Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-20 / 220. szám

Péntek, 1957. szeptember 2. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 Gyártsanak téglagyáraink több tetőfedőcserepet 1 Naponta érkeznek ilyen tárgyú levelek szerkesztőségünkhöz. de van, aki személyesen panaszolja ei óhaját. A panaszosok, a leendő ház- tulajdonosok, nemcsak szerkesztő­ségünket keresik fel, hanem a kü­lönböző megyei szerveinket is: a Hazafias Népfront, sőt igen sokan, ostromolják a TÜZÉP Vállalat me­gyei központját is. Felkerestük a megyei TÜZÉP Vállalatot, hogy tájékoztatást kap­junk ez ügyben. Beregi Miklós, a Belkereskedelmi Minisztérium fő­előadója — szerencsére éppen Mis­kolcon tartózkodott — a követke­zőket mondotta: Bevált az új tetőfedő pala — Mész, cement, tégla a szükség­leteknek megfelelően kapható. A legnagyob baj a tetőcserepekkel és a palákkal van. Bár kedvező lehe­tőségek vannak a jövőre vonatko­zóan, a pillanatnyi hiányt nehezen tudjuk pótolni. Felnémetiben a jövő évben megkezdődik a pala- gyártás. Az újfajta eljárással nagy- mennyiségű valutát takarítunk meg. Papír, iszap és más rostos anyagból készítjük a hazai palát. Magyar szakemberek találmánya ez. A kísérleti stádiumon már túl vagyunk, Egerben felépítettünk egy lakóházat és ezzel a palával fedtük be. A hőingadozást jól bírja, szállí­tásnál nem törik, a nullszéria-gyár­tás rövidesen beindul. Borsod me­gye évi szükségletének egy harma­dát tudja majd biztosítani a gyár azonkívül, hogy még öt megyét fog ellátni. Mennyi ház épül? — A húszezer, a kormánypro­gramban előirányzott családi ház építése már a duplájára emelke­dett. Legalább is a kiadott építési engedélyek ezt mutatják, — orszá­gos viszonylatban. A mályi téglagyár jövőre 3 millió cserepet ad Közeledik az ősz. Mindenki sze­retné tető aiá hozni a félig meg­épült házát. Éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy ha megyénk téglagyárai még ez évben nagyobb mennyiségű tetőcserepet tudnának gyártani. Milyenek a kilátások? Felkerestünk három téglagyárat. A mályit. a sárospatakit és a bod- rogkeresztúrit. A legkedvezőbb ké­pet a mályi téglagyárban kapjuk, ahol elmondották, hogy a jövő év­ben mintegy hárommillió cserepet tudnak gyártani, de ehhez szüksé­ges egy prés beállítása. Ebben «2 ügyben az illetékes helyqp mar folynak a tárgyalások. — Képes lesz erre a mályi üzem? — tettük fel a kérdést. Soha ilyen kedvező választ 'még nem kaptunk a mályi téglagyár vezetőitől. Eddig különböző kósza hírek terjengtek, sőt hallottunk már olyan kijelen­tést, hogy kár volt ez a nagy be­ruházás. mert nincs elegendő alap­anyag. Nos. a mostani vezetők rá­cáfoltak erre. Alapanyag van bő­ven. téglához is. cseréphez is, csak a bányaművelés technikáját kell megváltoztatni. Patakon a jóindulat mellé gép kellene Bodrogkeresztúron nem a legked­vezőbben fogadtak bennünket. El­avult a gépi berendezés, alapanya­guk sem jó. Azt javasolták, hogy menjünk Sárospatakra, ott anyag is van. gép is van. Elmentünk Sáros­patakra. Mi van Patakon? Egy szárítószínre és 12 méteres exkavátorra volna szükség. Ameny- nyiban ez megvan, hozza tudunk fogni a cserépgyártáshoz. A legked­vezőbb képet itt kaptuk — és a leg­több jóindulatot is! Ez is fontos. Egy munkát el lehet végezni sok küzdelem árán — és könnyebb szer­rel is. Van. aki mindig az utóbbit választja. A patakiak részéről azon­ban nem ezt tapasztaltuk. Ezzel lényegében befejeztük kör utunkat és a tapasztalatokat el is mondtuk. De van még észrevételünk a megyei tanács ipari osztálya felé. Ott is jártunk. Az volt az érzésünk, hogy a TÜZÉP Vállalat sokkal lob­ban igyekszik kielégíteni a vásárló- közönség igényeit, és több kezde­ményezést tesz. mint az ipari osz­tály. Ott megnyugvást találtunk. Nincs pénz. — ellenforradalom volt. De mégis mindezen nehézségek el lenére lehetne pénzt előkeríteni. Azt javasoljuk a megyei tanács ipari osztályának: minden segítsé­get adjon meg ahhoz, hogy a TÜZÉP kezdeményezései, a tető- cserépgyártás meggyorsításánál mi­előbb meg is valósuljon. B. P. BESZÉLGETÉS KÉT JELÖLTTEL SZEGEDI LÁSZLÓ: A NYOMDÁBAN (A BORSODI NYOMDA DOLGOZÓINAK) Kattognak, zúgnak a szedögépek. Kattognak, zúgnak a szedőgepek. Itt testet ölt a nemes értelem. Csodálom mint a gyermek a mesét. Szigorú rendbet formába lépnek Szeretem őket, közöttük élek Az ólombetűk, a legszebb ének Hidd el nekem; a nyomdász az élet Itt születik, itt minden éjjelen. Ólombetűibe önti a szívét... Nagy volt az érdeklődés a bécsi nemzetközi vásáron a magyar ipar és mezőgazdaság termékei iránt Bécs világvárosi hírnevét az el­múlt napokban öregbítette a nem- aetközi vásár. A világ minden tájá­ról idesereglettek a kereskedők, az ipar, a mezőgazdaság szakemberei, hogy bemutassák országuk termel- vényeit és kereskedelmi szerződé­seket kössenek. A Belkereskedelmi Minisztérium 3 tagú delegációt küldött a bécsi nemzetközi vásárra, hogy megte­kintsék a kiállítást és a fogyasztók igényeit ismerve, tanácsokat adja­nak a külkereskedelem szakembe­reinek a kereskedelmi üzletek le­bonyolításához. A küldöttség egyik tagja Árvái János elvtárs, Miskolc város tanácsa kereskedel­mi osztályának vezetője volt. La­punk munkatársának a kö vettető nyilatkozatot adta: Arrai János elvtárs nyilatkozata A bécsi nemzetközi vásáron a szocialista és a kapitalista államok egyaránt képviseltették magukat. A kiállítás közepén, mintegy 300 négy­zetméteren a magyar könnyű-, mű­szer- és élelmiszeripar termékeit, valamint mezőgazdaságunk termel- vényeit állítottuk ki. Mindvégig rendkívül nagy érdeklődés kísérte a magyar kiállítási pavilont. Több nemzetközi kiállítást láttunk már, mégis úgy éreztük, a bécsi minden eddigit felülmúlt. A kisipari termelőszövetkezetek bemutatták az újtípusú férfi, női cipőiket, szandáljaikat. A nemzet­közi vásáron ehhez hasonlót keve­set találtak a látogatók s ez cipő­iparunk érdeme. A bútoripar stílbútoraival igye­kezett megnyerni a kiállítás közön­ségét. Bemutatták a különböző ter­vezésű szoba, dolgozószoba bútorbe­rendezéseket, amelyek igen meg­tetszettek a szakemberekhek és a kereskedőknek. A magyar iparcikkek közül az orvosi műszerek aratták a leg­nagyobb sikert, pedig több ha­sonló jellegű pavilon kínál- gatta áruit a vásár területén. Igen sok orvosi műszert fogunk exportálni a megrendelések alap­ján a közeljövőben. Nagy tetszéssel szemlélték a vásár látogatói a kerá­miai ipar termékeit: a herendi por­celánt és a többi patinás porcelán- ánut. Nagy érdeklődés mutatkozott a mezőgazdasági termelvényeink iránt is. A legkülönbözőbb tájborokat mutattuk be a kiállításon. A szep­tember 12-én megrendezett fogadá­son, amelyet Bécs polgármestere nyitott meg, a magyar borokról rendkívül nagy elismeréssel nyilatkoztak a meghívott vendégek. Mindenkinek ízlett a tokaji, az egri. a badacsonyi, s a többi kiváló ma­gyar bor. A külföldi kereskedők közül sokan kötöttek szállítási szer­ződést kitűnő minőségű borainkra. Kereskedelmi küldöttségünk szá mára a legnagyobb benyomást a szovjet pavilon nyújtotta. Hozzáfűz­hetem, hogy a szovjet pavilon volt a vásár­ban a leglátogatottabb a kapi­talista államok ipari és keres­kedelmi szakemberei részéről is. A pavilonba belépő látogatók szeme először a gyönyörű televíziós ké­szülékeken akadt meg. Néhány pil­lanatnyi várakozás után már önma­gát látta a látogató a televíziós ké­szülék képernyőjén A szovjet ipar rendkívül sokrétű árucikkel szere­pelt. A nyugati kereskedelmi szak­emberek — akik nem nagy szimpá­tiát mutattak a Szovjetunió iránt —, a lebilincselő látvány hatására elismerően nyilatkoztak a szovjet kiállítás rendezőinek munkájáról s a kiállítás anyagát előállító iparról. A népi demokráciák közül Len­gyelország főképpen a nehézipari termékekkel nyerte meg az érdek­lődést. Gigászi méretű hajótenge­lyeket, turbinákat mutattak be len­gyel barátaink. A nyugati országok főképpen a háztartási kisgépek vonalán reme­keltek. Bemutatták a modern ház­tartást, amelyben a kávéőrléstől a mosogatásig mindent villanymeg­hajtású gép végez. Tanulmányoztuk Bécs kereske­delmét. Az áruházak rendkívül zsú­foltak, de csak árukkal. Kevés a vá­sárló, az alacsony fizetésű munkások nem tudják megfizetni a magas árakat. Eredményes volt bécsi látogatásunk, mert újabb kereskedelmi tapaszta­latokra tettünk szert. Tapasztala­tainkat a kereskedelemben haszno­sítani fogjuk, azonban erről beszél­ni még korai, — fejezte be nyilat- kheatát Árvái elvtárs.-----------OQO-----------­T eljesítették harmadik negyedévi áruforgalmi tervüket Az Északmagyarországi Papír és Irodaszer Értékesítő Vállalat dol­gozói 1957. III. negyedévi árufor­galmi tervüket szeptember 17-én teljesítették. Eredményük jelentős, mert az elmúlt években 8, ebben az évben pedig csak négy hét állt rendelkezésükre az iskolaszezon lebonyolításához. A vállalat dolgozóinak időelőtti tervteljesítését az a nagymennyi­ségű füzet beérkezése tette lehető­vé, amelyet a Szovjetunió küldött a magyar iskolásoknak. A városi tanácstag-jelöltek hosz- szú listáját böngészve két név ra­gadja meg a figyelmemet. Egyik Elek Hermann Józsefé, a másik Csillag Gyuláé. Ez a két név a lis­tán nem mond sokat. Próbáljunk talán velük beszélgetni, megismerni őket közelről, hogy mik a terveik, milyen célokkal akarnak dolgozni a város lakosságáért. ELEK H. JÓZSEF a »Nehézipar kiváló dolgozója56 év körüli, nagydarab, közvetlen természetű ember. 15 éves kora óta van a villamossági vállalatnál. Vil­lany szer élőként kezdte. Ma az ÉMASZ miskolci részlegének üzem­vezetője. — Miről van szó, apám? — kér­dezi kedvenc szava járásával. — Mint tanácstag-jelölttel sze­retnék veled beszélgetni terveidről, céljaidról. — Apám — mondja derűsen —. engem lepett meg legjobban, nogy a Maiinpvszkij-, Petneházi- és a Vezér-utcaiak engem jelöltek. De azért jólesik, — teszi hozzá.— Nagy megtiszteltetésnek veszem, de egy­ben kötelességnek is. Már jártam kint a területen, s alaposan meg­néztem, hol szorít a cipő. — Micsoda változás van azon a részen is! A hajdani szántóföldek helyén egy sereg új bérházat épí­tettünk 12 év alatt és most is épül néhány. Az építkezésnél nem va­gyok mindennel megelégedve. Egyik-másik vállalatnak nem ép­pen szívügye a dolgozók lakásker- dése. Itt van például a Villanysze­relő Vállalat. Késik a munkával és igy mi is később tudjuk bekapcsol­ni az áramot. — Ha már tanácstag leszek, né­hány dolgot szeretnék ott megvaló­sítani. Egy gyönyörű városrészt le­het csinálni. Először is rendbe kell szedni az utakat, a járdákat. Rend­be kell szedni a közműveket is — víz, gáz —, s ha ez meglesz, akkor szeretném társadalmi munkával befásítani azt az utcát. Egyébként elkelne ott egy gyermekjátszótér is. Már beszéltem több vasipari vál­lalattal, amely hajlandó bennünket anyaggal támogatni. — Rendbe akarjuk szedni a vil­lanyvilágítást is, még az esős idő beállta előtt. Már beszéltem Érsek Barnával és brigádjával, ők meg­ígérték,- hogy ezt társadalmi mun­kában meg is csinálják. — Tervem, hogy gyakran kijárok, a választók közé. Szeretek beszél­getni az emberekkel és ha valamit sikerül elintéznem, épp úgy örü­lök neki, mint az, akinek az 'igyét. intézem. De nemcsak a problémák­kal akarok foglalkozni, hanem poli­tikailag is nevelni, tanítani az em­bereket, összekapcsolni a lakókat a tanácsszervvel. Egy szoros és erős kapocs akarok lenni ‘a választók én a tanács között. — De azt hiszem, a szavakból, elég ennyi. Ha megválasztanak, ak­kor a tettnek kell következni CSILLAG GYULA elvtársat a Dózsa-pártszervezet iro­dájában találom. Elmélyedve je- gyezget valamit. Az 51 éves lakatos 33 éve van a Fürdő Vállalatnál Jelenlegi beosztása művezető. — Tudja, ahogy jelöltek — emeli fel fejét — magamban csináltam egy számvetést, mit értünk el eddig, hová vezet az utunk. — Negyvennégy éve lakom Mis­kolcon. ismerem a várost. Ismerem még abból az időből, amikor az úri rend irányította itt a sorsunkat, is­merem abból az időből, amikor a munkások nyomortanyán tengőd­A MSztálin-vizierőmű“ Rulgnriábcur tek, kétségbeesett emberek váriak munkaalkalomra az ember piacon, miközben az urak dőzsöltek. A fel­szabadulás eiöttig a város édes­keveset fejlődött. A Speyer-köi- csönből építettek ugyan a városban vagy négy-öt bérházat, megépítet­ték a Hodobay-telepet, — de ez volt minden. S ugyanakkor megépítet­ték grófok, bárók, tőkések számara, milliókért. — a Palota-szállót. — A város 45 óta gyorsan fejlő­dik. Az ember nem is tudja hirte­len megmondani, hogy mi minden épült. Itt van a sok között a kettős vágány, a Gömöri aluljáró. ^Kibő­vült a Borsodvidéki Gépgyár, új fonoda épült a Sajóparton. meg­épült a diósgyőri rekonstrukció es egész városnegyedek épültek, mint például a selyemréti bérházak es a Glósz-kitérőiek, aztán a Tátra-utcai és a Kilián-gimnázium körüli ha­talmas bérházak: összesen 5564 la­kás! — Az eredményeinkről sokan el­felejtkeznek. Én nem felejtem • el. Bennük érzem a magam munkáját is. Ott érzem a művezető munká­mat. ott érzem a pártrmmkámat os tanácstagi munkámat. — Volt már tanácstag?-w Igen, 1950-től 1954-ig. De ak­kor valahogy nem éreztem magam jól a tanácsban. Akkor nem terü­letenként választottak meg bennün­ket, hanem az egész város jelöltje voltam. A tanácsülésen az egesz várost kellett képviselnem. De ho­gyan képviseljem, amikor nem tud­tam a város egyetlen utcájának la­kóival se kapcsolatba kerülni? Valahogy mindig a problémák fö­lött éreztem magamat és sehogy- sem sikerült kapcsolatot teremte­nem a lakossággal. No persze, ehhez hozzájárult az is, hogy abbán az időben bizony nagy merevség ural­kodott, nem vették jónéven, ha az ember problémákat fejtegetett. És sokszor előfordult, hogy nem azt nézték mit mond az ember, hogy gondok terhelik, amelyeket me* kellene oldani; hanem kifele-miíéle. az az ember, aki így beszél? — Most valahogy egész másként érzem a jelöltséget. A Tanácsháztér és a Városháztér környékének je­löltje vagyok. Nem lesz könnyű fel­adat tanácstag-jelöltnek lenni, na­gyon sok problémát kell megoldani, de nagyon örülök, hogy tudom, melyik rész tartozik hozzám és elsősorbari kikkel kell tartanom a kapcsolatot, kiknek az érdekét kelj képviselnem a városi tanácsban. És valahogy ma más a légkör js. Az ember érzi, hogy a lakosság problémáit elmondani nemcsak joga, hanem kötelessége is. Mar­osak azért is, mert ez a területi be­osztás megnöveli a népi ellenőrzést. Nem lehet felületesen venni a mun­kát, mert időnként be kell számolni a választóknak. — Egyébként itt, a Dózsa párt- szervezetben is. nagyon sokat fog­lalkozom az emberek ügyes-bajos dolgaival. Ha úgy érzem, hogy igaza van annak, aki segítségemet kéri, akkor ha a lábam lejárom »s, elintézem az ügyét. Mint’ tanácstag is így akarom csinálni. — Mondja Csillag elvtárs. mik azok a feljegyzéseik? — kérdezem kíváncsian. — Ma este pártcsoportértekez- letet tartunk. A tanácstagválasztás­ról akarunk beszélgetni. A varost szavazókörzetek szerint felosztottuk a pártszervezet kommunistái kö­zött. mindenkinek megvan a maga területe. Igen, a Dózsa pártszerve­zet kommunistái dolgoznak azon, hogy a választás sikerüljön. (Cs. 3.) Az őszi csúcsforgalom alatt felkészülnek a télre a bánrévei vasutasok A bánrévei vasútállomás dolgozói az őszi csúcsforgalom idején kettős feladatra vállalkoztak. A megnove- kedett szállítási igények kielégítése mellett szakadatlan harcot folyta-unk a télre való felkészülés sikeréért. Az őszi csúcsforgalomban máris nagyszerű eredmények születtek. A helyi sajátosságoknak megfelelően kidolgoztuk azokat a versenyformá­kat, amelyek leghatásosabban szol­gálják az őszi szállításokat. Célul tűztük, a kocsimozdítási idő minimá­lisra való csökkentését, a tehervo­natok átlagos terhelésének emelését, a vonatok menetrendszerinti indítá­sát, a kocsitartózkodási idő megrövi­dítését. Munkaversenyünket nagy­mértékben segíti az egyre jobban terebélyesedő újító mozgalom, amely ; a feladattervek alapján jó eredmé­nyeket hozott. A vállalások teljesítésében élen­jár Dobák Ferenc forgalmi szolgá­lattevő és brigádja — közte a „kivá- j ló dolgozó” jelvény tulajdonosa. Ju­hász József tolatásvezető — 130 szá­zalékon felüli teljesítményével. Ha- raszin Károly kocsiintéző a putnoki és királdi szénbányák üreskocsikkal vaió ellátását biztosítja. A III. negyedév eredményei alap ján szeretnénk visszanyerni a Le nartovee csehszlovák vasúti állomás sál folytatott párosversenyünk ke rábban elvesztett vándorzászlaját. Vasútállomásunk dolgozói válla! ták. hogy november 7-re, a Nag Októberi Szocialista Forradalom 4 évfordulójára az őszi csúcsforgaloi legjobb eredményét érik el. Kőröst Pál állomásfőnö. Betonszárny u repülőgépek Franciaországban betonszárnyú repülőgéppel kísérleteznek. Gyakor­latilag ez az ötlet nem annyira fan­tasztikus, mint ahogyan az az első pillanatra látszik. A kísérletek során megállapították, hogy a beton h?^ milliméter vastagságban a követel­ményeknek megfelelően szilárd. Rá­mutatnak arra is, hogy a beton­szárny csupán három százalékkal ne­hezebb, mint a közönséges anyagáén készült szárny.

Next

/
Thumbnails
Contents