Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-29 / 228. szám

Vasárnap, 1057. szeptember 29.

fiSZAKMAGYARORSYÄG

k O

ricarosz

/

/ á

*/vi/w«Ai/^A/\t///w\i/^,»AW/A/w/zA/mW*/tI/✓/^\I.'✓/^#/^w/*í\iijjjyih!j*é\\é<ríJ\US/4\\/S/*\\ \li*í\ i ,)í\\Tf/J\u+f*7\\ts \-Jc-^ xt

nyakas Kun. Mihály összetört. Az asszony is zokogott, hátha együtt ölték meg magukat. És kétségbeesésében, annyi év után először bekopogtatott haragosához, Kun Sándorhoz is.

Cándor, hová lettek, a gyereJ kék, neked tudni kell róla! — Kun Sándor adta az ártatlant, ho'gy semmit sem tud, s a keresésre sem ajánlkozott, mondván, hogy nem kisoskolás már a fia, komoly ember, 27 esztendős, tudja az, mit csinál... Afelől nyugodtan alszik. S aludt is édesdeden, míg amazok a hGsszú éjszakán őrjöngve keresték az eltűnt lányt.

Mintha a sors is megsajnálta volna a két öreg szülét, akkor este betoppant egy pesti rokonuk autóval. Azzal indultak a lány keresésére. Voltak Tokajban, Szirmán, Mezőkövesden, mindenütt, ahol ismerősök léteztek, — de nem találták. Mint utóbb kiderült, jó helyen keresték, mert a jószívű rokonok elbújtatták őket.

Kun Mihály nagyon megöregedett ezen az éjszakán. Ügy nevelte azt a lányt, mint a galambot, tiszta búzán

és ilyen szégyent hozott rá a falu előtt...!

A szökevények végül megkerültek egy hét múlva keresés nélkül is. Megesküdtek, s mivel minden csoda három napig tart, a faluban már el is felejtették a romantikus szökte- tést. Kun Mihály azonban nem- felejtett, büszke volt mindig.

— Be ne tegyétek a portámra a lábatokat, soha többé! — ezzel fogadta a fiatalokat, s úgy is kezelte őket, mint az idegeneket. Elment mellettük az utcán, s elfordította a fejét, nem köszönt. Erzsiké sokszor sírva mént haza. A boldogságát csak ez keserítette meg. Hosszú hónapok múltán, mikor szíve alatt elsőt dobbant a gyerek, nem bírta tovább. Hazament. Éppen újév volt. Az öreg Kun, mikor meglátta a lányát, elpárolgott a haragja, hiszen nem is volt az igazi.

A mese többi részét mór tudjá- tok, a kis Erzsiké a legkedvesebb unoka, már egyedül szalad, Kun Mihály pedig néha tréfásan emlegeti, mégiscsak jólsikerült az a lányszöktetés.

KECSKÉS RÓZSA

ÚJSÁGOLVASÓK FIGYELMÉBE

T/alaki az újkor, a XX. század történelemkönyvének nevezte az v újságot. S talán nem is tévedett. A napilapok hasábjain lerakó- dik, gondolattá finomul a sokszínű élet. A hétköznapok és görögtüzes ünnepek nem tűnnek el nyomtalanul az időben, az újság felfigyel rájuk, hogy felfigyeljen sok-sok millió ember is az eseményekre, részesévé váljék a nagyvilág életének. Mert az újság kapcsolatot teremt a nagyvilággal. A föld legtávolabbi sarkaiba is ellát fürkésző szeme, hogy a köz♦ véleményt tájékoztassa az ottani élet eseményeiről. Mert a modern kor J embere mindent tudni és látni akar, szem- és fültanuja kíván lenni a X történelem világokat mozgató eseményeinek. Olyan ez a mostani világ, I mint egy élő test, idegszálai a távíróhuzalok, v^ielyek át- meg átszövik X a. földet, szeme a hírirodák, a világ legcsekélyebb moccanására is fel- X figyelnek, megindul a hírközlés gépezete és órákon belül az újságolvasó X tudomást szerez arról, mi történt itt vagy ott.

X A, Bikini szigetnél robbantott kísérleti hidrogénbomba robajára

♦ megrázkódott az egész világ. Az ománi felkelők hősi harcának híre is

X ct modern idegszálakon. A szabadságszerető emberek keze

X ökölbeszorult az angolok, franciák gálád egyiptomi beavatkozásának

♦ hallatára.

| A mi differenciált világunkban minden érdekli és kell is érdekelje

♦ az embereket. Ma már nincsenek nemzetközi „magánügyek”. Ha az a me♦ rikaiaknuk kedvük szottyanna, hogy térdre kényszerítsék a szabadságá- X hoz és függetlenségéhez ragaszkodó Szíriát, alaposan meg kell gondol♦ niuk a dolgot. Nem a szírektől tartanak. Szíria? Ugyan! Meg se koty♦ tyanna az amerikai imperializmusnak a hárommillió lakosú köztársaság.

♦ Egy nap alatt lerohanná. És mégis, Szíria ujjat mer húzni a nagy impe♦ rio lista fenevaddal, nem hódol be akaratának. A világközvélemény ha♦ talmas erő, s a mostani feszült nemzetközi helyzetben kockázatos lenne } kenyértörésre vinni a szírjai ügyet. Ha a Közel-Keleten lángrakap a há- $ ború tüze, nincs rá biztosíték, hogy át ne csapjon az egész világra.

♦

X Tízért a mi korunk nagy tudni- és látniakarása. Az emberek nemX ■L/ csak ismerni kívánják a világpolitika folyását, maguk is réX szesei, cselekvő tagjai akarnak lenni annak. A gyermekeik és a maguk X életéért aggódó szülők gondolatban ott szoronganak a nemzetközi tár- X gyálóasztalok mellett, mert nem akarják a háborút — békét parancsol a X népek élniakarása. A sajtó a világ ütőerén tartja a kezét, s aki olvassa a X napilapokat, szíve együtt dobban milliók szívével. Emberek csinálják a X politikát. Nem az istenek kormányozzák a világot, hanem■ maga az ember. X Legyünk rajta, hogy a béke országútján haladjon a világ és kerülje a X nyaktörő szakadékokat. A sajtó a békét akaró milliók kezében hatalmas X fegyver, közvéleményformáló erejével álljt kiálthat a háborús gyújtó♦ gatóknak.

J De a sajtónak nemcsak hírközlő szerepe van. Nevel, szórakoztat

X és alkalomadtán meg is nevetteti az embert. A magunk kis világának Z eseményeit is asztalunkhoz hozza. Felfigyel ügyes-bajos gondjainkra,

1 eligazít az élet útvesztőiben, a közvélemény elé idézi a rosszat, a kivetni X valót, büntet, ha kell és követendő példát állít a jónak, nemesnek.

♦ Egy nemzet műveltsége, intelligenciája lemérhető az újságolvasók X számán. Az újkor minden iránt érdeklődő embere már el sem tudja

2 képzelni életét újságolvasás nélkül. Bennünket, magyarokat újságolvasó X nemzetnek tartanak. Évente többszázmillióra rug a megjelenő sajtótér- X méhek száma. De még mindig nem lehetünk megelégedve, még mindig X akadnak olyanok, akik befogják fülüket a világ ezerszínű szépsége előtt, | nem akarnak részesévé válni a nagyvilág forrongó életének. Talán X nem is a rávalót sajnálják, hiszen azt a néhány forintot rosszabb helyre

♦ is elteszi az ember. Két féldeci árából egy hónapi előfizetésre futja. Még | nem ébredt fel bennük a művelődési igény, még nem vált életszükség♦ létükké az újságolvasás, pedig aki a kor emberének tartja magát, nem

♦ lehet meg enélkül.

£ Beköszöntött az ősz. Jönnek a hosszú őszi-téli esték, az unalom X majd megöli az embert. Jói jön ilyenkor az újság, eltelik véle az idő és | nem is hiába telik. Tájékozódik a világ folyásáról, művelődik, szórako- X zik — gazdagodik tőle az ember.

X Az újságolvasókat érdekli a távoli országok élete, de leginkább

$ érdeklődnek a maguk országa, vagy méginkább szűkebb hazájuk — me- I gyéjük sorsa, eseményei iránt. Falujáról, általa is ismert emberekről ol- $ vashat benne.

| Ilyen a mi lapunk, az Eszakmagyarország is. Megyénk mindenX * napját, életét öntjük papírra, kis és nagy eseményeinkről tudóX sítjuk kedves olvasóinkat. Lapunk tájékoztat, nettel, szórakoztat, és ami f szintén n?m elhanyagolható — mindezt fillérekért teszi. Szerény óha- X junk, hogy minden borsodi dolgozó asztalán ott legyen lapunk. Az újság X a legjobb barát — nem kér kölcsönt, nem akadékoskodik, csak egyszer X havonta kopogtat be kedves olvasóinkhoz pénzügyben - az előfizetést Z díjért. Azt meg ki lehet bírni — mindössze 11 forint havonta.

♦ ön se jár rosszul, ha megrendeli lapunkat. GULy^s MIHÁLY

_______ ______ *-----------ooo-----------M

eghosszabbították a Szabadegyetem nyelvtagozatára a jelentkezés határidejét

ÖNGÓL

«*■

piinap levelet kaptam. A miskolci „Mozi műsor” egy korábbi szamát küldte benne valaki. Kisérőirat nem volt mellette.

Böngészgettem a füzetet és utána kísérőlevél nélkül is megértettem a feladó szándékát. Valami ilyesmit akart üzenni: „nézzed csak, te mindenben kotnyeleskedő újságíró, nézzed csak ezt a füzetet és lásd be, hogy tévedtél. Szeptember 14-én megírtad a szeptemberi „Mozi műsor” hibáit és többek között azt is kifogásoltad, hogy a „Nyomok a hóban” című filmet elég röviden intézték el a prospektusban. Hát csak nézegessed a füzetet és lásd, hogy nincsen egészen igazad! Ebben a korábbi számban részletesen ismertették és amit te megbíráltál, az már csak egy ismételt felhívás volt a film bemutatásával kapcsolatban. Máskor vigyázz jobban!” Ezt olvastam ki a műsorfüzet néma megküldéséből és — férfiasán bevallom — volt egy kis igaza. A bírálat sok pontja között, a „Nyomok a hóban” című film propagandájára vonatkozó észrevétel, a korábbi kiadvány adatainak birtokában, helytelen volt. — Az említett glosszám- ban talán tíz kis csípést adtam a műsorfüzetnek. Most egyet visszakaptam.

Az eredmény: 10:1 (öngól).

(b)

MINDIG szerettem, ma is szeretem, ha idős asszonyok és férfiak beszélnek, mesélnek régi időkről, emberi dolgokról, szenvedésekről és bajokról, a szegény emberek sorsáról. Ilyen volt a summasélet is. Hizsnyik néninek, aki Mezőcsá- ton lakik, bőven volt ebben része. Ma is keserű vonások rajzolódnak homlokára, amikor fellebbenti az emlékezés fátyolét, amikor a sok-sok szenvedéssel teli summáséletről mesél.

Nem lehet elfelejteni azokat az időket. Még a nap is pihenőben volt, a természet is aludta éjszakai álmát, a gazdagok pedig selyemágyban nyújtózkodtak, amikor a summások fülébe már csengett a kolomp. Ha öt, ha tíz kilométerre volt a munkahely, napfelkeltére már a tábla szélén kellett állniok. Többnyire már három órakor gyalogoltak a határban, vállravetett kaszával, ge- reblyével, nehéz léptekkel, fájó tagokkal és álmosan a fáradságtól. S a munka tartott mindaddig, amíg a nap le nem nyugodott. Éjfél már közelebb volt mint az este, mikor pihenőre tértek.

S milyen volt a szállás? Istállóban, földrészért^ szalma. Az istálló egyik végében férfiak, a másik végében nők feküdtek. No és a koszt? Mindig bab és bab. Nem volt ott tálalás, még asztal sem. Válogatás nem volt. Előfordult, hogy kaptak szalonnát, azt viszont sohse tudták, hogy milyen állattól származik. Gyanúsan vastag volt, a bőre is ehetetlen. De aki nem akart éhenhalni, kénytelen volt megenni. Pedig olyan szagot árasztott, mint a birkahús, nem amikor frisse hanem amikor már romlott.

Ha meg főtt ételt kaptak, a szállásnak nevetett istálló közepére leállították a kondért, körülülték és nem ettek, hanem (bocsánat a kifejezésért) zabáitok. Szinte versenyeztek, no meg veszekedtek, ki tudja többször megmeríteni a kanalat, hiszen a gyomor követelte a magáét.

Nem volt az élet.

Ha esett, ha fajt, nem húzódhattak fedél alá, miég akkor sem, ha „balta” potyogott volna az égből.

Húsvétkor történt. Ilyenkor a falvakban, de

vV. ■ ' '\

Psrtonkiviiliek is tanulnak a marxizmus-leninizmus esti egyetemén Úzdon

Ózdon az idén elsőízben nyitja meg kapuját a marxizmus—leniniz- mus esti egyeteme. A hároméves magas&zínvonalú tanulásra jelentkezett kohászati dolgozók húsz százaléka kétkezi munkás, negyven százaléka pedig mérnök és műszaki dolgozó. A pártonkívüliek fokozott politikai aktivitását mutatja, hogy az ózdi esti egyetem hallgatódnak húsz százaléka közülük kerül ki.

még a városokban is előszeretettel adóznak a hagyománynak, a locsolkodásnak. A summás erre nem gondolhatott, azaz, hogy ezen a húsvé- ton — ha tetszett, ha nem — eszébe jutott. Kapott a summás elég vizet. Havas eső hullott szünet nélkül. Az emberek dideregtek, az éhségtől szédelegve hajlongtak a földeken, úgy vágytak egy kis meleg, a széltől, esőtől védett hely után, mint a Szaharába tévedt ember egy csepp víz után. Be is mentek a „szállásraMég le sem ülhettek, máris az ajtóban terpeszkedett pöffesz- kedőn a munkavezető. Megsuhintotta a kezében tartott korbácsot és már üvöltött is:

— Mars ki! Summásnak, kutyának künn a helye!

Kitántorogtak a hidegbe, az esőbe. A vékony ruha csak arra volt jó, hogy testüket eltakarja, arra már nem, hogy egy kis meleget is adjon.

Néhány lépéys után, mintha vezényszóra történne, megállnak a munkások.

— Mi történik itt? — szitkozódott újra a munkavezető.

A VÁLASZ néma, komor tekintet, fenyegető hallgatás. A hirtelen alakult gyűrű közepében fiatal lány feküdt, a sárban, pocsolyában. Melle szüntelenül zihált, lélegzete időnkint elakadt, arcán lázrózsák égtek. Az egyik pillanatban megrázkódott, mint akit hirtelen jeges fuvallat ér, a másikban pedig úgy tett, mintha meleg takarót akarna lerúgni magáról.

Döbbenetes csend. A munkavezető szájaszé- lét harapdálja, hangja is mind alább hagy tehetetlen dühében.

A summások csak akkor indultak tovább, amikor a kislányt biztonságban tudták.

Amikor letelt a szerződés és az örökös vándorúiról hazafelé indultak az emberek, akkor kapták a hírt:

—< Erzsiké, a kislány, meghalt tüdőgyulladásban.

Ismét működik az

Etna

Catania (AFP) Három nappal ezelőtt kitört az Etna, a tűzhányó kráteréből lávatömeg hömpölyög északkeleti irányba• A tudósok szerint a jelenlegi kitörés nem veszélyezteti a környező falvakat. (MTI)

a tökéletes patkányirtószer

Gyártja:

Finomvegyszert Készítő Ktsz Budapest, VIII., Ullői-út 58Kapható:

a Földművesszövetkezeü Boltokban.

kozatokon kitűnő szaktanár vezeté- • sével. Az olasz nyelvtanfolyamra ; jelentkezhetnek énekesek, konzerva- • tóriumi tanulók, zenészek, építész- ; mérnökök, akik számára érdeklődési ; körüknek megfelelően a nyelvi gya- ; korlatokon túlmenően is biztosítjuk ; a szakigényeik maximális kielógíté- ; sét. ;

A tanfolyamokra a behatási díj ; szemeszterenkint 50 forint. Jelent- ] kezni lehet a TTIT helyiségében, j Miskolc, Széchenyi-u. 16. sz., I. eme- ; let, reggel 9-től délután 5-ig. Öktó- j bér 1-től 5-ig este 8 óráig. «

A Szabadegyetem nyelvi tagozatának vezetősége a nyelvtanulás iránt érdeklődő dolgozók, egyetemi hallgatók, ipari tanulók és diákók kérésére az orosz, angol, német, francia és eszperantó újrendszerű, a gyakorlati, illetve szakszeimpomtokat mesz- szemenően figyelembe vevő kezdő, közép, haladó és társalgó fokozatára a jelentkezés határidejét október 5-ig meghosszabbítja.

örömmel hozzuk az érdeklődők szíves tudomására azt is, hogy kérésükre olasz nyelvből is szervezünk tanfolyamof, a többihez hasonló foA z est már ott szorong a kerti bokrok alján, s a sötét lassan nyomul előre a konyhaajtóig. Ott azonban megáll, megakasztja a fényesszemű, baroabajszú kukoricacsövek kisebb hegynek is beillő halmaza. Bent a konyhában kerek tányér alól szórja sugarát a villany- körte, alatta vidám nevetés hullámzik, a kukorica zizzenésével. A hal- mocska közepén á ház ifjú asszonya ül, mellette a férje és körben a szomszédok.

— Meséljen már valamit Erzsi néni, olyan szépeket tud, — kérlelik az egyik fürgekezű öregasszonyt, aki szabadkozik, hogy így, meg úgy, elfelejtette már, de végül megadja magát.

— No jó, hát elmesélem nektek, hogyan szöktette meg Kun Feri, Kun Mihály bácsi lányát, Erzsikét.

*

A szeptemberi vásárkor volt két éve, hogy elszöktette a szülői háztól. No, nem az ablakon emelte ki, hanem annak rendje, s módja szeriéit a vásárba indult vele, de hazamenni már elfelejtettek. Hej, volt nagy riadalom a családban, szaladgálás, sírás-rívás, merthogy elején kezdjem a históriát, igen fura története van ennek a szöktetésnek.

Ismeritek Kun Sándort, meg Kun Mihályt is. Ök csak névről rokonok, vér- szerint nem sok közük van egymáshoz. Mindkettő igen jó gazdaember, .tisztes portájuk van, s mindkettőnek szép gyermekei. A két család azonban évtizedes haragot tartott. Amolyan engesztelhetetlen parasztiharagot, s mint a levegőn, úgy néztek át egymáson.

Az öregek igen, de a fiatalok nem nagyon tartották ezt a haragot, mert Kun. Sándornak igen jóvágású legényfia, s Kun Mihálynak igen szép két lánya volt. A Feri gyerek kiszolgált katona lévén szemet vetett a kisebbik lányra. Emésztette a szerelem, de hiába is kérte volna szépen az. Erzsikét, a harag miatt nemigen adják hozzá. Kun Mihály úgy nyilatkozott/ hogy a török szultánhoz sem adja a lányát, míg be nem tölti a húsz esztendőt. Ennek ellenére a legények forgolódtak körülötte, mert meg kell. adni, formás, tüzesszemű lány volt az Erzsi,-., hét faluban nem leírni ?>5rjnt. "O"i.s 1?iHott a fér! gye- rekhez, azt möhdtg, echki másé nem lesz! Az, öregek nem. nézték 'jó szemmel ezt a vonzódást, tiltották Erzsit, ’■'Jfcragosuk fiától. Az öreg Kun Sán- ?4iták fiúk kínlódását, s már ^ .xck volna a boldogsága érdekébe!!;' de Kun Mihály büszke ember volt. Tudomást r m vett a közeledésről, Feri. úgy látta, hogy szépszerével nem veszi el a lányt, mert igencsak kifele áll a szekere rúdja. Meggondolta a dolgot. Ha nem adják szépen, viszem csúnyán! — s megszöktette Erzsikét. Az egész falu kereste őket. Késő este kilincseltek ismerősöknél, rokonoknál, min csenek-e ott? Először a falubelieket, aztán meg a távolabb lakókat is végigjárták. A büszke,

S U M M ÁSOK

teK, csaknem egy nap elfogyott. Pótolni kellett i a leszakadt, elkopott ruhát, cipőt a családnak, — i megélhetésre alig maradt valami. Pedig nagy i szükség lett volna a jó kosztra, táplálékra, hiszen \ lesoványodva, fáradtan és sokan betegen tértek meg a keserves vándorúiról. Mert akinek „csak” i láza volt, — kihajtották dolgozni. i

S AZ IDŐS asszony, Hizsnyik néni, megáll1 egy pillanatra a beszédben. Feljebb csavarja a 1 petróleumlámpa lángnyelvét, a lobbanó fény ár-{ nyékot vet a szoba falára, majd így folytatja: 1 — Egyszer bejön a munkavezető és azt mond-1 ja: — Emberek, ki jelentkezik egyeselésre? Né-' hány percig csend, majd újra feltette a kérdést:' — No, senki?

Másnap hajnalban felcihelődtek az emberek ( és kimentek a répaföldre. Nyolc pengőt kaptak,, de annyit dolgoztak érte, mint máskor egy hó- ^ nap alatt. (

Minden lehetőséget megragadtak, hogy minél i többet keressenek. Halálra dolgozták magukat, i de egy évre valót sem tudtak Összegyűjteni. S l amikor már a keresetből az utolsó deka is elfő-1 gyott, az emberek fogták a tarisznyát, s mentek i újra koldulni — munkáért az emberpiacra. S ha i egyszer-egyszer sikerült pár fillérhez jutni, az l már nagy szerencsének számított <

Az otthon, a családi tűzhely melege ismeret-1 len volt számukra. Életük javát a zsenge gyér-' mekkortól vándorlással, nélkülözéssel töltötték1 el. Hizsnyik néni is nyolc éves volt, amikor már dolgoznia kellett — látástól-v okulásig. Pedig mennyire szívesebben játszott volna ő is a ho- * mohban... Dehát korgá gyomorral még azt sem J lehet. i

ILYEN volt a summásélet, pedig mindez a { sok-sok szenvedésből csak egy csepp... {

TÓTH FERENC ‘

A sok-sok szenvedés- { sei, megaláztatással el-1 telt hetek, hónapok után[ otthon már tornyosultak az újabb gondok.,