Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-13 / 292. szám

4 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Péntek, 1357. december 13. Felelősség — felelőtlenség ? NEM SZÜKSÉGES külön részle­tezni, mit jelent a népgazdaság szá­mára az, hogy bányafaszükségletünk mintegy 90 százalékát külföldről kell behoznunk. Természetes tehát, hogy minden olyan eljárás, amely a há­nyada felhasználásában megtakarí­tást eredményezhet, megérdemli a támogatást. ~ Ezt az elvet tartotta szem előtt a Nehézipari Minisztérium és a Bor­sodi Szénbányászati Tröszt is, ami­kor egy új réselőkeret kivitelezésére és kikísérletezésére jelentős összege­ket biztosított az 1957. évben. Az új eljárás alkalmazása ugyanis lehetővé t#nné, hogy a frontot az eddigi két­szeres beréselés helyett csak egyszer kellene biztosítani, így — egyéb elő­nyök mellett — a front fafelhaszná­lását igen jelentős mértékben csök­kentené. A réselő keret . acélöwtvé- nyeit a tröszt meg is rendelte a Le­nin kohászatnál az év elején. Legyár­tását soronkívül vállalták és el is ké- •szítették. — Igaz, egyhónapos késés­sel — azonban a baj nem itt van. 1957 január 25-én a réselőkerettel kapcsolatos többi alkatrészek és a majd beérkező acélöntvények meg­munkálására rendelést adtunk fél a hejőcsabai Cementipari Gépjavító Vállalathoz, ahol abban az időben állítólag kevés volt a munka és egyébként is (látszólag megértve a dolog jelentőségét), a »bányászat tá­mogatása« jelszóval mindent meg­ígértek, hogy a munkát soron kívü^ elvégzik. Többszöri érdeklődésre min­dig azt a választ kaptuk, hogy a munka már folyik, s mire az öntvé­nyek megérkeznek, csak azok meg­munkálása marad hátra. Nagy volt a meglepetés, amikor többszöri sür­getés után a rendelés visszaigazolást április 11-én végre megkaptuk és abban augusztus 31-i szállítási határ­időt igazoltak vissza, a szóbelileg ígért május vége helyett. , A MŰHELY VEZETŐJE még-ak­kor is azzal nyugtatta ^ meg a meg­rendelőt, hogy ez csupán túlzott üz­leti óvatosságból történt, azért, hogy ha valami közbe jönne, ne lehessen a vállalatot támadni. A meglepetés azonban akkor lett teljes, amikor ki­derült, hogy még hozzá sem fogtak a munkáihoz, és csak a folytonos sürgetéseknek köszönhető, hogy a •megrendelés hosszas keresés és 3 hónapos pihenés után egyáltalán elő­került az egyik íróasztal fiókjából. No de most már aztán teljesen ki­elégítő ígéretet kaptunk: ezt a szé­gyent azzal fogják lemosni, hogy azonnal elkezdik azoknak a darabok­nak a gyártását, amit az acélöntvé­nyek nélkül is el lehet készíteni. Volt ebből is szép- számmal. Közben a Lenin kohászat is legyár­totta az öntvényeket, s bár az első öntést nem használhattuk fel, a rá következő öntésből kapott darabokat máius elején beszáLlítotituk a Ce­mentipari Gépjavító udvarára. A megrendelő .hetenként járt az üzembe, ami minclig egy következő heti Ígérettel végződött. Augusztus­ban az általuk »túlzott óvatosságból« adott határidő is vészesen közelgett s még mindig csak a kisegítő emelő berendezés néhány darabja volt ké­szen. Mindent megpróbáltunk, végre is egy egészen komoly ígéretet kap­tunk, hogy ha az augusztus 31-éí már nem is tudják tartani, de 1—2 hét késéssel, mondjuk a teljes biz­tonság kedvéért szeptember végére egészen biztosan készen lesz. SZEPTEMBER 15.-E UTÁN még egyszer kimentünk, amikor megerő­sítették, hogy a szeptember végi ter­minust tartani tudják. (Egyébként ez 'mit az első eset, amikor nem mond­tak újabb terminust.) Szeptember utolsó napjaiban kiderült, hogy még mindig nem fogtak hozzá az öntvé­nyek megmunkálásához! (Megjegyez­zük. hogy közben a gyár másik ré­széből augusztus 27-én kaptunk egy levelet, amelyben még nem tudtak arról, hogy az öntvények már máius óta ott vannak, s ezen a címen de­cember 31-ig kért halasztást, amit természetesen nem fogadtunk el. Mit részletezzük tovább! Elmúlt az október, a november is, mire az önt­vények elkészültek. Most már csak össze kell szerelni és bejáratni a gyár udvarán, azután bekerülhet: végre a bányába! NEM MONDUNK ÚJABBAT, ha eláruljuk, hogy azóta a dolog megint áll, bár már a gépet is leszállították a helyszínre és azóta hetenként’ két­szer érdeklődtünk. Most a fúrógép romlott el. A december 7-én kapott legújabb terminus december 12 volt, amikor is a gép bejáratását »már valóban« meg lehet kezdeni. Hogy ennek a fe­lelőtlen ígérgetésnek még mi minden egyéb következménye van, azok kö­zül elég csak azt megemlíteni, hogy egész éven lekötve kellett tartanunk 30.000 forint kísérleti költséget, amit most végül mégsem tudunk felhasz­nálni. A bánya több ízben felkészült a gépesített frontfejtésre és újból le­mondott róla. Hol van itt a vállalt munkával és az adott ígérettel szembeni felelőse ség? BITVAI TIVADAR a Borsodi Szénbányászati Tröszt gépészmérnöke Levelezői és tudósítói értekezletet tart az fossak magyarország szerkesztősébe Az Északmagyarország szerkesz­tősége és kiadóhivatala levelezői és tudósítói részére december 14-én, szombaton délelőtt fél 9 órai kez­dettel értekezletet tart. Az értekez­let célja a lappal, valamint levele­zőink és tudósítóink munkájával összefüggő, időszerű kérdések meg-* vitatása. Előadó: Szarvas Aladár, * lapunk felelős szerkesztője. Az ér­tekezletet a KPVDSZ helyiségében, t Széchenyi utca 26, a színházzal l szemben tartjuk. A meghívót min-1 denki hozza magával. ÚJ ÜZEM MISKOLCON Megnyílt a Borsodi nyomda kliséüzeme GYERMEKKOROMBAN A VÁNDORKÖSZÖRŰS és a vásári fény­képész masinája előtt bámészkodtam olyan áhítattal, mint itt Miskolcön a Hunyadi utca 13. sz. alatt, a Borsodmegyei Nyomdaipari Vállalat új üzemében. A vegyszeres szekrény polcain katonás rendben sorakoznak az edények. Salétromsav, síkpor, aszfalt, sósav, gyanta, magnézia. Míg bön­gészgetem a címkék vegyjeles feliratait, az ívlámpa szénrudjainak zizze- nése jelzi, hogy egy kép ismét elindult kliséüzemi útján a cinklemez felé. — Nálunk a cink a lelke mindennek — mondja Szabó Béla vezető és már tessékel is a „fürdő” felé, ahol Tóth Ferenc éppen „képlágyításon” dolgozik. Fürdeti, forgatja az üveglemezre másolt fényképet. Mindketten cinkográfusok, az új üzemhez jöttek Budapestről. Munkájukkal elősegí­tik a sajtótermékek, frisseségét. 4 SOK FÁRADSÁGBA ÉS KÖLTSÉGBE KERÜLT, amíg sikerült tető alá hozni ezt az üzemet írd és mondd: tető alá, mert nem volt köny- nyű dolog Miskolcon megfelelő helyiséget biztosítani. De most már dol­gozik az üzem. December 3-tól nem kell minden fényképet Pestre küldeni klisirozás végett, postán vagy légi úton. A legszerencsésebb esetben is 3—4 napos késedelemmel került a kép az újságba. — Természetesen, legfontosabb dolgunknak tartjuk, hogy az „E szakma gyár ország” képigényeit kellő gyorsasággal és a legjobb minő­ségben elégítsük ki. De emellett nagyon sokféle munka vár ránk. Az or­szág más vidéki városain kívül a fővárosból' is jeleztek rendeléseket. Még csak egy hete dolgozunk, felszerelésünk még nem elég tökéletes, de már van mivel büszkélkednünk. Első munkáink között készítettük el a szovjet hősök emlékművének megkoszorúzásáról szóló képet, városunk felszabadulásának ünnepe alkalmából — autótipiával. HUSZONKILENCFÉLE VEGYSZERREL, 15—20 műveletet igé­nyel egy eredeti fénykép vagy rajz képducra (klisére) való rögzítése. Mindez oly szaporán megy a cinkográfus ügyes, szakértő kezének, alig győzöm szemmel követni. Kíváncsian beleszagolok az „emuson”-os üvegbe. Tüsszentés ingerel, de a tiltó mozdulatból megértem, hogy itt ez tilos. Cigarettára gyújtanék, azt sem szabad. — Mert a helyisén levegőjének tisztasága, páratartalma vagy moz­gási is károsan befolyásolja a kémiai eljárások sikerét — mondják és hozzáteszik: • — Szép munka ez, szeretjük ezt a mesterséget. S TÁLÁN ÉPPEN. SZAKMASZERETETÜKBŐL ERED, hogy a szo­katlan új környezetben sem panaszkodnak a fiúk. Továbbképzésről, kül­földi tanulmányúiról, lakás- és családelhelyezési problémákról esik szó távozásomkor. Segítsünk nekik kezdeti nehézségeikben! LONGAUER IMRE-ooo­Ezer fordulatot tett az első mesterséges kőid Moszkva (TASZSZ) Az első mesterséges hold 1957. de­cember 9-én este 20 óráig ezer for­dulatot tett a föld körül. Kilövése pillanatától 43,2 millió kilométert tett meg, ami megfelel a Föld—-Mars távolság háromnegyedének a Mars nagy oppoziciója idején és több mint százszorosa a Föld—Hold távolság­nak. Az első mesterséges hold keringési ideje eddig mintegy 3,5 másodperc­cel csökkent és jelenleg 92,7 perc. Pályájának a föld felszínétől számí­tott maximális magassága keringésé­nek első napjaiban több mint 900 kilométer volt, jelenleg alig valami­vel haladja meg a hatszáz kilomé­tert. A számítások szerint az első mesterséges hold keringése 1958. ja­nuárjában szűnik meg. A második mesterséges hold de­cember 9-én este 20 óráig 511 fordu­latot tett a föld körül. Derűs időben a második mestersé­ges hold december 11-én szabad­szemmel látható napkelte előtt az északi szélesség 30. és 52. foka kö­zött, napnyugta után a déli szélesség 0. és 30. foka között. (MTI)-ooo­Bírósági hírek — özv. Rédly Györgymé, nagycsécsi la­kos a helyi tsz elnölkétől megbízást ka­pott, hogy 20 ezer forintért az ónodi vá­sáron tehenet vásároljon a termelőszövet­kezet részére. Rédlyné megszökött, a pénz egy részét elköltötte. A mezőcsáti .járásbíróság Rédlynét 2 évi börtönre Ítélte. — Kristóf Sándor 20 éves nagy kallói la­kos barátjával, Mészáros Pál 19 éves kállóssemjéni lakossal italozás után Or­mos és Rudabánya között a velük együtt mulató Erdei József munkatársukat le­ütötték és a nála lévő 1200 forintot elra­bolták. Az edelényi járásbíróság Kristóf Sándort 5 évi s Mészáros Pált 3 évi bör­tönbüntetésre Ítélte. — Molnár János, 19 éves rudaibányai la­kos betört a Bányászati Építő Vállalat raktárába. Különféle ruhaneműeket lo­pott és azokat Véres Sz. János 35 éves és Kondora András 31 éves rudabányai szobafestőknek eladta. Az edelényi já­rásbíróság Molnár Istvánt 8 hónapi, az or­gazdákat pedig 6—6 hónapi börtönnel súj­totta. KI TUÉJA megmondani, mitől szenvedünk többet: társas létünk minden tagunkat apró nyűgökbe béklyózó illendőségeitől, vagy a társtalanság szorító belső süketsé­gétől? Én miskolci diák koromban a társtalanságtól szenvedtem. Kies­tem a jó puha falusi fészekből, szü­leim, odaadtak a városnak, hogy sú­roljon simábbra.« No hiszen! Édes­anyám ma is csodálkozna a szülői jóakarat és előrelátás ilyenféle ér­telmezésén. Mert valójában nagy- szüleimhez adtak, második otthont kaptam, ki tehetett ennél többet? Ha lehet, még szabadabb voltam, többet törődtek velem, szerettek, neveltek — csak éppen társtalan voltam. Mert hát az öregek többek is, kevesebbek is a többi felnőttnél, de nem gyerekek — legalább is az én nagyanyám nem volt — annyi szent. Királyi Katolikus Fráter György Gimnázium. Ez a soknagybetűs név ma is úgy hull rám, mint egy el­ítéltre annak az ítélőszéknek a ne­ve, amelynek ítéletét valahogyan mégis megúsztam. Nagy, hideg, ke­gyetlen intézmény volt, semmi jót nem reméltem, nem is tapasztaltam tőle. A legelső tanórán már sarok­ban álltam. Ott állottam lélekben két esztendeig, s úgy hagytam el a vöröstéglás falakat, mint a cethal gyomrát. Rideg ősz volt első gimná­ziumi őszöm. Azután a Bocskai ut­cából induló reggeli vándorlásaim­hoz csatlakozott a kemény tél. Mert ha az ember kedvvel indul valaho­vá, a csikorgó fagy is énekel; de ha ernyedten megy, mint a fogorvos­hoz. belemar a szél, az utca kavicsa is eltalálja cipője talpán a lyukat. Nagyanyám (jobban kellett volna szeretnem őt) egy-egy forró sült- hrUmplit rakott kétféléi télikabátom zsebébe, tízórainak. Parázs, ropogós SULTKRUMPLI ) gumók voltak. De kalóriája főleg a reggeli úton volt értékes; nincs az a szőrmekesztyű, amely melegebb lett volna a két krumplinál. A SÜLTKRUMPLINAK szaga is van, de még milyen csábító, meleg szaga. Mivel pedig a krumpli az ón zsebemben dorombolta melegét a markomba, a szag is, a csiklandós egyszerű evési öröm illata is tulaj­donom volt, csíkot hagyott utánam a dermedt levegőben. A szag ugyan nem nagy dolog: egyet lebben és volt — nincs. Fíiwm orr kell hozzá, hosszúkás, szimatra éhes, mint a kóbor rókáé. Valóban: a kutya, amely hozzám csatlakozott, tisztára rókaformájú volt. Olyan mulatságosan hasonlí­tott az erdei ravaszhoz, hogy tüs­tént el is neveztem Komának. Koma kitartóan követett. Egy- egy szembejövőt széles ívben meg­került, de aztán megint sarkamba csatlakozott s rámfüggesztette bi­zakodó tekintetét. Jó távolság után megállt. Várta, hogy felismertem-e szándékát. Leesett neki az első krumpli. Egy könnyed nyakmozdu­lattal lenyelte, utána ötszőr-hat- szor hosszasan megnyalta a száját. Mondom: igen mulatságos volt szo­morkás pofája. Türtőztette magát, mint a falusi cigány, mikor nóta közben a pénzre les. A VÖRÖSMARTY UTCÁIG ki­sért, nem is jöhetett volna tovább a forgatom miatt. Ott a sarkon oda- adtam neki a másik krumplit és mellé az „eredj haza” csendes ta­nácsát. Nem is jött tovább, csak hűségesen nézett utánam. Mivel pe­dig krumplim nem maradt, a Ko­mával való barátkozás melengetett a Fráterig. Nem számítottam rá, de valahogy mégis gondoltam, hogy ismét találkozni fogunk. Másnap időben, farkcsóválással köszöntött. Különben cseppet sem volt lelkendező természet, nem is alázatoskodott, csak éppen tudta a tisztességet. Félúton az egyik, a Vörösmarty utcai saroknál a másik meleg krumpli: ez volt a menet­rend, az érdekbarátság alapja. Járt neki, s vele járt néhány tréfálkozó megjegyzésem orrára, rókaformá­jára és a vállveregető Korral meg­szólítás, melyekre értő belenyug­vással bólogatott. Azután így ment ez minden reggel. Ha olvadt, jobb idő volt, nagyanyám változtatni akart a tízórai rendjén, de én csak a két krumplit követeltem. koma kóbor kutya volt, nem tud ni, honnan termett elő minden reg­gel pontosan. Mert arra nem is gon­doltam, hogy órákhosszat vár rám. Feltételeztem, hogy ösztöne van olyan óra, mint nagyanyámék öreg faliórája, biztosan mutatja neki a találkozás idejét. Érdekelt volna, hogyan — miképpen él a városban, hol alszik, van-e vacka, tartozik-e valakihez? Hogy faluról jöhetett, láttam viselkedésén. Figyelme na­gyobb körben mozgott, mint a vá­rosi kutyáké, az oszlopok töve nem érdekelte, szenvedélye nem volt, ha más kutyák feléje csaholtak, ke­resztülnézett rajtuk; minden por- cikája csak azt hirdette, hogy a jég hátán is meg lehet élni. Tőlem füg­gő lény volt némileg, s ez igen jól esett, de példa is volt és tanulság: TANÁCSADÁS GAZDÁKNAK A gyümölcsösök téli és koratavaszi munkái A gyümölcsfavédelem alapja a téli gyümölosfaápolás, melyet lelkiisme­retesen kell elvégezni, mert a rosszul kezelt fa továbbra is melegágya lesz a különböző kártevőknek, betegsé­geknek és ezáltal állandóan veszé­lyezteti a környékén lévő egészséges, jól kezelt fákat. A téli ápolási mun­kákat két műveletre osztjuk, az egyik az erőművi (mechanikai) munkák végrehajtása, melyet bizonyos sor­rendben végzünk el, másik munka­folyamat pedig a vegyszeres védeke­zés. A fatisztogatásnak minden eset­ben meg kell előznie a permetezést. A mechanikai munkákat a következő sorrendben az alábbiak szerint végez­zük el: 1 A kiszáradt, öreg, beteg fák kivágása: A kivénült, meddő, keveset és ritkán termő fák jellem­zője az ív-alakúan lefelé hajló ág, gyér levélzet, kevés hajtás; a virá­gok nem termékenyülnek meg jól, a gyümölcs apró és korán lehull. Az ilyen fákat nem érdemes tovább tar­tani, ezeket legcélszerűbb kivágni. O Száraz, beteg ágak levágása: Minden kiszáradt, beteg, od- vas, szuvasodott, vértetves, vagy ráksebes ágat, gallyat, vesszőt a fa koronájából el kell távolítani, éspe­igen megszoktuk egymást tavaszig.{ Nem szóltam senkinek, hogy ku-{ tyám van, de beleéltem magam, \ különösen hétfő reggeleken figyel-< tem, nem marad-e el. Mivel va-{ sárnap kedvemre alkatiamegész1 télen titok volt, vajon tudja-e a{ naptári rendet, vár-e ünnepnapo-1 kon? Meg akartam előzni a rossz 1 véletlent. Az udvar sarkában, a 1 fáskamrák mögött volt egy kis sen- 1 ki földje, ezt szántam neki. Gon-1 áoltam, elég régen ismerjük egy- 1 mást ahhoz, hogy kapcsolatunkat1 szorosabbra fűzzük EGY ÜNNEPNAPON cselekvésre ', szántam magam. Eltökéltem, hogy, hazahozom és majd alkalomadtán, be is vallom, hogy kutyát szerez-, tem. Az előző napi vacsora csont-, maradványaival vonultam ki Ko-, ma meginvitálására. , Valóban az utcán tekergeti, s, enyhén csodálkozott is, hogy nem, ballagunk előre. , Odaadtam neki a csontokat., Gyorsan fogyasztotta, majd teljes ( figyelmével várta a szokatlan for-{ dulatot. Visszafelé indultam és hív-, tam magammal. Jött is, egészen a, kapuig, de ott megállt, úgy tett,, mintha nem értené szándékomat, i — Gyere be Koma. Gyér’ idet —, biztattam. i Zavarban volt. Rámnézett merőn,, azután lassqn elfordult, fejét lesüt ■ i ve, rézsűt átvágott az úttesten. ( MÁSNAP nem várt és azután so-1 ha többé nem került elő. Mókás ró-1 kaféjében megmozdulhatott valami< sejtés arról a sorsról, amikor jól- * lakhat minden nap, de be van zár-l va egy szűk udvarba. Sajnáltam \ nagyon, a sintérre is gondoltam, < sültkrumpli-barátságunk helye iire-* sen maradt. Dehát igaza volt: nincs < olyan meleg ajándék, ami a sza- < badságot pótolhatná. i SOLYMÁR ISTVÁN dig tőben levágva, csonk hátrahagyá­sa nélkül, mert a visszamaradt csonk később bekorhad és ezzel a fa életét veszélyezteti. Ezzel a munkával egy­idejűleg el kell végezni a korona ésszerű ritkítását is, ügyelve arra, hogy a fa termő egyensúlyában zavar ne keletkezzék. Q Hemyófészek, gyümölcsmu­^**miák leszedése: A fa koroná­járól le kell szedni a téli hernyófész­keket, az ősszel le nem hullott szá­raz levélcsomókat, mert ezekben ap­ró hernyók telelhetnek. A leszedett, levágott részeket azonnal el kell égetni. A A gyapjaspille és gyürüspillé tojáscsomóinak leszedése: Kö­vetkező lépésként aprólékosan át kell vizsgálni a gyümölcsfa törzsét és vas­tagabb ágait; az ott talált gyapjas­pille tojásokat tompa késsel, vagy ka­paró vassal erre alkalmas edénybe kaparjuk bele és azonnal égessük el. Ugyanígy a vékonyabb vesszők kö­rül gyűrű alakban lerakott szürke tojáscsomókat — amelyek a gyűrűs­pille tojáscsomói — a gallyal együtt csípjük le és vessük tűzbe. C Kéregkaparás és kéregkefé- lés: A téli időszakban végzen­dő munkákhoz tartozik kéregkapa- irás, melyet erre a célra készített ka­► paróvassal végzünk el. A kéregka- )párás célja a fák törzsének és vasta- ) gabb ágainak / megtisztítása az ei- ) halt kéregtől, mohától, pajzstetvek­► tői. A kéregkaparást azonnal nyo- )mon kell követnie a drótkefével vég­ezett alapos kéregkefélésnek. Erre gazért van szükség, mert a’ kéreg ré­szeiben különböző kártevők bújnak )meg télre, másrészt a kéregre tapadt ) pa jzstetveket részben lehorzsoljuk, »részben fellazítjuk és ezzel elősegít­jük a permetező folyadék jobb be- Iszivódását. A kéregkaparásnál és »kefélésnél vigyázzunk arra, hogy a • fát ne sértsük meg, a kaparékot pe- ídig vagy égessük el, vagy mélyen ás- Isuk el. | 6. Sebápolás: Télen végezzük el £ a fák sebeinek ápolását is. [ Bármilyen eredetű sebet a fa eleven­jéig éles késsel simára kivágunk, a [seb* belsejét kitisztítjuk, majd a [kisebb sebeket oltóviasszal, a na­gyobbakat pedig faseb kezelő szerek­kel (fasebkátrány) vonjuk be. [ Az erőművi védekezés után követ­kezik tél végén, rügyfakadás előtt [mintegy két héttel az első vegysze­res védekezés, melyet pajzstetű fer­tőzés esetén alkalmazunk. Azokban [a gyümölcsösökben, ahol nagyon [erős a pajzstetű fertőzés, legered- [ményesebb az olajos szerrel végzett [permetezés, melyet azonban csak [négy évenként szabad alkalmazni. A [közbeeső években a permetezést téli [higitású mészkénlével végezzük el. A [télvégi permetezés lemosásszerűen [ történjék és a permetlé a fa minden [részét alaposan áztassa át. [ VÉGEZETÜL NE FELEDKEZ­NÜNK MEG fiatal gyümölcsöseink- I ben a nyulrágás elleni védekezésről: I Ennek legcélszerűbb módja a fák be- I kötözése, melyet leghelyesebb drót- I hálóval, vagy náddal elvégezni. A I kukoricaszár. mar nem a legjobb vé­dekező anyag, mert abban az egerek könnyen megtelepedhetnek és azok fognak kárt okozni*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents