Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-15 / 294. szám
6 flSZAKMAGVARORSZAG Vasárnap, 1957. december 15. % útikalauz ii. MezŐkö Vesden jáidában az ember mindig a sokat emleaetett érde- . kességet keresi. Pedig ma. már nincsene k furcsaságok, csak néha, a szóbeszéd keríti 'elő a régi időkből. Kövesd fejlődő város lett, lakosságának nagyrésze izmri munkát vállalt, modern földműveléshez látott kiművelődött, már nem hiszi d Tbabonát, elfeledte a régi summás- élet kegyetlenségeit. A régi életmód- furcsaságai lekoptak a matyó népről. Pedig egyik-másikért talán kár . . . Lássunk hát' néhányat a sok közül. Zsákutcák és rokon-hadak A zt mondják, a mezőkövesdi szűk sikátorokban, zsákutcákban gyakran még a bennszülöttek is eltévednek. Ha így mondják, bizonyára így is van. Mindjárt meg is mondjuk, miért. Mezőkövesd Ősrégi település. 1464- re annyira kifejlődött, hogy Mátyás király szabad királyi várossá nyilvánította. E királyi kegy dökumentális emléke még ma is ott látható a Matyóház múzeumában: „Mező Kövesd Szabad Királyi Mező Várossá Pecsétje mellyet 1464-ik Évben dicső emlékű MÁTYÁS Király Budán Szűz Sz. Margit ünnepe előtt, Sz. Ja- kab hava 5-ik napján költt Kiválcsá- gos Levele folytában legkegyelmesebben adott,..” (A kövesdiek ezzel és igazságosnak tartott királyukkal igen büszkélkedtek, a király is szedette ezt a népet, s állítólag így ragadt rájuk a „matyó” név.) Kövesd lakói tehát szabad parasztok voltak, akik a községhez tartozó terület használásáért meghatározott, évi adót fizettek a királynak. Ez a terület azonban nagyon kicsi volt a fejlődő város számára. S hogy minél több szántó és legelő maradjon, a matyók zsúfoltan, rendszertelenül építkeztek. A porták annyira kicsinyek voltak, hogy az istállók kiszorultak a városból, s a férfiak ezekben az istállókban az állatokkal együtt éltek. A rendszertelen építkezésnek azonban más oka is volt. A falu lakossága népes rokonságból tevődött össze. A rokonok egyhelyre tömörültek, portájukat a többi portától természetes határral el is választották. Ezeket a rokoni településeket hadaknak, hridközösségnek nevezték. A hadközösségi településekre lehet kö- . vetkeztetni a zsákutcákkal és egyéb természetes határokkal elkülönített, még ma is látható rendszertelen : építkezésből, s a közelmúltig fennmaradt ragadványnevekből, melyek régebben az azonos nevű rokonok megkülönböztetésének jelzései vol- tpk, mint például a hódi, pocakos, suta, tügyi stb. ragadványnevek. Ezek a megkülönböztető jelzések ma már tűnőfélben vannak. Á régi hadnevek azonban: Kada, Póta, Zelei, Bán, Petőfi, — még ma is gyakoriak a Matyó-földön Mi az a kalinkó ?------------------------------------y....... .............. J C öayvet lehetne írni a matyók régebbi életmódjáról. Rengeteg a táji jelleg ezen az országrészen. Az ember hall néhány szót, s azt sem tudja, „eszik-e”, vagy „isszák”. S hogy mégis eligazodjon, ha valaki Kövesden jár, jó lesz megjegyezni a következő szavakat: ülcsik — gyerek részére gyékényből font ülőkosár; kuzsu — fehér szattyánból készült, belül szőrmés, kívül hímzett bekecs; lobogós — hosszú, bőújjú líwtzett ing; gyíkfű — csúcsoskalap töíl-dísze; csavarintó — gyapjúfonálból készített fejdísz; szőr — szoknya áljára való színes csík (trés zsinór); üstökös — sarkos, ívben végződő nádtetejű ház; fékető — cifra fejdísz; gbfüs — krumplistarhonya. Tálán elég is. Azaz, még valamit: fti tudja, mi az a kalinkó? Erre bizony a legöregebb matyók is áligáiig emlékeznek. Ottjártam előtt néhány nappal került elő egy vénséges vén ház üstököse (bocsánat! egészen belejöttem) padlása alól. Kerítsünk cqy hosszú rudat, hegyezzük°meg a két végét, az egyik végét illesszük a mennyezetbe, a másikat a földbe. (A parkettát nem muszáj felvágni!) A rúd alsó végétől 40—50 centire erősítsünk egy rövid botot, erre egy félköralakú vaspálcát, az így kiképzett üres térbe helyezzük a gyereket, hadd forogjon körbe-körbe. Az egészet nevezzük el kalinkónak. Nődé, vicc nélkül: ez a furcsaság régen úgynevezett járókául szolgált. Ma már természetesen kiment a divatból. A kis matyó lurkóknak most „megteszi” a háromkerekű bicikli is. Szerehneskedcs — matyó módra Ezt a furcsa párbeszédet, ami most következik, nem én hallgattam ki. Nem is tehettem, mert az udvarlásnak ez a formája is a múlté már. Hasonlóképp feljegyezte Herkely Károly régebbi monográfiájában, de egy-két öregasszony, akivel meg is történt ilyen eset, megerősíti a párbeszéd hitelét. . A lány és legény közötti enyelgés ilyen szavakkal történt a pitarajtó- ban: Gyönyörűen süt a hold, eső lesz holnap. — Eső — így a lány. Szeretsz-e hát? — tér a legény a gyesre, miután megegyeztek az időjárást illetően. — Szeretem. — Csókolj meg hát! (A lány továbbra is az eget kémleli, netán ha mégse lenne eső.) — Akkor aggyon Isten jóéjszakát! — dörmögi a legény bánatosan s elBeszélgetés az ablak előtt. indul. A lány utánamegy a kapuig és így rimánkodik a legénynek: — Gyüjjék mán vissza, nagy csesz- nye!” A csesznye bizonyára azt jelenthette, mint ma mondjuk, szívem, mindenem, egyetlenem. Próbálná csak ma mondani egy matyó lány az udvarlójának: nagy csesznye! Pocem Jankó esete A matyó nép rendkívül erkölcsös volt. A megesett lány valósággal erkölcsi üldözött lett, a részeget „megszólták”, a modortalant „kinézték” a házból, vagy „kimuzsikálták” a mulatságról. Minden társadalmi erkölcs ellen vétő — bűne és kora szerint — megkapta a neki kijáró büntetést; A büntetés egyik legsúlyosabb formája volt a „meghurcolás”. A feljegyzések megemlékeznek egy ilyen meg- hurcolásról. Élt akkoriban Kövesden egy Lázár János nevű ember, akit nevelőatyja neve után Pocem Jánosnak kereszteltek el. Nos, Pocem János csintalanvérű ember volt, hol itt, hol ott környékezte a menyecskéket. Egy alkalommal azonban rajtavesztett: elcsípték, bezárták egy ládába, odavitték a templom elé, hogy a miséről kijövő emberek révén mindenki megf Eül MATYÓ FURCSASÁGOK tudja a faluban, mit vétett Pocem János. Esetét még nóta is megörökítette ilyenformán: „Pocem Jankó az este, Ica te, Sára te, Felment a Göröm- bölybe, Ica te, Sára te, Pocem Jankót megfogták, A ládába bezárták, Ica te, Sára te, Mit visztek, tán malacot? Xem malacot, poce- mot Erre a nép kacagott, Ica te, Sára te. Az ilyen eseteket valószínűleg azért őrizte meg a nép, mert csak igen-igen ritkán fordulhattak elő. S akit aztán megbüntettek, az egy életen át viselhette csúfságát. Amikor évről-évre fogytak a matyók A régi furcsaságoknak termi- 1 szetesen nem csupán vidám oldalai vannak. Ez a vidék arról is nevezetes volt, hogy évente 5—600 matyó kivándorolt a századforduló idején Amerikába. A régebbi monográfusok úgy mondták, azért van ez, mert nagy a szaporodás. És akkor mondták ezt az oktalanságot, amikor maguk is megrettenték a gyermekhalálozás miatt. Egy 1904- ből származó irat szerint az abban az évben elhaltak 59 százaléka 7 éven aluli gyermek volt. A túlzott szaporulatról tehát szó sem lehetett. A tömeges kivándorlás egyedüli oka volt ennek a jámbor, szorgalmas és eladósodott népnek a kegyetlen kifosztása. A matyók csapatostól járták az országot a kenyér miatt. Évente mintegy 5—6000 ember állt él summásnak, s mégsem boldogultak, olig-alig kerestek valamit. íme a statisztika: 1913-ban 4374, 1920-ban 4010, 1929-ben 5318, 1932-ben 3122, 1937-ben pedig 4041 kövesdi és környékbeli szegődött el más vidékre. A rossz táplálkozás következtében egymásután hulltak a gyerekek, a felnőttek pedig a rémség élői más tájra menekültek szerencsét próbálni. Még krumpliból sem volt elég, a tésztaféle már ünnepszámba ment. Jellemző a nincstelenségre ez a kis népdal: „Két derelye bennem van, Jaj, de kutya kedvem van. Ha még egyet beveszek, Hétszerte kutyább leszek! Alleszek, dlleszek!” A matyó-ház A matyó viselet és a matyó népművészet világszerte híres — az előbbi azonban már csak itt-ott mutatóban látható. A népművészet viszont sokkal inkább fejlődőben van, mint bármikor. Különösen azóta, hogy államunk életrehívta a Matyóházat, s abban a Matyó Háziipari Szövetkezetét. Idecsoportosultak a népművészek legjobbjai, mint a nemrégiben elhunyt Kis Jankó Bori néni, a „népművészet mestere”, a szocialista munkáért érdemérem tulajdonosa. A népművészek munkájuk elismeréséül rendszeresen külön 'alkotódiját kapnak az államtól. Fekete Irénke mérlegeli, a dobozokba teszi a finom szaloncukorkát. A csoteoiádíécsomagolóban újaíbb meglepetéssel találkozunk: itt már Szilveszterre és Újévre készülnék. Csokoládémalacok, pezsgősüvegek sorakoznak egymás mellett katonás Befejeztük az édesség birodalmának látogatását. Bízvást mondhatjuk: szép lesz a karácsony, s az újév. Szorgos asszonykezek munkálkodnak, hogy legyen elegendő szalonKövesdi lányok. A Háziipari Szövetkezet azonkívül, hogy őrködik a matyók 'hagyományos művészete felett, komoly kereskedelmet is lebonyolít. A világ csak- nem minden tájára, de különösen Angliába, Franciaországba, Belgiumba, Németországba, Svájcba és Amerikába szállítja művészi termékeit. Messze földön keresettek a matyó hímzések. A nagy fellendülésre felettébb jellemző a következő adat: a múlt év egy-egy negyedévi forgalma 40—70.000 forint volt, ezév negyedéveinek stabil forgalma pedig már 700.000 forint. S ha minden jól megy, az utolsó három, hónap végére ez a szám felkerekedik egymillióra! A matyó termékek rengeteg bel- és külföldi kiállításon vettek részt. Jövő év áprilisában Brüsszelbe, a hat hónapig tartó világkiállításra készülnek. De ezeknek a kiállításoknak van egy óriási hibájuk: a termék eljut, de véle még egyetlen matyó népművész sem utazott soha! Mi ennek az oka? Joggal sérelmezik ezt a kövesdiek, pedig mii sem tenne könnyebb, mint segíteni a dolgon. Hadd lássa a külföld, milyen egyszerű, nyilttekinteiü emberek azok, akik dicsőségei szereznek a hazának. Utószó \/í őst látom csak a jegyzeteimből, mi mindent akartam még írni. De már csak annyira futja, hogy ezt lejegyezzem közös kirándulásunkról (ugy-e ebben egyeztünk meg a múlt héten?): ne felejtsék el a kövesdiek a régi matyó „furcsaságokat”, mert felmér hetet Len kincs az az utókor számára! Sem ezeket, sém azt á rengeteget, amiről most szó sem esett. -.. CSAL A LÁSZLÓ helyet a fényképeknek is, egy kis karácsonyi Ízelítőül. Akik már elbúcsúztak a gyermekkortól, azok is szeretik az ajándékot. A Máriák, a Magdolnák, az Évák és az Ilonkák, ök azt találgatják, vajon mit kapnák majd udvarlójuk- tói, vőlegényüktől, vagy férjüktől. Sok örömet szerez majd a Szerencsi Csókoládégyár által készített átlátszó és porcelán csomagolású bombontál. Rózsaszín, fehér, kék és piros sztaniolköntösbe csomagolják a likőrös, az ízes bonbonokat, aranyszalaggal átkötik s karácsonykor már ott lesz a Icarácsonyfák alatt. Nagy talány foglalkoztatja gyermekeinket: mi lesz a karácsonyfán és mi lesz alatta? Tizenkét álmatlan éjszakát eltartunk száműzni a hófe- hér párnácskák fölül. Ellátogat- i tunk a csokoládé, az édesség városába: Szerencsre. Megkértük fotóriporterünket, kísérjen el bennünket, hogy fénykénekben is megörökítsük 1957 karácsonyának előkészületeit, hadd lássák kicsinyeink, hogy nem kell aggódniuk: lesz bőven cukorka,, esio- koJádé és egyéb finomság. Örömhírrel fogadtak bennünket, Ezen a napon kezdték meg a legújabb karácsonyi csokoládé és édességáru csomagolását. A gyermekek bizonyára nagy örömmel fogadják majd a zsiráfdobozt. Benne finom csokoládé, cukorka. A doboz nemcsak emlék, de kedves játék marad. Mert, nini! Nyitjuk a dobozt, s a zsiráf nyaka nőttön nő. S egy pillanat .alatt ismét kicsire zsugorodik. A színházlátogató felnőttek tetszését bizonyára megnyeri a hatszög alakú dobozba csomagolt színházi likőrpasztüLa. Az ananászrúd, a krémcsokoládé különlegesség, a bon- bonier, mind-mind a karácsonyi kirakatok dísze lesz. Van még sok újdonság és érdekesség; de hagyjunk cukor, csokoládé és mindenfele édesség. PÁSZTORY ALAJOS Fotó: Szabados György Ügyes asszonykezek készítik az újévi s a szilveszteri ajándékot. rendben. Piros és arany szlaníóllal vonják be Őket; Szilveszterkor nem kell majd félni egy ilyen üvegtől, mert tiszta csokoládéból készült. Vízkeleti Erzsébet, Gulyás Piroska és Hajósi Dénesné nagy gonddal csomagolják a karácsonyi ajándékokat, a nagylányok ajándékát. n/ , , , _J^a^(u:LőJu^o-af-as a csokoládé városában
