Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-02 / 28. szám
r f j ÚTIKALAUZ Vm. f ...azóta izzik az acél SZEGEDI LÁSZLÓ: A PÁLYAUDVARON Az estbeburkolt pályaudvaron A sínekre hull a nehéz korom, Füttyentenek a tüzes mozdonyok. Robbannak a visító gőz-dalok. Életmentő jó vigyázó kezek Valahol sorompót eresztenek. Tompa csengése alig hangzik el — Befut egy szénnel-rakott gyorsteher. Félelmetes, víg acélkerekek Szakadatlan körtáncot lejtenek, Vörös fénnyel jelez a szemafor S úgy száll a hó, mint malomban a por. Mozdony robog a dermedt síneken. • Szép ez a futás, úgy tetszik nekem, ; Gyors itt az élet, fürgébb, sebesebb ; Furcsább mindennél, ezerszerte szebb... J Szép és merész a sínen a roham: • Az élet —■ a győztes *— az élre rohan, ; A jó vasutas nem alszik ezért: : őrzi az élet roppant rendszerét. Az estbeburkolt pályaudvaron Z A sínekre hull a nehéz korom, ; Életmentő jó vigyázó kezek : Valahol sorompót eresztenek. ; 99 Takarékoskodif iigv mint otthon“ címmel mozgalmat indít az üzemekben a miskolci nőtanács A miskolci nő tanács már szorgos munkával készül március 8-ra, a Nemzetközi Nőnapra. Az asszonyok gazdag tervet készítettek e nap megünneplésére. így például elhatározták, hogy az 1958. évi terv sikere érdekében a diósgyőri és miskolci üzemekben, ahol asszonyok is dolgoznak, újra felelevenítik a »nők a tervért« és megszervezik a »takarékoskodj úgy, mint otthon« mozgalmakat. Ezenkívül az üzemekben előadásokat rendeznek a társadalmi tulajdon fokozottabb védelméről. Miskolcon március 8-án nagygyűlésre keiül sor, este pedig a régi MNDSZ-asszonyok találkoznak a nőtanácsok fiatal aktíváival Balcuzi-HapL ttfy&zúUások NÉPSZOKÁSAINK közül az egyes napokhoz kapcsolódó, több szereplőt igénybevevő dramatikus játékok is kedvelné váltak. Február 3-án, Balázs napján az egykor talán egyházi eredetű szokás elevenedik meg a verbuváló, alamizsnát gyűjtő játékban. A játék eleven, s nagyon ke- “ veset hasonlít a régire, a szereplők száma kibővült: püspök, katona, drótostót játszik benne. A játék rendszerint azzal kezdődik — mint azt Varbó környékéről feljegyezték hogy a vitéz katona belép, jókívánságokat mond, majd engedélyt kfr a többiek számára is a belépésre: Adjon Isten jónapot e ház gazdájának, Asszonyával együtt egész családjának. En ugyan bent vagyok, hála az istennek. De akik kint vannak, fáznak, dideregnek. Kik hát a kint levők, szent Balázs köszöntők, A legényt, a leányt figyelmeztétik ők. Gazdának, asszonynak minden jót mondanak, Egészséget kívánnak bornyunak, malacnak. Ezután meg is mondja, hogy további céljuk a bentlévők szórakoztatása: Tudom, nem bánják meg, nevetnek jó nagyot, Ha szívesen látják a kubunyi tótot. Mert az is velünk van, tarisznya nyakában. Két száll drótból áll az egész hozománya. Ha megengedik, kinyitom az ajtót, Hagy gyöjjön a püspök, meg a kubunyi tót. Különféle furcsa öltözetű, tarisznyával, nyárssal felszerelt játékosok lépnek be és tréfás párbeszédbe kezdenek: Állj elő katonám, prezentálj előttem, Húzd ki a kardodat, állj most egyenesen. Mutasd meg, hogy huszár vót a nagyapád is, Ha az nem lett vóna, most te se vónál itt. A drótosnak öltözött legény tréfásan feleli: Megmondanám én Bjandi komám, csak figyelj a szavarata. Mert ott nincsen szlanyina. Majd így folytatja: Tartom itt a kalpacska, jaj de sók szép tojasocska, Ez van fehir, ez van barna, ennek sárga a ruhája. Tele lesz a kicsi teknő, meg van mind a huszonkettő. In számolni jól tudok, mingyá’ bebizonyítom: Mert az úgy van, — tál vagy teknő, Tíz meg három, — huszonkettő, Ha találtok szóljatok. In mindig kéznél vagyok. Két szerelmes fazikát min gyár össze drótozám. Megfordítnyi, bolondítnyl. Kicsit ráznyi, kicsit fonnyl, Aztán házasságba csalni. A sok játék után az utolsó versszakban figyelmeztetik a gazdái kötelességére, majd elbúcsúznak: Ha jót teszel életedbe d Lelkiednek lesz üdvössége. Mondok egy jó tanácsot, Adjál jó fisz kalácsot. Gondolj mindig a jóra, Vagyónódat testáld a Janóra! Ez a szokás hazánkban inkább a nyugati részeken volt kedveit i valószínű ennek szláv eredete (erre mutat a benne szereplő tót legény), s ma is megvan szomszédainknál. Borsod megyéből ez az első feljegyzésünk. A játékba sok más szokás is beleszövődött, megtaláljuk a fiatalok összeházasításának célzatát és a Luca napról is ismert alamizsnagyűjtést A GYERMEKEK KÖZÖTT egykor bizonyára kedvelt szokás ma már nem él, gyűjtése tudományos szempontból azonban fontos volna, érdekes, játékos előadása pedig vidám félórás ssórakaeátt nyújtana. ft 1» A magasban, a kéményerdő fö- lőtt sárgás füstfelhő gomolyog, alant az ember birkózik a matériával. Serény kezeivel enge- delemre bírja a vasat, formálja tetszése szerint, szinte lelket lehel belé, hogy szolgálja az embert. És a vas, ez a konok erő szelíden, leigá- zottan nyugszik bele sorsába... Valaha nem volt ilyen engedékeny. Hódítói küzdelmes harcot vívtak vele és érte, lassan, lassan megismerték természetét, s igába törték, mint a szilaj csikót. Azóta tűri, hogy az ember lent a, mélyr ben, a földön és a magasban úrrá legyen felette m JTlt a XVJ1. század derekán Egerben egy nyughatatlan ember. Lakatos és toronyórakészí- tö volt a mestersége, de hajlama -— amely rögeszméjévé vált — más irányba vonzotta. Járta a hazai és külföldi városokat, bebarangolta a hegyeket, erdőket; fáradhatatlanul kutatott valami után. Annak a valaminek olyan ércnek kellett lennie, ami felülmúlja a karinthiait és stájerországit, minősége egyenlő a spanyol és svéd acéllal. Kutatásait siker koronázta. Talált vasércet és megtalálta a legjobb kőszénfajtát is, a palát. A császár — fáradozásaiért — 1769. április 24-én kinevezte Heves és Borsod megye bányamesterévé. Ennek a nyughatatlan férfiúnak Fazola Henrik volt a neve. A siker után Fazola nem nyugodott babérain. Tovább kutatott. Gyöngyöstől nem messze ezüstöt, ólmot, rezet, iimsót talált, Borsodban vasércre bukkant. Ekkor határozta el, hogy felépíti az ország első mássáját, vasolvasztóját. Helyéül a Garadna völgyét, a mai Ómassát jelölte ki. 1770-ben kezd- ték meg a kohó építését és két év alatt befejezték. Az ötméteres kohó, amely az országban a legnagyobb volt a maga idejében, sistergő masszává olvasztotta az ércet, magyar földön először. Ha sok hasznot nem is hajtott a kezdetleges kohó, — mégis megvolt. Tovább lehetett fejleszteni a vasgyártás technikáját. De Fazola Henriknek erre már nem volt ideje. Egészsége megromlott a nagy önhajszolásban, adóssága 30 év alatt 22 ezer aranyra rúgott, s hogy legalább törlessze, mindenét eladta. 1779-ben bekövetkezett halálakor semmi örökséget nem hagyott fiára, Frigyesre. Csak célját, akaratát hagyta örökül... jVj egkezdett munkáját Frigyes ^ folytatta, aki 1793-ban ösztöndíjjal végezte el a selmeci bányászati akadémiát. S ő, ha nem is oly szenvedélyes kutató munkával töltötte életét, mint apja, mindenesetre hasznos utódnak bizonyult. Tanulmányai befejeztével tapasztalatszerző körútra indult külföldre. 1799-ben hazatért, s apja mas- sájánál nyert beosztást manipu- lánsként. Rövidesen sikerült neki a stájer és karinthiai acéllal egyenértékűt gyártania, ezért Bécsböl megkapta a hámorgondnoki címet, majd ellenőr lett. Útja tovább ívelt felfelé. Annyira tökéletesítette az acélgyártást, hogy már órarúgót és fűrészlapot is tudott készíteni, holott e finom acélt korábban Angliából importálták. Ebben az időben az ómassai hámorok látták el „Mock” acéllal a „Csabai Bajonett- és Töltény gyár at.’9 És a kohók már nem veszteséggel termeltek: egykorú kimutatások szerint 20—30 ezer forint volt az évi tiszta nyereség. Mindebben Fazola Frigyesnek nagy szerepe volt. Az acélgyártás technikájának fejlődésével együtt természetesen az ő karrierje is egyre felfelé ívelt: 1803-ban hámorintézőként, 1810-ben pedig igazgatóként látjuk. Fazola Frigyes dédelgetett terve 1813-ban vált valósággá: a Szomorú-völgy szomszédságában felépült az új mássá, azaz: Űjmassa. KockaA alakú nyerskő-épiilet volt. Ezt a kohót a régitől mintegy 4 kilométerrel lejjebb hozták létre, mivel a szeszélyes Garadna patak vize kevésnek bizonyult, itt viszont a Margit-forrás növelte a hajtóenergiát. Miféle hajlóenergiát? Tudni kell, hogy a nagy fújtatok táplálták oxigénnel a kemencék tüzet — a víz a fújtatok víziker ekeinek meghajtását szolgálta. Az ércet eleinte a Bán-völgye. Uppony, Nekézseny, Tapolcsány adta; később, amikor ezek a lelőhelyek kimerültek, Telekesről, Ru- dabányáról, Szitásról szerezték be. A tüzelőtt a Bükk szénnéégetett fái sínylették meg mindaddig, amíg Fazola Frigyes — továbbfejlesztve apja művét — kőszénnel kezdeti tüzelni a kohóban. mássá áthelyezésével csökkent a távolság is, amely ómassát elválasztotta a hámoroktól. A hámorok a mai Hámor helyén álltak, amelyek — görög szóból származtatva — műhelyeket jelentettek. Ezekben olvasztották át a vasat rúdvassá, ráfvassá és készárúvá. 1813-ban a massának a mai műemléktől eltérő formája volt (hazánk egyetlen ipari műemléke ez, ilyen csak három van egész Európában): összefüggő csonkagúla, a torok fölött harangalakú építmény, s ebből nyúlt ki a kémény. Több üzemépület tartozott hozzá, amelyeket az idők folyamán lebontottak. (Szerencsére a kohó megmaradt, ha nem is eredeti formájában. ősének köveiből az ómassai ■iskolát építették fel.) És most lássunk a vasolvasztó méretei és termelési adatai közül néhányat. Hossza 18 bécsi öl volt XI bécsi öl — 6 láb, 1 láb = 31,6 centiméter), szélessége 16 öl, magassága 35 láb, a szénpoha átmérője 7, s a torok átmérője 3 láb. Az 1859-i értékelés szerint száraz évszakban 14 500 q (1 bécsi q == 56 kg), nedves évszakban 20 000 mázsa nyersvasat termeltek. Öntöttvasat mindenik évszak 1200 mázsát (67 ezer 200 kg) adott. A hámorok termelése ugyanakkor a következő volt: rúdvas 7—12 ezer mázsa, acél 50—150 mázsa, kocsitengely 200—300 mázsa, kovács- és alapos áru 450—550 mázsa, durva kovács- vas 100—200 mázsa. A másodper- cenként felhasznált vízmennyiség 2,75 köbláb volt (1 köbláb = 31,5 köödeciméter). A forgató energia 10,6 lóerővel volt eri,znlő. A fújtató vízikerekek per ’:snti fordulata: 4—6. A fújtató térfogata 12,5 köbláb, emelkedése 5 láb. Az 1829-i adatok szerint 4 szénégető, 4 szén- fuvarozó, 3 favágó, 2 olvasztár, 1 olvasztÓTnester, 1 hutásmester és 1 őr dolgozott az üzemben, A XV1I1. század derekán bekö- vetkezett kapitalizálódúsi folyamat vetett véget az őskohó működésének. Különösen a fejlődő vasút tette szükségessé, hogy a vas- gydrtást, illetve a kohászatot modernebb alapokra helyezzék. 1868- ban a kormány elhatározta, hogy Diósgyőrben új vasgyárat épít. Az őskohó elavult. Épületszerkezetének vasanyagát felhasználták az új gyárhoz, s ami még használható volt benne, átengedték Vay bárónak, hogy vadászkastélyt építsen belőle. A kohót 1952-ben nyilvánították műemlékké, s a Műemlékek és Múzeumok Országos Bizottsága vette gondozásin A zóta nagy utat járt be a ma^ gyár kohászat. Nagy és dicső mat. Diósgyőr gyártmányait világszerte keresik. Február végén itt tanácskozik az első magyar kohászkonferencia, megvitatva a legmodernebb technikai eljárásokat. S ez alkalommal a legkiválóbb kohászok egy-egy emlékérmet kapnák, amely az első nagy magyar kohászt, Fazola Henriket ábrázolja. Csala László Egy negyedév alatt másfélmillió forint megtakarítás Borsod nádasdon A Borsodnádasdi Lemezgyárban az elmúlt negyedik negyedévben más- Lélmülió forintot takarítottak meg a műszaki intézkedési tervek megvalósításával. Ezzel 49 százalékkal teljesítették túl az eredetileg tervezett megtakarítást. Igen jelentős például, hogy az új generátor üzemeltetése óta a jobb oalakégihetőeég következtében mintegy 285 ezer forint értékű szénmeg., takarítást értek ed. A hengerészek a heogertörések csökkentésével, t kikészítő üzem dolgozói az ónozott és horganyozott lemezéle minőségének javításával több mint félmillió forinttal növeltéit a megtakarítást: — A miskolci rádió nagy sikerrel lezajlott nyilvános kívánságműsorát, a Zsákbamacskát a közeljövőben a megye több helyén bemutatják. Február 5-én, szerdán este 7 órai kezdettel Tiszapalkonyán, az Erőmű kultúrházában kerül közönség elé a vidám, szórakoztató műsor, melyen a Nemzeti Színház fistai művészein JdvSl szerepel a miskolci rádió kitűnő táncz®* nefkara te. Az előadása jegyelötifeté* # kultúrfiáz pénztárába» vasi; Politikai tömegmunkánk eredményei a mexöesáti járásban a tények és eredmények alapján a szövetkezeti gazdálkodás előnyét, a kisárutermeléssel szemben. A tömegkapcsolatok erősítése, politikai tömegmunkánk szélesítése érdekében fontosnak tartjuk a »minden párttag végezzen pártmunkát« jelszó megvalósítását. Ehhez fel kell számolnunk pártszervezeteinknél a még mindig megtalálható befelé-for- dulást. revizionista és szektás nézeteket. Rendszeresebbé kell tennünk a szabad pártnapok megtartását, amelyeken időszerű kérdésekről tá- V ‘ atiuk a községek dolgozóit. A hoz, hogy mi a szocialista társadalmi rendszert véglegesen felépítsük, megvédelmezzük és erősítsük a proletariátus diktatúráját, politikai t ömegmumk ánkkal olyan légkört kell mégteremtenünk, hogy mindenki bátran és őszintén elmond-' hassa véleményét, minden dolgozó szükségét érezze annak, hogy aktívan bekapcsolódjék a szocialista társadalom építésébe, mert csakis így vihet lük előre a párt ügyét, így valósíthatjuk meg a párt hagy történelmi és társadalmi célkitűzéseit. FEKETE ZOLTÁN Mezőcsát, járási ágit. prop. titkár tot megzavarnia, elddegenítenie a tsz- mozgalomtóL Jelenleg 15 tsz működik. Az elmúlt évben gazdaságilag komoly eredményeket értek el. A 15 tsz-ben átlagosan, egy munkaegységre 43 forint jutott. A tiszapalko- nyai Petőfi Tsz-ben 72, a nemes- bikki Űj Barázda Tsz-ben 62 forintot fizettek ki munkaegységenként. Politikailag is szép eredményeket értünk el. Az elmúlt évben járásunk területén nevelő munkánk eredményéképpen 180 dolgozó paraszt család, 230 taggal, 242 kát. hold földdel lépett a szövetkezés útjára. Gelej községben a kommunisták élenjárá - sukkal nyolc taggal, 82 hold földdel új termelőszövetkezetet hoztak léire. A tiszabábolnai Rákóczi Tsz párt- szervezetének jó munkáját dicséri, hogy a zárszámadást követően 33 taggal növekedett a tsz-tagok száma. Az ároktői Vörös Csillag Tsz-ben 15-tel, a tiszakeszi Alkotmány Tsz- ben szintéin 15 taggal növekedett a tagok száma. Ugyancsak a politikai tömegmunka eredményességére mutat az, hogy olyan volt tsz-tagok is kérték felvételüket, akik 1952-ben fordítottak hátat a közös gazdálkodásnak. Feladat az, hogy pártszervezeteink szakadatlanul magyarázzák A inarxizmús--4eniiiizmus azt ta- nítja, hogy pártunk létkérdése a szocializmus építésében a tömegekkel való szoros kapcsolat és e kapcsolat állandó szélesítése, erősítése. A párt szervezeteinek tehát úgy keli dolgozniuk, hogy szakadatlanul növekedjen a tömegeknek a párt iránti bizalma, amely a párt helyes politikáján alapul, amelyről napról napra Meggyőződnek a dolgozó tömegek. Az ellenforradalom leverése után legfontosabb feladat volt a párt újjászervezése, a pártegység megteremtése, a tömegkapcsolatok kiszélesítése és a párt tekintélyének visz- szaállítása. Ebben az időben a párt hívó szavára a mezőcsáti járás községeiben mind többen álltak a párt zászlaja alá. Igen sokan jöttek el például a szabad pártnapokra, amelyeken az elvi kérdéseket próbáltuk tisztázni. Ugyanígy sorakozott a párt mögé a járás dolgozóinak nagy része a május elsejei ünnepség megrendezésében. Júniusban ötezer ember jött Mezőcsátra, ahol a Központi Bizottság egyik tagjának beszámolóját hallgatták végig. Ugyanígy az ifjúsági seregszemlén, az Alkotmány hapja ünnepségen, az Októberi Forradalom 4Ö-ik évfordulóján szintén tanúbizonyságot adták a járás dolgozói, hogy készek a párt politikáját támogatni ée hívei a szocializmus építésének. A járás községeiben eredményesen készítettük elő politikailag az állami tartalékföldekről szóló rendelkezés végrehajtását. A járás területéről 98 dolgozó paraszt élt fellebbezéssel. A járási tanács vb. felülvizsgálta, 60 százalékban jogos észrevételt tettek, viszont elutasítást azért nyertek, mert a községi tanácsok végrehajtóbizottságai nem rendelkeznek 25 kát. holdon aluli állami tartalékfölddel. A jól végzett politikai tömegmunka eredményeképpen növekedett a termelési kedv dolgozó parasztságunk körében, és ugyanakkor jobban igyekeztek teljesíteni állam iránti kötelezettségüket is. Az adófizetési tervet például 107 százalékra teljesítettük a járás területén. Fogyatékosság a szabad felvásárlásban mutatkozik, ahol búzából 93. árpából 110 és kukoricából 88 százalékra teljesítettük tervünket, Itt még van egy kis tennivaló. A párt csak úgy tudja elvégezni a reá váró feladatokat, ha megfelelően mozgósítja,, .irányítja, és ellenőrzi., a a tömegszervezeteket. A tömegszervezetek között jelentős helyet foglal el járásunkban a tiszapalkonyai építkezésen» a gépállomásokon, állami gazdaságokban működő szakszervezetek tevékenysége. Nagyon fontosnak tartjuk e tömegszervezeteikikel váló foglalkozást. Most különösem a társadalmi tulajdon védelméért elindított harcban kell komoly tevékenységet kifejteniük. A keselyű- halmi államai gazdaság dolgozói az elmúlt napokban megvitatták a Lenin Kohászati Művek felhívását és csatlakoztak az országos mozgalomhoz. A párt politikai tömegmunkájának kiszélesítése érdekében nagy feladunk hárulnak járásunk területén is a Kommunista Ifjúsági Szövetségre, a Hazafias Népfrontra, a nőtanácsokra, amelyek magukba foglalják a legszélesebb dolgozó tömegeket, •munkásokat, dolgozó parasztokat, értelmiségieket, kispolgárokat. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a tömegmozgalmi jellegű szervezetein!?, mint a Hazafias Népfront, nőtanács, elég vontatottan tevékenykednek. Bár vannak eredmények, de azok távolról sem kielégítőek. Ennek oka többek között az is, hogy a párt- szervezetek többségükben nem adnak pártmegbizatást e tömegszervezetekben dolgozó kommunistáknak, munkájuk végzéséhez. Itt tehát még bőven akad tennivaló a párt vezető és irányító szerepének erősítéséiben. A tömegekkel való kapcsolatunk fontos tényezői a tanácsok. Tanács- szerveink munkájában is fellelhetők még a párt irányításának hiányosságai. Miben mutatkozik ez meg? Abban, hogy a tanácsokban dolgozó kommunisták még nem látják elég világosan a pártcsoportok létrehozásának és működésének jelentőségét. Az MSZMP-csoportok nem vitatják meg még Mezőcsáton. Ernődön, Ti- szakeszin sem a tanácsülések előtt a beszámoló anyagát. Pedig a jelzett helyeken aránylag jelentős számiban vannak párttagok a tanácsban. Ugyanígy nem fordítanak kellő figyelmet a fogadóórák megtartására sem. Pártszervezeteinknek felvilágosító munkát kell kifejteniük, hogy ezekben a kérdésekben is megértessék a politikai tömegmunka fontosságát. T’ rásunk területén politikai tö- megmunkánik fokmérője —^jellegéből adódva — a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése. Az ellen- forradalom ' előtt a mezőcsát! járásban 26 volt a termelőszövetkezetek száma. Az ehe^forradalom a pórt és a tsz ellen irányította a főtüzet, sikerült sok .iősangondto&iodásü parass*
