Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-10 / 211. szám

Redd, 1957. szeptember 10. fiSZAKMAGYAFORSZÄG 3 Több mint ötvenezer miskolci tiltakozó nagygyűlése (Folytatás a 2. oldalról.) Földügyekhen tréfának helye nincs ! hazánk függetlensége, éljen a szo­cialista Magyarország! Éljen a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt! Éljen a forradalmi munkás-paraszt kor­mány, élén Kádár János elvtárssal! Az ünneplő tömegben tapsvihar zúgott végig és ütemesen kiáltották: Éljen a párt! Kukucska János elvtárs beszéde után Simkó Róbert, a városi béke­bizottság titkára felolvasta a nagy­gyűlés 50 ezer résztvevőjének tilta­kozó táviratát, amely így szólt: Az ENSZ főtitkárának, Dag Ha mmarskjöld úrnak! Népköztársaságunkban a dolgozó magyar nép önmaga irányítja sorsát, maga formálja a jogot és törvényt, mely szerint él, olyan politikát foly­tat, mely legmegfelelőbb a nemzet haladásának. Mindezek alapján Mis­kolc város dolgozói az ötös bizottság tevékenységét és jelentését össze- egyezhctetlennek tartja az ENSZ alapokmányaival. Ezt úgy tekintjük, mint független hazánk belügyeibe való durva beavatkozást, melyet a leghatározottabban és egységesen visszautasítunk! Valamennyien szemtanúi voltu nk az októberi véres ellenforradalmi eseményeknek. Miskolc utcáin becs illet es dolgozókat meglincselve, gép­kocsik után kötve hurcoltak és zártak börtönökbe. Mi, akik a tényeket a valóságnak megfelelően a legjobb an ismerjük, mélységesen elitéljük és határozottan visszautasítjuk azt a jelentést, amelyet a Nyugatra szö­kött kalandorok, hazaárulók és doll árokon vásárolt hazug vallomásaik alapján tákoltak össze. A nagygyűlés minden egyes résztvevője a Szovjetuniót nem elitélni, hanem ellenkezőleg: csak szeretni és becsülni tudja, mert megmentette hazánkat a fegyveres ellenforradalmároktól. Mi a Szovjetunióra úgy tekintünk, mint hű barátunkra, a magyar dolgozó nép másodszori fel­szabadítójára, a szocializmus megvalósításáért küzdő népek legfőbb támaszára. Valamennyien egységesen követeljük az ötös bizottság jelentésének azonnali megsemmisítését, amely hazugságokat szór a forradalmi mun­kás-paraszt kormányra, a Szovjetunióra és a sok nehéz harcot győze­lemre vivő magyar dolgozó népre. Követeljük, hogy a kierőszakolt magyar ügyet töröljék az ENSZ tárgyalásainak napirendi pontjai közül! A NAGY GYŰLÉS 50 EZER RÉSZTVEVŐJE. A távirat szövegének felolvasása után a résztvevők egyhangúlag el­fogadták a táviratot, s az elnökség ennek alapján továbbította a cím­zetthez. Ezenkívül továbbításra adtak át tiltakozó táviratokat és levelek be­kötött példányait 40 e?er aláírással. Közte szerepelt a Lenin Kohászat, DIMÁVAG, Könnyű- és Nehézszer­számgépgyár, Miskolc város értel­miségének, a December 4 Drótmű­vek, a Hejőcsabai Cement- és Mész- mű, kisipari szövetkezetek, kisebb vállalatok dolgozóinak külön-külön egy-egy kötetet kitevő névaláírása. A tiltakozó nagygyűlés a béke himnuszának dallamaival ért véget. Az Ötvenezres sokaság lassan meg­mozdult. Fellelkesülve indult ki-ki hazafelé, a barátságos otthon felé, nyugodtabban, a biztonságérzettől elteltebben: hiszen ha egy egész nép egyszerre, egyöntetűen emeli fel szavát, talán... talán még a rágal­mazók hada is elcsendesül az erő és összetartás láttán... És az ENSZ is gondolkozni kezd. HOGY MENNYIRE ÍGY ÁLL A DOLOG, a végte­lenségig sorolhatnánk az eseteket. A röghöz kötött pa­raszti élet nem ismer tréfát földügyekben. A korhadt határkarók idejétmúlt életszemléletet őriznek. A ma­gántulajdon szent és sérthetetlen. A magántulajdonnal rendelkezők foggal-körömmel ragaszkodnak a „magu­kéhoz”. Egy elszántott barázda elég ok arra, hogy két család között kitörjön a kutya-macska háború. Nem egy parasztcsalád ment már tönkre azért, mert egy talpalatnyi földön nem tudott egyezségre jutni, pörre vitték az ügyet, és a minden hájjal megkent ügyvédek „ügyvédi költségek” címén kiforgatták őket vagyon­kájukból. De a magyar paraszt inkább tönkremegy, semhogy engedne a maga „igazából”. Az Arany János által megénekelt Fülemile-história nem költői kitalá­lás, ma is akadnak olyan Péterek és Pálok. akik ölre- mennek semmiségekért. De vigasztalódjunk! Nemcsak a magyar parasztra jellemző ez a földhözragadt kicsi­nyesség. A német G. Keller: Falusi Romeo és Julia című kisregényében két német család tragédiáját mu­tatja be. A tragédiát az váltja ki, hogy nem tudnak megegyezni néhány négyzetméternyi földterületen. Mindaddig pörösködnek, amíg az utolsó darab föld is l ki nem csúszik a lábuk alól. — Az eset két ifjú sze- * relmes halálát okozza. \ A minap egy hegyközi faluban, Dédestapolcsány- 5 ban jártam. Nem „kisebb” dologról volt szó, mint egy kb. nyolc négyszögölnyi földterület vitás birtokjogáról. Kit illet meg ez a virágoskertnek is szűkös földdarab? Kiderítése talán többe kerülne, mini egy félhold szőlő. De a pörösködő nem hajlandó engedni, makacsul ra­gaszkodik ahhoz a földdarabhoz, mintha attól függne a boldogsága. Az ilyenfajta emberi kicsinyesség kárára van a békés egymás mellett élésnek; mennyi torzsalko­dásra, szomszédi összezörrenésre ad okot, ha minden semmiségből nagy hűhót csapunk. De nem ez az egyetlen „földügy” a faluban. A ta­nácsházán hallottuk, hogy egy gazda képes volt leégett csűrének alapdeszkázatát — amikor sor került a csűr újjáépítésére — 50 centiméterrel a szomszédos telek ro­vására beljebb hévérezni. Amikor a szomszéd rájött a turpisságra, lett nagy haddelhadd. Akkor elsimították az ügyet, de most a napokban a megrövidített gazda bement a tanácsházára és tájékozódott telkének törvé­nyes halárait illetően. S az 50 centiméter valószínűleg megint napirendre kerül. A 96 CENTIMÉTERES TELEKHATÁR-ÜGY. A Kis-Benedek család a jobbmódúak közé tartozik Dé- destapolcsányban. Nem is olyan régen még inalohvtu- lajdonnal és egyéb „árnyékvilági” ingó- és ingatlanok­kal rendelkeztek, és nehezebb lett volna nekik bejutni a mennyországba, mint annak a bizonyos tevének áatal- menni a tű fokán, merthogy gazdagok voltak. Manap­ság is van mit a tejbe aprítaniok. Szomszédjuk egy bányászcsalád, Györfi Pálék, akiknek csak most, de­mokráciánk tizenharmadik évében „jött meg a ked­vük” a házépítéshez. Mielőtt lerakták volna az alap­köveket, felmérették a telket. Nos, a hivatalos mérnöki földmérés kiderítette, hogy a szomszédnak nem volt elég a maga két telket is kitevő portája, 96 centimé­terrel megrövidítette Győrfi-Pál Józseféket. Nem ki­csinyesség a megkárosítottak részéről, hogy követelik ezt a néhány négyzetméteres földterületet. Szükségük van rá és községrendezési szempontból is fontos, mert az építendő ház