Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-15 / 294. szám
I Világ proletárjai egyesüljetek ! r Az ünnepi tag könyvkiosztó taggyűlések elé i Asszonyoknak — lányoknak EGYEDÜL Régi matyó furcsaságok j A párt és a kormány azt akarja, hogy mind a termelőszövetkezeti, mind az egyénileg dolgozó parasztság boldoguljon Kádár János nagyjelentőségű beszéde a mezőgazdaság jövőjéről és más fontos kérdésekről volt gazdaságuk, s aztán egyszerre nem lett. Ott maradt a földjük, meg a vityilójuk, nekik pedig megmaradt a kabátjuk és a nadrágjuk, — aztán, elmentek az országúton valamelyik nagyváros irányába munkát keresni, vagy koldultak, vagy elpusztultak. Mindez rövid néhány év alatt következett be. Angliában hasonló volt a helyzet. — A másik út a szocialista út. Ezen is járnak népek. A Szovjetunióban a harmincas években az egész parasztság a szocialista útra lépett. Ott is volt megsórtődés, baj — ott sem ment minden lakodalom módjára, de azért a parasztság többsége akarta, meg is valósította, s egy olyan erős államot épített fel, amelyet a második világiháború idején még . az ellenség is megtanult becsülni. Ezen is gondolkodni kell. Annyit összebeszéltek ellenségeink a kolhoz- rendszerről, hogy ott milyen szörnyű a paraszt sorsa. Hitlerék megszálltak az egész Ukrajnát, negyvenmillió paraszt került megszállásuk alá. Nem volt ott szovjet fennhatóság, évekig tartották megszállva, mégis a kolhozparasztokat sem pénzzel, sem ígérettel, sem egyébbel nem tudta Hitler rászedni, hogy egy négyzetméternyi földet is kisajátítsanak maguknak abból, ami valaha a kolhozé volt. A német megszállás alatt éjszaka kijár-' tak megcsókolni a kolhoz földjét. És kiverték a ^nácikat, utána pedig helyreállítottak a gazdaságot. Kínává közteherviselésről visszavette azt, ami törvényesen nem Panaszok hangzottak el az adóról. Akik régebben is gazdálkodtak, nagyon jól tudják, milyen, volt azelőtt az adózás. A felszabadulás után megkezdődött a pénzromlás. Aki akkor önállóan gazdálkodott, semmi mást nem kellett csinálnia, mint két hetet késni az adófizetéssel és akkor öt cigaretta árával kifizette az évi adót. Emlékeznek rá, milyen szörnyű volt a pénzromlás az ipari munkásoknak. , Az egyénileg dolgozó parasztemberek viszont a pénzromlás idején ténylegesen nem fizettek adót, a végén adósságuk is eltűnt. Az államnak azonban léteznie kell, kiadásai vannak, iskolát kell fenntartania., védenie kell határait. Az ehhez szükséges értéket is a dolgozó emberek teremtik elő. Tegyék kezüket a szívükre: igazság-e az, ha minden közterhet az ipari munkásság visel? Nyugodt lelkiismerettel nem mondhatja senki sem, hogy parasztságunk adóterhei elviselhetetlenek. Melyik parasztember nem tudja, hogy ha fog magának egy disznót, felhizlalja és agyoncsapja, máris zömében előteremtette az adófizetéshez szükséges összeget. Ne sértődjék meg senki, ha valahol a közteherviselésről esik Szó. Nem lehet elfelejteni, hogy munkás emberek is vannak a világon. Az idén tavasszal és nyáron némi kis perlekedéssel, a kormány a munkabéralapból a munkásoktól A ma egyéni parasztja — a holnap tsz-tagja Áz 194$-ben alakult barcsi Vörös Csillag Teimelőszövetkezet életében — mint már jelentettük — évente ismétlődő fontos esemény zajlott le pénteken délután: a termelőszövetkezet 165 tagja — ünneplőbe öltözött dolgozó parasztemberek és családtagjaik — a helybeli Dózsa- mozi előadótermében tartották közös gazdaságuk idei zárószámadását. A közgyűlésen résztvettek: a barcsi járás termelőszövetkezeteinek meghívott küldöttei, egyéni gazdák. Megjelent Kádár János,, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának el- ,sö titkára. A termelőszövetkezet eredményeiről, jövő terveiről Losonczi Pál, a tsz Kossuth-díjas elnöke, a „Szocialista Munka Hőse” tájélcoztatta a tagságot. Több felszólalás után Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szólalt fel. — Amikor ennek az évnek az eredményeiről beszélünk — mondotta —, szólni szoktunk arról, hogy a mező- gazdasági termelés az idén jobb volt, mint az elmúlt esztendőben. Igaz, hogy segített az időjárás, de a földeken dolgozó embereknek nem kell magyarázni: lehet a legnagyszerűbb időjárás is, ha egyszer nincs jó munkaiakkor nincs jó termést Ha figyelembe vesszük, hogy a múlt esztendőben milyen körülmények között kellett az őszieket elvetni- és hogyan kezdődött az idén a muftika, el lehet mondani, hogy az idei jobb mezőgazdasági eredmény a magyar parasztság nagyon komoly érdeme, amiért megbecsülés jár! Államunk számára különös jelentősége van annak, hogy az állami gazdaságok, — amelyek sok éven át — A termelőszövetkezeti kérdés a parasztok számára nagy kérdés. Az egyéni parasztok valahogy úgy vannak a szövetkezettel, hogy ők nem akarnak kapitalizmust, semmi szin elatt nem akarnak hátrafelé menni, viszont egy részük előremenni sem akar. Legjobban valami olyan mesebeli helyzetet szeretnének, hogy valahogy egy helyen lebegjünk, se előre, se hátra ne menjünk, sem kapitalizmus, sem szocializmus ne legyen. Pedig ilyen emberi társadalom nincs a világon. Lehet választani. Lehet a kapitalizmust is választani és volt olyan idő — most 13 hónappal ezelőtt — amikor a parasztság választhatott: kapitalizmust akar, vagy népi demokráciát és szocializmust építeni. És amikor ezt a kérdést az ellenforradalom felvetette a parasztoknak, nem az volt a gondjuk, hogy a szőlő után, vagy a szőlőtermő föld után kellene-e az adót kivetni, hanem az volt a gondjuk, hogy visz- szaadjuk-e megint a kilencszázezer holdat Mindszenty hercegprímásnak, a száznegyvenezer holdat Eszterhá- zy hercegnek, — aki most Ausztriában szedi vissza a parasztoktól a ■égi földbirtokát, — és a többi nagybirtokot a földbirtokosoknak. Ami- or erről volt szó, a parasztság óriási többsége azt mondta, hogy »nem, nem akarom a régi világot, én a népi demokráciát akarom.« Ez volt a parasztság igazi szavazata a rendszer mellett. A munkás-paraszt szövetség az ellenforradalmi támadás idején megerősödött. A régi földbirtokosok és kapitalisták arra számítottak, hogy a parasztság őket fogja támogatni és itt vissza lehet állítaná a régi világot. A parasztság azonban már nem támogatta őket. Vannak a falusi emberek között, ájkik büszkék erre a helytállásra, és büszkék is lehetnek rá — néha úgy beszélnek, hogy. bizony »Mi falun jobban megálltuk a helyünket, mint a városban a munkások«. Ezeknek ®incs igazuk, mert más volt a helyzet abban az időben a városban és más a falun. A városiban él r— kedráfizetéssel — bizony nem nagyon jól dolgoztak, fennállásuk óta ebben az évben érték el a legjobb gaz_ dasági eredményt. Ugyanitt kell megemlíteni, hogy a termelőszövetkezetek — bár nagy megrázkódtatásokon mentek át — például a gabonaterme- •/ lésben általában harminc százalékkal, néhol egyharmadával jobb eredményt értek el, mint az egyéni gazdaságok. Ezért ugyancsak megbecsülés és elismerés jár a termelőszövetkezeti parasztságnak! — Abban a viharban, amely hazánkat az elmúlt esztendőben sújtotta, a parasztság általában - helytállt. A parasztemberek megtalálták helyüket, többek között a népköztársaság fegyveres védelmében is. Ebben az évben jól megoldott a kormány egy rendkívül fontos és nagyon nehéz kérdést: mindnyájan ismerik azt a vitát, amely nálunk éveken át folyt a begyűjtési rendszerről. Megállapíthatjuk, hogy nálunk nem jól működött a begyűjtési rendszer. Nem volt könnyű megszüntetni a begyűjtést és áttérni a felvásárlási rendszerre. A párt politikájának megfelelően azonban a kormány mégis ezt határozta el. Mindönki tanúsíthatja, hogy a felvásárlási rendszer a parasztság számára jóáron biztosította a városi dolgozók kenyérszükségletét, anélkül, hogy bármiféle adminisztratív eszközt, vagy nyomást alkalmaztak volna. Azt hiszem, mindnyájan igazolhatják, hogy ez így van! (Úgy -van! Nagy taps.) Ez a kérdés nagyon-fontos az állam és a nép normális élete szempontjából, mert ha baj van a kenyérrel, akkor baj van a normális élettel is. lag fóereje, s Budapesten él — nem kevés tízezer olyan ember, aki esküdt ellensége a népi demokráciának. — Ne felejtsék el, hogy a munkásosztály az ellenforradalom elleni harcban is döntő szerepet játszott. Hallottuk Szili István elvtáxsat, aki elmondta, hogy mikor hárman voltak a legkritikusabb időben, akkor is elhatározták, hogy kitartanak. De ha mi a munkásosztály forradalmi pártjára támaszkodva, a kommunisták erejére támaszkodva a központban nem tudjuk úgy megszervezni !az ellentámadást, hogy megsemmisítsük az ellenforradalmat és a régi urak ide visszaültek volna, akkor mit tudtak volna itt hárman csinálni. Ma itt nem lenne akkor szövetkezet és most nem tartottunk volna közgyűlést. íme a munkásosztály vezető szerepe a forradalmi ellentámadásban! Legyünk úgy büszkék a győzelemre, hogy mi munkások és parasztok megint együtt védtük meg a munkás-paraszt államunkat és letörtük a kezét annak, aki megpróbálta ezt megsemmisíteni. — Mi türelemmel voltunk a tévelygők iránt — folytatta Kádár János —, maguk is említették, hogy voltak, akik az ellenforradalom idején kiléptek és mindenfélét mondtak a szövetkezetre. Nagy türelmet keli tanúsítani! Nézzenek meg minden embert és aszerint bírálják el, hogy illetőik esküdt ellenségeink-e, vagy alapjában véve a búsunkból, vérünkből valók-e, közénk tartoznak-e? És ha erre maguk azit válaszolják, hogy qz ellenséggel nem állunk szóba, de a közülünk való lembert — még ha tavaly egy kissé meg is zavarodott — kötelességünk visszasegíteni a helyes útra. Akkor maguknak van igazuk. Mert nem az a cél, hogy egy ilyen embert — akit valaki uszított valamire, hiszen aki három lemondó nyila,tkoza- tot is beküldött, azt legalább hat helyről piszkálták —, ezt az embert odaajándékozzuk az ellenségnek. Ezt nem szabad. A tévelygőkkel szemben türelmet kell tanúsítani s mi ezt a politikát folytatjuk! — félreértés ne essék, ehhez hozzátartozik az is, hogy a támadókkal, az ellenséggel szemben keményítek kell lenni. Maguk tudják, hogy most mindenhol ordítják Nyugaton: miért nem adunk amnesztiát, miért csukják be az írókat, stb. Mi erre azt mondjuk, azért, mert ők voltak a támadók. Népünk békében élt és dolgozott,f nem bántott senkit, mégis rátámadfcak. Aki rátámadt, azt meg kell büntetni. (Úgy van!) —• Beszélnünk kell a jövőről s benne a mezőgazdaságról. Milyen jövő áll előttünk? Általános célkitűzésünk, hogy a szocialista 'társadalmat akarjuk építeni, szocialista módon, úgy, hogy közben a dolgozó emberek élete a lehetőségékhez képest .javuljon, s megvédjük azt. ami ehhez a munkához szükséges — a békét. Ez a mii általános politikánk. Ebben •magától értetődően benne van az is, hogy. végeredményben falun is a szo_ cializmus a végcél. Másképp ugyánis nem lehet szocialista társadalmat építeni. , — De milyen út vezet éhhez? Elsősorban az a feladatunk, hogy fejlesszük az egész mezőgazdá- ságot. A termelőszövetkezeteket, az állami gazdaságokat, az egyéni gazdálkodást — mert ha ezt elmulasztjuk, akkor mezőgazdaságunk nem nyújtja azt, ami az ország egész fejlődéséhez szükséges. Van-e itt tennivaló? Nagyon is sok van. Csak egyetlenegyet említek meg közülük. Ha megnézzük a búza önköltségét, vagyis, hogy mennyibe kerül egy mázsa búza meg- j termelése, akkor a dolog nálunk úgy néz kd, hogy az egyéni gazdának országos átlagban 180 forintba kerül egy mázsa búza megtermelése, gyengébb termelőszövetkezetnél 140—150 forintba, jobb termelőszövetkezeteknél és állami gazdaságoknál 130 forintba. Ez nagyon szép eredmény, ha az egyéniek 180 forintjához mérjük. De tudni kell azt is, hogy a világpiacon kanadai, amerikai búzával! is jelentkeznek, amelynek az önköltsége 40 forint. Élhet-e egy ország úgy, hogy olyan fontos terményt, mint a búza, ilyen drágán termel? Nem élhet. A mezőgazdaságot tehát minden vonalon fejleszteni kell* — Hogyan lehet -ezt elérni? Lehet azon az egyszerű módon is, hogy általában {kicsit jobban dolgozunk: a pocsékolás beszüntetésével, meg az olyan »szerző emberek« {lefegyverzésével, akik szeretik úgy intézni a dolgokat, hogy este lehetőleg ne üres kézzel menjenek haza. (Derültség.) Mezőgazdasági értelemben azon. ban a mezőgazdaságot csak nagyüzemi termeléssel lehet fejleszteni A mezőgazdaság nagyüzemi fejlesztésének is többféle módja van. A kisbirtök az egész világon mindinkább összezsugorodik, megszűnik, eltűnik. Lehet nagyüzemi termelést kialakítani kapitalista módon is, például az Egyesült Államokban. A mezőgazdaság ott olyan modern technikával dolgozik, hogy bár a miénk volna • olyan, de ők a gépesítésben körülbelül hetven éves előnnyel indultaik. Mégis, hogy néz ki ott a nagyüzemi termelés? Úgy, hogy a mezőgazdasági krízis idején, a 30-as években — négy esztendő alatt 670 ezer farmer ment tönkre az Egyesült Államokban. Ez nem kis szám. Olyan emberek voltaik ezek, akiknek ■— A kilépettekről már szóltam. A kilépettek között vannak úgynevezett gumiiemberek, akik nekirugaszkodnak, belépnek, aztán 1953-ban újra nekirugaszkodnak, kilépnek. Megint nekirugaszkodnak, belépnek és 1956-ban újra kilépnek. De azért legyenek türelemmel, mert akár haragszanak ezekre a kilépettekre, akár nem, vesznek-e be ilyeneket, vagy nem, én kijelentem: ha mi eljövünk ide három év múlva valami közgyűlésre — remélem mindannyian jó egészségben tudunk találkozni — biztos vagyok, hogy azok, akikkel ma veszekszenek, itt fognak ülni, rendes és lelkes tagok lesznek. Ugyanez a helyzet az egyéni gazdával is. Ha nem is értünk vele egyet,, próbáljuk őt megérteni. Ha egy egyéni gazdát látok, aki életre-halálra kapaszkodik a saját kis gazdaságában jelenleg a paraszti lakosság 96 százaléka, 500 millió ember tömörült termelőszövetkezetekbe. Bulgáriában a parasztság 87 százaléka, Csehszlovákiában több mint 60 százaléka, Romániában több mint 42 százaléka lépett be a termelőszövetkezetbe. Ez a helyes út! Mi nem csaphatunk be senkit, nem fogunk embereket bottal beverni a szövetkezetbe, mert megtanultuk, hogy így nem lehet csinálni. Tessék szavazni, melyik a jobb-: a szövetkezés, vagy pedig visszamenni a régi kapitalista nyomorba? — Mit kell csinálni, hogy előre-* haladjunk? A párt Központi Bizottsága és a kormány azt akarja a jövő évben is, meg azután is, hogy mind a termelőszövetkezeti, mind az egyénileg dolgozó parasztság boldoguljon. Ez a mi politikánk! Azt akarjuk, hogy minden parasztember, aki dolgozik ési nem lótolvajlással, vagy uzsorával keresi a pénzt, boldogul-* jón. De az egyéni parasztok is gon-« dolkozzamak azon, hová vezet az út, gondolkozó ember módjára mérlegeljék helyzetüket és így igazítsák el életük útját. Meggyőződésem, hogy az egyéni parasztság 99 százaléka néhány év alatt belátja a termelő-* szövetkezet előnyeit. De- valahogy szeretik kicsit húzni az időt; járt. Ha olyasmit juttatunk; ami törvényesen nem jár, felborul az ország gazdasági egyensúlya. Ha maguk megszavazzák, az adót felére lehet leszállítani, de akikor tönkretesszük pénzünket. Vagy inflációt csinálunk, vagy normálisan élünk. Mi azt mondjuk, hogy normálisan kell élni, az adót meg kell fizetni; Ez nem megy másképpen. — A termelőszövetkezeteiknek feltétlenül fejlődniök kell.- Először is jobban kell gazdálkodniok. Ebiben a szövetkezetben jól gazdálkodtak, de maga az elnök is azt mondotta, hogy ennél még jobban is lehet! Meg kell keresni ennek módját és lehetőségét* mert ez az ország, a nép érdeke isj Ezenkívül a termelőszövetkezeti tagok érdeke is! — Van itt egy-két dolog, amelyen Lehetne vitatkozni, bár most nem akarok vitatkozni a szövetkezettel, mivel szépen és jól dolgozott. Például sokan mondják, — akiik ismerik ezt a szövetkezetét —, hogy nem nagyon szeret szerződésre termelni (Derültség.) Meg kell vizsgálni mi a közös érdek. Ha ez a szövetkezet valamilyen címen valamicskét még lekanyarít saját magának, egy évre jó lehet. Mondok azonban valamit; ha az államot nem erősítjük, a szövetkezet sem lehet erős. Fordítva is így van: államunk akkor erős, ha a szövetkezetek is erősek. hoz, eszem ágába sem jut, hogy azt mondjam: gazember, vagy ellensége a köznek. Mert ő nem azért kapaszkodik ahhoz, mert ellensége volna a szövetkezetnek, hanem mert gyermekkora óta látta azt a szörnyűséget, amelyben ő felnőtt, azt a sorsbi- zcnytalanságot, amelyben a szegény ember volt és csak azt tanulta meg* hogy ha a kis földjéhez kapaszkodik, akkor a víz fölött marad, ha az kiesik kezéből, elsüllyed. Innen ered aztán, hogy az egyéniek egyrésze nem tudja olyan könnyen ráadni a fejét a szövetkezetre. Ezt meg kell érteni, s nem mint ellenséggel kell beszélni velük, annál kevésbé nem* mert valamikor ők is itt lesznek ha szabad azt. mondanom, a leíká szemeimmel látom: ez a falu egy (Folytatás a 2. oldatott.) Merre fejlődjék a magyar mezőgazdaság ? vés elvtársiak — a régi reakciós vi-
