Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-26 / 98. szám

f Éljen a békéért, a társadalmi haladásért küzdő népek szolidaritása! Sikeres volt a városi Népi Blenrzi Bizottság első vizspiala Súlyos hibákat tárt fel as ellenőrzés A VÁROSI NÉPI ELLENŐRZŐ Bizottsághoz megalakulása óta már több panaszos levél, beadvány érke­zett. Ezek között ott találjuk a Mis- Ikolc-Tapolcai Üzletberendezést Ké­szítő Fa- és Fémipari Szövetkezeti .Vállalat dolgozóiinak bejelentését is. A sok ügy közül a népi ellenőrző bizottság ezt tartotta legsúlyosabb­nak, s a vizsgálatot itt indította meg először. A két hétiig tartó alapos ellenőrzésről készített összefoglaló ^jelentést az elmúlt napokban vitatta meg az illetékesek jelenlétében a Népi Ellenőrző Bizottság. Megdöbben­tőek a hibák, a visszaélések, amelye­ket a jelentés tartalmaz. 1957-ben 432.000 forint veszteséggel dolgozott a szövetkezeti vállalat. Mi volt en- íiek az oka? Az egyik alapvető ok: felsőbb irányítás és jóváhagyott terv nélkül ösztönszerűen, egyé­ni elgondolások alapján dolgo­zott a vállalat. De ez nemcsak tavaly volt így, ha­nem már 1955-től. A vállalatnak 1957-től sem főkönyvelője, sem mű­szaki vezetője nem volt. A tervsze­rűtlen, szervezetlen, hanyag vezetés aztán egyre-másra szülte a hibákat. Nézzük a legkirívóbbakat. Az anyaggazdálkodás vonalán a vállalat minisztériumi keretkiutalas- ban nem részesült. így anyagbeszer­zéseit különböző helyekről bonyolí­totta le (persze nem gyári, hanem sokszor kiskereskedelmi áron). Gondatlanul, felelőtlenül kezelték és tárolták az anyagokat, A Hungaro- íruct vállalattal történt elszámolás során kiderült, hogy 25.000 darab le nerh gyártott ládát számlázott le a vállalat, 425.000 forint értékben. Vajon hova lett ez az óriási mennyiségű láda és milyen lehet a vállalat béralapgazdálkodása? Mert ennek a teljesítménybérezését is kifizették. Az asztalosműhely mel­léktermékének rossz tárolása miatt kb. 300 mázsa fűrészpor és forgács ment tönkre. A II-es telepen pedig -— ahol szovjet importból származó rönköket tárolnak — a rohamszállí- 1ás következtében még a mai napig .sem tudják kimutatni,, mennyi, áru • . ' érkezett, .....A - LÉTSZÁM - ÉS A MUNKAERŐ ■ megoszlása is minden megalapozott­ságot nélkülöz. 1957 januárjában például a 46 munkás mellett 21 al- fcalánaizott volt, februárban és a többi hónapokban is hasonló volt az arány. Ez azt jelentette, hogy . két f izikai . dolgozóra jutott egy alkalmazott. Ez egymagában is nagy hiba, de még •nagyobb baj, hogy ennyi improduk­tív dolgozó mellett nem volt, aki irá­nyítsa a vállalatot, Természetesen ezek a hibák oda vezettek, hogy negyedévről ne­gyedévre csökkent az egy főre eső termelési érték. Á múltév első negyedében az egy főre eső termelési érték még 19.217 forint volt, a második negyedévben lecsökkent 12.695 forintra, a harma­dik negyedévben 10.090 forint lett és a negyedik negyedévben már csak 7010 forint vöSt. Az egy főre eső ter­melési érték mellett azonban jófor­mán semmit sem változott, a béralap. A vállalat 1957-ben 1,797.000 forint munkabért fizetett ki, á termelési ér­ték 33.2 százalékát, holott a rendelet szerint nem szabad lett volna meg- . haladnia a 28 százalékot. Az összes bérnek 11.3 százalékát — mintegy 204.000 forintot — az alkalmazottak vették fel túlóra, prémium, állásidő, állományon kívüli bér- és anyag- beszerzési prémium címén fizette ki a vállalat. Nem egyszer előfordult, hogy ki­játszottak a törvényes rendelkezést, Ez történt Orechovsziky Istvánnal is, akinek a vállalat 1957 második havá­ban felmondott, és 2847 forint 55 fil­lért fizetett ki. Márciusban azonban újra alkalmazták, mint állomány- kívülit, de nem fizettették vele visz- sza a fentemlített összeget, sőt ebben a hónapban Orechovszky 1633 forint 75 fillért keresett. A rendelkezés szerint pedig csak abban az esetiben vehették volna vissza, ha visszafizet­tetik vele a racionalizálási pénzt. FELHÁBORÍTÓ AZ IS. amely az állományon kívüli munkabér kifize­tésénél tapasztalható. A bizottság szúrópróbaként kiragadta az 1957 első hó 17-i 2374-es pénztárbizonyla­ton kifizetett 873 forintot, valamint az 1957 január 18-án a 2377-es pénz­tárbizonylaton kifizetett 2425 forin­tos munkabért, A 873 forint kifize­tésénél a Népi Ellenőrző Bizottság megállapította, nyilatkozattal is iga­zolta. hogy a meghatalmazást nem az ott feltüntetett Lebanovics Endre, Miskolc, Csabai kapu 22. sz. alatti lakos írta alá, mert nevezett soha­sem dolgozott a vállalatnál. A máso­dik tételnél Nagy Ilona, aki a nyil­vántartás szerint január 2-től 15-ig dolgozott, mint állományon kívüli, 2500 forint, munkabért keresett. Gyanús ez a dolog annál is in­kább, mert mindkét tételt a vál­lalat anyagbeszerzési tevékeny­ségét végző személyek, Alattyáni Ferenc és Neményi Gyula vették fel. Arra vonatkozólag pedig, hogy azok. akik az állományon kívüli bért fel­vették, illetve annak felvételére meghatalmazást adtak, milyen mun­kát végeztek a vállalatnál, senki nem tudott felvilágosítást adni a bi­zottságnak. A bizottság megállapí­totta. hogy egyesek meghatalmazás­sal vették fel .a pénzt és nem azok. akik a munkát elvégezték. A másik gyakorlat, pedig az volt, hogy a vál­lalat dolgozói a pénztáron keresztül nagyobb összegeket vettek fel azon a címen, hogy az állományon kívüli dolgozókat a brigád vezetők fizethes­sék ki. így tett Laszkovszki István, Sqhajda Dezső és Alattyán Ferenc. SOROLHATNÁNK A PÉLDÁKAT, amelyek lesújtóan hangzottak el a bizottság ülésén. Bankovszki László, a vállalat igazgatója azonban még ezután sem érzett lelkiismeretfurdalást. Mentegetődzött és igyekezett a központra hárítani a felelőssé­get. — Én nem tehetek róla, nem kap­tam támogatást a központtól. — mondotta. Igaz. felelősség terheli a központot is. de ő sem bújhat ki a felelősség alól. hiszen ő volt a vállalat igaz­gatója. A városi Népi Ellenőrző Bizottságnak ez volt az első ténykedése. Mint az em­lített vizsgálatból is kiderül, a bizott­ság alapos, jó munkát végzett. Re­méljük, hogy a jövőben is hasonló­képpen oldja majd meg feladatát. Török Alfréd Pályamunkások között erejtékes munkával keresték kenyerüket az elmúlt rendszer­ben a pályamunkások. Lenézett emberek voltak, nem számí­tottak vasutasnak. Munkába állították őket, majd amikor közeledett az egy éves munkaviszony ideje, felmondtak nekik. A felmondás után új­bóli felvétel útján visszakerülhettek a sinek, a talpfák, a zúzott kövek világába, de munkaviszonyuk megszakadt és minden élőiről kezdődött. Nevetségesen kis összeget kerestek. Szinte kimondani is rossz, hogy előbb nyolc, majd a felszabadulás előtti években 12 filléres órabérért vé­gezték igen nehéz munkájukat. Mindennapi látvány volt a múltban, hogy kézi erővel cipelték a nehéz sinvasat és állították be a pályára. Sokat szenvedett a pályamunkás, sokat dolgozott és még megbecsülésben sem volt része. A felszabadulás a szó legnemesebb értelmében a vasutasok közül talán őket emelte ki legjobban az elmaradottságból. Emberekké váltak, megbecsült tagjai lettek társadalmunknak, a vasutasok nagy csa­ládjának. „ A miskolci MÁV Igazgatóság területén, több pályafenntartási fő­nökség dolgozik. A napokban ellátogattunk az ómiskolci főnökségre az­zal a céllal, hogy megismerjük a pályamunkások feladatait, életét Saját erőből műhelyt építettek a diósgyőri kohászati technikum tanulói és tanárai , A diósgvőrvasgyári kohászati technikum tanulóinak gyakorlati oktatásánál gondot oKozott, hagy az iskoláinak nem volt tanműhelye. Az intézet nevelői, tanulói, a szülők és nem utolsó sorban az iskolában vég­zett technikusok közösen fogtak össze a hiány pótlására. A tanulók két kezük munkáján felül gyártakarításból, vasgyűjtésből, szerzett keresetü­ket adták, a tanárok a tervezésnél, az építkezés irányításánál, a szülők és korábban végzettek a szakmunkáknál segítettek. Mindezek eredmé­nyeképpen a hat métbr szélességű, nyolc méter hosszú formázó műhely a szükséges berendezéssel együtt — több mint százezer forint értékű társadalrhi munkával és kevés hivatalos támogatással — elkészült és ott a munka megkezdődött. Az iskola tanulói és nevelői a Lenin Kohászati Művek segítségé­vel a tavasszal korszerű kúpoló kemencével ellátott öntőcsarnok építé­sét is megkezdik — ugyancsak saját erőből. A többszázezer forintot igénylő építkezéshez az építőanyagot már beszerezték. Az öntőcsarnok az új^ tanévre készül el. ról a lényeges változásokról, melyek jellemzik a múlt és jelen közötti különbséget. A miskolci rendező pályaudvartól kezdve utunk végcéljáig igen sok szakaszon folyik serény munka. Az egyik helyen talpfákat ^ cserél­nek. Másik helyen szovjet tapasztalatok alapján szalagrendszerű fenn­tartási munkát végeznek. Ennek a lényege az, hogy egy-egy szakaszon a pálya teljes főjavítására sor kerül. Valósággal újjávarázsolják a pá­lyatestet. Ernődtől kezdve már összehegesztett síneken futnak a szerel­vények. Az összehegesztés folytán csökkentek a fenntartási költségek. Megfigyeltük ezt a munkamenetet Mezőkövesdnél. Az alépítményt tel­jesen kicserélik. Átrostálják a kavicsot és azt helyezik a töltésre. Az új alépítményre fektetik fel a síneket, melyet elektromos hegesztővel össze- forrasztanak. Folyamatosan, fennakadás nélkül megy a munka. Ugyan­csak Mezőkövesden' láttuk, hogy egy női pálvamunkás-brigád az ütkö­zők alázuzalákolását vé<?z‘ "din-emelővel. Talpfával együtt felemelik a 0 síneket és a zuzalókolás megakadályozzák az ütközők elsüllyedései, özv. Nagy Albertné és társai nem végeznek könnyű munkát, mégis ki­fogástalanul dolgoznak. Hpöbb építési szakaszon megálltunk és beszélgettünk a pályamun- kásokkal. Megtudtuk, hogy szakvizsgák letétele után nem kell attól tartaniok. hogy minden ok nélkül felmondanak nekik. Becsületes helytállásra van szükség és akkor őket is megbecsülik a vezetők. Tizennégy éve pályamunkás Hutás István elvtárs. áki hosszú időn keresztül a „gurítónál” nyomtávszabályozást, alkatrészek cseréjét és csa­varozás i munkákat végzett. Többször részesült pénzjutalomban. — Embereknek néznek ma bennünket — mondja —, nem úgy, mint a felszabadulás előtt. Éhbérárt végeztük rettenetesen nehéz mun­kánkat. Amikor cipeltük a nehéz síneket, álmunkban sem mertünk gon­dolni arra. hogy valamikor gépesített vágányfektetés lesz és daruk segí­tenek bennünket a sinek emelésében. Aki nem dolgozott pályamunkás- ként, el sem tudja képzelni, milyen nagy könnyítés nekünk, hogy alá­verő gépek, vibrátorok, kavicsrostálók állnak már rendelkezésünkre. Meg­változott az életünk, jobban megy a munka, sokkal jobban élek családom­mal együtt, mint régen. — A tizedik szakaszon dolgozik Szakos Ödön elvtárs. , , , — Nyolc éve szinte egyfolytában a nyomtávolság szabályozásánál dolgozom — adja meg a felvilágosítást. — Munkánk ugyan nem igényel túlzott fizikai erőt, de nagy felelősséggel jár. A mi brigádunk egészen a zsolcai-hídig gondozza a síneket, a pályatestet. Elhatároztuk, hogy május 1 tiszteletére április 30-ra végzünk a Zsolca felőli torony alatti sinrész kicserélésével. A közel száz méter hosszú átépítést már befejez­tük. Igv ünnepeljük mindnyájunk nagy naoját: május 1-et. A pályamunkások nagy “része' vidékről jár be, de vannak, akik a fáradságos utazgatás helyett a munkásszállót veszik igénybe. Munkás- szállójuk tiszta, rendes, minden igényt kielégít. Vigyáznak az itt lakók második otthonukra. H osszú időt töltöttünk a pályamunikások 'között. Szinte valameny- nviert arról beszéltek, hogy mennyivel jobb életük van most. i mint az elmúlt rendszerben volt. Egyszerűen, de nagyon őszintén be- f széltek. Szavaikból kiérződött, hogy ők is megtalálták helyüket a mai ^ társadalomban. (leskó) LM aurora LÁTOGATÁS A MÁLYI TÉGLAGYÁRBAN SŰRŰ ÉS FOJTÓ téglapor száll. Belepi a hajat, a ruhát. Az áprilisi szél meg mintha segítene neki be­jutni a legkisebb részekbe is. Az egyik kemence falánál a fő­mérnök áll. Svájcisapkája alatt szin­te elvész a feje. Csak a szemüvegét látom, mikor érdeklődök, kérdezge­tem mi újság a gyárban, mit tesz­nek a társadalmi tulajdon védelmé­ért. Rámvillan a szemüveg és mély­ségesen fáradt hangon szólal meg: ez nem az én feladatom, ez kizárólago­san az igazgatóra tartozik ... Lenne egy-két szavam, de az idő sürget. Inlcább keresem az igazgatót. Magonyi Antal tavaly januárban kormánybiztosként került a Mályi Téglagyárba. Májusban nevezték ki igazgatónak, és a közeledő egyéves évforduló az ő munkáját, ügyes szer­vezőkészségét dicséri majd. Beszéde szabatos, egyenes, mindig minden­ben a dolog lényegét nézi. Most is így kezdi, amikor fölteszem az egy­szer már hiába elhangzott kérdést. — A társadalmi tulajdon védelme szinte ismeretlen fogalom volt a gyárban. írja csak meg nyugodtan -- mondja —, amikor látja, hogy hitet­lenül nézek rá. Dolgoztam én már több téglagyárban, de seholsem ta­lálkoztam oly nagyfokú érdektelen­séggel, mint éppen itt. Magyarázóiig folytatja: a termelés évek óta döcö­gött. Ha 22 milliót legyártottak egy évben, az már a siker netovábbját jelentette. És képzelje, az 57-es évet az előirányzott 26 millió helyett 33 millióval zártuk. De ebben az évben már ezen is túltettünk, hiszen a ta­valyi 115-^-120.000 napi átlaghoz vi­szonyítva tegnap például 178.000 tég­lát gyártottunk. De amíg idáig el­értünk, igen hosszú és nehéz utat kellett megtennünk. Mikor megkérdezem milyen össze­függés van a gyárban a termelés emelése és a társadalmi tulajdon védelme között, szinte megharagszik. — A legszorosabb összefüggés. Egész nyugodtan mondhatom, hogy keveset kerestek a munkások, Igaz, a saját hibájukból, de ezt ők nem tudták. Pótolni akarták, ezt a keve­set, és bizony nem egyszer, nagyon is csúnya módon — lopással. Min­dent, ami jött. Hogy mást ne mond­jak, vaslemezeket, szerszámokat, kel- ler-léceket, amelyeknek darabja 16 forint. Egy pár hónap alatt eltűnt több mint 3000 darab. — És mondja tovább. — Az év-végi leltározásnál rájöttünk, hogy mintegy 1000 folyó­méter drótháló veszett el. Csak ez maga 21.000 forint érték. Eltűnt egy­szerre 6 darab hatméteres gerenda. Mint később kiderült, a dróthálóval körülvett raktárudvarról, ahonnan csak az nem lopott, aki nem alcart. És sorolhatnom így sorban. Érthető, milyen nehéz volt hozzákezdeni ilyen állapotok orvoslásához. AZ IGAZGATC elbeszéléséből ki­tűnik, hogy többről és, komolyabb dolgokról van itt szó, nem csupán egy-két ember ügyéről. A mályi téglagyár vezetősége azzal kezdte meg munkáját, hogy határozatokat hozott;, amelyeket életbe lépésük után állandóan ellenőrzött. Intézke­dést tettek, hogy csak a kapun ke­resztül lehessen közlekedni, eddig ugyanis a szélrózsa minden irányú­ban jöttek-mentek az emberek, kö­zöttük idegenek is. A másik határo­zat: növelték az őrök számát. A har­madik intézkedés, hogy a csupán csúfságból raktárnak nevezett, idő­rágta dróthálóval körülvett terület helyett felépítenék egy komoly rak­tárhelyiséget, ahol az összes fontos és értékes anyagokat tárolják. Admi- nisztrációs intézkedés útján szervez­ték meg az anyaggal való jobb gaz­dálkodást. Ahogy az igazgató elvtárs mondja, — sok ezer forint értékű anyag érkezett havonta a vállalat­hoz, amiből állandóan kivételeztek, beépítettek és senki nem tudta mennyit. Ma már az awagbehozatal azonnal nyilvántartásba kerül, és összesítik kinek a kezén ment ke­resztül. és mindenki személy szerint felel érte. Ezáltal még a kéziszerszá­mok »fogyasztása« is lényegesen csökkent, hiszen még a múlt eszten­dőben is általában többet vételezlek a dolgozók, mint amennyire valójá­ban szükségük volt. A legfontosabb feladat azonban, a munka termelékenységének a növe­lése volt, amelynek alacsony foka a dolgozók kedvetlenségét, érdekte1?n- ségét és a lopásokat eredményezte. Ebben a munkaévben még a téli nagyjavításolzat is menetközben vé­gezték el, egyetlen napra sem álltak le. Mégis, eddig soha el nem ért eredményt tudnak felmutatni. Oly­annyira, hogy a munkások féltik a gépeket, azt gondőljó,k. nem bírják majd a tempót. A műszakiak csak kiadni „Barlangleírások' címmel. A kezdeményezés teljesen újszerű, hoz- ió hasonló sem terjedelemben, sem [ormában nem jelent még meg ha­zánkban. A füzetsorozat célja az, hogy Magyarország minden számba- vehető barlangját új, máshol még nem alkalmazott rendszerező-leíró módszerrel dokumentatív módon te­gye közkinccsé. A sorozat minden füzetéhez sok képet, szemléltető áb­rát, színes és fekete térképet., sőt művészi rajzokat is mellékel az egyes írások szerzője. A „Barlangleírások” minden füze­tét olyan közérthető stílusban írják az ország neves barlangkutatói, amely alkalmas arra. hogy nemcsak a kutatással foglalkozó szakemberek, hanem a karsztvidékeket járó turis­ták is élvezettel, érdeklődéssel ol­vassák. A különböző érdeklődési kö­rű olvasók mellett igen hasznos lesz minden iskola nevelői, könyvtára •zámára. valamint a földrajzot ta­nító nevelők értékes segédanyag­ként forgathatják. Mindamellett, hogy az írások tu­dományos színvonalúak, a szerkesz­tőbizottság azt tartja szemelőtt, hogy nem elsősorban a tudományos kuta­tók számára írják, hanem a nagykö­zönség számára, ezért-a gyakran elő­forduló fogalmakat az első három üzetben összefoglalva magyarázzák meg. s azonkívül népszerű, közérthe­tő magyarázó jegyzetek is könnyítik majd a tudományos fogalmak meg­értését. A ..Barlangleírások” című sorozat csak el ő jegyzők számára ke­iül eladásra, ezért a TTTT előjegyző szervezést indított, ennek keretében az előjegyzőlapokat a Borsod gyei szervezeténél lehet igényelni. f Angol, orosz fordítót keres mi kolci ipari vállalat. Fordítóigya korlátának ismertetését és on életrajzát -«Nagyüzem* jeHgér a kiadóba. Széchenyi u. 15—17. nevetnek ezen, és azt mondták, hogy* ilyen modern gépparkkal még 60—70# millió téglát is el lehetne érni egyX év alatt. X ÉRDEMES MEGNÉZNI, mennyit♦ . változott a selejt grafikonja egy pár| év alatt. 1955—56-ban még a termeit♦ árunak 14.5 százaléka selejt volt. Ezt az átlag 1957-ben 4.4-re csökkent. DeJ ha összehasonlítást teszünk 1957 elsőt negyedévi 12.1 százaléka és 1958 jlsöt negyedévi 5.1 százaléka között, akkor f is szép eredményt kapunk. t A fáradságos munka, az emberek 1 kel való komoly bánásmód olyan té-X nyezőknek a megváltozása, amelyei • nagyon is kihatnak az emberek gon-X doikodásmódjára. meghozta a gyű- X möicsét a Mályi Téglagyárban. t Ma már elvétve akad egy-egy lo-« pás, csökken a selejt, vigyáznák aX gépekre, szerszámokra. Érdekelteb- X bek lettek a termelésben, tudják,X hogy maguknak tesznek jót. Ezt márX azon is le tudják mérni, hogy többX a keresetük. Ez nedig nem egyX utolsó szempont! 5 Megnézem az új raktárt. NemcsakX a lopásoktól, az idő vasfogától is óv- X ják az anyagokat. X Aőrök véleménye szerint is lé-X nyegesen javult a dolgozók viszonya X a társadalmi tulajdonhoz. Nagyr^-X kán hallatszik csak a »megállj«, ésX utána a szégyenkezőtői elveszik.X amit lopva, dugim vinne ki a gyár-X ból. Nyilvánosan szégyenül meg, akit meglopja a köz vagyonát. Elvétve iá- • vozik, vagy jön be valaki a »mellék-• réseken«. A főkapun keresztül pedig• idegen nem teheti be a lábát, amíg* nem igazolta magát. Ezt én magam ♦ is tapasztaltam. ♦ A GYÁR, egész hangulata biza-f kodó. Tervbevették, hogy az erre az« évre tervezett 33 milliós évi terme-* lés helyett legalább 35 milliót adnak< a népgazdaságnak. Ahogy a látottak « után ítélni lehet, bízhatunk ben-* nük. 17. N. R. A TTIT Borsod megyei szervezete és a Magyar Földrajzi Társaság mis­kolci osztálya rövidesen egy új nagyjelentőségű füzetsorozatot kíván Barlangleírások

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents