Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-15 / 216. szám

ÉSZ AKM AGYARORS Z AG Vasárnap. 1957 szeptember 15 cAz ACÉLLAL EDZŐDTEK... TAJTÉKZOTT a szájuk a sztrájk- atyáknak. . Mint éhes kopó vicsorí­tottak. ök voltak a koronázatlan kb*ályok az ózdi finomhengermű­ben. A dicsőséges »forradalomról« szónokoltak, de szemük, véres sar­kából már a kommunisták és az egyszerű, szerény munkásemberek •felé sandítottak. Minden brigádban volt egy-két megbízható emberük. ' A középsoron Tengely István cso­portjában is ott volt a hetedhét or­szágot bejárt, a foglalkozások min­den ágába belekóstolt, a volt kocs- matulajdonos ellenforradalmár spicli. Reggel mint szerény bárány, még ott früstökölt a brigáddal, ’hallgatta a többiek beszélgetését, kíváncsian figyelte hitvallásukat. Szájáról még le sem törölte a zsírt, már rohant. Mint hű lakáj, vitte a híreket a fegyveres marco­náknak. -Egy vállveregetés ekkor többet ért neki, mint október előtt a gyakori jutalom, amelyet munka­társai érdemeltek ki — az ő szá­mára is. Most ocsmányul elárulta brigádvezetőjét, munkatársait. Nem tetszett neki, hogy Tengely István, s a többi kommunista az egységről, a pártról beszél, s fennen hangoz­tatják, hogy nem értenek egyet a divatossá lett szörnyű vandalizmus­sal. — No, majd lakóinak, — mondot­ták az ellenforrad aim árók. A következő napon Tengely Ist­ván, Miustos István, Simkó István, Szánóczki István, — Szaniszló Gyula brigádtagok és Králik Kál­mán művezető összebeszéltek. — Segítségért mentek és segítséget vittek. Felkeresték a pártbizottságot. A feltűnés elkerülése végett, benn az üzemben azt mondották, hogy egy féldecire mennek; A pártbizottsá­gon az elvtársiak intették őket, le­gyenek óvatosak, mert az ellenfor­radalmárok könnyen megtorolhat­ják bátorságukat. Tengelyék vállal­tak minden kockázatot. Hozzá­kezdtek a párt. szervezéséhez. Ed­zették a pártot, gyengítették a száj- hősök erejét. * UGYANAZNAP este Tengely Ist­ván lakására hívatlan »vendég-« rontott be. A nemzetőrség egyik fullajtára számonkérni jött. Köve­telődző hangon vonta felelősségre Tengely elvtársat, hogy minek járt a pártbizottságon. Megkapta a vá­laszt. Perceken belül sietve kereste az ajtót, s köszönés nélkül távozott. Másnap már érezhető volt a meg­torlás1. Kellemetlen hír kapott szárnyra az üzemiben: feloszlatják a Tengely-brigádot. Erre azonban már nem kerülhe­tett sor, mert leáldozott a pünkösdi királyok napja. November 4-én, amikor még a követelések zagyva tömkelegé író­dott és monaódott, a Tengely-brigád . is »követelőzni« kezdett, — Azon­nal kezdjünk hozzá a termeléshez, mert rövid idő múltán a nemzet végső pusztulása következhet be. Követelésük teljesíthetetlen volt. Nem volt elegendő félkész-anyag, nem dolgozott a durvahengerde, a martin, a nagyolvasztó. De élni kell! — hangoztatták sok­szor azokban a napokban. Tengely István és kommunista elvtársai munkához láttak. Brigádot szervez­tek, s elmentek a nagyolvasztómű­höz dolgozni. Lapátolták az ércet, a kokszot, a mészkövet. Megindult a kohó, utána a martin, s így sorba az üzemek. Tengely Istvánékra jónéhányan nem néztek jó szemmel. Sztrájk­törőknek tekintették őket. no meg alacsonyablbrendűnek