Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-20 / 220. szám
4 ÉSZAKMAGYAROBSZÁG Péntek, 1957. szeptemberbe Az UTOLSÓ CSENQETÉS fnWUUllHllllliIIIHIIIIIIIII!lllllllillllli!l||||||||ll|||illll|||||ll|||||||||ill|||lttl|||||||||||||iii||||||||illllllilllillllllllllllllll||||||||||||||||||||imiMlllllllllittlUIIRUIIlUlllUJUUUJIIUlUillllllllllllinillllll!lllll!!IIIIIIU]l]lilllllllUUIlll)llilll( atUIIHllll!i!llllllillUllllllllll!llllli!l{i!llill»lilll||||il!llllllll||liil|||||||li!l||||||||||||iii||||||U!llllllUIIIl{Ili!lllillll!llillll!lllll!Ullllllllltliiniillllltllllll!1Mllllll1lil11IIinilll!!Illillltllinillinil!i!ÍIIIIII!ll|||||!tlIllllllltlll||||l!l|li||li!|imi ÉSZRE SEM VETTE, olyan hamar elszaladtak az évek. Tanítványai lassan mind elfogytak mellőle, elbúcsúztak tőle, próbálgatták a jelentkező sors nehezékeit. S ő, Zsupán László gimnáziumi tanár, a történelem és földrajzi tudományok oktatója, ottmaradt a bűvös tanári asztalnál, az agyontaposott, ismerős nyöszörgésű katedrán. Aztán új tanítványok jöttek, azok is elköszöntek. Először a kolozsvári Földrajzi Intézet munkatársa volt, később Makóra került, mint ösztöndíjas gyakorló tanár. Makón hat órát tarthatott hetenként. 1915-ben kezdődött tanári pályafutása. Már mint kész tanár került Miskolcra 1915-ben, s azóta negyvenkét esztendőn át tanított városunkban. Ott lett tanár, ahol eminens diák volt. A Lévay Józsefről elnevezett volt református gimnáziumban kapott tanári katedrát. Feledhetetlen és boldog találkozás a régi iskolával. Mikor átlépte a hatalmas épület küszöbét, mindig diáknak érezte magát. Nem egyszer megtörtént vele, hogy a kopott, töredezett lépcsőkön felsietve, önkéntelenül is régi osztályába nyitott be. Csak aztán döbbent rá: ő, Zsupán László — tanár. Osztálytársait mind magába szippantotta az élet, s a hétköznapok. A tanári székben is sokszor támadt olyan érzése, hogy nem igaz az ő tanársága, csak képzelődés, diákos vágyódás. És órák után úgy loholt a naplóval a »tanári« felé, mint néhány évvel azelőtt, mikor valamelyik tanár rábízta. A folyosó oszlopai mögött izgatottan belelapozott. Nem, ő tanár korára sem változott semmit. Akkor is haragudott az útálatos, rossz érdemjegyekre, s tanárkorában is fájlalta, ha így kellett a lustaságot, vagy tudatlanságot értékelnie. ÉS JÖTTEK A NEHEZEBB, komolyabb esztendők .;; A Horthy- rendszer szellemi prostitúciója, poros, penészszagú aktacsomókkah Teljesmérvű, nagyhanggal reklámozott eszmei szabadságot ígértek, de a szabadságot, a lázadni feszülő szellemet, s az emberi eszmét örök béklyóba törték. Hol földrajzot, hol meg történelmet tanított, váltakozva. Sosem kötötte magát nyűgös korlátokhoz, rendelkezésekhez, felsőbb utasításokhoz. Egyetlen pedagógiai célja volt: becsületes, művelt embereket nevelni! — Se célkitűzésétől negyvenkét tanári éve alatt egy jottányit sem tért él. 1941-ben a gimnázium igazgatójának választották. Lehetősége nyílt arra, hogy az iskolavezetésben is érvényt szerezzen nézeteinek. — S a felső szervek szótlanul törték? — kérdem. — Nem mindig! De előbb, vagy utóbb sikerült az igazságot kiverekedni. A magam részéről sosem ragaszkodtam az igazgatói álláshoz, mert én inkább gyakorlati, mint elméleti pedagógus voltam. 1949-ben újra ott ült a tanári katedrán. Fáradhatatlanul, önzetlenül »napszámoskodott« a nemzeti műveltség emeléséért, a tudomány közkinccsé tételének érdekében. Népi államunk magasfokú kitüntetése, megbecsülése nem is maradt el. 1955-ben pedagógiai munkája el ismeréseképpen kormány kitüntetésben részesült, a »Közoktatás kiváló dolgozója« címet adományozták Zsupán Lászlónak. — Hány diákot érettségiztetett tanár úr? , — Úgy hét-nyolcszáz körül lehet azoknak a száma, akiknél személyes előmozdítója, illetve akadályozója voltam a szellem értékelésének — válaszolja nevetve. MÁR TÚL VAN a hatvanon. Államunk most pihenni küldte, nyugdíjazta. Pedig sokak kedvenc tanára, ma is szívesen tanítana még, legalább 10—20 évig. Hiszen őt még nem csúfolta meg az idő. — Szép emlékekkel búcsúztam a tanári katedrától. Nehéz volt a válás, fájt a búcsú a megöregedett gimnáziumtól, diákjaimtól. Nyugodt szívvel, boldog lelki nyugovássál búcsúztam. Ennek így kell lennie! S mikor most, két hónapi hallgatás után újra megszólalt a csengő a Földes Ferenc gimnáziumban —• Zsupán tanár úrnak ez volt az utolsó csengetés. A jajongó, szapora áramütések most őt is úgy búcsúztatták, mint a ballagó véndiákot. A gimnázium tágas folyosóján újra az ismerős zsongás, kamaszos suhanc fiúk kacagása remeg. De megnémul minden vidámság féktelen harsogása, mikor megszólal a csengő. Zsupán tanár urat már nem hívja többé ez a csengetés, ez a harsány hang. GYAKRAN BELATOGAT a régi iskolába, ahol annyi évet tanított. Nem tud elszakadni kedves emlékeinek féltett tárgyaitól. Hiába, Zsupán tanár úr szívében és ereiben még most is ott lüktet az új, a mindig megújuló, tomboló szeptemberi varázs. Pataky Dezső Ostnagyar temetkezési helyet tártak fel a Szabolcs megyei Gáva községben A miskolci Herman Ottó múzeum régészei a Szabolcs megyei Gáva község határában ősmagyar temetőre bukkantak. A X—XI. századfordulóról fennmaradt temetkezési helyen 33 sirt tártak fel. Ezekben lovával és fegyvereivel eltemetett harcost, női ékszereket, így — többek között — fülbevalót, láncon függő szívalakú ezüst érmét, karpereceket, valamint I. (Vak) Béla trónörökös korában vert pénzérmét találtak. A kutatás során megállapították, hogy a holtakat pogány és keresztény szertartások szerint temették el. Ezt bizonyítja, hogy több sírban csak egy-egy pénzérmét, míg másokban fegyvereket és ékszereket leltek. Egésznapos állattenyésztési kiállítás lesz Hernádkércsen A szikszói járás öt községének dolgozó parasztjai, legeltetési bi- . zotlsagai, a járási tanács mezőgazdasági osztálya és a mesterséges termékenyítő főállomás dolgozói szeptember 22-én Hernádkércs községben egésznapos állattenyésztési kiállítást és gazdanapot rendeznek. Ez a kiállítás az első, mely nem a járás székhelyén, hanem a járás egyik kisebb községében kerül megrendezésre. A kiállításon láthatjuk majd a község legszebb teheneit, üszőit, legszebb anyakancáit és csikóit. Külön érdekessége lesz a kiállításnak, hogy a kiállított tenyészanyag legnagyobb része már mesterséges termékenyítésből származik. Többek között szerepel majd a termékenyítő állomás híres Seep nevű bikájának közel 20 utódja és a Szahara telivér-mén húsz csikója. A bíráló bizottság már megkezdte a kiállításra kerülő tenyészállatok kiválogatását. A kiállítás ideje alatt két állattenyésztéssel foglalkozó film is kerül bemutatásra: egy a legelőről, egy pedig a borjunevelésről. Az állattenyésztő gazdak, vendégek és látogatók szórakoztatásáról a szikszói fúvószenekar és különböző kulturcsoportok gondoskodnak. A kiállítást lacikonyhák és borkóstolók egészítik ki. Munka- és egészségvédelmi őrjáraton A Szakszervezetek Megyei Tanácsának kezdeményezésére négy tagú bizottság ellenőrzést tartott Kazincbarcikán, ahol a munka- és egészségvédelmi követelmények betartását vizsgálta meg. A bizottság munkájában résztvett az SZMT munkavédelmi osztályának vezetője, a járványügyi állomás főorvosa, az Építő Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szak- szervezete Borsod megyei bizottságának munka- és egészségvédelmi felelőse, valamint az Északmagyar ország munkatársa. Az ellenőrzés során meglátogatták az üzemélelmezési vállalat 46. számú konyháját és éttermét, a 31. számú építőipari vállalat és a 112. számú építőipari tanulóintézet munkásszállásait, valamint az említett vállalat építkezéseit és vertikális üzemét. A bizottság elvileg abból indult ki, hogy az egészségügyi kérdésekkel való foglalkozás a munkavédelem szerves része. Ez azt jelenti, hogy megvédjük a dolgozókat a tervi élőmunka ^során őket fenyegető megbetegedésektől és baleseti veszélytől. Az üzemegészségügy jó megszervezése a dolgozókról való fokozottabb gondoskodás jele és ezzel javul a termelőmunka feltétele és emelkedik a termelékenység. I. A'látszat csal HA A LÁTOGATÓ BELÉP az üzemélelmezési vállalat 46. sz. konyhájába, azt hinné, hogy minden rendben van. Nos, mindennek az ellenkezője derül ki; ha a vizsgálat alapos és mindenre kiterjedő. A konyha vezetője szabadságon van. Helyettese fogad bennünket. Kedves, jómodoru idősebb ember. Ö kíséri a bizottságot. Először belépünk az egyik raktárhelyiségbe. Van itt minden: alma, szappan, konzerv, gumicsizma és liszt. A tisztaság, a helyiség szellőzése kielégítő, de a lisztet helytelenül tárolják. Mintegy 6 zsák liszt (nem papirzsákról van szó), a betonaljazatra fektetett deszkákra van helyezve. Alatta nincs légtér. A szabály előírja, hogy lisztet a földtől csak 10 centiméter távolságra szabad tárolni. A liszt a nyirkos kövezet nedvét magába szívja és így keletkezik a csomó-' sodás, a dohosodás. A másik raktárban egy „kis” rendetlenség fogadja a belépőt. Nagymennyiségű füstölt szalonna a földön ládákban. — Bontani akarjuk a közfalat védekezik a vezetőhelyettes —, azért nem aggatjuk ki. A zsírosládák tárolása is gondatlan kezelést mutat. Több láda nyílásán — olvadás következtében — jelentős mennyiségű zsír kifolyt és lepi a por a félig felhasznált zsírkockával együtt, melyet szintén fedetlenül hagytak. Egy kis edényben gyűjtik az ú. n. „kaparék” zsírt. Ez is fedetlen és poros. Pedig biztosak vagyunk abban, hogy nem viszik a szemétdombra a szennyezett zsírmennyiséget! A BIZOTTSÁG JAVASOLTA, hogy élelmiszeranyagokat és más kellékeket helyesebben csoportosítsák, a rendelkezésükre álló raktárhelyiségekben. Ezenkívül jelöljék meg az ajtókat címkével, hogy hol milyen anyagot tárolnak. (Igaz, több helyiség ajtaja felett sötét Kerámia betű jelezné a helyiség nevét, hogy iroda, konyha, öltöző, vagy más egyéb helyiség található ott, de ezek hónapok óta le vannak meszelve.) Következik a konyha ellenőrzése. A fehérre meszelt falak porosak. A faliburák felülete szinte fekete a portól. És ami a legnagyobb gondatlanság, szabálysértés: a személyzet nem használja a rendeletben előírt fehér munkaköpenyt. Ki-ki tarka ruhában, fedetlen fővel végzi munkáját. (Nem kell tehát a munkásoknak csodálkozniok, amikor hajszálat találnak a levesben.) A vezetőhelyettes egyetért az észrevétellel. Látszik rajta, bosz- szantja az eset. Meg is kérdi tőlük: — Ki vannak adva a munkaköpenyek? 1 — Igen. Igen — válaszolják szinte kórusban. — Akkor miért nem használják? — Nem volt időnk arra, hogy felvegyük. (!) A másik így válaszol: — Odahaza felejtettem. Kísérőnk szavait idézzük: „csodálkozom rajta, hogy a legjobb dolgozóink sem használják!” MEGTUDTA A BIZOTTSÁG AZT IS, hogy ilyen és hasonló szabálysértésért még nem vontak felelősségre senkit. No, de nézzük meg a dolgozók biztonságos munkafeltételeit. Például a húsfeldolgozó helyiségben a bevezetett villanydrótok szabálytalanul lógnak, melyet az ott dolgozó mészáros a kivételezett hús mennyiségére felhasznált papírok felfüggesztésére használt. Ezenkívül a többi helyiségben is tapasztaltunk hasonló szabálytalanságokat. Vannak emberek, akik törődnek azzal, hogy a maguk eszközei tiszták, ízlésesek legyenek, de a másokéval kevésbé. Nos, ennek most a fordítottjával találkoztunk. A mosogatóban tiszta vízzel, a szabályoknak megfelelően tisztítják az edényeket. Nincs is panaszuk az ott étkező munkásoknak. Viszont a közeli vízcsapnál — amit kizárólag a személyzet használ — piszkos, szinte feketedő aluminium poharat láttunk a szegre akasztva. Egy pohár 34 embernek! És még az is tisztátalan! Mellette egy fekete ruhadarab. Kormos, zsíros, nedves. Szemünk láttára törölte bele kezét az a rarA Ndgyváihy-úti iskolában Iskolás fiúktól, lányoktól volt hangos az utca. Ünneplőbe öltözve, egymás kezét fogva mentek az iskolába. Három hónappal ezelőtt találkoztak utoljára, azóta bizony sok mondanivalója akadt mindegyiknek és most az első találkozáson, mielőtt az iskolába értek, útközben elmondtál■: egymásnak a nyár, a szünidő gazdag eseményeit. A Nagyváthy úti iskolában 10 órakor adtak találkozót a szülők, a pedagógusok és a tanulók. Az ünnep alkalmából az öreg iskola is új köntösbe öltözött. ötven évvel ezelőtt tették le az iskola fundamentumát. Két évig épült. Rövidesen jubilálnak majd a tanárok, tanulók és az iskola, ötven év alatt már sokszor adtak itt találkozót, kezdték meg az új életet és indultak el innen az élet útjára. Most is azok iránt nyilvánult meg a legnagyobb érdeklődés, akik a »mese országából« jöttek: az első osztályosok. Minta margarétacsokor, úgy helyezkedtek el az emelvény mellett. Ragyogó szemmel figyelték Kiss Lászlóné igazgatót, aki külön köszöntötte őket ünnepi bcszé- débeii. Felejthetetlen élmény egy ilyen találkozó, a kicsik, az idősebbek, a szülők számára egyaránt. Az öreg falak megfiatalodtak, az öreg padok megszépültek. Minden szép és csinos, úszta mint a gyermekek lelkivilága, gondolata és szándéka. Még az időtöltés is kellemes ebben a környezetben, hát még a tanulás. Aztán sok kedves meglepetés az új tanév kezdetén. Államunk több mint 200.000 forintot adott arra, hogy ezt az iskolát megfiatalítsák, megszépítsék, kellemesebbé, otthonosabbá tegyék a tanulók és a nevelők számára. Az iskola szépítéséből kivették részüket a miskolci Épitögépkar- bantartó Vállalat dolgozói. Háromezer forint értékben új színpadot építettek vascsövázzal. A csővázas padok csavarjait pótolták és a padokat javították. A tantermi szekrényeket, a tanáriban az asztalokat átfestették, az ajtókon a zárakat megjavították. A fizilcai szertár felszerelését frissítették. Lelkes munkájukért dicsérje őket az elismerés, elsősorban Éles István bácsit, a ja- vítóbrigáő. vezetőjét, aki becsülettel, szorgalommal tevékenykedett nap mint nap, mintha magának készítette volna a felszereléseket. Ez a vállalat patronálja most, az iskolát. A patronálok szép és jó munkával indultak el abban a versenyben, melyet a nagygyőriek indítottak el, mint országos mozgalmat. Szerettük volna ugyanígy megdicsérni a szikszói ktsz dolgozóit, akik figyelemmel hallgatták az ünnepi beszedet, visszaemlékezve gyermekkorukra. Sajnos, inkább el kell őket marasztalnunk, amiért az ünneplőbe öltözött fiúkat, lányokat, szülőket és pedagógusokat nem úgy fogadta az is- Izola, ahogyan kellett volna; még az állványok ott voltak a folyosókon. Pedig a határidő már rég lejárt és a munkát is korán kezdték. Miért hagyták mégis így? Uhrinyi Adolf, a miskolci I. kerület oktatási csoportjának felelőse bizony joggal emelt szót, amikor ezt mondotta: »Dupla energiát fejtettem ki és mégis fele annyi munkát végeztünk el, mint amit kellett volna. Sajnos, a szikszói ktsz dolgozói —* tisztelet a kivételnek — nem végeztek tökéletes munkál. Ügy gondoljuk, ehhez már nem>, kell kommentár. Sajnáljuk, hogy nem úgy fejezhettük be azt a kis írást, mint ahogyan szerettük volna, hanem úgy, ahogy a magyar közmondás tartja: Az örömbe üröm is vegyült. BÍRÓ PÉTER Aktívaülés a társadalmi tulajdon védelmében Nagyjelentőségű értekezlet színhelye volt szeptember 18-án a megyei tanács ülésterme. A Belkereskedelmi Minisztérium kezdeményezésére megbeszélésre gyűltek össze __ a megye területéről a pártszervek képviselői, a tanácsok, a kereskedelmi állandó bizottságok és vállalatok, szövetkezetek, valamint az üzemek és bányák munkásellátásának vezetői. Az értekezlet napirendjén — kereskedelmi vonalon — a lakosság érdekeinek, a társadalmi tulajdon védelmének kérdése szerepelt. Fő cél volt a kereskedelemben meglévő hibák, — főleg a korrupció — okainak feltárása és az ellene szükséges tennivalók megvitatása. társnő, aki az ételt osztja a „B” étteremnek. — Reggel adtam ki, tisztán, — védekezik kísérőnk. — Megfogják vele a kormos edényeket és percek alatt szennyeződik. — Igaza van i ebben is, de mit ér az olyan fi- ■ gyelmeztetés, ami nem következe-' tes a hibák és szabálytalanságok elkövetőivel szemben? Körbenjárva a konyhát, por és por mindenütt. — Itt tároljuk a szenet — mutat a fal mellé az egyik dolgozó. — Ez okozza a port — szól közbe a másik. •'A fal mellett mintegy 4 mázsányi szén, közvetlen mellette pedig a betontartályban két nagy edényben hül a forralt tej. Természetesen ez is porosán! — Nem lehet lefödni, mert meg- savanyodik. Ez is igaz. Itt mór nem is a konyhaszemélyzet az oka a iisztá- talanságnak, hanem az üzernélel-x mezéit vállalat, melynek gyakran* látogató ellenőrei sem veszik észre az ilyen „tervezési” hibákat (Egyik ellenőrző füzetben sem 1. tunk ezzel Kapcsolatos bejegy zést.) J De jón hozzá a többi hasonló hiba. Több mint 1300 embernek főznek itt, de átvették a konyhát gőzelszívó és szellőző berendezés nélkül. A szenet is külső helyiségben, a konyha közelében kellene tárolni. AZ ÉTTERMEK FALAI FEAz összejövetel hasznos eredménynyel zárult: jelentős állomása lesz annak, hogy erélyes - kézzel és intézkedéssel véget vessünk — különösen az ellenforradalom óta elburjánzott — visszaéléseknek. Alapos beszámoló után a felszólalók számos, a saját területükön szerzett tapasztalataik.és kirívó példák alapján mutattak rá az eredmények mellett azokra a súlyos fogyatékosságokra, amelyek akadályozzák a fennálló hibák elleni harcot. A kollektivitás ereje, a »több szem többet lát« elve itt is kifejezésre jutott. A felszólalóktól számos olyan hasznos tanács és javaslat hangzott el, amely jelentős segítséget ^fog nyújtani úgy a felsőbb, mint az alsóbb illetékes szerveknek a hibák felszámolásához. *-----------OQO----------B ÉREK. Helyes kezdeményezés. hogy virág van a falakon, de meny- j nyivel szebb és hangulatosabb len- > ne, ha színesre meszelték volna, aj lábazatot pedig olajfestékkel von-; nák be. Mindez kevés költséggel1 biztosítható és tisztántartása is’ könnyebb. A. bizottság végezetül megállapí-J tóttá: az étrend változatos, megfe-j lel a dolgozók egészségügyi köve-J telményeinek. A megállapítást az\ ott étkező munkások véleménye -sf igazolja. (Folytatjuk.)? Szarvas Miklóst Uj tánc — a Baiao! Haraszti Andor tánctanár új táncot mutatott be a budapesti Népművelési Intézetben. A brazil eredetű, szellemes, lendületes tánc neve: Baiao. A közönségnek —• mintegy 200 szakembernek — any- nyira megtetszett a bemutató, hogy befejezése után lelkesen megtapsolta, majd gyorsan megtanulta az új táncot. A táncoló közönség egyöntetű véleménye szerint a Baiao hamarosan népszerű lesz, mert bárki könnyen megtanulhatja, a jellegzetes exotikus ritmusú délamerikai zene pedig — mint a bemutató is igazolja — nem hagyja nyugodtan ülni az embereket. Sima, egyszerű lépései biztosítják a kellemes szórakozást, a Rock and Roll és társainak ízléstelenségei és fáradalmai nélkül. A fővárosban, s a nagyobb vidéki városokban hamarosan megkezdődik a Baiao tanítása, hogy ízléses tánccal bővítsék a fiatalság tánctudományát. Miskolckörnyéki üzem könyvelőt keres 1957. október 1-i belépéssel. Részletes személyi adatokat »Fémipar« jeligére a kiadóba kér. Széchenyi u. 23. 300-as és 400-as CEMENT a miskolci sajóparti Tüzép- telepen korlátozás nélkül jelenleg ksphíl'h Miskolci Tüzelőszer és Épitöanyagértckesitő V.
