Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-16 / 191. szám

Péntek, 1957. augusztus 16. ES ZAKMAGTARORS Z AG 3 Alkotmányunk évfordulójára emlékeznek megyénk asszonyai és lányai Immár nyolcadszor ünnepli dolgo­zó népünk alkotmányunk születésé­nek évfordulóját. Ebből az alkalom­ból érdemes visszatekinteni a múlt­ra valamennyiünknek, de különö­sen a dolgozó nőknek, édesanyák­nak és háziasszonyoknak egyaránt. Nem kell különösebben hangsúlyoz­ni, hogy mit jelentenek a magyar nőknek az alkotmányban biztosított törvények, melyek a nők társadalmi helyzetének megváltoztatását szol­gálják. Hiszen a szemünk előtt zaj­lott le az ellenforradalom egyik kö­vetelése, hogy az asszonyok ne dol­gozzanak, nem kell napközi otthon, stb. Hogy mindez mit jelentett vol­na, tömören talán így jellemezhet­jük. Jogtalanság és a női egyenjogú­ság sárbatiprása. Nem! Nekünk, ma­gyar nőknek, ezekből elég volt. Ne­künk szabad élet kell, a társadalmi megbecsülés útján akarunk járni úgy, mint a többi felszabadult or­szág asszonyai és leányai. Ezek tu­datában emlékezünk büszkén és bi­zakodva arra a történelmi jelentő­ségű időre, 1945-re, amikor a párt vezetésével véglegesen megszűnt a kizsákmányoló urak teljhatalma, s ezzel egyidőben eltűnt a dolgozók szívéből a rettegés, szabadok lettünk végre. Űj korszak kezdődött. Eljött a mi időnk, megvalósult a munká­sok és parasztok állama, ahol a hata­lom a dolgozó nép kezében van. Ez a munkáshatalom tette lehe­tővé, hogy hazánkban 1949-ben először a történelemben, a nép igazi képviselői megalkották az első igazi alkotmányt. Népünk életében először rögzítette törvénybe minden magyar ember jo­gait és kötelességét. Számunkra na­gyon sokat jelent az alkotmány, hi­szen törvény beiktatásának napján mi nők kaptuk talán a legszebb és legnagyobb ajándékot államunktól, melyet ma már természetesnek és jogosnak tartunk. Munkásosztá­lyunk, pártunk győzelme nélkül esetleg csak álmodhattunk volna ezekről. Törvény biztosítja nálunk mindenki számára a munkához, mű­velődéshez, pihenéshez való jogot. Különösen rögzíti a nőkre vonatko­zó törvényeket, pl. a házasság és a családvédelem, vagy a nők egyenjo­gúságára vonatkozóan „A Magyar •Népköztársaságban a nők a férfiak­kal egyenlő jogokat élveznek”. A nők egyenjogúságát szolgálják: mun­kafeltételeknek a férfiakéval azonos módon való biztosítása, a terhesség esetében a nőknek járó fizetett sza­badság, az anyaság és a gyermek fo­kozott törvényes védelme, továbbá az anya- és gyermekvédelmi intéz­mények rendszere. Népi államunk a gyakorlatban is érvényt szerzett a törvénycikk megvalósulásának, helyt kaptunk olyan munkaterületen, vagy a tanulás terén, ahol a felszabadu­lás előtt nő nem igen vehetett részt. Pl. Vigh Anna megyei ügyész és így tovább. Megtaláljuk a nőket az ál­lamvezetésben, pl. Szanyiné Encsen tanácselnök, vagy országgyűlési kép­viselők: Berki Mihályné, vagy Nagy Istvánné pótképviselő. Sok nő ért el kimagasló eredményeket, különböző tudományos ágak terén is. Büszkén mondhatjuk, hogy az elmúlt 12 év alatt, sok-sok elévülhetetlen eredmény elérésében mind ott találjuk dolgoskezű asszonyaink és leá­nyaink alkotó munkáját, mely­nek nyomán szebb lesz vala­mennyiünk élete. Éppen ezekre a szép eredményekre alapozva elmondhatjuk azt is, hogy a nők aktív részvétele nélkül elkép­zelhetetlen a szocialista társadalom felépítése. Azonban őszintén meg kell mondani, hogy a párt által el­követett hibák kihatottak a női egyenjogúság megvalósítására is. 1956 óta egyre inkább visszaesett a nők vezetésbe való bevonása és to­vábbképzése. Különösen az ellenfor­radalom alatt és után sok becsületes elvtársat is megzavart az ellenforra­dalom jelszava. Tudjuk, hogy kor­mányunk számít a nép hatalmas se­regére, a' KB tagjai, de különösen Marosán elvtárs több beszédében foglalkozott a női egyenjogúsággal. A nők nagy erőt képviselnek egyéb feladat megvalósításában, hiszen a család, a gyermeknevelésen keresz­tül ők ismerik a legjobban az élet örömeit, nehézségeit, s mindenütt ott vannak, ahol családjuk szebb, boldogabb jövőjéről van szó. Ott voltak akkor is, amikor az ellenfor­radalom leverésével egyidőben a termelés beindításáért küzdött a párt vezette munkás-paraszt kormány. Türelmes, meggyőző szóval bírták rá sokszor megtévesztett férjeiket az életet jelentő munka felvételére. Legszebb példáit mutatták ennek a királdi, az ormosbányai és a sajó- szentpéteri bányászasszonyok. Lám az élet őket igazolta. Nem hagyták sárba tiporni hosszú harcokban, sok áldozattal megszerzett jogainkat. Ma pedig újabb munkasikerek elérésére lelkesítenek, s egyben harcolnak az alkotmányban lefektetett jogok betartásáért. Segítsük a nőket megfelelő mun­kakörök feltöltésében, hadd váljon minél több nődolgozó szocializmust építő társadalmunk még hasznosabb tagjává. A nőket lebecsülő nézetek ellen pedig lépjünk fel, mert az élet ezer változatban igazolja, hogy a nők igenis helytállnak a munkában, tanulásban egyaránt. Pedik sok eset­ben a dolgozó nők nagyrésze a napi munka, a gyermeknevelés és a házi­munka mellett sok-sok áldozatot hozva, társadalmi -munkásként in­tézik társaik ügyes-bajos dolgait, hogy az emberek ezen keresztül is jobban érezzék pártunk szerető gon­doskodását. Ezt fejezi ki gyönyörűen alkotmányunk első pontja, mely mil­liók harcos munkáját, küzdelmét és célját rögzíti törvénybe: „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé.” Megyénk asszonyai és leányai nevé­ben ezekkel a gondolatokkal méltat­juk röviden azt, mit is jelent szá­munkra az alkotmány és a benne rögzített jogok gyakorlása. Alkotmá­nyunk megvédéséért harcolunk ak­kor is, amikor felemeljük szavunkat az ENSZ különbizottságának jelen­tése ellen. Borsod megye asszonyai tanultak az októberi ellenforrada­lom eseményeiből és éppen ezért ha­tározottan kiállunk a Kádár elvtárs által vezetett munkás-paraszt kor­mány mellett, mert tudjuk, hogy csakis így lesz biztosítva a nők al­kotmányban rögzített jogainak gya­korlása. JENOVAI MIKLÓSNÉ Zászlóavatás a népkerti sportpályán 1957. augusztus 19-én délután 5 órakor a miskolci Munkásőr Zászló­alj zászlóavatási és névadó ünnepsé­get tart a népkerti sportpályán. Az ünnepség keretében kerül sor az el­lenforradalom leverésében részt vett karhatalmisták kitüntetésére is. Az ünnepségre szeretettel várja Miskolc és Borsod-Abauj-Zemplén megye dolgozóit. Munkásőrség megyei parancsnoksága. A tapolcai tanács figyelmébe! amelyik közül az egyik fejenrugott a napokban egy hatéves kisgyereket. Üdvös lenne, ha a tapolcai tanács érvényt szerezne a törvényes rende­letnek! Ismert dolog, hogy üdülőtelepen tilos teheneket legeltetni. Vonatko­zik ez Miskolc-Tapolcára is. Mégis — a Győri utcában lakó Máthé család gondtalanul (és sokszor kellő vigyá­zat nélkül!) legelteti két tehenét, Közös közlemény a szovjet—német tárpíisÉró! (Folytatás a 2. oldalról.) mozgalom alapvető kérdéseiben. Kü­lönösen fontos a szocialista országok kommunista- és munkáspártjai né­zeteinek és cselekvésének egysége. A két párt azon a véleményen van, hogy egyfelől az SZKP Központi Bi­zottságának és a Szovjetunió kormá­nyának küldöttsége, másfelől a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsége Köz­ponti Bizottságának és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányá­nak küldöttsége között ez év augusz­tus 1—2-án lezajlott tárgyalások nagy lépéssel vitték előre az egész nemzetközi kommunista mozgalom egységének erősítését. A tárgyalások résztvevői kifejez­ték azt a meggyőződésüket, hogy az SZKP és az NSZEP között kialakult testvéri kapcsolatok tovább erősöd­nek és az ellenség semmiféle mester­kedése nem tudja gyengíteni a két párt nézeteinek és cselekvésének egységét, ugyanúgy, mint a többi or­szág testvérpártjaival kiépített egy­ségét. * A Szovjetunió párt- és kormány­küldöttségének a Német Dc-mokraiH kus Köztársaságban tett látogatása, valamint a két párt és a két kos.'- mány képviselői között lezajlóit tár* gyalások eredményei egyfelől a Szovjetunió és a Német D&mokraú- kus Köztársaság, másfelől az SZKP és az NSZEP közötti barátság ősi együttműködés erősödéséről, a két* ország dolgozóinak javát, a világ né­peinek békéjét és együttműk.ödésőt szolgáló barátság és egy üttműködési további erősödéséről tanús!:c dik. A közös nyilatkozatot N. Hruscsov 4 az SZKP Központi Bizottságának első titkára, A. Mikojan, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnök- helyettese, W. Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkárai és O. Grotewohl, a Német Demck.ro- tákus Köztársaság miniszterein ö> e írta alá. (MTI) Gyűlik a termény a raktárban Nehéz, zsákokkal telt szekerek so­rakoznak a raktár előtt. A megyei terményforgalmi vállalat mezőköves­di telepének dolgozói a cséplés meg­kezdése óta kemény munkát végez­nek. Naponta 300—400 mázsa ter­ményt kell átvenniük, mérlegelni, zsákolni és adminisztrálni. Reggel 8 órától késő estig fáradhatatlanul dol­goznak. Éberen vigyáznak, nehogy nedves, dohos vagy zsizsikes termény kerüljön a raktárba. Szabó József elvtárs, a telep veze­tője közel tíz esztendeje áll a vállalat alkalmazásában. Kisujjában van a terményfelvásárlás minden csínja- bínja. Mert nem olyan egyszerű do­log ám ez! A nedves, dohos gabonát nem szabad átvenniük. A szemetes terményt le kell értékelni, ugyanak­kor a magasabb fajsúlyúért többet kell fizetni. Amint beszélgetünk, egy asszony éppen mintát hoz egy kis papírzsák­ban. Szabó elvtárs megnézi, morzsol- gatja a tenyerében. — Szép sörárpa.: -. de nem tiszta, sok benne a búzaszem — mondja. — Tisztítsák ki és úgy hozzák be, akkor megvesszük. A sörárpában a búza is konkolynak számít. A raktár bejáratánál három zsákot látunk, valami fehér porral, vagy lisztféleséggel vannak beszórva: — Bűnjel — mondja, s mert nem értjük a dolgot, hozzáteszi — zsizsi­kes termény. Tegnap hozták be, de dolgozóink észrevették, mikor kiön­tötték a zsák búzát a többi közé. A zsák alján volt a zsizsikes búza, a te­tejére pedig szépszemű újbúzát tét­AZ ALKOTMÁNY ADTA Munkásélet régen és ma ftorsodnádasd. Magas, szelíd hegyek, dús­® lombú öreg völgyek ölelésében fekszik e kis gyártelep. Sok-sok családnak biztosítja a megélhetését, a mindennapi kenyeret. Nemcsak most, de a múltban is. A Horthy-rendszerben azonban más volt a helyzet, másként éltek a munkások, mint ma. A gyár a Rimamurányi Részvénytársaságé volt. A haszon is, amit a munkások előállítot­tak. A gyár urai dőzsöltek, tivornyáztalc, külföldi utakat jártak, tejben-vajban fürödtek, a munká­soknak meg csak a morzsa jutott. Pedig mennyit izzadtak, verejtékeztek. És mégis tűrni, hallgat­niuk kellett. Próbálta volna csak valaki felemel­ni a szavát, kifejezni elégedetlenségét, nyomban a munkanélküliek sorában találta magát, s ta­poshatta a kilátástalan holnap szomorú, nehéz, poros útját. Munkanélküliek mindig voltak a gyár ka­puja előtt. — Ha tíz emberre volt szükség — mondja Sulyok Ferenc elvtárs, öreg hengerész —, pilla­natok alatt 150-en, 200-an jelentkeztek. Hiába mondták meg, hogy nem kell több ember, de senki sem mozdult. Vártak és sóvárgó tekintet­tel néztek a kapu felé, mikor nyílik, hátha kell még valaki. Bizony nem egyszer előfordult, hogy a csendőrség kergetett el bennünket. Mert én magam is négy évig kuncsorogtam munka nélkül, míg nagysokára bejutottam a gyárba. | ehezen lehetett bejutni a gyárba. Persze akit a pap, vagy a kántor javasolt, azt soronkívül munkába állították. 12 óra volt a napi műszak. Az emberek, mint a gépek, megállás nélkül dolgoztak. Ha va­laki lemaradt, vagy megállt, a hajcsár nyomban ott termett, s űzte, hajszolta a végkimerülésig. És miért? Nyolcvan-kilencven pengőnél nem keresett többet egy hónapban egy munkás. — A kereset éppen csak arra volt elég, hogy fpnn tudja belőle magát tartani az ember —■ mondja Szikora Józsi bácsi, idős munkás. — Ha ettünk, akkor nem ruházkodhattunk. — Az évi nyereségből a munkás soha nem kapott egy fityinget sem — fűzi tovább a be­szélgetés fonalát Érsek Árpád elvtárs. — De a papnak és a kántornak ezresek ütötték a mar­kát. Bizony nem jutott volna Halmai kántor úrnak sem soha motorkerékpárra, ha nem a gyártól emeli fel a sok pénzt. N‘ A munkásoktól mindent megvontak, csak a munkát nem. Tanulni, tovább fejlődni nem en­gedték őket. Mégha valaki inasnak akart sze­gődni, annak is legalább egy évig puceroskodni kellett, hogy felvegyék. A munkás csak előmun- kásig vihette, de a legtöbb esetben az is csak az lehetett, aki „megbízható” volt az urak sze­mében. A kegyetlen, fárasztó, nehéz munka után otthon sem volt nyugta, pihenése a munkásnak. Elviselhetetlen lakásviszonyok között tengették életüket. Nedves, sötét falak között, közös kony­hán étkeztek, főztek. U osszura nyúlna ez az írás, ha mind megír- nánk azt, amilyen nyomorúságos volt a munkások élete. A régen várt felszabadulás vál­toztatta meg ezeknek a proletároknak is keser­ves sorsát. Az átkos kapitalista rendszer urai­nak letűnésével szebbé, jobbá vált a munkások élete. A rimamurányiak helyébe a munkások­ból lett vezetők léptek. Olyan vezetők, mint Sándor Miklós, Urbán Ferenc, Mező Béla, Bóta József Gazsi, Érsek István, Gyárfás János és a többiek. Ezek a vezetők bebizonyították, hogy nemcsak képesek a vezetésre, de értenek is hozzá. Ma már nem kell rettegni senkinek sem, hogy az utcára kerül. Nemhogy a munkanélkü­liség fenyegetné őket, de jelenleg munkáshiány- nyal küzd a gyár. Különösen a hengerész után­pótlás okoz gondot a gyár vezetőinek. A múlt rendszerben, ha esett, ha fújt; télen, nyáron gyalog kellett bejárni a munkásoknak a gyárba. — Mire vidékről beértünk, jobban elfárad­tunk, mintha egy teljes műszakot dolgoztunk volna — mondja az egyik munkás. Ma autóbusz szállítja őket lakástól a gyárig, gyártól a lakásig. S megváltozott a munkaviszony is. A 12 órás munkanav nyolc órára csökkent. Sokhelyütt a nehéz fizikai munkát — amelyet, azelőtt kézi erővel végeztek — gépek váltották fel. Különö­sen a melenüzemben történtek átszervezések. Azt a munkát, amit a rimamurányi idejében egy ember végzett, ma két munkás végzi. Munkaruhát nem kaptak a dolgozók a rima­murányi vezetése alatt. Most minden évben új ruhát bakancsot, adnak a dolgozóknak. A m.un- karédelem is eavenlő volt a nullával. Ha baleset történt, azt mindig a dolgozó rovására írták. Ri­tek. Ravaszul csinálták, azt hitték, nem vesszük észre. A fertőzött részt azonnal zsákokba szedtük és kihoz­tuk a raktárból. Ez a fehér por a zsá­kokon Matador, elpusztítja a vesze­delmes élősdieket. No és mi lesz a kártevővel? — Bűnvádilag fogják felelősségre vonni. Sebe Albertnek hívják, itt la­kik Kövesden, a Táncsics utcában* Megérdemli, mert ha nem vesszük észre idejében, ötven vagon termény; megfertőződik. Szabó elvtárs és a terményrakláí többi dolgozója lelkiismeretesen őr­ködik dolgozó népünk vagyona feletti Vigyáznak minden szem gabonára* Most legfőbb gondjuk, hogy teljesít­sék szabadfelvásárlási tervüket; A! dolgozó parasztok az adógabonát ég a cséplőrészt pontosan beszállítják* Kenyérgabonából aránylag keveset adnak el szabadon, annál nagyobb a kínálat árpából. Az a tapasztalatuk* hogy nincsen lényeges különbség az árpa szabadpiaci ára és az állami szabadfelvásárlási ár között; Leg­utóbb a mezőkövesdi piacon vásárol* tak is mintegy negyven mázsa árpát* A dolgozó parasztok közül egyre töb­ben látják, hogy nem érdemes a pia-4 con ácsorogni a terménnyel, ott sem kapnak érte többet, inkább eladják az államnak. Kenyérgabonából nagyobb mennyi* séget inkább a tsz-ek adtak el szaba­don. A mezőkövesdi Búzakalász Tsz 250 mázsát, a Béke Tsz pedig 80 má­zsát adott el. Igaz, ők minden mázsa után 20 forintos felárat kaptak: Pető János elvtárs termény átvevő­től a búza minősége után érdeklő- _ dünk. ♦ — Nem rosszabb a búza az idén* X mint a múlt évben volt, sőt talán egy­♦ két százalékkal magasabb is a fajsú** ♦ lya — mondja. — Az esőzések miatt $ egy kicsit nagyobb a szemek nedves- 1 ségtaríalma, de ez lényegtelen; Igen ♦ jó a sör árpánk, pedig a mi határunk nincsen a legjobb sörárpa termelő­körzetnek nyilvánítva: Régen itt dol­gozom már, de nem emlékszem ra, hogy mikor hoztak ennyi takarmány- gabonát eladni. Ez nem csupán a jó termés eredménye, hanem bizonyos fokig a szabadabb gazdálkodási lehe­tőségé is. Eltörölték a kötelező búza­vetést, így a parasztok növelhették az árpa vetésterületét. Itt Kövesden is volt olyan termelő, akinek több árpá­ja termett, mint búzája. Ez nagyobb jövedelmet biztosít a parasztoknak is, meg az államnak is. Amíg Pető elvtárssal beszélgetünk, a raktár két zsákoló ja, Bíró József és Erdős István, megállás nélkül hord­ják a nehéz zsákokat az emeletre: A földszinten már nincs hely a ter­ménynek. A két emberről csorog a verejték. Nem csoda, naponta 200—« 200 teli zsákot kell a mérlegekről fel­mamurányi nem törődött a munkásokkal, a leg­elemibb feltételeket sem biztosította, A munlcá-' sok a csap alatt mosakodtak, mert nem volt mosdó, nem volt fürdő. Piszkosan, maszatosan mentek haza. Ma minden üzemben zuhanyozó van, sőt a gyár új fürdőt kapott. A fürdőbe nemcsak a munkások, hanem családtagjaik is el­járhatnak. A gyár termelésének hasznát ma már nem egy-két ember zsebeli be. A jövedelem kizáróla­gosan a munkásoké, amit közvetlenül és köz-! vetve Icapúak meg. A hengerészek átlagkeresete: 2—2.500 forint. A gyár összes dolgozóit tekintve! pedig 1700—1800 forint az átlagkereset. '■ A megbecsülés jele mutatkozik abban is, f hogy a kormány különböző juttatásokban,! kitüntetésekben részesíti a munkásokat. Borsod-< nádasdon a számát sem tudják a sztahanovisták- ' nak, a kiváló dolgozó jelvénnyel kitüntetett dol-'t gozóknak. Van Kossuth-díjasa is a gyárnak. Ér- \ sek Gyula elvtárs, előhengerész. Régen ilyen; nem volt. Addig kellett a munkás, míg dolgozni * hordani a telhetetlen gyomrú magtár- tudott, s amikor kiöregedett, elbocsátották. Lik-Jha. Nehéz munka ez, nem is bírja tor János Biba nagyon jó, kitűnő szakmunkást akárki. Megérdemlik a napi 80—90 volt, de mikor megöregedett, a legutolsó mun- % forintos keresetet. 1 káhelyre dobták, onnan pedig nyugdíjazták. | Az irodában Koós Pál vezetőadmi- Ma,. ha valaki a Balatonnál, vagy az ország ♦ nisztrátor és még két fiatal lányka különböző készén az üdülőkben jár, munkások-1 dolgozik. kai találkozik. A Horthy-rendszerben azonban\ _ Tavaly háromszor ennyien vol­a munkásnak kuss volt az üdüléstől. Fizetett X tunk, mégis sokkal több volt a mun- szabadságot is csak a 40-es évek után kapott, i kánk — mondja Koós elvtárs. — Az- A régi, közös viskóknak csak a hült helyük• óta megszűnt a begyűjtés, kevesebb van, helyettük világos, tiszta lakásokban laknak ^lett a papírmunka, kevesebben let­et munkások. A gyártelepen több mint 100 család jtünk mi is, de gyorsabb lett az ügy­részére építettek modern bérházalcat és több ♦intézés. Hárman is kényelmesen el- mini 50 család építkezett állami kölcsönnel, gátjuk feladatunkat. vagy egyéni erőből saját házat. Nyitva áll a mű- Í Meggyőződtünk róla, hogy valóban velődés, a tanulás, a szórakozás kapuja minden $ így van. A dolgozó parasztok torlódás dolgozó előtt. *és sorakozás nélkül gyorsan intézhe­Mindezt az alkotmány adta a. munkásoknak, ♦ dolgukat. Ezt az alkotmányt akarta a sárbatiporni, be-t Gyűlik a termény a TV mezőköves­szennyezni az októbeH véres ellenforradalom. ♦ di telepén. Hozzáértő, gondos kezek — Nem. soha többé nem engedjük meggya- f vizsgálják a szemek minőségét és vi­, X gyáznak, hogy a tömött raktárba ke­rült életet semmiféle károsodás ne érje. Munkájuk szerves része a gabo­natermés betakarításáért, dolgozó né­pünk kenyerének biztosításáért folyó harcnak. S ők ebben a harcban be­csületesen helytállnak. SZEMES ISTVÁN lázni alkotmányunkat — mondja Marhof f er; Sándor elvtárs. — Ha kell, életünk árán is meg-* védjük. Cz nemcsak Marhof fér elvtársnak, hanem a\ *- Borsodnádasdi Le.mejzayár minden be-', csületes dolgozójának határozott állásfoglalása. TÖRÖK ALFREI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents