Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-25 / 224. szám

Saerda, 1957. szeptember 25. ESZAKMÄGYAROESZÄG 3 cA O'M) dro (fUöz ütő e re IX. A KISBIRÓ, MEG EGY RENDŐR jött értük. Reggel hét Bra van, a család éppen az asztalnál ül. Bodor leleszi a kést tes feláll. — Csakhogy megjöttek. — Tudja, hogy miért keressük? — kérdezi a rendőr. — Mondom, hogy erősen vártam már magukat. Az asszony hirtelen zokogni kezd. — Te meg ne bömbölj, gondolkoztál volna előbb! Bár Sohasem ismertelek volna. Juli előtt minden világos. Anyja nem tudott nyugton maradni a veres zacskó miatt, ö íundálta ki, hogyan szabadulja­nak meg apókától. Apa meg, amilyen nagy tehetetlen, teljesítette az akaratát. Az ember már ott áll a rendőr mellett és most visszafordul. — Vigyázz a házra lányom, becsüld meg magadat. Csak téged sajnállak. Csuklik a hangja és- hogy el ne sírja magát, hirtelen kifordul az ajtón. Juli ülve marad a lócán. Az első érzése, hogy még nem lakott, jól, enni kell. Felveszi a már megkezdett vajaskenye­ret. Harap egyet, s aztán újra egyet. Ám a falatok nagyon nehezek. Az udvarról fülébe csap a hízó sírása. Még nem kapta meg a szegény jószág a moslékot. A kislány indul, hogy ellássa. Közben eszébe jut, hogy újra egyedül maradt, mint amikor anyáék elindultak a tiszafái vásárba. Csak most estére sem jönnek haza, sem apóka. sem a másik kettő. Nézi a hízót, hogy kaffogó állkapoccsal falja a moslé­kot. Ez a jószág meghízik, leszúrják, el is költik még a füs­tölt részeket is. amikorra még mindig nem jönnek haza apáék. Ugyan mit csinálnak velük. Talán csak nem akaszt­ják fel' őket? Biztos visszatérnek, de addigra megöreg­szenek. Az utcáról egyre erősödő zsivaj szűrődik be. Minket be­szélnek odakint — villan át a kislány agyán és már rohan ás kifelé. Érzi, tudja, hogy vár reá a szégyen, de sürgeti, siet­teti az elkerülhetetlen találkozást. X. ZSIVAJOG A FALU. Csoportokba verődve tárgyalják a tanácsházáról kiszivárgó híreket. A legelső csoportnál a tserfesszáju Bogyó Panka anyja magyaráz. — Egy szóra bevallottak mindent. A tiszafái vásárba csal­lak az öreget és a gáton a gyón ütötték. Kötelet tettek rá, egy nagy kővel, hogy fel ne vesse a víz. De a vén ember ki­bújt alóla, hogy ezek a mocskosok ne élvezhessék a rabolt pénzt. — Rosszak a népek! Te atyauristen, mi lesz a világgal! — sóhajt egy öregasszony. A kanadás Dezső nagy higgadtan csak ennyit vet közbe: — Amerikában villamosszékbe teszik az ilyent. — El is kell pusztítani az emberiség mocskát, szégyenét. — Állatok ezek, vadállatok! A gyerekek félkörben fogják körül a beszélgetőket. Seppegnek, sugdolóznak. Egyszerre csak az anyja mellett ólálkodó Panka felvisít. Ott van, ott az apagyilkos Bodor. A kicsik, nagyok egyaránt odanéznek, ahol Juli lapít a kapuoszlop mellett. — Még ki mert jönni a szégyentelen! — Vigyük őt is a rendőrökhöz. Akasszák fel! Ki kell ir­tani a fajtájukat is — ricsajoznak a már felbőszített gyerekek. A sokat látott kanadás Dezső csendesen rájuk szól: — Hagyjátok azt a kislányt! — Szavát azonban elnyeli a lárma, mert lassan, lassan a felnőttek is csatlakoznak a gyermekkórushoz. — Rossz fajta ez, majdnem agyonütötte a lányomat egy kővel — visítja Bodorné. — Mit vársz a gyilkosok fattyától? JULI TÄGRANYITOTT SZEMMEL HALLGATJA a fe­léje zúduló szóözönt. Aztán megmozdul. Lassan visszahúzó­dik az udvarba. Rátolja a kapura a reteszt, majd hátra megy a fészerbe s magához veszi az új baltát. Leül a fa árnyé- kába és arra gondol, hogy könnyű már apáéknak. Őket rendőrök őrzik és hűvös falak között üldögélnek, amíg csak el nem felejti a világ a csúnya esetet. De a tenger baj, meg' a falu gyűlölete őrámaradt, az ártatlanra. Kintről szünet nélkül áradnak a rikácsoló hangok és a kislány reszketve lapul a ház tövében. XI. Zörgetnek. Valaki ütögeti a kaput. Nem nagyon, nem durván, de mégis be akar jönni. Juli reszket és görcsösen szorongatja a baltát. — Bodor Julia, hallja Bodor Julia, nyisson ajtót nekem. A tanítónő. Ő magázkodik odakint. Nem kiabál, nem csúfolódik. Dehát akkor miért jött? Csak nem azt akarja ■ MINDENKI LESZAVAZOTT sa még ott él az emberek fejében» Erről vajmi keveset hallottunk azo­kon a helyeken, ahol eddig jártunk.- A legutóbbi tanácsválasztásnál gyorsabban ment a szavazás. Ez igaz. Akkor versenyben szavaztunk; Most lassabban szavaznak az embe­rek, de több meggyőződéssel. A vég­ső eredmények is erről tanúskod­tak. Aztán most nem Ígértünk felelőtle­nül. Nem volt különösebb programja sem építési, sem kulturális vonalon a részleges tanácsválasztásnak. E gykor — a Horthy-időben —> törvény büntette azt az állam­polgárt, aki nem szavazott le. Ha nem lakott hat évig egy helyen, nem is volt szavazati joga. Sőt, iskolai végzettségéhez kötötték a szavazati jogot. Akkor jogcsonkitást jelentett, ha valaki elmaradt a választásról és elvesztette a kenyerét. Ma önkén­tes a szavazás. Igaz, az emberek nem egy azonos időben és egyformán gon­dolkodnak. íme egy példát, melyet a villamoson párbeszéd formájában hallottunk: — Nézze már, Sanyinak nem hoz­tak cédulát. A Jóska meg pénteken sportversenyre utazott. Mi is lesz, hogy szavazunk? — így az egyik. — Megyünk együtt — mondta az il­lető szomszédja. — Ne törődj a cédu­lával. Reggel szólj be és elindulunk} — Mint a kis történetből is megtud­tuk, valóban betartották szavukat, mert reggel félhatkor mindketten, az­az hatan az urnák előtt álltak és ele­get tettek kötelességüknek, majd el­vált útjuk. Egyikük az egri kirán­duló vonatra sietett, a másik pedig a piacra, bevásárolni. Sokan korán szavaztak, de volt aki elhatározta, hogy csak 10 órakor indul el. Sok más körülmény is közrejátszott ab­ban, hogy a 60 százalék helyett reg­gel 9-kor még csak 30 százalék sza­vazott le. Délután négy órakor újból elláto­gattunk a központba. A választási bi­zottság helyisége olyan volt, mint egy főhadiszállás. A falon térkép, raj­ta kis zászlócskák, jelezve az ered­ményt. Amit az eredményről meg­tudtunk, az nem rossz. Ezt nemcsak a kis zászlócskák, de a számok is jelzik: 80 százalékon felül leszavaz­tak a választópolgárok. Gyors intéz­kedések történtek, hogy ki hová megy, mit kell még tennie. perecesre is ellátogattunk a ■ 133, számú szavazókörbe. Mi­re odaértünk a szavazást már befe­jezték. A szavazatszedő bizottság tag­jai örömmel zárták le a jegyzőköny­vet és szentesítették, hogy Fesztner Jakab törvényesen tagja lett a váro­si tanácsnak. Ezt több mint 700 vá­lasztópolgár igazolta szavazatával. — Most már jöhet a sor, csapra le­het ütni a hordót, — mondta az egyik választópolgár. Igen ám, de a törvény ide is szól, szesztilalom van; Este nyolc óra felé járt az idő, ami-í kor ismét a központba értünk. Ek­kor már mindenki leszavazott; Bíró Péter számonkérni, hogy mi okból maradt el ma az iskolából? Amilyen kelekótya, kitelik tőle... Juli hallgat. Bece Borbála az ajtón kaparász. Közben nmánkodosan beszélget. — Hallja Juliska, engedjen be, kérem... A kislány lassan kíváncsivá lesz. — Ki az? — kérdi, hogy még egy kicsit húzhassa az időt. — Én vagyok, a tanítónőm majd alig hallhatóan hoz- zásuttogja; — a Fitying. Ebből a szóból egyszerre megérti Julü hogy hozzá jött, segíteni jött a nem is olyan régen nagyon megsértett vénkisasz- szony. Ha lenne hozzá ereje, felugrana, rohanna, sarkig tárni a kaput. De moz­................dúlni sem tud a kimerültségtől. — Mindjárt jövök — mondja keservesen. — Miért, valami bajod van? Bántottak, kislány? •— Má­sodszor tegezte hát le ezt a különös tanítványát Bece Borbála, anélkül, hogy észrevette volna. JULI NYITJA A KAPUT. A tanítónő idegesen megra­gadja a karját és megszorítja. — Hallom, hogy csúfoltak. Ne félj, most már vége! A lányka öreges szomorúsággal mosolyog. Ugyan, mit tehetne egy ilyen gyengecsontu vénkisasszony a falu harag­ja ellen. Igaz, hogy tanítónő és a gyermekeknek parancsol úgy, ahogy valahogy, de a felnőttekkel ő sem bírhat. Bece Borbála, mintha csak kitalálta volna a gondolatát, megsímogatja a fejét. — Hozzám költözöl kislányom. Ott maradhatsz, amíg apádék elő nem kerülnek. Vagy örökre is, ha úgy fordul a helyzet. Juli az első szóra nem hisz a tanítókisasszony tervében és mindjárt kéznél van az ellenvetése is. — Dehát a ház, meg a jószágok? — Ne törődj te azzal, majd küld a község egy becsületes öreget, amíg le nem zárolják az egészet. Kézenfogva mennek végig a falun. Juli egészen odahú­zódik a vénkisasszony sovány lábaszárához. A község népi csodálkozva hallgat. Egy rossz szó sem esik egész úton. A TANÍTÓNŐ KONYHÁJÁBAN csend is lenne, jó is lenne, csak épp borzasztóan büdös van. A kedves, jó Fi­tying sarkig kitárja az ajtót és rikácsolni kszdt — Sicc ki, szégyentelen dögök. Sicc Marci, hallja-e, már nagyon unom magukat. =* Vége. SOLYMÁR JÓZSEF FITYING ELB E S Z ÉLÉS u«H4uma» kyiegérkezett az Öregasszonyok *v» nyara. A korán ébredők örömmel nyugtázták: ma jó idő lesz. Lehet kirándulni a Bükkbe, érdemes ellátogatni a gazdag sportrendezvé­nyekre, meg aztán jobb kezdwel mennek az emberek szavazni is. A második őszi napon aranysuga­raival ragyogta be a nap a város utcáit. Szinte felhőtlen volt az ég, csak egy-egy bárányfelhőt lehetett látni. Kitisztult az emberek agya, gondolkodása is, s ez a nap — a vá­lasztás győzelmével — igen sokezer családnál rendezte, tisztázta a zava­ros gondolatokat. Mintegy 27 ezer szavazó állampolgárnak kellett el­döntenie, hogy kire szavaz a részle­ges tanácsválasztás alkalmával. Kilenc óra. A városi tanácsházán érdeklődtünk az első részleges ered­mény iránt. Tájékoztattak bennünket: kilenc óráig a választópolgárok 30 százaléka leszavazott. Valaki meg­jegyezte: A legutóbbi tanácsválasz­táskor ilyenkor már 60—70 száza­léknál tartottunk. A másik tovább méltatlankodott: Minek ide motor- verseny, kirándulóvonat, amikor sza­vazás van. Ez az ember talán a sza­vazás miatt minden rendezvényt megszüntetett volna. Nem volt iga- ! za. Röviden ennyit arról, amit a köz­• pontban hallottunk. Ellátogattunk a j körzetekbe. Azt hallottuk, a Zenepa­lotában lévő szavazókörben megy a • leggyöngébben a szavazás. Mit mon­danak, mi a kifogásuk? Érdekes, itt • megint másra hivatkoztak. Nem em­legették a kirándulókat, a motorver- jsenyt, sőt a kukoricát szedő parasz­• tokról sem szóltak, hanem egyenesen • ezt mondták: Későn értesítették ki a • választópolgárokat és ezért nem jöt­• tek idejében. A kis cédulákra utalnak • ugye? — tettük fel a kérdést. — • Igen. Pedig több mint egy héten ké­présztől plakátok is hirdették ponto­► san feltüntetve, kinek hol és mikor ► kell szavaznia. Tehát mindenki idő­• ben értesült a szavazásról. Röpgyűlé­► seket is tartottak, ahol a jelölteket • megválasztották. Vajon ezek a vá­lasztópolgárok nem voltak ott? i Az I. kér. tanácshoz indultunk, r ^ Utunkat megszakítottuk, mert [ a Rudas László utcában a kerékpár- É verseny miatt nem lehetett gépjár- r művel közlekedni. Mit tehettünk, egy [ kerülővel, de mégis odaértünk. Mo- [ravszki Antal tanácselnök nem volt £ az irodájában, a választók között tar­tózkodott. Az elnökség irodáiban is [ lázasan tevékenykedtek. írógépek £ kattogtak, számológép zúgott, jelen­tést készítettek az eredményről. Az t itt dolgozók ajkán mosolyt, optimiz- l must láttunk. Jó eredményre számí- S tottunk úgy, ahogyan szombaton hal­lottuk: meglesz a 90 százalék. Itt is Jszó esett az időleges lemaradásról. J Mi a lemaradás oka? Nem vitték Jki időben a cédulákat. Ilyesmiről is ‘ halottunk, de általában újabbat itt ? sem mondtak. De azért mindenki le­► szavazott, csak egy kicsit nálunk ké­► nyelmesek az emberek, hozzászok­► tak, hogy elmenjenek értük, udvaria- í san felkérjék, legyenek szívesek el­► jönni. • De ne a cédulákban és a motor­► versenyben, hanem az emberek gon- í dolkodásában keressük az okokat.­► Hazánkban október 23-án ellenforra­• dalom volt, s ennek romboló hatá­Megnéztük, hogyan tisztít a Patyolat 1T agadhatatlanul a nyakunkon az ősz. Ilyenkor szemlét tart az x ember a ruhái fölött és bosszankodva állapítja meg, hogy bizony ezt, meg azt tisztíttatni kell. Hóna alá fogja a tisztíttatni valót és elballag vele a legközelebbi „Patyolat” felvételi-helyre. Három hét múl­va átveszi tisztán, szépen kivasalva. Mi történik a közbeeső időben? Ho­gyan lesz tiszta a szövetruha, a télikabát, vagy akár a bunda? Erre kap­tunk feleletet a minap, amikor meglátogattuk a Patyolat Győri-kapui telepét. Az egykori Minnich-mosoda helyén modern gyárépület. Gyors lép­tekkel elmegyünk a festő, mosó, vasaló, meg — ki tudja miféle — üzem­részek mellett és egy új üzemrészbe nyitunk be. Oda, ahol a felsőruhá­kat tisztítják a legmodernebb gépekkel és a legújabb eljárással. A terem­ben — mintha nem is mosodában lennénk — csendes gépzúgás fogad. A budapesti szerelők az utolsó simításokat végzik, de a két új, német gép —• amilyen még az egész országban sem volt azelőtt — már hetek óta üzemben van és azóta nem volt panasz a tisztításra. Két ezüstszürke gépóriás uralja a termet. A gépekhez mindenféle csöveken, csillogó réz­csapokon keresztül hat óriási tartály és megszámlálhatatlan ragyogó fo­gantyú, kapcsoló, műszer tartozik. 350 ezer forintos költséggel szerelték most ezeket a gépeket. Papp György üzemvezető buzgón magyarázza a működésüket, mi serényen jegyezzük és most elmondjuk mindenkinek, hová lett a ruhájából a pecsét. A két gép egy nvüszak alatt 350 kiló szennyes felsőruhát fogad be és ad ki tisztán. Szárazon teszik be a gép gyomrába a ruhákat, ahol trichloreti- lén-fürdőbe kerülnek. A gép kimossa a ruhát, lepárolja róla a trichlore- tilént, ami gőz alakjában távozik és viszi magával a ruhából a piszkot is. Utána a gép megszárítja és kiszellőzteti a ruhát, már csak vasalni és az átvevőhelyről kiváltani kell. A fáradt gőz desztillálás után újra a gépbe jut és az újonnan berakott ruhákkal kezdődik minden elölről. A gépek a ruhát kímélik, szerkezetüknél fogva nem fordulhat elő semmi­féle rongálódás. Végignéztük az egész folyamatot és szinte kedvünk lett volna, zakónícat levetve, azonnal ki is próbálni. Papp György üzemvezető szerint az új gépek beállításával jelentő­sen, kb. 65—70 százalékkal emelkedett a vegytisztító üzemrész kapaci­tása. A korábbi (benzines) módszerrel szemben, az esetleges utánmosá- sok száma kb. felére csökkent és a tisztítás minősége is ugrásszerűen, kb. 70—80 százalékkal megjavult. Ezt a javulást az utóbbi hetek alatt tisztított ruhák százai bizonyítják. Dacára annak, hogy ilyen nagymérvű Őszi felhozatalra a legöregebb vegytisztító szakmunkások sem emlékez­nek, az új gépi berendezés segítségével a háromhetes vállalási időt tar­tani tudják. Annyira., hogy a felvevőhelyeken már olyan sok kiváltatlan, kész ruha gyűlt össze, hogy a vállalatnak kb. 200 ezer forintja fekszik már el a ki nem váltott ruhák vállalási dijaiban. Ezt láttuk rövid látogatásunkkor a miskolci Patyolatnál. Tessék a tisztítani való ruhát nyugodtan és bizalommal bevinni, a messzi Német­országból jött trichloretilen.es gépek szeretettel várják a miskolci ruhákat. _________ (b) — . Van azonban két igen nagy problémánk — mondotta többek kö­zött Pásztor elvtárs. — Az egyik az, hogy nemcsak az őszi forgalom nagy munkája közben, hanem máskor sem tudjuk dolgozóinkat szakmailag úgy továbbképezni, hogy az a kívá­nalmaknak megfelelő legyen. Ennek oka az, hogy nincsen oktatótermünk. Ugyanígy nincs megfelelő pihenőhe­lyük sem, melynek hiánya miatt ko­csikísérőink rendszerint az üres ko­csikban kénytelenek meghúzódni. Évek óta várjuk már e két nagy probléma megoldását, de sajnos, mindezideig csak ígéretet kaptunk. A hallottak alapján megközelítő­leg tiszta képet nyerhettünk arról, hogy milyen nagy gazdasági jelentő­sége van a Bodrogköz ütőerének, a kisvasúinak, és hogy ez a vasúti dol­gozók milyen lelkes és lelkiismere­tes munkáját igényli. Az eddigi ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a kis­vasút dolgozói becsületes helytállás­sal bizonyítják be, hogy megértik feladatuk nagy komolyságát. Fekésházy Géza — A »rakva-rakott« mozgalom kiszélesítésével, valamint a dolgozók és a vezetők közötti harmonikus munkával. Mi az a rakva-rakott mozgalom? — Lényege az, hogy a kocsik fu­tása minél kisebb üres kocsitengely­kilométerre csökkenjen. Ennek ered­ménye elsősorban a sárospataki KTG-tiszt lelkiismeretességétől, rendkívül figyelmes kocsigazdálko­dástól és a szállítókkal (földműves­szövetkezetek, cukorgyár, üzemek, stb.) tökéletesen kiépített kapcsolat­tól függ. El kell érni azt. hogy a sze­relvények menet-ipari direktet, tehát követ, építő- és tüzelőanyagot, vető­magot, vágy egyebet szállítsanak, vissza jövet pedig a mezőgazdasági termelvényeket hozzák a rendelte­tési állomásra. Sárospatak állomás vezetője, Pász­tor Zoltán állomásfőnök elvtárs igen- nagy szeretettel beszélt a kisvasút dolgozóinak munkájáról, mely a normál kocsik ' teherforgalmának igen pontos ütemszerüségét bizto­sítja. (Tudósítónktól.) Dorsod megyp mezőgazdasági- k D lag egyik legtermékenyebb é része a Bodrogköz. Ennek a terület- r nek a gazdasági jelentőségét első­sorban a bodrogközi kisvasút bizto­sítja, melynek, mint az egész Bőd- t rogköz ütőerének, zökkenőmentes k munkájától függ egyrészt a lakosság r és a mezőgazdaság ipari ellátása, I másrészt a termel vények elszállítá- r sa. c Ha tudjuk azt, hogy a kisvasúinak s e feladat elvégzéséhez mindössze s 180 vagon, valamint kevés és eléggé t elavult erőgép áll a rendelkezésére, r elképzelhető, hogy az idényforgalom 1< lebonyolítása miiyen nagy erőfeszí- r tést és gondos szervezést igényel a \ vasút dolgozóitól. t Az őszi forgalomról és egyéb kér- t elésekről beszélgettünk a bodrogközi kisvasút vonalfőnökével, Együd t László elvtárssal. r — Az idei ősz forgalmának biztosi- c tása egy száz százalékig teljesített r felajánlással kezdődött — mondotta i Együd elvtárs. — A fűtőház dolgozói s vállaltak egy vasárnapi műszakot, *. melyen teljes létszámai megjelenve 1 részben pótolták azt a műszaki le- £ maradást, melyet az ellenforradalom ? alatti, akaratuk ellenére történtX munkakiesés okozott. X Mi volt a következő lépés? X — A munkaszünnapi egyenletes X rakodás megvalósítására komplex X •brigádszerződéseket hoztunk létre a X vasút és a szállíttatok között, mely- X ben mindkét fél átlagon felüli telje- X sítményre kötelezte magát a kis- X vasút minden állomásán. A felek és X a rakodást végző dolgozók nagy X megértésének eredményeképpen a t Sátoraljaújhely—Miskolc között köz- J lekedő gyorsteher és tehervonatok X tartózkodási ideje a minimumra} csökkent. Ugyanekkor a sátoralj au j- ♦ helyi pályafenntartás gondoskodott ♦ arról, hogy a meglehetősen rossz ál- ♦ lapotban lévő pályát rendbehozza f •úgy, hogy az 3—4 hónapig a normá- ♦ üsnál nagyobb tengelynyomású ko- J csikat is elbírjon. 5 Milyen feladatot jelent az őszi ♦ forgalom? | — Csak a zemplénagárdi vonalon J a burgonya, répa, gabona és egyéb ♦ mezőgazdasági cikkek elszállítása | napi 90—120 kocsi rakodását jelen- ♦ ti. Ehhez jön még a most korszerű-* Kitett szemicei kőbánya új beindítá- ♦ sa, mely egyelőre napi 30 kocsi kő- ♦ rakományt jelent. Ez a mennyiség * márciusra hatvanra fog emelkedni. ♦ Másik nagy feladat még a pálházai ♦ ipartelep és a füzérkomlósi rakodó- £ kon feladott erdőgazdasági termel- • vények, a bánya-, tűzi- és rönkfa ♦ szállítmányok. Számolni kell * továb- * bá a személyszállítással, mely a te- « herforgalom szempontjából a vonó- X erő tetemes elvonását jelenti. Van- X ■nak azután alkalmi és állandó te- J •herszállítási feladataink, mint pél- ♦ dául a ricsei sertéshizlalda évi több- * ezer sertése, melynek mozgatása is • <a kisvasúira vár. * | Hogyan tudják ezt a sokirányú * lés rengeteg kocsit igénylő feladatot ♦ ellátni az aránylag kis kocsipark- ♦ ital? *

Next

/
Thumbnails
Contents