazán sokat köszönhetünk a szovjet népnek. Kö­zülünk nagyon sok ifjúmunkás már csak elbeszélésekből ismeri a múltat, nem emlékszik az elnyomatás nehéz éveire, apáink nyomorúságára. Jól emlékszünk azonban 1956 októberére, amikor a fasiszták, a huligánok ránk akarták erőszakolni a grófok és bá­rók Magyarországát és velük együtt a nyomorúságot is. Engedje meg kedves Hruscsov elv­társ, hogy a budapesti ifjúság nevé­A dolgozó asszonyok nevében Bodonyi Pálné köszöntötte a kedves vendégeket. Drága szovjet vendégeink! Drága Hruscsov elvtárs! A magyar nők szív­ből jövő meleg szeretetével üdvözlöm mindannyiukat. Mi, magyar asszo­nyok, úgy tekintünk Önökre, mint családjaink védelmezőire, mert tud­juk, hogy a szovjet kormány és sze­mélyesen Ön, drága Hruscsov elv­társ — szembeszállva minden hábo­rús törekvéssel, amely az életre tör — mindent megtesz, hogy megóvja számunkra is a nyugodt, békés jelent, gyermekeink számára pedig a min­den eddiginél boldogabb jövendőt. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának legutóbbi határozata újabb reményt adott a háború elkerülhetőségéhez és még jobban megerősített a béke vé­delméért folytatott harcunkban. Kö­szönjük mindezt. ígérjük, hogy tet­tekkel segítjük a világ békéjéért küzdő szovjet népet. Nagyon örülünk, hogy ellátogattak hozzánk. Kérjük, adják át üdvözletünket a nagyszerű szovjet asszonyoknak és forró anyai ölelésünket gyermekeik­nek. (MTI) A proletárnemzetköziség segítségével felszámoltuk az ellenforradalom okozta gazdasági károkat és tovább építjük a szocializmust hazánkban Kádár János elvtárs ünnepi beszéde — Kedves Hruscsov Elvtárs! Ked­ves vendégeink! Kedves Dobi .elv­társ. Münnich elvtárs, Marosán elv­társ! Budapesti dolgozók! — Üdvözlöm Önöket legnagyobb nemzeti ünnepünkön, felszabadulá­sunk nanjának évfordulóján. — Mai ünnepünknek különleges fényt, ad, hogy e napon körünkben üdvözölhetjük a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségét, élén Hruscsov elvtárssal, a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának első titkárával, a szov­jet kormány fejével. (Nagy taps, él­jenzés.) Nagy öröm számunkra, hogy együtt ünnepelnek velünk annak a nagy népnek küldöttei, amelynek fiai vérüket ontották a mi szabadságun­kért. nemzeti függetlenségünkért a második világháborúban és 1956 őszén, amikor ismét veszélybe került szabadságunk és nemzeti független­ségünk. Hruscsov elv társ nem először jár Magyarországon. Itt járt 1957 január elején is, az öt kommunista és mun­káspárt budapesti tanácskozásán — az akkori körülmények között nem tudtuk méltóképpen fogadni őkel. Most azonban Hruscsov elvtárs és a küldöttség többi tagja több időt tölt nálunk. Alkalmuk lesz találkozni nemcsak a vezetőkkel, hanem a ma­gyar nép tömegeivel is. E találkozá­sok során, drága vendégeink bizo­nyosan érezni fogják mindenütt a magyar dolgozók szívéből feléjük áradó forró szeretetet. Ez az őszinte, mély szeretet annak a pártnak, an­nak a kormánynak, annak a népnek szól, amely az élet minden területén szüntelenül segítette és segíti szocia­lizmust építő népünket. Személyesen szól ez a szeretet Hruscsov élvtársnak, aki a Szovjet­unió Kommunista Pártjának és kor­mányának politikáját képviselve oly következetesen, oly fáradhatatlanul harcol az egész világ népeinek bé­kéjéért és biztonságáért. Egész né­pünk nevében kívánom önöknek, kedves vendégeink, érezzék magukat Magyarországon úgy, ahogyan a test­vér, a hűséges barát otthonában érzi magát az ember. Elvtársak! Barátaink! Április 4-én. amikor a diadalma­san előrenyomuló szovjet had­sereg kiűzte hazánk területéről a hitlerista hordák utolsó marad­ványait. megkezdődött nemzeti történelmünk új fejezete. Ennek a napnak évfordulóján egy­szerre ünnepeljük, hogy megszületett (Folytatás a 2, oldalon,) lőtt. Végül a Rákóczi-indulót játszva elvonult a zenekar is, majd felhang­zottak ismét a harsonák, amelyek a díszszemle befejezését jelezték. A nagysikerű díszszemle megmu­tatta, hogy jólképzett, fegyelmezett, harckész néphadseregünk, határőrsé­günk, munkásőrségünk — szoros fegy­verbarátságban a hazánkat felszaba­dító Szovjetunióval —. ha szükség van rá, fegyveresen is kész bármikor megvédem szocializmust építő orszá­gunkat, dolgozóink békés alkotó munkáját. A díszszemle befejezése után percek alatt benépesült a ha­talmas térség: a többszázezernyi ün­neplő tömeg, amely a katonai egysé­gek felvonulását a térség széléről és a környező utcákból nézte végig, a dísztribün körül helyezkedett el. Az Ajtósi-Dürer sortól a Hősök teréig végeláthatatlan emberáradatot alkot­A magyar ifjúság üdvözlete ben személyesen köszönjem meg Önöknek, hogy a szovjet kormány az adott pillanatban Lenin tanításához híven cselekedett. Soha nem felejt­jük el azt az igaz, őszinte barátságát, mély emberi szeretetet, amelyet Önök tanúsítottak irányunkban. A magyar fiatalok boldogak, hogy olyan nagyszerű barátaik vannak, mint a szovjet fiatalok, akikkel oly sokszor találkoztak. Jó egészséget, boldogságot kívá­nunk az elvtársaknak, az egész szov­jet népnek! Kérjük, adják át a buda­pesti fiatalok és a Kommunista Ifjú­sági Szövetség tagjai forró elvtársi üdvözletét a nagy szovjet népnek, a hős komszomolistáknak. Kívánjuk, hogy a szovjet nép a kommunizmus építésében még nagyobb eredménye­ket érjen el. (Nagy taps.) Á prilis 4-ét, hazánk felszabadu­lásának 13-ik évfordulóját néphadseregünk alakulatai, a határ- őrség és a munkásőrség egységei díszszemlével köszöntötték. Az idei díszszemlén — amely az 1956 olctó- beri ellenforradalom óta az első volt — már újjászervezett néphadsere­günk egységei vettek részt, soraikban azokkal a lisztekkel és tiszthelyette­sekkel, akiic az ellenforradalom ide­jén becsülettel helytálltak a népi ha­talom védelmében. Az egységek jóval tíz óra előtt so­rakoztak fél a díszszemlére, a Dózsa György útnak az Ajtósi-Dürer sor es c Hősök tere közötti szakaszán. Zászlóerdő övezte az egész környé­ket, a tribünöket. • a Városligettel szemben lévő épületeket. Néhány perccel 10 óra előtt jeleli­tek meg a dísztribünön a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének tag­jai, s a Magyar Szocialista Munkás­párt és a Magyar Népköztársaság kormányának vezetői. A dísztribünön foglalt helyet Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke. Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti . Bizottságának első titkára, dr. r.Mümvich Ferenc, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának, tag jav, póttagjai. Hatalmas éljenzés, taps fogadta a tribünön megjelenő N. Sz. Hruscso- vot. a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának első titká­rát, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökét, a szovjet párt- és kor­mányküldöttség vezetőjét, s a kül­döttség tagjait. A dísztribün két oldalán lévő le­látókon ott volt a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak, a Miniszter- tanácsnak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok vezető személyisége, a termelés, a tu­domány, a művészet sokezer dolgo­zója. Jelen volt a budapesti diplomá­ciai képviseletek számos vezetője és tagja. Pontban 10 órakor kürtszó jelezte Révész Géza vezérezredes, honvédel­mi miniszter érkezését. A miniszter gépkocsin hajtatotl a dísztribün elé, a felsorakozott csapatokkal szemben megállt és fogadta a díszszemle pa­rancsnokának Ugrai Ferenc vezér­őrnagy-miniszterhelyettesnek, a ma­gyar néphadsereg vezérkari főnöké­nek jelentését, majd a díszszemle pa­rancsnokának kíséretében két ponton köszöntötte az egységeket. Az üdvöz­lésre a felsorakozott csapatok hossza­san zúgó hajrával válaszoltak. Az üdvözlések után megszólaltak a har­sonák, Révész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszter, felment a dísz­tribünre és beszédet mondott. A beszéd végén háromszoros zúgó hajrá hangzott fel, majd a zenekar a magyar és a szovjet Himnuszt ját­szotta, miközben a Városligetben el­helyezett tüzérüteg díszössztüzet adott le. Ezt követően a csapatok elvonul­tak az Ajtósi-Dürer sor irányába, hogy megalakuljanak a díszszemlé­hez. Közben egymástól szabályos távolságra — piros zászlócskákkd\ kezükben — felállottak az irány jelzi harcosok, s néhány másodperc múlva megkezdődött a díszszemle. T ndulók hangjaira a II. Rákócz; * Ferenc katonai középiskola növendékeinek dobosai nyitották -meg a sort az egybegyűlt többtízezre nézősereg lelkes tapsa közben. A do bosokat a Zrínyi-alcadémia tisztiszá zada követte, utánuk a tisztizászló aljak, majd a tisztiiskolák díszegysé gei következtek feszes vigyázz-menel ben. Nyílegyenes sorokban jöttél mögöttük a lövészek, akik igen nag\ tetszést arattak a nézők előtt. Ugyan csak nagy elismeréssel szemlélték é tapssal köszöntötték az egybegyűltel a lövészeket követő folyami flotillá sok díszegységét. Mindjobban erősödi taps és éljenzés jelezte a határőr ala kutatok érkezését. A gyalog felvonul csapatok sorát — a jelenlévők üteme

Next

/
Thumbnails
Contents