Észak-Magyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-16 / 64. szám

1058 március 16.

eSZAKMAGYARORSZAG

7

ÚTIKALAUZ XV.

cA, cserépi suq/ntorőiuj iaf de. messzire el látszik

A

D&l-Bükfc legszebb völgye, a vaéregényes, csöndes Hór- pölgy az erdőség déli szegélyén hirtelen kitárul, s széles, dombos tájjá, apró gabonaföldekké, szőlődombokká szelídül.

E bűbájos tájat régi mondákkal szőtte be a cserépi nép játékos képzelete.

A Vatta-bérc alján buggyan elő

Ve*ta kútAa. a hajdan erre menekülő

ládáknak. A nép szegényebbje innen is summára járt: De fel kellett venni a harcol az erdővel..* Meg kellett hódítani és kenyeret kellett belőle teremteni. A férfiak ősi foglalkozása a mészkitermelés, favágás, fafuvarozás és famegmunkálás. A nőké a gyűjtögetés (virágszedés, gomba-, som-, csipkegyüjtés, mogyorógyüjtés) mellett az erdőgondozás. Az erdő gyűjtött javait ma már a szövetkeAZ ÖREG KOVÁCS ISTVÁN

megmakacsolta , magáit. Nem és nem ,engedett. Belépő a , szövetkezetbe, de icsaík akikor, !ha ki- ijön hozzá Teresz- I tenyéré az az elv- jtársnö. az edelényi \ pártbizottságról, — ezt hajtogatta.

»Mert az az elvtársin© olyan szépen \ beszélt, mikor kintiján és találkozott »az öreggel. Mát telhetett hát mást »Beltkó Anina, az edelényi pártbizottság fiatal, rátermett munkatársa, mégegys'zer kijött Teresztenyére, hogy jelen* legyen a nagy .eseménynél, amikor Kovács István aláírja a belépési nyilatkozatot.

Idős. ősz ember Pista bácsi, vagy ahogy ő mondja, Posta. Hóf ehér haja csodálkozik fiatalos jókedvén.

— Te csak viccelődhetsz, nevetgélhetsz, jó öreg ember, de mii már csak fehérek vagyunk.

— Ejha! — nevet öregségére az öreg. — Hát a pohár miire való? Fogja is keményen, nyál a korsóért és csorran a tereszleinyei vörös. Kicsit gyengécske ugyan, kicsit savany- ,kás, de annál jobb az öreg vér fiatalítására.

— Igyunk hát, igyunk! — unszolja ,a vendégéket.

0 — De nem akármire!. .

1 ■ <— Az új- életre.

0 — Az újra.

a Mi, meg Pista bácsi — ő volt a 0 tizenhetedik belépő az alakuló szöCserépfalu — főutcarész.

Ö már tudja, hogy ezek a mai fiatalok már nem lesznek olyan rabjai a földnek, mint ő, nem kell nekik ■a.ny- nyit gürcölni az életben, mint nekik. Ö már érzi. sejti, hogy olyan világ van születőiben, amelyben nem a »holdban«, nem a vagyonban mérik az embert, hanem munkában, tehetségben.

— 'Micsoda változások, — csóválja a fejét. — Bezzeg, ha most lennék fiatal!

Pista bácsi tovább viccelődik. Mondják, ő a legviccesebb ember a faluban. A belépést azonban komolyan veszi.

— Nem fog bennem csalódni az állam, sem a szövetkezet. — Ezekkel a szavakkal búcsúzik tőlünk az ajtóból, mert mi tovább álltunk, hisz Kovács Pista bácsin kívül még 17 tagja van a most alakult termelőszövetkezetinek.

Varró Mihály bácsi például elsőnek írta alá a 'belépési nyilatkozatot. Ezt ő természetesnek is veszi, hiszen

pogány magyar lázadó vezér és vitézei szállásadó rejteke. Az Ódorvár faláról mindén nyáron liliomtő virít ki. Ezt vitte magával és öntözte könnyeivel a falu legszebb lánya, akit a cseh rablóvezér elrabolt, de a nép megmentette, milcor kifüstölte a rablókat Ódor várából. ■. . Az ördögtorony mélyéből dohogás hallatszik. Még most is ott őröl az átkozott, kapzsi molnár, aki az ördögnek adta el lelkét, s valamikor a falu legszegényebb asszonya átkozta meg, mikor annak egyetlen zsák búzáját is alaposan megvámolta. Az átok úgy fogta meg, hogy ott működő malmával együtt elnyelte a föld, s most örökké őrölnie kell.

Az erdőségtől délre alig 1 km.-* nyíre a dombokhoz tapad Cserépfalu, népi nevén Cserép, a Bükk legdélibb lejtőinek szemefénye. Fehér falu. Szinte vakít. A házak, mintha csak tegnap meszelték volna ki őket* szinte ünnepi tisztaságban sorakoznak egymás mellett, s beragyogják a munkás hétköznapokat is. A község Bükk felőli szegélyén régi pincesorok húzódnak, s rejtegetik a férfinép kedélyének remélhetőleg kiapad-, hatatlan forrását, a jó boros hordókat.

A falu közepén karcsú tornyű templom emelkedik. Tornya valóságos kicsiny mása a miskolci kakas- toronynak. Így dícsérgeti a nép a maga nyelvén:

A cserép! sugártorony

jaj de messzire ellátszik, Közepébe, négy sarkába

négy szál rozmaring fehajlik. Kettő hajliK a vállamra,

kettő a rózsáméra, így hát csárdás kisangyalom,

tied leszek még valaha.

Az idevalósiak büszkék is csínoSi tiszta falujukra, s el is várják, hogy

Az új életre koccint Kovács

teresztényi dolgozó paraszt, a most

az idevetődő idegen becsülje és szeresse őket. Méltán,

Cserépfalu és környéke a megye egyik legjellegzetesebb tája. Régi település. A Hór-völgy erdei szakaszának szélén, a Subalyuk-barlángban a régészet ősemberi település nyomait kutatta ki. Első 'nagy kutatója Kadics Ottokár volt. A öőlbükki ősember maradványait és kultúrájának sok tárgyi emlékét tartja számon a tudomány, sőt Cserépfalu tájmúzeuma is. Magának a községnek legrégibb adatait a 21/11. századig követhetjük vissza.

A táj természeti adottságai meghatározzák a nép sajátságos életmódját. Gabonaföldje kevés. (Kis- képszer, Nagyképszer, Csurdóka,

Gyűr, Ispán széle, Nagyrét.) A hengerei bővíteni keKett a népes csael, mert Varró (Mihálynak egészein máson, a termelő- szövetkezetbe való belépésén jár az esze. Szószerint idézem, amit mondott :

— Beleéltem magam abba, hogy a s zoc i al i zmusnak menná kell, aranyos fiam, — megint csak aranyos fiam. — ha pedig a szocializmusnak menni kell, nem lehet kapitalista mező- gazdaság. Ezért íitam én alá elsőinek a belépési nyilatkozatot.

Egyikük így gondolta, másikuk úgy. De mindannyian azzal a gondolattal adták nevüket a szövetkezéshez, hegy az jobb lesz, az új életet jelent, új életet teremt ebben a kis faluban, amelyik arról »híres«, hogy itt még nem használtak műtrágyát, meg arról, hogy csak két újabb ház van a faluban, a többi régi, s meg szalmatetős is szép számmal akad.

Amit tették, önszántukból tették. Nem kényszerítette őket senki, még- csak fáradtra seim agitáltaik őket, s nem kellett vizes törülköző az agitált fejére, mint egy déiborsodi faluban, egy pár éve, — ellenkezőleg, szívesen várták és hívták az agitátorokat. Elmondták gondjaikat, ®azt, hogy miben várnak segítséget a felsőbb szervéktől. Balázs László elvtárs, a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője beszélhetne erről sokat;

A bizakodást, az új életmód elszánt meghódításának készségét bizonyította -az este sorra kerülő alakuló gyűlés ás. Ekkorra már a tálu nagy többsége a szövetkezés mellett döntött. Csak körülbelül 5 család maradt kívül. így Teresztenye szövetkezeti község lett.

AZ ALAKULÓ GYŰLÉSIG sok minden tisztázódott. Csak nevét kellett választani az új szövetkezetnek és elnököt. A legújabb borsodi szövetkezet a Béke nevet vette fel. jelezvén, hogy béliében akarnak munkálkodni. Az elnök személye körül kezdetben — csak helyeselhető — igen demokratikus vita alakult kU Végül Osvátíh Sámuel 16 holdas középparasztot választották meg.

Az új termelőszövetkezeti tagok lelkes munkát ígértek a lelkes gyűlésen;

— HA MÉGEGYSZER annyit dolgozunk is, megmutatjuk Égerszögnek, tudniillik a termelőszövetkezetnek — ezt mondták. A nemes versengés eredményét majd a következő hónapok és évek mutatják meg. Reméljük, hogy mindkét szövetkezetnek haszna lesz a versengésből és a környező falvak is levonják Égerszög és Teresztenye munkájából azt a tanulságot, hogy termelőszövetkezetbej| eredményesebben, jövedelmezőbben lehet dolgozni, gazdálkodni, mint az egyéni parcellákon.

Képünk a falu fölötti dombon emelkedő öreg templomot ábrázolja.

Varró Mihály, az égerszögi tsz-elnök apósa elsőnek írja alá a belépési nyilatkozatot. Mellette Oláh Tibor, az égerszög! termelőszövetkezet könyvelője,

Irta: Nagy Zoltán.

Fotó: Martinecz György

A behordott szőlőt aztán eléri sorsa a pincékben. A közkedvelt pincézés- röl dal is szól:

Hajnallik már, csillag ragyog,

Én meég a pincébe vagyok, ragyogaós csillagom, (... ámde) Félre kell a szeégyent tenni,

Meégis csak haza kell menni,

ragyogaós csillagom .. .

A vendégnek most mér csak-arra

kell vigyáznia, hogy biztosan megálljon a lábán* De ha ez nem égé* szén sikerül, inkább szállást kap, csakhogy jól kipihenhesse magát. Másnap aztán igyekeznie kell józanul fellépni az autóbuszra, ha már egyszer menni keli, s itt kelt hagyat ezt a vendégszerető, jökedélyű falut...

LAJOS ÁRPÁD

zetnek adják át igen jó áron. A sző- j vés-fonást inkább házi célokra mű-1 vélték és művelik. 4

A mészkőfejtés és mészégetés több j évszázados mesterség. A férfiak ré-$ gebben még a telet is az erdőben i töltötték. Ma is kora tavasztól késő 4 őszig dolgoznak kint. A kiégetett,} hófehér meszel — megyénk legkitű- { nőbb meszét <— fedeles szekereikkel i régebben maguk szállították az Al- ( földre. Ma már a helybeli szövetke-{ ■zetbe viszik, innen teherautók to-1 vábbítják nagyüzemeknek. <

A favágáson, fuvarozáson kívül a \ faanyagot részint épületf ának, részint 1 szerszámfának használják fel, s já-1 tékosan kidíszítik. A díszes bútor- ( faragás, házi, gazdasági eszközök I míves kifaragása, vésése ősi hagyó-1 mány. Legnagyobb mesterek a Ma-1 darászok. Híres még ma is a gyö-! nyörű cserépfalusi guzsaly. (

T ornyos, csigás, tulipános gu-1 zsalykészítő elemei jellegzetes í keleti motívumokban gazdagok. A < férfiak közt akadnak ügyes Itosár- < fonók is. A nők legszebb kézimunkán a galambos, szíves, tulipános, tor-1 nyocskósS szőttesek és hímzések. « ősi foglalkozás a szőlészet, borá-l szol is. I

A község települését, helyrajzi, 1 néprajzi viszonyait igen színesen! szemlélteti az -iskola tájmúzeuma, i melyet minden vendégnek meg kell J néznie. Ezt a múzeumot a nevelők, vezetésével a cserépi fiatalság áUí-. tóttá össze. Igen szép a kis múzeum i domborzati tájképe, gazdag makett- ( jeivel.

A nép kedélyvilágában még ma is ( sok játékosság és költészet buzog. A, vasárnapi dalos séták, játékok még { ma is üde színfoltjai a falunak. Az. ifjúság hosszú sorokban járja végig,

a főutcát, s néha meg felcsendül a dal:

Veégigmentem a csereépi főutcán,

Betekintettem a raózsám ablakán.

Épen akkor feésülte meg a haját,

Három ágú rozmaringgal seperte ki a szobáját.

A májusfa-állítás (»májfa-állitás«) még mostanában is megvan. Sudár- magas fenyőfákkal szokták ékesíteni a fiúk a lányok házelejét, öle maguk díszítik a májfát színes szalagokkal melyek vagy papírszalagok, vagy ha már komoly az udvarlás, selyemből vannak, s kendők is lobognak mellettük. A májfa addig áll, míg el nem hervad. Kidöntését régebben mulatsággal kötötték össze.

A szüretet tréfás, díszes felvonulással kezdik. A kocsikon, la- valton színes szalagok lobognak. A lovaik fal varnak csengőzve. A következeibe poharazunk. ''beszélgetünk. Beiké Anna elvtársnőt az asz- szonyok kötik le. Kovács néni tartja szóval, Pista bácsi idős felesége. Valami gond nyomja a leikét, mert igein megfontolt arccal magyaráz.

— Nehéz ez, kedves-kém, aragyon nehéz, — mondja Belfcó Annának. Szeme kutatva figyeli a körülötte lévőiket. kimond ja-e gondját, vagy jobb lesz, ha megtartja magának. Kezét gyűri, lassan mozdítva egyiket a másikon, mintha az évtizedek ráncait akarná kisimítani, mintha az ■ujjak görbeségét szeretné kiegyenesíteni;

— MÁR ALÁÍRTA ez a bolondos öreg, de nékem fáj, fáj a gyerekek miatt, tudja ... Azon küziködtünik egész éle bünkben, mióta összekerültünk az emberrel, hogy maradjon, utánunk valami, hogyha nem leszünk, emlékezzenek ránk valamiről, akik utánunk jönnek, — Kovács néni gondosan i-llesztgeti egymáshoz a keresett szavakat; Nem ügyvéd ő, hogy szakszerűen adja elő panaszát. Végtére aztán előbuggyan az öreg gond.

Beléplek a termelőszövetkezetbe, a föld közös lesz. Ók már öregek. A földet lassan a fiatalokra hagyják. De hogy öröklődik majd a föld, a vagyon, ha együtt lesz minden, — ez nyugtalanítja Kovács Istvánnét. Belkó Anna először mosolyog. Hisz mikorra a hagyományozásra sor kerül, a fiatalok már nem nagyon gondolkoznak »az én földemről-«, az »én hét holdamról«, hanem »földünkről«, termelőszövetkezeti táblánkról beszólnék majd.

DE EZ MÉG CSAK A JÖVŐ. Az öröklés pedig a jelen gondja. A párt- bizottság munkatársa megnyugtatja Kovács nénit: a föld a termelőszövetkezetben is öröklődik. Jogilag a va- Igyon átszáll az örökösökre és ezt meg is örökíti a telekikönyv. Kovács Istvámné elgondolkodottnak látszik, mégsem hiába rakosgatták hát ösz- sze a kis vagyonkát.Az öregnek, Pista bácsinak nem okoz ilyen gondot a hagyományozás;

a veje az égerszögi szövetkezet elnöke. Hát ő már csak tudja, hogy jobb-e a szövetkezet, vagy rosszabb.

— No hiszen, aranyos fiam, — ez a szavajórása: aranyos fiam, — az égerszögiek nem panaszkodhatnak, szép jövedelmük volt az elmúlt évben. Most milliós szövetkezetnek tartják magukat, mert csak a közös vagyon 1 millió forintot ér, pedig amit osztottak, az sem volt megvetendő. Nem volt náluk ritkaság, hogy egy 'termelőszövetkezeti tag 40—45 mázsa szemesterményt vitt haza, de olyan is volt, akii 60 mázsát kapott.

VARRÓ MIHÁLY mosolygós arcából — úgylátszik, Teresztenyét csupa jókedvű öregember lakja — élénk szempár villog a világba. De azért a csavarintott bajusz uralkodik ezen az arcon, árulkodva, hogy:

— Megjártam ón az első világháborút és azóta is így pödör a gazdám. Hetykének akar látszani a vén feje, de csak bírja szusszal a hetykeségét. — Ezt csak a bajusz árulta

csíkon a múlt éviből hordó bor áll, melyből inni is lehet. Igen bájosak a keresztberakott rudak a kocsikon telve »szőlőcsengettyűkkel«. A felvonulást lezáró mulatságon még ma is felhangzik a kedvelt szüreti nóta:

Leszedik a szőüleőt nemsokára,

Árván marad a tőüke magába.

Árván maradsz te is kisangyalom,

Nem sokára piros bort kell innom,