Észak-Magyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-10 / 237. szám

Csipkeszörp az ázsi ai influenza ellen AZ ELMÚLT SZÁZAD füvészei, *>cscdadoktorai« és maga Paracelsus. 0 XVI. század első felében élt világ­hírű tudós is azt hirdették, hogy csipkebogyó bármilyen formában — legyen az tea, íz, bor vagy szörp — feltétlenül hasznos az egészségre. Okát akkor még nem tudták és nem találtak magyarázatot arra sem, hogy használatától miért gyógyul ki a sor­vadásszerű. fogak kihullásával, iny- vérzéssel és más effajta tünetekkel jfáró betegségből az, aki csipkebogyó­ból készült itallal él. A modern orvostudomány megálla­pította, hogy c különös betegséget a C vitamin-hiány okozza. Ellenszere a csipkebogyóban rejlik. Hosszas kísér­letezés után ugyanis kiderült, hogy a csipkebogyó hatóanyaga, a C vita­min, feltűnő bőven található e gyü­mölcsben és készítményeiben. Álta­lában a csipkebogyó 10—15-ször több C vitamint tartalmaz, mint a citrom, melyet külföldről nemes valutáért importálunk. A magyar mezők és erdők eddig mosteh aszómba vett gyümölcsének C vitamin tartalma messze felülmúlja a többi európai országokban termő csipkefajták bogyóinak vitamin tar­talmát. Megvizsgálták azt is, hogy a csipkebogyó C vitaminjából melyik készítményben van a legtöbb. Ered­mény: csipkeszörp, ez az édeskés- savanykás ital, mely 100 grammon­ként átlagosan 60—100 milligramm C vitamint tartalmaz. Azonkívül eme­lik a szörp hatásfokát az újabban felderített szerves mellékanyagok is: citromsav, almasav, pciktin, továbbá zsíros olaj, csersav, stb. A felfedezett és még felderítetlen anyagok olyan szerencsés csoportosí­tásban és elosztásban vannak a csip­keszörpben, hogy a szervezet fejlődé­sét jótékonyan előmozdítják és ami talán a legfontosabb, magukban rej­tik azokat a védőtápanyagokat, me­lyek valósággal gátat emelnek egyes betegségeknek és megerősítik, ellen­álló képessé teszik a szervezetet. A KÓRSZERŰ tudományos kutatás és a »Herbaria« Országos Gyógynö­vényforgalmi Szövetkezeti Központ dolgozói szorgalmas munkájának eredménye, speciális eljárással bizto­sította a magas C vitamintartalmú csipkeszörp gyártását. A jellegzetes gyümölcs savai, vala­mint jelentős mennyiségű természe­tes ásványanyag-tartalma kiváló ha­tást biztosítanak az úgynevezett ázsiai influenza megbetegedés ellen és annak gyógyítására. Magas C vi­tamin tartalma miatt a forgalomba kerülő italok közül a legjobb bioló­giai és profilaktikus hatást fejti ki. ötven gramm csipkeszörp a szer­vezet napi C vitamin szükségletét fedezi. Mint Doleschall egészségügyi miniszter nyilatkozatában is kifej­tette, az úgynevezett ázsiai influenza betegségben szenvedők részére nagy gyógy hatással bír a csipkebogyóból készült italok fogyasztása. Azonkívül gyermekeknek, szívbetegeknek, gyen­gélkedőknek, fiatal anyáknak erősí­tőként. valamint nehéz testi és vegy­ipari munkások részére védőitalként szolgál. A szörp ásványvízzel mint üdítő­ital, vagy forró vízzel mint tea fo­gy asz-ható. Tekintettel a megnöve­kedett igényekre, a csipkeszörpöt a gyártó üzemben több műszakban ké­szítik és azt az ország minden üzle­tében minden mennyiségben árusít­ják. ÚJSÁGOS POLC ilmiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMmiiiijiiiiijiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii:iiiiiiiiiji Személyesen, névről talán nem, de látásból bizonyára a fél város is­meri Szabó nénit;. Az Avas-szálló be­járata mellett árulja az újságokat, hetilapokat, kisregényeket. Egy fal­hoz támasztott polc az »üzeme«, de mindig kapható nála minden lap. — Szabó néni — miközben kiszolgálja a vevőket — időnként az égre pil­lant és olyankor mindig elborul az egyébként jókedvet sugárzó arca. Hát hogyne borulna el, amikor kint áll a szabad ég alatt, kitéve az időjá­rás szeszélyének, a perzselő nyári napsugárnak, a csontig ható őszi esők­nek és a kegyetlen téli hidegnek. Szeretne fedél alá húzódni, úgy, hogy De kerüljön messze mostani helyétől. Az Avas-szálló épületében, a mozi 'és az étterem bejáratánál lenne al­kalmas hely a számára. A bejárat baloldalán van is egy akkora kihasz­nálhatatlan holt-térség, ahová a pa­rányi újságos pult és polc remekül beférne. Szabó néni már meg is ter­veztette a kis, miniatűr pavillont. Igazán csak díszére válnék a bejá­ratnak! Az Avas-szálló vendégeinek is, a mozilátogatóknak is és az utcai járókelőknek is útba esne, anélkül, hogy akár a forgalmat akadályozná, akár az épület képét rontaná. És vé­gül, egy idős újságárus is fedél alatt lenne. Állítólag az Avas-szálló vezetői sem ellenzik ezt a tervet, csupán a városi tanács mérnöki hivatalának vannak olyan nyomós aggályai, ame­lyek Szabó nénit továbbra is az ut­cára kényszerítik. Nem ismerjük az aggályokat; Szabó néni sem ismeri, csupán a kéfelem visszautasításáról tud. T. Illetékes Fórum! Nem lehetne azt a kérelmet mégegyszer felülvizs­gálni, és az esetleges girbe-görbe pa­ragrafusok mögött eg- öreg, télen- nyáron az utcán verejtékező és fa­gy oskodó újságárus-embert is látni? <b) Pculckcn Baján sorsolják a lottói E héten ismét vidéken perdül meg a szerencsét hozó lottógömb. A lottó 32. heti nyerőszámainak sorsolását október 11-én, pénteken délelőtt tíz órai kezdettel Baján, a Központi Filmszínházban rendezi meg á Sport- fogadási és Lottó Igazgatóság. (MTI)-----------ooo----------­— A Miskolci Vendéglátóipari Vál­lalat ma este a Bükk-étteremben műsoros estet rendez. A műsoros es­ten fellépnek Váradi Magda, Pászti Tibor és Bari Gyula énekesek. A műsoros est során a vállalat hideg, meleg ételekkel és halkülönlcgessé- gekkel kedveskedik a szórakozó kö­zönségnek. A kukoricaszár takarmányértéke AZ MSZMP AGRÁRPOLITIKÁ­JÁNAK tézisei között szerepel a szarvasmarhatenyésztés és tartás kedvező feltételeinek biztosítása. A tej- és húshozamot növelni kell, fej­lett takarmányozási és állattartási módszerek bevezetésével és nem utolsó sorban kiváló fajták, a tájfaj­ták elterjesztése révén. A belterjes gazdálkodás legfonto­sabb része a szarvasmarhatenyésztés fejlesztése. Ezt pedig csupán jó és bőséges takarmánnyal lehet elérni. Növelni kell a szántóföldi takar- mánytermelést, de növelni kell a rétek és legelők fűhozamát is. Ezen kívül meg kell menteni a kukorica­szárat is, amivel az országban igen mostohán bánnak. Hogy képet alkos­sunk magunknak arról, milyen ta­karmány tápértékek mennek veszen­dőbe a kellő időben fel nem hasz­nált és be nem takarított (elfutott) kukoricaszárban, statisztikai adatok­kal kívánom alátámasztani. (Az ada­tokat Újlaki Nagy Árpád »Élelmiszer termelésünk és ellátásunk« című könyvéből vettem.) * ' A búza termésátlagban a felsza­badulás , előtti években 21.000.000 mázsa volt. Ebben van 1,930.000 má­a emészthető fehérje, 15,422.000 mázsa keményítő érték, 7.185 mil­liárd kalória hőtápértók. Ezzel szem­ben a kukoricaszár termésünk ezek­ben az esztendőkben 28,000.000 má­zsa. ebben van 300.000 mázsa emészt­hető fehérje, 6,847.000 mázsa kemé­nyítő érték, 3432 milliárd kalória hő- tápérték. Ha összehasonlítjuk a búzatermés és kukoricaszártérmés adatait, azt •juk, hogy a kukoricaszár — egy évben — termésben a búzaterméssel szemben kereken egyhatod rész az emészthető fehérje, egyharmad rész a keményítő érték és kereken fél­rész hő tápérték van. A fenti adatokból megállapíthatóan komoly tápanyag mennyiséget veszí­tünk el a kukoricaszár rossz kezelé­sével. Ha viszont a termelt kukorica- szárat teljes egészében elsitóznánk, úgy, ha — egy számos állat fenntartó fehérje szükséglete 180 napra 54 ki­logramm, napi 300 grammal számít­va, — akkor 1500 vagon fehérje 278 ezer darab számos állat fehérje szük­ségletét fedezné. Ha pedig egy szá­mos állat fenntartó takarmányát napi 3.25 kilogram keményítőre tesszük, illetve 180 napra 585 kilogram kemé­nyítőérték kell, a 34 ezer vagon ke­ményítő 580 ezer darab számos állat keményítő érték szükségletét elégíti ki. AMENNYIBEN A FENT KÖZÖLT TÁPANYAG tartalmat meg tudnánk menteni, úgy mintegy 300 ezer ka­taszteri hold területet más piacra dobható növény részére tudnánk tar­talékolni. Természetesen ezek a szá­mok csupán kalkulált., száraz számok, azonban mindenki előtt világos, hogy amennyiben a kukoricaszárat törés után azonnal besilóznánik cukorrépa fejjel, vagy takarmányrépával, és 2 százalékos melaszoldattal, úgy a ku- koric ászár a szarvasmarhatenyésztés részére megmenthető volna. Ehhez minden községben silóra és si.lótépő és töltögető gépre volna szükség, amely fölött a föl dm ű vess zö vetkeze- tek rendelkeznének. Mentsük meg a kukoricaszárat. SZOLNOKI JENŐ okleveles gazda Eddig már csaknem 10009 dolgozó íekinieiie meg az „Ellenforradalom Miskolcon“ című kiállítást A megyei tanácsbáz nagytermé­ben vasárnap nyitották meg az »Ellenforradalom Miskolcon« című kiállítást. Az eltelt hat nap alatt csaknem 10 000 miskolci és borsodi dolgozó tekintette már meg a kiál­lítást. Számos községből egyéni dolgozd parasztok, tsz-ek és vidéki üzemek dolgozói csoportosan néz­ték meg a kiállítást. Úgy tervezik, hogy az elkövetkező két vasárnap az érdeklődők részére a megye já­rási székhelyeiről külön gépkocsi- járatot indítanak a kiállítás megte­kintésére. Ötven kilométer lióvédő erdősáv a Jjorsodí utak mentén VI HAM A borsodi iparvidéken a bányá­szok, kohászok, s egyéb ipari mun­kások nagyrésze távol lakik mun­kahelyétől, így rendkívül jelentős, hogy az országutakon a közlekedés egy órára se akadjon meg. Ezért a Bülckaljón kezdték meg a hóvédő erdősávok nagyobbarányú telepíté­sét. A múlt évi tapasztalatok sze­rint az út két oldalán tíz méternyi­re kezdődő tizenöt soros sávok már két-hároméves csemetével is ko­hó­moly biztosítékot nyújtanak a torlaszok keletkezése ellen. A legveszélyeztettebb szakaszo­kon az idén már 50 kilométeren védik az utakat az erdősávok, s a továbbiakban még 100 kilométeres fejlesztést terveznek az illetékesek; Most ősszel a már meglévő erdősá­vokban pótolják a hiányokat. E munka arányára jellemző, hogy több mint 360 000 csemetét ültetnek el; az ötödik osztályban | Száz tenyészkost' adott el az államnak la három Kulcsár testvér, Borsod híres juhászai Borsod megyében több olyan ju­hász van, aki nagyhírű dinasztiák leszármazottja. Miskolcon, Szeren­csen, illetve Mezőzomboron tereli nyáját a három Kulcsár-testvér, akiknek a szépapja is juhász volt, s mindhárman mesterei a juhte­nyésztésnek. Az idén különösen ki­emelkedő eredményt értek el, mert együttvéve száz tenyészkost adtak el az államnak magyar fésűs meri- nói fajtából. Nagy tekintélynek ör­vend a felsőzsolcai Misuráik János is, aki ugyancsak kosnevelésből harmincezer forintos jövedelemre tett szert az idén. Emellett termé­szetesen tetemes bevétele volt az eladott gyapjúból és juhsajtból is; Sajóvámoson Cifra István juhász ért el hasonló eredményeket. a padok körül elindul a furcsa me­net. Csak néhányan maradnak a padban. Levente a dobogón pózol: — Talpra magyar, hi a hazai Itt az idő, most vagy soha...! Mars ki ruszki...! — Azzal kapja a krétát s nagy betűkkel írja is a táblára. Egész belemelegedett s nem vette észre, hogy Tóth Jani a háta mögött a szi­vacsért nyúl. Tóth Jani, az osztály legjobb tanulója, s egyben a legna­gyobb is. Erejétől mindenki tart, kü­lönösen Levente, ö már megismerte Jani tenyerét. Kolhozistának csúfolta, mert apja termelőszövetkezetben dolgozik. Meg is kapta a magáét! A kényeskedő fiatalúr azóta messziről kerülte a személyes érintkezést Jani­val. Janit dühítette Levente handa- bandázása, de hallgatott s talán nem is szól, ha nem dühítik fel a táblán gömbölyödő betűk. Egyetlen mozdu­lattal letörölte. — Miért törülted le? — kérdezte egy vad kakas harciasságával Le­vente. — Miért írtad fel, amikor itt nincs is ruszki? A két gyerek ellenségesen, össze­húzott szemmel méregette egymást. — Azért írtam fel, mert... igenis van ruszki, ha tudni akarod! A TEREMRE HALÁLOS csend zuhant. A gyerekek egymásra néz­ték, majd az .ablakfelőli második padba, ahol sápadtan, lehajtott fejjel ült Iván. Nagyon elgondolkozott. Nem értek el agyáig a körülötte röp­ködő szavak. Anyjára gondolt, aki otthon feküdt, betegeit s reggel vért köpött. — Na, itt a ruszki, tessék.-..! Ezt már Klára néni is hallotta a folyosón. Hirtelen elszédült, mintha jeges marokkal szorították volna ösz- sze a szívét és az agyát. Erre nem számított. Pont az ő osztályában, s pont azzal a szegény gyerekkel. Iván­ról mindenki tudta, hogy egy szovjet katona az apja, akkoriban elég nagy port vert fel a faluban, sokat plety­káltak, szörnyűlködtek, de aztán el­múlt. Azt is tudták, hogy Iván anyja ápolta hetekig, gyógyította s meg­szerette egy szerencsétlen sorsvMö- zött leány tiszta szerelmével. Talán minden másképp sikerül, ha. fel nem robban egy aknán. Mikor Iván meg­született, a kis szőke kubáni legény Négy év alatt ezer borját neveltek fel mesterséges táplálással a taklaharkányi állami gazdaságban Az északi vidék tájjellegének megfelelően a taklaharkányi gaz­daság foglalkozik Borsod megyében egyedül borzderes szarvasmarhák tenyésztésével. Az igénytelen, he­gyes, gyengelegelőjű hegyvidéki fal­vakban kiválóan alkalmas borz­deres tehenek iránt a szomszédos községek és termelőszövetkezetek nagy érdeklődést tanúsítanak. Je­lenleg 22 borzderes tenyészbikát nevelnek a gazdaságban, közte­nyésztésre. a Ö 1 Ä NI É INI ö a János vitéz előadásán Iluska. — Tudom én azt fiam, de akkor sem fog többé énekelni. — Za* varban vagyok s hogy ne vegye észrí* támadok. Megkérdem tőle: — Hogy tetszik az előadás? — Tetszik. Na­gyon szép. Jól mozognák és énekel­nek. Ha megint eljönnek, megint megnézem. — Hallgat egy kicsit, csak aztán folytatja: — A menyem látta Pesten, ő mondta, nézzem meg. Na­gyon szép. — Felmutat a színpadra: — Ismeri őket? — Igen. — Azt mond­ja meg nekem, ez a Jancsi legény, vagy ember? — Ember. — Ember ügye. Látni rajta. Olyan derék, tet- szős ember. — A színpadot nézi, a vörös posztófüggönyt, de látom, na­gyon csillog apróka szeme. Ejnye, ejnye, Róza* néni. l A minőségi állatállomány kiala- i kításához, a tájjellegnek megfelelő l nagy tejhozamú tehenészetek meg- t teremtéséhez komoly segítséget » nyújt Borsod megyében a taktahar- » kányi állami gazdaság. A, gazdaság- l ban 1953-ban tértek át a mestersé- » ges borjúnevelésre. Az újvilág­* tanyai üzemegységben az eltelt négy * esztendő alatt ezer sajáttenyésztésű * borját neveltek fel mesterséges ► úton. A borjak többség?*'— mint­► egy 60 százaléka — mesterséges ► megtermékenyítés útján jött a vi­* lágra. Róza néni nyáron múlt nyolcvan esztendős. Fékele delinkendőjéből szép, öreg arca éppen hogy kilátszik. Homloka is csak keskeny sáv, tele ránccal. Ujjai bütykösek, s ilyenkor ősszel feketék a diófejtéstől. Hajnal óta dolgozott a kertben és most itt ül mellettem, a kultúrházban. Amíg nézi az előadást. Kukorica Jancsi históriáját, sir és nevet. Tapsol is, ha más elkezdte már. A szünetben be­szélgetünk — jobban múlik így az Idő. ! Ö kezdi, ilyenformán: — Jaj, ez a 'szegény árva, de keserves élete van. !— Ennyit mond és csóválja a fejét. '— Mi lesz a sorsa? — Meghal. — Én istenem, csak nem? : De kár- érte. Olyan szépen énekelt. — Róza néni, nem a színésznő hal meg, hanem már a föld alatt pihent. Az anyja se- ! lyemszalaggal átkötött dobozban őrizi néhány levelet tőle és egy halvány % fényképet, amelyen elmosta a vona-% lakat a ráhulló csók- és könny zápor. X Iván valóban érdekesen hasonlít rá. X Van a haja szőkeségében valami a X kubáni búzamezők aranyából és sze- t me kékjén a végtelen sztyeppékre« boruló égből egy darabka. De mégis % micsoda ördögi gonoszság... t — MÉG MOST IS azt mondod, | hogy nincs ... hahaha — Levente ♦ sátánian ho.hotázik s erre Iván, mini | aki álmából ocsúdik, hirtelen fel-1 ugrik. t — Ha mégegyszer azt mered mon-1 dani. hogy... ♦ — Mi lesz, ha mégegyszer mondom, ♦ na... ? — szemtelen, kihívó mosoly- ♦ lyal áll a dobogón a csúfolódó. X — Ha mégegyszer mondod, meg-t mondalak Klárika néninek és ... i — Eredj, szaladj! Árulkodj! Kü-t lönben is nem félek tőle. Ő is kom- % munista és a kommunisták ideje le-X járt. Jobban teszed, ha eltűnsz, mert • mi magyarok vagyunk és nem já- ] runk ruszkival egy osztályba. — A « gyűlölettől sziszegő hangra Klára, néni feltépi az ajtót. Ez volt a pohár-X ban az utolsó csepp. — Te szemtelen,X ezt megkeserülöd — ez a Tóth JaniX hangja s ugrik a menekülő Levente! felé. Dirr, durr, tenyere egymásutáni csattan Levente képén. 1 Az osztályfőnök dühtől lángoló X arccal áll a küszöbön. A gyerekeket* váratlanul éri megjelenése. Az ügye- t sejbbek helyükre ugranak. Csak Le-i vente áll a dobogón, mintha gyöke-i tét vert volna a lába. Klára nénit megáll előtte. A harmincnégy gyerekX még a levegőt is óvatosan szippantja,t s várja mi lesz. X — Most pedig takarodj haza ésl mondd meg az apádnak, hogy a kom- • munisták ideje még nem járt le, mégt akkor sem, ha... — Aztán az ősz- • tályhoz fordult. * — ÉS AZ IS MENJEN, aki Iván-X nal nem akar egy osztályba járni! — t Senkisem állt fel. A buksi fejek X bűnbánóan hajoltak a könyvek fölé * és Iván halkan, csendesen szipogott, X MÁTRAI ZSUZSA! — ■ « • Az Eszakmagyarország irodalmi 3 pályázatára beérkezett írás, « AZ ISKOLÁBAN a legfontosabb ember, különösen reggel, — Erzsi néni. Az ő feladata pontosan nyolc órakor megkongatni a diófa alsó ágá­ra kötött kolompot — s ezzel hivata­losan megkezdődik a tanítás. Aki a mélabús kongatás után érkezik, az elkésett, s megbüntetik. Nem csoda hál, ha Erzsi néni vajszíve megolvad néha s vár egy-két percet a csenge­téssel, hogy a kútnál nyargaló gye­rekek még beérjenek. Az utóbbi há­rom napon akár háromnegyed nyolc­kor is kezdődhetne a tanítás, mert minden gyerek korán bent van. Mintha csak összebeszéllek volna... Olyan zavaros ez a világ... Már a gyerekek is meggabalyodtak, be nem áll a szájuk, annyit fecsegnek, kia­bálnak. Tegnap is a f elvonuláson..; haja) mi lesz még ebből. így bölcselkedik Erzsi néni a világ dolgain, mi .őzben őrt áll a nevelői szoba előtt, mert odabent értekezlet van. Hatan ülik körül az egyetlen asz­talt. Az igazgató beszél. — A hírek eléggé nyugtalanítóak, mégis arra kérem a kartársakat, legyenek nyu­godtak. Tartsanak rendet és fegyel­met, ha kell, a legnagyobb szigorral is! Felsőbb utasítás nincs arra, hogy a tanítás szüneteljen. Remélem, nem lesz semmi különösebb baj, hiszen a falu lakossága eléggé józan volt teg­nap este is ..; Az ötödik osztályban magyar óra lenne, Klára nénivel, az osztályfőnök­kel. Már húsz percet késik s a lur­kók egyre izgulnak: jaj csak minél később jönne! Ugrálnak, kiabálnak. A nyurga Tekés Jóska a padok tete­jén mászkál, mint egy zerge, Csobai Miska feláll az asztal tetejére s hang­ja metsz, süvít a padok felett. A felnőttek nyugtalansága át­ragadt rájuk is... — És leverték az összes vörös csil­lagot, elszavalták a »Talpra magyart« és kiabálták, hogy mars ki ruszki..; — Borzas, szőke gyerek hadonászik karjaival o~ emelvényen. Levente. Az apja valamikor főjegyző volt. Csendes, alamuszi fiúnak ismerték .s most lám, Jiogy megjött a hangja. A többiek a padban ülve hallgatják, tátott szájjal, amikor azt mondja hir­telen a szónok: — Vonuljunk fel mi is! == Ez tetszik, Már ugranak is, í

Next

/
Thumbnails
Contents