Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-29 / 228. szám

Vasárnap, 1057, szeptember 29.

fiSZAKMAGYARORSZÄG

7

Jó vetőmagelőkészítés — magas terméseredmény

KORMÁNYUNK MINDEN ÉVBEN nagymennyiségű fémzárolt minőségi kalászos vetőmagot bocsát a gazdák rendelkezésére, hogy az évek óta használt és leromlott vetőmag helyett jóminőségű vetőmaghoz jussanak. Ez a minőségi vetőmag magasabb értékű, a betegségeknek jobban ellenáll, idegen kultúrmagtól és gyommagtól mentes, kitűnően csírázik és alkalmas arra, hogy kát. holdanként 2—3 mázsás többlettermést ■eredményezzen.

A vetőmagcserét mindig más és más körzetben kijelölt területen végzik és általában ugyanazon a helyen négy évenként történik a felújítás.

A minőségi vetőmagot egy-egy arányban kapják a gazdák a saját, kevésbé tiszta és sok helyen igen rosszul kezelt kalászos magok helyett; Ilyen előnyös feltétel mellett legfőbb érdeke minden gazdának, hogy gyengébb minőségű vetőmagját feltétlenül becserélje jobb és nagyobb terméskilátásra jogosító fémzárolt vetőmagra. Ha azonos terménye nincs, más terményekért is cserélhet. A cserét a Terményforgalmi Vállalat telepei bonyolítják le.

De nem elég a vetőmagcsere, igen

fontos a jó talajelőkészítés is. Meg kell szűnnie végre a nagy terméskiesést okozó kézivetésnek,^mert a jó vetőmagtól nagy termést csak úgy várhatunk, ha morzsalékos összetételű, jó magágyba, kellő mélységre, géppel vetve kerül a mag. Akinek nincs vetőgépe, forduljon a községi tanácshoz, ahol gondoskodnak arról, hogy kölcsönvetőgépet kapjon. Mert nem engedhető meg az, amit évről- évre látni, hogy egyéni gazda késő őszi szántásba kézzel, a föld tetejére szórja a vetőmagot és még annyi fáradságot sem vesz, hogy legalább boronával próbálja betakarni. így olyan föfdeken, ahol helyes talajmunkával 10—12 mázsás terméseredményt lehetne elérni, a rossz vetés miatt legfeljebb csak 4—5 mázsa terem, ami óriási kárt jelent, nem szólva arról, hogy a gazda is igen nagy kárt szenved hanyag munkája miatt. Az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben csak gépivetésű; jó munkát láthatunk és ezért ugyanolyan termelési lehetőségek mellett sokkal magasabbak termésátlagaink, mint az egyéni gazdáknál.

A JÓ VETÉS EGYIK IGEN FONTOS ELŐFELTÉTELE a helyes talajelőkészítés, melyről már igen sok

hasznos cikk jelent meg a lap hasábjain.

1 Azokon a területeken, ahol minőségi vetőmagcsere nem lesz, ott a gazdák saját vetőmagjukat vetik el. Igen fontos, hogy csak tisztán kezelt, gondosan kirostált, illetve szelekto- rozctt vetőmagot vessenek, mert penészes. dohos, vagy szemetes és gyommaggal kevert vetőmagtól jó termést nem várhatnak.

Az Állami Vetőmagfelügyelőség a tisztaság és csíraképesség megállapítását a termelőszövetkezeteknél díjtalanul, egyénieknél tételenkint 15 forintért végzi el. Aki tehát tudni akarja vetőmagjának használati értékét, az 1 kilogrammos mintát küldjön be bérmentve: Állami Vetőmagfelügyelőség, Miskolc, Visinszkij utca 75. sz. címre. Az eredményről az érdekeltek írásban »vizsgálati értesítést« kapnak.

AZ ŐSZI ÁRPÁNÁL ÉS ŐSZI BÚZÁNÁL a vegyszeres csávázási is feltétlenül alkalmazni kell, mert az üszögspórákat elpusztítja és elejét veszi az üszögfertőzés okozta jelentős terméskiesésnek. A csávázószer a föld művesszövetkezetekben szerezhető be.

