Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-25 / 47. szám

ESZAKMAGT.t*Of?SZ.4n JKrfld, 1058, február 25. ...ÉS ANDRÁS VISSZATÉRT cmmninlímíÍMHHÍHiíiiulllmrlmln!!!!!!! ..... ...............•»HimuiiiiiiiiiiiiiiMuiiiimiminuuiuuiuiuiuuiiuiuiHiiiiKiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiTitiuiiiiiuuimi U j államok a Közép-Keleten 1980-ra a műit éviliez képest 130 százalékra kell növelni acélgyártásunkat Diósgyőrben megkezdődött az f. Magyar Acélgyártó Konferencia A Kohó- és Gépipari Minisztérium Vaskohászati Igazgatósága, va-* lamint a Lenin Kohászati Művek rendezésében hétfőn reggel 9 órai kezdettél az ujdiósgyori Bartók Béla Művelődési Ház nagytermében megkezdődött az I. Magyar Acélgyártó Konferencia. Az egy hétig tartó konferencián megjelent Csergő János kohó- és gépipari miniszter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Herczeg Ferenc kohó- és gépipari miniszterhelyettes, Álexandr Mihajlovics Szamarin professzor, a Moszkvai Metallurgiai Kutató Intézet igazgatója, dr. Karl Friedrich Lüdemann, a freiburgi egyetem professzora, Jevgenyij Vasziljevics Abroszimov, a Moszkvai Acélkutató Intézet osztályvezetője, a magyar tudományos élet képviselői, az ország kohászati üzemeinek legkiválóbb mérnökei, szakemberei. Prieszol József, a Borsod megyei pártbizottság első titkárával az élen ott voltak az MSZMP Borsod megyei és miskolci pártbizottság, a szakszervezetek küldöttei. A több mint 250 résztvevő jelenlétében megnyíló konferenciát Czecze László, a Kohó- és Gépipari Minisztérium Vaskohászati Igazga­tósága vezetőjének szavai vezették be. Üdvözölte a külföldi vendégeket, a konferencia tagjait, majd felkérte Csergő János elvtársat, kohó- és gépipari minisztert, tartsa meg ünnepi beszédét. Csergő János elvtárs beszéde Csergő János elv társ bevezetőjében visszapillantott a magyar kohászát múltjára, fejlődésére: Hazánkban az ipari jellegű vasgyártás már a XV. században megkezdődött. A magyar acélgyártás bölcsője Diósgyőr, az ómassai őskohó volt. így nem vélet­len, hogy az acélgyártó konferenciát éppen a legnagyobb kohászati hagyo­mányokkal rendelkező városban, Miskolc—Diósgyőrött tartjuk. El­mondotta, hogy a felszabadulás előtti időkben a vas- és acéltermelés né­hány nagytőkés család kezében össz­pontosult. A kohászat, és általában a magyar ipar nagyarányú fejlődéséről, a felszabadulás után, a nagyüzemek állami, illetve közösségi tulajdonba- Vételéveí beszélhetünk. 1949 óta nagyarányú beruházásokkal növelték a kohászat termelési lehetőségeit. A fejlődés útjelző állomásai a diósgyőri nagy rekonstrukció, az ózdi kohászatban végrehajtott beruházások és a legnagyobb szo­cialista alkotásunk, a Dunai Vas­mű létesítése. A fejlődés arányát mutatja, hogy acélgyártásunk 1949. óta mennyiségileg csaknem kétszeresére növekedett. Ezután a magyar kohászat fejlődése előtt álló nehézségekről, az ellenfor­radalom. kártevéséről, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok se­gítségéről beszélt, s arról, hogy _ a dolgozók magukénak vallják a párt politikáját. Ennek bizonysága, hogy 1957-ben olyan termelési eredménye­ket értünk el, amilyenre a legderü- látóbb számítások, szerint sem gon­doltunk. Méltatta a fizikai és műsza­ki dolgozók, tudósok munkáját, amit az ellenforradalom utáni időkben ki­fejtették az üzemek életrekeltésében. A hároméves terv feladatairól szól­va, elmondotta, hogy azok csak a kultúráltabb acélgyártással valósít­hatók meg. Kohászat nélkül, fejlet­tebb acélgyártás nélkül nincs előre­haladás. Ha acélgyártásunkat korsze­rűsítjük, ez éreztetni fogja előnyösen hatását az egész népgazdaságban. Az árubőség megteremtésére, a dol­gozók életkörülményeinek állandó javítására sók és jóminőségű kohá­szati termékre van szükség. Ezután az export fokozásának jelentőségét hangsúlyozta. Dolgozó népünk felemelkedése, jóléte attól függ, hogy milyen mennyiségben és milyen árban és minőségben tudunk exportál­ni, mennyire tudjuk felvenni a versenyt a világpiacon. A szocialista ipar után meg kell te­remtenünk a szocialista mezőgazda­ságot. Enétkül nincs szocializmus — hangsúlyozta. Nagyüzemi gazdaságot pedig csak úgy teremthetünk, ha több és jobbminőségű korszerű gé­pet adunk a mezőgazdaságnak. Ezután vázolta az acélgyártás táv­latait, feladatait. A kohászat fejlesz­tése a következő években szeré­nyebb eszközökkel történik. Anyagi erőnk nagyobbarányú beruházásokra nem ad lehetőséget, ezért elsősorban a megkezdett beruházásokat kell befejezni. A legfontosabb: a Dunai Vasmű első lépcsőjének befejezése, a tervbevett ózdi rekonstrukció vég­rehajtása és a Salgótarjáni Acél­árugyár hideghengerlési programjá­nak megvalósítása. Ezután az elkö­vetkező három év acéltermelési ter­véről beszélt. Elmondotta, hogy 1957-hez képest 1958-ban az acélter­melést 125, 1959-ben 126. 1960-ba.n pedig 180 százalékra kell növel­nünk. Ez azt jelenti, hogy 1960 ve­gére az egy főre jutó acélmennyiség — 1957-hez viszonyítva — 40 kilo­grammal emelkedik. Fontos a minő­ségi acélgyártás. Javítani kell a pro-* fiianyagok és lemezfajtáik arányát. Ehhez nagy segítséget ad majd a Dunai Vasmű továbbfejlesztése, amit a Szovjetunió által rendelkezésünk­re bocsátott hosszúlejáratú hitelből valósítunk meg. A továbbiakban a jelenleg sokféle acél- és hangerelt- áruk számbeli csökkentésével kap­csolatban a gépszerkesztők, terve­zők, majd az acélgyártók előtt álló közvetlen feladatokról szólt. Hang­súlyozta, az olcsóbb acélgyártásnál az oxigén alkalmazásának célszerű­ségét. Ma már áz oxigént nemcsak konverterekben, hanem martiníke- mencékben is világszerte használ­ják, ezáltal 20—25 százalékos terme­lésnövekedést lehet elérni. Az elkö­vetkező évek egyik fontos felada­tául jelölte meg a magyar kohászat­ban az oxigénes acélgyártás beveze­tését. Soronlévő fontos feladat a fo­lyamatos acélöntés bevezetése, amely szintén jelentősen csökkenti az ön­költséget. Dicsérettel emlékezett meg a diósgyőri kohászat műszaki kol­lektívájáról, amiért létre hozták az első, és már működő kísérleti folyamatos acélöntőművet. A továbbiakban a magas folyásha- táru, hegeszthető acélok gyártásának} fontosságát . hangsúlyozta. Az -ilyen­fajta acélok, gyártása nagy lehetősé-* get nyújt a gépek súlyának csökken­tésére. Ezután elismeréssel szóLU azokról a műszákiakról, akik már jő eredményt értek el ezen a területem Az ózdi kohászatban például a he- luani híd anyagához olyan acélfaj táö dolgoztak ki, amelyből a korábbi 12.000 tonna helyett 8.000 tonna voll szükséges. A kohászat legfontosabb feladatai között említette az energiaszükség­let csökkentését, ugyanis az acél-* gyártásnál -ez a termelési költség negyven százalékát teszi ki. Beszéli a martin- és elektroacél gyártása-* nak helytelen arányáról, a programú szerűség javításának fontosságáról, valamint az automatiikáik széles kör­ben való bevezetéséről. A magyar kohászat munkáját ériékelve elmon­dotta, hogy ezen a téren már értünk el jelentős eredményeket. Ennek bi­zonyítéka, hogy a Moszkvában megtartott érte­kezleten fajlagos mutatóink nem voltak rosszabbak a többi népi demokratikus országokénál, sőt egyes vonatkozásban közvetlenül a Szovjetunióban elért eredmé­nyek után következtek. A továbbiakban a konferencia előtt álló feladatokra hívta fel a fi­gyelmet. Ennek a konferenciának eredmé­nyeit — mondotta Csergő elvtárs nagy érdeklődéssel kíséri többszáa gépipari üzemünk műszaki gárdája. A múlt évben megtartott nyersvas- gyáafó konferencia eredményes mun­kájához szervesen kapcsolódnia kell az acélgyártók tanácskozásának* hogy biztosítsa az összhangot a ko­hóüzemek és acélművek között 9 megteremtse a korszerű technológiák! alkalmazását. A magyar acélgyártás előtt számos probléma áll és ezek­nek megoldása .nagy lehetőségeket nyújt tudósainknak, szakembereiriik- nek — mondotta befejezésül Csergő! János elvtárs — majd eredméjfiyes, jó munkát kívánt. Csergő János kohó- és gépipari miniszter beszéde után kezdetét vette a 20 előadássorozatból álló egyhetes konferencia első előadásai amelynek ismertetésére még visszatérünk. —:------------------—ooo----------------------­E gészséges, életrevaló kezdeményezés gazdag gyümölcsei tekinthetők mag a Lenin Kohászati Művek vendég- házának, előcsarnokában. A gyár nő­tanácsa áltál indított kézimunka tan­folyam kezdő hallgatóinak vizsga­munkáit állították ki. Szebbnél szebb d'iszpárnák, ágypárnák láthatók a kiállításon. Különösen szembetűnő Üali Júlia munkája, alá mújuskosú­rat formált diszpá,maként. Hasonló­képpen szép teljesítményt nyújtott Tóth Kálmánná, Pió Rudolfné és Kárpáti Jánosné, de a tanfolyam va­lamennyi hallgatója dicséretet érdé- mel. A nőtanács elhatározta, hogy a kézimunka tanfolyamokat rendszere-* siti és legközelebb haladók részér* szervez egyelj . ...» A két arab szövetség világpolitikában játszott szerepének legfontosabb jellem­vonása, hogy az Egyesült Arab Köztár­saság antá-imperialista jellegű, az Arab Szövetségi Állam létrejöttét viszont reak­ciós célok határozták meg, azaz, hogy területileg éket verjenek az Arab Köz­társaság két tagja közé. Irak • tagja az agresszív bagdadi paktumnak. Legújabb hirek szerint — Egyiptom déli határaitól kb. 100-0 km-re az Arab fél­sziget sarkán — a stratégiailag fontos he­lyen fekvő Jemen is az Egyesült Arab Köztársasággal kíván szövetségre lépni. (Terra) A közép-keleti térség politikai arcula­tában napjainkban komoly változások­nak vagyunk tanúi. Megalakult az Egye­sült Arab Köztársaság, amely Egyipto­mot és Szíriát, foglalja magába. Rövid idő múlva létrejött Irak és Jordánia uniójá­ból az Arab Szövetségi Állam. Az Egyesült Arab Köztársaság területe 1.170.000 km?, lakosainak száma 27 millió fő. Az Arab Szövetségi Állam területe 540.000 km5. Iákosainak száma 6.5 millió. Mindkét arab államszövetségre jellemző, hogy területeik óriási részében lakatlan sivatagok találhatók, s lakosságuk a fo­lyók mentőn ét> a tensorparlön