Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-29 / 228. szám

zäg Vasárnap, 1951. szeptember JÓN A LEQENY — EL MESZELÉS — HARMAN ÜLNEK egy nagy ha­lom kukorica körül. Lidi, az asszony, Ferenc, a gazda, és Bözsi, a lány. Fosztanak. Vacsora után vannak. A lámpát kitették az ámbitusra, a hu­zat lobogtatja a lángot. Csupa korom az üveg, de azért mégis ad kicsi vilá­gosságot. Annyit ad, amennyi kell: éppen Bözsit világítja meg. Fent tró­nol a kupac tetején, fürge ujjaival gyorsan fosztogatja le a kukoricáról a laput, s közben sűrűn tekintget a kapu felé. Jöhetne már a legény! Oda-odanéz Lidi is, meg néha a gazda is. A lányra tekint, de félszemmel, sandán, a kaput lesi, és megáll a ke­zében a félig fosztott kukoricacső, ha léptek hangzanak az utcán. Bözsihez még nem volt legény. Tavaly fosztáskor gyereklány volt, lent gubbasztott, a kupac alján az anyja mellett. Nem igen törődött ve­le senki. Legfeljebb a szomszédok csipkedték meg: — Jövő ilyenkor lesz-e legény. Bözsi? Bözsi pirult és helyette az anyja felelt: — Ráér még! Én huszonnégy éves voltam, amikor Ferenccel megismer­kedtem. De ezt csak azért mondta, hogy elüsse vele a szót. Meg azért, hogy megelőzze Bözsit, nehogy valami ba­darságot feleljen. S Bözsi ekkor még ténylegesen gyereklány volt. EGY ÉV ALATT azonban sokat változott. Most tizenhat éves. Októ­berben tölti. De látszik legalább ti­zennyolcnak. Magasabb, mint az any­ja, teltebb az alakja, mint a sovány, agyondolgozott kis asszonykának, és estefelé, mikor a fosztáshoz készü­lődtek, félóráig ácsorgott a tükör előtt: mosakodott, íésülködött, dró­tokba csavarta a haját és újdonatúj kardigánt vett fel. Lidi csak állt az ajtóban, hüledez- ve emelgette a moslékos vödröt, mert éppen a disznónak akart enni adni és el nem tudta képzelni, hová készü­lődik a lány? — Csak nem bolondultál meg? Bözsi elfordult a tükörtől, piros volt az arca és lobogott a tekintete. — Hát nem fosztunk este? — De ... Fosztunk — nyelt egyet Lidi. — S te hova készülsz? w/rc..£n is, fontait Jogok. — így Bö­zsi —, de . lön a legény ! Lidi azt hitté, kiszalad alóla a ta­laj. Csak megfordult szó nélkül és kiment a konyhából. Járkált az ud­varon, kezében a moslékos vödörrel, mint akit fejbevertek. Nem tudta, hogy most sírjon-e, vagy nevessen? Vegyes érzelmei támadtak. Nézegette magát, simogatta \a kötőt és megint csak sírhatnékja támadt. No, hogy elszállt az idő ... Bözsi legényt vár! Ferenc a szalma körül gazolt. Va­lamelyest rendet teremtett az udva­ron, meg a lapunak csinált helyet a ezekérszínben. — Hallod? — lépett hozzá az asz- ezony... — Bözsihez legény jön este. Ferenc kezében is megállt a villa. — Ne beszélj! — De így van! — erősítette meg Lidi, s távozott. Ferenc még utánaszólt: —- Akkor legalább köss magad elé egy tisztességes kötényt.- Persze, hogy kötök, — duzzogott vissza az asszony —, de te meg bo­rotválkozz meg, mert olyan szakállad van, mint a sarjasi remetéknek! Ám, ha borotválkozni kell, akkor gondolkozni is kell, mert ok nélkül hétköznap ugyan nem borotválkozott Ferenc, van annak már legalább tíz éve. S, amíg az életlen késsel bajlódott, neki is Bözsire terelődött a figyelme. Mérges volt a lányra ezért a rendkí­vüli borotválkozásért. Bözsi már rendbeszedte magát, sző­lőt csipegetett az ajtóban. — Hát azt tudod-e, ki lesz a le­gény? Erre Lidi is felfigyelt. 'Bözsi nem felelt mindjárt, vissza­fordult féloldalt az apjához és cso­dálkozott. — Édesapám még nem tudja? — Honnét tudnám? Bözsi várt egy kicsit, csipegette a szőlőt és huncutul mosolygott. — Hát a Sanyi. Bertók Sanyi. *■— Hogy kicsoda? '— Bertók Sanyi! — felelt kicsit élesebben és határozottan Bözsi. LIDI ELSÁPADT és kevés híján múlott, hogy földre nem ejtett egy halom tányért. Ferenc kezében is táncolni kezdett a borotva és mivel éppen a bajúszigazításnál tartott, majdnem az orrát vágta el helyette. Megint megkérdezte: — Bertók? A téeszcsés Bertók? — Az, — felelt Bözsi és messzire sújtotta a szőlőcsutkát. — Megígérte, hogy eljön ma este fosztani. — Hát mikor beszéltél vele? — Tegnap is. Meg minden este, mikor a csarnokba viszem a tejet... Miért? Mi bajuk van vele? — Semmi, semmi — felelt hirte­len Ferenc —, vele éppen semmi. Az igazság viszont az, hogy majd öt éve nem beszél az apjával. Aikikor történt, máikor az Új Élet alakult, és Bertók vagy kétszer megszólította Ferencet is: — Jobb lenne neked köztünk. — Nem megyek ón! — felelt Fe­renc. — Majd jönnél még — így Bertók, mert ő nem sóikat könyörög az em­bereknek — jönnél, ha kellenél. — Miéit? Tán lesz idő, amikor nem kellek? — Lelhet! Én nem mondtam sem­mit, csak szóltam, tisztességes aján­latot tettem: jobban járnál, ha kö­zénk jönnél. A tüske azonban benne maradt Ferenc ben és. ettől kezdve kereste az alkalmat, hogy összeakaszthasson Bertákkal. Egyszer .aztán, a káposzta­föld mellett addig-meddig vitatkoz­tak, amíg Bertók újra azt találta mondani, hogy most már, ha sírva könyörögne, akkor sem venné fel magúik közé a csoportba. — No, ha így állunk, akkor nincs több dolgunk egymással! — felelt Ferenc. SARKONFORDULT és otthagyta.­öt év alatt szót sem váltottak, noha a földje ott van az Űj Élet táblája mellett, csak egy macskaugrásnyi kis patak választja el tőle. Ferenc azonban állhatatosan kitartott. Bár amikor a múlt esztendőben olyan szén káposztája volt az Űj Életnek, fájt kicsit a szíve és irigyelte Ber- tókékat. Ügy érezte magát, mint akit a tilosban fogtak meg, mert belül, Jelike mélyéin kezdett igazat adni Bartóknak. Másik esztendőben, vagy­is az idén maga is hozzáfogott ká­posztát termelni. De nem volt abban köszönet. Silányak, hitványak voltak a káposzták. Kiszárította idő előtt, hogy legalább ne nevessenek rajta a csoportbeliek. S most itt van ni! A Bertók-fiú kerülgeti a lányt. Na hiszen!..; Ez a Bözsii lány egészen felkavarta a nyugalmat. Lidi is csiak sápadozott, tett-vett, járkált az udvaron, mindem­be belefogott, de semmit nem végzett el. Ferenc is csak tilblábolt, toporgott és simogatta borotvált arcát. Leg­helyesebb lenne elhalasztani az egész kukoricafosztást, vagy valahová el­tüntetni ezt a sok..kukoricát. Dehát már késő. A Bertó-k-fiú megígérte, hogy eljön és Bözsivel madarat le­hetne fogatni. Lesz, ahogy lesz, csak az apját is nehogy idetörje a rossz! Lassan leszáll az este, halovány köd ül rá a falura, permetezi a ku­koricát, megpuhul tőle a lapu. Szél is fuv&mlik, egyszóval minden, de minden azt jelenti, hogy ősz van. Már ott ülnek a kukoricacsomó tetején. Az egész család. Szótlanul fosztogatnak, dobálják a sárgára érett, tömött kövér csöveket, és köz­ben lopva, hogy észre ne vegye a másik, a kapu felé tekintgetmek: jön-e már a legény? Mindenki nyugtalan. Csak Bözsi nyugodt. Ö tudja, hogy eljön. Hogy­S ne jönne, hiszen ígérkezett. Azért persze már jöhetne ... No, jön is! Valaiki lépked a kapu felé, ropog a csizma alatt a kavics, és cigarettázik. Kitapogatja a right és benyit és kicsit álmélkodva, rá­érősen ráköszön a családra: — Jó estét! — Adj’ Isten — felel az asszony Is, meg az ember is. Csak Bözsi hallgat. A szemével int és örömében úgy meglendül a karja, hogy egy kuko­ricacsővel szinte leüti a lámpát. — Fosztogatnak, fosztogatnak? A gazdához lép, a kezét nyújtja. — Fosztunk, fosztunk... — emelke­dik fel félig Ferenc, — megkezdtük, hadd fogyjon. — Kevesebb marad holnapra — mondja az asszony is, és szerényen, sőt kicsit félénken ő is kezetfog a fiúval. Sanyi a lányhoz is odalép, fel­kapaszkodik a kupac tetejére, és a kezét nyújtja: — Hogy vagy. Bözsi? — Én jól. S te? — Én is...; S Ferenchez fordul: — Erre jártam. Benéztem kicsit. Szívesen segíthetek. — Elfogadjuk. Ha nem esik nehe­zedre ... — Nem, nem! Nálunk a csoport­ban már megtörtént. Szép ez a ku­korica, — dicsérd. FERENCBEN hirtelen megmelege­dik a ruha. Ha már a csoportbeli állapotokról esik szó, azt nem szíve­sen hallgatja. Ebbe azonban most már bele kell törődni, a lány miatt... Sanyi helyet kanyarint magának az asszony és Bözsi közt, de inkább Bözsihez közelebb. S megint csak ő kérdez: — Megvannak? Megvannak? — Lassacskán. Sok a munka. Sók-sok. Nálunk is, a csoportban. Ferenc legszívesebben kiszaladna az udvarról. Lidi is bólogat. Nőm tudja, mit feleljen. Az ember végre erőt vesz magán: — S ti, hogy vagytok? — Köszönöm, jól. — S Ferenc bátyám? — Én is megvolnék, — felel, és mintha a fogát húznák, úgy kérdez: •— S apád? — Megvan. Tisztelteti Ferenc bá­tyámat, ipajd elfelejtettem mondani. — Köséöilöm — ‘felel hűvösen, de némi feloldódással az ember. — Én is tiiszteltetem cit. No, valahogy ezen- túljutnak. FERENCBEN felszabadul a lélek, és Lidi is: beszédessé válik. Most már ők beszélnek és közben észre sem veszik, hogy a fiatalok körül elfo­gyott a kukorica és egymás keze után nyúlkálnaik. Bözsi félénk, de azért nem bánja. Egy gondolatnyit ő is közelebb húzódik a fiúhoz és engedi, hűségesen tűri, hogy szoron­gassa a kezét. A lámpa hunyorogni kezd, elfogyott a petrol, kormos sz üveg. Lidii készülődik, hogy elcsípje a kanóc hamvát, de az ember leinti: — Hagyjad, Lidii! Látunk így is. . . ÓNODVÁRI MIKLÓS Értesítés A 36. sz. Autóközlekedési Vállalat értesíti a t. utazóközönséget, hogy f. évi szeptember 29-én a középeurópai időszámítás visszaállítása al­kalmával új hivatalos autóbuszmenetrend lép életbe. (Téli kiadás.) Az új menetrenddel kapcsolatos felvilágosítást ad: a 36. sz. Aköv. Besenyei u. 3. Tel.: 15-826, Gömöri tér 6., 1. sz. forg. telep 16-736., Sze­les utca 25. sz. forgalmi iroda 35-746. — Uj hivatalos téli autóbusz és MÁV menetrendek Szeles u. 25. sz. alatt lévő forg. irodánkban kaphatók. Kössön az előző évinél nagyobb területre cukoctéfi'ateemdé&i sze-bzádé-st! A szerződést a helyi f öldinű vessző vetkezetek és cukorrépa felelősök végzik A cukorrépa ára : mázsánként 10 forint készpénz és 3 kg kristálycukor ezenfelül ingyen melléktermékjárandóság Cukorrépatermelés — nagyobb jövedelem Seif/ßt &iik&ir(py,átr 82 év — nagyon sok idő. Mennyit járt az öreg láb és milyen sokat lá­tott ez a két öreg szem, amíg így megfakult! A fehér haj, a ráncos homlok mögött elraktározva sok jó és rossz, egy hosszú élet tapasztala- ‘ íai.; s Én nagyon tudom tisztelni az öregeket és nagyon tud fájni, ha egv munkától rokkant aggot tiszte­letlenül megbántanak. Ezért volt nagyon rossz érzésem a napokban, amikor Horváth Ist­ván 32 éves nyugdíjas vasúti mun­kás elpanaszolta sérelmét. Horváth bácsi lottózik és nagyon haragszik, amiért a lottóirodán nem írják ki időben az eredményt. Az utolsó héten sem volt még kedden sem kitéve a táblára. Nem nagy eset, de ai öreget bosszantotta és végeredményben igaza volt. Elment tehát a takarékpénztárba, gondol­va, hogy elmondja ä hibát a fel­sőbb szervnek és azok majd meg­köszönik a segítségét. Ám nem így történt. A bácsi pedig — saját be­vallása szerint — ingerlékeny han­gon kezdte bizonyítani az igazságát; Ekkor egy férfi odament hozzá, durván rákiabált: Úgy látom, ivott maga, ne ordítson itt, mert elvite­tem a rendőrrel és. kimosatom, a gyomrát! Nem kételkedhetünk az öreg munkásember szavában. Nem volt semmi oka, hogy ilyet állítson. Ré­szeg nem volt — ezt hárman tanú­síthatjuk a szerkesztőségben! A takarékpénztár dolgozói ponto­san tudják, kiről van szó, s én csak azt tudom mindehhez hozzátenni: aki nem tiszteli a munkában eltöl­tött hosszú éveket, aki ilyen dur­ván bánik egy öregemberrel — az maga sem érdemel megbecsülést. M. St HÍREK A NÉPI KÍNÁBÓL*) Uj kínai nagykövetségi palota épül Moszkvában Szovjet és kínai építészmérnökök most készítik a Kínai Népköz- társaság új moszkvai nagykövetségi épületének terveit. A hétemeletes reprezentatív külsejű épület hatalmas, ezer személy befogadására alkal­mas fogadóteremmel is rendelkezik majd. Ezenkívül több lakosztályt; foglal magában diplomaták és vendégek részére. Az épület udvarában ki­sebb sporttelepet is létesítenek. Az építkezést hamarosan megkezdik. Az új palotát előreláthatólag 1959 őszén adják át rendeltetésének. MESTERSÉGES VESÉT ÁLLÍTOT­TAK ELŐ EGY SANGHÁJI KÓRHÁZ ORVOSAI Az egyik sangháji kórház orvosai­nak sikerült mesterséges (mechani­kus) vesét előállítani. Az állatokon végzett számos kísérlet bebizonyí­totta e találmány használhatóságát. Abban az esetben, ha a szervezet megbetegedik, s a vesék nem tudjak betölteni funkciójúkat, a mestersé­ges vesét ideiglenesen helyettesíthe­tik. A mesterséges vesék ugyanúgy, mint a mesterséges szív vagy tüdő, a világ legújabb orvosi műszerei közq tartoznak. AZ ARANYBÁNYÁSZAT FEJ­LESZTÉSE A Kínai Államtanács határozata alapján a jövőben nagy gondot for­dítanak az aranybányászat fejleszté­sére. Helyreállítják a régi arany­bányákat és újakat nyitnak meg. A határozat hangsúlyozza az aranyérc felkutatásénak fontosságát. Az egyéni kutatók magas jutalomban részesülnek. Az .aranybányákat mentesítik min­denféle adó alól; A világ legmagasabb vasútvonala A kínai közlekedés- ügyi minisztérium álta­lános tervezési osztálya elkészült a Csinghaj— Tiibet-vasút topográfiai térképével. Ez lesz a világ legmagasabb vas­útvonala. Az ideiglenes vonal 2800 méter magasra fut fel, — az olajban gazdag Csajdan-meden- ce déli csücskétől a tibeti fennsíkon a Kun­lun hegységre. Az első begyszoros, amelyen áthalad, 4800 méter ■magasan fekszik a ten­ger színe felett. Az útvonal hat víz­választón megy át a ti­beti fennsíkon, mielőtt a Ihasszai végállomás­ra ér. A legmagasabb vízválasztót, az 5000 méteres Tangla-szirtefc* alagút tál szelik át. A napokban befejez­ték a terepszemlét a repülőgépről készült első topográfiai felvéte­lek alapjám A vasútvonal 1259 kilométer hosszú lesz és csaknem párhuzamosan fut majd a Csinghaj—* Tibet országút tál, A termelőszövetkezeti mozgalom újabb sikerei j A Cshuang autonom területen, Kvangzsi tartomány nyugati részé* ben minden száz parasztcsalád közül 99 csatlakozott a szövetkezeti gaz* daságokhoz. Jóllehet az aszály a megművelt föld 85 százalékát érintette, a tér- més mégis 30 százalékkal nagyobb volt, mint a felszabadulás előtti leg- jobb esztendőben. A Csuang autonóm terület a Vietnami Népi Demokratikus Köztár sasággal határos és Kína legnépesebb nemzetiségi területe. Munkások az egyetemeken NYERSGUMITERMELÉS KÍNÁBAN Telepesrádiósok, figyelem! Kínai polgári repülőgép indalt Hajnan sziget székhelyéről, hogy gumitamagvakat és oltványokat szál­lítson Kunmiingba, Jünman tarto­mány fővárosába. Ezt Dél-Jümnan- ben osztják szét, ahol egészen a 25-ik szélességi fokig megterem a gurnifa. Ez a világ legnagyobb szélességi foka, ahol ma rendszeresen nyers gumit termednek. Kvantumig és Kvangzsi tartomá­nyokba szállítottak gumioltványo- kait. Szecsu tartományban, a Jangce folyó déli partján, a tudósok a hideg­nek ellenálló fáik meghonosításával próbálkoznak. Hajnaliban ebben az évben 2000 acre területen ültettek gumifákat. Az új növény számára a dzsungelból hasítottak ki parcellákat. Hajnanban kávét, pálmaolajat, borst és még sok más trópusi növényt is termelnek. Telepes rádiókat hálózati áramra legrövidebb időn belül átalakít Csapó László Tizeshonvéd u. 58; IVOTT MÁR _ STÖT a Miskolci Zöldség- és Gyümölcsértékesítő Vállalat 3. számú mintaboltjában ? (Széchenyi u. 74. sz.) 1 deciliter csak 1,30 fcvwt. ___ Utcán át kimérve is kapható! a kommunista pártnak. Mindkét fiatal ember gyermekkora óta dol­gozik a szénbányákban. A felszabadulás után rövid középiskolai tan- folyamot végeztek, amelyet főleg munká­sok és parasztok szá­mára szerveztek^ amikor az Új Kína hír­ügynökség tudósítójá­nak kijelentették, hogy a szénbányászok valaha még álmodni sem igen mertek arról, hogy egyetemre járjanak. S ez a vakmerő álom most megvalósult, hála Több mint 120 mun­kás kezdte meg tanul­mányait a Csinghua egyetemen és más fő­iskolákon. Az új mun­kás-e gyetemisták érzel­meit fejezték ki Vang Fu-csen és Csi Man- tang szénbányászok, ISMÉT LESZÁLLÍTOTTAK A GYÓGYSZEREK ÁRÁT KÍNÁBAN Kínában leszállították ötvenegy­féle gyógyszer, orvosi anyag és ké­szülék árát. Az árleszállítás 20 szá­zaléktól 44 százalékig terjed. Az ár­leszállítást a gyógyszerek előállítási költségének csökkenése tette lehe­tővé. * A Kínai Népköztársaság1 dolgozói október l-én ünnepük hazájuk felszaba­dulásának nyolcadik évfordulóját. Horváth bácsi panasza

Next

/
Thumbnails
Contents