Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-15 / 216. szám

Vasárnap, 1957 szeptember 11,

északmagyarország

cá

Pusztul az Avas — a miskolci ember szívének e darabé áfa. Lelkiismeretlen emberek

vágják a fákat, állatokkal ___________________

l

egeltetik a fiatal facsemetéket. Egy-egy lebontott, meglazult támfal nyomán ereszkedik a föld. A gazdátlan, omladozó pincék egyikmásika közveszélyes (a beomlott pincék körül még a kerítést is elhordták, disznóól építéséhez). De veszélyt rejtenek az elhagyott pincék azért is, mert menedéket nyújthatnak bűnözők számára.

S amerre nézünk az Avason, mindenütt piszok, szemét...

Nagyjából ezeket a szomorú tényeket állapította meg a városi és I. kerületi tanács közös bizottsága, Tóth kerületi elnökhelyettes, Daletti, a megyei főorvos helyettese, Bekecs százados elvtárs és a szabálysértési előadó részvételével.

örömteli várakozással mentem a tanácsba, mikor szerkesztőségünk arról értesült, hogy az Avas kérdése napirendre kerül. A várakozás sajnos csalódássá változott. A tanács mindent megtesz ugyan, hogy a további pusztulást elhárítsák, az esetleges veszélyeket megelőzzék és a minimális egészségügyi követelményeknek érvényt szerezzenek. Ennek szellemében határozták el, hogy szigorúan megtiltanak minden bontást az Avason; a gazdátlan pincéket bérbeadják, hogy gondozva legyenek; szigorúan eljárnak az állattartókkal szemben, esetleg meg is tiltják ott az állattartást; gondoskodnak a szemét elhordásáról. A megyei főorvos azonnal utasította az illetékeseket, szüntessék meg az Avason működő savanyító üzemet, amely nem felel meg az egészségügyi követelményeknek.

m .városi tanács építési osztálya szakemberre jff bízta, állapítsa meg, hol kell a legsürgősebben megerősíteni a támfalakat, hogy a további földcsuszamlásokat megakadályozzák.

Ennek meg kell lennie — de ennél többről szó sem lehet most. Nyíltan megmondták, hogy még a közeljövőben sem. Kevés a pénz, erre a célra nem áldozhatnak. A városi tanácson kérték is, ne írjak erről a kérdésről, minek izgassuk feleslegesen a közvéleményt.

Ha mégis írok, csak azért teszem, mert nagyon sok miskolci szívé-vágya széppé tenni az Avast. A szerkesztőségbe is számtalan levél, javaslat érkezett, sokan elítélőleg nyilatkoznak illetékes szerveinkről, akik ~ szerintük — elhanyagolják ezt a vidéket. Hadd válaszoljak ezekre az észrevételekre is.

Nem az a megoldás, hogy követeljünk a tanácstól. A nincsből nem lehet adni. Az ellenforradalom anyagi hátrányait még sokáig érezni fogjuk. Ügy gondolom, hogy ha az Avas bármelyik tisztelőjét megkérdeznénk, mire jusson a kevésből, mindegyikük gondolkodás nélaail (jetidők

kül így válaszolna: természetesen elsősorban lakások építésére, régi lakások rendbehozására, új iskolák, bölcsődék építésére.

M

ás megoldást kell tehát keresni. Sokan javasolták, szervezzenek társadalmi munkát az Avas rendbehozására. Bizonyosan sokan vállalnák, hiszen annyira kedves az Avas e város lakóinak. Tolmácsoltam ezt a véleményt is a városi tanács felé. Ott megmagyarázták: e munkálatok nagyrésze különleges szakértelmet kíván és veszélyes lehet nem hozzáértők számára. Egyébként is az anyag költsége — óriási ösz- szeg — még mindig nem lenne meg. Amit el lehet végezni társadalmi munkában — megtisztítani az Avast a szeméttől — ezt az iskolások' elvállalták; a járvány akadályozta meg őket ebben, tavasszal majd pótolják.

Felvetődött az a gondolat is, hogy létesítsenek először is az Avas tetején a Vidám Parkhoz hasonló szórakozóhelyet (természetesen egyelőre szerényebb méretekben), éttermet, ahol olcsón, ízletes ételeket, ita-> lókat kaphatnának a szórakozni vágyó dolgozók és családjaik. A bevételt pedig fordítsa a tanács az Avas felújítására.

