Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-13 / 37. szám
2S ZA&MAGYAKORS ZAG Csütörtök, 1958. február 18. v.-Farsangi Diákok között a bemutatására; forduljon a művészet témáért inkább ama embere által nem ismert múlt időkhöz. Nagyon élesen reagálták enre a íelfogásra a többiek. Beszéltek a fiúk arról, is, hogy a moziból ki jövet egyes emberektől azt hallották, hogy a film unalmas volt, a közönség egy része neon értette meg és sajnálta, hogy nem a mási k moziban pergő bur- leszkhez váltott jegyei. Valóban sajnálatos jelenség, hogy ma még a mozi látogató közönség jelentékeny része a könnyebb, a csak szórakozást adó filmeket kedveli, de éppen ez az önképzőkör! vita, • ifjúságunknak a komoly művészethez való jó hozzáállását tanúsító megbeszélés nyújt reményt arra, hogy mind többén lesznek, akik az igazi értéket meg tudják különböztetni a talmi csillogástól. Szerettem volna, ha mellettem ül az a jónéhány mozilátogató-olvasónk. aki ilyen, vagy olyan ok miatt nem értette meg ezt a művészi filmalkotást, s hallgatta volna a diáki fjaink igen értékes és számomra nagyon tanulságos vitatkozását. (bm) Ismét egy új bölcsödé.. A szerkesztőség választávirata: „Majd kaptok az asszom/tól! Stop! Mi nem árulkodtunk, de elolvasták a tudósításokat az újságból. Stop! Mindenesetre nem szeretnénk a helyetekben lenni. Stop! Pénzt küldünk. Stop! Legyetek takarékosak. Stop! Ne hagyjátok magatokat! Stop! Várjuk az újabb tudósításokat. Stop!” * Reméljük, nem hiába! A szánkók alól már kiolvadt a hó, de a népkerti fák ágán még büszke hókontyok üldögélnek s egykedvűen hallgatják, hogyan cuppognak a kis- cipők reggelenként a bölcsődéhez vezető úton. Csaknem félév után újra benépesül reggelenként és alkonyat- íájt a Farkas Károly utca. Hétfőn reggel megnyitotta kapuit a kicsinyek előtt a bölcsőde, amely félévvel ezelőtt a paralizis járvány miatt költözött távolabbra. Még friss íestékszag árad ar falak- --------------------------ooo b ól, játékokból, bútorokból, de 15 kisgyermek vidám nevetése már azt jelzi, hogy a gyerekek birtokukba vették a játékokat és az épületet is. Sok fárasztó munkára, éjjel-nappali takarításra, rendezkedésre már feledés merült. Csontos József né, a bölcsödé .vezetője s a gondozónők nem ismernek fáradságot, ha a gyerekekről van szó. A szülők nyugodtan dolgozhatnak, jó helyen tudják gyermekeiket a Farkas Károly utcai új bölcsődében. jelmezes jégkarnevált rendezett a Vasvári Pál úttörőcsapat Jól sikerült jelmezes jégkarnevá- lon szórakoztak szombaton a miskolci úttörők a Szeles utcai iskolában. Tervbe vették a pajtások, hogy nyáron a Balatonra mennek táborozni. Ehhez pénzre van szükségük. A pénz pedig a lábuk előtt hevert, csak le kellett érte nyúlni. Buskó Ferenc, az úttörőcsapat szervezötestületének tagja sok segítséget nyújtott a csaHARMADIK TUDÓSÍTÁS: j Tállya — ugyanaz ..Rövidek leszünk. Stop! Amikor Tállyára a Borforgalmi Vállalat helyi telepére megérkeztünk, rossz érzésünk támadt. Slop! Érzésünk nem is csalt. Stop! Az udvaron rengeteg hordó, és egy szigorú telepvezető. Itt is éppen szállítottak. Stop. A telepvezető is rövid volt, mi is rövidek leszünk: — Igazgatói engedély van? — Nincs! — Sajnálom. Jónapot! — Jónapot. Stop!” (Most se búsuljatok. És önök se búsuljanak, kedves borszerető olvasóink. Mi olyan minden hájjal megkent újságírók vagyunk. Olyanok, hogy — ha kidobnak az ajtón, visszamegyünk az ablakon. Elvégre: ha már felkeltettük érdeklődésüket, ki is elégítjük kíváncsiságukat. Bár a telepvezető az „igazgatói körlevélre” hivatkozva elzárkózott kérdéseink özöne felől, a munkások azt hitték, valahonnan „fentrőV* jöttünk és elárultak egynéhány „titkot”. Úgymint: az új borok fejtése Tály- lyán is megkezdődött és ezekből A nankingi obszervatórium új csillagot fedezett fel A nankingi obszervatórium munkatársai új csillagot fedeztek fel, amely 2.5-szer olyan messze van a Naptól, mint a Föld. A csillagot feltalálójáról, Csu-csinról nevezték el. Ez egyébként a hatodik csillag, amelyet a nankingi csillagászok fedeztek fel. Gépesített kéz Az egyik moszkvai tudományos kutató intézetben olyan készüléket állítottak elő, amely a fél kezű vagy kéznélküli nyomorékok számára lehetővé teszi különböző műveletek elvégzését. A .„gépesített kéz” tíz állandó és 18 speciális betéttel rendelkezik, amelyek más-más mozdulatokat végeznek. A kéz például gyalul, mér, gyomlál, sőt még logarlécet is kezel. Nemrégiben külön betéteket készítettek a varrógépek kezeléséhez.-oooA TÖRTÉNET NEM MAI KELETŰ, mégis minden időben, mindenki számára rendkívül tanulságos. A főhős nevét nem árulhatom el, csupán tájékoztatásul annyit: egyik köztiszteletnek és közszeretetnek örvendő ejtőernyős sportolónk. Nagyon kedves fiatalember, mindég mosolyog, s egyéb tulajdonságaihoz az is hozzátartozik, hogy két gyermekes családapa. Nyáron ő is beállt azoknak a táborába, akik jegyért ostromolták a Párizsi jégrevűt és természetesen azok táborában maradt, akik nem nézhették meg. Eredménytelen jegyszerző útjáról hazatértében lógó orral nyitott be barátjához a Fényképész Szövetkezetbe, ahol éppen a Párizsi jégrevű műsoráról készült felvételeket hívták elő. Legalább a képekben gyönyörködöm — gondolta szomorúan. A fényképész látva barátja búslakodását, az egyik csinos lány fényképét kezébe nyomva így vigasztalta: nesze, húzd vele a többieket. Az ötlet tetszett barátunknak. Hogyisne! A többiek megpukkadnak, ha eléjük áll s megmutatja. Előre nevetett rajtuk. Hogy a hatás még tökéletesebb legyen, a huncut fényképész ráírta a következő szöveget: „A szép órák emlékére ^ Hát: ami a hatást illeti, az valóban rendkívüli volt. A kép ugyanis, mielőtt bárkinek megmutathatta volna, a felesége kezébe került. — Mi ez? — kérdezte vésztjóslóan. Mit lehetett erre válaszolni, amikor a fénykép hátán ott volt a félreérthetetlen szöveg? Barátunk égre földre esküdözött, bizonygatta ártatlanságát, de az asszony nem hitt neki. A családi béke végülis a rokonok közreműködésével helyreállt nagy nehezen, de még most is keserű lesz a szája íze, ha a jégrevűt, vagy akárcsak a jeges szót emlegetik előtte. k. R. patnak. Az iskola udvarán jégpályát készítettek. A karneválra szépen feldíszítették a jégpályát, sőt a pálya felett kb. 20 m magasban egy »valóságos« szputnyik is világított. Egymásután érkeztek a szebbnél szebb jelmezekben a. pajtások. Nagy gondja volt a bíráló bizottságnak. Nehezen tudta eldönteni, hogy ki legyen az első, ki kapja az oklevéllel járó nagy tábla csokoládét. Első díjat Mangu Erzsébet 11. o. pajtás nyerte »Piroslca és a farkas■< jelmezével. Szép volt Király Kati »Esernyős bohóca«, Hossza Tivadar »Smwkkja«, Bátyus kislány jelmezé•: ben Hidasnémethy János, a Kis hó-* pehely — Perjés Katika, Kovács Jóska »Bányásza«, Deák' Jutka »Ápolónője«, akik mind díjat nyertek. Jó hangulatban siklottak tova a sima jégen. Bizony nagy élménnyel gazdagon indultak haza, amikor a rádión keresztül hallották a záróra bejelentését. DEÁK LAJOS csapatvezető ----------o-----------N apház Veronában a közelmúltban igen érdekes házat konstruáltak. A ház emeleti része sínekre épült és forgatható. A lakóknak módjukban áll a házat egyszerű eljárással a nap irányába fordítani. Ezért ezt a szókatlan házat napháznak nevezték el. -----------o----------V illamos radírgumi Mindenkivel megtörtént már, hogy radirozás közben erősebben megnyomta a gumit és ezáltal kiszakította a papárt. Azt is tapasztalhattuk. hogy kisebb rajzrészlet vagy betű törlése nem végezhető anélkül, hogy a közvetlen mellette lévő rajzot vagy betűket meg ne sértenénk. Egy külföldön most forgalomba hozott radír gumi ezeken a nehézségeken igyekszik enyhíteni. A korong- alakú, kesikeny radirgumit ugyanis villanymotor hajtja és a nagy fordulatszámmal forgó gumi pillanatok alatt tökéletesen törli nemcsak a ceruzaírást, hanem a tinta- vagy tusfoltot is. A villanymotort hálózati áram vagy zseblámpa eiem táplálja. volt e az a figura, amelyet Grigoris pópával jelenítettek meg a film alkotói, stb. A diákok éles bont;- késsel nyúltak a fűm taglalásához. Hozzászólásaik, megnyilvánulásaik zömében visszatükröződött, hogy az irodalmi tanulmányaik során nyert elméleti tudásukat a gyakorlatban is tudják használni. érzik a filmre vonatkozó lenini tanítás jelentőségét és általában a művészeti megnyilvánulásokat is a marxista tudomány, a marxista világnézet talajára támaszkodva mérlegelik. Természetesen, túlzás lenne azt mondani, hogy az önképzőköri vitában nem akadtak vitatható helyességű felszólalások is, jóllehet, nagyon elenyésző számban, de az e felszólalásokban jelentkező helytelen felfogást — az önképzőkört vezető tanár ’segítsége nélkül — magúik a diákok zúzták szét a későbbi felszólalásaikban. Ilyen helytelen felszólalás volt például az, amely a mai témák művészi feldolgozását szükségtelennek tartotta, mondván, hogy a mai életet úgyis látjuk, átéljük, nincsen szükség — _______-______r»r*rv_-______________ A m inap egy ön- ** képzf ókori ülésen csendes hallgatóként ültem a Földes Ferenc-gimnázium egyik termében. Az önképzőkör tagjai együtt nézték meg az »Akinek meg kell halnia« című francia filmalkotást és rögtön az előadás után összeültek, hogy megbeszéljék a látottakat. Nem célja ennek a kis írásnak, hogy pontos beszámolót adjon a diákok vitájáról, részleteiben regisztrálja az egyes hozzászólásokat, pusztán arról az örvendetes tényről szeretnék megemlékezni, hogy közép- iskolás diákjaink miként reagálnak az egyes művészeti megnyilvánulásokra. Örömmel láttam és hallottam, hogy a tizenhattizennyolc éves fiúk a filmet nemcsak nézik, hanem látják is; a filmtörténetben nem pusztán kétórás szórakozást, hanem ízlés- és világnézetformáló nevelőeszközt látnak. Nagyon érdekes volt a vita például arról, hogy volt e törés a szegény, kisemmizett menekültek mellé álló Mich elás, a gazdag kereskedő fia jellemfej lődésében; vagy teljesen reális szakszerű kezeléssel (mert azt meg kell vallanunk: ezek a titokzatos pincemesterek értenek a bor kezeléshez) kiváló és még kiválóbb borokat küldenek a farsangozók asztalára,-mint eddig tették. Ez persze azért is könnyebben sikerül nekik, mert múlt ősszel kedvezett az időjárás, a szőlők magasabb cukortar- talmuák voltak, mint korábbi években. Stop!” A SZERKESZTŐSÉG KÖZLEMÉNYE: Ezután munkatársaink hosszú ideig nem adtak hirt magukról. Már- már azt hittük, hogy valamelyik telepvezető bezárta őket a pincébe, mert igazgatói engedély nélkül próbálkoztak felvilágosítást kérni és kevés híja, hogy mentőexpediciót nem indítottunk felebarátaink kiszabadítására, amikor express postán az alábbi — egyben utolsó tudósításuk megérkezett: NEGYEDIK TUDÓSÍTÁS: S. O. S. Stop! „Baj van. Stop! Rettenetes nagy baj. Stop! Miután ily nagy ellenállásra nem számítva, riporlszerű kőrútunk első stációját végigjártuk, fáradalmainkat kipihenni és száraz torkunkat leöblíteni betértünk a. tolcsvai szövetkezeti vendéglőbe. Azt hittük, helyi bort ihatunk. Hiszen Tolcsva híres szőlőtermelő hely. De — sajna! — tévedtünk. Ezt a bort a tolcsvai gazdák aligha ismernék el magúidénak. Most már azonban mit. tehettünk? Elkeseredésünkben is ittunk. Stop! A pénzünk elfogyott. Stop! (ITa istent ismertek, ezt ne mondjátok meg az asszonynak. Stop!) Küldjétek pénzt, nem baj, akármilyen sokat küldtök. Slop! Csak küldjétek. Stop! Különben eladjuk az autót. Stop! Ha pénzt küldtök, hazamegyünk, ha nem küldtök, maradunk. Stop! Elvégre Tolcsva azért kibírható hely és a szövetkezeti vendéglő borát is majd megszokjuk valahogy. Stop! Választ várunjj^ Stop!” ónodvári. Miklós és' Nagy Zoltán. fejtés is, ami igen lényeges munka, hiszen most választják el a bort az úgynevezett „seprőtől”, mindazoktól a melléktermékektől, amelyek a must forrásakor a hordó aljára lerakodtak. Egyébként ezt a „seprőt” használat után rjm dobják cl, hanem igen finom pálinkát főznek belőle. Sajnáljuk, nem volt kéznél és így nem kóstolhattuk meg. Stop! Egyébként a száraz szamorodnit megkóstoltuk. Nagyon finom volt. szinte megfiatalodtunk tple. De ezt ne írjátok meg. Stop! Egyébként ennek a hatalmas, sziklába vájt pincének, amely az 1800-as évek végén épült, több kilométer a hossza, (Valameny- nyi oldalágat beleszámítva!) Gondolhatjátok, mennyi hordó, de főleg mennyi bor fér . el benne. Most új hordók érkeztek a Német Demokratikus Köztársaságból — , köztük egy, 85 hektoliteres fahordó is, amely azonban inkább jókora szobának tűnik. Diogenes szinte megirigyelhette volna. Stop! Most telisde tele van borral. A pincemester felajánlotta: ha egyszuszra megisszuk, nekünk adja. Mi azonban szerényen egy pohárka száraz szamorodnit kértünk. Elvégre legyen óvatos az ember, nemigaz? Stop! Legközelebb újra jelentkezünk. Stop!” I MÁSODIK TUDÓSÍTÁS: | „Sajnálom, bizalmas .. „Most. aztán megjártuk, ilyen fordulatra szinte nem is számítottunk. De várjatok, hadd mondjuk el sorjába. Stop! Miután Bodrogkeresztúr- l<61 szerencsésen elindultunk, elhatároztuk, hogy megtekintjük n módi palackozót, amely még csak most épül, de amely igen lényeges üzem lesz, hiszen Hegyalja borainak nagy- részét itt palackozzák majd, ha felépül és innen küldik szét a nagykereskedelmi vállalatokhoz és az üzletekbe. Stop! Addig, amíg Mádra értünk, nem volt semmi hiba, de Mádon, az épülő palackozó üzem irodájában annál több. Nem volt igazgatói engedély. Stop! A leendő üzem leendő igazgatója — miután újságíró igazolványunkat egyébként rendben találta, azt felelte, hogy •>igazgatói papír« híján nem szolgálhat felvilágosítással. Stop! — De miért? Hiszen úgy gondoljuk, ha az épülő létesítmény állapotáról hírt adunk, nem sértettünk meg semmi titkot... S különben is! Ugyan mennyire ,,bizalmasak” és ,,titokzatosak” azok az adatok, amelyek a palackozó üzemmel összefüggenek? Talán attól tartanak, hogy ezzel az amerikai imperializmus malmára hajtanánk a vizet! — Sajnálom, bizalmas. Stop! Katonák vagyunk és nekem ugye, engedelmeskednem kell. Megbocsátanak az elvtársak, de menjenek el talán előbb Ujhelybe. Ha az igazgató elvtárs engedélyezi, akkor talán felvilágosíthatom önöket... Na tessék! Stop! Azért ne búsuljatok. Amit nem mondott el a leendő üzem leendő Igazgatója (katonák vagyunk, ugye ...), azt elmondták az építő munkások. A mádi palackozó üzem épülete körülbelül félig készen van és, ha az értékes gépeket megkapják, jelentős mennyiségű bort fognak itt palackokba önteni. Reméljük, arra is ügyelnek majd, hogy a híres hegyaljai borokat megfelelő, ízléses címkékkel és lehetőleg nem csorbaszáju üvegekben kapjuk meg az üzletekben. Stop! Reméljük. Stop!” Q^zerkesztöségünk két fiatal és jóerőbén levő munkatársa merész és nem mindennapi vállalkozásba fogott! Elhatározták, sorra járják a Hegy alja világhírű pincéit és megtudakolják, hogy a multévi szüret után mennyi és főleg milyen borokat tartogatnak farsangra és az eljövendő farsangokra, ünnepekre? Vállalkozásuk két okból jelent merészséget. Először: a hegyaljai pincék bejáratát, mint hétfejü sárkány — igazgatói körlevél állja el, amely világosan és egyértelműen kimondja: jámbor újságírók csak akkor léphetik át a pince küszöbét és a pincemesterek csakis akkor, de kizárólag csakis akkor adhatnak bárminemű felvilágosítást, ha erre nevezett újságírók a Borforgalmi Vállalat Igazgatóságától írásbeli engedélyt hoznakf?!) (Ez természetesen azt jelenti, hogy az újságíró — ha esetleg Tolcsván akad dolga, akkor előbb felkeresi a majd száz kilométerrel odébb székelő sátoraljaújhelyi igazgatóságot, elmondja uticélját, s ha éppen jókedvében találja nevezett igazgatóságot, akkor engedélyt kap, hogy visszaautócskázzon újabb száz kilométert (nesze neked, önköltségcsökkentés!) Tolcsvára és megtudakolhatja a megtudakolni valókat. Persze, annyi esze minden újságírónak van, hogy — ha már egyszer Sátoraljaújhelyen jár, akkor ott úgyis jobban tudnak mindent, és minek menjen Tolcsvára? Hát nem praktikus! Magyarul és röviden egyébként ezt az eljárást bürokráciának szokták nevezni, de mostmár teljesen mindegy, hogy minek nevezik, mert a mi két munkatársunk merész és bátor ember és elhatározták, hogy (bürokrácia ide, bürokrácia oda) juszt azért sem mennek Sátorai jav j-. helybe! Meg azért sem mennek, mert Farkas elviárs, a borforgalmi vállalat igazgatója egyszer, nem is olyan régen Szűcs elvtárs jelenlétében a járási pártbizottságon megígérte a megyei pártbizottság egyik osztály- vezetőjének, hogy azonnali hatállyal megszünteti a rosszértelmű, korlátozó intézlcedést. őszintén szólva nagyon sajnáljuk, hogy Farkas elvtárs nem állta a szavát és nagyreményű munkatársainknak újságírói leleményességükre kellett bízni magukat, hogy megtudják, amire kiváncsiak voltak és velük együtt kiváncsiak kedves olvasóink is. A másik ok (mert* munkatársaink még csak Felsőzsolcánál, mi pedig az okoknál tartunk) az volt, hogy pincéről-pincére járva, ha csak egy pohárlca bort. isznak meg a reprezentációs keretből, akkor is: ki tudja, milyen állapotokban látjuk viszont egymást és főleg: mi lesz a tudósításokból? Elvégre ők is emberek ... Hanem azért — amint a beérkező tudósításokból kiderül — mégsem volt hiábavaló beléjük helyezett bi- zodalmunk, mert munkatársaink dacolva igazgatói utasítással, pincemesterek elzárkózásával és a száraz szamorodni mámorító erejével, rendületlenül kitartottak és tapasztalataikról ahogy megegyeztünk, egy- rnásután szépen be is számoltak.) | ELSŐ TUDÓSÍTÁS: Minden simán ment! — írták első tudósításukban, miután a bodrogkeresztúri pincébe megérkeztek. De talán adjuk át a szót nekik, hiszen azért küldtük ki őket! „Szerencsésen megérkeztünk. StopP Gépkocsink és lelki nyugalmunk rendben. Stop! Szinte mesébeillő dolgokat láttunk. Stop! Kívülről, ahogy a februári hóesésben nézzük, nem gondolnánk, hogy ilyen nagy ez a pince. Stop! Egy nap is kevés lenne, hogy bejárjuk — ha ugyan el nem tévednénk. Stop! Szerencsére Lónárt László pincemester szívesen elkalauzol bennünket és meg csak az igazgatói engedélyt sem kérte. Stop! Sajnálnánk, ha emiatt valami baja esnék, de reméljük, megvédi- tek. Stop! Megérkezésünkkor éppen szállítottak, ilyenkor aztán séinte nincs idő még arra sem, hogy rágyújtsanak. Azonfelül nemcsak a pincemester, hanem •valamennyi alkalmazott azon van, hogy rendben tartsa a hordókat és a tömlőket, hogy sehol el ne cseppenjen egy csepp bor sem, mert sok csepp sokra megy! Rend és tisztaság uralkodik a pincében: a hordók, mint glédába állított katonák sorakoznak egymás után és persze mindmegannyiban jobbnál jobb borok. A pincemester és az alkalmazottak szinte naponta ellenőrzik, érlelik, zamatosítják mindaddig, amíg piacképes nem lesz, ‘vagy az export-követelményeknek meg nem, felél. Van itt idei tokaji és tokaj-kömyéki bor, de van többéves is. Az idei borokat egyelőre kezelik, érlelik — már megkezdődött a