homlokzatának a többi lakóházhoz kell igazodnia, márpedig az a 96 centiméter elrontja a telek szabályos négyszögét. De a szomszéd hallani sém akar a határrendezésről, köti a kutyát a karóhoz. Mit volt mit tenni? Bíróság elé vitték az ügyet. A Győrfi- Pál család bízik igazában, a Kis-Benedek testvérek pedig — a „rossz nyelvek” szerint — terebélyes össze­köttetéseikben. Ezt az ügyet is megoldhatták volna békés úton, de az irigység, az összeférhetetlenség és nem utolsó sor­ban az egykor gazdaságilag is megalapozott „nagyúri” gőg felégette a békés rendezéshez vezető hidakat. . Nemcsak mi, a falu közvéleménye is Győrfi-Pál Józs.eféknek ad igazat. Reméljük, a bíróság is. AMÍG A FÖLD MAGÁNTULAJDONBAN LESZ, amíg nem a „miénk”, hanem az „enyém” szó járja, el­kerülhetetlenek az efféle torzsalkodások. Az életrevaló paraszti „nagyvonalúság” csak akkor válhat teljessé, ha a korhadt határkarók eltűnnek a magyar falu tér­képéről. A nadrágszíj-parcellák kicsinyes, elavult gaz­dasági formák és kicsinyes, elavult gondolkodásmód hordozói. (Gulyás) Bo3*§©cI megyéiben csöiiSíeo a gyermekparalizts-aiegsheleiiedések száma Kéoek a tiltakozó naqvavűlésről A tiltakozók egy csoportja. Miskolcon — a Vörös Zászló ér­demrenddel kitüntetett megyei Sem­melweis kórház júniusban új rész­leggel bővült: a gyermekparalizis osztállyal. Azóta — az északmagyar­országi iparvidéken — e kórház lett a gyermekbénulási járvány elleni küzdelem központja. A 260 ágyas új osztály: megfigyelő-, vastüdő- és utókezelő részlegén kiváló szakem­berek vezetésével, szerető gondosko­dással gyógyítják a Heine-Medin ál­dozatait. Az új osztály felállításáról, mun­kájáról dr. Földes Ferenc adjunktus az alábbi nyilatkozatot adta a Ma­gyar Távirati Iroda munkatársá­nak: — Borsod megyében már az év ele­jén szórványosan előfordultak gyer- mekbénulásos megbetegedések. A betegek egy részét a Semmelweis kórház járványosztályán helyeztük el, a légzőszerves bénulásos betege­ket pedig a budapesti László kór­házba szállítottuk. Ahogy múltak a hetek, a járvány úgy terjedt. A kór­ház ilyen arányú megbetegedésekre nem volt felkészülve. Ezért vált szükségessé a 260 ágyas — géptüdő- részleggel ellátott — új osztály fel­állítása. Nem volt könnyű a feladat. A paralizisosztályt a gyegyítómun- kával egyidőben kellett megszervez­ni. Dr. Hoffmann Ferenc Kossuth- díjas megyei tisztifőorvos és dr. Kende István, a kórház igazgató- főorvosa éjt nappallá téve dolgozott, hogy az új osztályon mielőbb meg­kezdődjék a gyógyítás. Ehhez a mun­kához a kormány anyagi támogatá­sán kívül komoly segítséget nyújtott az Egészségügyi Minisztérium és a Borsod megyei pártbizottság. Az egész kórházat szinte át kellett szervezni. A vastüdő-részleget a jár­ványosztályon, a megfigyelőt a bőr­és tüdőosztály, az utókezelőt pedig a gyermekosztály helyén helyezték el. Ezeknek az osztályoknak új helyi­ségeket kellett biztosítani. Hiány mutatkozott szakorvosokban és ápo­lószemélyzetben is. Az egész ország segítségünkre sietett. A pécsi, sze­gedi gyermekklinikákról, a buda­pesti ortopédia, valamint a gégészeti klinikákról és a fővárosi Heine-Me­din utókezelő intézetből 11 vendég­orvos érkezett a kórházba — és még ma is itt dolgoznak. Az ápolósze­mélyzet a budapesti Ján Ferenc ápolónő-képző intézetből jött Mis­Sályi István elvtárs, a Nehézipari Műszaki Egyetem Kossuth-díjas rek­tora a mikrofon előtt. Az üzemek dolgozói kimagasló tér melési eredményekkel köszöntötték a tiltakozó békenagygyülést. Kuxtucska János eivíárs, országgyű­lési képviselő, a megyei pártbizottság másodtitkára a mikrofon előtt. Ötvenezer ember tiltakozott az ENSZ ötös bizottság hazug, rágai mazó Jelentése eilen. ««yp'rA *?r ?»lvtér«s. a városi béke-.«! bímttsá«- titkára felolvassa a n^íry- j gyűlés 50-----^ ^ ~ -iének tilta- # k ozó táviratát. ** kolera. Szeptember 1-ig segítettek nekünk a budapesti Védőnő-képző Intézet növendékei is, akiket a szom­bathelyi ápolónőképző intézet hall­gatói váltottak fel. — Hazai és külföldi gépekkel ren­deztük be vastüdő részlegünket, ahol jelenleg 10 gép áll a gyógyítás szol­gálatában. Vastüdőt kaptunk Cseh­szlovákiából, a Német Demokratikus Köztársaságból, Angliából, Svédor­szágból. Az osztály felállítását segí­tették a Borsod megyei nagyüzemek is. Az üzemi dolgozók társadalmi munkájának nagy része van abban, hogy az osztály hihetetlen rövid idő alatt megkezdhette működését. A Borsodi Szénbányászati Tröszt pél­dául drága faanyaggal és szakembe­reik speciális asztalosmunkával, a DIMÁVAG Gépgyár dolgozói pedig a nagy szakértelmet követelő gépi javításokkal segítettek bennünket. A Lenin Kohászati Művek dolgozói biztosították a géptüdő-részleg villa­mosenergia ellátását. Elmondhatom, hogy az egész or­szág támogatásával hazánkban ilyen gyorsan még soha nem szerveztek új kórházi osztályokat — fejezte be nyilatkozatát dr. Földes Ferenc. A 260 ágyas új osztályon megnyi­tása óta 382 gyermekbénulásos be­teget ápoltak. A gyógyító-munka megkívánja, hogy a betegek kondí­cióját állandóan javítsák, ezért főleg vitamin- és fehérjedús étrendet állí­tanak össze. A napi ötszöri étkezés során igen sok gyümölcsöt fogyasz­tanak. A betegek a fertőző-szak be­fejeztével gyógytorna-kezelésben ré­szesülnek. Az utókezelő-részleg au­gusztus 1-én kezdte meg munkáját. Erről dr. Tarnóczy Mária orvosnő így beszél: — Az utókezelési munka a gyógyí­tás egyik igen fontos folyamata. Célja, hogy a zsugorodásokat helyes fektetéssel és kezeléssel elkerüljük, s a beteget ne kelljen operálni. Ezárt a lázas szak lezajlása után a betegek különböző — meleg, parafin — pa­kolásban részesülnek, hogy fájdal­muk csillapuljon és a görcsös izom- zat lazítását elősegítsük. Ezenkívül hőlég- és különféle elektromos keze­lést kapnak. A budapesti Gyermek­bénulási Utókezelő Intézet szakkép­zett gyógytornászai jelenleg harminc miskolci növendéket vezetnek be a szakma rejtelmeibe. Mivel az utóke­zelő-részleg csak augusztus 1-én kezdte meg munkáját, így azokat a betegeket, akik augusztusig elhagy­ták a kórházat — most gyógytornára visszarendeljük. Ugyanakkor a bete­gek hozzátartozóinak felhívjuk a fi­gyelmét az utókezelés fontosságára, sőt tanfolyamon ismertetjük a gyógytorna módját. Az egyhónapos munkánk eredménye igen biztató. Számos beteg teljesen egészségesen távozott a kórházból — mondotta. Borsod megyében a bevezetett egészségügyi rendszabályok és védő­oltások nyomán augusztus másnak felétől a megbetegedések száma hir­telen lecsökkent, úgy, hogy az elmúlt héten mindössze hat beteg érkezett gyermekbénulással a kórházba. Karmán János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents