Észak-Magyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-16 / 64. szám
6 fiSZAHMAGYARORSZÁG Täsamap, 195S március 15. KALAND A Uconyodott. A tyúkok már ré^ gén vackukra húzódtak, a kutya se kóborolt az utcán. A levegő mintha megrekedt volna, mozdulatlanul feküdt a vidékre. Egy rezze- nésnyi szél ajándék volt a fullasztó melegben. Az országút piszkos-fehéren tekergeti a messzeségbe. Ha valamilyen jármű zötyögött végig rajta, bodor porfelhő kavargón, majd kimúlt a nyomában. — Szállás kéne — préselt ki cserepesre szikkadt ajkai közül egy mondatot Koltai Miska. Barátja ránézett, aztán fel a szürkülő égre és lassan igenlően felelt: — Az bizony kell, mert szimatom szerint vihar lesz. 7ÜZES LÁSZLÓ: Tüzes csodák Tüzes csodák csarnokában minden forog, kavarog, tüzes csodák csarnokában nincsenek nyugodt napok. Perc a percet bajra hívja, ember embert te'tre vár, győzni, halni, újra nyerni, küzdelemre vár a gyár. Mikor a tűz láncra verve belénk marna, sistereg, r-örös é™re fújja, rőtre festi az eget. Valóban. Nyugat felöl még sötété bbre sűrűsödött az égalja. Megrebbent a levegő is, a fák ágai köny- nyedén hajladoztak a gyorsan érkezett esti szélben. Szaporán terjedi az esőtől terhes sok-sok felhő, mintha valaki töméntelen mennyiségű tustintát loccsantott volna az ég kékjébe. A két vándor fiatalember fürkészve nézett körül. Miska hirtelen kinyújtotta karját és felcsillanó szemmel szólt: — Ott van valami hajlék, gyerünk oda. Az ajtó az első pillar."-ban engedett. Dohos, áporodoí* szag verődött feléjük. Még a köhögés is elkapta őket. A picurka szobában egy fai♦♦♦♦♦♦♦ csarnokában Tűz.':ölcsőben tüzet dajkál, csikorog a daru. lánc, aV.! itt él. — tűz fara-ja. - ajkán mélyebb lesz a ránc. Ki az Istent imádságok fátyla mögött keresi, óriásók templomába, ide jöjjön! Megleli! Tüzes kedvünk poharadé hörpintsen egy jó nagyot dobja messze régi rongya’ öltse fel a holnapot. Tüzes csodák csarnokában zúg az élet, kavarog. Próbát tenni, óriások ide hozták a Napot. VLEXA FERENC f * (/ídiniülef anyámnak Sárbánattól fájó szívvel hagytam ott az Öreg házat vadmadárral, sebes széllel tiszteltetem jó anyámat. Jégvirágot, fagyrózsákat küldök neki hópihékkel, új álmokból kelő vágyat lepkefelhők hits kezével. Dús hajából fáradt évek hagyjatok még barna szálat, tavasz mélyén friss kedvéber hadd ápoljon kerti fákat. Ha nyárelőn a háztájat méhek járják virágmézzel, s madárnak nyitnak szárnyat, visszatérek új terméssel. KOVÁCS LAJOS: TÉLTŐL TAVASZIG Mint fehértollú csúf madár, fákon g-iíhbaszt a tél — jeges karmával rút, rideg. Csieseri fajta nép kedvét ólmozza a hideg, — mégis — a kikeletre vár. S tavaszra — öli tavaszra ni ár több lesz a jó meleg 1 Csodát csinálnak újra majd a fázó emberek. S tavaszra — óh tavaszra már a víg csieseri nép; trillázva zengi újra majd az élet énekét. S tavaszra — óh tavaszra már kinyit sok kis virág, színesebb lesz az orgona, nagyobbak majd a fák. S tavaszra — óh tavaszra már a csukott ablakok kinyílnak újra'. végre mind, s látnak a vakok. S tavaszra — óh tavaszra már tán boldogabb leszek, s egy boldogtalant én is magamhoz ölelek. S tavaszra — óh tavaszra máimért ebben én hiszek — zöld gályát, szépet hajtanak- a béli-étien szívek. prices, meg néhány gyékény lapult. — No, ez jó lesz — tekintett szét bíráló szemmel a másik. Motyóikat gondosan az egyik sarokba rakták. A széles priccsen ketten kényelmesen elfértek. Vánkost összehajtogatott gyékényből csináltak — abból került takaró is. f^sakhamar mind-lcettőjüket el- ^ nyomta az álom. Köröskörül mélységes nyugalom. A halottak csendes „hálótársakA temetői nyugalom szinte beszélt, hódított. De mit látta, érezte, hallotta ezt a két fáradt vándor. Jóízűen húzták a lóbőrt” egymásnak vetett háttal, mert hiszen a gyélcénytakaró nem valami meleg. Időnként fény vibrált a tenyérnyi ablakon. Odakinn egy pillanatra nappali világosság nyújtotta meg a fák, fa- és kőkeresztek árnyékát, hogy nyomában éktelen dörgés csapjon le a vidékre. A két vándor alighogy eljegyezte magát az álommal, megeredtek az ég csatornái. Zuhogott, ömlött a. nyári zápor, úgy kopogott a tetőn, mintha ezerka.ru cimbalmos verte volna a taktust. Az utakon, a sírok között bugyborékolva gyülekezett a víz, hogy aztán úgy istenigazában nekieredjen. Hűvösebb lett az éjszaka. A szél befurakodott az ajtóréseken, az ablak eresztékein, s körülölelte az alvókat, akik nyugtalanul megrázkódtak, s összébb húzódtak. Hajnalig esett. Elverte az út porát. Sár dagadt az útszegélyen a kis ház w körül is. ♦ Miska hirtelen ébredt, úgy mint ♦ amikor valaki megijedt valamitől. X Oldalba lökte társát is, aki öklével 5 űzte el szemeiből az álmot, majd fel- 5 könyökölt az ágyon. Frissen felöltö- $ zött mind a kettő. Bekapták sovány X kosztjukat, felcihelődtek, hogy útnak $ induljanak, ♦ — Te Miska *— szólt amaz —. itt ä van egy ajtó, nézd csak! Miska ráfigyelt, odalépett ő is a küszöbhöz: • — Nézzük meg, mi van ott. Hiszen * egy lélek se zavart egész éjszaka, a j kutya se nézett felénk. X Lenyomták a kilincset és egyszer- X re léptek be a szomszédos helyiség- X be. De. abban a pillanatban hátra is 3 hőköltek. Amíg szemük hozzászokott t a hajnali félhomályhoz, dermedten X álltak. X A kis helyiségben magas emel- X vényről két hamuszürke arc meredt t ájuk becsukott szemmel, mellükön X keresztbefont karral. Két felravata- X lozott halott. I , / yorsan gyerünk innen, hiszen X ^ ez a falu ravatalozója — szólt J Miska meglepetten. X Amaz megjegyezte: X — Na. nekünk is kellemes hálótár- t saink voltak. X TÓTH FERENC HETI film jegyzet • ■ ■ «»» m UM» jress'e»'—«rV Kétrészes indiai film. R adzs Kapur, a hindu filmmű’O észet egyik kimagasló, sajátos egyéniségű és művészetű alakja. A magyar közönség valami másfél évvel ezelőtt, a „Csavargódban ismerte meg a sokoldalú művészt. A nagysikerű filmre emlékezve, nagy várakozással ültünk be a mozi nézőterére. A várakozás annál inkább indokolt volt, mert a 420-as urak rendezője és főszereplője a Csavargóban megismert Radzs Kapur, partnernője pedig az ugyancsak a Csavargóból ismert Nargisz (Kadzs Kapur felesége), akinek, eszköztelen játéka, szépsége, bája emlékezetes a mozi- látogatók előtt. A film vetítése kezdetén felirat közli az olvasóval, hogy Indiában a szélhámosokat., csalókat nevezik 420-asoknak, mivel a büntetőtörvénykönyv 420-as paragrafusa vonatkozik rájuk. Ezt jó elöljáróban megtudni, hogy a szokatlan cím és későbbiekben gyakran emlegetett „420-as” kifejezés érthetővé váljék. Radzs Kapur a filmben egy szegény, becsületes fiatalembert alakít, aki meg akarja hódítani Bombayt, a rideg kövek, a szélhámosok, csalók városát. Rossz társaságba keveredik és a züllés útjára lép, azonban becsületessége végülis győzedelmeskedik. Eny- nyi a film rövid meséje. Az érdekességben, izgalomban bővelkedő filmtörténet folyamán bontakozik ki Radzs és Vidya tanítónő (Nargisz) költőien szép, megkapó szerelme. N ehéz erről a hatalmas, kétrészes filmről egy rövid jegyzetben véleményt mondani. Őszinte indulatok, az igazság keresése, remek színészi játék, érzelgős jelenetek láncolata, rengeteg értelmetlenül hosszú epizód váltja egymást. A film mondanivalója tulajdonképpen éles bírálata annak a társadalomnak, amelyben nem érvényesülhetnek a becsületes kisemberek, csak a szélhámosok, csalók, hamiskártyások, a 420-asok, akik ha rongyosak börtönbe kerülnek, de a gazdagok — és ezek teszik ki a túlnyomó többséget — szinte a hatóságok támogatását élvezik, köztiszteletben álló úriemberek. Árad a filmből az utca emberének szigorú realizmusa, amely amiyira jellemző a haladó hindu filmművészek alkotó módszerére. Érdekes és újszerű képet nyújt a film Indiáról. Választ ad arra, hogy merre kíván haladni India, Vitatható a helyessége annak az útnak, amelyet a film alkotói a szegénységből való kilábalásra, a hindu szegények milliói életének jobbá tételére ajánlanak, azonban a jó szándék elvitathatatlan. Ez a száncfék — sajnos — a rendezésben is elhomályosodik olykor-olykor. Radzs Kapur, a rendező a filmgyártás és fényképezés új útjait' tapogatja egyszer, máskor meg visszakanyarodik az európai filmgyártásban negyed évszázaddal ezelőtt már elavult utakra. A képek túlnyomó többségének sötét tónusa is zavar. Külön kell szólnunk a film muzsikájáról, a jellegzetesen jó hindu zenéről, amely már a film első kockáinál megteremti a nézőben a keleti hangulatot és segíti ennek az illúziónak megtartását az egyes gyengébb jeleneteknél. Dadzs Kapur kitűnő művész. Kár, hogy a 420-as urakban — nem tudni mi okból — hosszú jelenetsorokra félredobja egyéni, sajátos művészetét és az első világháború utáni időkből ismert rongyos ruhájú, csámpás. botos figurává, Chaplin-epigonná válik. Ez a figura már régen túlhaladott és kár volt a 420-as arak hitelességét rontani vele, — összegezve: a 420-as urak látványos, szórakoztató és haladó mondanivalóid filmalkotás, amelyért — hibái ellenére is — csak dicsérettel adózhatunk a rendező-főszereplő Radzs Kapurnak. (bm)-oooA és Q> fvtítpt Együtt cseperedtek, játszottak, az iskolában már elváltak. Külön pad- ban ültek. Egy kis szöszi lány miatt íenekedtek egymásra. Verekedtek érte, véresre tépték egymást, mint a 'kakasok. Nem fértek Össze. Az egyik egyenes, nyílt tekintetű, sokszor közeledett a másikhoz, de az elnézett fölötte, zárkózott és mogorva ifjúvá érett. Okosak, tehetségesek voltak. A verset, az erdőt, a madarakat szerette az egyik, beteges, tehetetlen engedelmesség sodorta a másikat az élettelen dogmák, imakönyvek nyomában. A természet ejtette rabul az egyiket, később megbarátkozott vele, feltárta előtte rejtett kincseit, megnyílt neki a pazarfényű élet. Fülébe súgták titkaikat a hangok, szájába adták ízüket a gyümölcsök. Kezét ősi ösztön lendítette az élettelen agyag felé, hogy markolására formát öltsön á sár. majd később fürgén sikló ujjal sugarán megteljen élettel; a fiúból átizzó. duzzadó erővel. Szobrász lett. az egyik, papiruhát öltött aszott testére a. másik. Élete végéig alkotott ■ a szobrász. Nyugtalan keze tépte, gyúrta az engedelmes agyagot, vésője szikrázva bontotta a márványt, morzsolta a gránitot. Kiforrta őt magából az élet. Benne érlelte tovább szépségét, mozdulatainak harmonikus gazdagságát a nép. Rajta és fián keresztül szülte az utókort, szobraiban pedig elküldte számukra az Örök Szépet. A pap is dolgozott egész életében. Igaz, őt zavarta csöndes, áhitatos munkájában a külvilág zaja. Ezért becsukta ajtóit, elfújta lámpáit és így építette tovább az elődei által elhanyagolt örökkévalóság útját. Körbe — körbe — körbe. Később észre sem vette, hogy a hosszantartó sötétségben szemeire nem volt szükség és azok kiapadtak. Hajlott korban, egy évben haltak meg mindketten, szép. csendes halállal. A szobrász fiai apjuk mesterségét folytatják. Bennük is feszül, bimbózik az Örök "Szép, az Örök Mozdulat. A pap útjának is akadt építője: körbe — körbe — körb»... ALEXA FERENC Cgy napon születtek. Izmoskarú *" parasztasszony szülte az egyiket. Szénát gyűjtött a Sárréten, amikor meglepték a fájdalmak, kiáltásaira csak a madaraik rebbentek, gyíkok taposták riadtan a zizzenő füveket és két tehénke éjszemei könnyeztek megértőén. Amikor fáradt combjaiba visszatért az erő, puha, kakukfűillatú szénával bélelte a szekérderékot és beleíéküdt, ölében újszülött fiával. A másikat is szegény anya szülte. Sokan várták, én is türelmetlen érdeklődéssel vettem kezembe Hudy Ferenc Élő emlékek cí- jnű verses ■ kötetét. Nemcsak azért, mert az elmúlt évtizedben ez a második Miskolcon nyilvánosság elé kerülő verseskötet, de mert személyesen is ismerem a költő életének egy-két lényeges állomását, törekvéseit — s mint alkotó embert, én is becsülöm. Magam is ösztönöztem: lépjen a nyilvánosság elé, mutassa meg magát! S ő bátran, önerőből és a tanács jóindulatú támogatásával a közvélemény elé tárta költészetének legjavát. Kötete is bizonyítja, hogy Miskolcon is vannak érdemes poéták. A kötet 54 verse valóban meglepetést okozott. Hudy költői nyelvezete szép, tiszta, s bár még nem egészen kiforrott, művészi, magasan szárnyaló. Hangja egyéni, sokszor csodálatosán magával ragadó. Kötete első verseben, mintegy ajánlásképpen ezt írja: .. más is lássa: nemcsak magamért vagyok”. Az olvasó, az irodalmár egyaránt sokat vár az ilyen indító sorok után. Azt hinné az ember, hogy valamilyen nekigyürkő- zés következik, de sajnos, nem. Ö maga is tudja, elismeri ezt, mégis talán makacskodik? Vagy valóban nincs elég* önereje? Nem hisszük. „Én nem ittam és nem is táncoltam Hitves, testvérközt egyedül vagyok! Fájón nézek szembe önmagámmal, viszem, mit a sors viuni rámhagyott.” Pesszimizmusa — sajnos — egész kötetén végigvonul. Ez az oka, hogy versei olykor öregesek, fáradtak, fásultak és ritkább esetben ködösék. Kötete olvasása után én magam is égy éreztem, egy kriptába léptem. ELŐ EMLÉKEK ( NÉHÁNY GONDOLAT HUDY FERENC VERSESKÖTETÉRŐL ) ahol nincs fény, csak fülledt levegő, az elmúlás lesújtó hangulatával. Valami félelem és panaszos keserűség érződik sok verséből. Tudjuk, Hudyt sok csalódás, sérelem érte, de költészete örökké nem táplálkozhatok ebből! Verseit tömörség, formai csiszol tság jellemzi, s ha ez párosulna az igényesebb mondanivalóval, kötete, versei értéke megtízszereződne. Verseinek többsége olyan érzést kelt, mintha a költő ’nem lenne tisztában az élet örök mozgásával, a Ma ezer és millió kérdésével. „ÉJ az élet minden szép vágya. A magyar nép nem a rög rabja. Az én népem a gazdag termést, a gazdag holnapot akarja.” Ez egyértelmű vallomás a Máról, a Jövőről, csak azt nem érti, miért tartja mindennél biztosabbnak az elmúlást? Mit vár az élettől? „Egészen mást, valami olyat. Ahol a holnap békéje él. Valami olyat, ami biztos, mint a koporsó és a szemlédéi.” A kötet sok olvasója te: előrenézés nincs sehol?! Igen, olyan, mintha nem nézne szét a világban, mintha csali a pillanatnyi impressziókra hangszerelte volna, lantja húrjait. Hudy párttag, de még nem pártos költő. Nem emeli fel szavát semmiért és semmi ellen. Sokszor csak kérdez, s csak önmagának válaszol. Pedig az emberek lesik a (költő szavát, véleményét. Nincs, ami előbbre lendítse, bátorítsa, Nem h is szüli, hogy Hudy Ferenc csak a művészi kifejezésben és az önmar- cangolásban találja a költészet lényegét. Lehet-e egy költő közömbös, különösképpen ebben a megyében, amely maga is egy nagy építkezés?! Miért nem veszi észre a forrongó jelent, a munkást, a mérnököt, a kőművest? Sajnos, csak elvétve. Pesszimizmusából néha felemelkedik, de ilyenkor sem vállal harcot. A Fekete kenyér című gyönyörű versében így szól: „Hős bányászok, kik vaksi mélyben emberöltők nagy küzdelmében, vájjátok ki a holnap tüzet, — segítitek a büszke napot, — pótoljátok, amit nem adott, csillékből fény ömlik szerte-,szét.” Felemetően költöl ZNtt GZ a Odnyász munkájáról, sajnos azonban egy-két hetyen hamis képet fest e verse többi versszakában. Egész kötetében csak ezt az egy ilyen témát találjuk. A Hitvallás, a Magvetők, a Hazatértem, A téma, s még néhány verse a jelenről szól. Hudy érdeme, hogy Miskolcon ő volt az első, aki Űj csillag született címen szép verset írt a szovjet tudomány forradalmi eredményéről, a mesterséges hold felbocsátásáról. Szerelmi lírája, tájleírásai a legsikerültebbek. A Barázdák c. versében önmagának teszi fel a kérdést: „De hordom-e hát az új jövendőt, Leszek-e részese annak?” Ez tér- j mészetesen raj la j múlik. A Hittel, j tisztán, becsület-! tel c. versében vi-! lúgosán megmond-! ja, ő is többet vár! önmagától. j „Ügy szeretnék kiszabadulni ' önző és ólmos önmagámból: * Csak írni, írni mindig szépet, (j előre nézni, igazakról!” j Ugyanebben a versében azonban^ még ott kísért pesszimizmusa is: \ „Nem fáj, ha nem érem el célom. 4 ha bolyongok is szakadatlan, | Csak tudnám, csak egyszer hallanám, . hogy valakinek valamit adtam,” Márpedig eszme, határozott ars-! poétika nélkül adhat-e a (költő vala~! mit a ma emberének? Ö adni akar,! miért mond hát le a küzdelemről? ! Éppen ezt várjuk, ezt várják tőle! mindazok, akik olvasták első verses-J kötetét. Ezt várjuk., mert enélkíil ő^ sem lehet költő, neki is világszemlé- á letet., teljes szívet és őszinteséget kell! mutatnia. ) Mindent egybevetve, most, hibái és tévedései ellenére is, i Miskolc égjük széptehetségű, terme-! kény költője. Téved azonban, ha azt i hiszi, hogy költészete „ideológia^ mentes” maradhat. Ö. aki filozofáló) természetű poéta, nem lehet csak) önmagáért, másokért is kell élnie. a Első kötetében erre még csak igére- a tét tett. ITudy többre képes, arra is, 4 hogy szociálisfca-reaüsta szemlélettel ^ á bizakodás, a jövőbe vetett hit bá-4 tor képviselője legyen. Ebben per- * sze őt is segíteni kell. Üj versei már 1 új motívumokkal gazdagodtak (Diős-j evőr). Felszabadultabbak. nem min-|^ den mindegy Hangulatúak, s ha ezen* az úton halad, kö^é^ze+e gyümölcsöd 7Őbb. gyümölcse érettebb, vitamin- dúsabb lesz. Bízhatunk benne? Hu- ’ dy még fiatal, meglepetést is okoz- ’ Hat. SZEGEDI LÁSZLÓ*
