Észak-Magyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-24 / 20. szám
„Teljes egyetértésben66 ADENAUER KANCELLÁR MEGKÜLDTE VÁLASZÁT Bulganyin december 10-i üzenetére. A nyugat- német revans-politika legfőbb képviselője ez alkalommal is hitet tett amellett, hogy továbbra is a Dulles- féle agresszív irányzatot követi. A válaszlevél bevezető része — szokás szerint — üdvözli a szovjet ’kormány lépéseit, mivel a Szovjetunió hajlandó minden lehetőt megtenni a két állam közeledése és kölcsönös megértése, valamint a feszültség enyhítése és a béke fennmaradása érdekében. A nyugatnémet kancellár álszent módjára még azt is kijelenti, hogy szövetségi kormányt komoly óhaj hatja át a célok elérésének elősegítésére”. Azonban Adenauer békeszólamai és tettei között óriási szakadék tátong. A nyugatnémet kancellár mostani „hitvallása” minden másra alkalmas, csak egyedül a nemzetközi feszültség csökkentésére nem. A bonni kormány feje a válaszlevélben többek között azt fejtegeti, hogy a NATO olyan szervezet, amely a békét hivatott megszilárdítani. Milyen naív diplomáciai fogás. Vajon a béke megszilárdítását segíti elő, amikor a nyugatnémet halálgyá- rosotk és harmincegy volt hitlerista tábornok a NATO-n belül készülnek egy új agresszióra. Lehet-e békés jellegűnek felfogni azt a tényt, hogy a minap a nyugatnémet, olasz és a francia hadügyminiszter a három ország atomfegyver-kezesének összehangolásáról és meggyorsításáról tárgyait. Furcsa nézetek. Csak az a jó, hogy az emberiség már nem ül fel az effajta jelszavaknak. ADENAUER VÁLASZÁBAN megismétli azokat a javaslatokat, amelyeket Eisenhower elnök Bulganyin- hoz intézett levelében vetett fel. Majd kijelenti, hogy a nyugatnémet kormány teljes egészében egyetért az amerikai javaslatokat. Tehát elutasítja az atomfegyvermentes európai övezet tervét és azokat a konstruktív szovjet javaslatokat, amelyek a Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság egységének helyreállítására vonatkoznak. Adenauer multheti rádióbeszéde és a Bulganyinnak küldött válaszlevél között nincs lényeges eltérés. Csupán nüanszbeli különbséget fedezhetünk fel Éspedig: a múlt héten durva hangnemben, nem a diplomácia nyelvén mondta el véleményét a szovjet javasatokról. Móst pedig finoman, „mulatós csomagolásban” adta a világ tudtára a német kormány állásfoglalását. Adenauer válasza távolról sem tükrözi a német kormány békeszere- tö politikáját, azt a szándékot, hogy .a nyugatnémet vezetők komolyan törekednének egy általános enyhülési folyamat megindítására. Hanem ennek ellenkezőjét tapasztaljuk. Az amerikai vezetőkkel teljes egyetértésben szövik háborús terveiket. A Nyugat-Németországban működő fasiszta1 szervezetek vezetői már kidolgozták azokat a terveket, amelyek szerint az ország területén atom- és rakétatámaszpontokat kell létesíteni, hogy „életteret” biztosíthassanak és hogy Európát „német vezetés” alatt »egyesíthessék”. VESZÉLYES TERVEK EZEK az egész emberiségre nézve. Különösen a jelenlegi helyzetben, amikor a német militaristákat atom- és rakéta- fegyverekkel látják el. A Trud írja az uráli és diósgyőri kohászok versenyéről A multévben * Szverdlovszkban; megtartott összszövetségi acélgyártó konferencián a diósgyőri Lenin Kohászati Művek képviseletében részt- vett Weigl Ernő, a diósgyőri kohászat főmetallurgusa is. A nyizsnyij-tagilí acélkombinát dolgozói akkor felajánlották a diósgyőrieknek, hogy indítsanak a két kohászati üzem között versenyt. A diósgyőriek még a multév őszén termelési tanácskozásokon beszélték meg a versenykihívást s a nagyolvasztómű, martinüzem, hengerművek és kovácsolóüzemek közötti verseny feltételeit elküldték a nyizsnyij- tagili kohászoknak. A versenyfeltételek a gazdaságos termelés fokozott megvalósítását szemelőtt tartva — a többi között — például a nagyolvasztóműnél a fajlagos koksz fel- használását, a martinüzemnél a kalória csökkentését tűzte ki célul. A szovjet szakszervezetek központi lapja, a Trud január 7-iki számának első oldalán foglalkozik a nyizs- nyij-tagiliak és diósgyőriek versenyével. A cikk — a többi között — ezt írja: l. Országos Vasutas Amatőr Fényképkiállít ás Miskolcon 1958 FEBRUAR 1—10-IG Miskol- .con a vasutas dolgozók „Erkel Ferenc” kultúrotthonában rendezzük meg a vasutas dolgozók legjobb munkáiból az I. Országos Vasutas Amatőr Fényképkiállítást. Szakszervezeteink kultúmevelési tevékenysége évről-évre bővül, erősödik és terebélyesedik. Szakszervezetünk kulturális munkájának harmadéves szülöttei, a működő fotószakkörök. Három esztendeje, hogy felkarolta szakszervezetünk az amatőr fényképezést. Ezzel lehetővé vált, hogy kultúrottho- nainkban és létesítményeinkben a szakszervezeti bizottságok felügyelete mellett segédmunkások, mérnökök, pályamunkások, mozdonyvezetők és forgalmisták a fényképezés mesterségét szórakozásként sajátítsák el, közös erőfeszítéssel gyarapítsák szaktudásukat Amíg a múltban csak a’tisztviselők és műszaki beosztásban dolgozó vasutasok közül kerültek ki a kisszámú fotóamatőrök. addig az elmúlt 4—5 esztendő alatt a vasutas dolgozók minden rétege között elterjedt a fényképezés. Többszáz pályamunkás, vonatfékező és niás beosztásban munkálkodó dolgozó szorgoskodik az országban, akinek jó barátja, kedves utitársa lett a fényképezőgép, s elsajátított tudománya a fotóművészet Az idén első alkalommal szervezte meg szakszervezetünk a fotóamatőrök legjobb munkáiból a kiállítást. A kiállításra kerülő 140 legjobb felvétel és gondosan kidolgozott kép sokoldalúan igazolja dolgozóinknak a hazai táj- és a munka iránti szeretekét A képek változatos témája, jó számvetés amatő- reink táj- és műemlékismeretéről. Ez azt bizonyítja, hogy lakóhelyükön kívül, az ország távolabbi területeit is felkeresik szabad idejükben, s az ilyen alkalommal felfedezett szépségeket fotószórakozásuk útján teszi közkinccsé. Büszkesége a vasutas amatőr mozgalomnak, hogy fiatal kora ellenére, soraiban már számosán vannak, akik hazai és nemzetközi kiállításon elismerést szereztek. Ott találjuk a kiállításon a miskolci Dabóczy Gyula és Kalló Barnabás munkáit is. AZZAL A GONDOLATTAL és tudatos szándékkal szerveztük meg Miskolcon a kiállítást, hogy minél több dolgozó ismerkedjen meg működő amatőrjeink eddigi munkásságával s váljon lelkes követőjévé amaitőreinknek. Mihálovits Ervin, Vasutasok Szakszervezete t. b. munkatársa,-----------oOo-----------■ — A Frankfurter Rundschau közli, hogy 1959 folyamán minden valószínűség szerint fegyverkezési adót vetnek ki Nyugat-Németországban. Mint ismeretes, a tavaly szeptemberi parlamenti választások előtt Adenauer az adók általános csökkentését ígérte, AZ IDŐJÁRÁSI TAPASZTALAITOKNAK a gazdasági munkák végzésénél nagy jelentőségük van. Ezeket és a gazdaságban végzendő munkák sorrendjét inár a középkortól kezdve kétsoros versikékbe foglalták, s ezt vették át később a naptárak szerkesztői és az akkori szokás szerint jelesebb ünnepnapokhoz és szentek emléknapjaihoz kapcsolták. A versikék sokszor tényleges tapasztalattal vagy tréfás változatban a nép között is elterjedtek. Minthogy a parasztság olvasmánya évszázadokon keresztül többnyire csak a naptár volt, ezekbe jegyezték be a családi adatokat, s talán éppen a versek hatására az akkori időjárást is. A „Miskoltzi Nemzeti Kalendárium” 1818. és 1819. esztendőre szóló kiadásában is följegyzett néhány érdekes adatot egykori tulajdonosa. Január 22-e, Vince, a szőlők egykori védszentje és a gazdák szerint: „Ha megcsordul Vince — Tele lesz a pincér Ekkor: „Sz. Vintze napjßn mindég hó esett és nem fénylett. Á Bor termés középszerűnél valamivel kevesebb és dlábbvaló lett” 25-én: „Sz. Pál napján szép tiszta s napfényes idő volt. Lett is hála Istennek elég bő aratás” Február 2-án: „Gyertya szentelő igen keveset fénylett, többnyire egész nap homályos vólt és már így nagy hideg nem igen lesz több. És nem is lett.” Február 22-én: „Üszögös Szent Péter napjára virradóan igen meglágyulván az idő, nagy olvadás vólt és így a köz mondás szerint ezidén hamar ki kellett tavaszodul, nem is maradt későre a ki tavaszodás ” A fagyosszentek után Orbán napja (május 25) az utolsó hidegjósló nap, s az egykori feljegyző szerint: „Ugyanezen napon úgy mint Orbán napján híves esős idő vólt, mely- bül a közvélekedés szerint azt lehet jövendölni, hogy nem lesz jó Bor az idén,” Hogy aztán milyen volt a bor és az időjárás, azt nem tudjuk, mert már nem jegyezte fel senki, de a jóslatok — gondolom — sokszor beváltak úgy, mint a meteorológiai jeB. F. leütések. »Nemrégen levél érkezett Miskolcról. Magyarországi barátaink közölték, hogy elfogadjak az uráliak versenykihívását és kidolgozták a szocialista verseny feltételeit 1958. évre. A tagiliak Magyarországra küldött válaszukban a következőket írják: »A gazdasági együttműködés és kölcsönös megsegítés mellett, amely már létrejött a mi országaink között, a szocialista verseny fejlődése az egyes üzemek között erős lökést fog adni a szocialista gazdasági ágak fejlődésében.« »Az uráli kohászok versenye a magyarokká] megkezdődött. Az új esztendő első napjaiban a tagiliak nagy lendülettel dolgoztak; az olvasztárok, acélgyártók, hengerészek már többszáz tonnát gyártottak terven felül« fejeződik be a Trud cikke. A diósgyőriek is biztató eredményekről számolhatnak be versenytársaiknak. Az új év első hónapjának húsz napja alatt a kohók olvasztárai például több mint 1400 tonna nyersvasat csapoltak terven felüL A gazdaságosság terén is vannak már eredményeik: egy tonna ferro- mangán gyártásához például január első felében — a tavalyihoz képest —* több mint kétszáz kilogrammal kevesebb kokszot fogyasztottak. A martinüzem dolgozói is csökkentetté}? január első felében az egy tonna acél előállításához a felhasznált kalóriát; A hengerművek dolgozói pedig január húsz napja alatt mintegy ezer tonna acéllal hengereltek többet, mint amennyit tervük előír. A diósgyőri kohászok az eddigieknél is jobb eredményekre törekednek, ezt bizonyítja az utóbbi napokban több üzemben elért csúcseredmény és a nyizsnyij-tagiliaknak méltó versenytársaik akarnak lenni.-oooTalajforgató gépeket kér Hegyalja Sátoraljaújhelyen és EMBEREMLÉKEZET ÓTA nem volt olyan jó szüret Tokaj hegyalján, mint az elmúlt őszön, mikor meny- nyiség és minőség tekintetében egyaránt kitűnő must került a hegyoldalakba vágott sziklapincékbe. Megnövekedett hát a kedv és érdeklődés a szőlő iránt. Bizonysága ennek az is, hogy bár a hivatalos hatóságok eredetileg mindössze 250 holdnyi parlag újratelepítését vették tervbe az új gazdasági évben, a szőlősgazdák jelentkezése alapján előreláthatólag 450 hóidba kerül ténylegesen jóféle furmint és hárslevelű. ■— Ebből már 1957 őszén és telén szerették volna elvégezni a gazdák a talajforgatást — tájékoztat bennünket Panka Gyula járási ag- ronómus —, sajnos azonban eddig csak az olaszliszkaiaknak sikerült negyven és az újhelyieknek hét holdat felrigolíroztatni. — Ez bizony nem sok. Mi az oka az elmaradásnak? — A baj az. hogy Tokajhegyalja gépállomásain nincs elég sztalinyec. Ugyanis csak Szerencsen és Sátoraljaújhelyen van egy-egy használható gép, több sehol. Ez pedig különösen, ha figyelembe vesszük, hogy egy gép naponta legfeljebb három holdon tudja elvégezni a talajforgatást, ennek a nagymúltú borvidéknek édesikevés. — Tettek-e valhmit újabb gépek beállítása érdekében a mezőgazdasági osztályok Szerencsen? — Minden lehető lépést megtettünk, hónapok óta sürgetjük újabb sztálinyecek munkábaállítását, de eddig eredménytelenül. A megyei mezőgazdasági osztály nem tudott eddig elérni semmit a helyzet megjavítása érdekében. Legutóbb a Szerencsen tartott szőlészeti értekezletről újabb felterjesztést küldtünk a Földművelésügyi Minisztériumba, s kértük, hogy olyan vj déliről irányítsanak hozzánk sztalinyeceket, ahol azokat nem tudják kellőképpen kihasználni. Különben félő, hogy a talajforgató gépek hiánya miatt bosz- szantóan meglassulnak az egyébként nagy kedvvel és szép eredménnyel folyó rekonstrukciós munkálatok. Mert nagy különbség van a kézi erővel és a géppel történő talaj forgatás között, eltekintve attól, hogy az előbbi 14—15 ezer forintba, az utóbbi pedig mindössze 2400 forintba kerül. Magunk is sajnálattal értesültünk Tokajhegyalja problémájáról és úgy gondoljuk, hogy a szőlőtelepítés kérdése nemcsak ennek a híres vidéknek, hanem az egész országnak is fontos ügye. Éppen ezért a munkálatok ütemének semmiképpen nem szabad lassulnia. Hiszen a magyar népgazdaságnak roppant nagy érdekei fűződnek ahhoz, hogy Hegyalja nagy múltú szőlőkultúrája ismét úgy felvirágozzék, hogy Tokaj aranyló nektárja újra elfoglalhassa helyét a világ legrangosabb borai között.-oooSzerkesztői üzenetek Samu Gyula Putnok, Hunyadi u. Mint ismeretes az ellenforradalom előtt is, de azóta még inkább elektromos anyagokban nehézségek vannak. Bizony előfordul, hogy a kívánt időre a vállalat nem tudja a villanyórát, illetve vezetőket biztosítani. Egy kis türelem, egy kis megértés. De ha igazságtalanságot lát, forduljon az Eszakmagyarországi Ar&mszolgai-: tató Vállalathoz és ott kérjen orvoslást. Pásztor Sándorné Mád, Somogyi Béla u. Panaszával kapcsolatban javasoljuk, hogy forduljon a járási tanács elnökségéhez, ahol orvoslásra talál. Román Károly Kazincbarcika, Május 1. utca 2. Nálunk minden dolgozónak jár fizetett; szabadság, aki megszakítás nélkül alkalmazásban van. illetve jogfolytonossággal lép át egyik vállalattól a másikba. Amennyiben a legeltetési bizottság elnöke nem hajlandó a szabadságot biztosítani, a városi tanács illetékes osztályához (mezőgazdasági osztály) forduljon felvilágosításért. Lcnárd István Miskolc-Tapolca, Anna étterem. írását ezideig nem kaptuk m«g. Pintér János Miskolc. Mi is azonos véleményen vagyunk a lakáséi osztás ú;j formájáról. Reméljük, ezzel kiküszöbölődik a „protekció". Sajnos ez még minőig nem szünteti meg azt a nehézséget, amellyel küzdünk, — a lakáshiányt. Misány György Kazincbarcika. Borsodi Hőerőmű. Levelét megkaptuk. Köszönjük. Felhasználjuk. Borítékot küldeni fogunk. Jelenleg készítés alatt van. Kovács Gyula Szikszó, Árpád u. 15. Az Ügyben segítséget nem tudunk adni. Kizárólag a helyi tanácstól függ, hogyan ossva el a rendelkezésére álló lakást. Tudjuk, hpgy fájdalmas azoknak a sor' akik olyan körülmények között cinek, mint önök. Ha igazságtalanságot lát a községi tanács munkájában, forduljon a Járási tanácshoz. Balajti László. Jula „Karácsonyi történetét" nem közöltük. Témája igen jó. Irodalmilag azonban nem érte el a közölhetőség színvonalát. Lengyel Ferenc Nagyltinizs. Elnézését kérjük, hogy levelére későn, válaszolunk. Nagyon örülünk, hogy a pár.fcegység létrejött és nap r ól-nap ja új sikereket érnek el. Fegyvernek! Lajos tanácstag. Kisgyor. A szilveszteri ünnepségről készült tudósítása megkésett, elvesztette aktualitását. Nagyon örülünk, hogy a tanács és a dolgozók közötti kapcsolat jó. Bakondi Antal Hámor. Losonc! u. 12. Abban az esetben igényt tarthatna igazolványra, ha a Lenin kohászatból vonult volna be kalóriának. Nem azonos az SZTK és az utazási kedvezmény jogfolytonossága. Boldizsár Ferenc Miskolc. Ledolgozott munkaideje után jár a fizetett szabadság. A vállalat követte el a hibát, hogy nem folyósította. Beké Tárná*; Fulökércs. Állatni Intézetekbe csak a tanév kezdetén lehet tanulónak menni. Évközben nem. Kisiparoshoz évközben is. Érdeklődje meg a KIOSZ megyei titkárságánál, van-e tanu- ióf el vétel. Pataki Jenő Végardó. Lugkövet forgalomba hozni nem lehet, mert emberi életre veszélyes, sok gyermek esett már áldozatául. Intézkedés történt — a Vegyianyag Nagykereskedelmi vállalat közölte — „Falu-szappanfőző’* címmel korlátlan mennyiségben kapható az a vegyszer, ami ' pótolja a kiekövet a szappanfőzésbe*. Az Állami Biztosító és a mezőgazdaság A PARASZTEMBER évszázadokon keresztül munkában és rettegésben töltötte éleiét. I&unkában: az életért, a kenyérért, és rettegésben «munkája eredményéért, amelyet a nap minden órájában számtalan veszély fenyegetett. Tűz és jég, árvíz és aszály pusztította él egész évi munkája gyümölcsét: a termést; betegségeik, járványok tizedelték meg óBatáEományát, A tehetetlen gazda védekezett, ahogy, tudott: babonákkal óvta földjeit, á templomtoronyban félreverte a •, harangot, ágyúval lövöldözte az eget, mégis évente sokezer paraszt- család kenyere vált az elemek martalékává, amíg végül rájöttek, hogy r- különösen babonáikkal — semmire Be mennek, nem szelídíthetik meg a természet vad, pusztító erőit. Ma már megyénk területén is sokezer termelő van, alki nyugodtan dolgozhat, nem kell az időjárás szeszélyeitől rettegnie. Bár a természeti csalásokat ma sem tudjuk elhárítani, az általuk okozott kárt azonban minimálisra csökkenti a bizto- . tótáss. Az Állami Báztosító Borsod megyei Igazgatóságának kimutatásait lapozgatva, megtudjuk, hogy az elmúlt évben, több mint mégy és félezer szocialista mezőgazdasági nagyüzemnek és effvéni termelőnek 7 millió 300 ezer forintot fizettek ki kártérítés fejében. • Ennek a nagy összegű (kárnak legnagyobb része jégverés, tűz, vihar következménye. ■ A mezőgazdasági nagyüzemek közül a termelőszövetkezeteket 400 esetben sújtotta természeti csapás, amelynek edlenértékeként másfélmillió formtot kaptak. Alig van a me- gyének olyan, termelőszövetkezete, azadybett m tóműit évben ne esett volna kár. A tolcsvai Harcos Tsz- nek például 70 000, a mádi Petőfinek 60 000 forint kára volt, melyet a gyümölcsösükben, illetve szőlőjükben okozott a jégverés. Évről-évre nagy értékek pusztulnak el a tűz, valamint az állatállomány betegségei miatt. A karosai . Dózsa Termelőszövetkezet állományát 20 000, a heinádnémeti Vörös Csillagot 19 ezer forintos kár érte. A FÖLDMÜVESSZÖVETKEZETEK egymillió 600 ezer forintnyi kárt szenvedtek, amelynek legnagyobb része betöréses lopásból származott; 54 betöréses lopást tartanak nyilván az elmúlt évről. Az 1957-es év legnagyobb kára a- sátoraljaújhelyi földmüvesszövetkezeti boltot érte, ahöl tűz pusztította el a berendezés és az árukészlet nagy részét. A szövetkezet negyedmillió forint kártérítést kapott. A mezőgazdaság szocialista szektoraiban alig fordul elő, hogy valamiféle kárért ne fizetne az Állami Biztosító, mert az edelényi József Attila Termelőszövetkezet kivételével valamennyien kötöttek biztosítási szerződéit. Más a helyzet a legeltetési bizottságoknál és az egyéni parasztoknál. A legeltetési bizottságok többségükben biztosították ugyan a legelő terület ükét, de elmulasztják a biztosítási díj befizetését, így azután gyakorta megesik, hogy az Állami Biztosító nem fizeti meg a kárt, mint például Rudabányácskán, ahol a tűz felperzselte szalma- és takarmánykészletüket. Az egyéni parasztok biztosítási helyzete 1957. március 31-től — a kötelező biztosítós eltörlésével gyökeresen megváltozott Azóta csökkent a biztosított földek és ingatlanok száma, mert sokan felesleges kiadásnak tekintik • biztosításra fordított pénzt s csak akkor keresik fel a biztosító járási fiókjait, ha már megtörtént a baj. Megyénk egyéni gazdáinak mindössze egyhar- mada, körülbelül negyvennégyezren kötötték meg az önkéntes biztosítást, ezért az egyéni gazdaságokban esett kár is közel négyszerese annak az összegnek, melyet az elmúlt évben kifizettek. Különösen vonatkozik ez a mezőkövesdi és mezőcsáti járásra, ahol a gazdáknak mindössze 20 százaléka biztosította ingatlanát;. Egyes községekben pedig még ennél is kisebb a biztosítottak arányszáma, mint például Árka községben, melynek határát csaknem teljesen elver- e a jég, de csak ifjú Veréb Pálnak yolt biztosítva a termése. Természetesen egy-egy ilyen eset után a gazdák szinte megrohanják az Állami Biztosító járási fiókjait, melynek dolgozói azonban sakkal inkább szeretnék megelőzni a bajt ás meggyőző szóval, példáikkal igyekeznek megmagyarázni a biztosítós előnyeit, s hogy államunk feladatának tekinti a falusi lakosság anyagi biztonságának megőrzését. Ez kitűnik a biztosítási dijakból is, melyek a kapitalista díjszabásnak csali k>* százalékát teszik ki, zsúpfedeles hasaknál például mindössze egytize- áét. Például Szóbólyik András ruda- bányácskai lakos 48 ezer forint kártérítést kapott, biztosítási díja mindössze évi 100 forint volt. A BIZTOSÍTÁS MEGTEREMTÉSÉTŐL kezdve sokan igyekeztek magáncélokra kihasználni s nem Egyszer becsapták, kifosztották a károsultat. Az Állami Biztosító feladata, hogy levegye az anyagi kár terhét a termelőik válláról, s nyugodt munkakörülményeket biztosítson szamukra is. . BALOGH ISTVÁN r‘
