Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-10 / 186. szám

Szombat, 1957. augusztus Itf« GSZAKMAGYARORSZA G 3 As MSZMP agrárpolitikájának tézisei A mezőgazdaság szocialista átépítésének irányelvei Hazánk mezőgazdaságának szer­kezete túlnyomórészt kiisárutermelő jellegű. Az ország szántóterületének mintegy 78 százalékát egyénileg gaz­dálkodó parasztok művelik és csak 22 százalékát szocialista nagy­üzemek, szövetkezetek és állama gazdaságok. Az MSZMP egész népünk egyete­mes érdekét is —• beleértve a paraszt­ság érdekét is — szem előtt tartva, a mezőgazdasági termelőerők állandó fejlesztésének fő feladata mellett egyik legfontosabb feladatának te­kinti annak elősegítését, hogy mező­gazdaságunk fokozatosan korszerű, szocialista nagyüzemű mezőgazda­sággá alakuljon át. A mezőgazdasági termelés fejlesztése és a szocialista átalakítás egységes elválaszthatatlan feladatot képez. A mezőgazdaság nagyüzemű átszervezése nem öncél, hanem eszköze, fő módszere a mező- gazdasági teimelóerők állandó fej­lesztésének, a dolgozó nép s ezen be­lül a parasztság jóléte állandó növe­lésének. A mezőgazdaság szocialista átala­kítása csak a párt vezetésével és dol­gozó parasztságunkkal együtt hajt­ható végre. Ahhoz, hogy dolgozó pa­rasztságunk helyeselje és támogassa a szocialista átalakítást, meg kell •szüntetnünk az elmúlt évek hibáit, a mezőgazdaság szocialista átalakításá­hoz nélkülözhetetlen nagyarányú állami támogatás jelentőségének a meg nem értését, a meglevő beruhá­zási keretek helytelen felhasználását, az erőszakoskodásokat, stb. Emellett világosan és kézzelfoghatóan be kell bizonyítani dolgozó parasztságunk­nak a korszerű mezőgazdasági nagy­üzemek fölényét a kisgazdaságokkal szemben. Csak ebben az esetben vár­ható a ma még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság szemléletmódjá­nak gyökeres megváltozása, és ezzel szétaprózott mezőgazdaságunk nagy­üzemivé átalakulása. Dolgozó pa­rasztságunk teljes egyetértésének biztosítása, a szövetkezeti mozgalom kiterjedése hatalmas kultúrmunkát es helyes, célszerű gazdaságpolitikát •követel. Ennek alapelvei a követ­kezők: 1. Meglévő szocialista mezőgazda- sági nagyüzemeinket (állami gazda­ságok, termelőszövetkezetek) minél előbb példamutató modem, belterjes gazdaságokká kell fejleszteni. Ennek érdekében: a) Az állam teherbíróképességének megfelelően maximálisra kell emelni a mezőgazdaság fejlesztésére fordí­tott összegeket. Hitelt csak gazdasá­gos és a termelést előmozdító célok­éra lehet adni. b) Termelőszövetkezeteink fejlesz­tésében nagy szerep vár a gépállo­másokra. Elsősorban az alapvető me­zőgazdasági munkák gépesítését kell időben és jó minőségben biztosítá­sok (szántás, aratás, cséplés). c) A termelőszövetkezetek jövedel­mükből a kombájn, cséplőgép s álta­lában a szántótraktor kivételével minden, a termeléshez szükséges mezőgazdasági gépet (erő- és munka­gépeket) megvásárolhatnak. A gép­állomások kötelesek biztosítani — a termelőszövetkezet kívánsága szerint fe- a szövetkezeti gépek javítását. d) Az állami gazdaságok legyenek a korszerű, szocialista nagyüzem mintagazdaságai. Az állami gazdasá­gok és termelőszövetkezetek közti gazdasági kapcsolatokat általában közbeiktatott szervek nélkül kell le­bonyolítani. e) Lehetővé kell tenni azt is, hogy a termelőszövetkezetek termelvé- nyeiket maguk dolgozhassák fel és égy értékesíthessék. f) A meglévő termelőszövetkezetek {fejlesztéséhez — a fentieken kívül — jelentős szakmai segítség is szüksé­ges. Ezt a jövőben nem a gépállo­mási mezőgazdászok, hanem egyrészt a szövetkezetek által , áíkalmazott, másrészt a tanácsapparátusban dol­gozó szakemberek útján kell biztosí­tani. Lehetővé kell tenni, hogy a ter­melőszövetkezetek pályázat meghir­detésével alkalmazzanak mezőgazdá­szokat. Az állam — ahol ez szüksé­ges — a szakemberek fizetésének egy részét vállalja magára. g) Annak érdekében, hogy termelő szövetkezeteink vonzóbbak legyenek a dolgozó parasztok előtt, szükséges a termelőszövetkezetek belső rendje nek megszilárdítása. Így a vezetés megjavítása, a szövetkezeti tagság egységének kialakítása, a szövet kezeti demokrácia megerősítése, < tié^ság szocialista szellemű nevelése. 2. A mezőgazdaság szocialista át­alakításának főútja a mezőgazdasági termelőszövetkezetek. Mezőgazdasági termelőszövetkezetek azok, amelyek­ben: a) közösek a termelőeszközök (beleértve az állatállományt is), ki* véve a háztáji gazdaságokban törvé­nyesen visszahagyható földet, eszkö­zöket, állatokat; b) a nagyüzemi munkamegosztás előnyeit kihasználva, közösen végzik a munkát a temetés minden ágá- ban; c) a jövedelem túlnyomó részét a végzett munka alapján osztják el, a kisebb részét pedig a földjáradék kifizetésére használják fel; d) évről-évre a jövedelemnek leg­kevesebb 5 százalékával gyarapítják a közös szövetkezeti alapot és a fo­lyamatos üzemvitelhez szükséges tartalékot képeznek; e) közösen végzik a beszerzést és értékesítést; f) a gazdálkodást éves terv alapján folytatják; g) pontos nyilvántartást vezetnek; h) szocialista szellemben nevelik tagjaikat, kizsákmányolókat nem vesznek fel a szövetkezetbe, s nem tűrik meg a kizsákmányolás semmi­féle formáját sem. Bár termelőszövetkezeteink zöme szilárdan kitartott a munkaegység- rendszer mellett, nem szabad eluta­sítani azokat a kezdeményezéseiket, új módszereket, amelyek a jövede­lemelosztás szocialista elvén épülnek fel s a munkaegység-rendszer tovább­fejlesztését, megjavítását célozzák. Ezeket tanulmányozni és a gyakor­lati alkalmazásukban szerzett tapasz­talatokat hasznosítaná kell. Lehetővé kell tenni, hogy a ter­melőszövetkezetek, a szocialis ta alap­elvek betartása mellett, a helyi vi­szonyoknak megfelelően módosításo­kat eszközölienek az alapszabályza­tukban. 3. Ahhoz, hogy dolgozó parasztsá­gunk fő tömegei a termelőszövetke­zeti gazdálkodás útjára lépjenek, szükség van az alacsonyabb típusú, egyszerűbb szövetkezeti formák ed­diginél hathatósabb felkarolására és támogatására. Az egyszerűbb szövetkezeti formák közül legismertebb és a legelterjed­tebb: az általános í öldmű vesszővel - kezet. Ez elsősorban felvásárló, érté­kesítő, fogyasztási és hitelszövetkezeti tevékenységet fejt ki, s a nagyszámú szakcsoport útján egyre kiterjed­tebb a termelési tevékenysége is. Ahhoz, hogy a földművesszövetkeze ti mozgalom valóban, betöltse Szövet­kezeti funkcióit, a parasztság széles rétegeit felölelő élő tömegmozgalom legyen s alkalmassá váljék az igazi szövetkezeti közszellem kialakítására a faluban: mindenekelőtt az szük­séges, hogy a földművesszövetkezete- ket megszabadítsuk az évek. óta rájuk rakódott bürokratikus kincs­tári, hivatali boltjeHegtől. Ennek ér­dekében az is szükséges, hogy demo­kratikusan választott dolgozó pa­raszti vezetőségük legyen. A földművesiszövet'kezetek kereté­ben kell — a jelenleginél sokkal ki- terjedtebben — létrehozni a terme­lési szövetkezés legegyszerűbb ele­meit tartalmazó társulásokat (gép­használati társulás, vízhasználati tár­sulást stb.), valamint a különféle szakszövetkezeteket és tejszövetkeze- teket, stb. Ezek a termelésihez szük­séges beszerzéseket és termékeik zö­mének értékesítését végzik közösen. Emellett bizonyos termelést elősegítő közös céltevékenységet is folytatnak (például közös géphasználat). Ugyancsak a földművesszövetkeze- tek keretében alakuljanak, de, ha kérik, önálló működési engedélyt is kaphatnak — a szakcsoportok. Ezek a társulásoknál annyival fejletteb­bek, hogy a tiszta jövedelem egy részét rendszeresen a közös vagyon fejlesztésére fordítják. Végül önálló szövetkezeti üzem­ként működnek a termelőcsoportok, amelyek a mezőgazdasági termelés egy, vagy néhány ágát kollektivizál- ták, s a termelés e területén a mun­kákat közösen végzik, a közös ter­melési ág tiszta jövedelmének na­gyobb részét a végzett munka alap­ján osztják el. Jövedelmük egy ré­szét rendszeresen a közös alap fej­lesztésére fordítják, közös beszerző és értékesítő tevékenységet folytat nak. A termelőcsoportokat, szakcso­portokat és egyéb termelési társulá­sokat az állam olyan arányban tá mogassa, amilyen arányban a közös nagyüzemű termelés elemeit kifej­lesztik, közös beruházást végezzenek. Támogatni kell a parasztság egy szerűbb szövetkezetek alakítására irányuló törekvéseit, meg kell szün tetná az ezzel kapcsolatban kialakult bizonytalanságot, ügyelni kell arra hogy ezek ne váljanak kizsákmá­nyoló jellegűvé éé ne az egyéni gaz­daság konzerválására szolgáljanak hanem valóban átmenetet képezze­nek a termelőszövetkezet felé. 4. A nagyüzemi gazdálkodás fölé nyének bizonyításában és az új ter­melőszövetkezetek alakításában dön­tő szerepük van a gépállomásoknak. A párt a mezőgazdaság szoci-lista átalakításáért folytatott harcban a gépállomásokat fontos bázisnak te­kinti. Világosan látni kell azonban azt, hogy jelenleg ennek a feladat­nak a gépállomások csak részben felelnek meg. Ezért mindenekelőtt meg kell javítani a gépállomások vezető és dolgozó kollektívájának szociális és politikai összetételét. A termelőszövetkezetekkel való jő viszony kialakítása elsősorban azon múlik, hogy a gépállomások mennyi­ben képesek kellő időben, jó minő­ségben és olcsón elvégezni a szük­séges munkákat. Emellett biztosítani kell, hogy a gépállomásokon kor­szerű erő- és munkagépek nagy számban álljanak rendelkezésre. Ezért, — ha a termelőszövetkezet kéri — a gépállomások az általuk ki nem használt felesleges munkagépe­ket adják bérbe a termelőszövetke­zeteknek. A gépállomások jó kapcso­latukat az egyéni parasztsággal a gépi munkák kiterjesztésén és szer­vezett kultűrmunkán, stb. túl elsősor­ban azzal biztosítsák, hogy a gép- állomási szolgáltatásokat a jelenlegi­nél sokkal szélesebb területre ter­jesszék ki. A mezőgazdaság: termelő­inunkához szükséges szolgáltatásokon túl, célszerű fokozatosan áttérni az egyéb műszaki szolgáltatásokra is (kovács-, bognárniuinikák. kisgép­javítás és egyéb műszaki jellegű munkák, stb.). Ennek érdekében cél­szerű, ha a több község területén dolgozó gépállomások kihelyezett műhelyeket létesítenek. 5. A mezőgazdaság szocialista át­alakításának az eredményesen mű­ködő nagyüzemek és a kisáruterme- lők közötti egészséges verseny körül­ményei között kell végbemenői. Eb­ben a versenyben az új cam an alakult mezőgazdasági termelőszövetkezetek bizonyos mértékben hátrányosabb feltételekkel indulnak, mint az egyéni gazdaságok, mert üzemeik még nem épültek ki, szemben az évtizedek óta kialakult egyéni gazdaságokkal Ezért az államnak megf elelő gazdasági po­litikájával, mindenekelőtt hitelpoliti­kával elő kell segíteni, hogy ebben a versenyben a szövetkezeti gazdasá­gok minél előbb jelentős fölényt har­colhassanak ki. a kisár utermelős gazdaságokkal szemben. Olyan hitel­politikát kell kialakítani, hogy a jö­vőben a termelőszövetkezet a terme­léshez szükséges forgóeszközökhöz a hitelt az általa megtermelt árualap lekötésével szerezze. Nyújtsunk a megalakuló új. kellő állóeszközökkel nem rendelkező termelőszövetkeze­teknek (2—3 éven keresztül több részletben) olyan mérvű állami in­dítóhiteleket, hogy az a parasztság­nak a nagyüzem létrehozására ren­delkezésre álló saját eszközeivel együtt a nagyüzemű gazdálkodás fel­tételeit megfelelő színvonalon bizto­sítsa. A múlttal szemben e hitelek nagyobb része hosszúlejáratú legyen. 6. A korszerű szocialista nagyüze­mek létrehozása a továbbiakban is szükségessé teszi a szétszórt parcel­lák nagyüzemi táblákba való tagosí­tását. Ezt azonban az elmúlt évektől eltérően úgy kell végrehajtani, hogy ne okozzon termelési bizonytalansá­got. Ezért a nagyüzemi táblákba ke­rülő egyéni paraszti földekért teljes- kártalanítást kell fizetni abban az esetben, ha azon évelő kultúra, be­ruházási létesítmények stb. vannak, vagy ha cserébe gyengébb minőségű, elhanyagoltabb földet tudnak adni. A tagosítások a jövőben csak az érintett község, vagy határrész dol­gozó parasztjai többségének kérésére hajthatók végre. A jövőben tagosítá­sok helyett sokkal kiterjedtebben kell alkalmazni az érdekeltek kölcsö­nös megegyezésén alapuló önkéntes földcseréket, beleértve az adás-vétel útján történő cseréket is. 7. A termelőszövetkezeti mozgalom ki térj emlőse ériekében szembe keli szállni a spontaneitás szemléletével, amely szerint nem kell folyamatos felvilágosító munkával segíteni a dolgozó * parasztok termelőszövet­kezeti útra' térését, magukra lehet hagyni őket. A felvilágosító munka irányuljon elsősorban a nagyüzem fölényének és szükségességének- bizo­nyítására. 8. A mezőgazdaság szocialista át­alakításának célja a mezőgazdasági termelési nagyarányú fellendítése. Az átalakítást úgy kell végrehajtani, hogy a termelési színvonal az átala­kítás időszakában se csökkenjen, sőt növekedjék. A mezőgazdaság szocia­lista átalakításának • ütemét elsősor­ban a következő tényezők határozzák meg: a) a meglevő nagyüzemek terme­lési színvonala, fölényük kialakulása az egyéni termelés felett a termelés, az árutermelés, az önköltség, az élet­színvonal stb. tekintetében; b) a termelőszövetkezeti nagyüze mek megteremtésére rendelkezésre bocsátott állami eszközök és egyéb segítség mennyisége; c) a dolgozó parasztság saját esz­közeinek mennyisége, amelyek a szö­vetkezeti nagyüzem megteremtésére szolgálnak,^ beleértve az egyszerűbb szövetkezeti formák elterjedését s az ezekben kialakuló szövetkezeti akku­muláció mértékét; d) a párt, állami és egyéb szervek által végzett agitációs, felvilágosító és oktatómunka eredményeként dol­gozó parasztságunk kultúrszínvijna- lának emelkedése. A mezőgazd aság szocialista átala- 'kítása tehát csak olyan ütemben lehetséges, amilyen mértékben a kor­szerű nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés e négy alapvető feltételét biz- tcsítaini tudjuk, M A falusi parim un káról Dolgozó népünk életszínvonalának további emelése, az ország gazdasági helyzetének v megjavítása érdekében pártunknak a következő évek isorá-n nagy figyelmet kell fordítani a párt falusi munkájára; Ahhoz, hogy a munkásosztály és a dolgozó paraszt­ság szövetsége erősödjön, s ezzel ha­zánkban a proletárdiktatúra egyre szilárdabb legyen, a mezőgazdasági termelés színvonalát emelni tudjuk és falun is sikerrel fejezzük be a szo­cializmus építését, szükséges a falusi pártszervezetek megerősítése, a fa­lusi pártmunka megjavítása. Erre a munkára különösen most kell nagy figyelmet fordítani, mert falusi párt- szervezeteink még gyengék, az ellen­forradalmi események falun is ko­moly károkat okoztak és az osztály­ellenség tevékenysége élénk. Mind­ezekből kiindulva, azért, hogy a párt agrárpolitikáját sikeresen végre tud­juk hajlani, a falusi pártmunika te­rén a következők szerint kell eljárni: 1. A falusi kommunistáiknak a me­gyei és járási pártbizottságok segít­ségével arra kell törekedniük, hogy minden faluban erős, szilárd párt- szervezeteket hozzanak létre. A fa­lusi pártszervezetek mellett mind­azokban a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, gépállomáso­kon, ahol a párt taglétszáma meg­engedi, hozzanak létre önálló üzemi pártszervezeteket is. 2. Gondosan ügyelni kell amra, hogy a falusi pártszervezetek össze­tétele megfelelő legyen. Elsősorban a legszilárdabb, termelőszövetkezeti tagokat, ipari és mezőgazdaság^ mun­kásokat és félproletárokat vegyék fel a pártszervezetekben. Ezek képez­zék a falusi pártszervezetek bázisát Rajtuk kívül azonban nr y gondot kel fordítani a Kommunista Ifjúsági Szövetség. EPOSZ legöntudatosabb tagjaira, akiket szintén fel kell venni a pártba. Szakítsanak azzal az el­múlt években kialakult gyakorlattal amely, szerint ellh anyagólták a pá-rí­tok között. A pártépítési munkánál törekedjenek arra is, hogy a párt- szervezetek tagjai, különösen, vezetői, becsületes, köztiszteletben álló, osz- tályihű és a párt politikájáért har­colni kész elvtársak legyenek. 3. Ahhoz, hogy falusi pártszerve­zeteink a munkás-paraszt szövetség megerősítését, a mezőgazdasági ter­melés fellendítését és a mezőgazda­ság szocialista talakítását sikeresen megoldják, szükséges, hogy kialakul­jon a falusi pártmunka helyes mód­szere. Ezért: a) a pártnak, mint a proletariátus élcsapatának mindenkor a m' nkás- és paraszttömegek élén kell járnia. Magára kell vállalnia a kezdeménye­zést és a fő szervező szerepet a szo­cializmus építésének gya^rlaii kér­déseiben, akár politikai, akár gazda­sági, akár kulturális feladatokról van szó. A párttagok járjanak élen a párt, a gazdasági és az államhatalmi szer­vek munkájában tapasztalható hibák — nem ritkán nyílt visszaélések — felfedésében és kijavításában. b) A párt politikáját a széles pár- tonkívüli dolgozó tömegek előtt dön­tően a tömegszervezeteken keresztül kell érvényesíteni. Meg kell alakí­tani mielőbb mindenütt a falusi nő­tanácsot is. c) Falusi pártszervezeteink egyik legfontosabb feladata a tömegek po­litikai nevelésének megszervezése, olyanformán, hogy a falvakban való­ban tömegméretekben folytassanak írásos és szóbeli kommunista propa­gandát, agitációt. Különösen fontos feladatuk ezen a téren, hogy meg­győző, felvilágosító munkát végezze­nek, a termelőszövetkezetek és álta­lában a mezőgazdasági nagyüzemek népszerűsítése érdekében. Leplezzék le az ellenséges hangulatkeltést, jel­szavakat, rémhíreket, fedjék fel a párt politikájával szembenálló külön­féle opportunista, antimarxista néze­teket és mutassák be azok káros voltát, ismertessék és népszerűsítsék a párt és a kormány intézkedéseit stb. d) Pártszervezeteink ellenőrizzék a gazdasági, államhatalmi és egyéb szervek munkáját. Ez az ellenőrzés elsősorban a tömegek segítségével történjen, azáltal, hogy különös te­kintettel legyenek az egyes szervek munkájával szemben a tömegek ré­széről megnyilvánuló kritikán észre­vételekre, keressék meg az elkövetett hibák okait, gondoskodjanak azok megszüntetéséről. Falusi pártszervezeteink feladatai­kat — köztük a párt agrár-célkitűzé­seinek megvalósítását — csak akkor tudják\jól végrehajtani, ha fő figyel­müket a pártonkívüli dolgozó töme­gekkel való jó viszony kialakítására fordítják. Ha akár jobboldali oppor­tunizmusból, akár túlzó »baloldali - ságból« szembeketrü lnek a dolgozó tömegekkel, elszakadnak tőlük, nem lehetnek a tömegek vezetői. * Hazánk társadalmi és gazdasági rendszere a proletárdiktatúra rend­szere, amelynek alapja a munkásosz­tály és a parasztság szövetsége^ Olyan szövetség ez, amelyben a mun­kásosztályé a vezető szerep és amely a szocializmus megteremtésére irá­nyul. Falusi pártszervezeteink har­coljanak azért, hogy napról-napra erősödjék ez a szövetség, amelyben a parasztság a munkásosztály segít­ségével, a belterjes gazdálkodás út­ján sikerrel veheti fel a harcot a mezőgazdasági termelés fejlesztésé­ért — egész népünk jóléte, ési saját életkörülményeik megjavítása érde­kében; A belterjesebb gazdálkodás kiala-. kításában nem csekélyek az egyéni parasztgazdaságok lehetőségei. De ennél sokkal nagyobb lehetőségek nyilnak a termelőszövetkezetekben, sőt az egyszerűbb termelési társulá­sokban is, mert hisz a táblásátott nagy földterületek, a korszerű nagy­gépek, a mezőgazdasági tudomány vívmányai, a mezőgazdasági szak­ember jelenléte és mindenekelőtt' a fejlettebb munkamegosztás, a szer­vezeti közös munka módot ad erre, A megújlhodó több üzemágú és va­lóban demokratikus' vezetésű föld­művesszövetkezeti mozgalom, ha fő tevékenységét a parasztság termelési munkájának elősegítésére fordítja és képes lesz igazi szövetkezeti közszel­lem kialakítására tagjai között, — nagy^ segítséget adhat a belterjesebb gazdálkodás, a korszerűbb mezőgaz­dasági termelés kialakítására; De éppen az egységes szövetkezeti szel­lem kifejlesztésével nagy szolgálatot tehet a különféle egyszerűbb társu­lások elterjesztésében és abban, hogy részben ezek tapasztalatai alap­ján is, a parasztság mind szélesebb rétegei a megerősödő, példamutatóvá váló mező-gazdasági termelőszövetke­zetek felé forduljanak; A NŐMOZGALOM HÍREIBŐL- • 4Z ELMULT HÉTEN Encs községben is megválasztották a köz* g notanacs elnökséget. Az egybegyült asszonyok boldogan emlékez- l^.y.[ssza, a ^mozgalom korábbi eredményeire, a közös munkákban él* ?zeP Ediere, Közös elhatározásuk, hogy újból fellendítik, széppé, színessé teszik a nomozgalom munkáját. Minden elismerést megérde- "lelnek azért a lelkes hozzáállásért, ahogyan fogadták a gyermekváros felépítését szolgáló tégla jegyek szétosztását. Megható volt, ahogyan vál­laltak a jegyek eladását ezek a kedves édesanyák. Ilyen volt például id. ozv- Kovács József né, aki egymaga vállalta 100 darab 2 forintos jegy eladasat. Kostyóné 100 darab 2 forintos, Haluska-mama 50 darab, Do- hanyné, Szilágyiné 100 darab, Fancsalszkiné 50 darab téglajegy eladd* sát vállalta magára. Lehetne még tovább sorolni, de ebből is látható, hogy ezekre az asszonyokra mindig számíthatunk és bízhatunk abban, hogy a megyében még sok ilyen lelkes asszonyt sorakoztatunk fel ma* gunk mellé, akik sikerrel végzik el ezt a szép és nemes feladatot. * VASÁRNAP Mezőkövesden Anna-bált rendezett a nőtanács. Az elnökség jó előkészítő munkáját dicséri a siker. Most azt tervezgetik az elnökség asszonyai, tagjai, hogy a szép bevételből rendeznek egy talál­kozót. Mezőkövesd és járása, Ózd és a Lenin kohászat asszonyaiból mintegy 130—140 főt hívnak meg. Ez a vállalkozás próbára teszi er éjü­két t mert ilyen nagyszabású találkozót még eddig nem rendeztek s- h*~* ____ _______ _____y_„,____ _ ... .. y^iGken. Bízunk abban, hogy ez sikerülni fog, biztosíték erre az elnök* é pítési munkát akisr* és középparaez- l ség tagjainak eddigi jó munkája.

Next

/
Thumbnails
Contents