Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-08 / 184. szám

2

Eszarmagyarország

Csütörtök, 1357, augusztus 8.

r& MUNKAFE- jGYELEM megszilárdításáért folytatott harc nem újkeletű. A szocialista társadalom termelő erőinek fejlődésével, a szocialista építés feladatainak egyre bonyolultabbá válásával együtt jár a munkafegyelem megszilárdításáért vívott harc is. A fegyelemnek annál nagyobbnak kell lennie, minél nagyobb a munka technikai felszereltsége, a munkamegosztás, a specializálódás.

Általános vonásaiban a munkafegyelem egyrészt azt a módszert jelenti, amellyel az embereket bevonják a munkába, (mert csak a munka

Munkafegyelem a szocialista társadalomban

a mindennapi munkában valósul meg; a munkához való új viszony kialakításának döntő ereje az a gyakorlati tapasztalat, amelyre maguk a dolgozók testnek szert a kommunizmus felépítéséért folyó harcban. Gyakran felmerül, hogy miért jóbb

által termelhetik meg az emberek az élethez szükséges javakat), másrészt azt a módszert, amely összeegyezteti az emberek magatartását a termelés folyamatában, (mert a termelés csak úgy lehetséges, ha az emberek közös tevékenységében meghatározott

rendszer van.) Tehát semmiféle termelést sem lehet folytatni bizonyos munkafegyelem nélkül. A munkafegyelem lényege és formái azonban nem változatlanok a különböző történelmi korszakokban. Sajátos vonásaikat teljes egészében az adott társadalomban uralkodó termelési viszonyok határozzák meg, elsősorban a termelési eszközök tulajdonformája. Minden társadalmi rendnek megvan a maga módszere ahhoz, hogy bevonja az embereket a termelés folyamatába.

Az antagonisztikus társadalmi alakulatok munkafegyelmét jellemezve Lenin ezt írta: „A társadalmi munka hűbéri szervezete a deres-fegyelemre támaszkodott és emellett a dolgozók, akiket maroknyi földesúr rabolt és gyötört, a legteljesebb sötétségben és megfélemlitettségben éltek. A társadalmi munka kapitalista szervezete az éhség fegyelmére támaszkodott, s a dolgozók óriási tömege a polgári kultúra és polgári demokrácia minden haladása ellenére, még a legelőbbrehaladottabb, legcivilizáltabb és legdemokratikusabb köztársaságokban is, a bér-rabszolgák, vagy leigázott parasztok tudatlan és megfélemlített tömege maradt, amelyet maroknyi kapitalista fosztogatott és gyötört

A munkafegyelmet az antagonisz- ’tikus társadalmi alakulatokban a termelési eszközök tulajdonosai, az uralkodó osztályok alakítják ki azért, hogy kizsákmányolhassák a dolgozó tömegeket. Ennélfogva, noha a munkafegyelem formája megváltozik, a kizsákmányolást szolgáló lényege a kapitalizmusban, sem különbözik a rabszolgatársad alom, vagy a hűbériség munkafegyelmétől. A ^deres-fegyelem« helyébe az éhség fegyelme lép, ez azonban a dolgok {Lényegén miitsem változtat. Sőt mi több. Marx szerint »Mint többlet- imunka kiszipolyozója és munkaerő kizsákmányolója a tőke szívósságban, telhetellenségben és hatékonyságban 'minden régebbi, közvetlen kényszer- munkán nyugvó termelési rendszert felülmúl

A TŐKÉS REND a bérrabszolga- ' feág rendje. A bérmunkás, aki forma; szerint szabad, annál a ténynél fogva.; hogy nem rendelkezik termelési esz-; ■közökkel, gazdaságilag ugyanúgy alá; van rendelve a tőkésnek, mint a; jobbágy a feudális földesúrnak. A; bérmunkásnak, hm meg akar élni, élj kell adnia munkaerejét. A nyomor, \ az éhség, a munkanélküliség szorosan \ odaláncolja a munik ásosztó 1 yt a tőke J szekeréhez. Lényegét tekintve a ka-2 pitalista munkafegyelem zsarnoki. «

A monepáitőke -. almának idősza- \ kában a munkások kizsákmányolása * mérhetetlenül megnőtt. A maximális * profitért folytatott harcban a mono- 2 póliumok nyíltan újjáélesztik a rab-j szolgaságot ^ gazdaságon kívüli esz- < közöket alkalmaznak a munkára j való kényszerítés érdekében. A gyár- < matokon és a kevésbé fejlett orszá-] gokban a monopóltőke széleskörűen 3 alkalmazza a rabszolgamunkát, min-] den eszközzel fenntartja és erősíti a] részesek és bérlők rabszolgai függő-] Bégét, a munkakötelezeltség rendsze-j rét, sbb, <

Á burzsoázia a kapitalista munka-] fegyelem megszilárdításáért vívott ] harcban már régóta alktelmazza a 1 »korbács és mézesmadzag« pofit iká-j ;ját. A bírósági úton való megtorla- « sokkal és a tömeges elbocsátásokkal j párhuzamosan a munkásosztály \ felső rétegének, az úgynevezett műn- \ kás arisztokráciának a megvásárló-1 Sóhoz is folyamodik, extraprof it já-, inak egy részét a munkások közé be-; épített ügynökségének megfizetésére; fordítja; De abban a mértékben,: ahogy mélyül a kapitalista gazdasági; rendszer általános válsága, ahogy: szűkül a fő tőkés országok világ-1 piaca, a burzsoázia egyre gyakrab-i ban alkalmaz terrort, nyílt erőszakot: a dolgozó tömegekkel szemben, és! gazdaságon kívüli v-szközökkel kény-- geeríti őket munkára• . ;

GYÖKERÉBEN megváltozott a; héptömegek helyzete azokban az or- fzágokban, amelyek kiszakadlak a

munkafegyelem, mint másutt? Ez nagymértékben azzal magyarázható, hogy hiányosságok vannak a politikai nevelő munkában, hogy hiba van a társadalmi szervezeteik aktivitása körül és hogy az igazgatók, műszaki vezetők nem eléggé hatékony intézkedésekkel harcolnak a munkaidő teljes kihasználásáért. Sajnos, a gazdasági, párt és szakszervezeti funkcionáriusok még korántsem fordítar nak kellő figyelmet a munkafegyelem kérdéseire. Elhízzák magukat, ami gyakran azzal magyarázható, hogy a dolgozók túlnyomó többsége igen öntudatos, s ennek következté- 1 ben komoly sikereket értek el a munkafegyelem megszilárdulása terén. A dolgozók abszolút többségében valóban szilárd gyökeret vert, hegy a munkához való viszonyukat társadalmi kötelezettségüknek tartják. Annál inkább tűrhetetlen a nap- lopás és a fegyelmezetlenség bármiféle megnyilvánulása. A munkafegyelem lazítóival szemben az üzem, a bánya egész kollektívájának fel kell lépni.

A nevelőmunka hiányosságaihoz kell számítani azt is, hogy korántsem minden vállalatvezető támaszkodik a közösség befolyásának hatalmas erejére. Az embereikkel való mindennapos lelkiismeretes foglalkozás helyett, a káderek aievelése helyett csak adminisztratív eszközöket alkalmaznak. A szilárd munkafegyelemért valamennyi vállalatnál, intézménynél úgy kell harcolni, mind az igazgatóságnak, mind a társadalmi szervezeteknek, hogy nocsak a meggyőzés módszereit alkalmazzák, hanem szükség esetén a bűnösök fegyelmi úton v-aló megbüntetését is. A legfontosabb azonban az, hogy megelőzzék a munkafegyelem megsértését!

A SZOCIALISTA társadalom a kapitalizmusénál sokkal magasabb- rendű, szabad és tudatos munka- fegyelmet és munkaszervezetet hozott létre. A szocialista társadalomban a dolgozók létérdeke, hogy ezt a fegyelmet még tovább szilárdítsák és tökéletesítsék, mert csak ezzel lehetséges megteremteni a termelés további szakadatlan fejlődésének, előfeltételét. Ahhoz, ho°y megoldhassuk a párt és kormány által kitűzött feladatokat, — állhatatosan harcolnunk kell a szocialista munkafegyelem megszilárdításáért. A munkafegyelem betartása: ez a legfontosabb fokmérője annak, hogy mennyire öntudatos a szocialista társadalom minden egyes tagja és ez a feltétele annak. hogy hazánk sikerrel haladjon tovább a fejlődés útján.

FODOR LÁSZLÓ

Ahol érvényesül a kommunisták példamutatása

Ormosbánya egyike megyénk legjelentősebb bányaüzemének. Szocialista nagyüzem. Több mint 40 községből járnak ide a dolgozók. A bánya biztosítani tudja a megélhetést és a bánya neveli őket szocialista emberekké. Persze, nem ösztönsze- rűen, nem önmaguktól, hanem a kommunisták segítségével nevelődnek.

Ormosbányán’ valóban példát mutatnak a kommunisták. Az ő tetteik, cselekedeteik nyomán egyre többen tűnnek ki a termelésben és a magánéletben is egyaránt. Különösen a fiatalok, az ifjú kommunisták azok, akik a leghamarabb tanulnak az idősebbektől. A kultúrbrigád tagjai rendszeresen járják a környező falvakat, nevelő, szórakoztató műsort adnak elő. A műsorok alkalmával belépődíjat szednek, amit az illető község ifjúsági szervezetének megsegítésére ajánlanak.

A fiatalok a termelésből is aktívan kiveszik részüket. A KISZ frontbrigád múlt havi tervót 124,6 százalékra teljesítette. Szép, nagyon szép teljesítmény ez. A kommunisták azonban még ettől is kimagaslóbb eredményt értek el. Hogy csak egy néhány példát említsünk meg.

Gyurkó István elvtárs brigádja, — amelynek csaknem minden tagja kommunista — 206 százalékos teljesítménnyel zárta a hónapot. Ugyancsak rekorderedményt ért el Magyar József elvtárs, az V-ös akna párttitkárának brigádja is, 169,8 százalékra teljesítette tervét.

— Hogyan foglalkoznak a kommunisták a termelés pártellenőrzésével? — kérdeztük Svidró József elvtárstól, az üzem függetlenített párttitkárától.

Egy intézöbizottsági tag is belekapcsolódott a beszélgetésbe. Elmondották, hogy legutóbb a IV-es akna problémáit vitatta meg a vezetőség.

— Azért vált ez a megbeszélés szükségessé, — mondotta Svidró elvtárs —, mert a IV-es akna július első napjaiban mindössze 42 százalékra teljesítette havi tervét. A megbeszélésbe bevontuk a bányamérnököt és Bordás Lajos titkárhelyettest is. Megállapítottuk, hogy a legnagyobb problémát a fegyelmezetlenség ókozta. Ezért káder-átcsoportosítást hajtottunk végre. Uj gépészmérnököt helyeztettünk a IV-es aknába és attól kezdve a munka napról-napra javult. A hónap végére sikerült elérni, hogy a IV-es akna 100,4 százalékra teljesítette havi előirányzatát. Az egész üzem pedig 104,9 százalékra, ami még nem fordult elő az utóbbi évek során egyszer sem. (T. i. júliusban a mezőgazdasági munka több dolgozót igény bevesz.)

E dícséretreméltó eredmény elérésében nem kis szerepe van a szocialista versenymozgalom fellendülésének. Ennek hatására jött létre a verseny Ormosbánya és Pereces között. A két bányaüzem között folyó nemes vetélkedésből eddig az ormosbányaiak kerültek ki győztesen. Hogy miért? Azért, mert Ormosbányán a szabadságolást tervszerű rend szerint valósították meg. E hónapban is csak azokat a vidékieket, engedik szabadságra, akiknek valóban indokolt a kérelmük.

Mindezek a tények azt bizonyítják, hogy az ormosbányai kommunisták — mint már annyiszor — most is rászolgáltak az elismerésre, a dicséretre. Üdvözöljük őket és kívánunk nekik erőt, egészséget, hogy még soksok ilyen kiváló eredményt érjenek el.

Kovács Kálmán

A szántói cukrász

A cukrászdáról elöljáróban ennyit: gyönyörűen berendezett. Tisztaságával, s az udvarias kiszolgálásával bármelyik nagyvárosi rokonával felveheti a versenyt. Az abaújszántóiak büszkék is erre a cukrászdára, szívesen látogatják. Ilyenkor nyáron, különösen forgalmas. Apró nebulók állnak a fagylaltospult előtt, versenyben nyújtják a pénzt és harsogják:

— Kérek egy 50 filléres fagylaltot;;-. Sokat tessék adni!

A cukrász mosolyog, és sokat ad — már amennyit 50 fillérért soknak lehet nevezni. Különösen, ha figyelembevesszük, hogy a fagylaltra áhítozó csemeték között ott türelmetlenkedik tulajdon három fia. A legkisebbtől, a legnagyobb! g. *

Ám csalódik, aki azt hiszi, hogy az abaújszántói cukrászmester csak kitűnő fagylaltjáról híres. Nem titok, amit elárulok. Szőke Emil művésze

szakmájának. Fürge ujjai alól csodálatos virágok, madarak kerülnek ki pillanatok alatt. Mindez tésztából; Hófehér galambok, karcsú, ívelt- nyakú hattyúk, vérpiros rózsák, zöld levelekkel, csipkés szélű szegfűk, bámulatos élethűséggel. Szinte hallani a levegőben a galambszárnyak csattogását, a vízen surranó hattyúk halk neszét, s közelről megcsap a szegfű illata. Oklevelek, jutalmak igazolják Szőke mestertudását, amelfyel a torta tetejére varázsolja az elátkozott kastélyt, tengeri hajót, vagy a táncoló ballerinát. Igaz, cukorból és lisztből keveri, de hozzáadja ehhez a masszához szakmája iránt érzett végtelen szeretetét, a művészi alkotni- vágyását is. Már a gyerekei is ellesik tudományát, a tízéves Tibi próbálkozik, galambokat formál és virágszirmokat. Követni fogja apja példáját;

(K.)

MIÉRT DRAG A A MISKOLCI PIAC ?

♦ Vásárlás közben gyakran kérdezik

♦ egymástól a feleségek, édesanyák, a

♦ háziasszonyok, miért drága a miskol- ♦ci piac? Legtöbbször nem kapnak vá- ♦laszt a kérdések özönére. Háziasszo♦ nyok kértek meg, induljunk el, néz- |zük meg, mi a helyzet a miskolci Bé♦ ke-téri piacon, egyes esetekben miért

♦ túl magasak az árak?

X A kereslet, kínálat, sajnos nem áll

♦ összhangban egymással. Éveken képrésztől kereskedelmi szerveink azzal

♦ a problémával küzdöttek, hogy keve♦ sebb áru érkezett a piacra, mint

♦ amennyit a város lakossága igényel. jMost változott a helyzet. Az állami

♦ kereskedelem kiterjesztette felvásár- ílási tevékenységét a szomszédos me♦ gyékre, ahonnan nagymennyiségű | friss zöldség-gyümölcs árú érkezik.

X Egy esztendővel ezelőtt a Zöldség | és Gyümölcsértékesítő Vállalat boltjaiban meglehetős szervezetlenséget találtunk, igen sok volt a gyenge minőségű áru. A lap abban az időben vizsgálatot indított, s a feltárt hibákat a vállalat azóta nagyrészt kijavította, mutatósabb és minőségileg is jobb zöldség és gyümölcsárut szállít, a

♦ miskolci piacra, s az állami boltokba. X Sajnos az eredmények még korántsem kielégítőéit. Még ma is rendkívül

♦ drága a miskolci piac. Sárgadinnye és

♦ egyéb gyümölcsféleségek, melyeknek

♦ szezonját éljük — igen magas árak- ♦kal kerülnek a fogyasztókhoz. A himbák legfőbb oka, hogy helytelen a

piac árpolitikája. A városi tanács kereskedelmi osztálya ritkán tart ellenőrzést a piacon, de az ellenőrzés alkalmával sem tesznek intézkedéseket az indokolatlanul magas árak letörésére, nem segít a piaci árpolitika kialakításában.

A piaci árakat főképpen

a spekulánsok

verik föl; A fogyasztók, a vásárlók, de maguk a kiskereskedők is számtalan esetben megfigyelték már, hogy a szerdai és pénteki napokon a kupecok, a pénzharácsolók sisera-hada lepi el a piacot. A baromfisoron a minap egy asszony 50 forintért vásárolt csirkét. Tíz méterrel arrébb beállt az árusok sorfalába, kifizette a helypénzt és öt perc múlva már 65 forintért adta el az 50 forintért vásárolt csirkét. Sajnos nem egyedülálló eset.

A megyében egyes községekben szinte kupecbünszö vetkezetek működnek. Olcsó pénzért megvásárolják a lakosoktól a baromfi, tej, tojásárukat, s idebent a miskolci piacon drága pénzért eladják. Különösképpen Szikszó, Ónod és Tiszapolgár községekben dívik a fekete-kereskedelem, özv. Barna Györgyné tiszapolgári lakos a szerdai piaci razzia alkalmával semmiféle őstermelő igazolványt felmutatni nem tudott. Elmondása szerint földterülettel nem rendelkezik, aprójószága nincsen. A községben vásárolta össze a csirkéket, s idebent értékesítette.

Cs. Szabó Károlyné ónodi lakos hasonló módon próbálta becsapni a miskolci dolgozókat. Mindketten munkabírók, mégsem vállalnak lakóhelyükön munkát, hanem előszeretettel az üzérkedés sötét útját válasszák.

Sajnos igen sok álőstermelő működik ma a miskolci piacon. Egész kicsiny földterülettel rendelkeznek, s mégis nagymennyiségű árut szállítanak be értékesítésre. A községi tanácsok végrehajtóbizottságai egy-egy őstermelői tanúsítvány kiállításakor föltétien nézzék meg, hogy a kérelmező nem-e nyerészkedési szándékok által vezettetve akar jogtalan pénzkeresethez jutni.

Helytelen árpolitika

Föl tétlen beszélnünk kell a piaci árak. vizsgálatakor az állami és a magánkereskedelem merőben helytelen árpolitikájáról. Szerdán a magán- kereskedőknél gyönyörű őszibarackot 7 forintért lehetett vásárolni. Gyengébb minőségűt az állami kereskedelem boltjaiban 12-14 forintért kaphatott a vásárló. Az egyik zöldség és gyümölcsbolt vezetője elmondotta, hogy néhány perccel látogatásunk előtt ott járt a bolt ellenőre. Kérték, hogy árazzák le az őszibarackot. Az ellenőr nem intézkedett. A gyümölcs persze, mivel túl magas az ára, romlani fog a boltban, temérdek felesleges anyagi kiadással terheljük meg a népgazdaságot. Sajnos nem egyedülálló példa.

Az állami kereskedelem nem tud versenyt tartani a magánkereskedelemmel. A bürokratikus intézkedések, a merevségek szinte következményképpen vonják maguk után, hogy az állami kereskedelem esetenként drágábban adja a gyengébb minőségű árut.

Igen sok visszaélés tapasztalható az úgynevezett magánkereskedők tevékenységében. Rendeletek szabályozzák, hogy a kora reggeli órákban az őstermelőktől csakis a közvetlen fogyasztók vásárolhatnak árut. Egynéhány magánkereskedő kijátsza a rendelétet, s

búsás haszonra tesz szeri.

Esetenként még az is megtörténik, hogy az állami kereskedelemtől vásárolnak árut, s azt drágábban értékesítik standjukon.

Tévedés ne essék, nem a magánkereskedelmet akarjuk pártolni, de amint a piaci példák bizonyítják, nagyon sok esetben becsületesen dolgoznak a kiskereskedők, gyönyörű árút hoznak forgalomba. Emellett a legmesszebbmenőkig vigyáznak a higiéniára, s a gyümölcs, zöldség tárolásánál szakszerűen járnak el. Ebből a szempontból sokat, tanulhatnak a magánkereskedőktől az állami kereskedelem dolgozói. A szép árú vonzza a vásárlókat, többet tudnak eladni, nagyebt> Issz a bolt jövedelme, s ezen. keresztül a bolt dolgozóinak fizetése is.

k A piaci árak kialakításában, az árak letörésében igen sok segítséget nyújthatna a város kereskedelmi szerveinek a rendőrség. A rendőrfőkapitányság több esetben tartott már piaci razziát, azonban ezek kevés eredményre vezettek, mert csupán szurópróbaszerűek voltak. Lehetőség szerint a szerdai és pénteki úgynéve- zett nagy piaci-napokon a rendőrségnek

állandó razziát

kellene tartania, hogy lakat alá he-« lyezzék a spekulánsokat, a kupecokat, akik minden munka nélkül nagy haszonra tesznek szert, s az államnak egyetlen fillér hasznot sem hajtanak;

Az Állami Kereskedelmi Felügyelőségnek, a városi tanácsnak a társadalmi aktívákkal karöltve állandó ellenőrzést kell tartaniok a piacon. A legkisebb szabálytalanságot, árdrágítást a lehető legnagyobb eréllyel kell megtorolni. Nem szabad megtűrni, hogy a fizetésből élő dolgozók zsebéből az árdrágítók, üzérkedők súlyos forintokat húzzanak ki.

Természetesen a piaci árak letörése nem csupán a rendőrség, a tanács és a kereskedelmi felügyelőség feladata? A társadalom, a fogyasztók összefogására van szükség, mert mondjuk meg őszintén azért a fogyasztók sem angyalok. Számtalan esetben valamilyen áru megvásárlásánál nagyobb összeget Ígérnek, mint amit az eladó kér. Ez legalább éppen olyan sulyof bűn, mint az árdrágítás, vagy üzérke* dés.

Temérdek probléma van még, amelyek nagy mértékben befolyásolják a helytelen áralakulást. Ezek azonban a leglényegesebbek, s ezek megoldásával a miskolci piacot lényegesen olcsóbbá tehetjük, több pénzt fordíthatunk családunk élelmezésére, fenntartására.

PÁSZTORY ALAJOS

tőkés rendszerből. A szocializmus és a demokrácia hatalmas táborában maguk a dolgozók lettek a termelés gazdái. A termelési eszközök társadalmi tulajdoniba vétele és az új termelési viszonyok kialakulása alapvetően megváltoztatta a munkafegyelem tartalmát és formáját. A munkafegyelem, amely a dolgozók elnyomására és kizsákmányolására, az élősdi osztályok gazdagítására szolgáló eszköz volt, most az egész nép érdekében folyó társadalmi termelés fejlődésének feltétele lett. A munka új, magasabbrendü szervezete és az új magasabbrendü munkafegyelem azok közé a jelenségek közé tartozik, amelyek a legnagyszerűbben bizonyítják a szocialista rend fölényét a tőkés renddel szemben.

A szocialista társadalom munkafegyelme mindenekelőtt azért maga- sabbrendű, mert nem a ldzsákimá- nyolás viszonyait fejezi ki, hanem olyan emberek elvtársi együttműködését, akik közösen végzik a társadalmi termelést. Itt a munkai egyelem tudatos, önkéntes jellegű, ami abból fakad, hogy a dolgozók egyénileg érdekeltek a társadalmi termelésinek — jólétülk forrásának — a fejlesztésében..

A SZOCIALISTA társadalomban a munka minden munkaképes ernbei legfőbb társadalmi kötelessége lett; a társadalom minden állampolgárának biztosítja a munkához, a pihenéshez, a művelődéshez, képességének fejlesztéséihez való jogot. De nincs és nem is lehet jog kötelesség nélkül, s ha mindenkinek joga van a munkához, akikor ez feltételezi azt, hogy mindenkinek kötelessége is a társadalom javára végzett munka. Minthogy az emberek tudata elmarad gazdasági helyzetük mögött, a munkához való kommunista viszony sem egyik napról a másikra alakul ki.

A szocialista munkafegyelem természetének, lényegének a meggyőzés módszere felel meg. De a meggyőzéssel és példaadással való névelés nem zárja ki a kényszerítés módszereit egyes emberekkel és csoportóikkal szemben. Abban az esetben, ha egyes személyek, va y egyes csoportok szembeállítják saját érdekeikét a társadalom érdekeivel, a többség Érdekeivel, szükségessé válik a kényszer alkalmazása, a kisebbség alárendelése a többség akaratának és érdekeinek. »... Mi nem leplezzük az ?rőszakot — mondta Lenin a szak- szervezetek hanmadiiik összorosz- Drszági kongresszusán —, mert tudatában vagyunk annak, hogyha nem ilkalmazunk kényszert a proletarians elmaradt részével szemben, nem iutunk ki a régi társadaloimból.«

A kommunista nevelés elsősorban