ERDÉLYI KÁROLY

A negyedik negyedévben csaknem 40 millió forintot fordítanak a borsodi bányák korszerűsítésére

A Borsodi Szénbányászati Tröszt üzemeiben az óv utolsó negyedében továbbfolytatják, a bányák aiorszerú- sítését. Erre a munkára csaknem 40 millió forintot fordítanak. A bányák . jelentős fejlesztése során új utakat, szociális és más létesítményeket is építenek.

A bükkaljai bányaüzem Terv- tárójában például októberben igen komplikált vágatrendszer építését kezdik meg. A hármas siklót és a négyes ereszkét betonidomkővel rakják íki. Kazincbarcika és a Tervtáró között tovább végzik az útépítést, amely ez évben Herbolyáig készül »el. Nagybarcán normál vasútállomást, Bereuten új frafóházat, Sajószentpéteren pedig 35 vagonos széntárolót építenek. Ezeket a lóte- sítményeket december végén és a jövő év elején adják át rendeltetésének.

1A szuhavölgyi bányaüzem Fekete- Völgyi hányájában is 'komoly munka vár az építőikre. A kettes aknában zscmbrendszert képeznek ki, amelynek segítségével a vizet összegyűjtik és szivattyúkkal a külszínre nyomják. Az egyes aknán újra megkezdik a 180 méteres függőakna hajtását. Ez az akna 53 méter mélyen már elkészült. Az év utolsó negyedében hozzáfognak az ötös telep feltárásához. Itt két ereszkét építenek úgy, hogy futóthomdkot vágnak át. Folytatják a Szuka-patak szabályozását is. Űj medert, új utat és három hidat építenek. A munkák — amelyek előreláthatólag a jövő évben készülnek el — tízmillió forintba kerülnek. Ezzel Szuhavölgyét közvetlen út köti majd

össze Kazincbarcikával.Ezenkívül — többek között — A.1- berttelepen december végéig befejezik az új függőakna négyes telepi rakodóját, az Erénye-vöűgyi új bányában pedig 200 méter hosszú falazott főereszke és légvágat építését.

A negyedik negyedévben még a Borsodi Szénbányászati Tröszt üzemei ötmillió forint értékű új bányagéppel gazdagodnak.

HUSZONHÁROMEMELETES FELHŐKARCOLÓ ÉPÜL BELGRÁDBAN

A napokban végeiért Belgrádi Vásáron bemutatták annak az új felhőkarcolónak kicsinyített mását, amelyet a »Szidro« nevű belgrádi kereskedelmi vállalat szándékozik majd építtetni a város szívében. Az épület 23 emelet magas lesz. Az első három emeleten villamosipari áruházat létesítenek. Az építkezést a közeljövőben kezdik meg.

Képzőművészetünk erjedését tükrözi a Ili. miskolci országos kiállítás anyaga

A miskolci Herman Ottó Mú- ^ /eumi/an már együtt van az október 20-án megnyíló III. Miskolci Képzőművészeti Kiállítás anyaga: kétszáznál több festmény, grafika, szobor, plakett. Majdnem háromszor ennyi beküldött anyagból válogatta ki a zsűri, amelyben helyet foglaltak: Szentiványi Lajos, Konecsni Gyula, Csohány Kálmán, Sarkantyú Simon, Reich Károly. Laborcz Ferenc. Antal Károly — a két utóbbi szobrász — budaoesti művészek, Csabai Kálmán. Imreh Zsigmond, Feledy Gyula, Vati József miskolciak.

Két napig tartott ítélőszéket a zsűri, amelynek ezúttal valóban szigorúnak, olykor túlszigorünak kellett lennie, hogy az országos méretekhez szánt anyagmennyiségből kiválaszthassa azt a kétszázat, amelyik a rendelkezésre álló helyiségekben kiállítható. Mert amint előrelátható volt, országos nevű- művészeink most sokkal jobban érdeklődtek a miskolci országos reprezentáció iránt, mint 1955-ben. vagy 1956-ban, amikor kevesebben és többnyire Budapesten már szerepelt, vagy kisebb jelentőségű műveikkel vettek részt a miskolci tárlaton.

A zsűrinek több szakaszban kellett lebonyolítania munkáját. Az első napon, az előzsürizésen, arról kellett dönteni, melyek azok a művek, amelyek az országos kiállítások szokott színvonalát semmikép sem ütik meg, tehát mindenképpen kimaradnak a tárlatról; melyek azok, amelyek vitásak; melyek azok, amelyek feltétlenül megérdemlik, hogy a tárlaton helyet kapjanak. Még e három osztályozáson belül is tekintetbe kellett venni bizonyos körülményeket, például azt, hogy egy és ugyanazon művész több kifogástalanul jó és értékes műve közül melyik legyen az a kettő, vagy három — esetleg egy —, amelynek sorsáról a második zsűrizésen döntenek. Vagy egy sokat ígérő fiatal művész még kiforratlan, de »oroszlánkörmöket« mutató művei közül mit lehet kiállításra javasolni.

N

égy-öt kép, kisebbekből nyolc-tíz is kerül egyszerre a műértő szemek elé. Sokat egy legyintéssel, egy szóval intéznek el a szigorú bírák. Giecs, modoros, színtelen, erőtlen, dilettáns munka, műkereskedelmi áru, gyenge, éles és hasonló jelzők hangzanak röviden. Még egy kérdés: senki mel- 4i lette? Egy kéz sem emelkedik fel: — a kép kikerül a kizsürizettek ■ közé, a »hullakamrába«. Van úgy, ■ hogy a lesújtó megjegyzés ellenére: valaki védelmébe veszi a halálra •

' ítélt művet. Akkor kis vita kelet-» • kezik és azután szavaznak végleg.: Előfordul, hogy a védő érvei hat- • nak és megkegyelmeznek a vádlott- : nak: a vitásak közé sorolják; :

Ha egy mű tetszik a bíráknak, [ ezt előbb egy kis hallgatás, elme- • lyedő szemlélés jelzi, aztán egyik: szigorú bíró a másik után áll fel,: közelebbről is mustrálgatják a mű- • vet, míg végül döntenek: ez igen!: Ennek be kell kerülnie a tárlatra.: Ha nem egészen általános a halkanl

megnyilatkozó elragadtatás, akkor úgy döntenek, hogy a mű akkor kerül Öe, ha lesz hely.

A másnapi végleges zsűrizésen mintegy 300 mű közül választották ki azt a 200 egynéhányat, amely október 20-án a közönség elé kerül, köztük a borsodi művészek beküldött anyagának legjava.

Alkalmunk volt a zsűrivel együtt végignézni az egész tárlatra szánt anyagot és a látottakból eleve több tapasztalatot szűrhettünk le. Mindenekelőtt azt, hogy ennek az országos tárlatnak az anyaga zömében merőben más jellegű, mint a tavalyié, még inkább, mint a tavalyelőttié. Amíg tavaly festőink stílusában uralkodó elem volt a naturális megjelenítés, az akadémikus szín- és formavilág és csak néhány művésznél találkoztunk modernebb festői felfogásokkal, most azt láttuk, hogy egész sereg ismert festőnk másként fest, mint eddig. Vannak köztük olyanok, akik mint Szőnyi, Bernáth, Czóbel és mások általában megtartották eddig is eredeti egyéniségük festői jegyeit, de igen sokan, akik eddig a klasszikusok nyomdokain haladva próbálták kialakítani művészetük szín- és formavilágát, ma a neoimpresszionisták, az expresszionisták művészetelméletének útjára tértek, feloldott színekkel, formákkal dolgoznak, a színek uralkodnak műveikben a formák felett. Találkozunk még kubista, absztrakt törekvésekkel is. Az új kísérletek, új hangok azonban — dicséretére művészeinknek — a régi maradandó és az új, vagy egykor új művészeti irányok maradandónak látszó értékeivel való összehangolás törekvését tükrözik. Lényegükben képző- művészetünk nagy erjedési folyamatára utalnak.

az erjedési folyamat az én

^ meglátásom szerint egészséges mederben folyik, aminek a megvilágítására még lesz alkalmunk. Természetesen ahogy pá» évvel ezelőtt találkoztunk sok kiasz* szikusokat utánzó epigonnal, úgy ma is fogunk találkozni az elméleti expresszionizmus kiforratlan epigonjaival. De a tárlat anyaga mégis képzőművészetünk felfelé •ívelő fejlődésének sok-sok dokumentumát foglalja magában;

Hajdú Béla

FÜZES LÁSZLÓ;

ŐSZI HANGULAT

A tér partján körbenáild harsak intenek a foúcsúzkodó nyárnak«

Hull levelük minden rezzenésre^ sóhajtanak: vége, vége, vége.

Indulnak, mint búcsúzkodó vendég, fáj a szívem, mintha velük mennék, felhők jönnek, mennek át az égen, — sápadt a Nap fakó köntösében^

Sír a tér is^ csak egy kicsi fényt még!

De az Ősz, ez a zsugori vénség, szélmarkával — gazdag termést arat — besepri a hulló aranyakat.

tWy*«^«««»^«^#*#******«^**«****«««^«*^*«* '*******+++****************+** r*+*4*4S**44f*«

Megjelent a Fehér Könyv negyedik kötete

A TÉNYEK VÁLASZA

Néhány napja jelent meg a Fehér Könyv néven ismert „Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben” című kiadványsorozat negyedik kötete. Ez a negyedik kötet hasznos, méltó folytatója és betelje- sítője az előzőeknek, melyek sikerült voltára jellemző, hogy több kiadásukat is szinte azonnal kapkodta szét az olvasóközönség. A Fehér Könyvek szerkesztői nehéz és felelősségteli munkát végeztek és oldottak meg. Hiszen 1956 októbere óta még egy esztendő sem telt el egészen, s e csekély idő alatt a tényeknek, vallomásoknak, dokumentumoknak egész seregét kellett összegyűjteni és rendszerezni. A Fehér Könyv négy megjelent kötetéről pedig elmondhatjuk, hogy kellő időbeli távlátok nélkül is példátlan tudományos gyorsasággal teljesítette igazságokat csatasorba állító történetírói feladatát.

A tanú: McCarran

Ä negyedik kötet megjelenése ép- pén annak az ENSZ-ülésnek időpontjára esik, amely a „magyar ügy” tárgyalásával igyekezett népi hatalmunk ellen fordítani a világ hangulatát. Válasz a Fehér Könyv új kötete — a tények válasza — az Ötös bizottság hírhedt, hazug meséken alapuló jelentésére, amely az elmúlt ősz eseményeit odakintről es egyoldalúan „értékeli”.

Nos, a Fehér Könyv aránylag kevés tanút vonultat fel. Ehelyett tanúskodni hívja magát az ellenforradalmat, s bizonyításul csaknem min- fíénütt az ellenforradalom hangját idézi elénk. Truman, Dulles, Balogh

Balázs, Kéthly Anna, Mindszenty vigyázatlanul vagy elbizakodottan ejtett áruló szavai, a nyugati újságok cikkszemelvényei, a rádiók idézetei — önmaguk leleplezői és akaratlanul a mi tanúink. Egymás hazugságait cáfolják ők, gyakran újabb hazugságokkal. Egymásról mondanak véleményt, egymás aljasságaiba buknak bele minduntalan.

A könyv bevezető része megvilágítja a nyugati imperialisták szerepét, amely évek óta készítette elő tudatosan a magyarországi ellenforradalom, a „megszervezetlen, spontán népi felkelés” kirobbanását. Már 1951-ben megmondta McCarran amerikai szenátor: „Szükségesnek tartom az illegális felkelő csapatok maximális támogatását a kommunista ellen* őrzés alatt, álló területeken”. S a támogatást kémek hada, szabotőrök, léggömbök röpirat-tengere adta meg. S honnét kerültek vajon rögtön az első napon nyugatnémet, belga, amerikai fegyverek a „békés tüntetők” közé?

Kik érlelték a rothadt gyümölcsöt?

Hiszen az USA budapesti követségének egyik volt ügyvivője fogalmazta megmér évekkel ezelőtt azt a tervet, amelynek lényege a „jelenlegi rendszer megdöntése belső forradalom révén”. S maguk a nyugati lapok kommentálják elítélően a Szabad Európa rádiót, amely a „hősies” messzeségből, a távoli biztonságból uszított vérontásra, nemcsak a harcok előtt, de november 4-e után, az ellenforradalomra már teljesen kilátástalan időkben is. Felelőtlenül, orgyilkos módon készítette elő és buzdította a Nyugat az októberi nemzeti vércsapolást. Tervszerűen és céltudatosan« S ők, akik annyit beszéltek az ellenkezőjéről, most azt hitetnék el legszívesebben, hogy mindez önmagától jött, hogy szinte a semmiből született Magyarországon „szabadságküzdelem”. Pedig a természet rendje szerint a gyümölcs is virágzik, megérik előbb, s csak azután hullik le, hogy megrothadjon.

Az ellenforradalom rothadt gyümölcsét buzgón érlelték azok is, akik 12 év során szökdöstek ki határainkon — háborús bűnösök, fasiszták, tőkések és földbirtokosok — a fele- lősségrevonás elől. S velük az emigráció apraja isi, az árulók »egyisze- rűbbjei«: nyilasi párbszolgálatosok, csendőrök. Miféle forradalmat, miféle demokráciát támogatott vajon a nyugaton működő Hungarista mozgalom, amelynek lapja, az »Űt és Cél« Szállási Ferenc jelszavával jelenik meg? Percig sem késlekedtek a herceg Eszterházyak, hogy hazatértükkel

adjanak súlyt az »-igazi szabadság tiszta háborújának«.

Kéthly Anna — amikor őszinte

S a »megszenvezetlen« események lényegét — megalakult pártjai leplezték le legigazabban. Programjaik valamiféle »polgári demokráciáról« szavalnak, ahol újra a magántulajdon volna az alapja a társadalomnak. Programjaik visszaadták volna az 1945-ben kiosztott földeket, az államosított gyárakat, sőt a Keresztény Front programja egyenesen »a királyválasztás mellett dönt. és a szentkorona közjogi szerepének fennállását elismeri«. Veszélyüket az a Kéthly Anna jellemezte 1956 november 1-én, aki ma az ötös bizottság egyik főtanújaként »a tiszta magyar forradalom demokratikus voltára« esküszik. November 1-én azonban (feltehetően őszintén) így írt a Népszavában: »Az ellenforradalom ma azt suttogja, hogy semmit sem kezd újra abból, amit annakidején elkövetett. Vigyázzunk erre.:-, és védekezzünk az ellen, hogy ez a suttogás diadalmas nevetéssé ne erősödjék«.

Pedig az ellenforradalom nevetése módfelett és napról napra erősödött;

S a Fehér Könyv újabb dokumentumainak tanulmányozása közben visz- szacsendül megint fülünkbe az ördögi

kacaj, a porondra lépő reakció dia-* dalnevetáse. A visszatért íöldesuraké, s a börtönök kiszabadult fegyenceié. A falábú janikók diadalröheje, a Des- sewffy-grófoké, s a »Mocsokénak becézett Markos Máriáké.

Egy „gerinces* miniszterelnök

Nagy Imrével a negyedik kötet-külön fejezetben foglalkozik. Elébünk tárje az esiküszegő miniszterelnök: hazugságainak gyűjteményes sorozatát. S kitűnik: ez a sokáig »jó emberként« védelmezett áruló nagyon is tudta, miiért hazudik. Csakhogy rósz* szul csinálta. Mert amikor rajtakapják, szánalmasan védekezik, dadog, mint egy isikolásgyenek. Október 31-én nyilatkozatot adott külföldi újságíróknak. Ebből idéz a könyvi

»Kérdés: Nem értett Ön egyet « szovjet csapatok behívásával? *•» Nagy Imre: Nem. — Kérdés: Monds ta-e ön azt, hogy a re'nd és a békesség helyreállítására szükség van erre, vagy nem mondta? —• Nagy Imre: Nem, nem, nem.-.. Hat nappal azelőtt, október 25-én pedig így beszélt: a szovjet csapatoknak »a harcokba való beavatkozását szocialista rendünk létérdeke tette szükségessé«. Ennyire feledékeny lett volna? Nem; Csak a gerince volt ennyire gyenge;

A Felhór Könyv érdeme, hogy segít szakítani és leszámolni Nagy Imre »jóemberségének« illúziójával; Segít szétzúzni sok hamis hitet és kinyitja’ szemét a kétkedőknek.

HARS GYÖRGY