nézték a la­pátolást, mint a hengerlést. A többi brigád néhanapján ellátogatott a bunkerhoz és segített, amiben tu­dott. * CSAK 1957 februárjában érkezett el az idő, amikor a finomhengermű középsora forogni kezdett. Tengely István, s a többi nagyszerű kommu­nista győzött. Egymás után futottak ki a szálak a hengersor alól. Újabb jelszót írtak akkor. Mi­előbb elérni az október előtti ter­melést, Két hónappal később, április végén valóság lett ez is, mert a brigád már nemcsak hogy elérte, hanem túl is szárnyalta az ellen- forradalom előtti termelést. Napról-napra emelkedett a Ten-, gely-'brigád teljesítménye. Május-, ban, júniusban a brigád alig szár­nyalta még túl tervét. Július azon­ban vízválasztót jelentett, hirtelen < fellendülés állott be. Júliusi tervü-i két Tengely elvtársék 114 száza­lékra teljesítették, 263 tonna kiváló« minőségű középsori terméket adtak < előirányzatukon félül. A »kiváló minőség« nem csupán i a megszokás jelzője. A Tengely- brigádban a selejt oly ritka, mint 3 •fehér holló. Augusztusban az alkot­mányi versenyben 0.13 százalékos megtűrt selejtjüket 0.06 százalékra csökkentették. * TENGELY ISTVÁN és kiváló bri­gádja megállta a helyét. Az acéllal edződtek. Nem tágítottak az ellen­forradalom legvadabb terrorjábar sem. A nép államát védték, amikoi a pártot szervezték. A nép államá’ erősítették, amikor tervüket .teljesí­tették. Tizenegy esztendeje hordja a párttagsági könyvet a zsebéber Tengely István. Számtalan csatá megvívott október előtt és októbei után. Az üzemben végzett példa­mutató munkájáért két kormány- kitüntetés díszíti mellét. Megkapta a munkaérdemérmet és a legmaga­sabb állami- kitüntetéssel, a. Kos- suth-díjjal jutalmazták. A brigád­vezető úgy tekintette mindig, hog> számára a kitüntetés csak előlege­zett bizalom volt. Októberben éí azután is bebizonyította, — érdemei volt a bizalomra. PÁSZTORY ALAJOS |HWWMMWWW—»MWH»—ItPf» \ JClpek I JAtoraüAUJHELY ELETEBOL ^P1 * m"m a Hegyvidék és a Bodrogköz felé nyúló síkság határát a vasút fé* nycsen csillogó acél sínpárja vonja meg. Egyfelől a hegyoldal lak szépen munkált szőlőtelepítésein, a Hegyalja aranyát termő szőlő-* fürtök sokasaga, másfelől a síkság szegélyén családiházak piroscsere­pes sora tanúskodik a társasgazdáikodás erejéről. A kis családi porták kiállták a vihart és most új élet sarjad a Ronyva patak mentén. Mint minden vasútállomás, a sátoraljaújhelyi is füstös. Emeletes, piros téglái mögött díszes tornyával az Állami Borpincészet hatalmas pincevárosa uralkodik. Dolgozói a közeli szüret előtt gondos tisztogatási és kénezési munkálatokkal foglalkoznak, nehogy az aranysárga hegy­aljai bor világhírét elrontsa egy-egy gondatlanul kezelt hordóóriás. Tovább a sokat emlegetett dohánygyár „finánclábas” cigarettái­val dohog a kígyózó fasor áld... Csengetéskor vidám szótól hangos a gyár környéke, ömlik az emberáradat, s a hajdani cigaroskák — mert így hívták régen kicsinylő szóval a dohánygyári munkásnőket — most könnyed léptekkel sietnek a hegyoldalak felé, s nemsokára éneküktől hangos az alkonyat... Sok ódon, rozzant, gondozatlan házat találni. A nagytemplom előtt a. falombokon át meglátni a város első újonnan épült bérházát. Az egykori grófi kertben ma dolgozó családok gyermekei egészséges laká­sokban laknak. A túlsó sarkon gondosan rendbehozott épületben lakott egykor Kossuth Lajos. Gimnáziumi éveinek egyrészét is az itteni piaris­ta gimnáziumban töltötte a 48-as szabadságharc dicső vezére. JV em tudni, milyen indítóokok után nevezték el Kinizsinek a vá­_ ros egyetlen városias jellegű vendéglőjét. A különben családias jellegű., -csendes szórakozóhelyet a falakon terpeszkedő óriásméretű giccsmázoimányok teszik émelygőssé. A kiszolgálás udvarias, halk, köz­vetlen. Megtudtuk, hogy az új üzletvezető jóravaló ember, viszont a ven­déglátóipar centralizálását, helytelennek tartják, mert el nem számolt túlórájuk után hetekig kell várni, míg végre 90 km leutazdsa, 50 forint vasúti költség kifizetése és egy szabadnap igénybevétele után sikerül a 20 forint túlóradíjhoz hozzájutni... Aztán meg kevés a pohár, viszont jó a zenekar és a palackozott borok némelyike ... Mióta városi kezelésbe került a kultúrház, pezsgő élet indult meg* Sok a vidéki és fővárosi vendégszereplés a nyári szabadtéri színpadon. Nagy forgalmai bonyolít le a járási könyvtár, sok a könyvet szerető em­ber Sátoraljaújhelyen. A görögtemplomon túl aszfaltozzák a régi, horpadt, hengerelt ken vesutat. Az újhelyiek „talán még elérik”, hogy valamikor bent a városban is sima aszfalt-,, vagy betonút váltja fel a hepehupás, nagy- kövű úttestet... Az új piac már naponta zsong a Bodrogközből és Hegyközből ide­látogató falusi árusok és a helyi vevők zajától. A tűzoltótéri újonnan épí•* tett piactér korszerűségével megoldja a város egyik problémáját: elvon* ja a tömeget az egyéb forgalmas útvonalról. A Sátoraljaújhelyi Bútorgyár különösen közkedvelt konyhabúto­rairól híres. Állandó üzemmel és jó eredménnyel dolgoznak a hajdani Blum-féle üzemben. A bútorgyártól alig 50 méterre, az országút hajtásában hatalmas szemétkupacok bűzlenek. Az egészségtelen rothadékok az úttest széléig érnek. A vasúti töltésen túl csak annyival jobb a helyzet, hogy a sze­mét nem borítja el az úttestet, de a bűz förtelmes. Pedig itt még lafc nak, sőt tovább, a vásártéren túl is. Az erdőgazdaság és az ott lakók hő vágya, hogy a város vezesse % villanyt a Külsőberecki-úti lakásokig, hiszen a szomszédos Bereckiben már villannyal világítanak, a város külvárosában viszont a petróleumait fogyasztják. A z utóbbi két esztendőben hatalmasat nőtt a város tekintélye, fci- - szén a sátoraljaújhelyi járáshoz a volt ricsei járási- egészen* a sárospataki járást pedig nagy részben hozzácsatolták. Nagyon sok idegen fordul meg a városban. A kisvasút, akár « Hegyköz felé, akár a Bodrogköz felé induljon is, mindig tömött. Szállo­dája mai napig sincs a városnak, pedig korábbi tervében szerepelt száU loda létesítése. A fokozódó fejlődés két?-' in. tanasztalható a város életében. Életrevaló kezdeményezések valósultak meg a vb. határozatok nyomául és várnak további megvalósításra. O. E. Felszabadulás óta Borsod megyében 118 községet villamosítottak Borsod megyében a felszabadulás gyúlt ki a fény. Több mint 250.000 előtt mindössze kilencven község volt forintos költséggel hatvanhét lakás- víllamosítva. Az elmúlt tizenkét esz- ba vezették be a villanyt. A kis falu tendőben döntő változás történt ezen utcáin pedig tizenegy közvilágítási a téren is: száztizenhét faluban a lámpát szereltek fel. A dolgozók 29 petróleumlámpást - villanyégó ml- ezer fori érféfci társadalmi munká_ tóttá fel. J . . .................... A megye száztizennyolcadik közsé- va^ segítettek községük villamosítá- gében, Hernádbüdön szombat este sát. • •••••••••••••«••••■■•■•••«•••»••••••••••••••■•a HUDY FERENC: MÁRIA, MARIKA tgy nevezték draga Nagyanyámat. Ö, milyen szépen hangzik a neved; Tiszta, mint az új hó fedte határ, bánatos, mint az átszeli kereszt. velük ölellek Téged magamhoz. Légy a sorsomban örök ébredés. —• S ha csak mosolyod adnád nekem; akkor se mondanám soha, hogy kevés. így hívta Édesanyámat Apám. Ezt susogta, amikor születtem. Megnyitottad .emlékeim gátját, őket látom csillogó szemedben. Nemzetközi Geofizikai Év 1957—1958 KOZMIKUS SUGARAK Az NGE programjának VII. cso­portja a kozmikus sugarak tanulmá­nyozását tűzte ki célul. A TERMÉSZET energiaskAlája Nem lehet kozmikus sugarakról beszélni anélkül, hogy elektronvolt­ról ne esnék szó, mint ahogy lehetet­len autóról beszélni a lóerő emlege­tése nélkül. Az atomi méretű részecskék ener­giáját sajátos egységeikben, úgyneve­zett elektronvoltokban mérik. Egy elektronvolt az a mozgási energia, amelyet egy elektron nyer, ha az elektron által befutott út végpontjai között az elektromos feszültségkü- lonbség 1 volt. Hasonlóképpen beszélnek például méterkilogrammról is, mint a testek mozgási energiájának “mértékéről. Egy méterkilogramm az az energia, amit egy, a nehézkedési erő hatása alatt szabadon eső 1 kilogramm tö­megű test nyer, ha a befutott út ki­induló és végpontja közötti különb­ség 1 méter. A szabadon eső testek energiája tehát tömegükkel és az esési út magasságkülönbségével mér­hető. Ha a nehézkedési erő helyett elek­tromos erő hat, akkor a esési út ní­vókülönbségének helyébe az elektro­mos mezőt jellemző feszültség, vagy ahogy még nevezik, a potenciálkü­lönbség lép, a mechanikai tömeg helyébe pedig a testecske elektromos töltése. Az elektromos erő hatása alatt mozgó test kinetikai energiája a- test elektromos tömegével — azaz töltésével — és az elektromos nívó *— azaz potenciálkülönbséggel — mérhető. A rádióaktív anyagok által kibo­csátott sugarak milliós elektronvolt nagyságrendű energiát képviselnek. De ismerünk ma már ennél jóval na­gyobb energiájú forrásokat is. Ilyen például a maghasadás ismert jelen­sége. Ezen alapszik az atomenergia gyakorlati, tömeges kivitelű felsza­badítása. A 235-ös urán izotóp, U 235 magja egy lassú neutron hatására 2 szilánkra hasad. Egyetlen U 235-mag hasadása folytán 170 millió eV ener­gia szabadul fel. Ez azt jelenti, hogy 300 milliárd hasadó uránatom mag 1 mkg energiát fejt ki, azaz egy mé­ter magasba röpít egy 1 kilós súly­darabot. A 300 milliárd vagy 3.101J rettentő nagy számnak tűnik — mégis ez a rettentő nagy számú atom egy gramm uránnak körülbelül a tízmilliárdnyi részét teszi. De ahhoz, hogy egy gr víz hőfokát 15° C-ről 16° C-ra emeljük, már 120 milliárd U 235 atom felrobbantása is elegen­dő volna. De a természet ismer a rádióaktív és a hasadó atomokból kiáramló ré­szecskéknél jóval nagyobb energiájú részecskéket is. MI A KOZMIKUS SUGÁRZÁS? Ezek a részecskék — könnyebb és nehezebb atomok magjai — a világ­űrből érkéznek Földünkre, hatalmas energiájú, szakadatlanul szitáló koz­mikus záporeső rendkívül nagy át­hatoló képességű cseppjei alakjában. Már a század elején feltűnt a fizi­kusoknak, hogy elektromos mérőké­szülékeik állandóan ionok keletke­zését és jelenlétét jelzik, olyankor is, amikor az ionozást okozó semmi­lyen rádióaktív közeg nem volt a kö­zelben és a készülékek a technikai­lag lehetséges módon a legjobban el voltak elektromosan szigetelve. Kez­detben a földkéregben elszórt rá­dióaktív anyagoknak tulajdonították ezt a laboratóriumi kísérletek ered­ményét kissé megrontó hatást. Ügy gondolták, hogy fent, a magas lég­körben ez a zavarás megszűnik vagy gyengül. 1912. augusztus 7-én reggel 6 órakor a csehországi Aussig {Usti* nad-Labem) község határában egy Victor Hess nevezetű, fiatal osztrák fizikus léggömbbel az 5000 méteres magasságba emelkedett. Néhány ér­zékeny részecske számlálót vitt ma­gával. Legnagyobb meglepetésére, az ionozó hatás nem hogy csökkent volna, de a magassággal folytonosan erősödött, A Föld felületén másod­percenként átlagban a levegő minden köbcentiméterjében képződő egy ion párral szemben 2 km magasságban 5.6 ionpár képződik. 1933-ban a sztra­toszférát kutató szonda léggömbök elérték az általuk elérhető szinte maximális magasságot: 35 kilométert és közben hírt adtak arról, hogy 22 km magasságban az ion képződés el­éri a maximumot: a Föld felszínén képződő minden egyes ionpárhoz viszonyítva itt 240 ionpár keletkezik, míg 35 km magasságban már ismét kevesebb, csak 175 ionpár. 1948-ban aztán a náciktól zsákmányolt és az ionok jelenlétét automatikusan re­gisztráló készülékekkel felszerelt V—2 rakétát repítettek a magasba. Valóiban, sokkal célszerűbb a rette­gett fegyverszörnyeteget a légkörben képződő ionpárok számlálására, mint a londoni lakónegyedek szétrombolá- sára felhasználni. A V—2 160 km magasságig küzdötte fel magát és jelentette, hogy 50 km-en túl a kép­ződő ionpárok száma igen egyenletes marad: másodpercenként körülbelül 22. Ezután megindult a magaslégkör rendszeres kutatása rakétalö vegek segítségével. Amint azt a fizikusok már a század elején megállapították, a légkör atomjainak ionozását, a világegyetem minden irányából a földre irányuló igen nagy energiájú atomi részecskék okozzák. Ezek ké­pezik a kozmikus sugárzást. A kozmikus sugarak felfedezésé­hez a véletlen vezette a fizikusokat akik eredetileg egy kénj^elmetlen zavaró hatás kiküszöbölését tűzték ki maguknak célul. Történelmi táv­latból tekintve a dolgokat, ellenben azt mondhatjuk, hogy ezzel vagy anélkül — a kozmikus sugárzást előbb-ulóbb szükségszerűen felfedez­ték volna. De csakhamar nemcsak az ionok számára, hanem a kozmikus részek természetére is kíváncsiak lettek a fizikusok. Tudni akarták, hogy mi az; ami ilyen nagy számú atom héjáról képes leszaggatni az elektronokat. E célból Wilson kam­rákat, majd különleges vastag fény- érzékeny réteggel ellátott fénykép­lemezeket küldtek a magasba, hogy az ionizációt előidéző kozmikus ré­szecskék nyomait ezek segítségével regisztrálhassák. Hosszú éveken ál tartó kínos munka eredményeként végre sikerült elválasztani a Föld légkörében keletkező »bennszülött« részecskéket a valóban a kozmoszból érkező részecskéktől. \ KOZMIKUS RÉSZECSKÉK TERMÉSZETE ÉS ENERGIÁJA Megállapították, hogy a világűrből főleg protonok, azaz a hidrogénalom. igen nagy sebességű magjai, de ezen­kívül más elemek súlyosabb és ener­gikus magjai is érkeznek Földünk légkörébe, úgy mint a héliumé, beril- liumé. nitrogéné, oxigéné, sőt a vasé és a nikkelé is. Átlagban 1000 hidro­génmagra (protonra) 85 héliummag és hat ennél nehezebb mag esik. Az eredeti, úgynevezett elsődleges koz­mikus részecskék áramából a nagy energiájú, elektronok szinte teljesen hiányzanak. A kozmikus sugarakkal hozzánk érkező részecskék úgy törik-zuzzák az útjukba kerülő atomok magjait, mint egy gőzkalapács a diót és mo­gyorót. Ahogy a vadász a nyomokból ítéli meg a vadat, úgy következtet a fizikus is a Wilíson-kamra vagy a fényérzékeny emulzió atomjai között véghezvitt pusztítás nyomából a koz­mikus részecskék tömegére, elektro­mos töltésére, energiájára. Ezekből a jelekből mindenekelőtt azt állapí­tották meg, hogy a kozmikus részecs­kék energiája milliárd elektronvolt nagyságrendű. Egy ilyen nagyener­giájú részecske által eltalált atom­mag azonnal szétloccsan, helyeseb­ben elpárolog. Itt az »azonnal« ki­fejezés nem egészen szigorú; a fo­lyamat. 10—12 mp — a másodperc milliárdomod részének a százmil­liárdnyi töredéke alatt megy végbe. Óriási energiájuk miatt a kozmi­kus sugárzás parányi részecskéi olyan magreakciók kiváltásara képe­sek, amelyek közül egyilket-másikat csak nemrég sikerült földi eszközök­kel létrehozni. Nagy részüket a földi eszközeink még ma is képtelenek re­produkálni — és igen valószínűtlen, hogy földi laboratóriumban valaha is szert tesz egy részecske arra az óriási energiára, amelyet egyes kozmikus részecskék hordoznak magukkal. E részecskék eredete és energiája a csillagokban és a világűrben, lezajló bonyolult atomisztikus, de más ter­mészetű fizikai jelenségekben kere­sendő, s kozmikus sugárzással kap­csolatiban még számos tisztázatlan kérdés foglalkoztatja az atomfiziku­sokat. Az NGÉ keretén belül ezért a földre érkező kozmikus sugarakat szabványosított és a földkerekségen mindenütt egyidejűleg működő mérő­műszerekkel egységes tanulmányo­zásnak vetik alá. Elsősorban a koz­mikus sugárzás intenzitásának idő­beli változásait akarják megállapí­tani. Előirányozták a kozmikus su­gárzás és a naptevékenység, valamint a földmágnesség közötti összefüggés tanulmányozását is. Fényt akarnak deríteni továbbá a nap által kisugár­zott rádióhullámok a földi légkői* sarki fényjelensége, a légköri ózon­képződés, az ionoszféra különböző jelenségei és a kozmikus sugárzás között fennálló esetleges kapcsolat­ról is. Igen fontos szerepük lesz eb­ben a rakétáknak, de különösen $ mesterséges holdaknak: A műszen* gömbbe szerelt részecskeszámláló segítségével,, a mesterséges holdak pontosan kikopogtatják a kozmikus sugárzás intenzitását körülbelül 300 —500 kilométer magasságban, tehát abban a szúzi állapotban* -amf&ög. j|

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents