Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-20 / 298. szám
Világ proletárjai egyesüljetek l A miskolci városrendezési ankét határozati javaslattervezete BÁNYÁSZHIRADÓ Mandaíáskerteket létesítenek Hegyalján ■N Xtll- évfolyam 298 szám Ára 50 fillér 1957 december 20, péntek j A ma^ar nép osztatlan érdeke és boldog' jövőjének legfőbb biztosítéka a béke Megkezdődött az országgyűlés ülésszaka Az országgyűlés, amelyet a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány alapján új ülésszakra összehívott, csütörtökön megkezdte tanácskozását. Résztvett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, dr. Münnich Ferenc, a kormány első elnökhelyettese, Antos István, Biszku Béla, Czottner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Dögéi Imre, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Nagy József né, dr. Nezvál Ferenc, Révész Géza, Tausz János, Trautman Rezső, a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést 11 óra után néhány perccel Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Rónai Sándor: Dolgozó népünkben tovább erősödött a bizalom pártunk és kormányunk iránt — Az országgyűlés májusi és júniusi ülésszakán egyöntetű bizalom nyilvánult meg pártunk és kormányunk iránt a megtett intézkedések nyomón. Az azóta eltelt idő alatt dolgozó népünkben — a konszolidációban elért újabb eredményeik nyomán — tovább erősödött a bizalom pártunk és kormányunk iránt. — Ez az egyetértési tette lehetővé, hogy a törvényes rend helyreállítása, államéletünk konszolidálása terén újabb és újabb eredményeiket értülik el. Az országgyűlés nevében köszönetét mondok dicső munkásosztályunknak, dolgozó parasztságunknak és az eredmények elérésében közreműködő értelmiségnek, — mondotta Rónai Sándor, majd így folytatta: — Eredményeinkben benne van képviselőtársaink munkája is. A képviselői beszámolók, a fogadónapok, a megyei képviselőcsoportok rendszeres ülései — mind kö- . zelebb vitték pártunk és kormányunk célkitűzéseit dolgozó népünkhöz. Államéletürak további demokratizálását bizonyítja, hogy a júniusi ülésszak óta az országgyűlés állandó bizottságai 28 ülést tartottak, amelyeken a törvényjavaslatok és a törvény- erejű rendeletek megvitatása mellett számos közérdekű kérdést is megtárgyaltak. A nemzetközi helyzetről, a béke- harcról szólva emlékeztetett arra, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából a Szovjetunió Legfelső Tanácsa felhívással fordult a világ dolgozóihoz, politikusaihoz és közéleti személyiségeihez, a tudomány és a kultúra képviselőihez, valamennyi ország parlamentjéhez és kormányához a béke megvédése és biztosítása érdekében. — Javaslom a tisztelt Országgyűlésnek — folytatta hogy tárgyaljuk meg ezt a felhívást és foglaljunk állást ebben, a dolgozó népűnk sorsának alakulását, az egész világ jövőjét alapjaiban érintő kérdésben. Erre kötelez bennünket népünk békevágya és elszánt békeakarata, de kötelez az is, hogy országgyűlésünk az elmúlt években is betöltötte azt a feladatát, amely a béke biztosításában reá hárult. Ebben a szellemben járt el mar akkor, amikor törvényt hozott, amely a nép ellen elkövetett főbenjáró vétségnek minősített mindennemű háborús propagandát. A béke ügyének szolgálata vezérelte országgyűlésünket 1955 március 1-én hozott határozata alkalmával is, amikor egyhangú lelkesedéssel tette magáévá a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a parlamenti küldöttségek cseréjére, a népek közötti baráti kapcsolatok és együttműködés fejlesztésére, a béke megszilárdításéra vonatkozó javaslatát. Bejelentette — többek között —, hogy «a Minisztertanács elnöke benyújtotta a népi ellenőrzésről szóló törvényjavaslatot, az igazságügy- miniszter pedig a polgári perrendtartás egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslatokat előzetes tárgyalásra kiadták! az illetékes államigazgatási, illetve jogi- és igazságügyi bizottságnak. Rónai Sándor ismertette a beérkezett interpellációkat, majd az országgyűlés elfogadta a következő napirendet: 1. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolója a két ülésszak közötti tevékenységről. 2. A külpolitikai helyzetről szóló beszámoló. 3. A népi ellenőrzésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. 4. A polgári perrendtartás egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. 5. A Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója. 6. A legfelsőbb ügyész beszámolója. 7. Az interpellációk előterjesztése. Kristóf István: Az Elnöki Tanács legfőbb célja a szocialista törvényesség biztosításának elősegítése és nemzetközi kapcsolataink szélesítése volt Ezután Kristóf István országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács titkára számolt be a Népköztársaság Elnöki Tanácsának munkájáról* amelyet a legutóbbi ülésszak óta végzett. Hangsúlyozta, hogy az Elnöki Tanács legfőbb célja a szocialista törvényesség biztosításának elősegítése, továbbá nemzetközi kapcsolataink szélesítése volt az elmúlt hat hónapban. Ennek szellemében alkotta törvényerejű rendeletéit, gyakorolta az alkotmányban meghatározott kinevezési, kegyel- mezési és külügyi tevékenységét. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa ratifikálta a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzetéről szóló egyezményt. Nyilvánvaló — mondotta —, hogy • szovjet csapatok ideiglenes tartózkodása Magyarországon népünk elsőrendű érdeke, békés építőmunkánk biztosítéka: Az Elnöki Tanács ratifikálta a Newyorfcban kötött nemzetközi egyezményt a tartásdíjak külföldön való behajtásáról, továbbá a genfi nemzetközi egyezményt az áruminták és a kereskedelmi propagandaanyagok behozatalának megköny- nyítése érdekében. Nagykövetségi szintire emeltük Egyiptomban kairói követségünket. Ez volt az első eset, hogy kapitalista államban nagykövetséget létesítettünk. Nagyköveteket cseréltünk a Mongol Népköztársasággal, Szíria kérésére az Elnöki Tanács hozzájárult Ad- nar Azhazi Szíria magyarországi követének és meghatalmazott miniszterének kinevezéséhez, s ez elő fogja mozdítani a szír—magyar kapcsolatokat. A törvényerejű rendeletek alkotásánál az Elnöki Tanács egyre inkább támaszkodott az országgyűlés egyes állandó bizottságainak munkájára. Ezután különböző törvény- erejű rendeletek kiadásáról számolt be, majd a tanácsok néhány kérdésével foglalkozott. Az elmúlt hónapokban megtartott időszaki választásokon másfélmillió választó közül 1.474.000 adta szavazatát a Hazafias Népfront jelöltjeire. Ez a tény a párt és a kormány iránti növekvő bizalmat is mutatja. Az országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését, a beszámolóban foglaltaikat tudomásul vette, majd Sebes István külügyminiszterhelyettes mondta el beszámolóját a külpolitikai helyzetről. Sebes István: Harcoljunk a béke megőrzéséért, a szocialista tábor egységéért és ereje fokozásáért — A Magyar Népköztársaság külpolitikájában a nemzetközi helyzet alakulását tartja szem előtt. Mint szocializmust építő országot külkapcsolatainikban, nemzetközi tevékenységünkben az az elv vezet, hogy minden országgal normális kapcsolatokat teremtsünk, harcoljunk a béke megőrzéséért, az imperialista háborús készülődések ellen, valamint a szocialista tábor egységéért és ereje fokozásáért — kezdte beszédét, majd hangsúlyozta —, hogy hazánkat a Szovjetunióhoz az őszinte testvéri szeretet fűzi. Hazánk kapcsolatait a Szovjetunióval és a testvéri népi demokráciákkal, a. szocializmus közös útja, a rendszerünk, államhatalmunk azonos osztálytartalma, a kölcsönös támogatás és segítség, a szocializmus, a kommunizmus győzelméért vívott harcban megnyilvánuló érdekközösség, valamint a közös marxista-leninista ideológia szabja meg. Ezután a baráti országok - magasszintű találkozójának jelentőségéről beszélt, majd a szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatokat méltatta. Szólt a parlamenti küldöttségek cseréjének, kulturális együttműködésének előnyeiről is. — Jugoszláviával való kapcsolataink az egymás mellett élő szocialista országok közötti barátság szellemében alakulnak. Az elmúlt hónapokban számos államközi megállapodást kötöttünk, amelyek tovább szélesítik a kölcsönösen előnyös kapcsolatok bázisát. Jugoszlávia legutóbbi nemzetközi politikai lépései — a Német Demokratikus Köztársaság elismerése, az Egyesült Államok katonai segélyének elutasítása, — továbbfejlesztette a szocialista tábor országaival való kapcsolatait. Mindez egyúttal azt is bizonyítja, hogy bár országaink közt néhány ideológiai és gyakorlati kérdésben még van nézeteltérés, de kapcsolataink a szocializmust építő népek előrehaladása érdekében alakulnak. — A következőkben az ázsiai és afrikai semleges övezethez tartozó országokkal folytatott külpolitikai tevékenységünkkel foglalkozott, s megállapította: a Magyar Népköztársaság kormánya külpolitikájának egyik alapelve a gyarmati rendszer alól felszabadult országok támogatása függetlenségük megőrzésében, valamint a még gyarmati elnyomásban lévő népek szabadságmozgalmával való szolidaritás és kiállás azok függetlenségi célkitűzései mellett. — A békés együttélés alapján álló külpolitikánkból következik — folytatta —, hogy az európai semleges országok iránt rokonszemvvel viseltetünk és fontos feladatunknak tekintjük, hogy velük minél jobb kapcsolatokat építsünk foL Kormányunk a legélesebben elítéli és következetesen leleplezi az imperialista hatalmak uralmi törekvéseit Ausztriát illetően bizonyos enyhülésről számolt be a két ország viszonyában. A Magyar Népköztársaság kormánya változatlanul arra törekszik, hogy tárgyalások útján rendezze mindazokat a kérdéseket, amelyek még zavarólag hatnak a közös kapcsolatokra. Ennek érdekében mi tettünk is már lépéseket. Ezek után minden az osztrák kormány további normalizálási készségétől függ —■ mondotta, — majd az agresszív katonai paktumhoz — az Északatlanti Szövetséghez, a bagdadi paktumhoz stb. tartozó államokról szólt; — Kormányunk — amellett, hogy a legélesebben elitéli és következetesen leleplezi az imperialista hatalmak uralmi törekvéseit, agresz- szív céljait és visszaveri beavatkozási kísérleteiket — változatlanul a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése politikájának alapelveit vallja politikája egyik sarkkövének. Ennek az elvnek megfelelően kész kapcsolataink rendezésére minden országgal, amely azt szintén kívánja. A továbbiakban elmondotta: Lassú és fokozatos javulás észlelhető az angol, a francia és olasz kormányokkal való kapcsolatainkban, elsősorban a gazdasági, de a kulturális kapcsolatok terén is; Ami az Egyesült Államok kormányával való kapcsolatainkat illeti, ezek — szándékunk ellenére — nem mutatnak javulást és lényegében olyan színvonalon mozognak, amelyre az amerikai kormánykörök ismert hidegháborús törekvései süllyesztették. Tudatában vagyunk annak, hogy a hazánk békéjét veszélyeztető imperialista aknamunka mögött az Egyesült Államok és a vezetése alatt álló északatlanti katonai szövetség húzódik meg. Népünk és kormányunk •— folytatta — örömmel üdvözli és helyesli azokat az üzeneteket, amelyeket a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Bulganyin elvtárs intézett Eisenhowerhez, Adenauerhez, az Északatlanti Szövetség tagállamainak miniszterelnökeihez, Spanyol- ország és Portugália kormányaihoz; Ezután összefoglalta a nemzetközi helyzet alakulását, majd ennek a tükröződését az ENSZ XII. közgyűlésén: A nemzetközi helyzet alakulásának következménye az erőviszonyok bizonyos fokú eltolódása az ENSZ-ben, a béke erőinek javára, s az Egyesült Államok eddig uralkodó szerepének megingása. A XII. ülésszak megmutatta, hogy ma már nem mindig válik be az Egyesült Államoknak az a számítása, hogy a kipróbált szavazógépezet segítségével bármely kérdésben többséget tud biztosítani saját álláspontja számára. A Szovjetunió politikai, gazdasági és kulturális eredményei és főleg elismert katonai fölénye észrevehetően rányomták bélyegüket a közgyűlés egész atmoszférájára. Az ENSZ XII. közgyűlésének munkájáról A XII. közgyűlésen valamennyi fontosabb kérdés tárgyalásának közös jellemvonása volt: az ázsiai, afrikai országok, elsősorban az arab országok delegációinak nagyarányú és harcias aktivitása és a szocialista országok delegációival való szoros együttműködése. A kezdeményezés elejétől végig csaknem teljesen a szocialista országok és a velük együttműködő, függetlenségüket nemrég visszanyert ázsiai, afrikai országok kezében — vagyis a béke erőinek kezében — volt; akiknek közös fellépése a legfontosabb kérdések egész sorának tárgyalása során az imperialista nagyhatalmak és azok háborús és gyarmatosító politikája elleni nyílt és erélyes támadás jellegét öltötte. Az ENSZ XII, ülésszakát — annak ellenére, hogy a lefegyverzés kérdése egyelőre holtpontra jutott* és hogy értékkel bíró formális határozat kevés született — feltétlenül pozitívan kell értékelnünk. Az ülésszak legfontosabb történelmi jelentősége abban jelölhető meg, hogy az imperialisták deffen- zivába kényszerítésével az egész világ előtt kézzelfoghatóan demonstrálta, hogy •' a háborús tábor és a béketábor közötti, a világ imperializmus és az imperialista rendszer ellen küzdő szocialista, valamint más békeszerető országok közötti erőviszony végleg visszavonhatatlanul a béke erőinek javára tolódott el. A magyar kérdésben delegációink feladatát abban látta, hogy egyrészt a magyar kormány következetesen fenntartott álláspontját — mely szerint az 1956 október—■ novemberi ellenforradalmi eseményeik és Magyarország jelenlegi belső - helyzete a mi belügyünk, amibe senkinek és így az ENSZ- nek sincs beleszólása — ott az ENSZ színe előtt, s azon keresztül a világközvélemény előtt újra kifejtse és megvédje. Ugyanakkor a közgyűlés, a különböző bizottságok vitáiban való aktív részvételével* önérzetes hangú, semmi efvi engedményt nem tartalmazó felszólalásaival maximálisan elősegítse delegációink helyzetének normalizálását az ENSZ-ben, s ezen keresztül országunk és a kapitalista országok viszonyának normalizálását általában a lehetőség határain belül. Delegációnk ezt a feladatát teljesítette. — Az úgynevezett „magyar kérdésinek a XII. ülésszak napirendjére való felvételét delegációnknak nem volt módjában megakadályozni. Azt az Egyesült Államok a XI. ülésszak külön e célra összehívott ülésén közvetlenül a XII. ülésszak megkezdése előtt erőszakolta ki azzal, hogy a közgyűlés a kérdést a. magyarországi helyzet kivizsgálásával megbízott Van herceg jelentése alapján fogja tárgyalni. Az amerikaiaknak ez a szándéka meghiúsult. Meghiúsult egyrészt azért, mert a delegációk túlnyomó többsége nem mutatott hajlandóságot a magyar kérdés újbóli megtárgyalására, amiben nem kis része volt# annak, hogy delegációnknak komoly, tartalmas és önérzetes hangú felszólalásaival sikerült a delegációk többségét meggyőznie arról, hogy a magyar kérdés megtárgyalásának az amerikai imperialisták provokációs propagandájának szolgálatán kívül semmi értelme sem lenne. — Azt természetesen nem akadályozhattuk meg, hogy megbízó- leveleink megvizsgálása kapcsán az amerikai delegáció a magyar kérdést újra fel ne vesse, s ne javasolja azt a tavalyi határozatot, amely szerint delegációnk megbízólevélét sem meg nem erősítik, sem el nem utasítják. Amint azonban a tavalyi döntés sem érintette semmiféle szempontból a magyar delegáció jogait (szavazati jog gyakorlása, részvétel, stb.). úgy a. hason!» határozat sem akadályozza az (Folytatás a 2. oldalon.)
