Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-21 / 273. szám

Csütörtök, 1957. november 21. ÉSZAKMA f^A RORSZAG 5 A JÓBARÁTSAQ JEQVÉBEN IFJ. HORNYÁK ANDRÁS * A serdülőkor problémái Holnap este: rT^ajadt* — Megdől-e a Csárdáskirálynő rekordja? — 1/ ét névhez fűződik a magyar operettirodalom világhírének meg­*' alapozása. Az egyik: Lehár Ferenc, a Víg özvegy, Mosoly or­szága, Garabonciás, Cigányszerelem halhatatlan muzsikájának szerzője, a másik pedig: Kálmán Imre, akinek Csárdáskirálynője mindaddig ezre­ket és ezreket fog színházba vonzani, míg csak színház lesz ezen a földön. Vagy van, akinek nem férkőzött szívéhez Vereczkei Szilvia és Ed- vin kedves, romantikus szerelme, a vérbő, áradó muzsika, s a bohém, bo­londos operettfigura, Eóni, aki még a mennyországot se tudja elképzelni az orfeumi cicák nélkül... A Miskolci Nemzeti Színház, híven operettirodalmunk hagyomá­nyaihoz, az idén is műsorába iktatott egy Kálmán-operettet, s remélhe­tőleg a szezon végéig Lehár Ferenc is szóhoz jut színpadjaink valame­lyikén. Az utolsó simításoknál tart már az idei első operett, a Bajadér. Játék, zenekar, jelmez, díszlet készen várja, hogy holnap este szétfus­son a függöny a diósgyőri Művelődési Ház színpadán, s elringasson ben­nünket a szépséges Kálmán-muzsika, Napoleon márki és Marietta szám­talan kacagtató jelenete könnyeket sajtoljon szemünkből, s elmerüljünk a táncok színes forgatagában. Hogy miről szól a Bajadér? Több mint egy, évtizede nem szerepelt már magyar színpadon, így nem árt, ha meghallgatjuk, mit mond róla Tarbay Ede, a színház drama­turgja. — Egy párizsi színházban a közönség ünnepli az új operett, a Ba­jadér bemutatóján kedvencét, Darimonde Odette-t, a primadonnát. Ezzel kezdődik a színpadi játék — mondja Tarbay Ede. — Az ünneplők között van Radzsami indiai herceg is, aki hónapok óta szereti a megközelíthe­tetlen, gyönyörű nőt. Előadás végén meghívja a bemutató közönségét és művészeit, köztük Odette-t is, palotájába. A büszke Odette, persze, mint az ilyen mesékben lenni szokott, hallani sem akar a meghívásról, de Radzsami mágikus erejével kényszeríti: kövesse őt. A herceg a palotá­ban bevallja a primadonnának, hogy szereti, feleségül akarja venni. Odette-nek azonban azt mondják, hogy a herceg vallomása csak játék, így ő is játszik: igent mond, de az éjszakai esküvő pillanatában kineveti Radzsamit. A színház igazgatójának kell végül tisztáznia a félreértést, Parker ezredes intrikáját. S a szerelmesek boldogságát most már semmi sem akadályozhatja meg... Cz hát Kálmán Imre holnap bemutatásra kerülő látványos, roman- tíkus nagyoperettjének rövid meséje. A színház, mint halljuk, nemcsak az 1922-ben írt szövegkönyvet frissíttette fel Kolozsvári Andorral, hanem egy káprázatos rcvüjelenetet is beállított az előadásba Téry Tibor koreográfus közreműködésével, amelyhez a zenét Kálmán Imre dallamainak felhasználásával Virágh Elemér szerzet ce és hangszerelte. Kiket láthatunk majd színpadon a Bajadérban? — Színházunk Odette szerepénei?: alakítására a rádióból már bizo­nyára sokak előtt ismert Rafael Mártát kérte fel. ö fogja Márffy Verával Odette szerepét felváltva játszani —- mondja Beleznay István, a darab rendezője. — Kettős szereposztásban játsszuk Radzsami herceg (Simor Ottó és Pászti Tibor), valamint Marietta (Máthé Éva és Faludy Mária) szerepét is. A humor ©leven szálaival Fehér Tibor és Papp István szövi át egy-egy kitűnő, mulatságos szerepben az előadás meséjét, míg a revü- jeíenet táncaiban színpadon láthatja a miskolci közönség a színház vala­mennyi táncosát, Lengyel Annamáriával, Téry Pirivel, Révész Gabriel­lával, Mohay Lászlóval, Papp Zoltánnal az élen. S lesz-e siker? Dizonyára! Az alapos előkészítő munka, a művészek lelkesedése, a zenekar szívhezszóló játéka, nem utolsó sorban pedig maga az operett felfrissített szövegkönyve és szépséges muzsikája a záloga ennek! Talán még az se lehetetlen, hogy a Bajadér megdönti a százötvenszer játszott Csárdáskirálynő előadás-rekordját. (m) SZOMBAT ESTE'a Kossuth óvó­nőképző és leánygimnázium kultúr­termében óvónőképzős leányok és a bányaipari technikum diákjai gyülekeztek, várva az ismerkedési est megkezdését. Az ismerkedési estet a képző KISZ-szervezete rendezte, melyre meghívták a szovjet elvtársakat és a bányaipari technikum kiszistáit. Ott ültem a fiúk és lányok kö­zött. Figyeltem • az eseményeket. Megérkeztek a szovjet helyőrségről meghívott elvtársak. Mindjárt be­szélgetni kezdtünk velük, persze csak amennyire hiányos nyelvtudá­sunkkal ez lehetséges volt. Nemsokára megtelt a terem f ia­talokkal. Kassay Mária, az iskola KlSZ-titkára üdvözölte a megjelent vendégeket és megkezdődött a mű­sor. Szavalatok, humoros jelenetek követték egymást. A III. osztályos leányok Beethoven menüettjét ad­ták elő hegedűn. Voltak ugyan ki­sebb hibák a számok előadásában, mégis nagy sikerük volt. Komoly érdeklődést keltett a népviseletbe öltözött leányok tánca. Ezután következett a szovjet helyőrség műsora. A szimfonikus zenekar kidolgozott, művészi ^ elő­adásában egymás után csendülted?: fel a szebbnél szebb zeneszámok, melyeket a közönség szűnni nem akaró tapssal köszönt meg. Ugyancsak elismeréssel nyilat­kozhatunk az együttes által bemu­tatott táncszámokról is. Bármelyi­ket néztük, a Kolhoztáncot, a Ke- r ingot, a Cigánytáncot vagy a Katonatáncot, mind nagy techni­kai felkészültséget mutatott. ^ Bi­zony sajnálattal vettük tudomásul, hogy a műsornak vége van. A tulajdonképpeni ismerkedés akkor kezdődött, amikor átmen­tünk egy másik terembe, ahol sü­teményekkel és italokkal megra­kott asztalok vártak. Itt Zaharov elvtárs, a helyőrség Komszomol- titkára emelkedett szólásra. Zaha­rov elvtárs pohárköszöntőjében át­adta a szovjet Komszomol üdvöz­letét a magyar ifjúságnak és így fejezte be szavait: — Éljen a szovjet—magyar ba­rátság! Meglepett bennünket, hogy egy idegenajkai elvtárstól magyar sza­vakat hallottunk. A HANGULAT most már a tető­fokára hágott. Vidáman poharaz- gattunk és beszélgettünk. Mellet­tem egy fiatal, szovjet tiszt ült. A túloldalon pedig egy csinos óvónő­képzős kislány. Minden orosz tu­dásunkat összeszedtük, hogy el tud­juk mondani amit szeretnénk; '— Továris ócseny paszivó! Igen. Elvtárs, nagyon köszönjük a ti barátságotokat, hogy ily nagy nép a mi kicsi népünknek testvéri kezet nyújt — mondtuk és ezt pró­báltuk jelekkel is kiegészíteni. Aztán egy alacsony, szőke katona ült közénk a harmonikával és fel­csendült a dal. Amit a beszéd nem mondott el, azt elmondta a muzsi­ka. Szállt á dal magyar és a szovjet emberek ajkáról. Megkezdődött a tánc. Az ifjúság önfeledten szórakozott. A SZÜNETBEN is tartott a be­szélgetés. Egy Sztálingrádból érke­zett szovjet tiszt elbeszélte néhány fiatalnak, hogy ünnepelték ők a Nagy Októberi .Szocialista Forrada­lom évfordulóját. Egy másik szov­Gyermeknevelés! Ez a kérdés fog­lalkoztatja most nemcsak a szülő­ket, hanem az egész felnőttársadal- mat. Behatolni a gyermeklélek mé­lyébe, kifürkészni titkaikat, s hoz­zásegíteni őket ahhoz, hogy igaz emberek, a társadalom hasznos tag­jai legyenek. A szülők és a nevelők ilyenirányú törekvéseinek megköny- nyítésére kezdeményezte a városi nőtanács azt az előadássorozatot, amelyen ismert pedagógusok a gyermeknevelés időszerű kérdéseiről beszélgetnek a szülőkkel. Az előadá­sok iránt rendkívül nagy az érdek­lődés. Hétfőn délután a városi ta­nács tanácstermébe 350—400 szülő jött el, hogy meghallgassa dr. Bog­nár József bíró: »A serdülőkor pro­blémái« című előadását. Nemcsak idősebb szülők jöttek el, hanem olyanok is, akiknek óvodába, vagy A jövő hét elején három kulturális ren­dezvénnyel szolgálja a Filharmónia vá­rosunk kulturális igényeit. Hétfőn, 25-én este a Béke-moziban, a könnyű műfaj kedvelőinek bemutatják a ..Budapesti lányok” című négyrészes vi­dám játékot, kiváló budapesti művészek (Bástihy Lajos. Benkő Gyula. Berek Kati, Sütő Irén. Lelkes Ágnes, Keleti László, Gombos Katalin és mások) előadásában. Chopin és Liszt művei:, Verseim, Brahms, Sven&en, Vivaldi, Bartók, Stra- delia, Pergölési, Viadigerov dalai hallha­tók kedden, 2C-án este a Zeneművészeti Szakiskola hangversenytermében L. Pek- ker Zsuzsa érvek.-, V. Zalán Irén hegedű- és Szűcs Ilonka zongora hangversenyén. A szép versek kedvelői Vörösmarty, Arainylev'éükélc, dércsókolt erdő. — Érzem, hogy eljő a tél. Mint virgonc hírnök avart kavarva, játszik dalolva a szél. — jet katona. emlékbe jegyzést írt egy kiszista fiatal noteszába. De nemcsak a szovjet és magyar ifjúság ismerkedett ezen az esten. Ismerkedtek a két iskola diákjai, fiúk és leányok. AZ ÖSSZEJÖVETEL vidám han­gulatban ért véget. Szeretnénk még sok ilyen meleg, baráti összejövete­len részt venni. Fűzzük szorosabb­ra a szovjet—magyar ifjúság ba­rátságát. Legyen a Komszomol és a KISZ egymástól elválaszthatatlan, testvéri szövetség. kisiskolába jár a gyermeke, de már szeretnék elsajátítani a gyermekne­velés titkait, helyes, jó módszereit. Mert a gyakorlat azt igazolja, hogy a gyermeknevelés tudomány, ame­lyet éppúgy meg kell tanulni bárki­nek, mint az ábc-t. Dr. Bognár József színes, és a té­mát alaposan kimerítő előadásának méltatására nincs mód. A legna­gyobb elismerés az, ha a szülők megszívlelik az általa elmondotta­kat, s így nevelik gyermekeiket. A kezdeményezés helyes volt, s még helyesebb lenne, ha nemcsak több ilyen előadást tartanának, ha­nem fel is hívnák a szülők figyel­mét, hogy necsak 400, hanem sok­ezer, városunkban minden szülő is­merje meg a helyes gyermeke eve­Ady, József Attila. Csokonai, Vajda János; Juhász Gyula, Paul Geraldy, Verlain, Viktor Hugo, Shelley, Shakespeare, Bums, Aragon, Puskin, Lermontov és Emin'escu legszebb szerelmes