Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-27 / 99. szám
Lea liábo uszítok kai! Békét a világnak! Munkája, politikai magatartása révén ő is tagjelölt lett. 'így lett tagjelölt Sepsi Imre zetoros is. A pártvezetőség azt is figyelem^ mel kíséri, hogy minden munkahelyen, munkabrigádban legyen kommunista, aki formálja az embereik véleményét. Igen szorított a cipő a tehenészetben, 15 dolgozó között egy szál párttag volt. De itt dolgozott köztük Vass József, szorgalmas, jó munkás- Szeret olvasgatni, és amit olvas, el-elmondja beszélgetés közben. A pártvezetőségnek az a módszere. hogy akiből akár két-három év alatt is tagjelölt lehet, bevonja a politikád oktatásba. Hadd ismerje meg a párt politikáját, célkitűzéseit, így tanult Vass József is. Kapott kisebb-nagyobb megbízatásokat is, először a termelőm unkában. Ilyeneket: nézze meg, hogy az állatok megkapják-e a megfelelő adagot? Nem pazarolják-e a takarmányt? Nehezebb volt a céltudatos politizálás. Ehhez kell ismerni a bel- és külpolitikai eseményeket, meg aztán úgy kell forgatni a szót, hogy a többiek is bekapcsolódjanak a vitába. A pártvezetőség a nevelést a tag- jelöliíséggel nem zárja le. A tagjelölt újabb és újabb feladatokat kap. így van ez Vass elvtárs esetében is. Nemrégiben azt mondta neki a párttitkár, jó lenne, ha beszélgetne a többiekkel a szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi láto- r vsáról. Vass elvtárs beleegyezően bólintott, aztán töprengett magában, hogyan is fogjon a dologhoz. A párttitkár véletlenül éppen akkor jutott a csoporthoz, amikor Vass elvtárs szavai nyomán belemerültek a vitáiba. így beszéltek a tehenészek: — ... A szovjetek szavatartó emberek. Alig ment el Hruscsov elvtárs és Karcagra már meg is jött a silókombájn, a vetőmag és a szovjet szakember... E1gy másik nap (a Népszabadság ^ cikkei nyomán) a Horthy-re- zsim utolsó napjainak eseményeit vitatták. Ott lyukadtak ki, ha a szovjet “1 nem söpri ezeket az urakat, akkor nem lenne állami gazdaság sem és talán most is kenyér nélkül kóborolnának az országutakon. A télen 15-en jelenteitek be, hogy szeretnének tagjelölt lenni. Csak a felét vették fel. És nem azért csak a felét, mintha a többi nem lenne jó tminikásember, jól dolgozó, hanem egy kicsikét fejlődniük hell politikailag, hogy jobban vérükké váljon a tudományos világnézet. Az üzemegység 128 dolgozójából 38 párttag és tagjelölt, A vezetőség, a tagság úgy van vele, nem törekszik a számszerűségre. Minél előbbre haladunk. annál többet várnak attól, aki tagjelölt, párttag akar lenni. A párttitkár elvtárs elárulta, jelenleg 3 olyan dolgozó nevelésével foglalkoznak — az illetők tudta, sejtése nélkül —, akiből, ha kell, félév, év múlva talán tagjelölt lesz. Igen. így kell nevelni az embereket. Sok pártszervezet tanulhat a példából. (Cs. B.) J assan egy évtizede dolgozik a keselyű ha Imi állami gazdaság 3. számú üzemegységében egy nagy darab, nagjrerejű kovácsmester. Káplár Károlyinak hívják. Prototípusa volt az olyan embereknek, akik szívben, érzésben a szocialista államforma mellett vannak, egyetértenek a párt politikájával, de csöndes szemlélődéssel nézik a világ folyását. Káplár Károly — mivel nem volt tagja a pártnak — úgy gondolta, neki édeskevés köze van a politikához. Örült az eredményeknek. Ha hibákat látott, tudomásul vette, hogy van, s úgy tartotta, akik elkövették, hát javítsák is ki. Hogy ő párttag legyen, s ebbe-abba beleavatkozzon, arra nem is igen gondolt. Már csak azért sem. mert természete a szűkszavúság. Úgy gondolta, így nem is felel meg a követelményeknek. Hiszen látta, hogy a kommunistáknak mindenütt beszélniük keli, s csak azt tartották abban az időben, egyesek jó kommunistának, — mégha munkájában volt is kifogásolni való, — aki jól tudott beszólni, szónokolni-, ö meg?! Jött az ellenforradalom, Káplár Károly arcán gond- és haragfelhő kezdett gyülekezni. Amikor felkeresték, hogy le kell venni a csillagot, haragosan elutasította a hőzöngőket, hogy neki sohse volt semmi baja se a vörös zászlóval, se a vörös csillaggal. Amikor a helyzet kezdetit forrósodni a gazdaságban, ezt mondta: — Embereik, húzódjon meg mindenki-. Nem lehet tudni, miit hoz ez a nagy mozgolódás. A kommunisták megjegyezték ezt és jólesően nyugtázták, hogy a kovács a bajban a népi rendszer mellé áll. A vihar elmúltával Kovács Béla elvtárs, a pártszervezet titkára, a vezetőség tagjai, a kommunista üzemegységvezető. Vincze Gyula többször beszélgettek vele. Igyekeztek felkelteni benne az érdeklődést a politizálás iránt. Kisebb pártmegbízatást adtak neki, amiit készséggel elvégzett, így aztán ez év januárjában — a pártszervezet titkára és az üzem-# egységvezető ajánlásával — tagjelölt^ lett; ÍZ áplár Károlyt megkérdezték a taggyűlésen, miért akar tagja íen-nfl a pártnak? Talán életében? először hosszabban beszélt a meg-^ szokottnál. Beszélt a nehéz inas- (> éveikről, arról, hogy zsebében segédlevéllel. hogyan bolyongott munka és (kenyér* nélkül. És hogy mennyire! más az élete. Eddig természetesnek! tartotta, hogy ez a szocializmusban! így van, déhát rájött, hogy a szocia-i iizmusban nemcsak dolgozni, hanem, i a szocializmusért harcolni is kell. Úgy érzi, hogy neki ott -a helye az országot vezető pártban. Meg aztán tanulóikat nevel. Azt szeretné, ha rendes emberekké fejlődnének. Tanulni akar, hogy jól taníthasson. Egész meghatódott, s meghatódtak a párttagok is. Hiszen olyan ember# nyílt meg előttük, aki hosszú-hosszú^ éveken át zárkózott volt. Káplár Károly elvtárs szűkszavúsága ellenére is jó agitátor. A tanulókkal készíttetett egy kimutatást af fogatokról. Erre mindig följegyzi* melyik fogat mikor és mit csinál. És ! ha a fogatos megjelenik, a kámuta-! tásra néz. } — Elvtárs, jobban, vigyázhatna egy ä kicsit. Túlsókat kell javítani a maga ! székerét. Sók anyag pocsékolódik el, i így nem lesz nyereségrészesedés. i Más esetben meg elismerően bólint, r — Jól van. Látom, az elvtárs ren- f ' dós ember. f Káplár elvtárs példája az;t mu- # tatja, hogy a gazdaság pártszerve-1 zete, vezetősége jól foglalkozik az1 emberneveléssel. Nem futószalagon-« 1 akar kommunistákat »gyártani«, ha-1 nem évekre nyúló neveléssel. A pártvezetőség figyeli a párttagok mellett a pártomkívüiiek munkáját is. Aki jól dolgozik, munkájával, szorgalmával, magatartásával kicsit is kimagaslik a többi közül, azzal jobban foglalkoznak, mint más Pár- tonkívülivel. Megbízásokat adnak néki, gondolkozását, világnézetét próbálják formálni és ha úgy érzik, hogy már közeledik a tagjelöltség színvonala felé, vezetőségi ülésen beszélnek vele. Dolgozik itt egy Bóta Imre nevű 28 év körüli fiatalember, öt is behívták egy ilyen vezetőségi ülésre. Elmondták neki. hogy komoly pro- < blémájuk a tavaszi munkára valói felkészülés. Segítsen ebben Bóta Imre. i .Béta pontos tervet készített és na-. gyón jól megszervezte, irányította, • végrehajtotta a gépjavítást. Egy másik esetben szóvátették neikj a fejes gondját. Száz tehén fejése hét ember munkáját köti le. Miit lehetne csinálni? Bóta Imre nagy munkába fogott. Szerkesztett egy fejő-kombájnt, amelynek segítségével 2 ember kön-y- nyein elvégzi 7 ember munkájátj Mi lesz a pisyJuuujlehp sgpscl ?^ > V V V V V" A „keltető” — amikor kelt is benne ikra Nézem a patak partján I dohogva járó embert... Hogy összeülik a kettő..! A patak évtizedek óta szinte szerves részévé vált az embernek, mintha ereiben csörgedezne: élteti, engedelmeskedik akaratának, duzzasztja a tavi gátat, amit az ember emelt útjába, hogy munkálkod- Hassék általa. S most egyszerre mindennek vége. Haragos a patak, szomorú-haragos az ember. A törvényes frigy felbomlott. De az ember, ez a nyakas, szór kimondó, a természetben és természettel élő ember dacosan felüti fejét: — Nem, azért sem riasztanak el a munkától! • A Garadna-völgyi remete naplója fölé hajol. Vásárhelyi István borostás arcából csaknem könnyezve pislog rám a bánatos szempár. — Látta már a tavakat? — Ilyen közelről még nem,. — Kár. Szép volt. Mi maradt az egészből? A vizet békanyál fedte be. Az éhező halak egymást falják fel, dézsmálják az orvhalászok is. Kerítés sehol — hiába könyörögtem évek óta . És beszél, beszél, buzog belőle a szó, mint medrében a haragvó patak. • Európai hírű természettudós. Életének javát a legnemesebb halfajta% »a pisztráng-tenyésztés lehetőségei- i nek kutatásával töltötte el. Volt gaz- i dasági imok, erdőőr, mígnem 25 esz- • tendővel ezelőtt, amikor létrehozták 1 a garadnai pisztrángtelepet, végleg 1 itt telepedett le. A f elszabadulás után 1 nevezték ki telepvezetőnek. 1 —... s az voltam ezév márciusá) nak első napjáig. Akkor felhívtak ^ Pestre a MOHOSZ-hoz (röviden: | Horgász Szövetség) és azt mondták: [ „Pista bácsi, te már nem tudsz dol- r gozni, vagy nyugdíjba mész, vagy r elhagyod a telepet”, De miért?! Azt r hiszem azért, mert szókimondó ter- r mészetem van. Dehát ilyen voltam [ én mindig. 1936-ban is ezért tiltottak é el a szakirodalomtól, évekig álné- é ven írtam... összeférhetetlennek é tartanak. Hát baj az, ha szakmai ta- f pasztalatomnál fogva tanácsot adok, I vagy kritizálok? Nem, ez nem eljá- i rás!... Tudok még dolgozni. A 68 éi S nem tett aagá. • Átmegyünk egy másik szobába, i múzeum-könyvtárba. Millió és millió halcsont, megszámlálhatatlai könyv, köztük néhány a saját mun kája. A magyar- és idegennyelvi ((szakirodalomban 323 cikke, tanul mánya jelent meg. Legutóbbi köny v vét most lektorálják. — Nem dicsekvésként, hanem am < bícióm igazolásául hadd jegyezzen meg — mondja —, hogy a Nemzet Múzeum gyűjtőié vagyok. A feltárd sok során talált halcsontvázaka hozzám küldik, állapítsam meg, mi b>en hal volt. 5 ma azt mondták „nem tudok” dolgozni. A MOHOSZ két»évvel ezelőtti átiratában pedig azt jelentette a Minisztertanácsnak, hogy európai hírű szaktekintély vagyok. Hát két év alatt megbutultam volna? Járjuk az elhagyott telepi tavakat A gyérszámú éhes pisztráng lom,lián mozog a vízben. Ez már nem a törzs. És a keltetőből sem kerül elő törzs, az alig ezer ikrából és ivadékból. Százezrek kellenének. Csaknem kipusztult a telep a huza-vona, a gazdacserélgetés által. Mindenik gazda csak vinni akart, de áldozni vajmi keveset. Mi volna a megoldás? — Ha átadnák a telepet az Északmagyarországi Horgász Egyesületnek. — És a tenyésztés? — Ez volt Magyarország egyetlen komoly tenyész-telepe. (Ami van még, a szilvásváradi, az kicsi.) A külföld is érdeklődött utána. Hová jutottunk? Nekünk kell külföldről ikrát szállítani. Nem kifizető. A szállítás után megmaradt ivadékoknak mindössze 25 százaléka fejlődik ki- foghatóvá a második évben, míg a maradék 25 százalék csak a harmadik évben éri el ezt a nagyságot. 50 százalék elpusztul, mert a szállítás árt neki, a kikeltek között sok a nyomorék és a szikzacskó-gyulladá- s os. — Hallottuk, volt itt valamilyen különleges tenyészet. — Igen. Sok évi fáradozás után a szivárványos- és sebes-pisztrángnak * kitenyésztettem azt a fajtáját, amelyik a kelés utáni második évben nemcsak eléri, de túlhaladva az átlagos súlyt, kifoghatóvá növekszik. Ebből a tenyészetből semmi nem maradt. * Két évtized alatt hatszor cserélt gazdát ez a sokatérő telep. Legújabb gazda a Tógazdasági Tröszt, amely Vásárhelyi Istvánt nem vette át márciusban — állítólag a MOHOSZ vezetőség intenciói alapján. Az okot nem tudjuk, annyi viszont tény, hogy a telepnek nincs ft A PIROSSZEGFUSOK Nem múlott el egyetlen esztendő sem a Horthy-terror idején* anélkül, hogy Bata József elvtárs, a DIMÁVAG munkása meg ne ün-! nepelte volna. Az 1938. évi május 1-re emlékszik legszívesebben. < — Reggel öt óralcor már talpon voltam — mondja. — A gyárban< kötelezővé tették a munkát. Nekem azonban eszem ágában sem volt* bemenni. Felöltöztem kopott, ünnepi ruhámba és elindultam a megszo-, kott helyre — ahol minden évben össze szoktunk jönni, — Királykutra. < Tíz óra körül már teljesen benépesedett a Királykát. Később itt is, oűt* is fellobbantak a tábortüzek, az emberek körülülték, szalonnát sütöttek ' Ezután már kedves dalunk is vidámabban szárnyalt: „Itt van újra má-, jus elseje, szívünk ismét dallal van tele”. Egyszercsak váratlanul oda- < toppant két csendőr. — Mi van itt? — ordította az egyik felbőszültén. — Kirándulás, — válaszoltunk. — És a piros szegfűk?!! Néma hallgatás. — Nem tudják, hagy ma sem kirándulás, sem csoportosulás nincs megengedve? — hangoskodott a másik csendőr. — Nem. És ezt nem is tilthatja meg nekünk senki! —- ugrott fél egyikünk a földről, aztán valamennyien felugráltunk. A csendőrök meghökkentek. — Jó, jó — mondták —, majd meglátjuk. Visszajövünk, de ne találjunk itt senkit. Elmentek a „vendégek”, mi meg tovább szórakoztunk, játszadoztunk, daloltunk. A nap hanyatlóban volt már, amikor búcsút intettünk Királykáinak. ■— Mi volt másnap a gyárban? — Öt pengőre büntettek, amely elég nagy összeg volt abban az időben, de nem bántam. Megérte. Bata elvtárs, mint mondja, — most is ott lesz május elsején, a pirosszegfűt ismét kitűzi kabátja hajtókájára és így ünnepéi együtt aj tömegekkel. # TÖRÖK ALFRÉD é Pisztráng fejes szakértő gazdája, pusztul, míg végül semmi nem lesz belőle. — Hát nem érdemes rá költeni? — A MOHOSZ azt mondja, nem. Pedig kimutatták, hogy hat év alatt csaknem 170 ezer forintot jövedelmezett — jóformán áldozat nélkül. Hátha még fejlesztenék! Igaz, most má* többe kerülne. De így is mec/- érné. A külföldi ikra — ebből is csak keveset hoztak be — többe kerül, mint ennek a telepnek a rendbehozása. Pár év múlva ez a telep nemcsak az országot látná el hallal és ivadékkal, de még külföldre is bőven jutna ikra — nehéz devizaforin- tokért. — És mi lesz most? — Nem tudom. A tavak sorsa már nem az én gondom ... — Ami pedig engem illet, nos, én azért is dolgozni fogok! — De miként? És hol? Ez az, ami nem mindegy népgaz- gaságunknak! Egy ilyen komoly szakembert bűn félreállítani! Hogy személyi ellentét lenne a dolog mögött? Lehet. De nem állunk olyan jól anyagilag, hogy az ilyen luxust szó- nélkül elviseljük. Éppen ezért választ kérünk: mi lesz a tavak és mi lesz Vásárhelyi István sorsa? Mert a kettő, úgy vetjük, egy. CSALA LÁSZLÓ EMLÉKEZETES NAPOK j 1900-ban, a századforduló hajnalán történt. Tavasz volt. A ker-\ ekben nyíltak az orgonák. Az elnyomottak szívében is rügyet fakasztott i ^hhanlaSZhC?Zdala£°S me}ege- lgen> a reménység rügyfakadása volt ez< abban a hitben, hogy tálán az uj század hoz valami változást és tartogat i valami kellemes meglepetést az emberiség számára. , Ilyen gondolatokkal vonultak ki az emberek május elsején az1 vtcara. Reg volt, de Mezőkövesden Bagó Józsi bácsi — az egyszerű pro-i letargyerek még ma is úgy emlékszik rá, mintha csak ma történt1 volna. , , — Budapesten voltam ezidőt.ájt — mondja — ott töltöttem inas-1 eveimet. A szakszervezet felhívására mi fiatalok is odaálltunk az idősebbekhez es tömött sorokban, némán vonultunk fel a körúton. Pest utcain hemzsegtek: a rendőrök, csendőrök, készenlétben álltak, parancsra varva, mikor támadhatnak ránk. Erre nem is sokáig kellett várakoz- niok, mert amikor megjelentek a hírhedt Rudnai huszárok, ők is, mint a farkasok, nekünk estek s percek alatt szétoszlatták a tüntető tömeget. — Mi történt ezután? — Kisebb csoportokba verődve mentünk a Népligetbe, a nagygyűlés színhelyére. Hiába volt rendőri terror, az aréna tömve volt | munkásokkal. Bokányi Dezső, Garami Ernő és másak szónokoltak. Persze i őket is korlátozták beszéd közben, mert ha élesebb hangon szóltak a< kizsákmányolás szörnyűségeiről, a munkások jogos követeléseiről, nyom-i ban megvonták tőlük a szót. , — A gyűlés befejezése után a rendőrség razziát tartott. Engem is1 elfogtak és a Tavaszmező utcában lévő rendőrkapitányságra toloncol tak. Ekkor már lehettünk ott vagy háromszázan. Mikor vége lett a' razziának, sorakoztattak bennünket, s megjelent a rendőrfőnök. Gőgö-' sen, nagyképűen lépkedett előttünk és gúnyos, fanyar modorral köpte felénk a szót. — Te is tüntetni voltál? — És választ sem várva lezudított egy hatalmas pofont. Ezután a rendőrségen tartottak bennünket másnap reggelig. így múlt el május elseje. Bagó bácsi megöregedett már, 78 éves, de megélte, hogy immár ' tizennegyedik esetben ünnepelheti szabadon, boldogan május elsejét.
