Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-18 / 193. szám

Vasárnap, 1957. augusztus 1& Megyaszó emlékezik... ■iwiiiiiMiiiiuiiiiiiiiiiiiiiuiniiiiii «flllllllllllllllllllllf •llllillllllllllllllilll inniiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiii A Hazafias Népfront augusztus 20* központi nagygyűlései Miskolc 10 óra. Biszku Béla bel­ügyminiszter, az MSZMP PB. tagja. Mezőkövesd 10 óra: Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, az MSZMP PB. tagja. Encs 10 óra. Gém Ferenc ország- gyűlési képviselő. Ózd 10 óra: Zsofin^ecz Mihály kohó- és gépipari miniszterhelyet­tes. Szerencs 10 óra. Herczegh Ferenci kohó- és gépipari miniszíerhelyeM tes. Sárospatak 10 óra. Mihályfi Ernc| művelődésügyi miniszterhelyettes'. Ormosbánya 10 óra. Papp Károly az MSZMP KB munkatársa. , Az első termelési tanácskozás tanulsága: Versenyezni akarnak új létesítményeink építői Közel egy esztendeje jöttek össze utoljára tanácskozásra a Borsodme- gyei Állami Építőipari Vállalat ver­tikális üzemeinek dolgozói. Az azóta eltelt idő alatt nem beszélték meg közösen — a nagy nyilvánosság előtt — a vállalat és az építkezések mun­kakörülményeit, problémáit. Nem adott erre módot az ellenforradalmi események következtében a vállalat életében előállott helyzet. Most a kormány és a szakszervezet határo­zata alapján újból mód nyílt arra, hogy az üzemekben termelési ta­nácskozásokat tartsanak. Élve a le­hetőséggel, csütörtökön összejöttek az első termelési tanácskozásra. Vincze Géza, a vállalat igazgatója beszámolójában elmondotta: — an­nak ellenére, hogy az ellenforrada­lom súlyos károkat okozott a válla­latnak, a második negyedévi tervet 105 százalékra teljesítették. A dol­gozók munkabére 24 százalékkal emelkedett. A feladatokról szólva elmondotta, hogy ezévben összesen 1238 lakást kell átadniok. Különösen a bányász­lakások építését kell befejezni. Fel­hívta a figyelmet arra, hogy csak a komplex-brigádok további szervezé­sével lehet a feladatokat megoldani. Különösen fontos — mondotta —, hogy maximális mértékben kell al­kalmazni a nagy gépek mellett a kis­gépeket is, például a festékszóró, parkettgyalu és csiszológépeket is. A gépkihasználás sokat javult a válla­latnál. Jelenleg 30 százalékkal ke­vesebb gépük van, mint az el­múlt évben és mégis több munkát végeznek géppel, mert az újabb intézkedéssel a munkahelyek a bé­relt gépeket használat után azonnal visszajuttatják a kölcsönző vállalat­nak. A beszámoló további részében az újításról, az előregyártásról és a kiváló dolgozó cím elnyeréséről be­szélt. A hozzászólók többsége elmond dotta, hogy ezentúl is szívesen vesz* nek részt a versenyben, és örömmej fogadták a kormány és a szakszer-i vezet határozatát. Pető Géza rész* legvezető a dolgozók véleményének rendszeres meghallgatását kér to. Nemcsak értekezlet formájában, ha­nem személyes beszélgetések alap­ján is tartaniuk kell a kapcsolatot a vezetőknek a dolgozókkal — mon­dotta. Az épületszerelő részleg mun­kásai is hívei a versenynek. Maguic területén a feltételeket biztosítva látják, ezért elhatározták, hogy ver­senyre hívják a Miskolcon dolgozó budapesti általános szerelő vállalat dolgozóit. Godó András brigádvezető vélemé­nye is hasonló volt. Többek között elmondotta, hogy a munkások szá­mára különösen nagy öröm, hogy ismét résztvehetnek termelési érte­kezleten, de még nagyobb öröm lesa versenyezni akkor, ha a kiváló dol­gozó címet valóban az arra érdemes dolgozók kapják meg — mint ahogy ez az új rendeletben meg is van ál­lapítva. A selyemréti építkezésről Emr| László ács bejelentette, hogy a bá-’ nyászlakások mielőbbi felépítése ér-* dekében versenyre hívják az Özd—$ Bolyok-i építkezés dolgozóit, mely versenyben a gazdaságos termelést* a határidő betartását és a jóminő-i ségű munkát tartják szem előtt. A termelési tanácskozáson felszö-» lalt Kaunitz Béla elvtárs, az MSZ-f MP Központi Bizottsága ipari osztá­lyának munkatársa, valamint Szacs- ki elvtárs, az Építésügyi Miniszté­rium igazgatóságának vezetője. Hoz­zászólásukban értékes útmutatásokat adtak az építkezések dolgozóinak to­vábbi munkájához, hogy még szebb eredményeket érjenek el a megye beruházásainak megvalósításában. (-r Sz M -4 Földművesszövetkezetiink áruháza dús raktárral várja a vásárlókat Ä szirmabesenyői dolgozók nem­csak az ellenforradalomban tettek ki magukért, hanem az aratás és cséplés ideje alatt is helytálltak. ! A jó munka sikeres elvégzéséhez hozzájárult a sajószentpéteri gépál­lomás. 3 darab 1070-es cséplőgépet bocsátott a község rendelkezésére, kifogástalan állapotban, kiváló szak­emberekkel, akik a munkáscsapattal együtt éjt-nappallá téve dolgoztak. A községi tanács végrehajtóbizott­sága augusztus 15-i ülésén dicséret­ben részesítette a cséplőgép veze­tőit és a munkacsapatok valamennyi tagját, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a község területén_ a cséplés augusztus 17-re befejeződ­jön. Dolgozó parasztságunk ezt úgy ho­norálta, hogy az'' adóbúzáját azonnal bevitte a terményraktárba és a köz­ségben egy terményhátrálékos sincs, de becsülettel fizeti az adóját és 3 községfejlesztési hozzájárulást is. Topa József 2546 forint évi adóját# Dojcsák Ferenc 4665 forint egész ávj adóját már kifizette. A parasztságnak ezt az igyekeze­tét a helyi vezetőség igyekszik viszo­nozni. A községben most fognak hoz­zá egy 850 méter hosszú, bitumenből készülő út megépítéséhez. Az általá­nos iskolát két tanteremmel bőví­tik. A földművesszövetkezet áru­háza is dús raktárral várja a vásár­lókat. Már eddig is 10 darab rádiót# 12 darab kerékpárt, 5 darab szőlő­prést, 6 darab ekét, 13 darab asztal­tűzhelyt adtak el a harmadik ne­gyedévben. A szövetkezet vezető­sége az áruellátást továbbra is igyekszik biztosítani. Szalontai János vb. elnöke Szír mabesenyő. Vontatóvezető tanfolyam indul csak 1958 júniusában indul. Bővebb felvilágosítást az iskola igazgatója ad. Az iskola igazgatósága Az őszi torlódás elkerülésére kitörött, hiányos ablakait most ü végeztesse! Kislakásépítők! Figyelem! Ablaküveg helyszínen bedolgozva, méretre leszabva, állandóan kapható; Gyors, pontos munkai FESTÖIPARI VALL. ÜVEGEZŐ RÉSZLEG Ady Endre u. li A hevesi mezőgazdasági gépész- i képző szakiskola igazgatósága fel­hívja az érdeklődőket, akik vontató­• vezetői vizsgát kívánnak tenni, [hogy 1957 szeptember 2-án 8 hetes »időtartammal vontatóvezetöképző ► tanfolyam indul a szakiskolában. I A tanfolyamra augusztus 25-ig je­lentkezhet az iskolánál — írásban is 1— az, aki 18. életévét betöltötte és legalább 1 éves traktorvezetői, vagy | segédvezetői gyakorlata van. ► A tanfolyam ideje alatt kb. 600 fo­► rint ellenében élelmezést és szállást »biztosít az iskola. A vontatóvezetői ► vizsgadíj 150 forint, amit a rendőr­► orvosi alkalmasság esetén azonnal ► be kell fizetni. A jelentkezők már •most készíttessenek 4 darab 6x6~os •igazolványképet és azt, valamint az II darab 20 forintos okmánybélyeget • az iskolába jövetelkor hozzák ma­• gukkal. ► A tanfolyamra a behívást — a je­lentkezés sorrend jébezv— az iskola • végzi el. Ilyen tanfolyam a jövőben megbecsülésnek egyik nem is remélt formáját is: a pedagógusnapom a parlamentben átvette a »-Kiváló ta­nár« kitüntetést és mint ilyen, két felejthetetlen hetet töltött a Balti- tenger partján jutalomüdülésben. Ö, Szekeres Péter a tengerparton! A felszabadulás előtt ünnepnek számí­tót. ha a tapolcai strandra eljutott! Csengettek. Kanadából hozott le­velet a posta. Volt tanártársa Irta. »... Nem haragszom érte, hogy de­cemberi levelemre sem válaszoltál. Üjra írok neked, mert ha írok, úgy érzem, mintha beszélgetnék veled, aki egy darabot jelentei számomra az elhagyott hazából... Az itteni éle­tem nem rózsás. Sajnos, az otthoni tanári diplomámnak semmi hasznát nem veszem. Megmondom őszintén, erdőirtáson dolgozom. Neked volt igazad, mert bíztál és maradtál. Ró­lad, személyedről nem tudok, de rendszeresen hallgatom az otthoni rádiót, ismerem, az otthoni állapoto­kat. Őszintén irigyellek ... Amikor a nehéz rönkök alatt hajladozok, sok­szor eszembe jutnak az otthoni al­kotmány szavai: »Az alkotmány biz­tosítja ...« A Magyar Népköztársa­ság polgárának! Az otthoniaknak! Az otthoni tanároknak és egyéb értelmi­ségieknek! De nekem!? Nekem az itteni »chef-« akarata az alkotmány... Decemberben azt kérdeztem tőled, mi a biztosítékod otthon, hogy az értelmiség megkapja az őt megillető megbecsülést? Most már tudom! Most érzem csak milyen biztosítékot nyújtott otthon az alkotmány, ami­kor én már — sajnos — nem élvez­hetem azt...« ^ zekeres Péter — mint mindig, ha elgondolkozott — kinézett az ablakon. Az utcán zászlóavatásra készülő munkásor-zászlóalj mene­telt, a házak falára az ünnepi vásár hangszóróit szerelték, zászlókat igaz­gattak. Készültek az alkotmány ün­nepére. BENEDEK MIKLÓS \7 isszatért az asztalhoz és a táv­~ iratot nézegette. Menjen ki ő is? Szökjön a saját országából, saját, hazájából? Minek? Miért? Lehet, hogy szép ország Amerika, lehet, hogy jó rokon a Sándor bácsi és talán még egy kirándulásit is biztosí­tana a Michigan-tó partján, de nem megy. Köszöni szépen, de marad. Az Aréna-úti Népszálló helyett rendes lakásban lakik, ízletes ételeket eszik, az ország legszebb vidékein pihenhet, törvényadta lehetőségei szinte korlát­lanabbak, mint odakint a »korlátlan lehetőségek hazájáéban. És mindez.! biztosítja is neki a megdönthetetlen törvény, az alkotmány. Voltak hibák és most, a véres ellenforradalom után vannak bajok még az ország­ban, de fokozatosan helyreáll a rend és a hibák kijavítása újabb teret ad, újabb lehetőségeket nyújt a szekeres- páterek alkotmány-biztosítottá meg­becsülésére. A közelből az éjféli harangszó hal­latszott. Itt az új esztendő. Szekeres Péter lassú mozdulattal összegyűrte a levelet és a táviratot. A gyorsan ellobbanó papír pár pil­lanatra táncoló fényt vetett a nyitott cserépkályhaajtón a fényes könyv- szekrény üvegére. * A z augusztusi kánikula elől a ía- polcai hűsbe menekült ki Sze­keres Péter felesége és kislánya, ő pedig az otthoni álmos csiend.ben egy vaskos kéziratcsomót javítgatott. Az egyik kiadó vállalat tervbe vette tanulmányainak gyűjteményes ki­adását. Könyve jelenik meg, országo­san, sőt bizonyára külföldön is is­merni fogják! Az eltelt hónapok alatt megcáfol- hatatlanul bebizonyosodott, hogy Szilveszter éjszakáján jól választott. Megkapta a munkájáért járó anyagi megbecsülést: jelentősen rendezték a fizetését, Megkapta az erkölcsi alkotmány, amely nem írott papír­törvény volt csupán, hanem az egyén, a Szekeres Péter életén lemérhető elő valóság. Hát az erkölcsi és anyagi megbecsülésnél volt azért, valami kis hiba, incselkedett egy huncut kis ördög Szekeres Péter gondolatai­ban. Előfordult, felelte önmagának. Egy huszadrendű kézilabdázót egye­sek jobban megbecsültek, mint egy egész iskolára való kiváló tanárt. Egyesek, de nem a rendszer! És az anyagiak? Hát az még bizony javí­tásra szorult! De semmi nem megy máról holnapra. Ezekkel a kis, köny- nyen javítható hibákkal együtt olyan volt Szekeres Péter élete, hogy a fel- szabadulás előtti idők már csak rossz álomnak tűntek. És még jobb és még szebb lett volna! Pár hónappal előbb jelent meg a párt határozata az ér­telmiségről. Ennek a következetes végrehajtása töltötte volna ki még- inkább élő tartalommal azt a kere­tet, amit az értelmiség részére az alkotmány biztosít, ''i És gondolataiban már ott is tar­tott ezerkilencszázötvenhat októberé­nél, a gyászos emlékű napoknál, amikor kis időre úgy látszott, hogy a dolgozó nép alkotmánya még írott törvény sem marad, és a gyorsan életbeléptetendő törvények a szeke- respétereknek semmi jót nem bizto­sítanak. De elhárult a veszély! Él az alkotmány és biztosítja továbbra is, sőt fokozottabban, hatékonyabban Szekeres Péter és a néphez hű értel­miségi tízezrek jogait, törvényerővel biztosítja erkölcsi és anyagi megbe­csülésüket, társadalmi pozíciójukat. Hogy’ is írja a renegát tanár a leve­lében? »Nincsen semmi biztosítékod, hogy szaktudásodnak, képességeid­nek megfelelő életet élhess és a jól képzett értelmiséginek kijáró erköl­csi és anyagi megbecsülésben része­sülj.« Hát van! — mondta ki hango­san. — Van!#Az alkotmány! — Fele­sége már aludt. Nem kapott választ. Három találatot 2.171 szelvényen értek el, amelyre a nyeremény egyenként 346.25 forint. A 60.506 kéttaló latos szelvényre egyenkint 12.50 forintot fizetnek. A közölt adatokban az ellenőrzés során még történhetnek változások. (MTI) —~—~———~ —----— - ­A Sportfogadási és Lottó Igazgató­ság tájékoztató jelentése szerint a 24. fogadási hétre 2,034.017 szelvényt küldtek be a lottó játékosok. Nem végleges megállapítás szerint ötta- lálatos szelvényt ezúttal sem talál­tak az értékelők. A négytalálatos szelvények száma 19. A nyermények egyenkint 79.106.25 forint. w EZERHATSZÁZ EMBER.; i EzerhaUzáz román hős. A sírokon vérükből nőtt a sok piros virág, s az aranyló betűk így hirdetik emléküket. »Érted haltak szent világszabadság!« (Megyaszó, 1957 augusztus 18.) iftlßüä KECSKÉS RÓZSA Lottónvereménvek mert itt halt meg a legtöbb romár katona. A falu fölött, a temetőbet több mint 1600 román katonát te­mettek el. Az egész falu hullatta ér­tük könnyét. Hullatták a szülők, fe­leségek, gyerekek, unokák és jóbará­tok helyett, akik talán hazavártáh a kis családi körbe, s nem sejtettél, még a szörnyű valót. Nagyrészük fia­tal volt, szinte gyerek még, alig húszévesek, egy egész élet állt előt­tük, s nem maradt már semmi más utánuk csak egy aprócska fakereszt a Tövistetőn és sok-sok bánat. AZ ÉVEK SZÁLLTAK a sirdom- bon és a falu felett. A keresztek megritkultak, a dombocskák már- már elsimultak, s a távoli szemlélő­nek úgy tűnt, a megyaszóiak elfeled­keztek mindenről. De az emlékezet nem engedi feledésbe merülni a tör­ténteket. A Tövistetőn emlékművet állítanak a felszabadító harcok során elesett hősi halottaknak. A falU fe­lett uralkodik majd a márványoszlop s aranybetűkkel románul írják rá Petőfi halhatatlan sorait: »A hősöket zgy közös sírnak adják, kik érted haltak szent világszabadság!« Emlé­keztető lesz ez az oszlop a barátság, z népek közötti szeretet emlék­oszlopa, amely nemcsak 1944 őszére emlékeztet, hanem Segesvárra is, '*■hol magyarok és román parasztok egymás mellett harcoltak Bem zász­laja alatt a szabadságért. És az évek hiába múlnak, az itt történteket nem lehet elfeledni. Az öreg mezőőr el­mereng a tájon, de nemcsak ő em­lékszik. Téli estéken harcokról me­gélnek a pipázó nagyapák, a kemence- yadkán ülő unokáknak. A román katonákról mesélnek, akik nem vol­tak mesebeli legények, mégis óriá­sokká nőttek. Igaz, a katonák nevét xem ismerik, csak annyit tudnak, ez Jancsi volt, amaz meg Miklós, s még innyit: itt pihennek az akácok alatt. Vlhantolták őket, de nem haltak neg, mert továbbélnek a nép ajkán, i ősi tetteiket emlegetik majd az mókák is és az utakon járva le­teszik, süvegüket, mert nincs rög a latárban, amelyet ne öntöztek volna neg vérükkel — a mi szabadságun­kért. vízért ment a kútra, mikor az egyik román katona ráköszönt döcögős magyarsággal: »Hej mama, üres ve­der, nincs szerencse.« Azóta is emlegeti. A FALUBAN románok voltak, de a környékén még németek tanyáz­tak. Ügy beásták magukat, hogy szinte lehetetlennek tűnt puszta megközelítésük. Tüzelőállásaikból végigláttak az egész környéken, , szemmeltartották a román csapatok minden mozdulatát. A front a falu­széli cigányházak és a nagy diófa mellett húzódott. Kevés helyen folyt ilyen elkeseredett harc és talán se­hol nem akadt ilyen borzasztó em­berveszteség. A román csapatok állandóan rohamoztak. Egyetlen éj- 1 szaka 98 sebesült volt a Baksa- halomnál. A Csákó-erdőnél folyt har­cok történetének legszomorúbb feje­zete pedig az volt, amikor ütközet után egy századból mindössze hét élő maradt. A falubeliek sajátjukként siratták « az elesetteket, gyógyították a sebe- \ sülteket. Több mint 40 napig tartó i harc után a szovjet csapatok Encs i felől és az abaujszántói dombokon i megkezdték a bekerítést, gyűrűt : vontak a németek körül, amelynek . Hidasnémetinél kellett zárulni. A i németek látva a bekerítést, elmene- - kültek, még mielőtt a gyűrű be- 1 zárult. • I A harcok után napokig temettek, i A falu mellett elterülő hosszanti \ völgyet Akasztóvölgynek ismerte év- l századok óta a nép. A nagy harcok i után siralomvölgyeként emlegették, i 1944 ŐSZÉN szüretre készültek a hegyoldalakon, amikor az első, német katonákkal telt autó bekanya­rodott a főtérre. Megszállták a falut, s a. környező dombokon beásták magukat. Közeledett a front, a fel­szabadító román csapatok Legyes- bénye felől szorították a németeket. A falu házaitól alig négyszáz méterre alakult ki az arcvonal. Kelepeitek a villámgéppuskák, vijjogtak az aknák, s szertefröccsenő szilánkok osztották e halált. Az emberek a pincékbe me­nekültek, az öregasszonyok reggeltől estig olvasót morzsoltak. Megyaszó hosszas küzdelem után gazdát cse­rélt. A németek kivonultak, és egy este már fáradt román katonák ha­ladtak lépésről lépésre a sáros megyaszói utcákon. Sokan voltak. Alig volt ház a faluban, ahová ne szállásolták volna őket. A megyaszó­iak a németekre gyűlölettel néztek, a románokkal pedig megosztották, az utolsó falatokat is. Napok alatt test­vérüknek fogadták őket, gondjuk­ba juk, bánatuk közös lett. Az idősebbek emlékeznek még egy Jancsi nevű kolozsvári fiúra, aki mindenkinek megmutatta felesége fényképét és órákig mesélt róla. Este a párnája alá tette a képet, s min­dig arról mesélt, milyen jó lesz, ha vége lesz a háborúnak. Többen be­széltek néhány szót magyarul. Az egyik fiatal katona mindig így figyel­meztette a ház asszonyát, aki fel­merészkedett a pincéből, s az udva­ron járkált: »Marget pince, mert germánszki bumm!« Furcsa volt ez a mondat, mások számára talán ér­telmetlen is, de az asszony meg­értette a fiú aggódását, hogy men- jen a pincébe, mert a németek lövik a házakat. Győrfi Dánieléknél is la-< k,ott egy fiatal hadnagy. Kereszt­nevén emlegették: Miklós. Nevenap- ját a család is megünnepelte. Mintha saját fiúk lett volna, úgy szerették. Ha nem jöhetett haza ebédelni, egy üveg tejet küldtek neki. A legszebb kispárnát adták oda, ha lepihen valahol a. lövészárokban, legalább a feje alja legyen puha. Sokai mesélt özvegy édesanyjáról, aki hazavárja. A névnapján szokatlanul vidám volt, s megígérte, ha elmegy a faluból, ak­kor is ír majd. És másnap éjjel már nem jött vissza. A Baksa-halmon ifialt meg, fejét érte a golyó..: Dobi néni, a volt kisbíró felesége Csendben, szerényen búvik meg a falu a hegy tövében, amelyet — ki tudja miért? — Tövistetőnek neveznek. Innen, a falu legészakibb ré­széről belátni az egész környéket, a szemben lévő dombokat, völgyeket. Megyaszó olyan, mint bármely más falu. Az úton ökrösszekér verte porfelhő szürkénk, a házak felett gólyák libbennek és maga.sbatörő füstcsikok árulkodnak arról, hogy lent a templom táján lekvárt főznek. A Csákó-erdőnél tehenek legelnek, fehér pöttyként virítanak a völgy­ben. A határ kihalt, csak a Tövistetőn, a temetőben dolgoznak emberek. Emlékművet állítanak. Suhint a kasza, s a fűszálak mély sóhajjal dőlnek a földre. Tószegi bácsi az öreg mezőőr nézi a kaszást. Hallja a suhintást és ez a szűnni nem akaró zaj, régi emlékeket idéz. Tizenhárom eszten­dővel ezelőtt itt, ezen a tetőn ugyanígy suhintott a kaszával a halál.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents