Észak-Magyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-10 / 237. szám
Csütörtök; 1957. október 10. CSZAKMAGYARORSZAG a kora reggeli dér még ott csillog a bükki fák aranysárgára őszült tölgylombjain, de a nap már ágaskodik a hegy túlsó oldalán és meleg pillantásával vonja körül az apró, piroscserepes házikókat. A természet átalakult: nyárból őszre, fagyos reggelből napsütéses delekre. De az ember mindig egy: serényen dolgozó, célért küzdő lény, akit sem hideg, vagy meleg nem állít meg az alkotók munkájában. A korahajnali pirka- dás már ott találja a bánya bejáratánál, a kattogó vonat, a fázósan meredő íróasztal mellett. A borsodnádasdi bányaüzem is, mint mindig, a kora reggelen indítja útba napi életét, munkáját. Az üzemiroda előtt piroskeretes fekete tábla mondja önmagáról, hogy ö »versenytábla«. De bizony ez a verseny tábla le van maradva: augusztus havi eredményről árulkodnak a halvány krétavonások, pedig már október van. És amikor a versenyről érdeklődöm, Kálna József azt mondja: — Hogyne, kérem, nálunk van verseny. Értékeljük is — és serényen teríti elém a »szakmánylap«- okat, amin egy kurta sorban az áll: vérsenyteljesítmény 32 cm (szóval ennyit kell elérni, hogy a versenyben 100 százalékot érjen el a vájár elővájáson). — No és, hogyan tudja meg azt a bányász, hogy a versenytársa milyen eredménnyel zárt? — A versenytábláról — csodál-' kozik rám. — De hisz azon az augusztusi eredmény van.;: — Ja kérem, az onnan van, hogy az a mérnök szabadságon van, aki ezzel foglalkozik — mentegetődzik a vezetőség nevében, akik — mit ád a véletlen — mind távol vannak. De még a főmérnök is és a szakszervezeti elnök is. Szóval ,majdmindenki. A balesetről azonban jó helyen érdeklődöm. Akták, kimutatások kerülnek elő, és ime, konkrétan: áprilisban 7 fő volt balesetes (mind a hét földalatti). Ebből aztán 109 munkanap esett ki. Májusban szintén*hét fő volt (kettő külszínen), de 168 a kieső napok száma. Augusztusban 11 fő (mind földalatti) ez pedig 121 munkanapkiesést jelent. Szeptemberben 10 fő, 98 műszakkieséssel. E hónapban egy balesetes volt eddig. Megtudtuk, a balesetek többnyire figyelmetlenségből erednek — leginkább a szállításnál. Persze, aki már öt éve forgatja a csillét 140— 150 cm-es vágatban, nem akarja elhinni, hogy ha ő a csille peremét és nem a »fülét« fogja, neki is elnyomhatja a kezét — csak már akkor, amikor meggyőződött erről. Az üzemvezetőség mindent elkövet, hogy a balesetek számát csökkentse. Hetenként balesetelhárítási oktatást tartanak. Az új dolgozók pedig 6 napos oktatásban vesznek részt. Ez alatt az idő alatt gyakorlati dolgokkal is megismerkednek. A legfőbb azonban a körültekintő munka a dolgozó részéről. Akikről keveset írunk A szállítókról. Pedig nem kicsit függ az ő jó munkájuktól a termelési eredmény. Mert ha nincs üres csille, a vájár nem rakódhat. Itt, Borsodnádasdon, két műszakban dolgoznak a külszíni szállítók. Amit az éjszakás műszak termel, azt a délelőttös szak üríti ki. A délutá- nosok pedig üres csillét biztosítanak. — A délelőttös 280—330 csillét forgat meg 8 óra alatt. A délutános 180-tól 220-ig — világosít fel bennünket Boza Bertalan szállítórendező. A külszíni szállítóbrígád 13 főből áll. Krámer Miklós a brigádvezető, akit mindenkor a legjobb szállítók közé sorolnak. A brigád éppen reggelizik: májkrém, sültszalonna, zsíroskenyér kerül elő a zizegő zsír- papírból. Közben sokmindenről szó esik. A női brigádtagok (mert 6 is van belőle a brigádban) a háztartási problémákat vitatják meg. — Takarékoskodni kell. — Kell bizony. Kár, hogy az üzemvezetőség nem ad feladatokat ezzel kapcsolatban. — Bizony, ha nem olvasnánk újságot, nem is tudnánk róla — magyarázzák, de az a szerencse, hogy olvasnak. És egy röpgyülésen már meg is beszélték az ezzel kapcsolatos tennivalókat. A 3 százalék megengedett meddőt 2 százalékra csökkentik. így több lesz a szén értéke. 'BORSODNÁDASDI í MOZAIKOK) A villanyárammal is takarékoskodnak, a 200-as égőket csak ott használják, ahol feltétlen fontos baleset szempontjából. — Kis dolog, az igaz, de sok kicsi sokra megy — vélekedik a szállítórendező. — A reggelizést közben befejezték. Újra indul a szállítás. Az ellensúlyozott kötélpálya megmegszalad és Szűcs Irénke — egy hónapos fiatalasszony — már üti is le az ékes kapcsot. Négy éve dolgozik itt. Négy éve forgatja a nehéz szenet ölelő csilléket. Cimborája, aki az üreset irányítja fel (Molnár Magdi) most szabadságon van. Tóth Jánosné várja a futó csilléket és a buktatón keresztül a szalagra kerül a csillogó szén. Aztán ott vannak a palaválogatók: fürge kezekkel kapkodják ki a szén közül a meddőt. A buktatón túl — már az üres csillét — várja Bori néni és ha sokszor megizzad is, de nótázás közben tolja fel az ékesnek. Szinte vérkeringésszerűen jár a csille. Mert a csillékben felszínre kerülő s2én az életet jelenti iparunknak. |/özben azt is megtudjuk, hogy ^ versenyeznek. Már november 7. tiszteletére is. A versenypénzből aztán közösen rendeznek vacsorát. így volt ez már régen is (már amióta munkaverseny van) és ezután se engednek ebből: azért is, mert ők is szeretik tudni »ki a legény a gáton«, meg aztán jobban is megy a munka. Meg aztán a vidám bankettek és a súlyosabb boríték is t valami; Baráth Lajos dLL A BAL... A MISKOLCI VENDÉGLÁTÓIPARI VÁLLALAT KISZ szervezeti a vállalat dolgozóinak szórakoztatására az elmúlt hétfőn este báli rendezett a miskolci helyőrségi tisztiklubban. Azok mulattak itt, akiknek mesterségük a mulattatás, a szórakozók kiszolgálása. Kár, nagy kár, hogy az Országos Filharmónia nem vett részt ezen a kedves kis családi mulatságon, mert tanulhattak volna, hogyan kell ötletes, minden igényt kielégítő műsort összeállítani. Fehér Tibor, a miskolciak kedvenc Pufija már megjelenésével is derűt varázsolt a zsúfolásig megtöltött terembe. Tarr Gizella ajkáról a magyar népdalok legszebbjei csendültek fel. Ezen az estén mutatkozott be az újjászervezett tánczenekarával Jánossy József művész-zenészbrigádja. Kirobbanó sikerük volt vastapsok a nagyhírű zenekar újabb fejlődését jutalmazták. Az előadás keretében soha nem látott fényes sikert aratott Harmaczi Sándor, a Mis- 4 kolci Nemzeti Színház fiatal művésze. Harmaczi népdalokkal szórakoztatta a közönséget. Ügy véljük, a miskolci népdalénekesek között az első helyet az ifjú művész érdemli. Ifjú Oláh József és népizenekara különösen Liszt II. rapszódiájával hódította meg a közönséget. Váradi Anna, mint már annyiszor, most is belopózott dalaival a hallgatóság szívébe. ' A műsor után tánc következett. Ropták a táncot a vendéglátóipari vállalat KISZ-fiataljai, s azok, akik a kedves est hatása alatt megfiatalodtak. Dicséretes kezdeményezés volt a KISZ-szervezet részéről ez a bál. Közelebb hozta egymáshoz a fiatalokat, megismerték, megszerették egymást. Tánc közben a néhány perc szabadidő alatt az idősebb vendéglátóipari dolgozók élményeikről, tapasztalataikról beszéltek fiatal szaktársaiknak. Kedves emlék ez a. bál. S most már nem kell majd bús- lakodniok a vendéglátóipar dolgozóinak, amikor egy-egy rendezvényen fáradtra dolgozzák önmagukat, mert van már KISZ-szervezetük, amely reméljük, a jövőben gyakrabban rendez a szórakoztatók részére vidám szórakozást. ' — p — ;n- f ■; lás t Ezer műszaki vezető vizsgázott balesetvédelemből a Lenin Kohászati Művekben A Lenin Kohászati Művekben az elmúlt év végén a balesetvédelmi fegyelem is meglazult, így átmenetileg nemhogy csökkent volna, hanem növekedett a tíz napon túl gyógyuló üzemi sérülések száma. A hiányosságok mielőbbi orvoslása érdekében szigorú biztonságtechnikai vizsgát kellett tenni ezer műszaki vezetőnek. Ugyancsak balesetvédelmi vizsgát tett a közelmúltban 400 lánghegesztő, oxigcnpalackszállító cs raktáros is. ff*#**#***** HOGYAN ÍRJAM LE hosszú étet* útja ezernyi kis titkát? Hogy lessem, el ráncok barázda Ita, ősz, szakállas arca minden mozdulatát? Honnan vegyek annyi erőt a toliamba, hogy leírjak egy életet, belesűrítve a réginek átkát, minden kínját, fájdalmát a nincstelennek, szegénynek, megbélyegezettnek? Félévszázadon át hogyan vezessem betűimet, hogy el ne tévedjenek? Hogy olyan egyenes úton járjanak, mint amilyen egyenes és becsületes Feri bácsi útja. Szigorú és mégis olyan kedves. Talán éppen azért, mert életében összesűrűsödik, kristályosodik osztályának öntudata, a fejlődés, a célratörés minden akadályon át. Talán azért, mert apám lehetne feddő szavával, szemének játékos fényével, kopott lódenkabátjában, amelybe beburkolja fáradt testét. Csodálni tudom és szeretni, mint sokan mások — a tanítványai, akiknek népes serege útón-útfélen elhúz mellettünk teherautón, taxin, magánkocsin. Kiintenek az ablakon és hangos »Hogy van Feri bácsi?«- juk többet mond minden dicsérő, szerető szónál. Mintha fiai lennének mind. Ilyenkor egy kicsit meghatódik, ámít sajátos, szarkasztikus humorával igyekszik leplezni. »A gazemberek, hányszor bokánrúg- tam őket, mig megtanulták — me- netirányban, sorban jobboldalt, egymásután, előre!« »A gépkocsivezetőnek intelligensnek kell lennie. Tudnia kell, hogy emberek sorsát tartja a kezében. Mert a vezetés magában még nem tudomány, repeszteni, az kismiska, azt mindenki tud! Becsülni kell a járókelőkben, a szembejövőkben, a minduntalan felbukkanok- ban az embert...« Így tanít Feri bácsi, az első órán. Honnan veszi mindezt ő, akit az életben igazán becsülni csak nem régen kezdtek el. Aki akkor született, amikor fenn és lenn azon szorgoskodott ezernyi ember, hogy minél szilárdabb válaszfalat húzzon ember és ember között. A hétgyermekes munkás fiának ugyancsak kijutott a rosszból. Édes- anyja-varrta kis ruhában, régi, rossz cipőben dolgozni kezdő gyermek az anyja• meghatott, könnyes csókjával kezdte az életet'. Talán, ha tudta volna, mi vár rá, el sem kezdte volna. De az ember mindig nekiindul, tele vágyakkal, égő lélekkel, és tőle, magától függ, hogyan állja meg helyét a kapaszkodókon ... Van, aki visszacsúszik, van aki századszor is elkezdi és tör a cél felé. TITOKBAN KELLETT ellesni a tudományt. A mesterek óvták tudásukat a tanulók elől. Apránkint kellett rájönni mindenre. Apránkint értette meg, hogy az élet nagyon nehéz annak, akinek bölcsőjét nem ringatták baldachin alatt és aki gyermek korában kényszerült felnőtt gondokat viselni gyenge vál- lain. Eszter gály ozást, lakatosmesterséget, motorszerelést tanult egymásután. Fűtötte -a vágy• többet tudni, többet tenni, változtatni azon, ami keservessé teszi az életet. Tanult közben szakiskolában is. A kapitalisták módjával bár, de tanították a fejlődő proletariátust, mert rájöttek, hogy úgy sokkal jobban profitálnak belőle. Csak azzal nem számoltak, hogy az egyszeregy és az ábc tökéletesebb formája gondolkodni is tanít... Mert Feri bácsi ekkor kezdett el igazán gondolkodni. A világot megremegtető Októberi Szocialista Forradalom szele elért a parányi Magyarországra is, a vérbggázolt, megsemmisített emberi jogoknak országába. Nem csoda, ha 1919-ben Feri bácsi »nyalókákat« ragaszt, szervez, tevékenykedik ifjúmunkás szervezet titkáraként. Aztán katona lett. Harcolni ment, mert tudta, hogy harcban születik egy új, egy nemesebb ... Nem rajta és a sokezer Feri bácsin múlott, hogy elbuktak, hogy véres tragédiába fulladt az ezrek által megálmodott szabadság. A BÖRTÖN, amelynek rácsai mögött gyermekfejjel megőszült, újabb iskola volt számára. Próbálta átfogni az egészet agyával. — Tud ta, hogy az ügy igaz volt. Ha még- egyszer kellene, ismét menne. De mi az, ami ide juttatta őket? A saját vérüket, életüket áldozókat?... Aztán kiengedték. Feketelistás lett. Fiatal munkás, önálló gondolkodással, vörös múlttal, — a mindenhová eljutó jelentéseken. Országszerte zavarta a szükség. V árosról-városra kergette korgó gyomra. Ha egy helyen kissé megmelegedett, — például Hajdúszoboszlón, a mélyfúrások kezdetén — mindig akadt egy-két »jóakarata« figyelmeztető. Ha megbecsülték fö- löttesei, kitartó, szorgalmas munkájáért, jelentés jött — elbocsátani. Mars ki! — nem úgy, hogy: Legyen szíves elhagyni a munkahelyet, vagy »Sajnos, ilyen és ilyen okok miatt nem alkalmazhatjuk.« Csak egyszerűen: »Mars ki!« S ő elment. Nyakába vette az országot, fát vágott, köszörült, disznót legeltetett... Pedig szakmunkás volt. S nem is akármilyen. A motor, a gép megszállottja, mindenhez értett, javított, reparált. Már megvolt a legnagyobb fiú, mikor egy motorbieikli tulajdonos elhívta, segítsen megjavítani az összetört motort. Egy kis darab szalonnát nyomtak a kezébe egésznapi munkája után, hogy egye meg. Kopogott a szeme, de belecsavarta az ennivalót újságpapírba. Szomorú, törékeny asszonykájának vitte, alá megosztotta vele a szegénységet, az életet. De miért beszélek a múltról? Arról, ami mindannyiunkban egy egész életreszóló emléket hagyott? Kiben ilyet, hogy ökölbe szorul a keze, kiben édes, kellemes emléket, amelyet kuporgat lelkében azzal a gondolattal, hogy »hátha«? A három gyerek már felnőtt. A legkisebb itt Miskolcon jár műszaki egyetemre. Féltőn, szeretve figyeli a sorsukat Feri bácsi, mint akkor, kicsiny korukban, az ágyacskájúk fölé hajolva. MA ÉJSZAKA IS a kocsit javítja. Ezek a gaz gyerekek nem tudják, mennyi mindent áldoz értük az állam. Taníttatja őket, kocsit ad alájuk. De ők, ha végeznek az órával, szétszóródnak. Egyedül marad Feri bácsi. Zsírozza, tisztogatja az alkatrészeket, hogy holnap símán, zökkenőmentesen guruljanak a. kerekek reggel héttől, este hatig az országutakon. Nemsoká vizsgázik egy csoport. Ismét 20 fiatal ül autóra, és röpíti az állam vagyonát, a gépeket, terményt, embereket szerte az országban. S ha vasúthoz érnek, — »öt kilométer, — átkapcsolni a sebességváltót«, ha kórházhoz érnek: »hang nélkül szaladni«, ha kisgyerek igyekszik át az úton: »lelassítani, nem szabad megijeszteni, kicsi még az!« Feri bácsi intelmei jutnak eszükbe, s ha találkoznak a kis öreg Renault-kocsivál, vidáman integetnek és az ablakból hangos: »Hogy van Feri bácsi?«-t r/rűltanak. URBAN NAGY ROZÁLIA ^ TÓTH FERENC: A BODROG MEMEN a Imositóan kattognak a vonat kerekei. Ilyenkor mit tesz az em- /x bér, odaáll az ablakhoz és figyeli a vidéket. Ősz van. De a ha- ... mozgalmas. Ameddig a tekintet elér, szorgos munkába ütközik. A dülöutakon szekerek döcögnek kukoricával, répával, burgonyá- , val megrakottan. A földeken kupacban áll a kukoricagóré, másutt nagy , halom krumpli mellett ülnek — válogatják a javát. A vonat száguld. A , töltés mellett dülőut. Lovasszekér öbléből két kisgyerek integet moso- » lV°0va> kedvesen. A hegyekről ízes illatot szállít a késő őszi szellő. A he- I gyek sárguló köpenybe burkolóztak. Itt-ott szüretelnek. Telnek a putto- ) nyok, telnek a kádak, a világhíres hegylevénekvalóval: a tokajhegyaljai I szőlővel. \ Mozgalmas a kép. A fákon gubbasztva ülnek a falevelek, aztán i aláhullnak és az arrajárók léptei alatt zörögnek, siránkoznak. Az el- i múlásról regélnek. A szél bele-belekap a hontalan levelekbe, szárnyaira i veszi és röpíti, ameddig bírja. Szép ez a megye, nagyoSi szép. Ujhely i irányában egyik oldalon az égnek ágaskodó hegyek, a másik oldalon a i földhözlapuló síkság az úr. A sok-sok szépséggel hivalkodó hegyek csa- 1 lógatnak, a szélesen elterülő síkság hívogat. Melyiknek tegyen eleget 1 az ember? A csodás panoráma belopja magát a szívekbe, az értelem mindkettő irányába húz, vonz, — a választás nehéz. Gazdag és szép a mi. megyénk, szorgalmas, dolgos emberek lakják, akiknek két keze munkája nyomán nemcsak a kamrák telnek, gyarapszik az ország hatalmas asztala is. Ősz van. Mondjuk meg őszintén, a meteorológiában nem bíznak az emberek. Ez a bizalmatlanság viszont a serényebb, jobb munka melegágya. A cél: mielőbb mindent betakarítani. Nagyjában ez a helyzet a Hegy alján és a Bodrogközben is. Egy dologban viszont nincs pardon itt, s ez a szüret. Napról-napra figyelik, mérik, elég érett-e már a szőlő ahhoz, hogy szüreteljenek? Sok helyütt a megyében már el is felejtették e nevezetes eseményt, már isszák a jó mustot — a Hegyalján a mustnak és a bornakvaló még a tókén lóg. Csak tizediké után lépnek működésbe az ollók, kések, puttonyok, hogy hordókba, kádba kerüljenek a valutát érő fürtök. A pataki határban 630 hold vár erre a műveletre. Átlagban 20 hektót várnak, ennyire számítanak. A szőlő már beérett, de még várnak. Addig várnak, amíg a szesz- tartalom a 20 fokot el nem éri. Addig egyetlen fürtnek sem szabad leszakadnia a tőkéről. Nap, mint nap vizsgálják, ellenőrzik, mikor láthatnak munkához? Néhány fürtöt leszakítanak, kisajtolják és mérik a fokot. Ha a kívánt szint megvan, — jöhet a serény munka. A 20 fok már megvan. Várnának még tovább is, de nem lehet. Itt-ott már rothad a szőlő, az idő sürget. Egyedül a termelőcsoport nyugodt. A jól kezelt és megmunkált szőlőárkokból a gyümölcs betakarítása nem olyan sürgős. Itt nincs vész, nem úgy mint az egyéni gazdaságokban. Nincs, mert a közös munka erejével mindig idejében végezték el azt, amit a szőlőtermesztés egész éven át megkívánt. Éppen ezért érnek rá, hogy csak húszadika után kezdjék a szüretet. A minőség a fontos. Amikor az egyéniek már a musttal bajlódnak, a csoportbeliek még csak akkor kezdik a szüretet — addig is érik, sűrűsödik (nem fonnyad) a szőlő, nő a szesz- tartalma, jelesebb lesz az íze, színe, ereje. A csoport szőlőjének nem ártott az időjárás. És ha vége a nagy és sokatigérő szüretnek, mi is eljövünk megkóstolni azt a mustot és újbort, amit csak ezen a vidéken ihat az ember. No, de más dologról is szó van Sárospatakon. A tanácsnál az elnökhelyettes igen szívé'yes ember. Sok mindent elmond, sok mindenről beszél, és igaza van. A legörvendetesebb dolog, amit szobához, hogy kukoricából átlagban 30 mázsás termés várható. Mit dicsér ez? A szorgalmas, jó munkát. Van olyan gazda is, aki ezen felüli eredményt takaríthat be. A Bodrogköz mindig híres volt burgonyájáról. Híres volt nemcsak minőségi, hanem mennyiségi szempontból is. Most viszont ^ az a helyzet, hogy ebből kevés van. Nem a legjobban sikerült a termés. Az okot most meddő próbálkozás lenne kutatni. A lényeg: ilyen szempontból a Bodrogköz most nem tett ki magáért. Viszont, igen jól fizet a napraforgó. Megnőtt ezen a vidéken is a termelési kedv és biztonság. A sérelmek orvoslása nagy eredményeket hozott. Eddig senki nem fordított gondot például a trágyázásra. Ma ez az egyik legfőbb gond. Az egyéni gazdák és a termelőszövetkezeti tagok most jobban igyekeznek biztosítani a földnek a táplálékot, mint eddig. Ritkán volt tapasztalható ilyen szorgalom a talaj táperejének növelésében, mint most. M indent egybevetve: az ősz felfokozta a munkakedvet a Bodrogközben, s így Sárospatakon is, hiszen a dolgozók jövőre nemcsak hogy ilyen, de még jobb termést akarnak betakarítani. FERI BÁCSI Iermelo napok
