Észak-Magyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-26 / 22. szám

2

eszarmagyarorszäl.

Vasárnap, 1958 januáftgti

d SZÁNTÓFÖLD - ÉS A FLASZTER

AZ ÉLET NYOMÁBAN

ros felé való forduláshoz erős lökő» erőt adtait...

Kétségtelenül igaz, volt egy időszak, amikor kedvezőtlennek látszott a mezőgazdaságiban dolgozni, a fiatá- lok nem találták meg számításukat, s miután városón eladdig soka nem látott és nem* tapasztalt lehetőségek nyíltak meg előttük, elég volt kóstolóba egy nap, ottragadtak és kötéllel sem lehetett volna őket haza- hű zni. (Mellékesen megjegyzendő, hogy a kialakult lakáshelyzet is nagymértékben, ennék a felduzzadásnak köszönhető.) Azok a fiatalok, akik falun maradtak, látták, hogy társaik levetik a csizmát, szebben öltözködnek, élményeket mesélnek, s két-három hónapos távoliét után is többet tudnak, jártasabbak mint ők. Nem beszélve arról, hogy maguk a »városi« fia.talok sokszor eltúlozták a valóságot, amazok irigységére fantasztikus, esetekét meséltek, s olyan új elképzeléseket, nyitottak meg előttük, amely szinte vonzotta őket, is a városba. S hát — ez az igazság* nem is csalatkoztak.

De itt ütközik ki a másik Kérdés, hogy a kulturális lehetőségektől eltekintve a falusi fiatalság ténylegesen többet kereshet a ' különböző üzemekben mint falun, illetve keresményéből egyik, vagy másik helyen milyen százalékot fordíthat magára? Hiszen a városban élő fiatalok keresetének egyrészét elviszi az albérleti szoba bére, az utazás, az- élelmezés, ruházkodás, stfeb.

U gyéves tapasztalat igazolja, hogy megyénk valamennyi termelőszövetkezetében több, mint 17 ezer forint jutott a zárszámadáskoi egy főre. Dé hatvan olyan termelőszövetkezetünk van, ahol ez a szám meghaladja a 30—35 ezer forintot. Ez persze átlagos számérték, s egyenként töbh olyan tsz-tag van, . aki még ettől is sokkal többet keresett. Számolják ki a fiatalok az anyagiakat tekintve részükre melyik kifizetődőbb? Kétségtelenül az utóbbi, A szocialista nagyüzemekben, de általában a mezőgazdaság minden ágiban a gépesítéssel és a gazdálkodás belter jesítésével egy időben szinte neim tapasztalt új lehetőségek nyílnak meg előttük, s nem utolsósorba^ lényegesen nagyobb anyagi jövedelemhez jutnak. Mindemellett figyelemreméltó az egyéb, háztáji gazdaságból eredő jövedelem is.

A gépesítéssel egyidőben nemcsak könnyebbé válik a mezőgazdasági munka, hanem egyúttal gyakorlottabb, tanultabb munkaerőt igényéi s ez azzal jár, hogy automatikusai, átnevelődik a falusi fiatalság, s. hogj ú Tymond j uk: »ipari lehetőségeik*

Diósgyőr

várja a kohásskonferettcint

A KOHÖ- ÉS GÉPIPARI MINISZTÉRIUM Vaskohászati Igazgatósága Weigl Ernőt, a Lenin Kohászati Művek főmé tall urgusá t kérte fel az első magyar kohászkonferencia megszervezésére. Mint ismeretes, a konferencia február 23 és március 2 között Diósgyőrben zajlik ie, mintegy s$áz állandó tanácskozó részvételével.

— A konferencián külföldiek is lesznek — informált bennünket Weigl Ernő —. A Szovjetunió részéről Alexander Mihajlovics Szamarán, a moszkvai metallurgiai kutatóintézet igazgatója, valamint Jergenyi Vasziljevics Abraszimov, a moszkvai Sztál acélkutató intézet osztályvezetője jelenik meg. Érdekesnek ígérkezik Szamarin professzornak, a második nemzetközi chikágói konferenciáról szóló előadása. A professzort ugyanis erre a konferenciára meghívták. Ä Német Demokratikus Köz-; társaságból dr. Karl Friedrich Lüde- mann, a freibergi egyetem prof esz- szora jön el a konferenciára és »Az oxigéné® acélgyártás gazdasági kérdései« címmel tart előadást. Rajtuk •kívül valószínűleg érkeznek vendégek a többi demokratikus országból iS.;

— Az első köhászkonferenc ián — folytatta Weigl Ernő — több neves magyar mérnök és vegyész vesz részt. Megemlíthetem többek között Énekes Sándort, a műszaki tudományok kandidátusát, Valkó. Márton Kos- suth-díjas mérnök-igazgatót, Simon Sándor docenst és Nagy Ferenc Kos- suth-díjas vegyészt.

— Várható-e nagyobb eredmény a konferenciától ?

— Sokat várunk tőle. Hiszen a legújabb acélgyártási eljárásokat tárgyaljuk meg, mint például: acélgyártás oxigéngázzal, a folyamatos öntés, vákuum iirózás, izotópok felhasználása, stb. Szó lesz ezenkívül a nyersanyagok előkészítésének legjobb módjairól, valamint a tűzálló anyagok minőségéről. Minderről gazdasági érdekeinkből fakadóan tárgyalunk. Sokat várunk a konferenciától az önköltség további csökkentését illetően, de szeretnék megtalálni annak a módját is, miként szorítkozhatnánk mind kevesebb importanyagra.

—r Ezek szerint sok vitára van kilátás?

— Reméljük. Minden téma után háromnegyedórá# vita következik.

Weigl Ernő végezetül még a következőket mondta:

— AZ ÜNNEPI MEGNYITÓBESZÉDET Csergő miniszter mondja. A beszéd) után Valkó Márton, a Lenin Kohászati Művek igazgatója »Fazola Henrid« emlékeimet adományoz a kohászatban kimagasló eredményt elért dolgozóknak.

OOO---------r-------rrt------U

jítókiállítós nyílik Borsodnádasdon

A Borsodnádasdi Lemezgyárban a

jövő hónapban nagyszabású újítókiállítás nyílik. ‘ Kiállításra kerülnek az elmúlt három év legjobb újításai. A nagyobb terjedelmű újításokról rpár készülnek a modellek és a fényképek. Megtekinthetők majd az újításokkal kapcsolatos különböző szakmai írások, szakvélemények, sajtócikkek S'tb,

Az idén átépítik a Lillafüred-Hollóstető közötti utqt

A Lillafüred-Hollóstető közötti megrongálódott utat az idén másfélmillió forintos költséggel átépítik. A négy és félkilométetes útszakaszt bitumenes b«hgerlésű burkolattal látják el. A munkákat a tavasszal kezdik meg és azt még a nyáron befejezik, .

> Íj an az úgy néha, hogy az ember akaratlanul is tanúja lesz valami1 " nek, olyat is meghall, ami kellemetlen, vagy amiről legszive1 sebben nem tudna.

A minap például egy baráti társaság Verődött össze véletlenül, —

1 kiszámíthatatlanul, nem emlékszem már, hogyan kezdődött, de valakinek örülni kellett, — erre pedig hál’ Istennek mindig kaphatók az emb$- ' rek. Nem volt ez mondom valamiféle különös, vagy akár jelentőségtelr jes összejövetel, — a véletlen sodort össze néhány ismerőst, — s a beszél-1 getés sem forgott más körül, mint arról: hogy vagy, hogy aludtál s ehhez hasonlók. Egyébként is nappal volt, -- téli délelőtt, olyan szomor- . kás, nyálkás idő, úgyhogy némi erőfeszítés is kellett ahhoz, hogy öröm , derüljön az arcokra, annyira keserű volt az idő odakünn. Mégis, mondom ! jól esett a meleg helyiségben eldiskurálni, nem panaszkodni, csak úgy , beszélgetni, heccelődni, egyszóval vidámnak lenni. Asszony nem volt a i társaságban, —- így hát fesztelenebbek is voltunk, néha a kelleténél is i jobban talán, dehát egyszer az életben ez is megengedhető. Azért i hangsúlyozom, hogy asszony nem volt a társaságban, — meri néhány

Í

órai térefere után egyszer csak lett, égyik barátunk felesége vihar- zott be az ajtón, meglepetésszerűen, váratlanul. Ki tudja miért, hiszen a jelenlévők egyilce sem nőgyűlölö, legtöbbje tisztes hazasember, nem i összebeszélni, de megjegyzést tenni sem volt ideje egyikünknek sem, s I mégis: az asszony láttán valahogyan a téli táj hangulata rajzolódott a.

I jelenlévők arcára. Mint a későbbiek folyamán kiderül, nem is qlapta* i Iqnul.

1 A történethez tartozik, hogy a jelenlévők egy munkahelyen dol- 1 goznak valamennyien, jelén voltak a, vállalat vezetői is, még a későn.

1 érkező asszonyka is itt dolgozik — így különösen érthető, ha. egyéni pro- ' blémákról is fesztelenebbül beszélgettünk. Most azonban az asszonyé 1 lett a szó. Pár pillanat alatt összezördült a férjével, hogy miről, pon- 1 tosan már nem tudom visszaidézni, — ha jói emlékszem, az elkészült f epédről volt szó, ami néhányszor kihűlt már, miközben a család férj- é uramra várakozott.

> Nem sokkal későbben az asszonyka hivatalosan is panaszt tett a > vállalat vezetőinek.

r A hely, az idő nem volt alkalmas talán a kényes ügy vitatására,

f ^rJr — többen arra hivatkoztak, hogy sürgős dolguk akadt, — fogr ták a kalapjukat és diszkréten távoztak, — mások csöndben félrehúzod- r tak, s csak messziről szemlélték az inclulatos szócsatát, míg mások őzt ? bizonygatták, hogy ezt az ügyet nem lehet megtárgyalni, családi pró- f bléma, kinek mi köze hozzá?

f Az aszonyica pedig — szinte ügyet sem vetve a körülötte zajló t életre, — egyfolytában eldarálta, ami a szívét fájdítja hónapok, vagy i talán már évek óta: a férje gorom.ba lett, senki sem tudja megmondani k miért, de ivásnak adta a fejét, — haza Is csak úgy jár, mint a gólyák, i vapy fecskék szoktak, — jól keres, —- háromezer körül havonta, de ab- f ból a feleség semmit nem lát, — a pénz elúszik valami titokzatos cső.- i tornán. Bár munkaideje csak délután négytől este tízig tart, kora reg- * gél útilapút köt a saját talpára, megjátssza a kámfort, s még jobb eset,

) ha fel-feltűnik ázott alakja a Széchenyi utcán, amint éppen pendlizik > két kávéház között...

* J~\Öbbent csend terpeszkedett egyszerre a tágas szoba falai közé,

1 ^ talán q lelkiismeretfurdalás döbbent csendje, talán az asszonyi

' szív, ily kemény, elkeseredett, őszinte sajgásától, s talán attól a felismeréstől, hogy ezt mindnyájan így tudtuk, való igaz itt minden szó, csak a barátság kötötte eddig is gúzsba szándékunkat barátunk meg- 1 dorgálására.

' A fonák helyzet cselekvésre szólította az igazgatót, ottj qzonnyom- ban kerekasztal konferenciát rendezett és sok-sok év küzdelmes tapas?.- ' talatai alapján emberi tanácsokat igyekezett adni süllyedő barátunknak | és feleségének, hogy ismét vízre találjon házasságuk valamikor bolpog, most szinte-szinte zátonyra futó hajója, —■ csak valahogyan, —- jó szán*

( dékq. ellenére is félrebic$aklottqk érvei. A ^tettes”, — megvádolt bqrá-*

• *ur}^’ sájnof, a saját igqzfyt bizony gáttá, egyszerű és elfogadhatatlan ér-* i veket kiabált, — hogy ez az ő magánügye, ehhez senkinek semmi kijzc,

, mégha hetvenszer igazgató is valaki, az igazgató meg azzal kontrái-* J zott, hoy férj és feleség, mindketten a vállalat dolgozói, — életük ilyet f mederben tehát tovább nem mehet, ez a zilált élet rossz munkájuk szii*

\ loanyjq.

i Mennyire igaz, — a zilált családi otthon foltot hagy a dolgozd

\ munkáján is kétségtelen, — de a kérd.és mégsem ilyen egyszerű. Az ér* vek forgatagában barátunk odáig jutott, hogy a legegyszerűbb és leg* • veszélyesebb lapot is kijátszotta, meglehetősen gorombán: — Ha nem f tetszik, adják ki a. munkakönyuemet!

f A* emberi indulat, a hevy.lt vita közben természetes és ké?enf fekvő lenne barátunk elhamarkodott kívánságát teljesíteni, amit. aztán r sírva-siratón bánt volna egy örök életre. De szerencsére nem ez történt. # Újabb és újabb érvek, születtek, emberiek, barátiak, — ha nem is meg- f győzőek. Nemcsak az érvelőkön múlott, hogy egyelőre hasztalan.

J/an-e hát joga bárkinek is ebbe az ügybe beleszólnia? Felelő- sek vagyunk-e érte valamennyien? A csalód q mi társadalmunk I kis miniatűrje, egyik alapja is, —• a családi béke, az otthon melege,

( két ember harmonikus közössége egyik kiindulási pontja az egész társadalom gondtalan boldogságának. Ez az ember a semmiből indult élete nehéz útjára, saját ereje, munkája, — meg a. történelem tette emberré, — jó munkás, jól keres, életkörülményei megváltoztak, — s mégis, még- 11 is sok maradt rajta., abból a régi világból, amelyben született, amelyet (i ő is megvet, amelynek elsöprésében a. maga módján tevékenykedett, — |is amelynek réme itt settenkedik sokszor akaratlan az ő tetteiben. i> A gondolkodása, a lelke nem változott meg egészen, — s ebben a , i mi felelősségünk, — mert mindezt tudtuk róla. Pedig az elnézés, a rosz- 11 szül értelmezett humanitás is szakadékba vezet, az Önfejűség, a ma- •1 kacsság, a modortalanság, az ital kegyetlen árkába, amelynek mérges 11 fullánkjai napi életünk megrontóivá válhatnak.

11 ^ Léket kapott a kis családi hajó, s már-már süllyedőben van. Mi i láttuk őt, de elfelejtettünk tükröt tartani elébe, hogy megláthassa ön- i magát. Mi voltunk‘ a gyengék, — nem voltunk hát igaz barátai.

( ^ Ott, a félresikerült érvek forgatagában szóba sem került sajnos

i a könyv, az újság, qg önművelés gondolata, amelytől barátunk úgy\ el- 11 szokott, s amiben mi is segítettük. Igen, segítettük, mert ha egyszer,

11 &gy délelőtt véletlenül otthon maradt., heccéltük, hogy állandóan az asz•* ,1 szony szoknyája mellett ül. S kinevettük azt a férfit, aki azzal dicseke- i > hogy otthon fát vágott. Pedig ez is feladat: az otthont otthonná,

11 meleggé varázsolni, hogy a kis család érezze: velük él, értük él az em-> ,i bér, s éppen ezzel is a társadalomért. S ez nem nevetség, bármily fúr- , csán is hangozhat az élső pillanatra: ez is férfi munka, sőt talán csak , férfi munka.

P Szerencsére elmúltak már azok az idők, amikor egy-férfi a féle- i * ségét feleslegemnek becézhette, s aki ezt még ma sem tudja:

i» fogjam hozzá, hiszen van még tanulni valója.

1 A szocialista állam további erősítésében még sok, nehéz munka 1 ^ vár mindannyiunkra, ezek között is a legszebb: az emberi lelkeket szo- \ cialistává. tenni. Ez talán a legnehezebb, de erről egy pillanatra sem \ felejtkezhetünk el. Csqk az maradhat bennünk, ami a szocialista gondol- \ kodásű embert többek között teszi: a műveltség, becsület, dolgozó tqr*

1

W saink és házastársunk megbecsülése. Művelttét nemes' gondolkozásává, emberségessé tenni embereket az érettebbek feladata. Szívós munka vár mindannyiunkra, olyan munka, amit nem is olyan régen úgy hívtunk, hogy aprómunka, — s amelynek gyakorlását néhány an szinte-szinte elfelejtettük!

Ne búvárok legyünk tehát csupán, — akik a kis családok elsüllyedt hajójának romjait keressük, -r- s az összecsapódó hullámok fölött kß- sergünk, hanem a kis szürke csónakokból építsünk nagy, büszke hajókat fTte-k, a gondolatok kavarogtak a fejemben, — amikor a me?bpn- ^ tott társaság akaratlanul is szétszéledt, s q Széchenyi u*cán bql- lagvq megláttam barátomat, amint sapka nélkül, szélcibálta hajjal, reszketve álldogált a latyakos' utcasarkon, s merengő* bánatos szemmel bér múlt sírdogáiő asszonya után.

Hitem szerint még nem elveszett emb#r.

. f~- 'iI

viszonylag ugyanazok lesznek mint {

városon; <

Az a baj azonban, hogy fiatalsá- , gunk nem ismeri eléggé ezeket a le- , hetőségeket, különböző szervezési , hibákból eredően a helyi vezető szer- , vek nem tájékoztatják őket és éppen < ezért a fiatalság nagyvésze ma meg , nem látja elég világosan, hogy a , mezőgazdaságban is. milyen nagy- , mértékben lehet ü nemesíteni. Aztj- kon a helyeken, ahol, ez megtörtént, > önszántából tor viasza a fiatalság. Egyebek közt éz tapasztalható Kar-: ■ csán, gzentistvánban és" Szikszón it>- Az a tény, hogy a gépesítés haza- vitté a fiatalokat. — mindenben igazolja feltevésünket.

T ovábbra is. megoldatlan problé- ■ ma még azonban a sarkalatos pont: a falu kulturális, lehetőségeinek megteremtése, a jelenlegi lehetőségek kiaknázása- Mindaddig ne- hé? 'Jésa* s ez érthető -*=• a fiatalságot á földhöz visszavinni, amíg mindenütt meg nem találják, s fel nem használják a megfelelő művelődési, szórakozási lehetőséget. Amíg falun t—- különösen az idősebb nemzedék ellenségesen viselkedik a fia- 1 talok iránt, ha fényes cipőt húznak, 1 s a lovasszekér helyett inkább a ' traktorra vágynak, a nehéz nyári 1 rpunka, a kézi aratás helyett kom- 1 bójnról szeretnének integetni. Mind 1 erre ma már megvannak a lehetősé- ' gek, és a mezőgazdaság szocialista 1 átszervezésével ez a cél, de ezzel egyidejűleg pillanatig sem szabad megfeledkeznünk a. kulturális lehetőség megteremtéséről, amély nem merülhet ki abban, hogy esetenként bálokat rendeznek a fiataloknak, vagy éppen maguk a fiatalok rendezik. Esetleg futballoznának is, de nincs felszerelésük.

Ezek persze elemi dolgok, de igen lényegesek! Sokhelyütt a meglévő , adottságokat se használják ki rend- , szeresen: fűtetlehül, üresen állnak: i a kultűrházak és más híján a kocs- ■ mában, állnak meg a fiatalok, — holott szívesebben ülnének moziban, vagy rendeznének akár maguk is színielőadást: esetlen olvasnának egy jólfutött könyvtárban, vagy tánc- zenére táncolnának a kultúrházban.

|UI indez nem elérhetetlen cél, s

1 ' - pem igényel különösebb anyagi befektetést, ^melyet termelődével- kezeteink el ne bírnának. Ehhez csak hoZzá kell kezdeni, a? utat kell megtalálnunk a fiatalok szivéhez és • foglalkozni kell velük. Lesznek, akik továbbra is a flasztert választják, de még többen lesznek, akik visszatérnek az ősi jusshoz. g földhöz.

ÖNODVARI MIKLÓS

A

z elmúlt évtized alatt, de különösein az utóbbi években igen sok fiatal, nő és férfi elhagyta faluját. Csaknem valamennyien városban — iskolákban, intézetekben tanulnak. Különböző vállalatoknál, gyárakban, üzemekben dolgoznak, vágy kisebb százalékban a bányáknál keresik kényerüket.

Hozzávetőleges statisztika szerint az üzemi fiatalság égy harmadát — de vannak . olyan vállalatok, ahol több mint a felét faluról jött fiatalok képezik, akik már a városban laknak és csupán rokoni kapcsolat köti össze őket a faluval, vagy — részben — bejárnak.

Azonban kevés kivétellel valamennyi fiatalnak az a szándéka, hogy városban telepedjen le. Miskolcot, vagy megyénk más városát vú- . lasztottak végleges lakóhelyül és ebben csupán a jelenlegi nehéz lakás- viszonyok akadályozzák. őket. A bejáró fiatalok jelenleg átmeneti életet élnek a város és a falu között. A távollakók szabadidejük nagyrészét utazással töltik el és éppen ezért — esetenként —, ha odahaza is megfelelő elhelyezkedési lehetőséghez jutnak, visszatérnek a faluba. Nem 1 valószínű ez azonban azoknál a fiataloknál, akik »városi emberek« lettek: lakásuk van, családot alapítottak és nem utolsósorban — jó kereseti lehetőséggel bírnak.

Az elmúlt hetekben tíz fiatalt kérdeztem meg, különböző intézményeknél. Tíz közül nyolc hallani sem akart arról, hogy mégegyszer falura visszatérjen, kettő pedig családi okoknál fogva szándékozik hazamenni. De nekik is az a tervük, hogy idővel visszatérnek a városba, ahol — idézem őket: »Nagyobbak a szórakozási lehetőségek: szebben lehet öltözködni és nem szólják meg érte, ha nyakkendőt köt és elegánsan viselkedik. Falun ezt affek tatásnak nevezik, s ha csizma helyett • gumitalpú cipőt húz, akkor kinézik, s azt mondják: — nem való az ide, csak a városi ílaszterra <..«

I gy van-e ez, s ha így van, miért ■ van így? Mely okok játszottak közre, hogy falusi fiatalságunk egysége megbomlott és elhagyva az ősi földet, felrúgva inatlan törvényeket — a szó szoros értelmében a városba menekülnek! A kérdés megoldása és tisztázása égetően fontos, hiszen ha így tartunk — hovatovább: művelő nélkül marad a föld;

A sarkalatos pont, a fiatalság helyzete: a megnövekedett anyagi, szórakozási és kulturális igények, amelyet a falu ma még nem tud kielégíteni. A fiatalságot a duzza életerő, a szüntelen felfelé való te rekvés — haladni-vá gyáa ismert és ismeretlen területek felé — jellemzi. Értiliető és megmagyarázható, hogy városba mennek, ahol mindazt megtalálják,' amely növekvő igényeit kielégíti: nyakkendőt köthetnek, gumitalpú cipőben járnak, moziban, színháziban, hangversenyeken szórakoznak, kinek, kinek milyen az érdeklődési köre: szialkkörökben dolgoznak és közülük eddig nem egy — nagyszerű újítást, vagy éppen szabadalmat jelentett be, s végül, de nem utolsósorban anyagilag is jobban járnak.

De jobban járnák-e, valóban többet kereshet-e egy falusi fiatal városon, mint odahaza, akár egyéni gazdaságban, de különösen a szocialista nagyüzemekben: állami gazdaságban, termelőszövetkezetben, vagy a gépállomáson?

Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk: mely erők játszottak közre, hogy a falusi fiatalság a város felé fordult^

LJ iszen ma már a termelőszövet- • ■ kezetekben, s más nagyüze-' Klekben is szinte korlátlan lehetőségek nyílnak. Volt azonban egy időszak, amikor nem tapasztalhatták ezt a fiatalok. Bár — amikor az első termelőszövetkezetek alakultak, érdeklődve fordultak feléjük: megsejtették a haladást, új lehetőségedet láttak, vonzotta őket a gép és mindenekelőtt az új eszme, amely a közös gazdálkodással jár. Ez így is volt. Azonban csakhamar számtalan termelőszövetkezetünkben, állami gazdaságban különböző szervezési hibákból nem törődtek kellőképpen a ■ fiatalság nevelésével, törekvéseinek megvalósításával, kulturális igényeinek kielégítésével, míg ugyanajkkor az iparban szinte soha nem látott perspektíva nyílt meg előttük. Érthető tehát, ha a falusi fiatalok is az ipar felé fordultaik, s még azok nagyrésze is elhagyta a termelőszövetkér zetet, akik mar beléptek. Céltalannak látták, hogy az őseitől örököl! jusson, a földön gazdálkodjanak. Aztán az ellenséges hírverés is közrejátszott ebben. S az ideológiailag fejletlen, tapasztalatlan fiatalságot nem I»it nehéz eltéríteni — különösen aikkor, hogy ebben az ismert szervezési hibák is közrejátszottak, s a vá