Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-02 / 28. szám
& esZAKMAaSTAEOftSZAO Vasárnap, 1966 r 2 BORSODI BEMUTATJUK HETI film jegyzetek • .......................j A TETTES ISMERETLEN — Uj, magyar filmdráma. — CSENDES LETT. a miskolci színház műsortervét, amellyel a vasgyári Művelőd'-*; /' a IrdévCid még hátralévő részében a szocialista kultúra terjesztését vá ??ja szolgálni.(!?) ELŐADÁS KÖZBEN... a füM j ps ARANYOS EMBERRE r[tizenhárom évvel ezelőtt még x dúlt az ádáz harc a budai vár környékén. Még sűrűn hulltak a pusztító aknák, amelyeknek egyike — a romok között visszamaradva — ■lost robbant fel, követelt emberál- ozatot, játszadozó gyermekek éleit és testi épségét; belerobbant egy is kollektívának, az üiött-kopott ■dai bérház lakóinak életébe. A de- 5 vasárnap délelőtt napsütését be- :l/ékoló aknafüstfelhő figyelmez- is: a háború réme kísért, a hábo- pusztulással jár, a háború szentest hoz. A háború veszélye leseink! Egyetlen percre sem feledhetünk meg róla, — ez a film pvető mondanivalója. A film alkotói az olasz - neorealis- , .ík nyomdokait igyekeznek követni. Jádassy László forgatókönyvíró j (egyben társrendező is) és Ranódy László rendező egy tömeges gyer- j mekbaleset szálait bogozva, rajzolják ffel egy bérház keresztmetszetét, } mindennapi életét, lakóinak vágyait, ' Örömeit, bánatát. Rövid huszonnégy óra történésébe sűrítve ismerjük ■izeg néhány család életét. Megismerik Matyit, a viceházmesterné mos- íhasorsú neveltfiát, Miklósi művelő családi tragédiáját, Üveges né- t, a házfelügyelőt, Schneider dok- életét, Ildit, a bájos bakfist, egy borfos volt tábornokot és a ház- - még egy sor lakóját. A szétágo- ’ sorsokat egy filmtörténet tereli ~ös mederbe. Miközben a családok maguk életét élik, gyermekeik úgy meberélgetik maguk között a ve- edelmes játékszert, a romok között talált gyilkos aknát, mint valami ér- - tékes cseretárgyat. A robbanás egy- á szeriben ráébreszti a szülőket fele- i lősségükre, ugyanakkor a tapaszta- > lattan fiatal Ildikót is visszarettenti meggondolatlan lépésétől. Ez tiszta és világos, mint ahogy az ismeretlen tettes körvonalozatlan alakja is a háborút személyesíti meg. Azt a háborút, amelynek veszélye fenyeget, s amely még évek múltán is áldozatot követel. Sajnos, a filmben felvillantott egyes jelenségekkel kapcsolatban a film nem minden esetben foglal nyíltan állást, a jelenségek okait nem minden esetben kutatja; inkább csak a cselekmény ábrázolásával gondolkoztál ja el a nézőt és készteti következtetésekre. Különösen szembetűnő ez a szinte még gyermek Ildikó és a gátlástalan sofőr kapcsolatának ábrázolásánál, amely éppen problematikus voltánál fogva, oknyomozóbb ábrázolást kívánt és érdemelt volna. Ranódy László rendező ügyes kézzel fogja össze a szerteágazó cselekményt s bár a, cselekmény expozíciója kissé vontatottnak hat, a film második negyedétől kezdve a cselekmény pergése friss, eleven, hangulatos, drámai feszültségtől terhes, fi- lés György operatőr képpi hangulatosak, művészien kifejezőek. Ránki György zenéje kitűnően alkalmazkodik a cselekményhez. A film hang- technikai kimunkálását* el kell marasztalnunk a szabadbeli, udvari jelenetek dialógusainak dübörgésig menő ért hetette őségéért. A szereplők sorában a magyar színművészet legjobbjainak hosszú sorával találkozunk. Sajnos, nincsen hely valamennyi szereplő külön, részletes méltatására; csaknem valamennyien kitűnő, élő embert formáltak, művészien jelenítették meg az alkotók elképzeléseit. Kiemelkedően művészi alakítást nyúj-. tott Ajtay Andor, Bara Margit, Me- •zei Mária. Tolnai Klári nem találta fel magát teljesen a csapodár feleség szerepében, Páger Antal pedig — jóllehet, egyes szótlan jeleneteiben a lelkileg összetört ember tökéletes művészi ábrázolásának legmagasabb fokát nyújtotta — alakításának egészében alatta maradt az önmaga- Mlitotta mércének. Emlékezetes, jó ’lakitást nyújtott Makláry Zoltán, Somló István, a fiatal Buss Gyula, Bárdy György, Bánliidy László, Dajka Margit, Tőkés Anna és a régen látott Simor ErzsL. Külön -kell szólnunk a három gyermek-főszereplő remek alakításáról: a kis Csőgör Tibiről és a két új gyermekszínészről: Kubik Béláról és Moór Marianne- ról. Mindhárman igen biztató ígéretek. A tettes ismeretlen stílusa, szemlé- > lete új szín a filmgyártásunkban. A i jó színészi játék, a művészi rendezés, t az érdekes cselekmény és élő, napijaink életébe vágó mondanivalója I teszik emlékezetessé ezt a hasznos, i értékes, művészi filmalkotást. i (bm) Pillanatkép a József Attila kultúrotthon—magánlakás kombinátból Jó tanács udvarlásnak: SZERENÁD — Mondja osztályvezető miért jön minden nap késve? — Késnek a beosztottaim is, és nem akarom őket kellemetlen helyzetbe hozni... Ügy meggyökerezett életünkben, hogy talán soha nem tűnik el belőle. Ősidőkből származik. Formája változott ugyan, más és más alakban vált szokássá a különböző népek között, de tartalma, lényege mindig a vidámság maradt. Nevét is különbözőképpen emlegetik. Mi a német fasen, faseln szóból származtatjuk, ami mesét, pajkosságot jelent. A farsang rendszerint az úgynevezett epifania-ünneptől, január. 6-tól hamvazó szerdáig tart. Velencében viszont már december 26-tól, Spanyolországban pedig csak január 20-tól kezdik a farsangot. Rómában a hamvazó szerdát megelőző tizenegy napot számítják annak. Ezt az időt karneválnak nevezik. (Came-vaJe: hús, isten veled!) A farsangnak valóban Olaszország a hazája. A régi Saturnalia ünnepből származik, amit a keresztény egyház nem bírt a nép tudatából elűzni, s ezért kénytelen volt keresztény szokássá „módosítani” ezt a régi-régi, a pogányság, a több isten hí vés korából származó népszokást. Minden nép farsangjának megvan a maga „csúcspontja’*. A rómaiaknál a lóverseny volt a farsang legkedvesebb eseménye; Párizsban álarcosok kövér ökröket (Boueuf gras) vezettek az utcán, Madridban. Sevillában, Cadizban fényes álarcosbálokat rendeztek. Hazánkban is más és más szokás uralkodott farsang idején, különösért a parasztság körében. A farsangi ünnepeken felidézett alakoskodás, a mágikus erőkben való hit az ősvallásba, a pogányság korába vezet vissza. A vallás megjelenésékor ezt az ősi népszokást az idealizmusnak megfelelően „fűszerezték” át nálunk is, mímelték a farsangot. (Nagyon szép verses elbeszélést írt erről Csokonai a Dorottyában.) Jellege viszont — a vidámság — mindmáig megmaradt.- * Sajnos, Borsod megyében nagyon kevés farsangi szokást jegyeztek fel, illetve gyűjtöttek össze. Alig néhány adatunk van. Csak Tárd és Do- maháza, illetve Sála, Csokvány, Omány, Nekézseny környékéről van feljegyzésünk a korai népszokásokról. Az utóbbi négy község területén még ma is ismeretes néhány farsangi ének, amellyel hózról-házra jártak a íarsangozók. Különösen érdekes a következő: „ÓIi, óh farsang, kedves idő, Elmúlt már az ó-esztendő, Az. újba is vigadjanak, .Nekem szalonnát adjanak, Ha nincsen a házba, Vagyon a kamrába. Csak egy darab jutna Az én nyársacskámra . s Beszélik, hogy ha valahol elutasították a kéregetöket, tréfás bosz- szuju-k nem maradt el: szétszedték a szekeret, felvitték a háztetőre, ott összerakták s otthagyták világcsúfjára, Az ismert népszokások közül talán legérdekesebb a borsodivánkai „ivó”. Érdekes elsősorban azért; mert az alábbiakat következtethetjük belőle: a farsang nem vallási ünnep, sokkal mélyebb értelme van annál. Miért nincs például tavasszal, vagy nyáron farsang? Mert a földműveléssel foglalkozó nép — és őseink — akikor nem érték rá mulatozni. Télen, amikor pihen a természet, pihen az ember is és jobban ráér életpárt keresni a mulatságon. „Az ivóba mindenki megmutatta a foga fehérétn — írja az ivárikai farsangról a krónikás. Itt — még az előre kiszemeltről is — megállapíthatták, kinek milyen a természete, ügyessége, kedve, testi épsége. És a közösségből kiválaszthatta magának a legmegfelelőbbet. A farsangi ivó Borsodivánikán a különböző népszokások közül legjobban kiemelkedett. Három napig tartott. Bolond*« faiLang * Ez az írás hájasával készült a „Herman Ottó Múzewn’ftífchaszKét ivó volt: a kisivó és a nagyivó. Előbbibe a 16—17 éves kislegé- nyek, s a hozzájuk való serdülő lányok mentek; a nagy ivóba a 18—24 éves legények, eladó lányok és a fia- _____________________ ssr» tál házasok. Az ivó „törvényes keretek” között zajlott le. Kellett hozzá egy bíró, két láncmester és egy kulcsár.^ Mind a négyet az úgynevezett kövér-csütörtökön választották meg. A bíró gondoskodott a belépődíjak beszedéséről és kezeléséről. A két láncmester arra ügyeit, hogy a legények lánnyal táncolnak-e. Ha a le- Sény előbb menyecskét kért táncra, megzörgették a mester gerendára kötött láncot, figyelmeztetve a legényt: fizessen 10 fillér büntetéspénzt. (IjJ büntetéspénzekből fedezték ugyanis — részben — a kiadásokat. A tereimért — amit többnyire bérbe vettek •— rendszerint háromkéve nádat adtak.) Ha a legény nem fizetett, hozzákötötték a láncot mindaddig, amíg le nem „guberálta” a pénzt. De azért is zörögtek a lánc-mesterek, ha menyecskét lehetett táncba vinni. Ilyenkor elkurjantották magukat: • „Menyecskére legények. Majd én is segítek”. A legények aztán kiválasztottak maguknak az udvaron álldogáló „lesők” közül egy-egy menyecskét — mert a lesők az ivóba nem mehettek be — és táncra perdültek vele. A kulcsár a lányok által hozott kocsonyát, kalácsot, italt — főleg pálinkát, mert e vidéken nincs bor — kezelte. Az ivóba való beléptidíj általában három, három és fél korona volt — a legények számától függően. A lányok keveset fizettek. Viszont kötelesek voltak 2—6 miligyertyát vinni az ivóba, mert — az ököritói tűzeset óta — petróleumlámpát használni nem volt szabad. A zenészek többnyire poroszlóiak voltak. A 900-as évek elején különösen híres volt a két klarinétos — Cövek Imre és Gergely. A legények kötelessége volt, hogy szekérrel szállítsák őket Ivánkára, onnan pedig haza. Az ivó vasárnap délután kezdődött és kedden éjjel 11 órakor ért véget. A gyülekezés mindig a kocsma előtt történt. Innen indultak az ivóba s a megérkezés után közvetlenül vagy a szemükkel, vagy a kezükkel intettek a legények a lányoknak, jelezvén, a táncrakérést. Mindig csak csárdást roptak. Ügy tudták cifrázni, hogy káprázott tőle a szem. Szégyelhette magát az, aki nem bírta! Pedig a szünet csak kevés ideig tartott: egy-egy nótahosszig. Ilyenkor a legények a lányokkal együtt bandáiba verődtek és énekeltek: „Lefele folyik a Tisza, Nem folyik az többé vissza ..» Sej, haj, leveles ág leliajlott. Engem a szeretőm elhagyott.” Az ivó hivatalosan — mint már mondottuk — kedd éjszaka ért véget - de a legények még a szerdai napot is rászánták. Délelőtt ösz- szegyűltek a kocsmában — elszámolásra. Ami étel-ital maradt — elfogyasztották. Ha meg nem maradt semmi, egy jókedélyű embernek bekenték az arcát korommal, bundába öltöztették, bütyköst nyomtak a kezébe, szánkára, vagy eketaligára ültették s vele járták a lányosházakat. A „kódus” mindenütt .kikunyerált egy kis kalácsot, szalonnát, vagy kolbászt, tojást, sőt még a butykosa is megtelt. Ö csak ebbe kapott italt, a legények viszont poharaztak. Koldulás után ismét visszatértek a kocs-i mába, s amit együtt szereztek, együtt költötték el. i * i Ilyen volt az Ivánkái farsang „csúcspontja”. Borsodban bizonyára több helyen is ismernek hasonló népszokásokat — jó lenne valameny- nyit megörökíteni. Aki segíteni akar a néphagyományok megőrzésében, s tud ilyenekről, felkérjük, közölje vagy a miskolci „Hermán Ottó Múzeummal”, vagy a szerkesztőséggel. Ne vesszenek kárba ezek a régi, érdekes népszokások.-.« Csala László A Vöröskereszt felhívása a fiatalokhoz Szocializmust építő társadalmunk egyre nagyobb igényt támaszt felnövekvő ifjúságunkkal szemben. Jólképzett, erős,-ed- izett, fiatalokra van szükség, hogy bátor, harcos munkásai legyenek a szocialista jövőnek. A párt segítő készsége mellett iskoláink oktató, nevelő munkáját kívánja segíteni a Magyar Vöröskereszt az- , zal a törekvésével, hogy a vöröskereszt mozgalmat beviszi közép- és általános iskoláinkba. Vöröskei esztes csoportokat hoz létre, élő, aktív közösségeket, melyeken keresztül a tanulók tárgyi tudását* egészségügyi ismereteit gyarapítja, azon túl jó közösségi szellemre, szocialista segítő készségre neveli ifjúságunkat. Ennek érdekében a Vöröskereszt megyei vezetősége szervezési tájékoztatót kül* dött szét a megye és Miskolc város vala* 1 mennyi közép- és általános iskolájába^ melyben részletesen ismerteti a szervedet célját, a csoportok szervezésének módját, a nevelők, szülők, s az ifjúság feladatait. Szülők! Pedagógusok! Támogassátok az i iskoláinkban meginduló vöröskereszt mozgalmat! Fiatalok! Induljatok harcba a Vöröskereszt legszebb célkitűzéseinek megvalósításáért, a tiszta, egészséges, virágos is- , kóláért. Vegyetek részt a Vöröskereszt Ifjúsági munkájában! Jelentkezzetek az Ifjú Egészségőr tan- I folyamra. Miskolc, 1958. február 2. 'Megyei és Miskolc városi művelődésügyi osztály. Megyei ifjúsági Vöröskereszt Szakbizottság. 'A megyei és Miskolc város egészségügyi osztályai. I. kerületi tanácstagok fogadóórái Február 4: Simon János 17—19 óráig Somogyi Béla u. 67. sz., Baráth Lajos 16 órától József Attila u. 29. sz. Özv. Elek Istvánná 17 órától Kossuth Lajos u. 10. sz., B. Cseh István 17 órától Szentpéteri kapu 73. sz. Makár Ferenc IS órától Béke-tér 19. sz. Papolezy Tamás 17—19 óráig Farkas Jenő u. 39. sz. Sándor Nándor 14— 16 óráig Arany János u. 7. sz. M. Kiss Lajos 17—18 óráig Szeles u. 69. sz. Február 5: Tátrai János 16—18 óráig Bá- bonyibére. Újtelep n sz. Fehér Gyulané 16—18 óráig József Attila u. 17. sz. Sárvári József 18 órától Malinovszkij u* 13. sz. Pfersi Ferencné 17 órától Kun József a, 4, ®s.