tömörült ni, minthogy mégegyszer zsebbe nyúljon a kendőért. Január 20-at mutatott a naptár, amikor egy újabb magyar került a műhelybe. Régi kanadás volt az öreg. Fehér bajuszú, markáns vonásokkal. Szakszervezeti tag. Ö aztán kioktatta Andrást. Beszéde nyomán a három hónapos leöd oszladozni kezdett. Szombatra meghívta magához. Nem dolgoztak, és így kiment a város szé­lén lévő házikóba. Takács bácsi — mert így hívták az öreget — ellátta minden jóval, s eléje tette a »Kanadai Magyar Mun­kásat. Az újságból értesült a Jcormány amnesztia-rendeletéről és arról, hogy hazajöhet ő is. — Elég volt az új világból, hisz otthon az én hazámban a füstölgő kémények és a Bükkel csipkézett völgy ölén nagy ünnepük van az ott­hon maradt, fáradt, munkás embe­reknek. És András ott a tenger part­ján, melynek haragos kék vizébe beleesett az ég, elsírta magát. —• Megyek hazal — zol<ogott fel benne a vágy —, mert otthon... otthon lenni, mindennél többet ér... Még aznap elküldte a levelet Otta­wába, a magyar konzulnak. Nem kel­lett sokat várnia. Pár nap múlva megkapta a választ, nagyon szép le­vél volt, a végén annyi: teremtse elő az útiköltséget, és akkor hazamehet. Andrással verebet lehetett volna fogatni. De titkot tudott tartani. Senkinek sem szólt, még a nagy­bácsinak sem. Rövid számolást vég­zett. Heti keresetéből eddig is félre­tett mindent, ami az ennivaló árán kívül maradt és április végére együtt volt a pénz. Az angol, az üzem tulaj­donosa nagyon megszerette. Úgy dol­gozott, mint még soha, — a repülő­jegyre. ... És május 9-én a torontói re­pülőtéren felemelkedett a magasba a KLM légitársaság ezüst színű, hatal­mas utasszállító repülőgépe. Mont­real ... Írország... Amsterdam ... Frankfurt, Prága és végül Budapest. Kovács András sohasem volt gyen­ge legény, de a Ferihegyi repülőtéren elsírta magát. ÉS DIÓSGYŐR visszafogadta el­tévedt gyermekét. A MÁLÉV köz­pont irodájában kapott kölcsön 200 forintot. Vonaton érkezett meg Mis- Izolcra. Mert nem volt »rossz« odakint, nem volt -rossz, merttén dolgoztam, de annak, aki nem dolgozik: és mennyien vannak ilyenek; talán mint égen a csillag. Azokat is nekünk kel­lett eltartani. Fizetésünkből 10 szá­zalékot levonták az ő részükre. Az­tán erre-arra s a végén nekünk 65— 70 százalék maradt meg. És még ez se lett volna baj. Az a kis gombostű­fej, ami a köd leple alatt fészkelő- dött belé, egyre nőtt, és majd szét­szaggatta a belsejét. Nem olyanok ott az emberek: azt mondják vallásosak, de csak egy istenük van: a dollár. És holnap már nem tudják, hogy be- mehetnek-e dolgozni. S a Bükk felől támadt szél meg­borzolja a haját. — Milyen más ez a szél is. Ize van. Valóságos ize\ Olyan igazi magyar ize! HAMAR JÓZSEF — Végre, ismét szarazföldön va­gyok — sóhajtott fel —. Igen ám! De innen hová? — dobbant belé az új kérdés. Ontario tartomány, csak ennyit tudott a nagybácsiról. Egye­lőre maradt a raktár, amit kiürítet­tek a részükre, s kezdődött minden, a »csodálatos«, a »fényes« új élet, amit annyi széppel, annyi jóval ru­házták fel álmaikban. Reggel orvosi vizsga. Aztán far­merek csábítgatása a szűz földekre. A kormány képviselői, akik 'paradi­csomot ígérgettek — űz őseidőben. Aztán délben jött egy ember, aki összeírta azokat, akiknek rokonai vannak Kanadában. Előbb nem mert odaállni, hiszen egy ilyen nagy vi­lágban úgysem tudják megkeresni cím nélkyi. Aztán mégis bemondta a nevét es a tartományt. TÍZ,. fNAP MÚLVA. a raktár ajtó- baiTy^a nevét kiabálták. távirata jött. A nagybácsi elfogadta és meg­hívta magához. Három nap múlva együtt ült a kanadai magyar család­dal. a kanadai Kovács András áz »újkanadai« Kovács Andrással. Ne­hezen tört fel a szó. Elmondta az asszonyt, a válást, elmondott min­dent, az öreg csak bólogatott. Igen, ő is. keresztül ment egyszer ezen. Nagyon régen, talán igaz se volt. Most- itt él. Ha dolgozik, megelége­dett < ■— De most mi lesz veled, fiam? Mert amikor én kijöttem, volt mun­ka, a szövőgyár akkor épült, de most? Most nem tudom. — Majd meglátjuk — szólalt meg az egyik unokatestvér —, különben mihez is értesz? András elmondta, hogy sokfelé dolgozott. Lakatos a szakmája, de az öntészétet is ismeri. — Hát tudod, öcsém — folytatta most az öreg — egy darabig szíve­sen látunk, de nekünk is élni kell. A JelfrséQem már hatvan éves, és még ő is dolgozik a fonodában, no meg én is. Ő 85 centet keres órán­ként, magam meg 1 dollár 35 centet. Amit adok, szívesen adom, de só­imig nem, tudom adni... Aztán szombaton átment a fiúk­kalCatherines-be kuglizni. Karcsi, az idősebbik unokatestvér megismer­tette egy angollal, akinek ebben a városban vasöntödéje volt. Jól menő kis üzem, mezőgazdasági gépalkat­részeket öntöttek és az angol, Karcsi kuglibarátja, felvette dolgozni. Az üzem valóságos nemzetközi brigádból állt. Negyvenen dolgoztak benne. Voltak itt olaszok, osztrákok, ukránok, lengyelek, németek és két- három angol is akadt, de magyar e9V sem. A »nemzetköziség« létre­hozásában■ nagy szerepet jóAszott az, hogy a külföldi munloaerő lényege­sebben olcsóbb volt. HÉTFŐTŐL péntekig dolgoztak. Nyolc órát naponta, de azt. belváro­sán. Egy perc megállás sem volt, de nem is lehetett. Másnap, mivel hét­főn a huzatos műhelyben megfázott, - egymás után kétszer nyúlt a zseb­kendőért a zsebébe. A mester máris ott volt. Kézzel, lábbal, villámló sze­mekkel magyarázta, ha beteg, men­jen haza, itt nincs idő ■ orrfújogatás- ra. S erre inkább hagyta elcsurran­KÖD GOMOLYGOTT, nyúlott a I BÜktc. felől, belepte a gyárat, az óri­ási kéményeket. A szobában halkan duruzsolt a kályha, a sarokban szólt k rádió. Szólt? Dehogy! Bömbölt! »Kovács Andrásnak üzenem sza­bad földről, szerencsésen megérkez­teiül azonnal jöjjön utánam.« t ‘'iÁ négy fiú felugrott. Gyurka, a 20 Óv körüli fiatalember felkiáltott:-r-rPista kiment! Gyerekek! Pista kimént! Felkapta a poharat az A asztalról. Erre iszunk egyet! • AZ erős kisüsti szilva majdnem f ^poharastól eltűnt a tmltában. András is felemelte á poharat, s. amint las- : san kortyolgatta a pálinkát, a má­mor borította el az agyát. Még-felrémlett benne, hogy nem pnarád vele senki, aki főzzön,, fele-, ségé képé. is, megkísértette, amint a válás után elment\ a törvényszékt épü- , léiéből azzal a másikkal, s aztán a köd, a fojtogató szürkés-fehér^ -pára bemászott a pórusok alá végérvénye­sen, s nem is jött kifelé, csak ké­sőn, nagyon későn. Gödöllőig vonaton mentek. Gyalogoltak Pestig. Aztán megint vonat. Kelenföld. A pályaudvaron tömeg. Egymást tapossák az embe­rek, s ők mégis felkapaszkodnak egy lépcsőre* Győrben átszálltak. •: Begyszer: csak megállt a vónat* ' i p&kászál&dtak, s a sötét ■ éjszakában : az árnyalt neki indultak a végtelen- ( i Ttek,: V •>-• • " ' " • ' András nem is tudta, hogy került ábbtí á nagy udvarba, csak akkor i lért valamennyire magához, mikor ■ égy nagy darab ember eléje állt. ~ Na, és maga? Maga is altar 1 rfjönni? Akkor számoljon ide' négy pi­ros hasút. % Négyszáz forintot lé Annyit, annyit! De nincs időm . & beszélgetésre. Jön, vagy nem jön! Félálomban nyúlt a zsebébe, s ki- . számolta a pénzt. Aztán széjjelnézett. Az udvaron lehettek vagy harmincán, és a nagy- . pajuszá mindenkit megvágott. Éjfélkor indulták. A Fertő-tó ingo- ’ Ványaiban, útvesztőiben lassan ha­ladták-előre; Egyszer, valaki felsóhajtoti. Itt ’ a határt.De nem ért az öntuda­tig. Rekedt hangon sírni kezdett az egyik gyerek. Rápisszegtek. Valaki hál lean káromkodott Négy óra lehetett, amikor a kis csoport elétte az első osztrák falut. Iskola; Sok-SiM ’ SÉálrnáVál és SeirifriT'' más.,.DJíáexeyye ...áobta magát a föld- 1 re< Árra ébredt, hogy mellette valaki ' fiángösan zokog. . ■ T- MIT JÁTSZOD AZ ÁRT AT* LANT? Éneikül úgy sem érvényesü'.­' hetsz! 's=á hallotta a. férfi dörmögő ' hangját, —Legalább egy kis rutinra teszel szerta * 'Nem az ő - dolgát Felá llt és kU Qfient az udvarra. Odakint a. deresedő reggelben cso­portokban álldogáltak az emberek. ( —■ Ki akar San Domingóba men­. -,.ni? Uraim? Óriási lehetőségek! Sun Domingo még nincs. felfedezve. Számtalan magyar találta már meg : számítását ebben a csodálatos pa- . rádiósomban. Ne féljenek, ez nem. szovjet paradicsom1 Itt három havi -ylceresetből egy évre elláthatja ma- , gát mindenki, s már a második hé- . ten autót vehet, a legmodernebb . amerikai. Hudson-kocsit! '< í—■San Domingo? Hát ez még mi?. • ^— próbált gondolkozni, de néni ju- , iott messze ■a gondolataival. — Kanada! Uraim, a tág lehetősé- ’ gelc. hazája. Szűz földek, gyárak vár­ják Önöket és dollar. A dollár a vi­lág ura. Uraim! Azt hiszem, nem kell Önöknek magyaráznom! . András agyában felrémlett vala- . mi. Egy név, egy Hz év előtti csomag, meg egy levél. Aztán pici gyermek-' j korában egy arc, egy megkínzott fá­radt arc, apjának az öccse. Igen, ak­kor szabadult a börtönből, mert 19- ben vörös katona volt. Nem kapott nvunkát, mennie kellett. Kanadában van valahol. Közelebb somfordáit a csoporthoz és aláírta az ‘ívet. Egy óra múlva két hatalmas autó­busz kanyarodott be az iskola udva­rára. A kanadai magyar egyszerre izgatott lett. Ugrálni kezdett, mint a puli, jobbra-balra. kiabálva, neveket olvasva szaladgált az udvaron. Ti­zenöt perc múlva a két autóbusz ki­fordult az udvarból. Kovács András is ott szorongott az egyikben. • December 1-én már Brémában Voltak. Áz AROSA STAR, egy svájci hajózási társaság 1200 személyt be­fogadó hajója, minden kényelemmel fel volt szerelve és amikor kifutott a kikötőből, Kovács Andrásban fel- rémlett valami. Olt belül, a ködön túl, felrémlett egy ország, egy szó, ami befúrta magát a tudata alá, most még csak pici volt, talán egy gom- bostűfejnyi, de ez a gombostű egyre nőtt, egyre írfkább nagyobbodott a későbbiek folyamán. Ott állt a hajó korlátjának támasz- kodva, és nézte a hajó szántotta víz- barázdákat, és két hétig nem is lá­tott mást.: Akkor érkeztek Québecibe.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents