Észak-Magyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-03 / 231. szám

*

ÉSZAKMAGYARORSZÁG

Csütörtök, 1957. október 3.

CS@0)A\©EP

A FRISS FESTÉK- és olajillatú terem kopárnak tűnik még. A forrasz- tők lámpája acélkék fényforgácsokat hullat a sötét szemüvegekre. Amott a sarokban festékes bádogokkal zörög két fiatal lány.

Szerelik az új műhelyt a DIMÁ- VAG Gépgyárban. A fal mellett már hosszú sorban húzódnak egymás után a padok, egy-két gépet is látunk, de ■a terem legnagyobb része még üres.

A műhely közepén káprázatos sebességgel sziszeg-forog egy pöttyös, csörgőkígyóhoz hasonló, 42 méter hosszú, hengeralakú, lukacsos felületű gép. A végén huzal-huzal hátán tekerődzik egy széles dobra.

Holnap már idegen szemek vizsgálják a géptitánt. Ma még az alkotói próbálják, de holnap a brazil átvevő figyeli majd a szálak, a csövek maximális átmérőjét, forgássebességet, a dob befogadóképességét,.;

A magyar ipar egyik remeke ez. Országunkban eddig még egyáltalán nem gyártottak ilyen . nagyságú 24/140-es típusú sodrógépet. A múlt esztendőben érkezett a megrendelés Brazíliából, amit a gépgyár kábelgyártó egysége nagy örömmel fogadott.

IGAZ, HOGY az első tervet a KGM tervező irodájától kapták, de a kivitelezés, egyes uj technológiai eljárások kidolgozása, modernizálások lényegében a DIMÁVAG mérnökeinek és munkásainak érdeme. A szerkesztésben nagy része van Esztergályos Gusztáv főkonstruktőrnek, Tomcsá- nyi Gyula, Jónai Sándor és Bordu- lák János konstruktőröknek. A gyáregység kollektívája pedig példásan megállta a helyét a munkában.

Mert volt vele dolog jócskán! Gépi- és kézi munka, — órában kifejezve, körülbelül 21.000 fekszik benne. Ezenkívül szellemi munkát is elnyelt, 2000 óra terjedelemben.

De nagyon megérte. -. Bár még ez az első, az érdeklődés mégis igen nagyfokú a géR iránt. India, Jugoszlávia, ugyancsak Brazília és számos más ország kérdezősködik már. Megrendelések is vannak. Ezeket természetesen csak módjával tudják felvenni, hiszen a kívánt különleges anyagok beszerzése nehézségekbe ütközik, és meglehetősen lassú folyamatu. Ez évben tervbevették még egy ugyanilyen nagyságú sodrógép teljes elkészítését, és két darab hasonló típusú, de kisebb méretű sodrót.

DE MIT IS CSINÁL tulajdonképpen ez a gépóriás?

Mint a neve is mondja: sodor. Légvezetéknek, hajókötélnek, darueme- lő kötélnek használják a 25 egyforma, elemi szálból összesodrott drótkötelet.

A 40 tonnás gépen 25 dob van, amelyek fokozatosan adagolják a szálakat. A icső átmérője, amelybe a dobokat egy bölcsőbe ágyazták, 630

milliméter. Fordulatszáma percen- kint 448. Egy elemi szál maximális átmérője 3 milliméter, a 25 szálból percenkint 47.9 méter 12 milliméter átmérőjű szálat sodor. Egy-egy dob befogadóképessége 140 kilogramm.

A DIMÁVAG Gépgyár 1954-ben vette fel először Brazília megrendelését. Még ugyanabban az évben el is készítette és el is küldte a messzi országba a kívánt gépeket. A szoros gazdasági kapcsolat keretében azóta már számos finomhuzó, és egyéb tipusú kábelgépüket használják a brazil iparban.

AZ ELŐZETES megtekintések erről a gyártmányról is azt mondhatják, hogy a gépgyár most is, mint mindig méltóan fogja képviselni külföldön a Magyar Népköztársaság fejlődő gépiparát.

U. N. R.

Gépen kívül készreszerelt tengelyek a DIMÁVAG új gyártmányainál

A DIMÁVAG Gépgyár szerkesztői a szerelési technológia kidolgozásánál az utóbbi időben egyre inkább ügyelnek arra, hogy minél kevesebb legyen a kézi iilesztőmunka. A kézi szerelés ugyanis általában sokkal költségesebb, mint ha az alkatrészeket és a szerelési egységeket úgy készítik el a gépműhelyben, hogy megfelelő tűrésekkel biztosítva legyen az illesztés nélküli szerelés. A most tervezett gépeknél különösen

jó eredményeket értek el ezen a területen. Az újtípusú mechanikus lemezolló fogaskerékszekrényét, illetve az abban lévő alkatrészeket úgy tervezték meg, hogy az összes tengelyeket a gépen kívül készre lehet szerelni és egyben helyezhetők be a szekrénybe. Ugyanezt a megoldást sikerült megvalósítaniok az újtípusú karusszel-esztergák felső meghajtásánál is.

Afejteljesitmény növelésével a harmadik negyedévben terven felül csaknem 5000 tonna vasércet termeltek a rudabányai bányászok

A rudabányai bányászok derekas munkát végeztek a harmadik negyedévben. A vasérc minőségének javítása mellett nagy gondot fordítottak a terv túlteljesítésére is, hogy a téli hónapokban megfelelő készletekkel rendelkezzenek a nagyolvasztók.

A termelés növelésének gyakran kerékkötője volt Rudabá- nyán is a laza munkafegyelem. A pártszervezet segítségével ezt megszilárdították. A műszaki vezetők javaslatára pedig a kézi pillérfejtések helyett — tömegtermelésű

gépesített kamrafejtéseket alakítottak ki. A földalatti bányában á fejtések hatvan százalékát ma már így művelik. A tömegtermelésű munkahelyeken nemes verseny bontakozott ki a dolgozók között és ennek eredménye, hogy a második negyedévben elért 1,52 tonnás fejteljesítményt az utóbbi három hónapban 1,63 tonnára növelték. Ezzel a rudabányai bányászok a harmadik negyedévben terven felül csaknem ötezer tonna jóminőségű barna vasércet termeltek.

Alegáilapodás a magyatvjugoszláv koprodultciós tiim gyártásáról

Belgrád (MTI) Deák Györgynek, a Budapest

Filmstúdió igazgatójának vezetésé-’ vei a crnagorai Levesen filmstúdió meghívására az elmúlt napokban Jugoszláviában tartózkodott a filmgyár küldöttsége. A jugoszláv filmművészeti szakemberek kezdeményezte megbeszélések sikerrel jártak. A két stúdió között megállapodás jött létre az első magyar—Jugoszláv közös mü- vészfilm forgatásáról. A film jugoszláv témát dolgoz fel. Története a háború előtti években a Skutari tó környékén játszódik. Egy szegény hegyi laíkó küzdelmes életét mutatja be. Szcenáriumát De jam Obradovics

jugoszláv író készíti, ennek alapján dolgozzák majd ki a forgatókönyvet. A film forgatását előreláthatóan a jövő év áprilisában kezdik meg. A rendező valószínűleg Fábry Zoltán lesz, a szerepeket pedig — egyenlő arányban magyar és jugoszláv művészek játszák.

A belgrádi magyar követség kedden este 'filmbemutatót és fogadást rendezett abból az alkalomból, hogy a Budapest Filmstúdió küldöttsége Jugoszláviában tartózkodik.

A bemutatón a Hannibál tanár úr című művészfilmet és a Bölcsők című természetűimet vetítették,

Szaporodnak a forintok

Megyénk földművesszövetkezetei- *iek vezetői, tagjai, dolgozói napijainkban azon fáradoznak, hogy növeljék a részjegy alapot. Vannak földmüvesszövetk ezeti tagok, akik fliemcsak saját részjegyalapjuk növelésével törődnek, hanem segítik a többi tagokat is abban, hogy a SZÖ- VOSZ felhívását megyénkben is meg tudják valósítani, azaz a közös vagyont 4 millió forinttal tudják növelni. A nagyszerű, lelkes mozgalomról képet adnak az alábbi községekben elért eredmények.

*

SZENTISTVÁN község földmű- vesszövelkezelének tagsága eddig 6400 forinttal növelte részjegyalapját. A Béke-« és az »Aranykalász« mező- gazdasági termelőszövetkezeit tagsága 600, illetve 550 forinttal járult hozzá a részjegyek növeléséhez.

A vezetők és a dolgozók közül Jobbágy Barna igazgatósági elnök 600 forintot íratott, míg Koncz Antal, a kisáruház vezetője 550 forintot gyűjtött a tagságtól. A szentistvániak azért is adják szívesen forintjaikat, mert a 2. sz. vegyesbolt építése félbemaradt és azt szeretnék befejezni. Lesz tehát mire elkölteni a pénzt.

RICSE ÉS VIDÉKE körzeti föld- m ü vessző vetkezet kiskereskedelmi

üzemágának vezetője, Rolyák József a részjegyalap növelése érdekében a következőket kívánja tenni: Versenyre hívta ki a megye szövetkezeti dolgozóit. Vállalásában ezeket talál- 1 juk: A Nagy Októberi Szocialista * Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére 2500 forintot gyűjt, a decemberben tartandó IV. Országos Kongresszus tiszteletére 1500 forinttal szaporítja majd a részjegyet. Munkája követésre méltó.

A SZÉNDRÖI körzeti földműves- szövetkezet új boltot avatott a napokban. A bolt felépítéséhez már hozzájárult a tagság által befizetett Részjegy ős.

BODROGKERESZTÜR és vidéke körzeti földművesszövetkezete nemrég tartotta küldöttközgyűlését. A közgyűlés határozatba foglalta, hogy december 31-ig 70 ezer forinttal növeli a részjegyalapját.

*

A PRÜGYI földművessEövetkezet ügyvezetőjét ezúton részesítjük dicséretben, mert egy hét alatt kétezer forint részjegyet jegyeztetett.

ÉDESSÉG

Allan West londoni polgár válópert indított. Ok: felesége, aki észrevette, hogy egy doboz csokoládét akar elvinni otthonról, a papírba, amelybe az édességet csomagolta, kis cédulát csempészett be a következő szöveggel: »Ez a férfi nős«;

DRÁGA DOLOG A KÁROMKODÁS

A parlamenti viták erkölcsi színvonalának emelése céljából a török medzslisz határozatot hozott, amelynek értelmében tíz török líráig terjedő pénzbüntetéssel kell sújtani azokat a képviselőket, akik képviselő- társukkal szemben »az állattan területéről vett hasonlatokkal« élnek. Isztambulban az a hír járja, hogy ennek következtében nagymértékben emelkedni fog a burzsoá pártok parlamenti frakcióinak fenntartási költsége.

*

TOLCSVA. Kocsis Józsefné községi tanácstitkár nemcsak a mindennapi munkában segíti a földművesszövet- kezet vezetésé" t, hanem a részjegy- befizetésben is. Ebben személyesen példát mutat, két ósziegyet jegyzett.

Megpezsdült a zenei élet Miskolcon

Biztató jelek mutatnak arra, hogy ez az évad a fellendülés időszaka lesz Miskolc zenei életében. Megérleli azoknak az évekig tartó

előcsatározásoknak a gyümölcsét, amelyeket sok nemes szándék, tett- rekészség, de gyakran sok hiú szó- fecsérlés, a gyakorlati érzék hiánya is jellemzett. No meg nem egyszer tapasztaltuk, . hogy a fellendülést akadályozzák a zenei intézményeink vezetői közt dúló egyenetlenségek, féltékenység, személyi hiúság és más efélék.

A MISKOLCI SZIMFONIKUS

ZENEKAR

hétfői évadnyitó hangversenye — úgy éreztük — tisztább légkörben, hangversenyéletünk megújhodása jegyében zajlott le. Ez érződött a zeneművészeti szakiskola hangversenytermét zsúfolásig megtöltő közönség hangulatán, a zenekar lelkes munkáján, ez érződött a szünetben elhangzott beszélgetésekből; Csupa várakozás, csupa vidám arc. Mosoly és derű ömlött el a teremben, az előcsarnokban és a hangverseny után az öltözőkben.

Mi teremtett ilyen bizakodó hangulatot? A magas színvonalú, Beethoven ragyogó szellemét felidéző műsor? Kovács Dénes pompás hegedüjátéka? Rubányi Vilmos szuggesztív erejű dirigálása? Igen, ezek, de még sok minden együtt.

Jól emlékszünk, hogy az októbert előkészítő ellenforradalmi erők tudatos bomlasztó tevékenységének kedveztek a zenei köreinkben mutatkozó ellentétek s ezeket igyekeztek arra felhasználni, hogy az erőszakolt viták légkörében fokozzák a zűrzavart itt is, mint szellemi életünk egyéb területein. Az ellenforradalom szétzúzása után azonban azt láttuk, hogy művészeink alkotó vágya csakhamar nőttön-nött, olyan mértékben, ahogyan konszolidálódott gazdasági és politikai helyzetünk, és ma már kulturális életünk minden területén tanúi lehetünk a pozitív építő erők tömörülésének, gyors kristályosodási folyamatának. Általában azt mondhatjuk, hogy alkotó értelmiségünk sorai lassan, de biztosan rendeződnek annak a tényekben megnyilvánuló megbecsülésnek a hatására, amely kormányunk intézkedéseiben testesül meg.

A Beefchoven-hangverseny hangulatában is a pozitív erők rendeződésének tisztító ereje tükröződött^

NAGY FELADAT VÁR

RUBÁNYI VILMOSRA

Mindenek előtt örvendetes tény az, hogy akadt itt egy »messziről jött ember« Rubányi Vilmos karnagy, a színház új zeneigazgatója személyében, aki kézbevette a szimfonikus zenekart és kétheti kemény munkával olyan Beethoven- hangversenyt produkált, amely sokáig emlékezetes marad a miskolci zenebarátok és muzsikusok számára. Rubányi Debrecenből került hozzánk. Tudjuk, hogy ő hívta életre az ottani országos hírnevű MÁV szimfonikus zenekart, amely pár évvel -ezelőtt a miskolci Kodály-ün- nepségen is nagy sikerrel szerepelt. Tudjuk, hogy őmaga országos tekintély a zenei világban.

Rubányi Vilmosban,. úgy sejtjük, megtalálta Miskolc azt a szakembert, akit rokonszenves egyénisége, személyes varázsa, tudása, fegyelmező ereje, tapintata és gyakorlati tapasztalatai arra képesítenek, hogy megteremtse nemcsak a szimfonikus zenekarban és a színházi zenekarban a harmonikus légkört, hanem összehangolja zenei intézményeink, művészeti együtteseink közös célokért való munkálkodását

Cárika néni, ismer*

^ tebb nevén Szamosi Károlyné, a Miskolc városi Nőtanács munkatársa. A fenti megállapítást egy 15 éves kislány írta levelében, amely így kezdődik:

»Drága Sárika néni! Ne tessék haragudni, hogy soraimmal újra zavarom, de kihez is tudnék fordulni, ha nem ahhoz, aki annyit segített nekem, s akinek annyit köszönhetek. Itt az iskolában és a kollégiumban is nagyon jó dolgom van, boldog vagyok, hogy visszatérhettem a rendes életbe, ehhez pedig Sárika néni segített hozzá.«

A levelet Témák Anna irta, a debreceni Kossuth gimnázium I. éves tanulója, aki valóban sokat köszönhet Sárika néninek. Talán az egész életét.

„SOK ILYEN SÁRIKA NÉNI KELLENE

99

Anna szerelemgyerek volt, apját nem ismerte soha, csak a mostohaapját, akihez anyjával hat éves korában került. Anna jó gyerek volt, otthon meghúzódott egy sarokban, az iskolában jól tanult, nem rendetlenkedett, szavát se hallották, szinte érezte: neki jobban kell igyekezni, mert ő csak megtűrt valaki. Mindig arról ábrándozott, hogy pedagógus lesz és akkor majd ő is taníthatja a gyerekeket, akiket annyira szeretett. Igaz, gyerekben nem volt hiány, négy apróság lá- batlankodolt otthon a kis lakásban, s 6 gondozta, nevelte őket, míg édesanyja dolgozott. Anna tejért ment és pelenkát

mosott, vasalt és ebédet főzött, játszott a gyerekekkel és mesélt nekik, közben irigyelte a többieket, osztálytársait, akik délutánonként vidáman sétáltak, míg ő gyermekfejjel asszony- gondok alatt görnyedt. Tanuláshoz csak este jutott ideje, mikor a kicsinyek lefeküdtek. Olyankor álmosan, le-lecsukó- dó szemmel pislogott a komisz betűkre, amelyek sehogy sem akartak megragadni agyában.

A nyolcadik általános osztályt nagyon jó eredménnyel végezte, s a tanárok is azt javasolták anyjának, taníttassa tovább lányát, mert jóeszií, szorgalmas gyerek, s nagy kedve van a pedagógus pályához,

Mégis ősszel, mikor a többiek már elfoglalták helyüket az islwlapad- ban, Anna otthon maradt a gyerekek mellett. Nem is a négy gyerek adta vesződség és munka keserítette el, hanem naponta részegen hazajáró, garázda mostohaapja, aki szemet vetett a szép, fejlett nagylányra, s szennyes vágyaival állandóan üldözte. A szerencsétlen kislány menekült előle, s szívének nagy bánatával Sárika nénihez fordult. És Sárika néni addig kilincselt Anna ügyében, míg állami gondozásba vették és most szeptembertől a debreceni Kossuth gimnáziumban. tanul.

íme ennyi a levél, s annak története, amely bizonyára másként alakul, ha nincs Sárika néni, De jó hogy van, s mint Anna Írja, még sok ilyen Sárika néni kellene.

KECSKÉS RÚZSA

is. hogy céltudatos egyetértéssel alakítsák ki a miskolci zenekultúra impozáns, saját profilját. Örömmel tapasztaltuk, hogy Rubányi karnagyot rövid . idő alatt mindenki megszerette és egyöntetű elismeréssel beszélnek róla művésztársai. Ezen a hangversenyen bizonyára sokan gondoltak arra, hogy Rubányi személye nagy nyeresége Miskolc zenekultúrájának, mert alkalmas arra, hogy összefogja a széthúzó erőket, aminek hasznát látják majd muzsikusaink is, a tiszta, nemes zenére szomjas dolgozó tömegek is. Ila ez megtörténik, nem lesznek panaszok, tátongó hangversenytermek, a közönség részvétlensége miatt. Nem fog megtörténni az, ami a közelmúlt években nem egyszer történt: hogy a meghirdetett hangversenyt nem lehetett megtartani, mert alig pár jegy kelt el.

A HÉTFŐI BEETHOVENHANG VERSENY

A hangversenyen előadott három Beethoven-mű, a Coriolanus nyitány, a D-dur hegedűverseny és a II. szimfónia komoly vizsgája volt a fiatal, erős zenekarnak és biztos ígéret arra, hogy a jó kezekben rövid idő alatt Miskolc büszkeségévé fog nőni. A három mű közül hadd emeljük ki a Hegedűversenyt, amelynek diadalútját a zeneköltő már nem érhette meg, mert a még éleiében történt bécsi, berlini és párizsi előadásain a kritika csúnyán elbánt vele. Csak 1844-ben Joachim, a magyar talajból nőtt nagy hegedűművész tolmácsolásában érte meg a mű a méltó elismerést. És íme, most egy fiatal hegedűművészünk, Kovács Dénes állt a pódiumon, hogy Joachim és azóta még sok más mester után hallatlanul finom ujjtechnikájával és vonókezelésével kitárja elénk azt a sok szépséget, amit Beethoven ebbe az egyetlen, de egész leikével telített hegedűversenybe sűrített. Kovács Dénes, aki már megjárta sok külföldi metropolis hangversenytermét és új dicsőséget szerzett a magyar zeneművészetnek, elfeledte lázas betegségét, miközben beleélte magát a bűvösen szép melódiák kimeríthetetlen változataiba. Szűnni nen? akaró tapsviharra ragadtatta közönségét. Nem volt kegyelem, a mű egy részét meg kellett ismételnie. Talán az a, gondolat is fokozta az elragadtatott hangulatot, hogy nem kell félnünk: van a magyar művészetnek olyan gazdag utánpótlása, amilyenre még sohasem volt példa, hiszen egymás után bukkannak fel azok a fiatal pianisták, hegedűsök, akik nemcsak itthon, hanem a nagy világban is meghódítják a hangverseny közönséget és a műértőket. Kovács Dénes is ezek közül az új magyar fiatalok közül való, akik sorra nyerik az első díjakat világversenyeken.

A Hegedűverseny volt a zenekarnak is az igazi erőpróbája, mert a szólista brilliáns játéka csak úgy érvényesülhetett teljes pompájában, hogy leheletes árnyalatai „ben- nefeküdtek” a zenekar összeolvadó harmóniájáhan. Hogy ez így volt, az pedig Rubányi karnagy mesteri vezénylésének eredménye.

Jó és hasznos dolog a zeneművek előzetes ismertetése, amit ezúttal Róna Frigyes karnagy vállalt. Ez hozza közelebb a szövegtelen zenét a klasszikus muzsikában járatlanabb közönséghez, de alkalmat ad a jártasaknak is arra, hogy a maguk megérzéseit közöljék egymással, megtoldják azzal, ami hiányzik a konferanszból. Mert ugyebár előfordul az, hogy egyikmásik nézőből nem azt a megérzést váltja ki a mű egyik-másik része, mint a magyarázó elemzése. A II. szimfóniát például nem úgy érzi valaki, mint aht^y Róna Frigyes, aki szerint ez a mű egészében a vidámság, a felszabadult öröm és dévaj hangulat kifejezése, stb. Mert akad, aki úgy érzi, ennek a csupa vidámságnak vannak zord vonásai is, amelyek mégis csak éreztetik a zeneköltő keserűségét, zaklatott lelkiállapotát megsüketü- lése miatt.

Bevezetőben biztató jelekről szóltunk. Azt hisszük, nem tévedünk; Miskolc zenei élete ebben az évadban gazdagabban, színesebben fog kibontakozni, mint bármikor azelőtt. Mindannyian örülnénk ennek, mert tudjuk, mennyire szükséges itt határozott harcot indítani a zenei giccs, az émelyítő műdalok, a kapitalista rothadás mocsár-zenéje és a kereskedelmi kurrens áruként futószalagon gyártott tánczenei förmedvények kultusza ellen. Ezt a harcot pedig zeneművészeinknek, zenei intéionényeinknek, színházunknak, öntevékeny művészeti csoportjainknak és a fejlett igényű közönségnek együttes erővel kell megvívnia. Erre úgy látszik, minden feltételünk, erőnk adva van, ha élni tudunk erőinkkel.

HAJNI BÉLA