Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-03 / 79. szám

AZ OKSZAG ELSŐ SZÉNBÁ­NYÁINAK megnyitásával egy időben kezdték meg a széntermelést a bor­sodi saónmedonee legrégibb bánya­üzemében, Sajókazán is. 170 évvel ezelőtt nyitották meg ezt a bányát, mely először csak az uradalmi ko- vócsmütielyek számára termelte a szenet. Azóta egyre nagyobb mér­tékben fejtik a föld mélyének kin­csét. Úgy látszik azonban, csuk nem akar elfogyni. A szén.medcnce egyik legrégibb bányája mellett ugyanis a közelmúltban — az év elején — kezdték meg a termelést a »legfiata­labb« bányában, a külfejtésen is. Ez a kettő, hozzávéve a szeles! két ak­nát, valamint a szuhakallói I-es ak­nát, teszi a sajóvölgyi bányákat, me­ly eknek dolgozói szinte kivétel nél­kül teljesítették az élüzem cím fel­tételeit múlt év második félévi mun­kájuk során. Az egykori kezdetleges bányász­kodást, makor még létrán közelítet­ték meg a szenet, bödönökben szállí­tották felszínre, az utóbbi években korszerű, nagyüzemi bányászkodás váltotta fel. A bányaüzemekben nagyteljesítményű frontfejtéseik, ka­marafejtések ontják a szenet. Szó szerint ontják, mert félév alatt a sajóvölgyi bányászok terven íel-ül több mint 8000 tonna szenet küldtek felszínre előírt tervükön felül. Természetes, hogy a terv ilyen mérv ű tú 1 tel jes í tésóliez u gya ncsak szükség volt a bányászok lelkes mun­kájára. A munkaszeretetben nem is volt hiány. Hacsak a legjobbakat említjük is minden aknáról, akkor sem szabad elfeledkezni, hogy eze­ken kívül is javult a 100 százalékon alul teljesítők aránya, csökkent az igazolatlan műszakmulasztás. Több kéz jutott nemcsak a termelésre, de a szállításra is. Hogy kik voltak a legjobbak? Ne­héz lenne megállapítani, hiszen min­den bányásznak része volt ebben az eredményben. A legjobbak: többek között Ádám Béla, a Szeles 1. akná­ról, id. Gergely Lajos a Szeles Il-es aknáról, Fazekas Balázs, a sajókazai bányából és Antal Lajos a szu ha­lkállói I-cs aknáról. Ók azok, akik olyan munkaszeretettel és szorgalom­mal dolgoztak egész félévben, hogy méltán lohet példaként állítani a többi bányász elé. Ha pedig már azoknál tartunk, «kik dicséretet érdemelnek, nem fe­ledkezhetünk meg a műszaka veze­tőkről sem. Ök 'Irányították, vezették *i bányászok munkáját, tudásukkal jfcegítetlék a szénfalnál dolgozókat. Ahogy mondani szokták: a feltétele­ket teremtették meg, hogy a bányá­szok zavartalanul, minél kevesebb wdővesztesóggei tudjanak termelni. Ezek között első helyen kell emlí­teni Érdi János igazgatót, S te miami Gusztávot, a bányaüzem főmérnö­két és Csetneki Jánost, ezt a Len­gyelországban végzett fiatal bánya­mérnököt, aki a szeles! aknák terme­lését irányítja. Bánya járásokon vagy éppen a bánya térképek felé hajolva/ mint valami »vezérkar«, együtt dol­goznak a bányászokkal. így küzde­nek együtt, hogy a legöregebb akna becsülettel álljon helyt a legfonto­sabb alapanyag, a szén termelésében. IGEN, ILYEN BECSÜLETTEL ÁLLNAK hely! műszaki vezetők. Öreg bányászok, de a legtöbb fiatal is a nagy küzdelemben. Erről sok­mindent elárul a statisztika, mely például többek között az összüzemi fej teljes ítmény emelkedésében méri az egyes üzemekben elért eredménye­ket. A sajóvölgyi szénbányáknál is kimutatta, hogy a fej teljesítmény a múlt év II. felében 108.4 százalékot ért el. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy minden bányász 75 kilogram­mal több szenei termelt műszakon- kint, mint korábban. Az sem volt azonban mindegy, hogy ezt a szenet mennyiért terme­lik. Az örkÖlfség-csökkon 1 ést. gya­korlatilag megvalósítani bizony ne­héz és sok követelményt támasztó munka volt. A sajóvölgyi szénbá­nyáknál azonban ezzel is megbirkóz­tak. Vigyáztak az. anyagra, betartot­ták a robbantási normákat — s szá­mos más intézkedést tettek, amelyek összességükben jelentős eredményt hozlak. Igaz ugyan, hogy a szén tom- nánkinti Önköltségét csak 44 fillérrel csökken lettek, de ez a félév alatt termelt egész szén mennyiségre vo­natkoztatva már komoly összeget, csaknem 80.000 forintot jelent. Ez pedig igen szép összeg. A SZÉN MINŐSEGE IS JAVÜLT. Ezt különösen azok tudjak megbe­csülni, akik kályhájukból az éghetet­len meddőt, vagy egy darabba össze­gűit salakot szednek ki — eokszoi többet, mint amennyi szenet berak­tak. Nos, aki sajóvölgyi szénnel fű­tött, ilyen panaszai nem lehettek, fi bányászok a terv túlteljesítése érde­kében nem a köveket, hanem a sze net mozgatták meg. Amit lehetett, az a meddőt még kézzel kiválogatták, így sikerült elérni, hogy .kilogram­mon kint 21 kalóriával javult a szén minősége. Annak ellenére, hogy a sajóvölgyi bányászok teljesítették az élüzem cím feltételeit, van egy terület, ahol még van mit javítaniuk. Ez pedig, hogy az eddiginél sokkal több gon­dot kell fordítani a balosé leihárí­tásra! A biztonságos munkát lehe­tővé tevő balesetvédelmi berendezé­sek nem minden esetben megfele­lőek. Sokkal következetesebben kell ezeket ellenőrizni — és sokkal ikövet- kezetesebben kell rászorítani a bá­nyászokat is azoknak a használatára. Mindenképpen érvényt kell szerezni unnak, hogy a bányában előirt vé­delmi intézkedéseket mindenki tartsa be — elsősorban saját és mun­katársai érdekében! Ebben nem sza­bad semmi lazaságot eltűrni. Igaz, hogy a sajóvölgyi üzem ebből a szempontból hátrányban volt. Félév alatt csaknem ötszáz új dolgozót vet­ted fel, illetve ennyi cserélődött a bányában. Jóllehet megkapják a megfelelő balesetelhárítási oktatást, mégis »viccelnek« a bányával. Ezért indokolt a fokozottabb szigor azok­kal szemben, akik nem látják be sa­ját maguktól az előírt intézkedések helyességét. A SAJÓVÖLGYI SZÉNBÁNYÁK nem csak a múlt félévben tettek ki magukért. Az üzem most is határidő előtt teljesítette negyedévi tervét, így joggal tűzték ki az üzem hom­lokzatára az élüzem kitüntetést. (K. L.) Látogatás az ulsózsolcui napközi otthonban HANGOS ZSIVAJ szűrődik ki az utcára, tízperc van a napleözi otthonban. A gyerekek jókedvűen futkároznak az udvaron. Most az alsótayozatiak vannak itt. Itt tanulják meg a leckéjüket, hogy az iskolában minél többet tudjanak. Azary Zoltánná foglalkozik a gye­rekekkel, és nevetve mondja: egy kicsit pajkosak, de az nem tesz sem­mit, hiszen gyerekek. Rendes, tiszta itt minden, nyugodtan eltölthetlk a gyerekek az idejüket. Az ebédlő is nagyon gusztusos, fehér viaszkosvá- szon térítők, a korsókban víz. A konyhára is kíváncsi vagyok. Orrcslk- landó illatok fogadnak. Megkérdezem a föszakácsnőt: Mi az ebéd ma? — Paradicsomleves meg tejfeles hús. — És hányszor kapnak a gyerekek naponta enni? — Háromszor — hangzik a válasz. A tanítónéni még azt is mond­ja, hogy Itt jók az eredmények, a gyerekek szorgalmasan tanulnak és fegyelmezettek. — Sorakozó — hangzik a „parancs” és a gyerekek szépen páro­sával vonulnak vissza a könyvek, füzetek mellé. Igazán nagyon jó gon­dolat a napközi otthonok létesítése, mert így a szülők is nyugodtan dol­gozhatnak, tudják, hogy gyermekeik jó ellátásban és felügyeletben ré­szesülnek. Kormányunknak is köszönjük ezt a nagy segítséget, hogy tá­mogatja a napleözi otthonokat. A jövőben törekedjünk arra, hogy mi­nél több napközi otthont létesítsenek. O, É.----------------------------------ooo — ■■ ■» ■ M iskolcra érkezett a hála-staíóta •ooo­NEGYVEN ÉVE A KATEDRÁN geometriai szakon. 1948-tól két éven át igazgat ója volt a gim­náziumnak, majd újból mint tanár folytatta működéséi. Közben többször járt külföl­dön: Olaszországban, Németországban, Fran­ciaországban, Svájcban és az itt szerzett ta­pasztalatait a művé­szettörténetről írt érté­kes könyvében és ta­nítványai körében tette ne­ts teszi közkinccsé. Az elmúlt 40 év héz pedagógiai munká­ja dacára friss erőben és telve ambíciókkal tanítja tantárgyait, tót mellettük még a mű­szaki rajz szakkörét is vezeti. Remélhető, hogy értékes munkálkodása még évekig egyik erős­sége lesz a sátoraljaúj­helyi Kossuth Gimná­ziumnak. Polányi Lajos-ooo­m m Üdvözöljük megyénk asszonyait és leányait HAZÁNK FELSZABADULASA ÉVFORDULÓJÁNAK méltó megün­neplésére soha nem tapasztalt lelke­sedéssel, a munika jobb elvégzésével, a termelés növelésével készült az egész ország, így Borsod megye asz- szonyai, leányai is. Tizenhárom év a történelemben egy parányi, egy csöpp a tengerben, de annál nagyobb a sza­badon élő magyai’ nép életében. A tizenhárom év eredményei ragyogóan bizonyítják a magyar nép élni tudá­sát. élni akarását. Ez az idő egyre jobban megérlelte azt 4 tudatot, hogy magunknak építünk, nekünk termel a gyár, miénk a föld terméke. Az 1956 októberi ellenforradalom szörnyűségei láttán megyénk asszo­nyai és leányai rövidesen felismerték milyen veszedelemben volt drága kincsünk a szabadság, ezzel együtt a női egyenjogúság, a dolgozó nők, édes­anyák megbecsülése, gyermekeink boldog, gondtalan élete. Szinte mér- földmyi lépésekben haladva tömörül­tek a nőmozgalomba, amit semmi sem bizonyít jobbam, mint egy-egy békegyülésen, vagy egyéb megmoz­duláson való részvétele a nőiknek. Nap, mint nap növekszik a tábora azoknak, akik elsőként állnak csata­sorba a párt és kormány határozatai­nak megvalósításáért, mert tudják, hogy ezen tervek gyakorlati meg­valósításától függ valamennyiünk életszínvonalának növekedése, több családi húz, bölcsödé, napközi otthon, szülőotthon létesítése. Tudják, hogy ahogy a dolgozók munkája nyomán több és jobb lesz a termelés, úgy ja­vul az egész ország gazdasági hely­zete és ezáltal válik majd jobba a nők. a családok élete. ASSZONYOK, LEÁNYOK! Saját kezünkben van a jövő, mi neveljük gyermekeinket. Ne engedjük, hogy sorainkat bárki megbonthassa, ne engedjük, hogy ebben az országban mégegyszer gyászos október lehes­sen. Emeljük fel szavunkat és áll­junk ki tettekben a béke megvédésé­ért. Ti asszonyok, dolgozó nők! Okos szóval hassatok oda, hogy a takaré­kosságról szóló párt- és kormány­határozat megvalósításáért folyó harc minden egyes dolgozó szívügyévé vál­jon. Ügyességetekkel, alkotó tevé­kenységetekkel, javaslataitokkal se­gítsétek elő e nagyszerű határozatok megvalósítását, a takarékosság betar­tását. Segítsétek elő, hogy az asszo­nyok egy akaraton legyenek és küzd­jenek a magyar nép jólétét szolgáló célkitűzések megvalósításáért. HAZÁNK FELSZABADULÁSÁ­NAK NAGY ÜNNEPÉN 1* meleg szívvel gondoljunk azokra a hős szovjet asszonyokra, akik példaképül állnak az egész világ asszonyai, és leányai előtt, akik fiaikat, férjeikéi adták a mi szabad életünkért és. ma­guk is resztvettek a felszabadd 6 harcban. Fűzzük szorosabbra a kap­csolatainkat az áldozathozatalban gazdag szovjet nőkkel és az egész, világ haladó gondolkodású és békére vágyó asszonyaival, leányaival. A magyar nómozgaJom számít me­gyénk minden egyes nőtagjára, hogy a beindult nőmozgalom munkájúi segíteni fogja, részt vesz programjá­nak megvalósításában. Mimikátokhoz erőt. egészséget és sok sikert kíván. Borsodmegyei NÖtanács FMSZ-i Megyei Nőbizottság Elnöksége cA (íiő-iíka la töi'tmatt ^''\uJhí\ 1 tJt2:\ itá'.t \ ■ Ji.Yw vv»/ > 1 a;./ \ \ an,»1 ij;, t\ua>/w >. A hegy vidám kacagástól 1 visszhangzott azon a vasárnap dél­előtt is, amikor mi, mint vendégek érkeztünk Szvetagorszkba. A városka a donyeci bányászok üdülőhelye. 1 Többezer szovjet vájár tölti itt sza­badságát, piheni ki a munka fáradul- ,mait. A vidék festőién szép. Délről i kicsinyke kis folyó kanyarog alá a i hármasnyergü. fenyővel és bükki] 1 borított hegy lábához. A vezérormon 1 közel 10 méter magas szobor tár it1 1 ki Ivarját a város felé. A szobornak 1 tragikus története van, Sztyepán me- 1 sélte el: 1906-ban., az első orosz pro- ) leiár forradalom leverése után a, szer­vezkedő munkásság névtelen veze­tőjét, az eszme töretlen harcosát hosz- szú bújdosás után itt fogták el és végezték ki. A város a kegyelet jeléül áliitotta fel e kolosszális szobrot. A hátsó hegyhátról XVI. században épült kápolna néz alá egy meredek sziklacsúcsról a. manzárdtetős villák­ra. A folyócska a. villák előtt, tóba szélesedik. Majd innen túl. sebesen fut. anyja karjaiba, a Volga széles medrébe. A téren hatalmas virág­ágyak, dísznövényekkel borítva, ont­ják dús illatukat; oldalt két sor fa. között sétány fut a kultúrpalota osz­lopos bejáratáig, A kis tavon csóna­kok siklattak és a gyenge nyári szellő kacérul belc-belekapaszkodik a fehér Vitorlákba. 1 a nannn az üdü10 orvo~ , czen d napon mí f0ga<ltak \ vendégül. Ebéd után pedig a szveta- )gorszki komszomolísták hívtak meg í kirándulásra. A középső hegycsúcs 1 volt utunk célja, ahol hideg sörrel ivárt bennünket egy hits, zöld lugas- * vendéglő. A pohár köszöntés után így harcoltak az élüzem cím feltételeinek teljesítéséért a sajóvölgyi szénbányászok •• ünnepre készül Sárospatak röl. A községi ünnepséget ugyancsak április 3-án este tartják, s ezen Ku- kucska János elvtárs, a megyei párt- bizottság másodtitkára mond ünnepi beszédet. Utána szavalatokból, ének­kari számokból, népi táncokból álló kultúrműsor következik a kultúr- csoportok, gimnáziumi és tanítókép- zőintézieti növendékék közreműkö­désével. Április 4-ón délelőtt kerül sor a szovjet hősök emlékművének ünne­pélyes megkoszorúzására. Minden előkészületet megtettek Sárospatakon hazánk felszabadulása 13. évfordulójának méltó megünnep­lésére. A párt, a Hazafias Népfront és a községi tanács irányításával az üzemele, iskolák, intézmények meg­bízottai ból álló bizottság gondosan kidolgozta az évforduló ünnepi prog­ramját. Az iskolákban április 3-án — az útolsó tanítási óra után — műsoros ünnepélyen emlékeznek meg a fel­szabadulás történelmi jelentőségé­Melog szeretettel ün­nepelte meg a sátor­aljaújhelyi Kossuth. Gimnázium tanári kara és tanuló ifjúságu Ha- ra&ztos Gyula tanári működésének negyve­nedik évfordulóját. Harasztos Gyula a sátoraljaújhelyi gimná­ziumban kezdte el pe­dagógus pályáját, mint rajztanár, azután új diplomát is szerzett a biológiai és ábrázoló­A Heves-Nógrád megyék felöl ér­kező hála-staféta két ága kedden dél­után Mezőkövesdre érkezett. Itt mintegy ezer főnyi tömeg várta a motoros váltó érkezését. A szalagok­kal gazdagon feldíszített váltóboto- kat a kora délutáni órákban ünne­pélyes keretek kö2ött adták át a bor­sodi fiataloknak, hogy diadalmenet­ben tovább vigyék a szovjet határ felé. Hur.y Sándor, a KISZ megyei sportfelelőse vette át a váltót a bor­sodi fiatalok nevében. Innen valósá­gos ünnepi menetben érkeztek az érintett falvak dolgozóinak nagy ér­deklődése mellett Miskolc határába. Itt- már erősen sötétedett, amikor a miskolci KlSZ-tiatalok, karhataLmis- táik, honvédek, munkásőrök. rendőrök csoportos váltói átvették a motoro­soktól a váltóbotokat. Gyönyörű lát­vány volt, amikor néhány perccel 7 óra után a kísérő gépkocsik reflek­torfényétől kísért futók a Hősök terére befutottak. Itt a Lenin Kohá­szati Művek zenekara szórakoztatta az érdeklődőket, akik nagy számban várták a íőposta előtt a hála-staféta megérkezését. Közben- a putnoki, ózdi, edelényi, miskolci járások mo­toros váltói érkeztek és hozták a já­rások fiatalságánál«: szalagjait, hogy ünnepélyes keretek között elhelyez­zék a váltóbotokra. Blabs József, a KISZ megyei titkára üdvözölte a váltó befutó tagjait és méltatta a hála-staféta jelentőségét. Ezután a hősök emlékműve előtt felállított két hatalmas kandeláberben. fellobogott a láng, miközben a borsodi és mis­kolci fiatalok és a különböző szerve­zetek képviselői egymásután, helyez­ték el a szalagos váltóbotokat a ha­talmas KISZ-jelvénnyel díszített emel­vényen. A váltó szerdám délután ün­nepélyes keretek között indult útjára Nyíregyháza felé. ahol Szabolcs me­gye fiataljai váltják majd a borso­diakat. Miskolc város fiataljai kül­sőségeiben is méltó keretek között fogadták a hála-staféta érkezését. N. P. — Tűz, tűz a 36 4—1-rel Belémnytlalt a féltés, hiszen ez már közvetlen közelében van. — Sürgős tüzet a 36 4—0-ra, tüzet! — jött Ismét a jelzés. Tüzeltünk. A németek elhallgattak. Másfél óra múlva, amikor már azt hittük, a németeket megsemmisítet­tük és Kolja megmenekült, jött a végzetes jelzés. — Erősített tüzet azonnal a 37 3— 2-re... Erősített tüzet a 37 3—2-re! Mielőtt a lövegparancsnok jelt adott volna, egy pillanatra rámnézeu. Kis szünet állt be. A tüzparancs még nem hangzott el. Kolja újra adta a jelzést. — Erősített tüzet azonnal a 37 3— 2-re! Drága. Koljám, akkor már sejtet­tem, hogy vége van. És valóban, újra jött a jelzés. — Tüzet kérek azonnal, a. 37 3—2 állomáshelyemre. Tüzet, tüzet az ál­lomáshelyemre. A németek körülzár­tak és megadásra szólítottak fel. Nyissatok tüzet az állomáshelyemre... A tüzérek levett kalappal várták a lűzparancsot. — Tűz! Tűz! — csattant a parancs. Többet nem adott jelt Kolja, Kora hajnalban a szétvert német csapa 1 - egységtől visszaf ogla.lt uk a Szvct hegyet, rtt találtuk meg Kólját hol­tan. Jobbkezét leszakította az akna és amúgy is leányos arca viaszsárga volt. Hullámos szőke haja véresen tapadt szilánktól beszakadt halánté­kára. m Ri 1 a f»Iá111 M a ('sonk/i-1* mid Te,dm falé mutatott. — Fáj, hogy meghalt a vőlegé­nyem, de soha nem felejtjük el em­lékét. És lia mégegyszer rabló hordák hazánkra táinadnának, ha millió fta­tai szívének vérével Is. de megbün­tetnénk a gyilkosokatl... barátii lajos szerombolt, mint sok-sok városunkat. Kolja és én egy zászlóaljban harcol­tunk. Én a ielderiíők jeleit fogtam fel és továbbítottam parancsnokom felé fKolja pedig felderítő volt. Április elején,^“ porszívót. A német csapatok azonban annyira befészkelték magukat ide a hegyekbe, hogy három nap alatt sok­száz áldozat árán sem tudtuk kiszo­rítani őket. Nem tudtuk kifürkészni állásaikat. A negyedik nap délután rendkívüli komszomolgyülést hívtak össze: — Elvtársak! Egy önként jelent­kező kell, aki felfedi á német álláso­kat g, Szvet hegyekben. Lehetőleg olyan jelentkezzen, aki felderítő be­osztásban volt már, vagy jelenleg is az. Egyet gondolhattunk Koljával, mert megszorítottuk egymás kezét. Kolja rámnézett és jelentkezett, első­nek. Rövid vita után ő kapta meg a megbízást. {Sötétedéskor indult útnak. Hullámos szőke hqjdt, akkor simítot­tam le utoljára — élve. Tudtuk mind a kelten, hogy az élete forog kockán. Este 9 órakor jött az első jel a szikratávírón, — én vettem. — 34 4 — 2. ponton vagyok, a né­met tábor közepén. Tüzet kérek a 37 J—2-re. fcgy sor német ágyú •** vem. válaszolt. Telitalálat érte őket. Rövid Idő múlva jött a második jel — Erősített tüzet kérek a 35 9—2- re. A tüzzsákra. a németek nem felel­tek. Közel egy óra telt el, amikor újra tüzet nyitottak. Közvetlenül utána jött Kolja jele. Ólja, a fiatal komszomol szekretár lány javasolta: látogassunk el a. csonkájához. Akkor még nem tudtuk, miről hires ez a fa. Egy kis tisztás leözepén. hatalmad, száraz fa áll. Kettészakított törzse fenyegetően mered a homokszürke ukrán ég felé. Körülötte levett kalap­pal öregek, fiatalok állnak és nézik a márványbafoglalt képet, alatta uz aranyozott betűvel írt szöveget: »Kolja Pers hadnagy, éli 22 ével. Ilösihalált halt 1942-ben. a Nagy Honvédő Háborúban.« Kísérőink kö­zül egy 30—35 év körüli nő a fához lép, megsimogatja, a hideg márványt és egy nehéz könnycseppet töröl kt szeméből. — Kolja, drága Koljám! — só hajtja. Mindannyian hallgatunk. A csöndet a csivegő madarak és egy távoli kacagás ideszüremlő hangfosz­lányai zavarják meg. Ólja. a magába- roskadt nőhöz lép. — Ne sírj, Rita, Meséld■ el a ma­gyar elvtársaknak, hogy milyen hős volt a te vőlegényed. — Gyengén át­fogja a vállát és homlokon csókolja. — Mondd csak. könnyitS a telkeden. Os2d meg velük is bánatodat. Szíve­sen veszik. Rita könnyéin keresztül néz ránk. Leül egy padra, mi pedig körülvesz- szük és hallgatjuk a csonkafa törté­netét. • 1942 tavaszán történt. A hazánkra törő fasiszta rablókkal harcoltunk, Én 18 éves, Kolja pedig 22 volt. Ügy terveztük, csak akkor házasodunk össze, ha elvégzi az egyetemet. A há­ború azonban minden tervünket ősz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents