Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-05 / 285. szám

Csütörtök, 1957. december 5. CSZAKMAGYARORSZÄG 5 trrv Ha nagyon sokat beszélnek a békéről, tartani kell a háborútól. Valahogy így van az ember az egész­ségével is. Ha nem fenyege­ti veszély, ritkán kerül szoba; ha beütött a baj és oda a drága érték, kapkodunk fűhöz-fához, hogy kiláboljunk belőle és megint egészségesek legyünk. A beleg em­bert meg-megpirongatja az orvos: Miért nem vigyázott magára, mért nem előzte meg a bajt?... A beteg za­varba jön, végül Kinyögi: csak most gyógyítson ki nya­valyámból, máskor jobban vigyázok. Az emberiség is íogadkozott az első nagy világégés idején és után, amikor megszámlálták a halottakat. El- 6Zörnyedt és egy-két évig kábultan élt. — Tízmillióra rúgott az elesettek száma, milliónyi nyomorék, béna, világtalan, lábnélküli ember emelte öklét a részvétlen egek felé, kiáltván átkot mindazokra, akik meghalni, nyomorékká lenni küldték az ismeretlen harcterekre, özvegyek, árvák sikongták bele roppant fájdalmukat a Világ kriptái csöndjébe. Aztán megint csak megindult az élet. Felszáradt aa első világháború iszonyatos vérpatakja, elapadt az öz­vegyek könnye, a gyermekek napirendre tértek holt apjuk holt emléke fölött. És minden ment a maga rendje és módja szerint. Az emberek elfelejtették a há­borút, a nagy világbetegség kínos éveit, emlékeit — és •észre se vették, hogy emberi mivoltjukból kivetkezett emberordasok settenkednek a békéhez, a világ egész­ségéhez, hogy halálos veszedelmet zúdítsanak a béké­sen alvó kisdedekre, aggokra és fiatalokra. „Emberiség, alszol!” — írták, kiáltották, jajongták a jobbak, hogy felverjék álmából a világ lelkiismeretét. És az emberi­ség aludt, aludtak emlékei. — És felrobbant az őrizet­lenül hagyott puskaporos hordó. És kezdődött minden elölről. Jött a második világháború, megháromszoroz­va az elesettek, a háború nyomorultjainak számát, ősi kultúrájú városok lettek romhalmazzá. Bombavetők zúgtak a koromfekete éjszakákban. A rakétabombák ■nappali fényében idegtépő vijjogással zúdultak alá a vombolóbombák, ölték, morzsolták az életet. A télural­ta orosz sztyeppéken végeláthatatlan sorokban vonul­tak a magyarok és néni magyarok, hogy meghaljanak, nem tudva miért és kiért. Hazájuk távol volt, messze a hátuk mögött. Hajszolta őket a félelem, az úri pa­rancs, hogy megöljék egy nép szabadságát. A rcnna-cph vérz9 emberiség megint fogadko­M L5upa-otíu. 2i>tt, az özvegyek ríttak, a gyerme­kek apjukat várták vissza az ismeretlen messzeségek­SZIVÜNKBE ZÁRTUK 5F ír • * <r «r bői. A világ okulni látszott, # szervezetet segített létre a# béke őrizetére, hogy még- # egyszer ne ismétlődhessék # meg a borzalom, hogy a # puskaporos hordót föl ne robbanthassa az ember alja. A kommunista pártok a moszkvai találkozóról kiáltvánnyal fordultak a világ népeihez — békekiált­vánnyal, hogy felrázzák a népeket, munkásokat, pa­rasztokat, mindenkit, akinek drága a világ egészsége, békéje. Az orvos felelősségtudatával szólnak a még egészséges emberiséghez — előzzük meg a bajt, a há­borút. Legyünk végre egészen emberek, emlékezzünk gyötrő emlékeinkre, az első és második világháború borzalmaira, és fogjuk le a háborús gyújtogatok kezét, f akik a tengeren innen és a tengeren túl azon mester­kednek, hogy megint elszabaduljon a halál. Annak a népnek a fővárosából szól a mélyember- ségű szózat, amely először lobbantotta a világ egére az örök béke lehetőségét, amely megteremtette a világ egyhatodán a szabad népek szabad államát. A kommunista pártoknak nem érdekük, nem lehet érdekük a háború, mert azoknak, akiknek érdekeit képviseli, akikért megszületett a kommunista eszme, halálos ellenségük a háború, a rombolás. A munkások parasztok, maga a nép volt legjobban kitéve a háború kegyetlenségeinek, ők véreztek a harctereken, az ő há­zaikat tették romhalmazzá a repülőtámadások. A felelősségtudat, a kommunisták emberiségért aggódó lelkiismerete dobban a békekiáltvány minden sorában. A harmadik világháború minden képzeletet felülmúló borzalmak lehetőségeivel terhes. Az atom-1 és hidrogénfegyverek pusztító ereje nemcsak városo-1 kát, népeket is képes eltörölni a föld színéről. a nyárspolgárok meddő, n.yavalygó háborúellenes­sége a kommunisták háborút ellenző békekiáltványa, harcos, tettre mozgósító felhívás ez — a népeknek szól Ma már nem lehet leszavazni a népmilliók elemi erő­vel feltörő békeákaratát. Ha a népek akarják, ha a né­pek kezükbe veszik a béke ügvét, elkerülhető a háború. Tegyünk meg hát minden tőlünk telhetőt, válaszoljon a kiáltványra mindenki a maga módián — munkával, harcos kiállással, rendszerünk, a béke rendszerének erősítésével, hogy gvöngüljön a háborút akarók marok­nyi, elvetemült hada. Gulyás Mihály Az öcey. hUUu&ásMtk — iv\fu líWUVUU «A/VU k, vnrt/WH WWVWWVWV MVUWWWIAAJ LEVcL hElYtTí l Nem a pacifisták, »Lehunyja kék sze­mét az ég, lehunyja sok szemét a ház ...« csak a Széchenyi-utcai Baba­ház kirakatának piros fénye őrködik az esti homályban. Huncutsze­mű babák, mókusok, mackók, zsiráfok, kis és nagy labdák sütkérez­nek száz meg száz szempár sugarában. Té­ged várnak. Mikulás bácsi, hogy berakd őket a puttonyodba, onnan meg a jó kisfiúk, kis­leányok cipőjébe. A bo- doritott hajú babák és adörmögő mackók vár­nak, kedves öreg Mi­kulás, a gyerekek ezer­szer jobban várnak té­ged, a nagyszakállú ajándékosztót. Vágya­kozó szemmel nézik a duruzsoló kis vasutat, a száguldó autót, az ezer- szinű építőkockákat, színes képeskönyveket, s mindazt, aminek lát­tán kicsi szívük szapo­rábban dobpg, és szíve­sen fedeznének fel fé­nyesre dörzsölt kis ci- pőcskék mellett. A kicsik és nagyob­bacskák egyformán vár­ják. Várnak édes, bol­dogító reményekkel, uj- jacskáikon számolják, már csak hármat, ket­tőt, végül egyet kell aludni, és hipp-hopp. bekopog az öreg putto­nyos. Igen. már csak egyet kell aludni. Egy röpke kóborlás álom- országban s elhozod az ezerszer megálmodott kisbiciklit, játékot, cso­koládét. Egyet alszunk, és este, ha alkonyköp- penyét magára ölti a város, elindulsz. Sorra- járod az utcákat s min­denütt, ahol cipőket látsz, halkan megkocog­tatod az ablakot, be­csempészed az ajándé­kot és továbbsietsz. De mi történik azok­kal az ablakokkal, ahol villanyfény fe­hérük, s nem ragyog­nak kis cipők'? Mert ilyen is lesz, kedves Mikulás, s kérve-ké- rünk, el ne kerüld eze­ket az ablakokat. Ott a sok-sok kis házon túl, rácsps kerítés mögött egy nagy épületben sok kisgyermek vár. A neve nem titok és úgy köny- nyebben meg is találod: ez a paralízis kórház. Kis rácsos ágyakban szomorúszemü aprósá­gok néznek vágyakozva az ablak felé. Kis ci­pőiket azért nem rak­hatták ki, mert ezek a csöppségek már hóna­pok óta nemcsak hogy nem szaladnak, nem is húzhatnak cipőt béna lábacskáikra. És olyan apróság is fekszik itt, akinek még sohsem volt kiscinője. Egyiknek a karján, másiknak a lábán húzódik gipsz­kötés, s ha ügyetlenül is, de felülnek a kis­ágyban, magukhoz szo­rítják a babát, játsza­nak, boldogan, önfeled­ten. A játék nekik az életet is jelenti. A na­gyobbacskák emlékeznek még rád és sokat emle­getnek. Sasvári Jancsi virgácsot vár, Soltész Zolika cukrot, a kis Géczi Marika csokolá­dét, a Hanza Bandi szekrényén pedig már ott csillog a fehér szta- niolba csomagolt csoko­ládé mikulás. Mikulás bácsi? Fel­csillannak a bágyadt gyermekszemek, kipi­rulnak a sápadt arcocs­kák, ha az ápolónéni este rólad mesél. Meg­eszik a főzeléket, be­veszik az orvosságot hang nélkül, hiszen a rossz gyerekeknek csak virgács jut a puttony­ból. Ök pedig játékot és sok-sok cukrot vár­nak. Várnak, és sokkal türelmetlenebbül vár- nak, mint egészséges kis barátaik. Figyelik lép­teid koppanását, szo­rongva, szívrepesve, s legszívesebben eléd sza­ladnának. Vigyázz hat, el ne kerüld a cipő nél­küli ablakokat, kedves öreg Mikulás bácsi! KECSKÉS RÓZSA Az & (tttcMxty Badatai A nyugdíjas és a ma. szolgáló vasutasoknak szeretnék né­hány mosolygós percet szerezni az­zal, hogy emlékezetükbe idézem, illetve a fiatalabbaknak elmesé­lem egy öreg vasutas félévszázad­dal ezelőtt elkövetett kópéságait. Az a bitang Bodőlai nagyon tudta-, hogyan kell a szabályzatok határai között nagyjából megmaradva, oly csínyeket elkövetni, amelyen ne­vetnek a vasutasok és az utasok, s amelyekért a miskolci igazgatósá­gon sem orrolnak meg túlságosan. jl/I int fiatal forgalmistát, Mező- kövesdre helyezték Bodolait. A kofáknak, a batyuzó matyó asz- szonyoknak nem tűnt volna fel a személycsere, ha az egyik hajnalon a Miskolcra induló személyvonat néhány utasának nem adta volna a szokottnál tíz fillérrel olcsóbban a jegyet. A tarifaügyekben jártas ko­fák elcsodálkoztak az alkudás nél­kül kapott árengedményen, de Bo- dolai megmagyarázta, hogy az előző forgalmista összejátszott a miskol- ci pénztároskisasszonnyal s együm felcsapták a jegy árát. A pénztáros elitta az összegyűjtött filléreket, a kisasszony pedig pirosítót vett raj­ta. Miután kioktatta a derék ügyfe­leket, még a lelkűkre kötötte, hogy ne tűrjék ám tovább a miskolci kisasszony üzérkedését sem. Aznap délután a Tiszai pálya­udvar jegypénztáránál kitört a ri- billió. A kofák először szépen kér­ték a kisasszonytól az olcsóbb je­gyet, de amikor az szimulálni kez­dett, hogy nem tud semmiről, ha­marosan felpqprikázódtak. — Mi nem fizetjük ám meg töb­bet a maga pirositóját! Mit gon­dol, maga cafka! Eleget lopta már a pénzünket! A kisasszony is kijött a sodrából az alaptalan támadásra és hasonló hangnemben válaszolt. Perceken belül betört a pénztárablak és szük­ségesnek bizonyult a rendőri be­avatkozás is. A tényálladék tisztázásakor fény derült Bodolai huncutságára. A Mezőkövesdre kiszálló bizottságot leginkább az lepte meg. hogy nem találtak pénztárhiányt, s ezek sze­rint Bodolai több mint egy koronát fizetett ki a saját zsebéből, hogy tető alá. hozza a kis mókát. Mivel az .ablaktöréscn kívül a MÁV-ot más különösebb károsodás nem érte, a helytelenkedő ifjút ala­pos fejmosás és némi pénzbírság után áthelyezték Nyékre. Bodolai, aki éppen hóvégi zárla­tot készített, nem tudott tőlük dol­gozni. Ki is szólt néhányszor, hogy hagyják abba, mert a vonat része­geket nem szállít. A lagzisok azon­ban nem rettentek meg fenyegeté­sétől, hanem azt bizonygatták, sze­retnének olyan vasutast látni, aki meggátolja ókéi az utazásban. Jól belemelegedtek a nótázásba, igy csak akkor kászálódtak elő a váróteremből, amikor a vonat már beérkezett. Bodolai, aki szívén vi­selte sorsukat, hamar melléjük sze­gődött s odavezette őket az egyik kocsihoz. Sürgette a nehezen cam­mogó násznépet, hogy szálljanak fel, mert indul a vonat. — De hisz ez egy marhavágón, r- hökkent vissza az örömapa. — Az a jó, ebben táncolni is le­het ..., s együtt marad az egész társaság. A lagzisok helyénvalónak talál­ták az érveket, s nagynehezen felráncigálták egymást a bocipull- mannba. Feladták a bőgőt, meg a cimbalmot is. A hangászok mind­járt hozzáfogtak a cincogáshoz, a fiatalok pedig a tánchoz. A boros­üvegek is megkezdték kőrútjukat. Úgy egy jó félóra múlva a nász­nagynak feltűnt, hogy a vonat még mindig nem indult el. Előbb kiné­zett, aztán lemászott és éktelen ká­romkodásra fakadt. Az első vágá­nyon néhány teherkocsi társaságá­ban ott vesztegelt a lagzisokkal ra­kott bocipullmann, a másodikról pedig régen tovább ment már a személyvonat. A feldühödt lakodalmasok alapo­san megkergették Bodolait és óra­szám ott leskelödtek az állomás kö­rül, hátha elkaphatják. A szabad­napos forgalmistát kellett hamar bertvofifni. hogy meg ne akadjon a MÁV munkája. JJát ilyen dolgokat művelt az a bitang Bodolai. Jókat ne­vettek öt évtizeddel ezelőtt a csí­nyein. de azért kérem vasutas ba­rátainkat, ne kövessék a példáját. SOLYMÁR JÓZSEF El nem hamvadó szere'em Húsz őszön, télen, vészen át mi Élő parázs ma is, mit akkor visszük tavaszunk megtöretlen, merészen, ifjan felszítottunk régi víg szemünk meg se rebben és nincsen semmi, semmi titkunk, a Szilveszterek gyors futásán. ha szemünk ma is tüzet villant; Mikor szívünk szüretre érett, Nem rőzseláng fut ereinkben: tűz, vér, bor, láz, vers sodró árja csillagszóró vakító ívfény ömlött világra, testre, szájra. szivárványuk át kettőnk szívén, s virágot nyílt a száraz ág is. ködöt, alkonyt, éjt beragyog, S amíg a fény ég: csillagsátor borul ránk, árnyék nem kerít meg, ereje nem törik az ívnek s futunk egymáshoz közelebb. FORGÁCS KÁROLY --------------------------ooo-------------------------­L ésiúton látják el a délisarki szovjet expedíciót JTgy darabig meghúzta magát illedelmesen Bodolai, de az­tán csak kibújt belőle megint a bitang természet. Ügy volt, hogy egy lagzis nép utazott Nyékről valamelyik szom­szédos faluba. Velük volt a banda, összes hangszereivel, s a zsebek­ben jónéhány üveg bor. Ebből kö­vetkezőleg erősen ricsajoztak a vá­róteremben, B a r g y i n professzor, a nemzet­közi geofizikai év szovjet bizottságá­nak elnöke legutóbb bejelentette, hogy a. földmágneses Déli-sark leié tartó szovjet expedíció céljához érve, repülőteret fog létesíteni. Az expe­díció motoros vontatókon halad előre és — ha szükséges — a délisarki tél idején is folytatja útját. Ezt a vállal­kozást Scott kapitány 1910—12. évi expedíciója óta nem kísérelték meg és a szovjet kutatók az elsők, akik jó motorikus felszerelésükkel a siker reményében vágnak neki, hogy le­küzdjék »a világ legnehezebb uta­zása-« által elébük állított feladatot. A tervek azt mutatják, hogy az ex­pedíció célpontjában felállítandó Vosztok kutatóállomást légiúton fog­ják pótlólagos felszereléssel és éle­lemmel ellátni. Havonta 2d Lázra elegendő betoncserepet készít a Lelyiípar Borsodban Borsod megyében betoncserép, valamint betonpala készítéssel enyhítik az országosan meglévő nagyarányú tetőfedő-anyaghiányt és segítik 0. magánépítkezéseket. A tanács és a TÜZÉP kezdeménye­zésére már Hernádnémetiben, Sá­toraljaújhelyen, Mezőkövesden és Putnokon működik egy-egy kisebb betoncserépgyártó üzem. A négy helyen havonta összesen 25 házra elegendő tetőfedő-anyagot állítanak elő. Megoldották a téli munkát is. Hernádnémetiben például a hideg hónapokban egy feloszlott termelő- szövetkezet üresen maradt helyisé­gében két műszakban termelik a tavaszi építkezésekhez szükséges betoncserepet. Rövidesen megjeleni! a Borsodi Fehérkönyv Ez történt Borsodban címmel. A könyv két kötetben, sok képpel dokumentálja az ellenforradalom rémtetteit. Ara kötetenként 5 forint. Kapható lesz az egész megye terü­letén a postahivatalokban, postás­kézbesítőknél és hírlapárusoknál. Még karácsony előtt kisorsolják a MÉH tárgy sors játék nyereményeit A boltok kirakatai ünnepi díszt öltöttek. Télapó és a közeledő ka­rácsony szemet kápráztató ajándé­kai dobogtatják meg a gyermekek és felnőttek szívét. Az Állami Áruház cipőboltjának egyik kirakata már hosszú idő óta csábítja a járókelőket. A MÉH tárgysors játék nyeremé­nyei lelkesítik szorgalmas munká­ra, méhecskét megszégyenítő gyűj­tésre nemcsak a fiatalabb nemze­déket, de a korosabbakat is. Ezen viszont semmi csodálkozni való nincs, hiszen pár kiló háztartási, vagy egyéb hulladék ellenében bár­--------------------------ooo­k i esélyese lehet mind az 50 000 forintos főnyereménynek, mind pe­dig ennek a mérhetetlenül sok ér­tékes tárgynak, amelynek egy része a kirakatban látható. A MÉH tárgysorsjáték sorsje­gyeinek húzása még karácsony előtt megtörténik. A sorsjegytulaj­donosok boldog izgalommal vár­hatják a sorsolás napját, mert a nagyszámú nyereménytárgy lehető­vé teszi, hogy az eddig szokásos sorsolásoktól eltérően, sokkal több sorsjegytulajdonos részesülhessen nyereményben. O. E. A miskolci kutyavásáron Egyszer volt Budán kutyavásár — mondja egy régi közmondás Ez az állítás szerdán — hatalmas kutya- csaholásók közepette — Miskolcon megdőlt. Az Országos Kutyate- nyésztő Egyesület és a TERIMPEX vállalat Miskolcon, a Patak-utcán szerdán reggel fél 7-től fél 8 óráig kutyavásárt rendezett. Az ebtulajdonosok sok-sok ku­tyát kínáltak eladásra. Legtöbbjük azonban korcs volt, vagy éppen megállapíthatatlan származású. A magyar pulikutyák csakhamar gaz­dára találtak, s talán már az esti órákban útnak is indulnak kül­földre. Egy közepes értékű puliéri 900— 2000 forintot fizettek. Egy miskolci kutyatenyésztő ellenben puliköly- keiért darabonkint másfélezer fo­rintot kapott. A hírek szerint a jö­vőben rendszeressé teszik a kutya­vásárokat, mivel a külföld nagy érdeklődést tanúsít a magyar ku­tyák iránt. Kertészeti előadássorozat A »Budai József gyümölcskertc- szeli szakkör-« 1957. december 6-án, 18 órakor a miskolci gazdakörben (Major utca 2. szám) megkezdi téli kertészeti előadássorozatát. Az előadások minden héten ugyan­ezen időpontban és helyen kerülnek megtartásra és március végéig tarta­nak. Erre a rendezőség, a városi ta­nács mezőgazdasági osztálya minden miskolci földtulajdonost, gyümölcs-* termelőt és szőlősgazdát szeretettet meghív. Az előadássorozat díjtalan.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents