Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-25 / 224. szám
ESZAKMAGYARORSZÄG Szerda, 1957. szeptember 35. t ói égedett elégedetlenkedők ÚJBÓL MEGÉRKEZETT az első ember, mármint a szeptember. Emlékezetes hónap. Egy évvel ezelőtt' a mezőcsáti Dózsa (aklcor még Szabadság) Tsz is, a felbolygatott méhkashoz hasonlított, Jirásók láttak napvilágát, ismeretlen apostolok tollából, akik párórás nézelődés után tudálékos tanulmányokat írtak a közös gazdálkodásról, eltúlozva, felnagyítva az akkor már úgyis ismert hibákat. S utána jött az ellenforradalom ... Meggondolatlan kijelentések, felelőtlen elhatározások, kilépések, viták, vívódások... Egyik oldalon a közös vagyon megvédése, másik oldalon az elkótyavetyélése. Nehéz, nagyon nehéz napok. De a termelőszövetkezet él. Megmaradt. Sárgul a határ, őszi színek, őszi illatok, őszi hangulat. Fakulnak a fákon a haragoszöld levelek, egyik faluvégi házban pirosfejkendős asz- szony szilvalekvárt főz. Az úton szekér nyikorog. Mögötte kerékpáros. A gépállomás mögött három félmeztelen ember kaszál Megszólítom a kerékpárost: — Mondja, jó ember, merre van ♦ Dózsa Tsz gazdasága? — Amott, ni! Azok is szövetkezeti ^emberek, akik a lucernát vágják — int a kaszások felé és elkarikáz. Néhány perc és már ismerkedünk idős Virasztek Jánossal, meg két legényfiával. (Mert aki egész nap a kaszát húzza, az már mindenképpen legény. Mi parasztemberek, ezt már igy tartjuk.) — Ehhez a nagy tábla lucernához ibem »sok« ez a három kicsi ember? Mosolyognak. — Csak a kasza bírja. —■ mondja fcz öreg, aztán hozzáteszi: — Vagyunk itt többen is, csak ma $?ásár volt. BESZÉLGETÜNK. Keresetlenül, mindenféléről. Nézem a három embert. Jókedvüek, elégedettnek látszanak. Azok-e vajon? Otthonuk-e ez a szép közös gazdaság? Ugyan, vigyázzák-e, magukénak tartják-e? Wisztelik-e társaikat? Most nagyon beszédesek és nem titkolják, hogy büszkék eredményeikre. De vajon becsülik-e a közös vagyont? Mennyi, de mennyi kérdés! Milyen jó lenne választ találni mindegyikre. — Sok dolog volt a nyáron — szól az öreg Virasztek. — Hiába, 2000 hold az csak 2000 hold! — mondja rá a fia. — Kivált, ha mindössze 90 ember van hozzá — toldja meg az öreg. — Győzték? — A nappalokat néhányszor megtoldottak az éjszakákkal, igy aztán elboldogultunk, — válaszolja az idősebb legény. — S egész őszintén; megtalálják a számításukat ? — Meg. Higyje el elvtárs, elégedett emberek vagyunk, — mondják mind a hárman. Elégedettek. De vajon mit mond a többi? Nézzük. Lénárd Sándor, pirosarcú, egészséges parasztember, ő így beszél: — Kilenc éve vagyok tsz-tag, és nem mennék sehová semmi pénzért. Ezt mondják a fogatosok, növénytermelők, idős L. Nagy Gyula, Kovács Benjámin, idős L. Kovács János, ezt mondta Gulyás elvtárs, az állat- tenyésztési brigádvezető is. Joggal. Ültünk a dűlő végén és kiszámoltuk, hogy egyiknek-másiknak 20—25.000 forint lesz az évi jövedelme. Látszólag tehát minden a legnagyobb remidben van. ÉS MÁSNAP REGGEL Sallai István, a tsz elnöke így beszélt: — Elvtárs, én nem bírom sokáig. Nem bírom idegekkel. Itt hagyok mindent, elmegyek. Eleget nyeltem. — Mondja, egyre mondja. A meglepetéstől szóhoz sem jutok. Dekát, mi a baj? A tagok elégedettek, a szövetkezet olyan erős, mini a fában a csomó. Anyagilag úgy állanak, mint még soha.. Nem tartoznak senkinek. 100.000 forint készpénzük van a bankban. A jószágállomány gyönyörű. A hízók olyanok, akár a vakart hal. A magtár előtt kocsi a kocsit éri, napok óla osztják a gabonaelőleget. Némelyik tag szekerét úgy megpakolják, hogy létrát kell támasztani hozzá, ha az ember a tetejére akar jutni. S az elnök dühös. — Mi a baj! Mi a baj! — Az, hogy némelyik ember értetlen. Nem-akarja megérteni, vagy nem tudja, hogy ő itt nem cseléd, hanem gazda. Van olyan is, aki ha otthon összevész a feleségével, akkor az ablakon kidobálja a kenyereket, utána itt zsörtölődik, dúl, fúl, egésznap. Hát ezt én nem bírom sokáig, — így az elnök. Aztán még elmondja, hogy bizony az öreg Virasztek is sokszor értetlenkedik. De nem csak ő, hanem mások is. Szóval, ezek a dolgok zavarják és sokszor fékezik az előrehaladást. Igaza van az elnök elvtársnak. Nemcsak az a fontos, hogy teli legyen a kamra, — a nagy családban többre van szükség. Virasztek elvtárs és a többiek: tanuljuk meg egymást jobban becsülni, tiszteljük azokat, akiket vezetőnek választottunk, mert az bizony nagyon furcsa, ha valaki kifelé a szépet mutatja, befelé meg a csúnyát. Igaz, nagyon jó lenne az ilyenfajta problémákon túl lenni, de sajnos, még nem vagyunk túl. Nagyon helytálló az a megállapítás, hogy ma már a földművesembert nem nehéz a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről meggyőzni. Sokkal, de sokkal nehezebb rossz szokásairól, — ha szabad így mondani —, egyéni észjárásáról leszoktatni, az újfajta erkölcs törvényeinek betartására nevelni. Ez a nehéz! S ilyenkor látja az ember, hogy mennyi munka vár még a kommunistákra. ŐSZ VAN ÚJBÓL. Szeptember. Sok változás történt tavaly óta a mezőcsáti Dózsa Tsz-ben. Az is, hogy lelkemre kötötték: írjak meg mindent úgy, ahogy van, kár lenne szé- pítgetni a dolgokat. Már csak azért is, mert ők erőseknek tartják magukat és tudnak gyomlálgatni,< a rosszat, ha nem is egykönnyen, de folyamatosan megtisztítják magukból. így legyen. SZEKERES PÉTER Á borsodnádasdi hengerészek befejezték negyedéves tervüket A Borsodnádasdi Lemezgyár hengerészei hétfőtől-kedd virradóig 33.4 vagon anyagot gyártottak és ezzel megdöntötték a hó közepén elért 32.8 vagonos rekordjukat. Ezzel az eredménnyel 7 nappal a határidő előtt teljesítették a III. negyedéves tervüket. A hengermű dolgozói a hátralévő időben — a Nagy Októberi Szlcialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére — terven felül 1350 tonna hengerelt árut készítenek, s így segítik a kikészítő dolgozóinak versenyét. I inomacélkéssítés — importanyagmegtakarítással Xz erősen ötvözött külföldi nyers- anyagokat tartalmazó gyorsacél helyettesítésére egy hasonló, de sokkal »icsóbb acélfajtát kísérletezett ki ,Weigl Ernő, a Lenin Kohászati Müvek főmetallurgusa. Sikerült, olyan acélfajtát előállítania, amelyhez wolframból és az egyéb külföldi nyersanyagokból csak a gyorsacélhoz felhasznált mennyiség egyhartmadára van szükség. A szabadalmazott új acélfajta készítését már meg is kezdték Diósgyőrött — és azt ultrarapid takarékacólnak nevezték el. Városi tanácstagok fogadóórái Szeptember 25-én: Szolga István Dobó u. 11. 17 órakor. Deák Béla Gépipari Technikum 18 órakor, Ádám János Uj- győr, Schönherz u. 24/b. 18—20 órakor, Garadnai István Nagyváthi úti ált. isk. 17 órakor, Markovics József martintelepi kis iskola 19—21 órakor, dr. Peja Győző Kilián gimn. 16—18 órakor. Urbancsok Mihály Dankó Pista u. 18. sz. 18 órakor, Kiss Ferencné Csokonai u. 2. 16 óraikor, Moravsziki Antal Domb u. 18—20 órakor. Szeptember 26-án: Galió Ferenc Tizes- honvéd u. 26. orvosi rendelő 16—18 órakor, Lajtos József Mikes K. u. 18 órakor, Vajda István József A. u. ált. isk. 18 órakor, Thuróczki László városi 'tanácstag és Térnéd Gyula kerületi tanácstag közösen: Békeszállő kis kultúrtermében 17 órakor. Németh Géza Csille u. 11. 14—16 órakor, Szántó János Dgy. Táncsies-téri iskola 18 órakor, Bödis Lászlóné Kisfalúdi u. 20. sz. 17 órakor, özv. Kar] Lajosné D.-vasgyár Szabó Jenő u. 9. 16 órakor, Fényes Tibor Bársony János u. iskola 18 órakor, Pásti Lajos Lévay József úti iskola 18 órakor, Lovász Pál Pedagógus Szakszervezet 18 órakor, dr. Terplán Zénó Egyetem 17—18 órakor* A TOMBOLÓ SZÉL meg-meg- rázza az ablakot, reszketnek, az eresztékek. Éppen dél van. Shna- házi elvtárs, az igrici állami gazdaság igazgatója bekapcsolja a rádiót, s a központi készülékből a hangszórókon át mái’ szárnyal is a dal; komg-bong a rádió déli harang- szava, aztán pezsgő csárdás akkordjai nyargalnak a messzeségbe, miközben súlyos és elgondolkoztató kérdésekről folyik a szó. Simaházi elvtárs meggondolt, nyugodt ember. Szinte kérdezni sem kell, csak a főkérdést felt enni, s már sorolja is a problémákat. Árad belőle a szó, a toll szinte alig tudja követni. Itt, ebből á beszélgetésből jöttem rá, hog^fegy-egy kérdés helyes, vagy helytelen megoldása milliókat hozhat a konyhára, vagy még többet pusztíthat el az ország asztaláról. Simaházi elvtárs hangja bizakodó, amikor a belterjes gazdálkodásról, ennek ágairól, emberi gondokról, vezetési »titkokról«, mindarról beszél, ami előreviszi egy-egy területen a munkát. Mi is a helyzet Igriciben? Sok nehézséget okoz most a gazdaságban a trágyázás. Összesen 715 hold vár táplálókra, — ebből eddig csak 40 százalékot sikerült teljesíteniük, mert nincs elegendő trágya; Még mindig érezteti hatását az elmúlt években kialakult helytelen gyakorlat. A föld azidőtájt nem kapta meg a szükséges eledelt, világos, hogy tápértéke sem nőtt kielégítően.. Éppen ezért van szükség most arra, hogy gyors ütemben felSZÉLES A HATÁR javítsák a talajt, pótolják a hiányokat. Ennek előtte az volt a hivatalos gyakorlat, ■ hogy holdanként másfélmázsa szuperfoszfátot adtak a földnek, holott többet kívánt volna aszerint, hol, milyen minőségű a talaj. Igaz, egyik területen elegendő volt ennyi is, viszont másütt. a föld összetételénél fogva öt mázsa is elkelt volna. De hogy mindenütt egyformán adagolták a műtrágyát, az abból fakadt, hogy nem vették kellő vegyvizsgálat alá a talajt. Persze ebből a szakemberek — ha nem is mindegyik — tanulták. Külföldi példák is vannak arra, hogy a "szakszerű talajvizsgálat mit jelent a terméseredmények fokozásában. A Német Demokratikus Köztársaságban például törvény írja elő, hogy még az egyénileg dolgozó parasztok is ötévenként megvizsgáltassák a földet és a kimutatott vizsgálati eredmények alapján adjanak neki táplálékot. Ott holdanként 5—6 mázsát használnak. Természetesen így magasabb a jövedelem. is. ÉVEKKEL EZELŐTT nálunk megszabták még az egyénieknek is, ki mit termeljen, miből mennyit vessen. — írott malaszt volt ez, ha tetszett, ha nem tetszett — mondják az embeneki Átlagkeresetek az iparban A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány működésének egyik legelső lépése az volt, hogy a dolgozók személyes anyagi érdekeltségét a termelésben az adott körülmények között, a lehető legnagyobb mértékben biztosítsa. Ennek megvalósítását célozta a 3138—1957. sz. kormányhatározat, amely elrendelte a bérek emelését. A határozat végrehajtása során kormányzatunk 2.4 milliárd forinton felüli összeget fordított az iparban dolgozók bérének emelésére. Borsod megyében 1957 első félévében az ipari dolgozók részére 134 millió forinttal több bért fizettek ki, mint a múlt év azonos időszakában. A bérrendezés az iparban és építőiparban foglalkoztatott dolgozók valamennyi állománycsoportját érintette, nem feledkezett meg a magánkisiparban dolgozókról sem. A béremelések során a megye minisztériumi iparvállalatainál egy munkás átlagos havi keresete 24.3 százalékkal emelkedett, ami azt jelenti, hogy 1957 augusztusában egy munkás átlagosan 1704 forintot kapott a múitévi 1371 forinttal szemben. A szénbányászatban dolgozók munkájának különös megbecsülését bizonyítja, hogy keresetük a minisztériumi iparban dolgozóik átlagos kereseténél jóval magasabb. A bányászok átlagos keresete ma már meghaladja a 2000 forintot. A bérrendezés révén egy-egy bányász havonta átlagosan több mint 500 forint emelést kapott Jelentős mértékben emelkedőt az élelmiszeripari dolgozók keresete is; átlagosan 303 forinttal magasabb mint a múlt év harmadak negyed* évében. A munkásság bérének rendezése mellett gondoskodás történt a műszaki, az adminisztratív és az egyéb dolgozók béi-ének rendezéséről is. Az egy főre jutó béremelés a minisztériumi ipar alkalmazotti állománycsoportjaiban átlagosan havi 270 forint. 1957 augusztusában az alkalmazotti állománycsoportban dolgozók átlagos havi keresete a szénbányászatban 2286 forint, a kohászatban 2050 forint, a gépgyártásban 1791 forint, a könnyűiparban 1714 forint volt. A magasabb képzettség, a nagyobb szaktudás elismerését igazolja a műszaki ak bérezése. A műszaki állománycsoportban dolgozók részére a múlt hónapban a bányászatban 2891 forint, a kohászatban 2525 forint, a könnyűiparban 2149 forint bért fizettek ki átlagosan megyénkben. Kormányunk bérügyi intézkedései a dolgozók munkájának megbecsülését jelenti, az életszínvonal emelkedését- célozza és nagymértékben enyhítette azt a feszültséget, mely az utóbbi évek folyamán a termelékenység és a reálbérek alakulása között fennállott. Viszont azáltal, hogy a bél-rendezés olyan időszakban következett be, mikor gazdasági helyzetünkben egyidejűleg rendkívüli ’nehézségek jelentkeztek, a termelés és a termelékenység erősen csökkent, újabb egészségtelen eltolódást is eredményezett a termelés és a bérek között. Ennek felszámolása most már a dolgozók feladata, azoké a dolgozóké,- akik iránti bizalmát kormányunk a bérrendezések által előlegezte* Megyénk adófizetői ebben a negyedévben is példamutatóan teljesítik állampolgári kötelezettségüket Az októberi ellemfomadal mi események hatásiára megyénkben is megtorpant az adófizetés és a múlt év végéig megyénk több, mint 30 mill Ló forinttal maradt adósa államunknak. A munkás-paraszt kormány helyes és gyors intézkedései nyomán helyreállt a rend és ezzel egyidejűleg a becsületes adófizetők azonnal megkezdték adóelőírásuk teljesítését úgy, hogy a kezdeti nagy lemaradás ellenére már az első negyedév végére teljesítettük, adóbevételi tervünket. A második negyedéviben olyan mértékben javult tovább az adófizetési készség, hogy megyénk — hosszú idő óta elsőízben — országos visizony- latban is első helyre került a negyedéves adófizetésben. Most — a harmadik negyedév zárása előtt — ismét őrömmel jelenthetjük, hogy megyénk adófizetői kifejezésre juttatták ragaszkodásukat és bizalmukat népi államunk iránt s az országos adófizetési versenyben megyénk a 11. helyről tok- ról-fokra előrehaladva jelenleg 96 százalékos eredménnyel a 2. helyen áll. Megyénk hat járása, 'községeink több, mint 50 százaléka 13 nappal a határidő előtt 100 százalékon Jelül teljesítette negyedéves tervét. Az előírásokkal egyidőben a múlt év végén fennálló 30 midiié forint hátralékból Ma más a helyzet. Nincs kötelező vetésterv, de valami valahol mégsem stimmel. Ügy írom le a beszélgetést, ahogy történt. Semmit hozzá nem adok, de el sem veszek belőle. Az őszinte szó többet használ, mint a kertelés. Lehet, hogy lesznek, akik más véleményen vannak. Lehet vitázni a problémán. Miről van szó? A kormány rendelkezései alapján falun megnőtt a termelési kedv és biztonság. Ez így igaz, ez a valóság. De bizonyos területeken egyhelyben való topogás tapasztalható.1 Nem másról, mint a gépi munkáról van szó. Magyarul: bizonyos tekintetben elűztük a gépet a földekről és helyüket sokhelyütt felváltották az igavonó állatok. És mivel magyarázható? Nem mással, mint a gépállomások helyzetével, szerkezetével és munkájával. Nyomós tapasztalatok arról győznek meg, hogy a gépállomások mai rendszere nem egészen megfelelő. Akadnák szakemberek is, akik ennék ellenkezőjét állítják, emellett törnék pálcát, s megfeledkeznek arról, hogy falun is előre léptünk, kulturáltabban kell gazdálkodnunk. AZ ELLENFORRADALOM idején sok tsz feloszlott, kevesebb lett a terület, amit eddig a gépállomá- *ok szántottak. Miire mutat ez? Arra. nogy ezeKneK az üzemein ck a kapacitása nincs kihasználva. De nagyfokú a felelőtlenség is. Hogy a gépállomások jövedelniezőek legyenek, mindenre használnak gépéket, csak éppen a mezőgazdasági munkára nem. Az egyik gépállomás pl. bérbeadta traktorát Kazincbarcikára, ahol sáncot ás. Jó jövedelmet hoz, ez igaz. De miért nem inkább talajjavítást végez, miért nem szikest szánt, javít ott, ahol erre szükség van! Vagy egy másik eset: Igriciben az állami gazdaságban nagy gond volt a műtrágya elszórása. A trágya csak akkor hasznos és gazdaságos, ha szántás előtt szórják el. Az állami gazdaságnak nincs műtrágyaszóró gépe. A gépállomásnak viszont volt. De nem adta kölcsön, azzal az indokkal, hogy kell a termelőszövetkezetnek. Ugyanakkor a csáti állomáson volt egy másik ilyen gép, amit még ki sem csomagoltak. Ezt már elküldték a gazdaságnak, de méregdrága áron. Holdanként 47 forintot kértek. Naponta csaknem 2000 forintot hozott volna a konyhára. Ez viszont nem kifizető a gazdaságinak, nagy rezsit jelent, ha hozzávesszük a munkadíjat és egyéb költséget. A gép ára ugyanakkor mindössze 7000 forint! Vennének Igriciben trágyaszórót, ha kapnának, de nem kapnak. Helyes lenne, ha a MÉSZÖV segítene ebben.. , Természetesen, visszaküldték a gépet a gépállomásra. Ilyen nagy* * összeget nem fizetnek érte. * Lapzártakor jelentik: Megyénk aí TÓTH FERENC .( adóterv teljesítésével 100 százalékos {Folytatjuk) eredményt ért eL is több, minit 20 millió befizetésről került. A jó adófizetési eredmény a tanács-^ apparátus, s ezen belül a pénzügyi dolgozók komoly, lelkiismeretes munkáját dicséri. Pénzügyi dolgozóink új módszerrel, teljes egészében a meggyőzés eszközével biztosítják az államnak járó forintok beszedését. De a szép eredmény nemcsak a pénzügyi' dolgozók jó munkájának köszönhető, hanem elsősorban annak is, hogy kormányunk intézkedései sok tekintetben kedvezőbb anyagi helyzetbe juttatták dolgozó parasztságunkat, de államunk valamennyi más néprétegét is. A begyűjtési rendszer megszüntetései, a biztonságosabb gazdálkodási lehetőségek az életszínvonal komoly emelkedését eredményezték elsősorban a dolgozó parasztságunk részéra. Ez talán legjobban azzal mérhető le, hogy az országosan is kiemelkedői szép bevételi eredményeinket a kény- szerintézkedések csaJlonem teljes melt lőzésével sikerült biztosítani. Az általában szép eredmények éj* a jó adófizetési készség mellett azonban vannak olyan részletfeladatok; is, melynek teljesítésében még hiányosságok tapasztalhatók. Az adóterv teljesítése, sőt túlteljesítése mellett egyes járásokban nem halad a biztosítási díjhátralékok, termelőszövetkezetek bő'l kilépettek tartozásai és a községifej leszitési díjhátralékok* valamint egyéb behajtásra kimutatott tartozások beszedése. Több községben előfordult, hogy a négy holdon aluliak nem tettek eleget a kedvezményes földadó fizetési kötelezettségüknek. Lapunkban, már felhívtuk megyénk adózóinaik figyelmét, hogy milyen fontos államunk részére például a biztosítási díjhátralékok beszedése, vagy milyen döntő érdek fűződik a községié jilesztésre megszavazott járulékok időben történő befizetéséhez. Hiszen minél gyorsabban gyűlnek össze a forintok, annál hamarabb meg lehet valósítani a község szépítésére készült terveket. A biztosítási díjhátralékok beszedésében a szerencsi és edelényi járások maradtak el, míg a termelőszövetkezeti tartozások befizetésében Szikszó, Putnok, Szerencs és Sátoraljaújhely járásokban rossz az ered-' meny. A községfejlesztési járulékok lerovásában pedig a mezőkövesdi, szerencsi, pubnokii és mezőcsáti járásokban tapasztatható komoly lemaradás. A negyedév lezárásáig még egy teljes hét áll rendelkezésre. Az előbb említett járások ezen .idő alatt még komoly változásit érhetnek el a részletfeladatok megoldásában és bizonyosan elősegíthetik megyénké* újból az első hely eléréséhez.
