Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-20 / 272. szám
Világ proletárjai egyesüljetek ! mmgmmm * * A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Xlll. évfolyam 272. szám Ára 50 fillér r--------------------------------------^ A béke két csillaga a világűrben 1957 november 20, szerda Munka- és egészségvédelmi őrjáraton Emlékművet kapnak a magyar munkásmozgatom nagy halottjai Amikor mi panaszkodunk... J A Szovjetunió sikereiről, az állam elhalásáról, az irodalomról, az életszínvonalról, a kommunista pártok nemzetközi kapcsolatairól nyilatkozott Hruscsov az IIP tudósítójának A második világháború alatt úgy alakult a helyzet, hogy a tőkés országok kénytelenek voltak egyesülni a Szovjetunióval a közös ellenség, az agresszív hitleri Németország ellen. Ezután az újságíró kérdésére Hruscsov rámutatott a tőkés országok közötti ellentmondások példáira. Az ön véleménye szerint vannak-e jelei háború előtti helyzetnek? — kérdezte Shapiro. Hruscsov: Ügy gondolom, hogy most nem állunk háborús helyzet előtt. Shapiro: A tőkés országok közötti viszonyban, vagy általánosságban érti ezt? Hruscsov: Nemcsak a tőkés országok között, hanem egészbenvéve a tőkés és szocialista országok közötti viszonyt értem ez alatt. Az imperialisták mesterségesen szítják a háborús hangulatot, főképpen Dulles úr törekszik erre. Ez azonban nem teljesen sikerül neki, mert az erőviszonyok most olyanok, hogy maga Dulles úr is fél átlépni ezt a háborús küszöböt. Jelentékeny erők fejlődtek ki a béke védelmére Shapiro: Úgy gondolja, hogy a béke kilátásai jelenleg jók? Hruscsov: Igen, úgy vélem. Ha elemezzük a második világháború előtti helyzetet, akkor megláthatjuk, hogy a hitleri Németország akkor mindent előkészített a háborúra s Németország, Olaszország és Japán úgynevezett kominternellenes egyezményt kötött. Ma már nincs az a Németország, hanem helyette két különböző rendszerű német állam létezik. Ma már nem az Franciaország sem, ott erős munkásmozgalom van. Olaszország szintén nem az, ott is jelentékeny erők fejlődtek ki, amelyek a békeharc álláspontján vannak. Általában igen lényegesen változott a helyzet Európában és Ázsiában. Míg korábban egy szocialista állam, a Szovjetunió létezett, addig most szocialista világrendszer áll fenn. Ezenkívül a Szovjetunió is egészen más lett, mint 1941-ben volt. Gazda, sága, kultúrája és technikája, valamint tudománya nagyobb magasságra emelkedett és számunkra kellemes megjegyezni, hogy az az Amerika, amely azt mondotta, hogy a tudomány és a technika fejlődésének amerikai színvonala elérhetetlen a Szovjetunió számára, most készül túlszárnyalni a Szovjetuniót a tudomány fejlődésében két év alatt és egyes amerikai személyiségek feltételezik, hogy ehhez tíz évre van szükség. Nos, vitatkozni nem fogunk — érjenek el minket két év alatt, vagy tíz év alatt — mi nem sértődünk meg. Ezután Hruscsov utalt arra: Milyen folyamatok mennek végbe a2 ázsiai és afrikai országokban, valamennyi országban, ahol harcolnak a függetlenségért és szabadságért. Itt minden forrongásban van, a népek felszabadulnak a gyarmatosítók uralma alól, emberi és szabad életet akarnak élni. Mit ért el Anglia egyiptomi kalandjával? Semmit! Most az Egyesült Államok imperialistái szeretnék elfoglalni a Közel- és Közép-Keleten az angol és francia imperialisták helyét, de ez nem sikerül nekik. Vagy vegyék Indiát, Burmát és Indonéziát. Hangjuk a békeharcban egyre erősebben hallható. De tulajdonképpen ki harcolhat most, ha számbavesszük a kialakult erőket a két kapitalista és szocialista póluson? A legdöntőbb erőket a nyugatnémetek képezik. De maguk a nyugatnémetországi németek sem akarnak harcolni, nekik elegük volt és még most is viszolyognak a második világháborútól. A kapott leckét nem felejtették el, nem akarnak harcolni sem a fiatalok, sem az öregek, ha csak nem számítjuk a militarista köröket, amelyek az Egyesült Államok politikájával sodortatják magukat. A német militaristák tudják, ha most háborút robbantanak ki, akkor néhány óra elegendő lenne ahhoz, hogy elnémítsák a Nyugat- Németországban lévő katonai jelentőségű támaszpontokat. Ezek reális körülmények. Ezért úgy gondoljuk, hogy végeredményben még a legháborúsabh hangulatú emberekre is hatni lehet. Akárhogy törekednének a harcra, kényszerzubbonyt rájuk is lehetne húzni. Pártunk XX. kongresszusa rámu-> tatott, hogy most olyan helyzet állt elő, amilyenben a szocialista és a semleges országok erői, sőt az Egyesült Államok és más nyugati országok haladó erői elháríthatják a háborút, ha mi helyes politikát folytatunk. Véleményünk szerint az egyiptomi agresszió visszaverése, és az amerikaiak visszatartása a Szíria elleni háború megindításától, a XX. kongresszuson hozott határozatok helyességének beigazolódása. Ez nem jelenti azt, hogy háború nem törhet ki, én már mondtam, az őrültekért nem vállalhatunk felelősséget. A reális erőviszonyok azonban olyanok, hogy a militaristáknak és a monopolistáknak a háború kirobbantása előtt meg kell gondolniok, még hozzá jól meg kell gondolniok a dolgot. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy háború kitörése esetén, a háborút pedig csakis imperialista országok indíthatják meg, egyetlen szocialista állam sem érdekelt a háborúban, a kapitalizmus szétzúzódik és ez lesz az emberiségnek a tőkés világ által ráerőszakolt utolsó szenvedése, mert a kapitalizmus egyszer- smindenkorra el lesz temetve; Shapiro: Gondolja, hogy atom- és hidrogénháború esetén megmarad a világ egyrésze? Hruscsov: Természetesen. Súlyos veszteségek lesznek, az emberiség igen sokat fog szenvedni, de az ember nem tűnik el a föld felszínéről, a társadalom élni és fejlődni fog. Shapiro: Mi ezt nem tudjuk, hiszen ilyen háború még nem volt; Hruscsov: Nem volt és jó lenne, ha nem is lenne. A tőkés országok minél többet makaeskodnak az egyezkedés helyett, annál rosszabb ez a béke ügye szempontjából Shapiro: Nemrégen beszélt a tőkés és szocialista országok megbizottai- nak tanácskozásáról. Gondolja, hogy ez reális dolog? Hruscsov: Gondolom, hogy a közeljövőben aligha kerül sor ilyen találkozóra. De feltehető a kérdés, hogy miért beszéltem erről beszámolómban, most pedig kijelentem, hogy a találkozóra a közeljövőben esetleg nem kerül sor. A mi véleményünk szerint más kiút nincs. A tanácskozást meg kell tartani. Minél többet fognak makacskodni az egyezkedés helyett az ilyen találkozón, (mi pedig nem a teaivás és a diskurálás találkozóit értjük ez alatt) annál rosszabb ez a béke ügye szempontjából. A találkozó értelme elérni azt, hogy a reális körülmények számításbavételével a felek megfelelő megegyezésre jussanak, ezt pedig csak egy feltétel mellett lehet elérni, nevezetesen akkor, ha elismerjük a kialakult erőviszonyokat, vagyis elismerjük a tőkés és a szocialista országok létezését és nem avatkozunk bele egymás bel- ügyeibe. Shapiro: És nem lehet ezeket a kérdéseket diplomáciai utón vagy az ENSZ-ben megtárgyalni? Hruscsov: Valamit csinálunk persze az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az ENSZ természetesen csinál egyet-mást, ami hasznos, ezért is vagyunk tagjai az Egyesült Nemzetek Szervezetének, de ennek a szervezetnek a munkájában fennakadá(Folytatás a 2. oldalon.) Az SZKP első titkára ezután a nevelés jelentőségéről beszélt, majd hangoztatta: az állam elhalásának folyamata sok tekintetben a nemzetközi helyzettől függ. Ha a nemzetközi események gyorsabban fejlődnek, progresszív irányban, akkor mindinkább megszűnik a külső támadás veszélye. Ez azt jelenti, hogy csökkenni fog a szovjet fegyveres erők létszáma, csökkenni és változni fognak a szovjet állam összes többi szervei is. Moszkva N. Sz. Hruscsov, az SZKP, Központi Bizottságának első titkárához azzal a kéréssel fordult Henryk Shapiro, a United Press amerikai hírügynökség moszkvai irodájának vezetője hogy fogadja őt. Hruscsov eleget tett Shapiro kérésének és november 14-én beszélgetést folytatott vele. A TASZSZ ma reggel kezdte meg a beszélgetés kivonatos közlését. Az alábbiakban ismertetjük a TASZSZ ezzel kapcsolatos közleményének lapzártáig beérkezett részét. A Szovjetunió fejlődésének távlatai Shapiro először a következőket Isérdezte: — Engedje meg Hruscsov úr. hogy kérdést intézzek Önhöz a Szovjetunió fejlődésének legközelebbi távlatait, a Szovjetunió politikai, állami struktúrájában végbemenő változások távlatait, a kultúra fejlődésének távlatait illetően. — Nem tudom — mondotta válaszában a többi között az SZKP első titkára — ezt várja-e tőlem, de ■íondhatom, gazdaságunk igen sikeresen fejlődik. Komoly eredményeink vannak mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Most méginkább kiszélesítjük a gazdaság továbbfejlesztésének lehetőségeit, ami a dolgozók életszínvonalának emelését, az emberek élet- és kultúrviszonyainak javítását célozza. Az idén végrehajtottuk az ipari és építőipari igazgatás átszervezését, kiterjesztettük a szövetséges köztársaságok jogait, a helyi szervek teljesebben és ésszerűbben használhatják ki hatalmas erőforrásaikat. A fejlődés lehetővé teszi, hogy megfelelő eszközöket biztosítsunk az ipar valamennyi ágának továbbfejlesztésére, lakásépítkezésekre, kulturális és szociális építésre és közvetlenül a dolgozók munkabérének emelésére. Iparunk minden évben új erőkkel gazdagodik. Fiatal munkások kezdenek dolgozni, műveltebben, mint elődeik. Míg régen a munkásosztály sorainak kiegészítése főleg a falusi ifjúság köréből történt; s ezek között sok volt a műveletlen, akit hosszú ideig kellett a gépek kezelésére tanítani, ma olyan emberek lépnek munkába, akik hétosztályos, vagy tíz- osztályos iskolát végeztek, s akiknek nagy része ezenkívül kétéves szakmai oktatásban is részesült. Következésképpen nem olyan munkások kezdenek dolgozni a termelésben, mint régebben. Ez természetesen érezhető a termelés jobb megszervezésében, a technika, a berendezések jobb kihasználásán, a munka termelékenységének emelkedésében.-Az állam fokozatos elhalásának elméletéről szeretnék hallani öntől — hangzott az amerikai újságíró második kérdése. — Ez a folyamat — mondotta Hruscsov — tulajdonképpen már tart. Változnak az államigazgatás funkciói, módosulnak egyes kényszerítő szervek. Ami hadseregünket illeti, funkciója az. hogy külső támadással szemben védelmezze a szovjet államot. A bűnözők száma jelentősen csökkent, a rendőrségnek és a bíróságoknak legtöbbször huligánkilen- gésekkel vagy közönséges bűncselekményekkel van dolguk, a politikai bűnös már ritka jelenség. A legutóbbi évekl^pfk a szovjetellenes tevékenységért megérdemelten megbüntetett emberek közül legtöbb a kívülről a Szovjetunióba juttatott ügynök. Hruscsov ezután kijelentette, hogy a szovjet vezetőket Lenin »Állam és forradalom-« című klasszikus művében kifejtett megáll anítások vezérlik. Az állami kényszerítő szervek fokozatosan el fognak halni, mint ahogy elhal maga az állam is. De ez nem egyszerre, hanem fokozatosan történik. A legdurvább hiba, baloldali he- behursryaság volna, ha már most gyengítenénk államigazgatási szerveinket, megszüntetnénk kényszerítő szerveinket, amelyek — mint már Az irodalomról és a művészetről mondtam — főként a külső ellenség mesterkedéseivel szemben nyújtanak védelmet. Henry Shapiro következő kérdése ez volt: — Az Ön irodalomról és művészetről szóló nyilatkozataira gondolva, szeretném megkérdezni, lehetséges-e a Szovjetunióban a különféle irodalmi és művészeti iskolák bővülése? — Mindenekelőtt azt kell tisztázni — válaszolta Hruscsov — mit ért Ön az »iskola« kifejezésen. Az Ön értelmezése szerint az »iskola« nyilvánvalóan bizonyos irodalmi és művészeti irányzat. Mi az irányzat tulajdonképpen? A lakosság bizonyos rétegei érdekeinek tükröződése. — Hruscsov ezután bővebben kifejtette ezzel kapcsolatos véleményét és azt a következtetést vonta le, hogy a szovjet irodalomban, művészetben nincsenek és nem is lehetnek más irányzatok, mint a szovjet irányzat. A Szovjetunióban nincsenek egymással ellenségesen szembenálló osztályok és osztályrétegek. Országunkban egyöntetű szocialista társadalom van; nálunk csak dolgozók vannak. Következésképpen a szovjet embereknek, íróiknak és művészeiknek nincs szükségük különféle ellenséges irányzatok megteremtésére — mondotta. Hruscsov beszélt a káros burzsoá határokról: Itt vannak például a bennünket körülvevő amerikai rádióállomások. Mennyi szennyes pletykát, rosszindulatú koholmányt terjesztenek ezek a rádióállomások. Vagy gondoljunk a röpcédulákra, amelyeket az imperialisták hozzánk és más szocialista országban ledobnak.^ A kultúra általában a nép életének tükröződése. A kommunista párt élcsapat, a nép élenjáró része, a pártnak nincsenek más érdekei, mint a nép érdekei. Buzdítani és támogatni fogunk mindent, ami egészséges életünkben cs művészetünkben. A szovjet gazdaság jövőjéről A legfelsőbb szovjet legutóbbi ülésén Ön azt mondta, hogy a Szovjetunió 15 év alatt utoléri és elhagyja termelési tekintetben az Amerikai Egyesült Államokat — kérdezte Shapiro. ■— Ezután ön — folytatta az amerikai újságíró — a nehézipar termelésére vonatkozó adatokat mondott, vonatkozik-e megállapítása a szovjet nép anyagi életszínvonalára is? — Igen, vitathatatlan — válaszolta Hruscsov. — Tehát a Szovjetuniónak tizenöt év múlva ugyanolyan életszínvonala lesz. mint az Egyesült Államoknak. — Az élelmiszertermelésben ez sokkal hamarabb megtörténik — mondotta az SZKP első titkára, majd tényekkel bizonyította válaszát. Shapiro újabb kérdésére Hruscsov kijelentette, hogy 10—12 év alatt megoldják a lakáskérdést. Minden családnak — mondotta — lakást akarunk adni, nem szobát, hanem lakást. — Az októberi szocialista forradalom évfordulójának moszkvai ünnepségein résztvevő külföldi kommunista pártok vezetőinek jelenlétével ismét felvetődött a Kommt’ernihez, vagy a Kominformihoz hasonló új nemzetközi kommunista szervezet megteremtésének gondolata — jegyezte meg az amerikai újságíró, majd megkérdezte: megfelel-e ez a valóságnak? — Véleményünk szerint — válaszolta Hruscsov — jelenleg szükségtelen ilyen szervezet létrehozása. A kommunista internacionálé már betöltötte a maga szerepét. A kommunista és munkáspártok most nagyon megerősödtek, és nincs szükségük valamilyen központra, amely irányítaná a kommunista mozgalmat. Ami viszont a kommunista mozgalom vezető személyiségeinek időnkénti tanácskozásait és találkozóit illeti, ezeket a formákat mi nem tagadjuk, ezek hasznosak. A világ munkásosztálya csakis erejének egyesítésével és összehangolásával érheti el hamarosan felszabadulását Shapiro: Az összes kommunista pártok személyiségeinek találkozóját érti Ön ez alatt: Hruscsov: Mindenekelőtt a szocialista országok kommunista és munkáspártjai személyiségeinek időn- kinti találkozóira gondolok. Össze kell hangolnunk országaink gazdasági fejlődését, gondoskodnunk kell a hovatovább egyre erősbödő és fejlődő gazdasági ágak együttműködé_ séről. Természetesen össze kell hangolnunk politikai munkánkat is. Shapiro: Mit ért Ön ezalatt: az összes szocialista országok megbi- zottainak találkozóit együtt, vagy pedig kétoldali találkozókat? Hruscsov: Véleményünk szerint mind a kettő szükséges, kívánatosak a baráti országok összes kommunista- és munkáspártjai megbizottai- nak találkozói és szükség van kétoldali találkozókra is. Hiszen az Északatlanti Tömb résztvevői is Összegyűlnek. A burzsoázia azt hiszi, hogy csak neki van joga egyesülni, neki van joga 'szervezetekét létrehozni. De ha a munkásosztály hozza létre szervezeteit, ha kommunista és munkáspártok elküldik képviselőiket valamilyen tanácskozásra, akkor, látja, arra már azt mondják* hogy összeesküvők gyülekeznek. Nem uraim, a hatalmas kommunista mozgalom képviselői gyülekeznek. Shapiro: Szervezett harcot ért ez alatt a kommunista erők egyesítéséért? Hruscsov: Kétségtelen, hogy mi erőink egyesítése mellett vagyunk. A világ munkásosztálya csakis erejének egyesítésével és összehangolásával érheti el hamarosan felszabadulását. És ezt a munkások megértették. Shapiro: Ebben az esetben lehetséges-e a békés együttélés nemzetközi méretekben folytatott ideológiai harc mellett? Hruscsov: ön azt kérdezi lehetséges-e? Igen, lehetséges. Véleményem szerint ez nem is lehet kérdéses, hiszen maga az élet adja meg a választ rá. A munkásosztály marxista —leninista ideológiája és a burzsoá ideológia nem egy éve áll fenn, már régen folyik a harc közöttük, mégpedig nem is egy külön vett állam kereteiben. Ennek ellenére léteznek szocialista és tőkés országok. Shapiro: A tőkés országok együtt harcoltak a Szovjetunióval Hitler ellen. Hruscsov: Valóban együtt harcoltak, amennyiben az érdekeik azonosak voltak. Vannak osztály-, vagyis burzsoá érdekek és vannak a munkásosztálynak érdekei, vannak nemzeti érdekek és vannak ellentmondások az imperialista államok között.