verseit, „Romeo és Julia”, valamint Geraldy „Szeretni” c. drá­májának legszebb részleteit hallhatják szerdán, 27-én este, a Zeneművészeti Szakiskola hangversenytermében, a ,.Te meg én” című esten, Gyarmathy Anikó, Téby Katalin. Farkas Endre és Kozaróczy József, a Miskolci Nemzeti Színház művé­szei tolmácsolásában. Közreműködik Papp Z'-'-'án zongoraművész. Három nap, három kulturális rendez­vény, három műfaj .. . Széles a választé­kok skálája. Mindenki megtalálhatja a kedvére valót. A tépett lomb közt didergő égbolt, kíváncsi kék folt ragyog .• s $ s i€©i, hogy várja Tépett gúnyába’ a vén erdő a fagyot. Közöljük az érdekelt szülőkkel, hogy az életkorhoz kötött őszi védő­oltások keretében esedékes diftéria, szamárköhögés, tetanusz elleni védő­oltások technikai akadályok miatt ké­sőbbi időre elmaradnak. Azok a szü­lök, akik erre vonatkozóan idézést I kaptak, tekintsék azt egyelőre tárgytalannak. Himlő, gyermekbénu­lás és egyéb védőoltásokra kiadott idézések érvényben maradnak, ezért kérjük az érdekelt szülőket, hogy ezen oltásokra gyermekeiket pontosan vigyék cl. Miskolc mj. városi Közegészségügy i-J ár ványügy i Állomás. lest, 3 NAP, 3 RENDEZVÉNY, 3 MŰFAJ riiiiiniíiiiiiilfinfíiiiiiíiiiiiriiiiíiiiiiiiininiim HARCI ZAJ. LÖVIK A VÁROST. 'A védők körömszükadtáig küzde­nek. Valahol messze, a kis város peremén pozdorjává zúzott üteg, s körülötte sebesültek, felismerhet el­lenségig szétroncsolt tetemek. A vér- mocskos éj sötétjében háza . — és bennük emberek, bizakodók és csüg- gedők, kétségbeesettek és alattomos kárörvendök. Egy kis kaukázusi városkáért fo­lyik a harc. A németek újra és újra támadnak. Menekülnek a hivatalok, maradnak, akiknek nincs hova men­ni, akiknek Oroszország egy várost, egy kis kertes házat jelent. És ma­radnak azok, akiken erőt vett az »úgyis mindegy«, vagy akik remé­nyeik, Iqári illúzióik újraéledését, a múlt visszatértét várják a német győzelemtől. Egy éjszaka, a háború, az iszo­nyat, drámai éjszakája és benne egy ház és a házban emberek. Odakint katonák tvsakodnak: ágyúval, gép­fegyverekkel, szuronnyal, foggal és körömmel. Bent a házban a jelle­mek mérik össze erejüket a háború, a német győzelem lehetőségeivel. A győzelmi esély borotvaélén táncra perdülnek a jellemek. Mindenki ön­magát adja. A történelmi pillanat rostáján kihull a szemét és a vívó­dó, gyötrődő igaz emberség gyé­mántként csillan elő. A szovjethatalom haldoklik az ágyúk és gépfegyverek pergőtüzé­ben. A ház lakói körülállják a ha­lottas ágyat — és mindent megval- lanak magukról. Vannak, akik már a halotti tort tartják, örvendeznek, hogy a szovjet hatalom kimúlik és ők valakivé lehetnek a német ura­lom múltat felélesztő új lehetőségei között. És a jók, a haldokló rend édesgyermekei egész szívükkel, em­berségükkel aggódnak, vívódnak és rettegnek. Ha beáll a halál, ha a németek bevonulnak a városba, ne­kik végük. A németek nem ismer­itek könyörületet azokkal szemben, Gorbatov drámája a Kamaraszínház színpadán akik nem üdvözlik felszabadítóként őket, akik a szovjethatalom és Olaszország ellenségét látják ben­nük. DE NEMCSAK EZ ACÉLOZZA JELLEMÜKET, hiszen az új rend megbocsájt a behódoltaknak, nem húzza akasztófára azt, aki — mégha városi tanácstag volt, vagy akár párt­jelvény díszítette is azelőtt a mellét — »megtér« és a német hatalom hű alattvalójává vedlik, sőt ezek az iga­ziak, ezekre támaszkodhat az új rend, az árulókra. De ők erre képtelenek. Hogy miért? Talán cz a legnagyobb gyöngéje a Kamaraszínházban bemutatott Egy éjszaka című Corbatov-darabnak. Nem ad teljes, a hősi helytállást, illetve a szovjethalalomhoz való hű­séget »alátámasztó magyarázatot«. Az ellenfelek, a rendszerváltozásban bi­zakodók tudják miért gyűlölik a szovjethatalmat, mit várnak a német győzelemtől. Krivohatszkij a polgár- mesteri székre spekulál. Gyűlöli a szovjetet, mert elnyomta benne a kis­polgárt, mert mint újságíró csak har­mad- vagy negyedrendű szerepet tölthetett be a város életében és cik­kei a lap utolsó oldalán jelentek meg, azok is névaláírás nélkül. Ö nagystílű gazember, elvileg is alá képes tá­masztani pálfordulását, szemérmetlen nyíltsággal tárja fel két és fél évtize­den keresztül elnyomott, az alkal­mazkodás szó-leppele mögé rejtett igazi énjét. A negatív hős jellemte- lenségében »gerincesség« húzódik meg. Krivohatszkij »gerincessége•■« a német győzelmi esély ingadozásának megfelelően szilárdul vagy hajlik, mint a gumi. A Krivohatszkijt ala­kító Jákó Pál mesterien játszotta meg a percenkénti győzelmi esély- változás diktálta jellemátváltozáso­kat. Nehéz és fárasztó szerepet ka­pott. Mihelyt beleélte magát az ön­leleplezés »gerincességébe«, a szobába bepattanó nem kedvező hír ellen­tétes színváltozásra kényszeríti. Ez az intellektuális »ingajárat« a remény és reménytelenség között sokszínű, ideg- feszítő színpadi helyzeteket teremt. A komikus helyzetek nevetés nélkül oldódnak fel a tragikus alaphangu­latú dráma cselekményében. A nega­tív hősök ábrázolása alaposabb, meg­győzőbb a pozitív hősökénél. Krivo­hatszkij múlt sérelmekre emlékezik, a szovjethatalom elnyomta őt, szár- nyaszegett vágyait bosszulja meg most, amikor a német uralomra üríti poharát. Bogatirjev, az idős városi ta­nácstag ágál, gyötrődik, monológjai epés kirohanásokul végződnék. Szid­ja azt a hatalmat, amit jobban szeret az életénél, de mélységesen megveti a magát polgármesterré ütő újságírót. Az ő fájdalma a féltés, az aggódás és szeretet alapérzéséből falcad. Jákó nagyot és emlékezetest alakít, s ha. olykor megtéved és a szovjetet temető iszogatás közben az ittas em­berre nem nagyon jellemző józan hangváltásra botlik a nyelve, megbo­csátjuk neki. NOVAZSILOVOT, A TOLVAJJÁ VEDLETT kereskedelmi alkalmazot­tat Horváth Gyula személyesítette meg. Ahol a kár, ott a haszon — 5 **■szocialista megőrzésre« civeli házá­hoz az üzletekből elemeit értékeket, ő a negatív hősök legutálátosabb faj­tája. Belőle még a Krivohatszkijban meglévő negatív gerincesség is hiány­zik. A rendszerváltozás lehetősége vetette felszínre — és figurájában a gorbatovi szatíra a legteljesebben ölt testet. Komikus alak, de nevetni nem lehet rajta, csak útálkozni. Fele­ségét, Luszját (Szentirmay Éva), a fásult, kiábrándult, evésnek és alvás­nak élő szépasszonyt ez az éjszaka emeli pozitív hőssé. Látván férje és az önmagát polgármesterré ütő újság­író mélységes romlottságát, előbbi ellenfeleihez, a szovjetet védő embe­rekhez pártol, kiadja Novazsilov út­ját. Az átpártolás lélektanilag meg­alapozott, de a játék kissé felszínes, elhamarkodott volt. Az asszony állás­pontját tudomásul vevő Novazsilov megtörtén, szánalmat ébresztőén tá­vozik a színről. Horváth Gyula, aki különben minden elismerést meg­érdemlőén játszott, a távozás letört, fájdalmasan ható gesztusával »elront­ja« a Novazsilov iránt érzett undort, pedig az ilyen embertípus igazán nem érdemli meg a sajnálat és részvét érzését. Gyarmathy Anikó (Larissza) az est legsikerültebb alakítását nyújtotta. A régi úriasszony, a nemesi vérrel meg­áldott, de az erkölcsök terén nem valami biztosan álló öregedő nő imá­dott világának visszatérését reméli. A reménykedés átfesti szolid vénasz- szonyságát a forradalom előtti divat nevetséges figurájává. Játéka annyira igaz volt, annyira az életet adta, lwgy az ember még nevetni is el­felejtett rajta. SZONJA (VARGA IRÉN) A DRÁ­MA LEGKEDVESEBB NŐALAKJA. Az anyai szeretet, a hitvesi hűség viaskodik benne a haza, a szovjet­hatalom iránti szeretettel. Férjét, aki a várost védelmezi és torkig van már a háború szörnyűségeivel, visszaküldi a frontra. A filmekről megismert szovjet asszony hősiességét, szép em­berségét nyújtotta Varga Irén alakí­tása. Bogatirjevet, a városi szovjet tagját Farkas Endre öntötte formába. A szovjet hatalom nála létkérdés, nem tud meglenni nélküle. Bírálta, talán szidta is ezt g hatalmat, az utakért. meg miegymásért, de azért tette mindazt, mert szerette. És most itt vannak a németek — és vége, vége! A drámaiság felforrósodik az öreg harcos kétségbeesett monológ­jában. Farlcas Endre »túljátszottá« Bogatirjevet, túlzott színpadiassága a természetesség rovására ment. Gorbatov drámája szakít azzal a sablonos ábrázolásmóddal, hogy a szovjet emberek kivétel nélkül hős­ként viselkedtek a Honvédő Háború­ban. A kontrasztok árny- és fény­hatásaiból drámai erővel válnak ki a jellemek, a lelepleződés történel­mileg is hitelesített, meggyőző és állásfoglalásra készteti a nézőt. A magára maradt ember méretik meg a nagy alkalom, a rendszervái- tgzás lehetőségei áltál. Aki könnyű­nek találtatott, nemcsak a visszaálló szovjet hatalom szemében lesz érték­telen ember, a néző is belátja, hogy a Krivoliatszkijok számára nincsen megbocsájtás. Az emberi gyöngeség és erő, a jóság és jellemesség vívja hősi küzdelmét a lélek zugaiból fel­vert félelemmel, mely torkonragadju. a jellemet, mint útonálló az áldoza­tát. AZ EGY ÉJSZAKÁBA SŰRÍTETT drámai történet szereplői egyszerű polgárok — a háború ajtajukig nyo- múlt, magával hozván egy esetleges fordulat minden megpróbáltatását. A háború, a rendszerváltozás útjukat állta, nekik szegezvén a színvallás kínban, félelemben, kilátástalanság- ban realizálódott rémületét. Nincs könyörület, vallani kell. Élet vágy halál! A gyöngék, a gazemberek az alkalom lábai elé vetik meggyőződé­süket, jellemüket, behódolnak, hogy mentsék a bőrüket. Az erősek kiáll­ják a tűzpróbát és jellemük aranynál csillogóbban ragyog fel a drámai éj­szaka hajnalán. Az itt-ott zökkenőkkel tarkított előadás mély hatással van a nézőre. Felejthetetlen élményt nyitjz GorbaJ tov drámája. GULYÁS MIHÁLf Felhívás a szülőkhöz VÉKONY SÁNDOR: ŐSZUTÓN AZ ERDŐBEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents