Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-19 / 297. szám
Csütörtök, 1957. december 19. ’AKMAGYARORSZÄG 5 KÉT EGYÜTTES. ........................... E GY HELYISÉG. EGY ZENEKAR i ÚS" *•••••••••••«« * ••••• sum •«#*«•••• együttes a Vígözvegyet játssza, addig a másik népszínművet ad elő. Van belőle elég, lehet válogatni, így a népkultúra érdekében is tesznek valamit, s többé-kevésbé megoldódik a zenekar kérdése is, mert van olyan népszínmű, amelyhez nem szükséges a zene. I J gyanígy megegyezhetnek a ^ helyiség-kérdésben is. Nagyon helyes Kiss elvtársnőnek a kooperációra vonatkozó elképzelése. Ha a két csoport összehangolja a műsorpolitikáját, az előadások időpontja nem ütközik. Felváltva szerepeljenek a járás falvaiban, és helyben, a kultúrházban. Természetesen lehet más megoldás is, és van is, ha mindkét együttes megértő a másikkal szemben, nem önző, nem öncélú, ha egyedüli célja a szocialista kultúra szolgálata. Csupán jóindulat és megértés kell ahhoz, hogy a jelenlegi „furcsa” helyzet megszűnjék. Cs. L. Borsod megyében feldolgozták az 1919-es karosai szocialista szövetkezet történetét A bodrogközi földosztó mozgalom 60. évfordulója alkalmából igen értékes és tanulságos füzet jelenik meg Borsod megyében. Karcsa községben P. Nagy Géza, a földművesszövetkezet könyvelője, gondos munkával összegyűjtötte és feldolgozta az 19'19-ben működött helybeli szocialista szövetkezet történetét. Az író számos adattal és dokumentummal szemlélteti a tanácsköztársaság szövetkezetének virágzó életét. Az adatszerzés során megszólaltatta a szocialista szövetkezét volt elnökét, — aki még ma. is a faluban él. A füzetet a Hazafias Népfront és a miskolci Herman Ottó múzeum közösen adja :ki — a megyei tanács művelődési osztálya pedig magnetofon szalagra veszi az idős elnök 1919- es élményeit. Duda pesten tartja első bemutatóját a matyó népiegyuttes A TTIT HÍREI Ma este 7 órakor Tut-ar.kh-Árn-or. fáraó ■-incseiről tart előadást Komárom.-/ Jó- •’-ef múz-eumlgazgató, a Széchenyi utca IS. szám alatti értelmiségi klubban. Az előadást vetítéssel illusztrálják, s azon minden érdeklődőt szívesen iát a TTIT. — Egyébként a párt és államhatalmi szervek vezetői. Prieszol József, Koval Pál, Deme László, Kovács Sándor és -iT TTIT elnöksége jelenlétében Ács László, ,a Miskolci Vendéglátóipar! Vállalat vezetője ez- alkalomm-ai adja át a társulatnak az Értelmiségi Klub jólfelszereit büféjét-. Pénteken délután 4 órakor az Értelmiségi Klub tanácsa munkaértekezletet tart, amelyen a klub január hónapi műsorát össze. Téli rege címmel rendezi meg a városi tanács művelődésügyi osztálya és a TTIT irodalmi szakosztálya a miskolci írók, költők második szerzői estjét. Az előadás időpontja: december 28, szombat este 7 óra. Színhelye: a Déryné utcai Nevelők Háza. Kuzmányi Gusztáv. Borsodi Qyula, Hudy Ferenc, Vékony Sándor, Kovács Laios. Csorba Barna. Szegedi László irá-r salt Faludv Mária, öze Lajos és Horváth Gyula, a Nemzeti Színház művészei szó- ’altatták meg. Ének és zeneszámokkal Kovács Irén, Pekker Zsuzsa és Szűcs Ilona közreműködik.* Bevezetőt Kordos László mond. Mezőkövesden a nyári hónapokban alakult meg a matyó népi együttes, amely januárban tartja első bemutatóját Budapesten. A zene-, tánc- és énekkarból álló együttes művészi felkészülését a megye legjobb szakemberei segítik. Az előadásra kerülő »Bogár Imre« énekes táncos népi balladáját például Lajos Árpád néprajzkutató a matyó falvakban gyűjtötte össze és azt Horváth Zoltán, a. Miskolci Nemzeti Színház rendezője dolgozta fel. A táncokat az eredeti népi motí- ---------------ooo—-—— vumok alapján Balogh Sándor tánctanár tanította be. A ballada, meséje arról szól, hogy a betyár megszeret egy gazdag lányt, aki később átadja őt a csendőröknek. A színes, zenés, táncos népi ballada próbáit nagy szorgalommal végzik az együttes tagjai. A miskolci zeneoktatás és énekkari kultúra helyzete — m legfontosabb feladataink IGEN FONTOS SZEREPET töltenek be városunk kulturális életében a zeneiskolák. A közelmúltban á Miskolcon folyó zeneoktatási munka a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola irányításával szép eredményeket ért el. Ennek egyik alapja az az egészséges kapcsolat, amely a szakiskola és az Egressy Béni, valamint az Erkel Ferenc zeneiskolák, $ az iskolán kívüli zenei intézmények között fennáll. Miskolcon jelenleg szakiskoláinkban mintegy 2400-an tanulnak zenét, a Zeneművészeti Szakiskola tanárképzős hallgatóinak száma pedig negyven. Miskolc művelődési arculatának egészséges kialakításához jelentős mértékben hozzájárulnak a Zeneművészeti Szakiskola és a zeneiskolák tanári, valamint növendék-hangversenyei is, amelyeknek éppen ezekben a hetekben fül- ég szemtanúi lehettünk. A résztvevő fiatalok jó felkészültsége, kornqly művészi szintet megütő zongora, fuvola, vagy hege- dűjátéka már most sejteti, hogy nemcsak jeles zenepedagógusok kerülnek ki az idén is szakiskolánk falai közül, hanem a múlt éveket felülmúlóan több tanuló folytathatja zenei tanulmányait magasabb fokon, a Zeneakadémia különböző fakultásain. A ZENEISKOLÁK MUNKÁJÁVAL foglalkozva, nem mehetünk el szó nélkül a város énekkari kultúrájának kérdései mellett sem, mivel a zeneiskolák ebben is komoly részt vállaltak. Az iskolák énekegyüttesein kívül, melyek közül az Egressy Béni Zeneiskola, a Zeneművészeti Szakiskola és a Tanítónőképző énekkara végez számottevő művészi munkát, össze-- sen csák hét Öntevékeny énekkar működik Miskolcon. Ezek közül alig 3—4 az olyan, amelynek foglalkozásai, előadásai és műsorpolitikája megüti a kívánt mértéket. A diós- győrvasgyári énekkar, a MÁV Erkel Ferenc művelődési otthon énekkara és a Színvavölgyi Művelődési Kör együttese emelkedik csak az átlag fölé. Ezek az együttesek tudásukat, eredményeiket már külföldön is bebizonyították. Munkájuk során őrzői, propagálói a klasszikus magyar és külföldi kórus-irodalomnak, ,a Szovjetunió és a baráti népek kórus kultúrájának, a borsodi népi gyökerű-zenei hagyományoknak. Biztató jelként említhetjük még a SZOT munkásénekkar létrehívását, amely a régi munkásdalárdák értékes örökségének őrzője és továbbfejlesztő ja kíván lenni. NEM ÉRDEKTELEN SZÖLANUNK a zeneoktatás és az énekkari kultúra területén megvalósítandó feladatokról sem, ha már az eddigi, munkát számbavettük. A zeneoktatás területén, miután a zenét tanulók létszáma igen hagy,, elodázhatatlanul szükségessé válik, hogy az Egressy Béni zeneiskola új, önálló helyiséget kapjon. Ez mintegy ezer zenét tanuló gyermek érdeke, akik jelenleg magán-oktatóknál, vagy munkacsoportok iskoláiban tanulnak az államinál lényegesen magasabb tandíjért, ugyanakkor azonban alacsonyabb színvonalú oktatásban részesülnek. Az új iskolaépület a létszámnövelés lehetőségein kívül módot nyújtana az intézet szakmai munkájának további megjavítására, valamint biztosítaná az iskolaszerűséget, ami a jelen körülmények között komoly nehézségekbe ütközik. Énekkari kultúránk meglévő' eredményeivel sem szabad megelégednünk. Kell, hogy a vasgyári, a MÁV és a Színvavölgyi énekkaron kívül máshol is értékes és hasznos munka folyjék. Igen, de ebhez jó szakemberek kellenek! REMÉLJÜK, CÉLT ÉR MAJD e munkaterületen a tervezett karnagyi klub megalakítása. Ez a klub, mint halljuk, rendszeres foglalkozások keretében kívánja biztosítani kórusvezetőink szakmai továbbképzését és igyekszik alkalmassá tenni őket magasabb művészi feladatok megoldására. (m)-----------OQO-----------M egyei tanácsnok fogadóórái es beszámolói Németh Imre december 19-én 16 árakor Bocs községben fogadóórát, s ugyanitt 18 órától tanácstagi beszámolót. Monoki Barnabás december 19-én 15 órakor Mezó- nyárádon fogadóórát. Polonyi János december 19-én 19 órakor Hernádcéce községben tanácstagi beszámolót, M-onoki Barnabás december 19-én 15 órakor Mezó- nyárád községben tanácstagi beszámolót, Bialkó Gábor december 20-án 15 órákor Égerszög községben fogadóórát, Gal$ó Lajos december 20-án 18 órakor Ede- lényben tanácstagi beszámolót, Milyó István december 20-án délelőtt 9 órakor Fancsal községben fogadóórát, M. Azari József december 20-án 18 órakor Kéked községben tanácstagi beszámolót, Berta István december 20rán 10 órakor Nyék- ládházán tanácstagi beszámolót, Bgllalc István G. december 21-rén 14 órakor Bőd- rogkeresztúr községben fogadóórát, Kiss Bertalan december 21-éry 17 órakor Mező- keresztes községben fogadóórát. Baranyi István december 21-én reggel 8 órakor Györgytarló községben fogadóórát, Da- kos Géza december 21-én 20 órakor Alsó-, berecki községben tanácstagi beszámolót. Kozma Imre december 22-én 13 órakor Bogácson fogadóórát, Dakos Géza december 22-én 16 órakor Karosán tanácstagi beszámolót. M. Azari József december 22-én 15 órakor Zsujtán tanácstagi beszámolót, Pecsenye István december 22-én 16 órakor Fügöd községben tanácstagi beszámolót, Németh Imre december 123-án 16 órakor Ónod községben fogadó- órát, s ugyanitt 18 órától tanácstagi beszámolót. dr. ‘Dienes üfeeember '23-án 18 órakor Hidvégardó községben tanácstagi beszámolót tart, REPÜILINII VÁGYÓK! Ámulatba ejtesz hősi Szellem! Előtted új, lassan már nem lesz semmi; bősz lendülettel vágyódik lelkem: úgy érzem, messze, messze kéne menni. A Végtelenbe, ahol tűz a Nap! Hol a vibráló kezdet és a vég!? Tudós korunk folyton feléd szalad s az életünk ma csillag-töltelék. Egymástgyalázó, csúf emberi nem! Elmúlásod riasztó szörnyét látom: atom-esőtől halványul a szem és széthullunk piciny földdarabkákon. O, embernemzetség, nagy, oktalan! Csak lennék az égben Ítélő Isten, tanítanálak élni, portalan, hogy ne pusztulj s tested termékenyítsen! Ki falánk, nyughatatlan, bilincsbetörném, Haláluk lenne magukkavarta örvény, csontjukat kivetné majd a föld ... Hősi Szellem! fújd el nevük porát. ne maradjon az irmagjukból semmi! Repülni vágy ok! mennyen, poklon át a magas, kéklő Végtelenbe menni! PAfAKY DEZSŐ A z orvos a mosdóhoz lépett, vasta16. gon beszappanozta a kezét. Onnan beszélt visz- sza Annának. — Nnna ... hát először is: van magának egy erős meghűlése és ráadásul egy gyulladása. Ezzel kórházba kell mennie, asszonyom! Most mindenesetre felírok egy gyógyszert meghűlés ellen. Hány hónapja terhes? — Terhes vagyok, doktor úr? Az orvos lerázta a kezéről a vizet; — Nnna, hát maga nem is tudja? S méltatlankodva tekintett Annára. — Gondoltam ..— válaszolt vontatottan Anna —, de eddig reménykedtem, hátha nem igaz.;: — Nnna, hiszen-.:* Annát ismét elhagyta ereje. Meg kellett kapaszkodnia. Az orvos íróasztalához ült és kiállította a receptet. — Hol dolgozik a férje? — kérdezte hirtelen és végigtekintett Annán. Anna úgy érezte, hogy elsüllyed vele a rendelő, sokáig késett a válasszal és pirosság öntötte el az arcát. — Nincs férjem .;; Az orvos meghárapta a szája szélét. — Ni... incs? Ü ... úgy? S a gyerek kitől van? — A vőlegényemtől. Kétségbeesetten, könyörögve tekintett az orvosra. — Mit csináljunk, doktor úr? — Nem tudom, a maguk dolga! Átnyújtotta Annának a receptet. — Váltsa ki ezt az orvosságot! r— Mivel tartozók, doktor úr? — Húsz pengő! — mondta az orvos és ajtót nyitott Annának: Heg eny — Irta: Ónodvári Miklós Támolyogva, meg-megkapaszkodva ért le a lépcsőn és elvegyült az utca forgatagában. Azt hitte, meghasad a szíve. Hangtalanul, belül a lelke mélyén rázta a sírás és megállt egy útkereszteződésnél, mert egy szakasz német katona masírozott énekelve az utcán. Otthon, amikor hazaért,, tárva, nyitva találta a házat. Anyja nyöszörgött az ágyban. — Hol jártál ilyen sokáig? Azt hittem, valami bajod van..: Anna az asztalra rakta a szatyorból a gerslit, egy üveg olajat, néhány szem fagyos krumplit, amit útközben vásárolt és hozzáfogott rendet rakni a szobában. Nehezére esett a hajlongás, erőtlen kezéből időnkint majdnem kihullott a seprő. A házban olyan nagy volt a rendetlenség, hogy hirtelenében azt sem tudta, melyik végéről kezdje a munkát. Tüzet rakni, vizet melegítem, kisepregetni, összerakni a szanaszét dobált kaca- tokat, Angyelka játékait, valamint a fiúknak és nekik, kettőjüknek enni főzni... S mindehhez alig volt jártányi ereje. Minden újabb lépésnél úgy érezte, végigvágódik a földön és képtelen végigmenni a szobán. — Mit mondott az orvos? — kérdezte Sle- zákné. Anna kezében megállt a seprő. Nem tudta mit feleljen. Megmondja-e az igazat? — Erős meghűlés:?i valami kanalas orvosságot írt. *— Mennyit kért a vizsgálatért? Húsz pengőt. Slezákné elszörnyül- ködött. ( — HÚ...ÚSZ pen- gőt!? Rettenetes! Akkor, mem is maradt pénzünk., — Nem sok. Alig < maradt vagy tizenöt i pengő. ' — Mi lesz velünk, | istenem! Éhen pusztulunk, ha így megy, , Anna nem válaszolt. Saját sorsán töprengett.* Hogyan esküdjenek meg és kezdjenek egy külön, \ új életet ebben a nagy nyomorúságban? Hogy! fogják a gyereket felnevelni? Hamarosan belátta, hogy ez teljesen lehetetlen. Keserűség, boldogta-(> lanság szállta meg, eldobta a seprőt és kiszaladt (> a konyhába és keservesen zokogni kezdett. Be-,, látta, hogy nem hagyhatják meg, el kell pusztí-! tani a gyereket, mielőtt világra jönne. Pedig de! sokszor elképzelte ábrándos, hosszú éjszakákon,! hogy mennyire fogják szeretni, szépen öltöztetik! és a gyereke, ha felnő, ha majd ki tudja mondani^ — mert ez lesz az első szava —, milyen édesen! mondja majd, hogy: mama! S most mindennek! vége! Eloszlik, semmivé foszlik egy édes, szerel-! mes ábránd, belehullik a semmiségbe. Eszelősen! rázta meg magát, mintha magával a halállal küz-i dene és felkiáltott: <1 — Nem, nem engedem! i1 Berohant a szobába és odaborult anyja ágyá-(i ra. Hulltak, patakokban folytak könnyei és ősz-,i szefüggéstelenül, önmagával birkózva bevallotta <i a nagy titkot: i> — Anya... nekem gyerekem lesz! <> Hirtelen csend támadt a szobában. Mind a,i ketten megijedtek ettől a bejelentéstől. Slezákné,i percekig nem tudott szóhoz jutni a meglepetéstől.; i — Hogy tehettél ilyet? Bánatos és szemrehányó volt a hangja. Anna tekintetéből félelem és őszinteség su-i gárzott. Mint riadt kisnyúl, félénken, törékenyen! bújt meg az anyja ölében. <> Slezákné pedig egyre csak azt hajtogatta: — Hogy tehettél ilyet, Anna, Anna??! é (Folytatjuk.) T i f ■■ I Clilr liíiISíi Äir sjL két együttese van ennek a hatezei lelket számláló községnek, senki- ’ nek ne fájjon a feje. I gén ám — aggályoskodik 1 Kiss elvtársnő —, de mit kezdünk mi zenekar nélkül? A régi csoport magával vitte a nagy- nehezen összeverbuvált zenészeket, újakat pedig képtelenek vagyunk előteremteni. A rendelkezés értelmében csak vizsgázott zenészeket lehet működtetni, ilyeneket viszont jelenleg nagyítóval sem találunk. Zenészek nélkül nem boldogulunk. Ugyanis, pénz híján, arra kényszerülünk, hogy csoportunkkal egyelőre operetteket játszunk, mert a közönség ezt kedveli, ebből van bevételünk, ebből fedezzük kiadásainkat, tartjuk rendben a kultúrházat. Ez az egyik dolog. S a másik sem könnyebb. A régi csoport igényt tart rá, hogy az egyetlen alkalmas helyiségben, a kultúrotthonban szerepeljen. Mi lesz, ha a két csoport előadásának időpontja ütke zik? Es most, ismerve a vitás kérdéseket, a kívülálló szemével nézve a dolgokat, hadd mondjuk el véleményünket. Nem olyan megoldhatatlan a probléma, mint amilyennek látszik. Induljunk ki a két csoport műsorpolitikájából s meglátjuk, van megoldás. Mindkét együttes operettet tűzött műsorára. A régi a Vígözvegyet, az új a Mágnásmiskát. Téves nézet az, hogy a színjátszásban kizárólag az operett a „favorit”. A többi műfajjal szemben előnye van azért, mert főleg ezt propagáltuk, ezt játszottuk, ehhez szoktattuk a közönséget. Épp így meg lehetett volna — és rr\eg is kell — kedveltetni a népszínműt, a vígjátékot, s az egyfelvonásosokat. S e tekintetben Abaujszántó most igen előnyös helyzetbe jutott. Szükségtelen, hoey mindkét csoport egyszerre játszón operettet. Egyezzenek meg abban, hogy amíg az egvik F urcsa helyzet keletkezett az abaujszántói kultúréletben... így nyilatkozott Kiss Kornélné, a Petőfi kultúrotthon igazgatója. S ha az ember jobban a dolgok mélyére néz, csakugyan, kissé komplikált esettel találkozik, ami miatt azonban nem kell „kétségbeesni”, Lehet segíteni a „bajon”. A Petőfi kultúrotthon tíz esztendei nehéz, kitartó munkával olyan kultúrgárdát hozott létre, amely sikerei folytán ismertté vált a megyében, sőt országos viszonylatban is számont ártják. Színjátszóik, énekegyüttesük, tánccsoportjuk sok-sok babért aratott az elmúlt évek folyamán. A vita azután kezdődött, hogy ezév májusában a kultúr együttest átvette a helyi földművesszövetkezet — természetesen közös megegyezés alapján — azzal az indok- • kai, hogy mivel a szövetkezetnek több pénze van, inkább módjában áll anyagilag is gondját viselni az együttesnek, reprezentatívabb külsőt adva neki az igényesebb felszereléssel, jelmezekkel s egyebekkel. Ezen túlmenőleg az együttesnek nagyobb lesz a lehetősége arra, hogy többször eljusson a járás falvaiba, ami bizony költséget jelent, s amit a Petőfi kultúrotthon nern képes olyan könnyedén fedezni, mint a szövetkezet. Az egyezség után az együttes átment a földművesszövetkezethez, a Petőfi kultúrotthon aktívái pedig nekiláttak egy új gárda szervezésének. Színjátszóik már meg is kezdték a próbákat, a terv szerint február közepén mutatkoznak be. S rnost, hogy közeledik az előadások időpontja, hirtelen előbukkannak azok* az akadályok, amelyekkel a megegyezés során nem számoltak eléggé. Mielőtt azonban e vitás kérdésekről megmondanák a magunk véleményét, nézzünk szembe egy másik, szintén vitára okot adó kérdéssel: helyes volt-e úgy dönteni, hogy a régi kultúregyüttes legyen a földmü- vesszövetkezeté, a Petőfi kultúrotthon pedig szervezzen újat, vagyis: helyes-e két kuUuregyüt- tes működtetése Abaujszánión? Azt hisszük, nincs ebberi semmi kifogásolnivaló, Jól jár véle a közönség, hasonlóképp a kultűrálódás ügye is. Az együttesbe új fiatalok kerülnek, akik szereplésük során maguk is műveltebb emberekké válnak, közülük eddig ismeretlen tehetségek kerülnek felszínre, magukkal viszik a kultúrházba szűkebb baráti körüket, ismerőseiket, családjukat — egyszóval kiterjedtebbé válik Abaujszántón a kultúráiét. S hogy az együttes ma még nem tud olyat produkálni, mint a régi —, ez csupán idő kérdése. És, ha el^ fogja érni a régebbi együttes nívóját, akkor kétségtelenül nemes vetélkedés alakul ki. egyik gárda túl akarja szárnyalni a másikat, többet, jobbat akar nyújtani a másiknál. Ebből viszont mindenkinek csak haszna származik. Azért tehát, hogv
