Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-26 / 98. szám
2 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Szombat, 1958. április 26. A SZÍNHÁZ, A MŰSORA. MEG A KÖZÖNSÉG A KÖZÖNSÉGSZERVEZŐK ÉRTEKEZLETE UTÁN SZOKATLAN IDŐBEN, a délutáni órákban népesült be a minap a miskolci Kamaraszínház nézőtere. Mintegy 120—130 közönségszervező jött össze, hogy meghallgassa a színház igazgatójának beszámolóját íx színház eddig végzett munkájáról, a színiéVad még hátralevő részében megvalósítandó terveiről, és megvitassa mindazokat a kérdéseket, amelyek a színház és a közönség kapcsolatában felmerülnek. Jákó Pál színházigazgató referátumának bevezetőjében hangsúlyozta, hogy szeretné, ha a színházat a közönségszervezőkkel együtt vezethetnék, mert a nép színháza, a néppel kell, hogy végezze munkáját. Beszámolt a legutolsó közönségszervező értekezlet óta bemutatott darabokról; értékelte a darabokat és az előadásokat. Sajnálattal állapította meg, hogy például Shaw »-Szerelmi házassága« nem érte el a »Fruska« sikerét és megdöbbentőnek tartja az »Ármány és szerelem« és az »Egy éjszaka« című drámák sikertelenségét. Véleménye szerint a közönség meghódításához szükség van a könnyű darabokra s ezért nyúltak a nagysikerű »Frus- ká«-hoz, valamint á »Férjem, a háziasszony« című francia bohózathoz. Ez utóbbinak a műsorra tűzését indokolta az is, hogy a beígért magyar darabok közül egy nem készült el, a másik pedig nem sikerült úgy, hogy azt be is tudják mutatni. A jövő tervei között megemlítette a közeljövőben bemutatásra kerülő »Mosoly országa« című Lehár-operettet, valamint a Karn a raszinházban bemutatásra kerülő »Koldus-operát.« Említést tett arról is, hogy a következő szezonban egy Shakespeare-vígjáték ősbemutatójára is készül a színház. Referátumát azzal fejezte be, hogy a szinREGI MÁJUS ELSEJEK . r—Ha a szocializmust építő ember a még legyőzendő nehézségekre gondol, mindig jó, ha visszaemlékezik, mi- lyén nehézségekkel kellett neki, vagy a szüleinek megküzdenie tizenöt-húsz évvel ezelőtt. És akkor mindjárt könnyebb lesz a munka, mert a felidézett múlt erősíti az elszántságot is, •— így kezdte visszaemlékezéseit Hidasi elvtárs, a Lenin Kohászati Nedvek pártbizottságának munkatársa. Sok május elsejét nem tudtunk megünnepelni, helyesebben, nem tudtuk úgy megünnepelni, ahogy szerettük volna. Csak lopva, feltűnés nélkül lehetett összejönnünk valahol, kinn az erdőben, cigányzenekar közreműködésével, valamilyen kirándulás ürügye alatt. Persze a zenekar és az első tavaszi nap, a kirándulás, csak leplezés volt. Mivel rendes munkanap volt, megpróbáltunk szabadságot kérni. Persze ezt sem lehetett mindenkinek, mert akkor feltűnő lett volna, ezért sokan műszakot cseréltünk, hogy legalább a délutánunk szabad legyen. Melyik volt a legemlékezetesebb május elsejénk? Erre talán évszámokkal nem is tudnánk felelni. Mindegyiknek volt valami íze, valami különös zamatja. Az egyik évben például már előre jelezték, hogy senki se próbálja feldíszíteni, zöld gallyakkal felékesíteni a gyárat. Délután szigorított őrség volt a kapuknál, s a rendőrök is kettesével cirkáltak az utcákon. S ha nem lehetett délután, megtettük éjjel. A közelben lévő Ládi- erdőben halkan szólt a kis kézi fűrész este tíz órától. Fekete árnyak tömege hordta, cipelte a május gallyat, s mivel a kapukon nem lehetett bemenni, a kerítésen dobáltuk be. Segítségünkre voltak a mozdonyvezetők is, akik Perecesről hozták le a szenes vonatokat. Május éjszakáján a mozdonyok, szenes kocsik mind fel voltak virágozva, és az 5. számú kapun teljes gőzzel vitték be a vonatot, meg a rengeteg május gallyat. Mikor a májusi hajnal ráköszöntött a gyárra, mintha erdővé vált volna minden. (hj) Április a tisztaság hónapja Mvnvív!I»#»ift szennyezett az ivóvizünk ? VEGYÉSZMÉRNÖKÜNKET, aki többek között megyénk kb. 2000 ásott kútjának vizét is rendszeresen vizsgálja, megkérdeztem lakosságunk ivóvízellátásáról. — Mindenegyes közkutnak a fenntartásához évente 600 forint van beállítva a község költségvetésében. S évente egyszer vízmintát kell küldeni hozzánk vegyi és bakteriológiai vizsgálatra. A vizsgálatok eredménye szerint fele a mintáknak vegyileg megfelelő. Bakteriológiailag azonban csak csekély hiányada kifogástalan. a legtöbb kólival szennyeződött, holott ez arra mutat, hogy emberi vagy állati ürülék részecskékkel történt a szennyeződés. Ez a szennyeződés- történhetik: a talajon keresztül, vagy az akna száján át. Talajszennyeződés akkor lép fel, ha közelben trágyadomb vagy árnyékszék van' telepítve. Ha ezek 10 m-nél közelebb fekszenek, akkor még jó szűrő réteg ellenére is szennyezik az ivóvizet. Törvény szerint a kuttól nem is lehetnek kisebb, távolságra. Még jobban kell vigyázni azokra a falusi kutakra, melyekből ivó-1 vízszolgáltatás mellett jószágitatás is történik. Itt a tócsákat meg kell szüntet-, ni és általában a kút környékét úgy kell rendezni, hogy a szenny- és csapadék-1 víz a kuttól elfelé folyjék s a felső ce- mentgyürün ne legyen rés. Mi egyébként i sys 50 m-nyi távolságot tartjuk megbíz-, hatónak, ami a talajon keresztüli szeny- nyeződést teljesen kizárja. A vályúknak' pedig legalább 5 m-nyire kell Ienniök a kút szélétől. Különösen azoknál a kutaknál , történik szennybeszivárgás a talajon _ á.t, ahol az akna falazása tégla va/gy kő,' betongyűrű esetén pedig ha az egyes \ gyüi*ük összeillesztése nem tökéletes. f A kút száján keresztül történik a fér-# tőzödés a vödörnek szennyezett kézzel való i megfogása vagy a vödörből való közvet-a len ívás és itatás során. Idegen tárgy vagy \ állati tetem is be kerülhet a kútba. Haf nyitott kútról van szó, a levegőből be- # hulló por is szennyezhet. i A SZENNYEZETT KÚT fertőtlenítései klórméssze! történik, figyelembe véve a \ kútban lévő víz mennyiségét. 30 g klórme- \ szét adunk egy xtv vízbe. Előzőleg edény- f ben feloldjuk a szükséges klórmész meny- é nyiséget s úgy önt jük bele a kútba, s ben- ^ ne hagyjuk 24 óráig. Utána kimerjük a á vizet s ezt az eljárást addig folytatjuk,^ míg klórizt vagy szagot lehet érezni. Ez a fertőtlenítés időszakos, sajnos rövid időre szól, mart ezek a nyitott ásott kutak újból fertőződhetnek. Most folynak állomásunk laboratóriumában kísérletek olyan megoldásról, hogy a folyamatos klórozást ásott kutakban a legegyszerűbb módon meg tudjuk valósítani. Eddig 12 a kutat próbáltunk ki huzamosabb ideig és\ a- kísérletek, nagyon biztatóak A kémiai szerves anyagokkal történő, fertőződést, vizsgálatainknál az oxigén fogyasztás növekedése vagy az ammónia f megjelenése mutatja. Ebben az esetben # ki szoktuk tisztítani a kutat és aztán fér- , i tctlenítjük. A mész és magnézium sók sok kínunkban fokozzák a víz keménységét. A nagykeménységü vizek a mosást, főzést megnehezítik. Ahol magas a keménység, ott igen gyakran jód hiány is van, ami golyva, struma megbetegedést segíti elő. Különösen bányavidékeken és régi kő- falazású kútalsnál mutatnak magas keménységet a vízvizsgálati eredmények. Foglalkozunk — az említett klórmész fo Jyamatos fertőtlenítő eljárásához hason lóau — lágyító pasztillák előállításával is ház másfajta műsorpolitikára nem terhet át, mert nem maguknak, (színháziaknak), hanem a közönségnek kell színházat csinálni, és erről a szintről kiindulva, szeretne a jövőben egy lépéssel előremenni. A KÖZÖNSÉGSZERVEZŐK KÖZÜL heten szóltak hozzá az igazgatói beszámolóhoz. Volt köztük, aki régi, már elfelejtett darabok felújítását javasolta; volt, aki a »vasgyári dolgozók nevében« több operettet kívánt, más felszólaló azt hangsúlyozta, hogy a színház ne csak a prózai darabokkal törődjék, hanem az operettel is, mert az érdekli a közönséget (?!) Többen egyes színészeknek a személyét kifogásolták. Sajnos, alig volt olyan felszólalás, amely a színház és a közönség nemesebbik értelmében vett jókapcsolatát kívánta volna szolgálni. Helyes volt a MÁV küldöttének felszólalása, aki elmondotta, hogy a sikertelenségnek az oka nem lehet kizárólagosan az érdeklődés hiánya. Elmondotta a MÁV küldötte azt is, hogy a vasút a legjobb közönségszervezőket jutalmazni fogja. Helyes volt az a javaslat is, hogy a színház megfelelő színészi erőkről gondoskodjon. Sajnos, a felszólalások összhatásukban azt a benyomást keltik az értekezlet hallgatójában, hogy maguk a közönségszervezők is inkább az operettek felé fordulnak érdeklődésükkel (tagadhatatlan, ahhoz könnyebb közönséget szervezni) és nem azt a funkciót töltik be, amit a szocialista színház segédcsapatának be kellene töltenie: ránevelni a közönséget arra, hogy a tartalmasabb szórakozás, az értékesebb művészet után is érdeklődjék. Az igazgatói referátum és az elhangzott hozzászólások így nagyjából összhangban álltak egymással, csak éppen nem mondták ki kereken, hogy a színház műsorpolitikájában pusztán csak szórakoztató darabokat kívánnak. Tagadhatatlan, hogy a színház áldatlan elhelyezési körülményei között a közönség megnyeréséért is nehéz küzdelmet kell a színháznak folytatnia, azonban ez nem jelentheti azt, hogy másfajta műsorpolitikára nem térhetnek át, — holott a színház és a közönség- szervezők összefogásának éppen azt kellene eredményeznie. A KÖZÖNSÉG — mint azt a közönségszervezők elmondták — érdeklődéssel várja az új darabokat. Igyekezzenek hát a közönségszervezők a közönség körében nemcsak a könnyű szórakozásra vonatkozó . igényeket képviselni és fokozni, hanem hivatásuknak megfelelően próbáljanak meg munkaterületükön a színház jobb műsorpolitikájának is agitátoraivá válni. (bm) Községfejlesztési alapból árudák, járda, vízvezetékhálózat-bővltés Az ózdi városi tanács elkészítette a községfejlesztési alap felhasználási tervét. Eszerint a rendelkezésre álló egymilliókétszázezer forintból a város külső kerületeiben — Sajóvár- konyon és a íarkaslyuki bánya felé eső részen a lakosság jobb ellátása érdekében mintegy százötvenezer forinttal két árudát létesítenek. Ugyanennyit fordítanak az állami áruház bővítésére. A vízvezeték- és csatornahálózatot mintegy három- százezer forint ráfordításával fejlesztik. A város különböző részein több mint egy kilométer hosszúságban utat, betonjárdát építenek. A bolyoki művelődési otthon javítására és a sa- jóvárkonyi hangoshiradó bevezetésére több mint százezer forintot költenek. Fodrászbemutaf’ó az SZMT kulturof+honában Május 4-én, vasárnap — a megyei KISZÖV és a Szakszervezetek Megyei Klubja szervezésében — kerül megrendezésre a megyei fodrászszövetkezetek versenye az SZMT Kossuth utca 11. alatti kultúrotthonában. A bemutató és a megyei verseny célja, hogy Miskolc és a megye dolgozói megismerjék a legújabb frizurákat, a legújabb szépségápolási eljárásokat és a férfiak is megismerkedjenek a közkedvelt borotva-hajvágássala A megye versenyzőit a bemutatóra Hermann Gyula, a prágai és stockholmi nemzetközi i'odrászverseny díjnyertes budapesti fodrásza készítette elő. A versenyen legjobban,szereplő fodrászok és kozmetikusok, jutnak majd el a budapesti nemzetközi fodrászversenyre.-00OA IFA^IJ Cm; Y TERMÉSZETI kincsekben meglehetősen gazdag ország vagyunk, de nem mondhatjuk ezt el a fáról. Fa, az nincs ... Gyakran hallani a panaszt a bútorkészítők, szerszámkészítők részéről, hogy kevés az anyag, nehezen lehet hozzájutni, külföldről kell beszerezni. Különösen a kisiparosok, de még az állami vállalatok, szövetkezetek is anyaghiánnyal küzdenek: a rendelkezésre álló mennyiség lehető leggazdaságosabb felhasználásával, az anyagtakarékossággal segítenek magukon. Ám, ez még nem oldja meg a problémát! Hegyeinken lévő famennyiség egyrészt alkalmatlan bútor- és szerszámkészítésre, másrészt igen kevés. Bár az elmúlt években eddig soha nem látott mértékben fellendült a telepítés, mire azonban ezekből kitermelhető fák lesznek, addigra talán olyan új anyagot találnak fel az újítók (már szó van róla), hogy a fára ilyen szempontból esetleg nem is lesz szükség. Most azonban égetően nagy szükség van rá. Ámde kivágni, hegyeinket letarolni nem lehet. Gondosan vigyáznak arra az erdőgazdaságok és nem egyszer halljuk — ha mégis úgy adódik —, hogy szinte vérzik érte az erdészek szíve. Igazis: úgy szép az erdő, ha fejlett, szép sudár fák magasodnak benne. Adódik persze úgy is, hogy valamilyen oknál fogva ritkítani, vagy teljesen ki kell irtani egy részt. A fa ügy kapcsán erről van most szó. A NAPOKBAN a lillafüredi tógazdaság környékén jártunk, ahol régebben a Garadna irányában húzódó magasfeszültség útjából (egyébként a rendes út mellett kétoldalt) tekintélyes mennyiségű fát irtottak ki. Rendben van. Ám az — éppen fagondunk közepette — egyáltalán nem helyénvaló, hogy a kidöntött fák ma is ott hevernek, áznak a patak vizébe döntögetve. Némelyik úgy fekszik ott megcsonkított, összetört koronával, ahogy kidőlt, s ha véletlenül az útra dőlt., a munkások csak behengerítették az árokba, a patakba, hogy »láb alatt ne legyen«. Az igaz, hogy ezeket bútorkészítésre, vagy szerszámfának nem lehet felhasználni (bár a tógazdaság közvetlen környékén van ilyen jó pár darab), de fel lehetne használni — tüzelőnek. SIRALMAS LÁTVÁNY az ilyen és okot ad arra, hogy az emberek gazdátlannak tekintsék és hazahordjákj Találkoztunk már olyan esettel, hogy valaki, ha heverő, korhadó fadarabokat szedett össze, elkobozták tőle és esetleg az összegyűjtött fa árának háromszorosára büntették. Az baj volt, ha valami szegény ember ösz- szeszedegetett fadarabkákkal segített tüzelőgondjain, de az nem baj —, hogy nagy értékek korhadnak el, mennek tönkre — a garadnai patak vizébe döntögetve. Szó sincs róla, hogy azokat pártoljuk, akik a fát engedély nélkül hazahordják, sőt: még jobban meg kell szigorítani az ellenőrzést, mert a falopással hihetetlen nagy károkat okoznak. Ám a napjainkban szanaszét heverő, penészedő, korhadó fák felmérésével és összegyűjtésével is nagy értéket takaríthatnánk meg, végezetül pedig csökkenne a tiltott falopás veszélye is. (O. M.) A lottó eheti nyerőszámai 19. 36. 43, 51, 87 A május első hetében sorrakerülő tárgy-1 nyeremény sorsolásban a 16. heti szelvények vesznék részt. (MTI) IT gy alig ismert faluból két pedagógus küldi segély tkérő jelzéseit a társaß 1 dalom felé. Egészen kivételes dologról van szó. Szabó Sándorné sóstófalva! tanítónő három héttel ezelőtt bejött a szerkesztőségbe és így szólt: — A mai napon tizenegy sóstó- falvai gyerekikel jártam az idegorvosnál. Mind a tizenegy idegbeteg. Kérem, jöjjenek el a faluba, nézzenek egy kicsit körül... óstófalvának, ennek a szerencsi járásban szerényen meghúzódó kis községnek még négyszáz lakója sincs. Az ősök valahol a Hernád partján éltek, de egy hetven esztendővel ezelőtti földcsuszamláá után távolabb húzódtak a folyótól, s a mai község helyén telepedtek le. Szabó Sándor, a picinyke iskola igazgatója — feleségével ketten képezik a tanerőt — azt mondja, amolyan „széliéit” emberek éltek itt, bár különböző gazdasági körülmények között; egynek sem volt túlságosan jó sora. Nemcsak a gyerekek, a felnőttek között sem ritkaság a gyenge, vagy éppen rossz idegzetű ember. Mi lehet az oka? Kétségtelen, az átöröklésre s a háború okozta nélkülözésekre is visszavezethető az ok, de mélyen elemezve a dolgot, lényegesebb megállapításokhoz jutunk. A valóság is arra késztet, hogy alaposan elgondolkozzunk a dolgok felett. S mi a valóság? íme a Szabóné által megvizsgáltatott tizenegy gyerek szomorú statisztikája: kettőt gyógypedagógiára utaltak, egyet környezetváltozásra, nyolc pedig kivizsgálás és kezelés alatt áll: jóddal, brómmal, etovalettával, ezen ijesztően hangzó gyógyszerekkel kell ellensúlyozni a kis emberkék szélsőséges idegtevékenységét. — Csupán az alsótagozatban a tanulók 55 százalékát gyenge idegzetűként tartják nyilván — mondja az igazgató —, a felső tagozat kivizsgálása még nem került sorra, de a szomorú tény ott sem vitatható. Hét gyerek — pedagógiai értelemben — nehezen nevelhető. Elfogadható tanulmányi eredményt nem is lehet kimutatni, mert a reális osztályozás szinte lehetetlen. A tapasztalatok, a személyes beszélgetések és a tanító-házaspár elmondása után ez a vélemény alakult ki: A faluban található „tucatne- rx vekarra utalnak, hogy a község lakói elkülönülten éltek az ország e kis szigetén. Régen is az volt, ma is ritka, hogy valaki a falun kívül keressen magának élettársat. Mint már mondottuk, az elemi csapás után a mai községben telepedtek le a vagyonuk nagy részét elvesztett ősök. Feltehető, hogy a rendkívüli nehézségék árán újból szerzett gazdaságot a rokoni házasságokkal akarták megmenteni, illetve így megakadályozni azt, hogy a vagyon a gyerekek • között elaprózódjék. Azok. akik valamivel többre vitték másoknál, méginkább leszűkítették a kört, a magukhoz hasonló gazdasági körülmények között élő rokonokkal igyekeztek házasságot kötni. Az pedig ismeretes, milyen szervi elfajuláshoz vezet a vérkeveredés hiánya. A felszabadulás után, amikor a szegényebb réteg is földhöz jutott, keveset változott a helyzet. Az emberekbe beívódott vagyonosodási Ősztől) arra serkentett — ezt megint 'csak feltéteilesen állíthatom gyógy pálinika-ivást. Olyannyira, hogy nemcsak f z'Y j/ sok felnőtt ke■2 / L/t O / rí»si a delirium ífá és senki ne sértődjék meg miatta, hiszen írásra is a jószándék vezérelt, kutatni a kis emberpalánták feltűnően gyakori betegségének okát, — arra sarkalta az embereket, hogy utolérjék azokat, akiktől eddig lemaradtak. Sajnos, az általános jómódúsághoz, a „tol- lasodáshoz’’ eddig még nem találták meg a társadalmi utat, a termelőszövetkezetet, amely a magán- tulajdonnal szemben versenyre kelhetne nemcsak anyagilag, de szellemileg is. Az tény, hogy néhányan a falun kívül — gyárakban és egyebütt — keresték munkát, de még ez sem változtat a falu szociográfiáján. Okos szavakkal, alapos felvilágosítással kellene hatni azokra, akikről szó van — így névtelenül is. A járási pártbizottságnak kellene megvizsgálni a kérdést, s ha e sorok valóban a bajok eredőjére mutatnak, úgy ilyen értelemben intézkedni. A két pedagógussal több csa- Iádat meglátogattunk. Jártunk olyan helyen is. ahol minden módon igyekeztek — tehetősebb családról van szó — elterelni a figyelmet jövetelünk céljáról, csakhogy a gyereket ne láthassuk, ne beszélhessünk vele. A látogatások során meggyőződtünk róla. hogy nem mindenüvé jutott még el itt, e faluban, a mi társadalmunk tartalmas kultúrája. Arról nem is beszélek, hogy a babonás hiszékenység itt még nem halt ki. Elegendő, ha csak a. gyermeknevelés kultúrálatlanságáról mondok egj’-két példát. Nem tudom mi az oka annak, hogy Sóstófalván túlzásba viszik a resi a delirium „gyönyörűséges” délibábját, de gyakori hogy serdülő, vagy még kisebb gyerekektől sem tagadják meg. Egy ötödosztályos tanulót megkérdeztem, mennyi pálinkát ivott a húsvéti locsolikodás során; kiderült, hogy társaival egyetemben annyit, amennyi egy pálinkához nem szokott felnőtt embert is a földre rántott volna. Ennek a fiúnak reszketnek az ujjai, szemhéja idegesen vibrál, a legegyszerűbb számtani példa is zavarba hozza — s mégis pálinkával itatják! A fiú emlékei között legnagyobb „élményként” szerepel az a korábbi történet, amikor áz apja ütlege elől egy alkalommal a villanypózna tetejéig(!) felmászott. A mértéktelen pálinka-ivásnak megvan az a szülői árnyoldala, hogy az apa vagy az anya, de nem egy esetben a nagyszülőké) valamelyike is ideges, türelmetlen, kellve-kelletlenül üti a gyereket, eltiporja önérzetét, megöli benne a jellemet. A nadrágszíj-uralomban nincs köszönet! Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni azon, ha a gyermek időelőtt idegroncs lesz. Sóstófalván pedig ijesztően sok az ilyen gyerekek száma. # Eszeket a sürgető jelzéseket to- ■^vábbítom a társadalom felé. Ne hagyjuk őket magukra! Valamit tenni kell! Fejlődő társadalmunk testén — mindegy, milyen oknál fogva, állapítsák meg ezt szakértők, nekünk csak az a kötelességünk, hogy 3 tényeket feltárjuk — gyógyításra vár egy piciny, de rendkívül veszélyes seb. Gyógyítsuk be, nehogy elmérgesedjen ...; Csala László E kísérleteink azonban még egészen kezdeti stádiumban vannak. A LÉNYEG AZ, hogy az eredmény vélemény rovatában írt kívánságokat a víz szennyezettségének megjavítására lelki- ismeretesen és maradéktalanul végrehajtsák. Megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás.
