Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-28 / 50. szám

r Pént: k, 1958, február 28. ÉSZAKMAr ~ 9 WORSZÄG GAZDAKOR VAGY NÉPFRONTKOR ? interjú Nemeth Imre elv társsal9 a Hazafias Népfront megyei bizottsága alelnökével Vit ár a bocsátjuk Sok embert foglalkoztató kérdése­ket tartalmazó levelet kaptunk. Nem azért, bocsátjuk vitára, mintha a név­telen levelet népszerűsíteni kíván­nánk, hanem mert a levélben foglal­tak a közvélemény elé kívánkoznak. — Gyermekeim a József Attila úti iskolába járnak. Nekünk, szülőknek vannak még nevelési problémáink. Sajnos a nevelőtestület csak részben, vagy pedig egyáltalán nem veszi észre gondjainkat. .A farsangi bálok idején fiataL iskolások rendeztek az iskolán belül jelmezes bált. Jól szó­rakoztak (bár 14—15 éves gyerekek­nek'nem a mulatságon kellene jár- tatni az eszüket), de egy olyan acsar­kodó. lehetetlen szellemű verseny alakult ki a gyerekek és a szülők kö­zött. hogy azon segíteni keli. Az öl­tözködésben egymást akarták túl­licitálni. Nem egy tacskó — még meggondolatlanaíbb szülője jóvoltából — 1000—2000 forintos báli öltözetben tetszelgett és keserítette a kevesebb keresettel rendelkező szülő gyerme­keit. A dauer, a nylonharisnya az iskola mindennapos »kötelező« vise­leté lett. Javasoljuk — több szülő nevében — az egyszerű, ízléses, olcsó, köny- nyen tisztán tartható iskolai egyen­ruhák bevezetését, és különösen a diáksapka kötelező viselését. Már csak azért is. mért így az öltözködési verseny nem kaphat tápot. Nem utolsó sorban az egyenruhás, egyen­sapkás növendékeket az utcán, nyil­vános Aelyen, 16 éven felüli moziban stb. könnyen észre lehet venni. Néz­zenek csak szét a kedves szülők. Gyermekeik itt kezdik a szórakozást és ezekből lesznek a kamaszkorban Három falu versenye Általános iskolások kulturális seregszemléje Cigándon Újszerű versenymozgalom első fordulójának voltak tanúi a cigándi művelődési otthont zsúfolásig megtöltő érdeklődők. A cigándi, ricset és zemplénagárdi általános iskolák tanulói léptek színpadra, hogy bemutas­sák kulturális munkájuk eredményeit. Kántor Lajos igazgató megnyitójában az iskolák által ápolt népi kultúra értékeit méltatta, majd megkezdődött a változatos műsor. I gymás után léptek a közönség elé a három falu gyermekei. Kutas Ildikó ricsei kislány Vörösmarty: Pétiké c. versét szavalta el si­kerrel. Elismerést aratott a cigándi iskola énekkara tagjainak fegyelme­zett magatartásával és kultúrált hangjával, de tetszett a zemplénagár- diak négyszólamú „Csínom Palkó”-ja is. Megérdemelten lett első a sza­valok versenyében Farkas Mária zemplénagárdi tanuló, aki Arany János „Rendületlenül...” című gyönyörű költeményét mondta el mély átéléssel. A szólóénekesek közül a népdalokat éneklő kis ricsei V é c s i Edit vitte el a pálmát. Nagy taps jutalmazta a ricsei iskola úttörő- zenekarának kedves számait. A zemplénagárdiak „Három kívánság” és a cigándiak „Csudakarikás” c. jelenete gyakran fakasztott kacajt. Az est két kellemes meglepetése a cigándi gyermekek bravúro­san előadott híres „Kemény csárdás”-a és a zemplénagárdi lányok ere­deti összeállítású, hangulatos „Agárdi lakodalmas”-a volt. A mosolygó arcok bizonyították legékesebben a seregszemle sikerét. A színvonalas kultúrális bémutatkozással nem fejeződött még be a három falu iskoláinak versenye. Egy hónap múlva Zeraplénagárdon tanulmányi versenyen mérik össze erejüket, majd áprilisban Ricsin sportversennyel zárul az érdekes küzdelem. Bizonyos, hogy a három is­kola tantestületének lelkes munkája a tanulók képességeinek sokoldalú fejlődésében meghozza gyümölcsét. rar»ri«itrii iw gm&uíb&u&m* in. AMINT A MENET ODAÉRT, a fiúk szemében gyűlölet lobbant és szinte egyszerre kiáltották: — Árulók! Juhászt szivén ütötte a szó. Árú- lók? Azért, mert gyermekeiknek nyugodt holnapot akarnak? A fiú szemében árúló az apa, mert az esz­telen vérontás helyett megbékélést akar? A fiúk eg-yike Juhász elé ugrott. — Piszkos kommunista — liheg­te —. add ide azt a vackot! S nekiment, el akarta venni tőle a vörös zászlót. Juhász dermedt en állt. de szinte vasmarokkal szorította a zászlórudat. Hirtelen Bacsó ugrott oda, meg­ragadta a fiút, s visszalökte a jár­dára. Nem messze, a Dohány utcában gépvuskalcattogás hallatszott. Kis idő múlva fürge géppisztoly felelt rá. A tömegben mozgolódás támadt. — Elvtársak — süvített Mislei hangja —, maradjon mindenki a he­lyén! A Híradó mozinál egy kískabáíos, borostás arcú férfi borízű hangon ordította: — Rohadt zsidóbérencek! Verjük agyon őket! Mellette egy birgelicsizmás férfi. Szeme vérben .forgott. — Ruszki zászló? — ordította. — Nesze! S egy jókora követ dobott Juhász felé. Az orra előtt süvített el. — Ruszki zászló?! A következő kő arcon találta Ju­hászt. A hatalmas erejű ütéskor BECZE KÁROLY: »VÖRÖS CSEPELVEZESD A HARCOT...“ mintha reccsent volna valami. Meg- tániorodott. Ketten is ugrottak melléje. Arcán valami melegség folyt végig, rácsep­pent zászlót tartó kezére, majd le a földre. — Béla! — szólt Bacsó — csupa vér az arcod. — Tudom. — Segítsünk? Bírod még a zász­lót? — Bírom. A Wesselényi utca sarkánál ismét tumultus támadt. Hat-nyolctagú csoport hatolt be elől a sorok közé. A felvonulókat lökdösni, ütlegelni kezdték. Bacsó és a többiek azonban ökölre ököllel feleltek. A rend fel­bomlott. Egyszerre Juhász hatalmas ütést érzett a nyakán. A kemény tárgy kissé fejét is érte. Szeme előtt tü­zes karikák * láncoltak, szája kiszá­radt. Néhány rendőr sietett elő. Igyekez­tek rendet teremteni. Rövid idő alatt sikerült is. A menet újra megindult. — A Majakovszkij utcán beka­nyarodunk és indulunk visszafele — hallatszott Mislei hangja. Juhász, mintha nagyon távolról hallotta volna a hangot. Feje szé­dült. A MAJAKOVSZKIJ UTCÁRÓL egy másik utcába fordultak be. Nem tudta, merre járnak. Kétoldalt em­bereket látott, közülök többen ök­lükkel fenyegetőztek, mások viszont beálltak a sóiba. Mintha hosszabb lenne a sor! S mintha mind többen és többen kiáltanák: — Békét, rendet! Vagy nem? A hatalmas hangor­kánból alig hall valamit. — Béla, mi van veled? — Semmi, semmi... Most hová megyünk? — Visszafelé. Nemsokára a Borá- ros térnél leszünk. Juhász lépkedett tovább, gépiesen, egyre nehezebben. Mintha sajgott volna egész teste. De a zászlót vas­kapocsként szorította kezében. Feltűnt a Petőfi híd, a Bor áros tér. Valaki előreszaladt. — Állj — kiáltotta — megérkez­tünk. Misleit látta közeledni. — Béla — nyújtotta kezét — kö­szönöm neked ..köszönöm ... Juhász előtt elsötétült a világ, összeesett... A CSENGŐ ÉLESEN BERRE­GETT. Juhászné sietett ajtót nyitni. Mislei, Bacsó és még ketten jöttek be. — Fenn van? — Fenn. Ma e'őszőr. A másik szobában ott feküdt sá padtan Juhász. Szeme megcsillant, amikor meglátta a belépőket, * — Béla — ment hozzá elsőnek Mislei —, hogy vagy?... — Köszönöm ... De mondjátok, meddig feküdtem én eszméletlenül? — Nem számít, Béla ..., fontos, hogy gyógyulsz és rövidesen jöhetsz vissza közénk. — Igaz is, mi újság benn? — Már d Tg zzunk. persze nem úgy, mint kel e ie. Re ge eg a búj. Az országban mindenütt cl zdték a munkát, de még sok, nagyon sok dolgunk lesz!.. Amit elkezdtünk, be is kell fejeznünk.... — Tudom, Pista bácsi... Azt is sejtem, hogy nem lesz könnyű!.. — Könnyű valóban n°m lesz ... De * hát... c ák könn ebb és kö y- nyebb lesz, hiszen gyarapszunk, min­den nap többen és többen jönnek közénk... — Erről jut eszembe---- Pista b ácsi megigéite ... Azt mondta, ké­sőbb vitatjuk majd meg. hegy a szervezett formában történő harc jobb-e, vagy a megkö. t ség nélkü. t ? Nos, mikor döntjük el? — Majd ha felgyógyulsz? Jó? — Jó. Bacsó közeledett az ágyhoz. — Engedjetek már engem is ide!! — Gyere, Tibikém. — Tudod mit akarok mondánk Béla? — Mit? — Ha majd felgyógyulsz, egy hét­végén elviszlek egy jó túristaházba. Itt van közel. Nagyon jó hely. Tu­dod, mi majdnem minden vasárnQV kimegyünk. A feleségem, a gyerek, meg én. És képzeld el. hogy jártam. A túristaház előtt van egy kis emel­kedés. Valamelyik vasárnap a gye­rek azt mondta, hogy ő nem bír fel­menni azon a »hegyen«. Fogtam, felkaptam a nyakamba, s kiviltem. Erre a feleségem — mert nagy hun­cut ám — szintén panaszkodik, hogy ő sem bír felmenni a hegyre. Kény­telen voltam őt is felvenni a nya­kamba és kivinni. Azóta... gondol­hatod. minden vasárnap nekem kell jkét a hegyre fuvaroznom... MINDENKI NEVETETT. Csak Juhász nem. Csendben el­szunnyadt. Csupán egyenletes léleg­zése hallatszott tovább. Mislei szájára tette kezét. — Pszt! Élaludt! Juhászné szólalt meg. — Kimerült... Gyenge még... A vendégek felálltak s lassan, láb- újjhegyen kifelé indultak. — Hagyjuk pihenni... — Magdika — szólt Mislei halkan Juhásznéhoz. — Van-e valamire szükségük?... Nem szenvednek-e hiányt valamiben?... — Köszönjük ..., mindenből van egy kevéskénk ... — Akkor hát... viszontlátásra. Valamelyik nap ismét eljövünk... És ha valamire szükségük van, azonnal üzenjenek... Az ajtó halkan bczsukódoH. Juhászné visszament férjéhez, megigazította rajta ~ takarót, mejti lábújjhegyen átment a konyhába.,. „rí; vagy az érettségi után a bálok és eszpresszók undok jampiai... Eddig a levél. Magyarázat nélkül is könnyen érthető. Kérjük a kedves szülőket, szóljanak hozzá, a nyilvá­nosság előtt tisztázzuk a levél-fel- vetette nevelési, társadalmi kérdése­ket. Sok-sok gonddal küzdő szülő. Hasznos tagjai lesznek a társadalomnak A Gyógypedagógiai Intézel növendékei között AZ ÉRTELMI FEJLŐDÉSBEN visszamaradt gyermek nagy gond a szülőnek. Mi lesz belőle? Lesz-e majd olyan munkakör, amelyben helyt tud állni? Nem lesz-e kitéve az iskolában sok. gyermeki pajkos- sagból folyó megbántásnak, megalá­zásnak? Képes lesz-e elsajátítani azokat a tudnivalókat, amelyek nél­kül nem mozdulhat az életben? — Megannyi fájdalmas kérdés, szülői aggodalom. Az aggodalom légen va­lóban indokolt volt. Az értelmi fej­lődésiben visszamaradt gyermek — megfelelő gyógypedagógiai képzés hiányában — nyűg volt a hozzátar­tozóik, vagy éppen az állam, a társa­dalom számára. Most, szocialista társadalmi rendet építő államunkban, más a' helyzet. Nem üres frázis a »legfőbb érték az ember«. Valóban legfőbb érték, akit gonddal, szeretet­tel kell ápolni, nevelni és még foko-* zo'itabb gonddal és szeretettel, ha az fejlődésében visszamaradt, hogy fej­lődési visszamaradottságának nehéz­ségeit leküzdve, a szükséges ismere­tek birtokában, a társadalom hasz­nos. megbecsült tagjává váljék. Ezt a nemes emberi és egy ben íel- becsülhetetlenül hasznos társadalmi célt szolgálják az állami gyógypeda­gógiai intézetek, köztük a miskolci Állami Gyógypedagógiai Intézet is amely immár tizedik éve működik Miskolcon a Népkert-melletti szűk otthonában. Induláskor hat pedagó­gus kezdte meg itt a fejletlen gyer­mekek nevelését, ma már 21 ‘nevelő fáradozik azon, hogy a gyermekekbe az elérhető maximális tudást átplán­tálja. Mintegy háromszáz gyermek tanul jelenleg az intézetben, de ez a szám nem kielégítő. A nyilvántartá­sok szerint Miskolcon mintegy ötszáz azoknak az iskolaköteles gyermeked­nek a száma, akik értelmi fejlődé­sükben visszamaradotíak és gyógy­pedagógiai intézeti nevelésre szorul­nának. Sajnos, a jelenlegi tanterem- és tanerőhiány meggátolja kétszáz rászoruló gyermeknek gyógypedagó­giai intézeti nevelését. Az iskola sür­gős bővítésire, illetve alkalmasabb, bővebb, több tanteremmel rendel­kező iskolaépületbe való áthelyezésre szorul. Meg kell találni a módját, hogy ez a nélkülözhetetlen iskola olyan elhelyezést nyerhessen, amely az ötszáz rászoruló gyermek befoga- -dására alkalmassá teszi. A GYERMEK NEVELÉSÉNEK homlok terében a poli technikai ne ve­lés áll. Heti négy oktatási .órában különböző ipari üzemekben dolgoz­nak a gyermekek, hogy felkeltsék érdeklődésüket az egyes szakmák iránt. Látogatásunkkor a Miskolci Textilkonrekció Szövetkezet Palóczy- utcai üzemét kereste fel a nyolcadik osztály tizennégy növendéke. A gyer­mekek már több esetben voltak a szövetkezet üzemében és már ottho­nosan mozognak a szövetbálák, var­rógépek között. Ügyes kézzel nyúl­nak a munkadarabokhoz, fércet szed­nek. válltöméseket készítenek, sőt némelyik már a búgva villogó sza- bászi gépollót is kipróbálta. Ez nagy szó. mert a gépolló egyszerre har­minc téli kabátra való szövetet vág és egy kis hiba harminc kabátot tehet tönkre egyszerre. A kisfiúk, kis­lányok nagy érdeklődéssel »játsszák« a szabómunkát és maguk sem veszik észre, hogy játék közben mennyire szívükhöz nő ez a munka és mapról- napra, illetve foglalkozásról-foglalko- zásra mennyivel ügyesebben fogják a tűt, vagy más szerszámot. A szö­vetkezet dolgozói, Kazai József rész­legvezető vezetésével, nagy szeretet­tel és gondossággal foglalkoznak a kis növendékekkel. Nem véletlen, hogy ebbe az üzembe hívták el be­mutató oktatásra a megye területén lévő gyógypedagógiai osztályok neve­lőit is. Ózd, Mezőkövesd, Mezőcsát, Szikszó, Tokaj gyógypedagógiai ne­velői bizonyára gazdag tapasztalatok­kal mentek vissza növendékeikhez. A GYERMEKEK NEVELŐJE, Varga Gyula gyógypedagógiai inté­zeti tanár, jelenleg a nyolcadik osz­tály főnöke, már tizedik éve foglal­kozik nagy szeretettel és türelemmel a miskolci értelmi fejlődésiben visz- szamaradott gyermekekkel. Zsebéből, szekrényéből sohasem hiányzik a cu­kor, sohasem hiányzik tőle a ciróga­tás, a mosoly. Szeretni kell a gyer­mekeket — mondja —, minden kis­fiúban a magam kisdiát és minden kislányban a magam kislányát látom és kell Látnom. A gyerekek megérzik a szeretetek bizalmat kell bennük ébreszteni. S ha a kölcsönös bizalom megvan, akikor nincsen reménytelen gyermek. — Igaza van, s igazát saját példája is bizonyítja. Tíz év alatt gyermekek százai kerültek ki keze alól a gyógy pedagógiai intézetből és túlnyomó többségük hasznos, meg­becsült tagjai, munkás építői lettek a társadalomnak. Varga Gyula húsz­éves korában kezdett tanulni. Addig földműveléssel foglalkozott. Szívós, kitartó munkával, nagy szorgalom­mal végezte el az alsó négy közép­iskolai osztályt, majd a tanítóképzőt. Ennék már jó három évtizede és most tizedik éve, hogy megszervezte a miskolci gyógypedagógiai intéze*eí, A türelem, a hozzáértés, a szerető gondoskodás megtermi a gyümölcsét. \ Gyógy pedagógiai Intézet tanulói. Varga Gyula növendékei hasziv-s tagjai lesznek a társadalomnak. (bm) pal? A tanács vezetői válaszoltak. Elmondták, hogy nem fizette be mindenki egységesen a községfejlesz­tési adót. Ezeket maguk a körbeliek ítélték el. Ez az eset jelentéktelen­nek látszik, mégis szemlélteti a fa­lusi népfrontkörök ilyenirányú népi ellenőrző szerepét. — Szintén Bőcsön mondtam el a kör tagjainak, hogy milyen jelentő­sége van a népfrontkörnek politikai tekintetben. Mert hogy politizálnak egyes falusiak? Az egyik egyet hall. a másik mást. összejönnek, nagy titokban politizálnak egymásközt. Dehát csak elmondják, amit hallot­tak. Az ilyen hallomások meg gyak­ran roaszindulatúak. Külföldi rádiók­tól származnak. Ezek pedig rjem akarnak jót a magyar népnek. Hát ezért van a népfrontkor. Ebben ooli- t-izáljanak. Okosan elválasztva a konkolvt a búzától. De necsak politi­záljanak: művelődjenek, szórakozza­nak a '-őrben. Vegyenek részt a szak­mai előadásokon is. Sck mindent fel­sorolhatnék még, sok lehetőség kí­nálkozik a népírentkörök számára, de nem akarok elébevágni az orszá­gos tanács által a közeli evőben ki­adandó mint aalaoszabályzatnak. ami részlteiben is irányt mutat a ielen- leg enontán tevékenykedő köröknek — feiez'e be nyilatkozatát Németh Imre elvtárs. a Hazafias Népfront K’^rvttsá.Ofpnak P1°'rp rvVp Németh elvtárs véleménye szerint mik hátráltatják megyénkben a gaz­dakörök, azaz most már a népfront­körök munkáját? — A legtöbb baj a helyiséghiány miatt van. Sok faluban működne már a népfrontkor, ha alkalmas helye volna az összejöveteleknek. Ebben a falu tanácsának és párt­szervezetének kell a népfrontot segí­teni. Eddig hozzávetőlegesen 25 nép­frontkor működik 3orsod megyében, a többségük még gazdakör néven. Ez a szám azonban napról-napra emel­kedik és emelkedni fog, különösen akkor, ha a helyiség-probléma meg­oldódik. — Szép példáját láttam a nép­frontkor segítésének egy bocsi össze­jövetelen. A kör jövőjéről beszélget­tünk — hogyan és mit csináljanak majd. Helyiség már volt, de hijján a berendezésnek. A gyűlésen felállt Zámba Kálmán elvtárs, a bocsi párt- szervezet titkára, és • felajánlotta, hogy a pártszervezet gondoskodik bútorról és rádióról. Megszületésük után miben látja Németh elvtárs a népfrontkörök hivatását, feladatát? Röviden: milyen munkát végezzenek a ' népírontkó- rökfoen? —- Ugyancsak bocsi példát említek: a kör tagjai megkérdezték a taná­csot, hogy mi történt a korábbi évek­ben befizetett községiéjlesztési a’ap­Munkatársunk négy kérdésié kért választ Nemeth Imre elvtárstól, a gazdakörök ügyében. Mind az or­szágban. mind megyénkben mos* van éledőben a »gazdakör«-mozga- üorru Azért tettük idézőjelbe a gazda­kör szót, mert igaz, hogy ilyen néven indult meg a tel eiején a szervezés, maguk a gazdaköri tagok is helyte­lenítették ezt. Volt, ahol népkörnek nevezték az új egyesülést, de leg­helyesebbnek látszik, a népfrontkor elnevezés, hiszen a népfrontmozga­lom gyermekei, szervezett egységei ezek a körök. Német h Imre elv társsal is ezzel kezdtük beszélgetésünket. Megkér­deztük: mi a véleménye a régebben működő gazdakörökről? — Rosszízű szó ez a gazdakör kezdte Németh eivtárs. — A háború előtti évek gazdaköreit juttatja eszembe. Azokra a gazdakörökre gondolok, amiket a kulákok, a falvak »gazdái« szerveztek és teljesen ők uralták a tisztelendő úr, az esperes úr áldása mellett. Az aifajia mezít­lábasok be se tehették lábukat az ilyen körökbe. Nem beszélve a falu kisiparos és más munkásemberéről. — A minap Tarcalon jártam és résztvettem egy gazdakört összejöve­telen. Ott, maguk a tarcali gazdák hívták fél erre a figyelmemet. Ök mondták, hogy a felszabadulás előtt a nagy gazdák mellett esetleg a kö­zépparasztok egyrésze vett részt ezeknek a gazdaköröknek az össze­jövetelén. — Persze nem szabad és nem kell elvetnünk a régi gazdakörök, tan­folyamok minden tapasztalatát. Sok. parasztembert ismerek a megyében — magam is közéjük tartozom —, akik büszkén emlegetik, hogy ezüst- kalászos gazdák, ‘ meg ritkábban, hogy arany kalászos gazdák. Jogosnak tartom ezt a büszkeséget, mert két­ségtelen, hogy ezeken a szakmai gy a­korlatokon gazdag gazdálkodási is­mereteket is szerezhettek a részt­vevők. Tehát helyesebbnek tartja a gazda­kör helyett a népfrontkor elnevezést? — Feltétlen jobb és helyesebb a népfrontkor elnevezés, de itt nem csak névváltozásról, új keresztelőről van szó, hanem lényeges tartalmi változásról, is. Ez alatt azt értem, hogy a népfrontkor egyrészt tágahb fogalom a gazdakörnél. Ez magában foglalja a szegény parasztságot és a’ falu más rétegeit is. népi demokrá­ciánk ellenségeit leszámítva. Azon­ban félreértés rfe essék, nem a gar­dák, a középparasztok kirekesztésé- rői van szó. Ellenkezőleg. A népfront­nak az ilyen körök létrehozásával az a célja, hogy benne egymásra talál­jon a falu. együtt munkálkodjék a ■jövőért, a szocialista hazáért. — Visszaemlékszem az elmúlt év decemberére, amikor az ónodi gazda­körben egyesek még azt mondták, hógy minket mindenki hagyjon bé­kében. mi nem tartozunk sem a párt-, hoz, sem a népfronthoz, de még a tanácsihoz sem. Magam beszél­gettem velük, hogy így semmit sem érnek el, azért van a Hazafias Népfront, hogy ezen belül működje­nek. Azóta Ónodon is megértették ezt. tudják, hogy a népfront célja nem ütközik az ő érdekeikikel, és most már nincsen vitánk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents