Észak-Magyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-26 / 22. szám

Világ proletárjai egyesüljetek I

r

mmtmm

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XIV. évfolyam 22. szám

Ára: 60 fillér

1958 január 26, vasárnap

A szántóföld és a flaszter Az élet nyomában

A Henrich család

Fényképezőgéppel a föld alatt

Hem engedjük, hogy lopják, pazarolják a nép vagyonát!

^---------------------------------------------------------------------------/

<

w

NTFZL

Válasz egy levélre

A MEGYE EGYIK CSÜCSKÉBŐL levelet hozott a posta. írója —■ párthoz hű, pártért aggódó elvtárs, aki kérte, ne szerepeltessük nevét. Megjegyezte, tudatában úgy él, hogy az ellenforradalom egyik tűzfészke a DIMÁVlAG-ban volt. 1956 októberében megdöbbentettek az itt lezajló események. Most megint hall híreket a DIMÁVAG-ról, arról, hogy ott szépen haladnak a dolgok. Azt kérdezi, vajon lehet-e bízni a DIMÁVAG dolgozóiban, biztos kezekben van-e ott a pártvezetés?

*

Nem könnyű erre a válasz. Ha azt mondanánk, hogy októberben minden DIMÁVAG-ista ellenforradalmár volt és, hogy mindenki a szocializmust akarta megdönteni, ez történelemhamisítás lenne. S ha azt állítanánk, hogy ma a DIMÁVÁG minden dolgozója szívvel-lélekkel a szocializmus mellett áll, kivétel nélkül mindenki egyetért a párt politikájával, ez megint a valóság meghamisítása lenne.

Volt időszak, amikor hajlamosak voltunk arra, hogyha valaki munkásruhában járt, kalapot emeltünk előtte, úgy tekintettünk rá, mint a történelmet formáló proletariátus oszlopos tagjára. Nem vettük figyelembe, hogy az iparosítás erősen felhígította a munkásosztályt, sok, még öntudatlan, könnyen megzavarható új munkás sodródott be faluról, s akadnak még lumpenproletárok és ott tetszelegnek a munkásruhában a Horthy-rendszer levitézlett figurái, ügynökei. Az októberi zűrzavarban a hirtelen feltűnt, s a tömegek lelkűiét ét jól ismerő ellen- forradalmi vezérek, a káoszt, a politikai zűrzavart, a munkásság réte- geződését kihasználva, a politikailag zavarosan gondolkozó hőbörqős embereket mozgatva az előtérben, sok embert homlokegyenesen, s nézeteivel ellenséges cselekvésre ösztönözték. És egy kis réteg, a »hőbör- gősök« miatt — akik megzavarták az egész DIMÁVAG-ot — nem lehet és nem szabad általánosságban negatívan értékelni a gyár munkásainak szerepét.

ÉS MI TÖRTÉNT az ellenforradalom után? Az MDP-ből kigyo- kexező MSZMP nevelő munkája ei-edményeként a megtévesztett, félrevezetett emberek hamarosan ráébredtek; aljas játékot játszottak velük, és a becsületes munkások és értelmiségiek szembefordultak a nép érdeke ellen cselekvő álprófétákkal. Az ellénforradalmárok a bíróság előtt feleltek vétkeikért, s a megzavart, beugrasztott emberek ügyét felülvizsgálták. S aki magatartásával, becsületességével rászolgált, megbocsájtoiták tévedését. És ma? A gyár dolgozóinak zöme elismeri és várja a pártvezetést, egyetért a párt politikájával, a kormány intézkedésemet. Ez a magyarázata a jó termelésig eredményeknek. A gyárban van egy erős, szilárd törzsgárda, amely áz évek folyamán eggyé kovácsolódott, s ez a törzsgárda a párt, a kormány mellé tette a voksot.

A párt —amelyet októberben likvidált az ellenforradalom, s amelynek vezetőjét elűzték a gyárból —- ma él és erős. Taglétszáma kisebb, mint áz MDP idegén, de ütőképes! Spk becsületes komműnisia szinte mindennap nevelő munkát, végez az egyszerű dolgozók között. Vannak aíapszervezetek, amelyeknek munkája sókkal lüktetőbb, eredményesebb^ mint 1956 októbere előtt. Á párt tekintélyének eleven bizonyítéka; hogy a műszaki vezetés nemcsak elismer?, .hartem igényli, várja a,pártvezetést: . . . . *’’• • '• «. • ••• •' v

— Régebben úgy volt:— mondotta a gyár igazgatója, Pálmái elvtárs—y ha megbírálták á 'műszáki vezetőket, -mindig úgy éreztük, mintha fejbevertek volna. És ma? Most is követünk el hibákat és fia ezt megmondják nekünk, akkor nem támadást, dorongálást érzünk, hanem azt, hogy segíteni akarnak nekünk.

1956 OKTÓBERE ELŐTT nem volt jó a pártbizottság és az igazgató közötti viszony: Egy kicsit szembenálltak egymással. Ma pártbizottság minden lényeges dologban kéri az igazgató véleményét, ugyanúgy az igazgató is támaszkodik a pártbizottság javaslatára. Az igazgató is, a pártbizottság titkára is ugyanaz az ember, aki akkor volt. Es hegy most mégis jó az együttműködés? Az a magyarázata, hogy októberben mindketten megértették: a személyi ellentétnél, a csalhatatlan megállapításnál, a vezetői állásfoglalásnál erősebb szava van az életnek, a valóságnak és, hogy a vezetőnek alá kell magát rendelnie a közérdeknek.

A pártbizottságon most csak két függetlenített elvtárs dolgozik. Egyik Huzsvárí Kálmán elvtárs, a pártbizottság titkára. Hogy milyen vezető? Megoszlik a vélemény. Van, aki így beszél róla: mint vezető, megállja a helyét, meghallgatja, figyelembeveszi á dolgozók véleményét. Másik: osztályhű, nem lehet befolyásolniHarmadik: olyan vezető, akit elfogadnak vezetőnek. Negyedik: az ellenség útálja, mi párttagok szeretjük. Vannak szélsőséges vélemények is. Egyik: ő is szektás volt, csak saját ítéletében bízott. A másik éppen az ellenkezőiét állítja: októberben magára hagyta a tagságot és megalkudott az ellen- forradalommal. Nos, ezek a feljegyzések is igazolják, hogy ugyanarról az emberről más és más az emberek véleménye, és sokszor ugyanannak az embernek más és más a véleménye, más és más időpontban.

HUZSVÁRÍ ELVTÁRS sok gyakorlati tapasztalattal rendelkező párttitkár. Lehet, követ el hibát, , maga is elismeri; de általánosságban helyes következtetéseket von le; a párt politikája, irányelvei alapján igyekszik dolgozni, hű a munkásosztályhoz, a párthoz, s egész életét, tevékenységét a pártnak ajánlotta fel. A pártbizottságon eredményesen kezd kialakulni a kollektív vezetés, kollektív felelősségérzet. Ez a biztosíték ahhoz, hogy egyes vezetők, a pártbizottság függetlenített, vagy társadalmi tagjai ne kövessenek el hibát, tárgyilagosabban mérlegeljenek jelenségeket, emberek életét, ügyét. Ez az alapos megfontolás nagyon fontos. A tárgyilagos állásfoglalás mellett két szélsőséges hang is „befut” — bár egyre ritkábban — a pártbizottságra. Van aki azt mondja: mindenkit felelősségre kell vonni, aki hibát követett el, a másik véglet: mindenkinek meg kell bocsátani. A pártbizottság, nagyon helyesen, az egész ember mérlegre tevésével döntött az ilyen ügyekben.

Októberben, s még jóval később is, itt minden vezetőt igyekeztek befeketíteni. Több elvtárs emiatt visszatért az üzembe. A pártbizottságon dolgozott már évek óta Ombódi István elvtárs. őt is igyekeztek lejáratni. Elmehetett volna más üzembe, akár vezető állásba is, de ő visszament a munkapad mellé. Igazsága tudatában nem hagyta el az üzemet. Mi történt? A dolgozók hamar rájöttek, hogy tévedtek megítélésében, mert Ombódi elvtárs szereti a népet, szereti a pártot.

Ez is azt mutatja, hogy a DIMÁVAG-ban csak olyan emberek lehetnek és vannak a pártszervek élén, akiket szeretnek. Akik minden túlzás, túlkapás, szektás, vagy revizionista elhajlás nélkül következetesen küzdenek a nép ügyéért, s ha hibát követnek el, beismerik, s ha a közérdek úgy kívánja, félreállnak, s megvárják, míg a dolgozók igazságosan döntenek ügyükben.

HOGY A LEVÉLÍRÓ KÉRDÉSÉRE tömören válaszolhassunk, közöljük a városi pártbizottság illetékes osztályának véleményét: a DIMÁV AG-ban jó kezekben van a pártvezetés; nagyon jó a pártmunka, különösen a termelésre váló mozgósításban. Hiba viszont, hogy nem fordítanak kellő figyelmet-a politikai tömegmunkára, az emberek véleményében megnyilvánufó esetleges ferde nézetek tisztázására. Ügy hisszük, ez nem is annyira a levélírónak, mint inkább a DIMÁVAG pártbizottságának szól. Csorba Barna

Hruscsov a szovjet mezőgazdaság legutóbbi négy esztendejének óriási sikeréről

A traktorállomások gépeit a kolhozoknak adják

Moszkva (TASZSZ)

A moszkvai lapok közük azt a beszédet, amelyet Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára január 22-én mondott el a belorussz mezőgazdaság kiváló dolgozóinak értekezletén. Kijelentette, hogy a szovjet ipar fejlődésével párhuzamosan állandóan előrehalad a szocialista mezőgazdaság is. Adatokat idézett, amelyek, a szovjet parasztság sikereit tanúsítják. így például a jószágbeadás élő súlyban 1957-ben 550 ezer tonnával haladta meg az 1956. évit és 1 millió 400 ezer tonnával az 1953 évit. Állati eredetű zsiradékot 1957-ben 70 ezer tonnával többet termeltek, mint 1956-ban és 282 ezer tonnával többet, mint 1953-ban. Rámutatott a kolhozok pénzbeli jövedelmének* növekedésére is. Míg 1952- ben a kolhozok pénzbeli jövedelme 42.800.000.000 rubel volt, addig 1956- ban már elérte a 94.600.000.000 rubelt, vagyis 2.2-szeresét. Tavaly még magasabb volt a kolhozok pénzbeli jövedelme.

A szovjet mezőgazdaság jelenlegi fejlődésének jellemző vonása a termelés gyorsütemű növekedése. Az 1954—1957 között eltelt időszakban évente átlag 27 százalékkal több gabonafélét termeltünk, mint az 1950— 1953 között eltelt időszakban. A nyersgyapotnál a megfelelő emelkedés százalékban: 13, illetve 12, húsnál 26, illetve 51, tejnél 29, illetve 62.

Hruscsov a továbbiakban azt fejtegette, hogy mi a gépállomások jelen, tősége a mai viszonyok között. Hatalmas politikai szerepük volt, előmozdították, hogy az egyénileg gazdálkodó parasztgazdaságok kolhozokká alakultak át.

— Most, amikor a kolhozok megszilárdultak, olyan kádereik vannak, akik képesek minden feladat megoldására, a falusi pártszervezetek megerősödtek, a pártbizottságok, amelyelpieik élén rendszerint nagy elméleti képzettségű emberek állnak

— már mélyrehatóbban foglalkoznak a kolhozok gazdasági kérdéseivel, most már nincs szükség arra, hogy a gépállomások a termelés megszervezőinek szerepét is betöltsék.

— Nem jobb-e eladni a gépeket a kolhozoknak — mondotta Hruscsov —, hogy gazdaságuk érdekéiben maguk használják a gépi felszerelést? Vitathatatlan, ha átadjuk a gépeket közvetlenül a termelőknek, ez előmozdítja az össztermelés növekedését is. Ez pedig azt jelenti, hogy a* állam rendelkezésére álló termék- mennyiség nem csökken, hanem éppen emelkedni fog. Jól járnak a kolhozok és jól jár az állam is. A gépeket ésszerűbben fogják felhasználni* a kolhozok csak olyan gépeket vásárolnak majd, amelyekre szükségük van; ,

Hruscsov hangsúlyozta, hogy a gépállomások munkájának átszervezése a mezőgazdaság további fejlesztésének egyik alapvető kérdései (MTI)

Szenvedélyes összecsapások a bonni parlament külügyi vitájában

Berlin (MTI)

A bonni parlament csütörtökön délután folytatta külügyi vitáját. El. sőnek Reinhold Maier, a Szabad Demokrata Párt elnöke szólalt fel. Szemibeszállt Nyugat-Németország a tomf egy vétkezésének gondol a táv al és kissé megváltoztatva a biblia szavait, a következőket mondotta: aki atomfegyverekhez rtyül, alőriftfegyvér által vész éli

Carlo Schmid professzor, a szociáldemokrata Jobfe«zárny vezetője azt mondotta, hogy »a Szovjetunióval-üzletet kell'kötni a német újraegyesítéstől«. Ennek' érdekében a titkos diplomácia alkalmazásával kell tárgyalásokat folytatni. Mindez teljesen megfelel az Adenauer-kormány vonalának.

Ezután Adenauer kancellár szólalt fel, aki a Rapaoki-terv elutasítását azzal indokolta meg, hogy »Nyugat- Németország a NATO leglényegesebb katonai potenciálját jelenti és az atomfégyvermentes-övezet létrehozása az egész NATO koncepciót halomra dönti. Közölte egyébként, hogyha szövetségi köztársaság minden esetben a NATO érdekeinek rendeli alá magát. A kancellár elutasította azt a szociáldemokrata követelést is, hogy a keleteurópai országokkal vegyék fel a diplomáciai kapcsolatokat.

Erler szociáldemokrata képviselő kijelentette hogy »a kormány örökös nem-jé vei nem lehet előbbre jutni, ha ezt a politikát tovább folytatják, akkor a'helyzet egyre komolyabbá válik és végül katasztrófához vezet«.

Az ezután felszólaló Strauss hadügyminiszter elsősorban az amerikai csapatok nyugatnémetországi állomásozását védelmezte. »A Szovjetunió ajánlhat, amit akar, mi jelenleg semmit sem fogunk elfogadni« r— mondotta.

A külügyi vita végén éjfél után került sor a legélesebb összecsapásra Heinemann szociáldemokrata, Dehler kereszténydemokrata képviselő, illetve Adenauer között. Heinemann, aki egykor az Adenauer-kormány belügyminisztere volt, követelve, hogy

»Adenauer ezekután mondjon le és tegye szabaddá az utat olyan erők előtt, amelyek ki tudják fejleszteni azt, amit a jelen idők kínálnak.«

Dehler, a Szabad Demokrata Párt korábbi elnöke hangsúlyozta, hogy »a bonni háborús politikát a szovjetve- szedelem rémével akarják megalapozni. Egykor én is hittem a szovjet agresszió lehetőségében. Ha azonban az ember utána néz a dolgoknak, akkor egészen más háttérrel találja magát szemben« — mondotta.

Végül is éjjel fél 2-kor a kormány parlamenti többségére támaszkodva érvényesíteni tudta saját akaratát — aniint ez várható is volt. A szociáldemokraták ellenszavazatai- és a szabad demokraták tartózkodása mellett határozatot hoztak arról, hogy

diplomáciai utón elő kell készíteni a Kelet és Nyugat közötti tanácskozásokat.

E tárgyalások előfeltételéül azt szabták meg, hogy csak olyan megoldások kerülhetnek szóba, amelyek nem a status quo elismerésén, hanem a német megosztottság áthidalásán nyugodnak. A Rapacki-terv tárgyalási alapul vételéről szóló szociáldemo- rata indítványt elutasították, azt :a szociáldemokrata — szabaddemokrata javaslatpt pedig, hogy vegyék fel ;a diplomáciai kapcsolatokat Varsóval, a külügyi bizottság elé utalták.

Ezzel végétért a, bonni külügyi vita — mint a Kurier írja — »megegyezés és kibékülés nélkül«.. (MTI)*

Összeesküvés Bolíviában

La Paz (AP)

A bolíviai kormány közölte, hogy összeesküvést lepleztek le, amely a köztársasági elnök meggyilkolására és a kanmányhaitalom : átvételére irányul. Az összeesküvésben a rendőrség és a hadsereg egyes csoportjai, valamint polgári személyek! vettek részt-s egy személyt már meg is bíztak az elnök meggyilkolásával. A' politikái rendőrség szerint Clemente Inofuemtes tábornok volt az összeesküvés vezetője. A letartóztatottak közül egyesek, azt mondották, hogy szervezkedésük »kommunistaellenes mozgalom« volt, a hivatalos kormánylap szerint pedig „reakciós összeesküvésről’’ van szó.

FELHÍVÁS

Miskolc város és Borsod megye dolgozóihoz a Miskolci Nemzeti Színház ügyében

Több mint 100 esztendeje a nemzeti nyelv, a nemzeti gondolat erősítése érdekében az áldozatkészségből fakadó, tettekben kivirágzó hazafias buzgóság méltó hajlékot teremtett a miskolci színház számára. Az ország közadakozásból emelt első kőszínháza, — amely felemelő élmények nyújtásával járult hozzá a nemzeti kultúra fejlesztéséhez — betöltötte hivatását. S most átalakításával a korszerű, színpadtechnika követelményeinek megfelelő, kényelmesebb, biztonságosabb színház épül városunkban.

Az átalakítás időszakában a Miskolci Nemzeti Színház és a Déryné Kamaraszínház együttesének igen nehéz körülmények között kell teljesítenie fontos feladatát. Minden, városát és sok évtizedes színházát szerető miskolci dolgozó állandóan érzi a megfelelő színházépület hiányát. Mindannyiunk közös érdeke tehát, hogy az átalakítás mielőbb befejeződjék. A forradalmi munkás-paraszt kormány sokmillió forintos beruházást biztosított a színház javára, a

városi pártbizottság és a városi tanács messzemenő erőfeszítésekkel növeli az államtól kapott összeget. Mindemellett szükség van társadalmi hozzájárulásra is, hogy a következő színi évadban megnyílhassanak az újjávarázsolt színház kapui.

A már korábban megindított, de az ellenforradalmi események miatt visszavetett nemes gyűjtési mozgalmat folytatnunk kell. Az elmúlt hetekben tartott megbeszélések lelkes hangulata, az önkéntes felajánlások egész sora bizonyítja, hogy a város és a megye dolgozóiban meg is van erre a készség. Üzemek, vállalatok, intézmények a hiányzó nyersanyagok előteremtésével, munkával, a dolgozók téglajegyek megvásárlásával sietnek a szinház segítségére.

A széleskörű társadalmi bizottság egymillió forint megszerzését tűzte ki célul. Figyelembe véve Miskolc és a megye erőforrásait, fontos szerepét népgazdaságunk életében, dolgozóinak oly sokszor megmutatkozott szeretetét, hűségét szocialista hazánk iránt, — ez reális, megvalósítható céLj

Ezúton is felkérjük a város és a megye dolgozóit, az üzemek, vállalatok pártszervezeteit, szakszervezeti csoportjait, KISZ-szervezeteit, igazgatóit, munkás-paraszt és diáki!jóságunkat — támogassák a 'színház gyors felépítésére indított mozgalmat. Segítsék ezt elő anyaggal, mun-* kával, rendezvények jövedelmének felajánlásával, téglajegyek vásárlásával. Az Északmagyarország rendszeresen közli a mozgalom eredményeit, az adományozók névsorát. A színház művészei felkeresik és műsorukkal köszöntik az akcióban leg-1 szebb sikereket elért üzemeket, vállalatokat, iskolákat.

Váljék ez a mozgalom Miskolc és Borsod megye dolgozói igaz hazafias összefogásának újabb bizonyságává!

Kövessük színházteremtő elődeink szép példáját városunk és megyénk műveltségének gyarapítására, szocialista kultúránk erősítésére.

Magyar Szocialista Munkáspárt városi bizottsága,

Hazafias Népfront városi bizottsága* Városi tanács