Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-08 / 210. szám

’námsp. 1957. szeptember 8. ftSZAKMAGYARORSZAO 5 AZ ÉSZ A KM AGY ARORSZ ÁG IFJÚSÁGI ROÍA14 Kommunista Ifjúsági Szövetség ii uizte ki, hogy a magyar fiata­lt kommunista szellemben neve- I párt, a kormány, a dolgozó nép iz egész világ dolgozóinak szeré­re és megbecsülésére egyaránt. A ÍZ táborhoz tartozó fiatalok egy- s álláspontját, akaratát, közös n programját fejezi ki és hatá- ta meg a KISZ működési szabály­lés — véleményem szerint — na­il helyesen. . másik igen helyes gondolat az, y vigyük a működési szabálvza- az egész magyar ifjúság nyilt vé- énye elé és adjuk meg az alkal­is fiataloknak, hogy mondják el xidoiásaikat a programról, ad- ak.adjunk javaslatot a mi életiin- érintö legfontosabb tennivalóra aikozóan. Nem célom, hogy a ródési szabályzat minden pont- s hozzászóljak, éppen ezért csak pár pontról mondom el a vele- lyemet. i KISZ alapelveinek és célkitűzé­st első pontja azt határozza thogy a KISZ legszentebb fel- 5a a Magyar Népköztársaság, a önhatalom erősítése, a Magyar táztársaság törvényeinek betar- i és betartatása. Szembeszáll min- ellenforradalmi és imperializmus I támogatott erőkkel, melyek a (hatalom gyengítésére. vagy Idöoiésére törekszenek. A KISZ ten tagjának szent kötelessége bérrel is védeni hazáját, a mun- ktalmat. íaz alapelvet szükséges törvény- títni szervezeteink előtt, hiszen j ellenforradalommal való szem- livlézkedést, egységes kiállást, és égés harcunkat foglalja magá- .Ki kell állnunk a munkáshata- tiegvédése és megerősítése mel- ? Igenis, ki. azért, hogy mégegy- i ne sikerüljön a volt Horthy feer urainak külföldi barátaik- léövetkezve a legvadabb módsze­lj itvilkolni becsületes elvtár- tfcat- Erősíteni és védni kell min- támadással szemben a nép ha­ha* mert a munkás-paraszt kor­ty helyes irányban vpzet, az egész Far nép — így az ifjúság jóléte, ímelkedése érdekében. Harcol­ni ke’l a megmaradt ellenforra- »i erőkkel? Kell és fogunk is har- ní'Minden KISZ-es a saját terű­in köteles leleplezni azokat, akik sikkasztással, a termelés szabotálá- sával, ifjúságunk félrevezetésével végzik aknamunkájukat, a munkás­hatalom, és ifjúságunk élete ellen. < A szövetség célkitűzésének 2. pont­ja állást foglal amellett, hogy; a szo­cializmus csakis a munkásosztály forradalmi pártiának vezetésével építhető fel. Mi. KISZ-tagok ezt az elvet nemcsak valljuk, hansm így is fogunk dolgozni az élet minden te­rületén. Tudjuk, hogy a kommunista párt, a marxizmus-leninizmus elmélete alapján harcolt a Horthy rendszer alatt a munkások jogainak érvénye­sítéséért. harcolt a felszabadulás után a dolgozók életszínvonalának emeléséért és azok a hatalmas ered­mények, amelyeket 12 év alatt el­értünk. csakis annak köszönhetők, hogy népgazdaságunkat a kommunis­ta eszme irányította az MDP-n ke­resztül. Tudnánk-e eredményesen har­colni minden területen a szocialista munkáspárt irányítása, vezetése nél­kül? Nem! És ha megtagadnánk a munkásosztály pártjának vezető sze­repét, akkor akarva, nem akarva, erősítenénk ellenségeinket, és gyen­gítenénk munkáshatalmunkat, a szo­cializmus építését. Ezt akarták az el­lenforradalmárok, ezért adták ki a jelszót: üzemekben nem kell párt. Ezért akarták a kormányból is ki­szorítani a kommunista vezetőket. A Magyar Szocialista Munkáspárt vezető erejének elfojtásával elve­szett volna a munkáshatalom, a szo­cializmus ügye hazánkban. Ezért he­lyes. ha meghatározzuk, hogy a KISZ mindenben követi n pártot, amely népünk felemelkedéséért küzd. Itt csak azt kell figyelembe vennünk, hogy a pártvezetés biztosítása az if­júság sajátos, fiatalos módszereivel történjen. A KISZ-tagok a kötelességeinek 5. pontja kimondja: legyünk példamu­tatónk a termelésben. Úgy gondolom, hogy ez elsőrendű kötelességünk, mert az ellenforradalom által oko­zott sokmilliárd forint kárt csak ió munkával tudjuk pótolni. A KISZ- fiatalok lelkesedése, szaktudása és jobb élet iránti törekvése elősegíti, hogy a termelés állandóan emelked­jék, s az önköltség csökkenjen. Az irányelvek 11. pontja meghatá­rozza: a KISZ irányítja és összefog- ' ja a fiatalok kulturális, sport és mű- V AMIT NEM LEHET „ MEGSZERVEZ\ 1* ÉLMÉNYEK -RÖL (Banadiak JHöizkoáJraM gyermekeknek kis bakómji betyár Tudjátok-e, hol van a Bakony? * outiamul, a Balaton mel­lt. Szép erdők, borítják, az erdőic- tn i'tdavuin csivognak-csevegnek icil madarak. Egy nagy lerebé- ei tölgyfa kihajtó ágán rigó ma- tek raktak fészket. A biztonság 'Íréért, egészen az ág végén, Igg semmi se férhessen hozzá. A hatok pusztítása ellen rigópapa messzi szőlőhegyekről hozott ftaval akkurátusán az ághoz kö­lti a „családi házat". Jó meleg, Uu tollpihével bélelték ki. hogy Skjik jól érezzék magukat. Mikor idillitek a nagy munkával, rigó- ipa elővette szárnya alá dugott pjj zsebkendőjét, homlokát meg­tilt és boldog, felszabadult só­iul füttyentett a. levegőbe: Itll-e dió. fiú?”- No párom, most már nyugod- I lehetünk, jöhetnek a fiókák. *i, kényelem, tisztaság van a tynkon. leltek, múltak a napok, s egy­I szercsak. csevegő fiókákkal '’meg a puha fészek. Nagy öröm % rigóéknál. Rigópapa repült az Wiírrel, vitte a szomszédoknak, tol lakó rokonoknak. A örömtől ómmá sem férhetett a bőrében. Mi is mondja el hirtelen örö- étlö a fészektől nem ment tá­II ahooy nézelődött, észrevette ’•itta tölgy tövében lakó fürge Ijirikot. Le is rönpent hozzá el- 'siitni az örömhírt.- Jőnnrtot gyíkocska, hogv érzi •50” Mi nagyon holdoook vn- *e»í odafönt. megérkeztek fióká­l fürge kis gyík jól látta rigó­mama boldogságát. Míg beszélt, finom kukac- és légypecsenyét tá­lalt a vendég elé. — Fogyassza egészséggel, szom­szédasszony, a fiókák boldogságá­ra. — Ha finom, jó csopakibor lett volna a közelben, biztosan azzal kínálja, ennek hiányában gyöngy­virág levélben gyűjtött harmattal koccintottak. — Ez aztán a nemes ital — mondta rigómama. nagyot csettint­ve nyelvével. — Készülünk mi is fogadni az utódokat — felelte a kis gyík. majd így folytatta, rigómamára függeszt­ve fürgejárású szemét. — Szom­szédasszony, mondanék én valamit. Gyermekeink védelmében kössünk szövetséget. Ti fentjártok a leve­gőben, jó kilátás nyílik onnan, ha valami veszély fenyeget fentről, figyelmeztettek engem, én majd idelent vigyázok. — Rendben van, szomszéd. Köny- nyebben győzzük le a veszélyeket közösen. Jaj, csipognak a fiókák, repülök, nehogy bajuk essék. Vi- s zovttátásra! Már két hét is eltelt, a rigó fiókák napról-napra erő­södtek. A mama és papa mind mesz- szebbre repültek a fészektől, hogy fívom falatokkal tánláliák őket. Egy csendes déle'őttön Róka Fe­ri. egy clbizakodott, büszke, ma­gától különb legényt nem ismerő alak megjelent az öreg tölgyfa tö­vében. Men k.e'l adni, éles szeme volt. mert hamar észrevette « rigófész­ket. s benne a fiókákat. Micsoda felséget falatok m* nyalta a száját előre. — Igaz, ne­héz hozzájutni, de mi az nekem, a Bakony legügyesebb, legmerészebb betyárjának, akit bakonyi betyár­nak becéznek mindenütt! Felmá­szom és kiszedem a fészket. Egy­szerű, mint a pofon. Elhatáro­zását tett követte. Első lá­bának éles körmeit belevágta a fa törzsébe, hátsó lábaival pedig tolta magát előre. Mikor a fészek­kel egy szintbe ért, megállt, hogy izmos farkára támaszkodva kiha­joljon és elérje a fészket. Ekkor érkezett haza rigómama és kétségbeesve röpködött Róka Feri orra körül, hogy fiókáit élete árán is megmentse. Észre sem vette, hogy milyen közel van a segítség. Pedig a fürge kis gyík ott lapult a fa törzsén. Erre bizony Feri se szá­mított. S mikor rigómama kétség- beesése már tetőfokra hágott, Feri pedig szájában érezte a gyenge, rovogó csontokat, a kis gyík. éles tűfogaival nagyot harapott Róka Feri farkába. A Bakony hős be- tvór jónak fájdalmában könyvbe lábadt a szeme. Hirtelen kapasz­kodni is elfelejtett, megbillent és zuhant lefelé egészen a köves föl­dia. ahol nagyot nyekkenve elte­rült lába kificamodott, s a dölyfös bakonyi betyár fáj­dalmasat vonítva sompolygott el a nagy tölgyfa alól. Rigómama a kis gyíkkal össze- ’ ölelkezve utána rikkantott: „összefogásban az erő, nem a ra-' : I ♦ ♦ : ♦ : * : „AKÁRKI AKÁRMIT MOND, azt el kell ismerni, hogy ezek a szovjeten nagyon tudnak szervezni. Mert nézze csak meg, hogy ez a tö­meg milyen lelkesen integet a kül­földieknek, milyen lelkesen fogad­ja az újonnan érkezőket. Ezt csak tökéletes szervezéssel lehet elérni.- Ezzel fogadott egy belga újságíró, amikor Moszkvába érkezésünlc nap­ján a pályaudvari fogadás után az autóbuszokra szálltunk. Nem tud­tam vele tovább beszélgetni, mert indultak az autóbuszok a magyar delegáció szállodájába, a Zolotoj Kolosz (Arany Kalász) szállodába. A 34 gyönyörű új autóbusz, amely a magyar delegációt szállí­totta, a moszkvai fiatalok tízezrei­nek integetése, üdvözlése közben haladt a szállás felé. Útközben, ahogy elnéztem a mosolyogva, né­ha két kézzel is integető fiatalokat és időseket, gondolkozni kezdtem azon, amit a belga újságíró mon­dott: „Tökéletes szervezés” —min­denki nevet, mindenki örül, min­denki integet. Ezt csakugyan szer­vezték? Nem! Ezt nem lehet „meg­szervezni!" Ilyen lelkesen, öröm­mel, barátsággal fogadni a külföldi fiatalokat csak szívből, baráti ér­zéssel lehet. Mert ugyan ki „szer­vezte meg" azt az idősebb nénit, aki a Jaroszlavszkaja utcában a kirakatokat nézte és amikor meg­látta az autóbuszokat, elolvasta a felírást: Vengria (Magyarország), egyszeriben felderült az arca, inte­getni kezdett és azt kiáltotta: Druzsba! (barátság). Nem! Ezt a né­nit és a többieket sem „szervezte meg” senki, ez a néni és a többi is igazi barátságból, szívből, minden szervezés nélkül köszöntött minket. Erre gondoltam, ahogyan ment az autóbuszunk, és szerettem vol­na, ha a belga újságíró ott lett vol­na mellettem, hogy ezt megmond­jam neki. A Ki VANSAUUM nemsokára teljesült, mert három nap múlva a luzsnyiki stadionban a VI. VJT megnyitásán ismét találkoztam ve­le. Percenként csinálta a fényképe­két, es nem győzte a fejét kapkod­ni, hogy hova nézzen, milyen ér­dekes dolgot figyeljen, fényképez­zen. Tolmács volt a közelben, meg­kértem, hogy tolmácsoljon és be­szélgetni kezdtem vele. Megkérdez­tem. hogy mit szól ahhoz a lelkese­déshez, ahhoz a szervezéshez, amit a stadionba való jövetelkor tapasz­taltunk? Két fényképfelvétel köz­ben válaszolt: „Ez már nem szer­vezés, ezt így nem lehet megszer­vezni. Ezer embert, tízezer ember! meg lehet szervezni, hogy integes­sen, de az egész Moszkvát, azt az ötmillió embert, akik a stadionhoz vezető út mentén álltak és üdvö­zöltek minket, integettek, ennyi embert nem lehet megszervezni. Ezek az emberek maguktól örül­nek és integetnek”. Ezután elmondotta, hogy a belga delegáció délelőtt 10 órakor indult el autóbuszokon a szállásukról a Stadionba, ahol a terv szerint a megnyitó délután 2-kor kezdődött volna. Még csodálkoztunk is, hogy minek kell ilyen korán indulniok, de amikor a Stadionhoz vezető. mintegy 10 kilométer hosszú útsza­kaszhoz érték, akkor megértettek> hogy nem indultak korán. A 60—}u mcier széles utcán a moszkvaiak százezrei állták, csak annyi helyet hagytak az utca közepén, hogy egy auíuousz eppen csak elfért cs úgy üdvözöUék a megnyitásra menő külföldieket. Mindenki kezet akart szorítani az autóbusz ablakán kihajló fiata­lokkal. mindenki kedveskedni akart egy levelezőlappal, egy jelvénnyel a távoli országok fiataljainak. Az autóbuszok csak lépésben tudtak haladni és sokszor meg is kellett állniok, mert az autóbusz a tömeg­től nem tudott menni. A 10 kilo­méteres útszakaszt ók is 4 és fél óra alatt tették meg és délután 3 órára érkeztek a stadionba. Megmutatta ő is azt a mintegy 20—25 darab képeslapot, jelvényt és egyéb apró emléktárgyat, amit a stadionba jö­vet nyomtak a kezébe, és nem győzte eleget mondani, hogy „ezek az emberek szívből lelkesednek, ezeket nem kell szervezni.” Ezzel váltunk el egymástól. ElAROM HÉTIG tartózkodtunk Moszkvában és ez alatt a három hét alatt bárhová mentünk, min­denkor és mindenütt ezzel az igazi, szívből jövő barátsággal fogadlak a moszkvaiak. «Mir i Druzsbu« (békéért és ba­rátságért), ez volt a Világifjúsági Találkozó fő jelszava, ezt hallottuk naponta ezer és ezer torokból, ez­zel üdvözöltük mi is a moszkvai­akat és külföldieket egyaránt. A Gorkij utcát a magyar delegáció úgy hívta, hogy a „lelkesedés ut­cája”. Ez az utca Moszkva egyik korzó-utcája, a város közepén és ezen az utcán a nap bármelyik szaicaszában haladt keresztül a kül­földiek autóbusza, tíz- és tízezren üdvözöUék. Ha valamilyen pro­gramra indult a delegációnk es időben ott akartunk lenni, akkor külön meg kellett kérnünk a gép­kocsivezetőt, hogy ne a „lelkesedés utcáján” keresztül menjen, mert ha arra megyünk, akkor elkésünk a találkozóról. Nem csak Moszkvában volt ez így, hanem minden városban, köz­ségben. A magyar határtól két nap, két éjjel utaztunk Moszkváig, cs voltak olyan állomások, ahova éj­jel 2 órakor futott be a vonatunk. Azt gondoltuk, ilyenkor, késő éjjel mar biztos nem lesz senki az állo­máson és ezért nyugodtan lefeküd­tünk. Tévedtünk. Amikor befutott a vonat az állomásokra, a váróte­remben lévő többszázfönyi utazó- közönség megtudva, hogy magyar delegáció vonata érkezett, olyan rögcónzott fogadtatást rendezett számunkra, hogy tangóharmónika mellett még táncra is perdüllek sokan. NAGYON SOK nagyszerű él­ményben volt részünk a három hét alatt, de mindannyiunkra a legna­gyobb benyomást a szovjet fiata­lok, a szovjet emberek őszinte, szívből jövő barátsága tette, amellyel köszöntötték a világ min­den tájáról összesereglett, a béké­ért és barátságért harcoló ifjúsá­got. PATAKI VÁSZLO Varga Zoltán clvtárs ismerkedik a legifjabb «szovjet emberekkel­így jó... (Laci bawij' Nemrég zajlott le a Vll. Ma­gyar Bányásznap. Az ünnepi han­gulat, a megünneplés édes öröme még egészen frissén és ösztönzően él bányászt/ jóságunkban, s arra serkenti őket, hogy megtartsák és túlszárnyaljak a VI. VIT és a bá­nyásznapra tett vállalásaikban el­ért eredményeiket. Ebben a leg­szebb példát a miskolci szénbá­nyák. igazgatóságához tartozó Már­tába nyárt dolgozó Lantos László hat tagból álló elővájó KISZ-bri- gádja mutatja. Ez a lelkes ifjúsági csapat augusztusi tervét 226.1 szá­zalékra teljesítette. Ezzel a szép eredménnyel 2<> meter tervenfelúli előrehaladást értei, el. Ami pedig a br igadia gok „zsebre vágó” credrw­nyelt illeti, azt sem lehet elhallgat« ni. Az előirányzott 68 forintos mú- szakonkinti alapkereset helyett 153.81 forintot kereslek. Erre az eredményre méltán büszkék lehetnek a brigád fiatal tagjai: Lantos László, a 21 eves brigádvezetö és a tagok: Varga Jó­zsef, Kérészi Zoltán. Szabó Ernő. Szepesi Lajos, Kérészi Károly. Fiatalok! Kívánom nektek, hogy továbbra is ilj/en fiatalos lendület­tel dolgozzatok és továbbra is bír­játok, érdemeljétek ki a KISZ ifjú­ság és a többi dolgozó társaitok megbecsüléséi. Nagy Imra varost szervező titkár cödési tevékenységét. Úgy érzem. ? <ISZ büszke is lehet a szép megbi- :atásra, hogy kulturált, erős akara- ,ú fiatalokat neveljen. Azonban a; i kérésem, annak az elvnek az alap­én, hogy az ifjúság nevelése társa- lalmi ügy. segítsenek bennünket f cülönböző társadalmi szervek a ma­suk vonalán, biztosítsák, hogy meg- élelő eszközök, pénz, zenekari felsze­dések, táncruhák, sport felszerel é- ,ek, kultúrhelyiség, stb. álljon ren- lelkezésünkre. Nagyon röviden mondtam el véle- nényemet a működési szabályzat há- om pontjáról. Azzal a kéréssel for- lulok hozzálok KISZ-tagok. alap- zervi vezetők. KISZ-en kívüli fiata- ok, hogy tanulmányozzátok a KISZ nűködési szabályzatát, mondjátok el éleményeteket a KISZ Írott tőr­én vtervezetéről, hoey egységesen udjunk állástíoglalni a magyar if- uság tevékenységében. NAGY ISTVÁN ------------oOo----------­H ozzászólás a KISZ Szervezeti Szabályzat-tervezetéhez

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents