Észak-Magyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-29 / 24. szám

9mr6a, 1958. jamjar 89.

esZAKMAttv/UroRSZÁG

' Félezer évvel ezelőtt választották királlyá Hunyadi Mátyást. A Magyar ’Tudományos. Akadémia ez alkalomból megjelenteti Boníiní Antal mester, a ragyogó tollú korabeli történetíró Mátyás királyról szóló müvét. Ennek a műnek egy korábbi részleges kiadásából vettük át az alábbi érdeke» fejezetet. Bonfini 1486-1? an került Mátyás király udvarába, ahol Beatrix királyné felolvasójaként kapott állást.

MJKOR VÉGRE MÁTYÁS BÉCS- tJJ HELYT IS ELFOGLALTA s diadalmaskodott, a császári székvároson, egész Magyarországból jöttek a küldöttségek, hogy szerencsét kívánjanak neki, sőt e^t a távollevő főpapok és főurak is kötelességüknek tartották.

De ki mellőzhetné, ki hallgathatna «írről a hadirendről, melyet azon a napon vezérelt, melyen az újhelyi ügyeket elrendezve, felszedte táborát « Bécsbe indult?

Bécsújhely előtt tágas mezőre rendelte ki összes {hadárait s harci rendbe sorakoztatta. Ott emlékezetembe tolult minden, amit ókori Íróinknál a hadi fegyelemről olvastam.

Csak négy csapatra osztotta lovasságát, a gyalogokat s a könnyű lovasságot pedig csak a két szárnyra rendelte, hogy zavar nélkül, könnyen lehessen vezérelni a tömeget. A tá? borból a mezőségre vonult a sereg, bogy rendbeszedelőzködve, az ausztriai hegyszorosok és hágók elfoglalására induljon. Gyalogos nyolcezer volt és húszezer lovas, nem számol va a szolgákat, lovászokat, marko- tányosokat. Mintegy kilencezer szc- líér kísérte.

A király személyesen, rendezte el ez összes csapatokat s érdem szerint maga osztogatta a tábori jutalmakat.

MINDEN CSAPATNAK SAJÁT ZÁSZLAJA VOLT; rajtuk a keresztényi hit, a Hunyadi ház, a győzhetetlen magyar nemzet, végül Dalmácia, Csehország és Ausztria címerei látszottak. Zászlócskáik voltak a lovas kapitányoknak és vitézeknek is, mert minden lovas zászlócskát hord a lándzsáján, ami nagyon emeli a hadirend szépségét.

Mikor Mátyás a csapatok elé lépett, először is csendet parancsolt. Tiszte- üettel megtartatták ezt nemcsak az •mberek, de még a lovak is. Középen előrevitték az első csapat zászlaját* Ünnepélyes beszéddel és szorgalmatos” intés közepette saját kezével ad- *a ezt at egy jeles öreg katonának, Csodálkozva láttám, hogy ennek nincsen sarkantyúja. Gondolom, azért van ez így, hogy a viadal kavargásában, féltében meg ne sarkantyuz- hassa lovát s megfutamodván, a többiek bátorságát is meg ne zavarja. Aztán tizenkét kardot, ugyanennyi .•csatabárdot és buzogányt osztott ki azoknak, akik kitüntették magukat. Majd a lova^csapatukat felsorakoztatta a zászlók előtt. Minden csapat huszonöt főből állt: annyi lovascsapat volt, ahány lovas egy csapatban. A nagyzászló előtt mintegy nyplcvan »főnyi lovascsapyt haladt, mögötte ngyánennyi. Hasonlóképpen elrenaztán a foglalkoztató választása ikire esik — az nem rajtunk múlik, A szociális helyzetet nem áll módunkban mérlegelni.

— Egyénileg persze.

— nem mint a hivatali szerv vezetője — folytatja — nekem is az volt a véleményem, hogy a • munkáltató nem volt elég körültekintő, amikor Albertnénak felmondott.. Kicsit embertelen dolog volt.

Erről van szó, A rendelkezést teonészete- isen minden esetben végié kell hajtani. De a végrehajtás során vegyük figyelembe, hogy emberek soi-sa forog kockán. Találomra nem szabad dönteni.

De ha valaki elmulasztotta ezt a mérlegelést, utólag gondolkoznia kellett volna, mit tett. Azóta több esetben jelentkezett. Albertné munkára, inert ragaszkodik munkahelyéhez, de kérése- soha nem talált meghallgatásra. Annak ellenére sem. hogy azóta többször cserélődtek a munkaerők, régiek távoztak és újak jöttek,

— csak Albertné kilincselt tovább bánatával.

Azt mondtuk, törvénysértés néni történt. Ez így igaz. De az ember keblében nem paragrafus dobog, hanem szív, s ha ez a szív bürokrata gépezetté válik, rendeletek egyoldalú végrehajtójává, akkor könnyen vétkezhet embertársaival szemben.

AZ A VÉLEMÉNYÜNK. jóvá kell tenni az Albert F ereno nével szemben elkövetett hibát.

CSALA LÁSZLÓ

TARBAY EDE: JQnuári y^zldtok

Eres, fehér a házak vedlő héja, hő ül köré je, vattamód, karélyba, akácok száraz ága lóg a kertbe s a pásztor szél csöpp pelyheket terelve bolyong velem: a roskoÁttestü házak, akár a kypsmás vének, mind pipáznak.

A pikkelyes fán megfagyott a gyanta,

” s kezem a szél veresrlilárq marta, amint a dombon mentem fölfele a tűlevél közt olvadt hópihe csillant a, napban, mint egy messzi gyöngy, aztán kihunyt és jóccakát köszönt.

A kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátóipari dolgozók Borsod megyei területi bizottsága hétfőn Miskolcon a szakszervezetek megyei tanácsa nagytermében nagygyűlést rendezett,

A mintegy ezer részvevő jelenlétében megtartott gyűlést Gelb Miklós, a területi bizottság elnöke nyitotta meg, majd Ligeti László, a Kereskedelmi, Pénzügyi és VendégSOKb:%REN járnak be dolgozná ^ dókról a városba — üzemekbe, bá- •nyakba., vállalatokhoz, hivatalokba. Epek az emberek életük egy részét elutazzák, villamoson, autóbuszon, vonaton, kerékpáron. Életük nagyon, sajátságos. Hat rájuk. a. város, és visszafelé húzza, őket a falu. Utazgatás közben néhány dolgot feljegyeztem róluk.

Embernevelés a mu nkásbuszon

Este 9 óra tájban nyolc-tíz bejáró mynkqs ácsorog a falu egyetlen italboltja előtt. Többnyire fiatalok. Éjjelesek. 4 munkásbuszra várnak És miért éppen az italbolt előtt? Egy■* szerű a magyarázat. Alig néhány lépésre van ide a buszmegálló. A munkásjáratokon kívül még két polgári járat is athalad a falun, de nagyon mostohán kezelik itt az utasokat, mert nem gondoskodnak váróteremről. Mit tehetnek szegény utasok? Az italbolt előtt, vagy belül várakoznak, ha nyitva van.

Kezükben táskával ácsorognak,

várakoznak, beszélgetnek erről, arról. Hirtelen az egyik munkás oldalba. löki a. másikai.

— Nézd csak! Jön a. csőnadrágos *— mondja s elmosolyodik.

A másik arcán is derű suhan át. 4 többiek Is arra néznek. Minden tekintet egy pelyhesállú legénykérs szegezödik, aki kicsit rátartian, cső- nadrágban, emeletessarkú cipőben emelkedik ki a homályból, s lép a sarki, lámpa fénykörébe.

— Mór azt hittem'.f* etepurizott a fakarusz — mondja kicsit hányave- tien.

•— Meg nem, jött. Pont terád vár, «— mond,ja valamelyik.

Kis csend. Méregetik az újonnan jöttét, kátszík, mindegyik csak egy szóra vár, hogy megkezdje a „jóindulatú” csipkelődést. Egy 35 év körüli, kissé rekedtes hangú munkás tapogatózni kezd,

jfiiifiimiH!

UlUlilllllíiK

iiiiiiittiiuiii

'nm'mmimififiiiiiiiiiiiiininiiiiiinTinfitftiiiiniiiMiiniiiiiiifiiiiiimiiiiiiiiiiiMtiiiitiiiitiiiiiiuiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiitiiiHiiii

......iiiiMirmmiHiimi^

m

i kisjány, csak még a hajad kéne des munkásember csak rendes mun— Hallod-e, a művelődésházban ankétot tartanak, neked oda el kéne menni.

■.— Minek?

— Arról tartanak előadást, hogyan kell helyesen öltözködni és művelődni!

— Ha-ha-ha! — kacag fel egy másik — csakhogy oda őt be nem engedik!

— Miért? — kérdezi valaki ártatlanul.-r~ Mert ott nincs szükség ilyen mq44rijes$tőre.

— Gyere el hozzánk — így egy másik. — Jó leszel a dinnyeföldre varjukat ijesztgetni.

Olyan jóízűen mondja, hogy mindegyik felnevet. Egy hosszú fiatal munkás, tenyerével combját csapkodva, nagyokat rikkant.

— Madárijesztőnek! Ha-ha-ha!

A pelyhesállú eleinte kényszeredetten mosolyog, aztán rosszkedvűen mondja:

— Mii csúfolódtok? Azért teszitek, mert sajnáljátok, hogy nektek nincs ilyen.

— Hát nem is bánnom, ha volna egy ilyen ruhám — mondja nagyko- molyan egy nyúlánk, barna legény.

— Hát osztán mit csinálnál vele?

— Tudjátok, a nagyapám régebben bő gatyában járt, az már kiment a divatból. Neki ajándékoznám. Legalább a keskeny nadrágban könnyebben odqférne a trágyahordó taliga közé.

4 PE^YHÉSÁLLŰ egyre komolyabb lett.

— Fordulj csak meg egy kicsit! — szól rá megint a rekedtes hangú.

— Minek? — néz durcásan.

— Úgy nézel k\ komám, meg úgy mozogsz, riszálod magad, mint vala*

befonni. Képzeld csak el, hogy megvesznének a bikák, ha meglátnának.

— Ä, ti csak csúfoltok — mondja haragosan a pelyhesállú és nekilódul, hogy otthagyja őket.

— Várj, komám, itt a busz! — kapnak ketten is kabátja után, aztán szépen maguk előtt tolva, hátrasodorják a busz végébe.

— No, itt már csak békén hagytok ■— helyezkedik a legényke, Csalódik. A többiek már belejöttek a heccelésbe és nem engedik ki egykönnyen kezükből az áldozatot. Az egyik korholóan megcsóválta a fejét.

— Ejnye, ejnye, hát már megfeledkeztél a jónevelésről? Apád nem beszélt neked arról, hogy csőnadrág nélkül nem élet az élet? Kérdezd csak meg, elmondja neked, hogy a régi világban a nagykepére csak úgy vették fel őket, ha kockás ingben, coivbojos nagykendőben meg emeletes cipőben jelentkeztek a méltósá - gos úrnál.

— Gyerekkorában öt is köriílzu- varía az apja az aranybölcsön, ha nem vette fel a csönadrágot. Na, nem, így volt? — veti közbe valaki.

mint megannyi tűszúrás,

2jaíÉogf a szó, az élcelődés a fiatal legényre. Már nem tud visszavágni, és

ezt ismételgeti, egyre komorabban:

— Hagyjátok már abba ...

A fakarusz közben sok-sok kilométert tett meg. A gyár felé kanyarodik.

— Megérkeztünk! — mondja valaki és kászálódnak lefelé. A rekedteshangú barátian teszi a pelyhesállú

vállára-a kezét.

— Na gyere, szálljunk 1c. Aztán ne haragudj as ugratásért. Tudod, ren-.

kásruhában jár,

— Azt hordok, amit akarok ■— rántja meg amaz a vállát, s bár forr benne a dac, a fiatalos sértődöttség, de szava már békiilékeny s egy pici gondolat fészkelődik benne: nem akarhatnak ezek neki rosszat.

Egy kis eszmecsere

HOSSZÚ, szürkeköpenyeges, szemüveges férfi száll fel a Füzesabonyból 'Miskolc felé haladó munkásvonatra. Felakasztja gumikabátját, léül és orrahegyére csúszott szemüvege fölött fontoskodva nézdegél maga körül. Ide is, oda is vet egy-egy szót. Hangja csupa sértődöttség, elégedetlenség. Ez se, az se, amaz se jó. Mellette egy valamivel alacsonyabb férfi újságot olvas. A hosszú szemüvege fölött bele-belepillant.

— Aha! Már megint kezdik! Társadalmi tulajdon védelme! Iiö-hö- hö! De nagyra- vannak vele!

— Hát nem is árt-, hq. egy kicsit megfogják! — így a. másik. — Mindenki úgy bán a köztulajdonnal, mini a csákiszalmájával. Sok forint elúszik így.

— Sok?! Kérdem én magától. Mi hordjuk el tálán?! Azért, mert néhq az ember egy reszelöt, vagy egy kulcsot elhoz, vagy megcsinál ezt, vagy azt az üzemben, ebből kell olyan nagy cirkuszt csinálni?

— Sok kicsi sokra megy — jegyzi meg a másik.

Mondja csak, ha magai véletlenül szőlőben dolgozik, mint munkás, talán a gyümölcsboltba megyen szőlőt vásárolni, hogy ehessen? No,

ugy-e nem? Én a vassal dolgozom. Hát. hogy nézne az ki, ha én csinálom és az üzletből venném meg, amit

csinálok? Hát ha kell vqkimi, cj&k nem_ fogom megvenni. Ezért igazán nem érdemes szólni!

— Dehát mi lenne, ha mindenki azt vinné ql, amire szüksége van?

— Hogy-hogy mi lenne? Mindenkinek lenne — és kész.

Csend ereszkedik közéjük. Aztán a másik kezdi.

— Sok téglát látok az udvarán. Csak nem építkezik?

— Szeretnék — mondja lehangoltam Aztán ‘panaszkodni kezd, hogy mennyi gond és baj jár a házépítéssel.

— Hát. hq szüksége van segítségre, szívesen elmegyek mondja a másik.—A hosszú egészen meghatódik. Ä másik folytatja:

— Úgyis akqrok epiteni agy disznóólát, szükség van néhány téglára. Ami tégla ott vqn, az már elég lesz nelcem. Áh, még a fele se kell!

— Hogy-hogy elég lesz magának is? — néz rá szemüvege mögül haragosan, összeráncolt homlokkal a hosszú.

— Na, na, hát mit mérgelődik? — csitítja a másik. — Hát csak nem képzeli, hogy saját pénzemért fogok téglát venni, amikor magánál dolgozom és ott van tégla!? Legfeljebb nem épít kél szobás lakást, csak egy szoba-konyh ás at.

A másik.szinte hápog.

— Dehát. nekem .gyerekeim is ran* nak, azokra is kell gondolni! Még ilyet! Az enyémből qJcar elvinni!

— UGYAN — mondja a másik miért kell ebből olyan nagy ügyet csinálni. Ha az üzemből elviszunk egy-két reszelöt, hát összedől az üzem? Dehogy dől! Ha a maga házából kiveszek egy-két téglát, az sem fog összedőlni.

— Dehát a tégla az enyém! néz haragosan a hosszú a másikrq, sértődötten elfordul s mély haragos hallgatásba burkolózik.

— Nem értem — motyogja —, flOfH gondolközik némelyik embert

CSORBA BARMA

Tény és való: nem volt az.

De a paragrafus csak holt írásjel, azt minden esetben emberek hajtják végre. Erre apellált Albertné is. így'mondja:

—1- A húsz főnyi személyzet közül miért pont engem, a legrégibb munkaerőt, a legidősebb asszonyt küldte el a gondnokság? És voltak, akik nem is szorultak rá annyira árra a havi 600 forintra. Voltak gyermektelenek is. De ha már mindenáron el akartak bocsátani, miért közvetlenül a megbetegedésem előtt tették ezt velem? ... Miért?

Miért! Hiszen Albertné ;nem volt rossz munkaerő. Egy oklevél és kétszeri pénzjutalom bizonykodik róla. Vagy talán így vélte a gondnokság: hónapokig nem számíthatunk rá, minek bajlódjunk vele?...

Albertne legalább is így vélekedik a dologról. Ez a pimasza.

DE NE LEGYÜNK EGYOLDALÚAK, hallgassuk meg a másik félt is. Mit mond Jerszi Lajos, a megyei tanács gondnoka?

—* Én már nem is tudom, hogy miért éppen őt bocsátottuk el. Dehát, ha neki sérelmes és az egyeztető bizottság nem hagyta volna jóvá, akkor..:

— Kérem — Így Becht Kálmán, a területi egyeztető bizottság elnöke —, mi megkaptuk a fellebbezést s nekünk azt kellett elbírálnunk, törvényes volt-e a dolgozó elbocsátása. Azzal. nem volt semmi baj. A minisztertanács határozata alapján egy főt el kellett bocsátani. Hpgy

! — NEM ÉS NEM ÉS

! NEM! Nem nyugszom ! bele, mert érzem, igaz- ", ságtalanság történt ve*

! lem.

! Az történt-e való-.

► ban?

I Lássuk a tényeket.!!

1955 május 20-án azt.

► mondta az orvos Ai► bért Ferencnének:

► — Itt ez a beutaló,

► július- 5-én tessék je► leni kérni a kórházban,

► operálni kell.

I Albertné — annak l rendje és módja sze- J rint —, jelentette a J dolgot munkahelyén, a I megyei tanács gond- í nokságánál; , azutan » megnyugodva' a vél-. I toztathatatlanban .—, t dolgozott tovább. Mm- ! den reggel kitakarította \ az irodahelyiségeket, \ napközben pedig a hi- » vatalsegódi teendőket í látta el —, mert hivatalsegéd volt csaknem öt esztendeig.

* Volt — már nem az'

► Két és fél éve kilincsel \ az igazságért.

► De hát mi történi?

► Az operáció előtt \ közvetlenül pentosab- | ban 1955 június 27-én

► megkapta felmondását.

• Indok: létszámcsök► kent és. Albertné elő- | szőr megdöbbent, aztán ; elkeseredetten harcolt

állásáért. Fellebbezett. Abban az időben kórházban feküdt, a férje közvetítette mondanivalóját. Később, amikor lábra tudott állni, hónapokon át mankóra támaszkodva járta a hivatalos szerveket.

Azóta két és félév telt el. Gyűltek az akták. A hivatali, a területi egyeztető bizod- &ág. a SZOT és mindegyik szerv aktáin ^ hiegmási thatatlanul állt a határozat: az elbocsátás aiem volt törvénytelen.

lééá• m m ■ * . . . . .

Szab szervezeti nagygyűlés Miskolcon

látóipari Dolgozók Szakszervezetének országos főtitkára: számolt be az országos kongresszus határozatairól. Felszólalt a nagygyűlésen Pierre De Ilon, a francia, kereskedelmi és pénzügyi dolgozók szakszervezetének főtitkára te, qki a francia dolgozók üdvözletét tolmácsolta.

A gyűlés részvevői Pierre DeUont meleg ünneplésben részesítették é* ajándékokat nyújtottak át neki.

zókhoz fordult. A hengerészbrigá- doik megértve az ország finomlemez- helyzetét, ígéretet tették, hogy egyrészt vasárnapi munkával, másrészt a termelés növelésével igyekeznek csökkenteni az első számú hengersorozat termeléskiesését;.

Vasárnap már dolgoztak is a ben- germűben es mintegy 128 tonna ff-: nomlemez termeléssel biztosították; a januári terv teljesítését.

Pénteken éjjel eltörött a Bpr- sodnádasdi Lemezgyárban az i-es számú hengersorozat meghajtóművének tengelye, majd amikor a tengelyt ki akarták venni a meghajtómű fogaskerekéből, a fogaskerék is eltörött. A fogaskereket a baráti Csehszlovákiában gyártják le. Figye- lembevéve, hogy ez poqito§ megmunkálást igényel, körülbelül kéthónapos kiesést őkoz a termelésből.

A párt- és üzemvezetőség a dolgoEltörött a hengersorodat fogaskereke, a termeléskiesést vasárnapi műszakon csökkentik a borsodnádasdl hengerészek

Ugyancsak elcsodálkoztam, amikor a zászlók kétfelől előrenyomultak s már-már ellenségként szembetalálkoztak : a seregnek valósággal skor-i pió alakja, volt.

Mikor Beatrix megelégelte a lát- ványt, a csapatok sorra elvonullak. Egyidejűleg oldalt haladtak a szekerek. Ezeket a magyarok nemcsak sáncf álként használják táborvédelemre. de Hunyadi tanítására kaszákkal felszerelve csatában is alkalmazzák, ezekkel az ellenséget be szokták keríteni.

UGYANCSAK CSODALATOS AZ, amit elmondottam; Itáliában ilyet nem lehet látni. Egyideig forgolódtam a táborban s époly csodálattal tölt el az is, magam megfigyeltem, minő katonai fegyelemre, tiszta erkölcsre nevelte Mátyás a magyarokat. A lovasok nagyrésze nős, gyermekes ember. Azt tartják, sose szegik meg a házastársi hűséget, még ha három álló esztendeig is kell egyfolytában katonáskodniok. Örök gyalázat éri az olyat, akire rásütik ezt. — Táboroznak. télén-nyáron. Saját két

szememmel láttam, hó alatt, puszta földön teleltek türelmesen, de nem szakították félbe a kezdett ostromot. Gyakran ügy másznak elő, akár az egerek. Ha hozzák a parancsot, egész éjjel kitartanak lóháton őrhelyükön,; tapodtat se mozdulnak, a dermesztő hideg miatt nem panaszkodnak. S( bár legtöbben megdermednek az őr- ■ jítő fagyban, rendületlen lélekkel tűr-; r*ek mindent. Gyermekeiket táborban' nevelik, úgy oktatják a hadi mester-- ségre.;í i

(Officina Könyvtár .41/42,,, Gcréb László fordítása.)»-.ív.------—------------ 2

d

ezte a többi csapatot is. Minden egyes katona szigorú rendet tartott: ha csak ujjnyival is lépett volna ki a sorból, rázúdult volna a figyelmes hadvezér haragja. Oly nagy fegyelem, félelem és tisztelet uralkodott s a Vezért annyira szerették, hogy parancsolatait mindenki nyomban végrehajtotta, életét is semmibe vette, csakhogy vezérét kielégítse.

Oly nagy csend volt mindenütt, bogy csak a vezér szava hallatszott, egyetlen emberi hang, egy lónyerítés se zavarta.

Ezután minden csapat kissé előbbrevonult s mikor a vezér jelt adott, előtte hadigyakorlatot tartott. Ékalakba, körbe, három- vagy négyszögbe, vagy olló- és fürészalakba fejlődtek. Senki se hagyta el helyét, ügyesen, derekasan gyakorlatoztak.

Ilyen kézzelfoghatóan mutatta be Mátyás az ő Beatrixének, hogyan csatázik a hadirend. Aztán hirtelen rendbeállította összes csapatait. Két seregbe tömörítette összes nehéz lovasságát, de szakaszonkint elkülönítve. Közéjük még két lovascsapatot rendelt s ezek közt volt a gyalogság. Ennek első sorában a nehézíegyver- zetűek álltok, mögöttük a lándzsásök, az ijjászok, parittyások s a többi könnyűfegyverzetű gyalogos. A harmadik sor volt a tartalék, a zászló védelmére. Mindkét szárny elé két könnyű lovascsapatot rendelt, kik olyan rendet tartottak s olyan gyorsan száguldoztok, mintha madarakat látna az ember.

Én Beatrix kíséretében voltam. Néztem a felállított hadsereget.

■ ■ ., ——41t

JMÁtyás király sereqe

Emberséges dolog volt-e?