Áz ötlet mindenképpen figyelemreméltó, mert Mis- kolcnak amúgy sincs ilyenféle szórakozóhelye és bizonyos, hogy ha megvalósulna, s még ha jó utat is építenének odáig — ezrével keresnék fel a szórakozni- vágyó fiatalok. Lehetséges-e ezt ott megcsinálni és hogy szolgálná-e a célt, amiért a gondolat megszületett — én nem rtudom. Arra gondolok tudniillik, hogy lenne-e vajon olyan komoly bevétel, ami az Avas rendbehozásához szükséges. Erre csak szakértő ember tudna választ adni.

\nnyit a hozzánk eljuttatott javaslatokról. Hadd írjam le még azt is, amit a kedves öreg tanár bácsi beszélt nekem az Avasról. Miskolc múltja összeforr és jelenje is elválaszthatatlan ettől a tájtól. Az Avas dohos pincéi évszázadok óta nyújtottak a veszélyek elől menedéket Miskolc polgárainak. Például a tatárjárás és a török uralom idején. Ide mnekültek amikor 1706-ban Balukin osztrák tábornok felgyuj- tatta a város házait. Itt találtak menedéket Miskolc lakói az 1845-ös és 78-as pusztító árvizek elől is.

1944-ben a német megszállók ellen harcoló partizánjaink is sokszor menekültek üldözőik elől az avasi pincékbe. Nem azért írom le mindezt, hogy fokozzam a keserűséget. A mi népünk hű örökösei e hagyományoknak és városunk vezetői minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy az Avast teljes szépségében megőrizzék az utókornak.

* Magyar Klára

E

A lottó eheti nyerőszámai: 24, 54, 64, 77, 80

A Lottó 28. hét sorsolását szeptember 13-án Balatonfüreden tartották. A balatoni hetek keretében megrendezett vidám műsorral egybekötött lottósorsoláson a 24, 54, 64, 77, 80 számokat húzták ki. (MTI)

A Sportfogadási és Lotto Igazgatóság nem végleges tájékoztatója szerint a lottó 88. játékhetére 1.938.810 szelvényt küldtek be a fogadók. Ennek alapján egy-egy nyerőosztályra 725.091 forint jut. A szerencsés négytalálatosok között ezúttal is ennek kétszeresét 1.454.182 forintot osztanak szét, mivel öttalálatos szelvény ezúttal sem akadt. Négytalálatot 11 fogadó ért el, nyerményük egyenkint 132.198 forint és negyven fillér.

A háromtalálatos szelvények száma 958, a nyeremény egyenkint 759 forint, A 33.103 kéttalálatos szelvényre egyenkint 22 forintot fizetnek.

A közölt számadatokban az ellenőrzések során még lehetnek változások. (MTI)

A munka — egészség

Kanadában újabb rekordot állítottak fel. Gerry Gaiardo 35 éves pincér, aki a montreali East-End egyik vendéglőjében teljesít szolgálatot, augusztus 16-tól 25-ig egyfolytában 240 órán át szolgálta ki a vendégeket. Ne kérdezzük, mennyi túlórapénzt kapott, de megtudtuk, hogy naponta megmasszíroztatta magát, s napjában többször könnyű ételeket vett magához. Szolgálata befejeztével semmi fáradtságot nem érzett, sőt egy kilót hízott..

SZEGEDI LÁSZÜCX

Emlékeztető

Üdvözlöm a tisztelendő urat Kivel vitázni volt szerencsém Míg vitt Hegyalja felé a vonat.

Megszólított,' hogy ismer engem És emlékszik, gyermekkoromban Lobogót vittem a körmenetben,

Nekem is jó az emlékezetem: a hittanórán sokat elverte Csípős pálcával gyenge tenyerem.

Emlékszem szigorú tisztelendő: Elbuktatott a tantárgyából is. Azóta bizony eljárt az idő.

Emlékszem, én is megismerem Pedig úgye nem tanultam hittant. Más téren bővült az ismeretem.

Bizony nem könnyen felejt az agy. Mikor elváltunk így szólt hozzám: Sajnálom, kár hogy marxista vagy*

Ne legyen irántam félelemmel Mert megtanultam a dialektikát És nem hiszem a bibliás csódat***

Űj világ van, változott az ember „ ^ Panta-rei, és fejlődni kell.

A korral és a történelemméf.

Üdvözlöm a tisztelendő urat S remélem megbocsájt, bár tudom Versemen nem sokat mulat.

Sok érdekes háztartási felszerelés belkereskedelmi minisztérium házi kiállításán

A belkereskedelmi minisztérium kiállításán többszáz különféle tár^y szerepel, ezekből mintegy hatvan mintapéldány. Az újdonságok közül kiemelkedik a hazai gyártmányú diktafon, hangfelvevő és visszaadó készülék, amelyet telefonra is fel lehet szerelni. A másik érdekesség az Imi átfolyó vízmelegítő, ezt a vízcsapra kell szerelni és az át-.

folyó víz megmelegszik. A háziasszonyok kényelmét szolgálja majd a Grill elektromos pecsenyesütő is, amely nem nagyobb egy aluminium turista doboznál. Az újdonságok egy része még M idén forgalomba kerül.

A kiállítást október első napjaiban « közönség is megtekintheti, (MTI)

Van-e joga a saját lakásához ?

Barnóczki Sándor, a Lenin Kohászati Művek dolgozója a napokban felkereste szerkesztőségünket és elmondta panaszát. Olyan ügyről van szó, ami manapság sok embert érint Miskolcon. Lakásügy.

Ez a lakáspanas?. annyiban különbözik a többitől, hogy ő a saját házába szeretne beköltözni. A szabályok, a törvények, az alkotmány biztosítja a személyi tulajdont és meg is védi ezeknek tulajdonosait; Mégis mi az oka, hogy nem költözhet be a saját lakásába?

Szlávik Frigyes tanító lakik jelenleg Miskolc, III. Vár utca 8. sz. alatti lakásban, amit Barnóczki Sándor megvásárolt; A háztulajdonos több hasonló minőségű lakást felajánlott a főbérlőnek, ő azonban különböző indokok alapján mind visszautasította. Azaz nem. A Mindszenti templomnál lett volna egy íkétezoba összkomfortos lakás, azonban itt 8 ezer forintos lelépést kértek, amit a háztulajdonos nem volt hajlandó megfizetni.

Barnóczki Sándor jelenleg egy kétszoba összkomfortos lakásban lakik az új 'bérházakban. Szlávi knak ez nem felel meg. Zavarja <ífc »szellemi munkájában«, nincs vicá* goskert, aprólékot és sertést sem lehet tartani. Pedig milyen sok pedagógus van, aki szívesen elfogad* na egy új bérházban, földszinten) egy kétszoba összkomfortos lakást* Barnóczki Sándor nem foérháztn*» lajdonos, hanem egyszerű munkás házigazda. Ugyanezt a lakást Szlá- viknak is módjában lett volna meg* vásárolni, őt sem akadályozta eb* ben semmi. Ha most fordított volna a helyzet, akkor Szlávik Frigye* mellett is ugyanígy állást foglal* nánk, mint Barnóczki Sándor mellett. Erre kötelez bennünket a tör* vény. A városi bíróság már döntött ebben az ügyben, Bamóczkinafc adott igazat, a napokban lesz a megyei bíróságon Szlávik fellebbezés« folytán eziigyben a, tárgyalás; Meg* győződésünk, hogy a megyei bíró* ság csak megerősíti majd a városi bíróság helyes döntésé

B. P.

•7./11 lj/./ v 1 lJi,l11 lJl,l \ I Isl.l W/J/.tW Isl.i \ I /xV./ VI

SUKA JÁNOS bácsi

köztiszteletben álló községi népfront politikus s mindenki meg van győződve fedhetetlen múltjáról. Lehet, hogy intrikusként kezelnek, ha elárulom, hogy Csuka János elhallgatja élete egyik neveze- '

tes mozzanatát, mégpedig azt, hogy magas kitüntetést kapott a megboldogult császártól és apostoli királytól, egyszerűbben vén trotli Ferenc Jóskától. Részletekkel is szolgálhatok, ha kétsé*bó>vonják e leleplezést.

A történet szálai olaszhonba nyúlnak, ahol az első világháború alatt huszárkáplárként teljesített szolgálatot a még fekete bajuszu Csuka János. Nem volt fenegyerek, szerette volna bőrét épségben hazahozni az Isonzó mellől, de azért időnkint, főleg, ha dupla adag rumhoz jutott, megdöngette kifeszített mellét és kihirdette, hpgy ő borsodi gyerek.

Az egyik váratlan visszavonulási parancs után módja nyílt, hogy bebizonyítsa, tulajdonképpen mit ért ezen az állításon. A nagy kavarodásban ugyanis az ezred kasszája valamiképp ott maradt a kiürített fedezékben. Az olaszok biztosak lévén a dolgukban, nem csaptak rá azonnal a senki földjévé vált területre. így volt némi remény a kassza visszaszerzésére. A parancsnok Csuka káplárt küldte ki egy kocsival és egy kísérővel a veszélyes vállalkozásra.

Odafelé menet békésen egymás mellett ülvén a kocsideszkán, nagy megértéssel emlegették az Írnoknak és az ezred tisztjeinek családfáját, s emellett arra is jutott idejük, hogy kidolgozzák a haditervet. E szerint a sziklábavájt fedezékhez érve a közhuszár kinnmarad a lovakkal, s ha valami baj mutatkozik, azonnal fütyül a kasszát kereső Csuka káplárnak.

a MIKOR kitört a vész, fütyült ám fütyülni a bitang ^ közhuszár. Észrevévén, hogy alig kétszáz méterre felbukkannak az olasz lövészek, a kocsira ugrott, s a lovak közé vert. Talán még a puskagolyó sem érte utol, s haza is ért szerencsésen. Teljes lelki nyugalommal jelentette, hogy Csuka káplárt elfogták és vele együtt véglegesen odalett a kassza is.

— Krucifix — morgolódott a parancsnok—, ha a kassza oda, akkor a becsület is oda van, no meg ráadásul egy félhavi zsold. Nagy elkeseredésében más nem telhetett tőle. minthogy fogdába vágta a közhuszárt.

No, de térjünk vissza hősünkhöz, akit szorongatott helyzetben hagytunk magára. A lövöldözésre óvatosan kidugta a fejét a fedezékből s mindjárt látta, hogy kutyaszorítóba került. Ennek ellenére megkereste a vaskazettát, mert arra gondolt, jó lesz a hátához tartani, hátha felakad benne a golyó. Aztán négykézláb vágva magát, az árokrendszerben olyan messzire elmászott az olaszoktól, amennyire csak tudott. #

Az idegén katonák egyre nagyobb biztonságban ereztek magukat. Figyelmük lanyhult és nem vették észre azonnal a£ árokból kipattanó Csuka káolárt. Mire felneszeitek, a derék huszár, hátán a kasszával, már jócskán el iramodott

H

A KÉSETT a tűz. annál vadabbul kezdődött meg. A szikla oldaliban keskeny gyalogúton rohanó magányos embert lőtték puskával, golyószóróval, aknavetővel, talán csak nagyágyúval nem. Egy helyen aknatölcsérbe botlott és elvágódott. Az olaszok között erre diadalordítás fcarsant fel, mert nagyon elragadta őket a vadászszenvedély.

A MEDAL

Csuka János felhasználva az alkalmat, kalapáló szívvel* ziláló mellel elnyúlt a földön s megpihent egy kicsit. Eddig nem volt ideje félni, de most valósággal földhöz szegezte a rémület. Már arra gondolt, hogy fekve marad s megvárja, míg elfogják. Ám felrémlett előtte felesége, kisfia képe, s mivel nagyon nemszeretett volna évekre elválni tőlük, felpattant és tovább rohant. Az olaszok mintha méltányolni akarták volna élniakarását, most már csak néha-néha lőttek utána.

Az ezred parancsnoka távcsövén figyelte a derék káplár futását és amikor megérkezett, mellére tűzte a saját mundérjáról levett arany vitézségi érmet. Nagyon ünnepélyes pillanat, volt és a huszár némileg meg is hatódott. Később azonban valami fonákságot érzett a dologban. Ha szó- bakerült, miért kapta a tiszteletet parancsoló medáliát, kesernyésen válaszolta: — mert jól tudok szaladni.

Nem sokkal Csuka káplár megdicsőülése után megállt a már egyre inkább döcögő háborús gépezet. A katonák megunván a négyévi parancsolgatást, egyedül döntötték el, mit kell tenniök és hazajöttek. János káplári védőszárnyai alá huszonnyolc borsodi gyerek húzódott. Kalandos utazásuk volt, s annak köszönhették, hogy sem fogságba, sem holmi gyűjtőtáborba nem kerültek, hogy Csuka mindenkit#» megkövetelte, hozza magával a fegyverét és 40—40 éleset. így külön kocsiban utaztak egészen a miskolci Tiszai pályaudvari? és búcsúzáskor a hadfiak közül többen kijelentették, hogy tulajdonképpen ezért a tettéért érdemelte volna meg a káplár a vitézségi érmet.

C

SUKA JÁNOST nem lepte meg az a szegénység, amit a férfikéz hiánya, meg a hadiadók miatt otthon .alált. így, amikor első este felesége borért szalasztotta Jancsikát, elkapta a kisfiút és a térde közé húzta.

— Ünnep van ma nálunk bor nélkül is, ugye gyerek?

' — Uhüm — dünnyögte Jancsika — de gondolata máshol járt. Észrevette, hogy apja mellét a Károly csapatkereszt és a sebesülési érem mellett az eddigieknél szebb, cifrább medál is díszíti. Előbb csak odasandított, aztán nem tudta megállni, hogv meg ne bökje az ujjahegyével... Közben, hogy a kitüntetés iránti bámulatát leplezze, szégyenlősen megkérdezte:

— Mit hozott nekem digó országból édesapám?

Fel merte tenni ezt a kérdést, mert Csuka János soha nem ment még haza szabadságra üres kézzel. Jancsikának volt már orosz kucsmája, tiroli kalapja, fából faragott, diszül szolgáló turista cipője és egyéb játékszerei.

Nagyon elszégyelte magát az exkáplár, hogy a felbomlás zűrzavarában elfeledkezett a fiának járó ajándékról. Nem hírta kimondani, hogy semmit sem hozott, s félig lehunyt szemmel figyelte a kitüntetéseket egymáshoz kocogtató gyermeket. Hirtelen felderült a képe.

— Nem vettem semmit — mondta tréfás egykedvűséggel —, de ha akarod, ezeket az érdempénzáwt megkaphatod.

A medálokat? «- le Jancsika álla, szeme egy pillanat alatt kifényesedett. Apja örömmel látta, hogy ha magától úszó gőzhajót hozott volna, azzal sem szerzett volna nagyobb örömet.

A GYEREK a nagyértékű zsákmányt mindjárt hasz” nálatba vette. Biztosítótűvel felszúrta a kirojtosodott ujju, fódozott könyökű kiskaibátjára s elviharzott a cimborákhoz, hogy alaposan megfürödjék az apjáról reáhulló dicsfényben.

Csuka János, aki hazatérte után azonnal elszegődött ölfát vágni, csak esténként találkozott a gyerekkel. A kitüntetéseket talán ha két napig lehetett látni a kiskabáton* mert a többiek Vitéz Jankónak kezdték csúfolni érte. Egy- ideig még zsebében cipelte őket a fiú, de aztán teljesen eltűntek a szem elől.

Talán két hete volt már otthon az exkáplár* amikor az egyik favágó cimbora kinn az erdőn ránevetett:

— Te János, hogyan volt az a dolog a koldus kutyájával?

Csuka sem a kérdést nem értette, sem azt, miért röhentik el magukat a többiek? A favágó cimbora látván csodálkozását, még odavetette: — Kérdezd majd meg a fiadat.

Jánosban volt annyi önuralom, hogy nem ejtett több szót erről a dologról. A kíváncsiság furdalta ugyan egész nap, s alig várta, hogy vallatóra kaphassa a gyereket.

Jancsika elvörösödött a kérdő szóra, ötölt-hatolt, csali nyögni tudott.

— Édesapám, odalett a medál — bökte ki végre nagy- nehezen.

— Hát ha odalett, nem tehetünk semmit. Ne félj* nerri verlek meg, hiszen neked adtam. De most már halljam* hogyan történt.

E bátorítástól felbiztatva, Jancsika előadta a különös esetet.

A FALU határában meghalt egy koldus. Ä rossznyelvek szerint a pálinka gyulladt meg benne. Az elöljáróság helyszíni szemlét tartott. Jegyzőkönyvet vett feL Eltemettette. Volt azonban a koldusnak egy rókaformájr? kutyája, s erről nem gondoskodott a hatóság. A gyászos eb elárvulván, a falu szélén kódorgott, új gazdára várva. A gyerekek magukhoz édesgették, madzagot kötöttek a nyakára* azon vezetgették.

Az alattomos Ruskó Benjamin azt tanácsolta Csuka ■Janinak, hogy kösse a kutya nyakába a medálokat. Fel is aggatták mind a hármat, s Tábornok Úrnak szólingatva az ebet. igen jól szórakoztak.

Ám a szeplős kis Ruskó, aki a kutya madzagját foglya* egyszerre csak belerúgott a szegény jószágba s ugyanakkor elengedte, a pórázt is. A rókapofáju vonyítva elrohant? nyakában csörömpölve vitte a kitüntetéseket.

Jancsi megpróbálta elcsípni, de ezzel még jobban megvadította. Ügy elfutott az ördögadta, mintha csak a Ruská Cimborája lett volna a csíny tevésben. Azóta sem látták.

Csuka János nagy figyelemmel hallgatta a történetet*.# csak annyit jegyzett meg a végén:

— Nem hiába hogy futással szereztem, futással is ve* szett el. Látod kisfiam, így múlik el a hamis dicsőség.

Solymár $Se$iif