Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-08 / 184. szám

Csütörtök, 1957, augusztus f. ÉSZAKMACTARORSZÁC s Akik abból éltek, begy másokat eltartottak A ne szólj szám, nem fáj fe- jem” életelv a béresvilágban fcapott lábra. A mindenbe-beletörődés kínja vonaglik a közmondás igazsá­gában, a sérelmeket, panaszokat magábafojtó béressors emlékeit idé- íi, amikor nem volt becsülete a két­kezi embernek. Lénárt András, a páterhomoki ál­lami gazdaság „körömrenézője”, .azaz éjjeliőre mesélt nekgm béres- múltjáról. Nem mese volt ez, hanem hús-vér igazmondás. Nem pörleke- dett, nem vádolt, örökmosolygó szemmel ráncigálta elő emlékeit. Nem fűzött hozzájuk magyarázatot, •nem mondta, hogy őt és őseit rette­netesen elnyomták, kizsákmányol­ták, tényeket közölt. Kapásból ösz- •zeállította a múltról a vádiratot, a ,,bűnjelek”, a béressors emlékei a minden hájjal megkent „védőügyvé­deket” is sarokba szorítaná. A fiatal béres packázhatott a min­denható intéző úrral. Ha kitették a »zűrét, nem keseredett el. „Nagy a világ. Nem száz év az ember élete, oszt több mint száz úr van a vilá­gon’ — mondotta. Vállára lökte ta­risznyáját, kezébe botot fogott. El­indult szerencsét próbálni. A csalá­dosokat röghöz kötötte a sok gyerek, s csak akkor mozdultak más tájak Jelé, ha már nagyon muszáj volt. A •okgyermekes zsellérapák voltak a legszófogadöbb emberek. Jámborrá tette őket a felelősségtudat. Isten- csapás volt még abban is, ha kedve «tottyant az ölelésre, merthát szapo­rodott a család, a bér meg megma­radt a régiben. Ha már megtörtént a baj, megint „hasasodott” az asszony, közmondással vigasztalódott a béres ember: „Ha az isten nyulat adott, bokrot is ád hozzá”, ö volt a bokor, a gyerek-nyulak lerágták róla a húst. Andris bácsi nemcsak a maga hat­vanegy éves múltjából ismeri a bé- »•ssorsot. Már dédapja is ezen a kenyéren tengődött. Tapasztalatokat örökölt a névtelenségbe hullott ősök­től, amolyan védekező-féle fegyve­reket a nyomorúság ellen. Hogyan (lehet túljárni az árgus szemmel vi­gyázó ispán, intéző eszén? valami- »«I meg kellett toldani a bért. Ha ♦ttöményszállításra került a sor, any­uit zsákkal raktak egy szekérre, amennyit a ló elbírt. Neki jó lovai voltak. 14 zsák életet porcióztak a «•ikerére: A harcsabajuszú, mindig ordítozó, Volt-csendőr magtáros na­gyon vigyázott arra. hogy ki legyen a 14 zsák. Kevesebbet nem szállít­hatott — de többét igen — és Andris bácsi huncutkásan mosolyog. Ami­kor megvolt a 14 zsák, odakiáltott a «Kigtárosnak: *— Elég lesz már. hé! *— Mennyi van rajta? — Tizenhárom! — Még egyet neki az istenfáját! A tizenötödik zsák az ő zsákmá­nya volt, gyerekjáték volt értékesí­teni, csak arra kellett vigyázni, hogy rajta ne kapják, mert akkor. kitették a szűrét. W ha elcsapták, a bizonytalan­^ ság börtönében találta ma­gát. Le is út, fel is út, bármelyiken indultáéi, jobb gazdára nem talál­hatott. Mindenütt ugyanaz a bér, ugyanaz a nyomorúság. Az évvégi „szólításoknál” összesereglett a cse­lédség. Akinek kezébe nyomták az elbocsátólevelet, szedhette sátorfá­ját. Végigjáratták vele a helykere­sés kálváriáját. S ha végképp nem kapott munkát, bement az úrhoz. Kétrétgörnyedve, kalaplevéve kö- nyörgött, tartaná meg őt, ne hagyja veszni sok éhes kölykét. A minden­ható úr az intézőhöz utasította. — No, te koszos — fogadta az in­tézd —, járatod-e még a szádat, hogy nem elég a bér, meg nem jó lakni két családnak egy szobában?!, Felveszlek, de víz legyen a szádban! — Ez annyit jelentett, hogy tartsa csukva a száját. És az így visszake­rült béres nem szólt volna, ha fát vágnak a hátán. Ha szembe­köpték, letörölte, esik — mondotta. Legveszélyesebbek mégis a kis- éhesek, a zsírosparasztok voltak, ma kuláknak nevezzük őket. Rosszab­bak voltak száz grófnál. A helyke­reső, tarisznyás zsellért így fogadta: — Szegény ember, miért nem jött hamarabb... — E bevezetés után érdeklődött, hogy hány éves gyere­kei vannak. Ha volt a családban 16—18 éves férfi, felcsillant a szeme. — Nézze jóember — mézes-mázos- kodott, a kígyó is csiklandoz, mielőtt megmar —, lemondom a tegnapi je­lentkezőt, felveszem magát, ne járja hiába a nagyvilágot. A fiának adok félkommenciót, magának meg há­romnegyedet. Ha jól dolgoznak, év­közben megemelem — és belecsapott a rászedett zsellér markába, az meg szegény örült, hogy végre helyet Fogamzás-gátló pirulákat árusítanak receptre Amerikában Az Egyesült Államokban néhány hónapon belül megkezdik fogamzás­gátló pirulák árusítását receptre. Automata autószerelde Több angol személyautógyárban teljesen automatizált ezeraldék mű­ködnék. A birminghami gyár szerei­dé jóben nincsenek munkások, hanem egy mérnök iránvítja a szerelést elefk'tronilk'us vezérlőműszerek segít­ségével. kapott. Bizony, nem emelte az a bért. Kisajtolta az emberből, amit csak lehetett. Kétszer is megette volna azt, amit egyszer megevett. Bitang egy világ volt akkoriban. A ndris bácsi a gyermekkoráról is tud egy-két szót mondani. Ötödik osztályban történt, mikor az intéző összecsődítette a gyerekeket. Nagyon elszaporodtak a mezei ege­rek, irtani kellett őket. Három egérért egy fillér ütötte a markukat. Az anyjának nagyon felvágták a nyelvét, oda-odaszokott mondogatni, ha valami nem tetszett neki. Amit nem Szabad volt megmondani a férfinak, az asszony büntetlenül ki­tálalhatta, nem vették komolyan. Ráhagytak: beszélj bolond, holnap is te fogol. Pörlekedett az intézővel: . — De. intéző úr, mi lesz az isko­lával? —■ Ne féljen, lesz annyi esze, ha esik, az eresz alá álljon —, s hogy szellemességét fitogtassa, hozzáfűzte: — Nem fogja egy csizmába rakni mindkét lábát. Ennyibe vették a ■ zsellérgyerekek iskoláztatását. Minek annak tudás, a zsellér úgyis más feje után megy, azt teszi, amit parancsolnak. ;— Kutya egy életünk volt. Dolgoz­tunk és más látta a hasznát. A gróf évenként egyszer-kétszer kukkantott haza, zsebrerakta a jövedelmet és ment vissza Becsbe, vagy az isten tudja hova. Hát így volt, valahogy így. Az tudja csak, aki benne élt, s aki benne élt, úgy kívánja viszont­látni, mint a háta közepét... JLf őst Andris bácsi a saját há­zában lakik, néhány hold földet is mondhat magáénak — és nem cserélne egykori grófjával, aki fene tudja merre kószál a nagyvi­lágban. Már 12 éve hogy nem ruc­can haza, bezsebelni az ezerholdak zsellércsinálta jövedelmét. És ha mégis kedve szottyanna hozzá, na­gyon megkeserülné. Gulyás Mihály Uj elem Angol, svéd és amerikai tudósok a GSiiikiágói egyetem laboratóaáumai- ban új elemet fedeztek fel, sorszáma: 102. Az új elemet Alifiród Nobel után nc’ocZ.ium'nak nevezték el. 1940 óta ez a tizedik újonnan felfedezett elem. Vulkánikus erőmű Űj-Zeland egyik vulkánikus vidé­kén, ahol 250 C fok hőmérsékletű gőz tör elő a föld mélyéből, 28 atrrw- szférás nyomással, geológiai kutatá­sokat folytatnak. A tervek szerint a gőz kihasználására 50 kilowatt kapa­citású erőművet építenek. Érdekes Ezer forint kereset — egy nap alatt Egy szélhámos „koldus“ tiszavirág életű pályafutása. Fiatal rendőr lép be a rendőrség városi kapitányságának égjük irodá­jába. — A »koldust-« előállítottam! — je­lenti szűkszavúan, s egy borítékban halom pénzt helyez az íróasztal köze­pére. A nyomozótiszt felnéz, — Vezesse be! Az ember töpörödött öregembert várna félkarral, féllábbal, vakon, bé­nán. Nem. Fiatal, kék munkásruhás férfi nyit be az ajtón, kezében kopott aktatáska. — Neve? <— Háuzer János. A debreceni do­hánybeváltóban dolgozom... Vagyon­őr vagyok ... Egy gyermekem van, ... 900 forint fizetésem, van — vála- szolgat a kérdésekre. — Mit keres Miskolcon? — Szabadságomat töltöm* ■— És koldul! r— Nem kértem én senkitől. Adták?-, — mormogja. — Sose teszem többet? Sose. A nyomozótiszt a pénzkötegre tett feljegyzést olvassa. — Maga két nap alatt ezer forin* tot koldult össze. A másik csendesen bólint? — igen. Ezret..; A nyomozótiszt fiatal civilruhás férfit szólít magához. Kezébe nyomja az aktát. — Hallgassa ki! — szól, s merően néz a »műkedvelő-« koldusra, aki szo­morúan kibaktat a nyúlánk civil mö­gött. Sajnálja a mai napot. Mára ezer forintot »tervezett« be .; . — Nem szégyenli magát az ilyen férfi? Az emberek jóérzését, jóindula­tát lopja meg. Hm. Furcsa! — jegyzi meg csendesen a nyomozótiszt. (C5.) Egy levélnek két oldala Furcsa levél jutott el a minap a szerkesztőségbe. Igaz: levélnek nem is levél, hanem hivatalos felszólí­tás, nevezetesen Szomorú Lajos Mis­kolc, Andor ut 34. szám alatti lakos címére. A felszólítás a Dimávag Gépgyárból érkezett, minthogy Szo­morú bácsi majd tíz esztendőt dol­gozott egyházambau a gépgyárban és azelőtt is állandóan munkálkodott különböző üzemekben, mígnem ta­valy, jóval az ellenforradalmi esemé­nyek előtt nyugdíjazták. Szomorú bácsit egykori munkatár­sai szerint mindenki szerette és be­csülte, mert kiváló szakmunkás volt, azonfelül nem rejtette véka alá a tudományát, segített mindenkinek aki arra rászorult. Azzal engedték el a gyárból, amikor a nyugdíjaso- kat búcsúztatták, hogy nagyon kö­szönik szorgalmas munkálkodását és most már érezze jól magát, semmi nem fogja zavarni öreg napjait. Ha­nem a napokban ez a levél mégis annyira megzavar:.. Szomorú bácsit, hogy majdnem sírva fakadt tőle, A tényállás a következő: Az október 23-át követő ellenfor­radalmi események során több he­lyütt — s így a Dimávag Gépgyár­ban is .— törvénytelenül fizettek ki különböző címeken különböző bére­ket. Miután a törvénytelen kifizeté­seket most felülvizsgálták —< igen helyesen — felszólítanak minden dolgozót, hogy azt fizesse vissza. Ed­dig rendben van a dolog. A bökkenő ott van, hogy Szomorú bácsi mái az ellenforradal^ ' események elölt nyugdíjazva volt és most mégis visz- szaperelnek tőle »-munka teljesítése nélkül a megengedett mértéken felül kifizetett bért?« (tessék megkapasz­kodni) egy, azaz egy forint negyven fillért! A figyelmes felszólítás arról is fel­világosítja az öreget, amennyiben szí az összeget nem tudja 8 nap alati postautalványon a Dimávag Gépgyár címére befizetni, úgy kérheti a rész-* letekben való lefizetést a vállalat jogügyi osztályán. A felszólítás szabályos. Pecsét és cégjelzés van rajta, mi több: 30 fillé­res bélyeget is ragasztottak rá, úem, beszélve az adminisztrálási és kézbe­sítési költségről. Summa summád rum: a vállalat legalább annyit rá-* fizetett, mint az előbb jelzett ősz* szeg. Egyébként Szomorú bácsi közölte velünk — és tudomásunk szerint az illetékesekkel is, hogy nem kéri íu részletekben való fizetést, mert egy-* Összegben, postautalványon és szabd- lyosan — nyolc napon belül elküldi a kért összeget: egy, azaz egy forint negyven fillért, annak ellenére, hogy a levél másik oldalán a figyelmes adminisztráció jóvoltából már csak egy forintot követelnek tőle. ONODVÁRf Az alkotmány ünnepén megkoszorúzzák a hősi halált halt román katonák sírját Megyaszó községbe« Borsod megyében a hitleri fasiszta csapatok ellem vívott harcokban szá­mos romáin katona is életét veszteite; A hősi halottak egyrészét Megyaszó községben temették el. Romania fel­szabadításának közelgő évfordulója alkalmából a Hazafias Népfront me­gyei bizottsága augusztus 20-án, az alkotmány születésének ünnepén em­lékezik meg a hősökről. A község­ben nagygyűlést tartamaik, majd utána a népfront küldöttei a megy- aszói dolgozókkal közösem a teme­tőbe vonulnak és megkoszorúzzák a hősi halált halt román katonák sír­ját? 'A FIATALEMBER megkö­vültén állt. — Kérem... és haza akaróié inenni... A tolmács lefordította sza­vait. A tiszt felugrott^ öklével az asztalra csapott. — So! — A tolmácshoz for­dult, aki közvetítette közöttük a Kissre nézve nem éppen kellemes társalgást. — ön ugyebár szabadságharcos forradalmár? — ezt kérdi öntől az őrnagy úr. Kiss nagy szemeket meresztett. Én ...? Hiszen még pus­ka sem volt a kezemben — gondolta. De nem szólt. Nem tudta, hová akar kilyukadni az őrnagy, így hát jobbnak vél­te hallgatni. Egy szót se, se pro, se kontra ... A tiszt viszont, mintha csak megérezte volna gondolatait, folytatta a bizony- gatást. — A kommunistának már az is elegendő volna a meg- öletéséhez, hogy elhagyta az országot. Donnerwetter! Micso­da meggondolatlanság! Ha hazatér, önt egyből felakasztják, önről az isten sem mossa le, hogy csak úgy passzióból szö­kött meg. Kissnek belenyilalt a szívébe. Valóban. Ö egy szöke­vény! Méghozzá nem is egyszerű disszidens — katonaszöke­vény! Brrr... Még a hideg is kilelte a gondolatra. Lám, ez­zel nem is számított... — Van önnek egy csepp esze? — folytatta az őrnagy. — Aber gut... Ámbár, ha annyira haza akar menni... das ist sehr einfach... még segíthetünk is. Mi megtehetjük a kellő intézkedést, Mein Herr. Csakhogy a dolognak két oldala van; egyik ugyebár az, hogy önt visszadobjuk azzal, hogy... ugyebár... egy szabadságharcos visszatért — a, többit az­után elintézik az oroszok. A másik pediglen legalább ilyen veszélyes az ön számára: jegyzőkönyvezzük, Bécsbe küld­jük ügyének kivizsgálása végett, mert... ugyebár ... álla­munk biztonsága létérdekünk. Egy kommunista fel forgatót nein melengethetünk keblünkön, ezt ön is megérti. Nos hát, válasszon! Mit lehet itt választani... Kissnek majd szét pattant az agya. — Ha visszatérnék — gondolta — valóban, legjobb esetben lecsuknának. Mivel indokolnám szökésemet? Ki hinne nekem? Az is kérdés, hogy meg tudnék-e innen lépni... Fia pedig újból szökésen kapnának — csakugyan rámfoghat­nák, hogy kémkedek, s nem jószántamból jöttem át a ha­táron ... Mit tegyek? — Én azt tanácsolom önnek, maradjon veszteg, be­csülje meg magát. Ez a legokosabb. Verstehen Sie mich. Mein Freund? Also... was sagen Sie? Megígéri, hogy nem próbálkozik többé? " — Meg ... megígérem. — Gut. So a’ wiederschau’n. Kiss visszatántorgott. a barakba. Egy-egész világ omlott össze bensőjében. Itt már nincs kiút — sóhajtotta, Eladtam .... ' (VII. folytatás.) a lelkem az ördögnek, akaratom ellenére is. Mit tettem.,. mit tettem! Kínai falat vontam életem s hazám közé. Mi lesz velem? Anyám, édes jó anyácskám, látlak-e még va­laha ... A következő napokban, a sok szökés-kisérlet láttán az osztrák csendőrség megkétszerezte járőreit a határon. A visszatérés rossz látszatot keltene... a menekültek marasz­talása politikai kérdés. A lágert ezentúl csak a parancsnok engedélyével lehetett elhagyni. II. Graz.. i November közepe táján a fiatalok egy részét nagy kö­rültekintéssel szelektálták. A külföld elsősorban a fiatalo­kat vette számba, akik a „forradalmat” csinálták, s akiket könnyen átformálhatnak a társadalom arculatának megfe­lelően. A végállomást Salzburgnak szánták: innen viszik őket a szélrózsa három irányába. Graz volt az első állomás. AZT A CSOPORTOT, amelyhez Kiss László, ez a fiatal elektrikus tartozott, néhány órával a megérkezés után egy bizottság elé vitték. Tudomásukra hozták, hogy ezentúl az Egyesült Államok lesz a hazájuk. Amíg azonban megkapják a beutazási engedélyt, néhány „formaságon” kell átesniök. Mielőtt a lágert elhagyták volna, hogy a bizottság előtt tisztelegjenek, egy nyurga német tanárember tanácsokkal látta el a fiatal magyarokat. — Barátaim! — mondotta. — Az isten ki vezérelt ben­neteket a kommunisták poklából. Szerencsétek van. Adja­tok hálát az istennek, hogy sorsotok így alakult. Az egyház saját fiait küldte segítségetekre. Az amerikai református egyház részéről már meg is jelent Kovach őexcellenciája, egyenesen iderepült New-Yorkból. Figyelmetekbe ajánlom, hogy kellő udvariassággal nyerjétek meg tetszését... A ga­ranciavállaló egyház részéről őexcellenciája lesz a fő patró- nustok. Mister Kovach rendkívül szívén viseli á magyar if­júság sorsát. Annál is inkább, mivel származásánál fosva magyar arisztokrata családból származik, also... honfitár­satok végeredményben. Legyetek büszkék arra, hogy az Egyesült. Államok polgárai lesztek. Nagy jövő, fényes jövő vár rátok... Ne feledkezzetek el soha a világ első államá­nak nagylelkűségéről, szeressétek kormányát, népét, becsül- ^ jétek meg az amerikai életformát, amelyet ezentúl élvezni fogtok! És soha se bocsássatok meg azoknak, akik elüldöz­tek hazátokból, akik elrabolták ifjúságtok legszebb éveit. Ne feledkezzetek meg arról, hogy egyetlen ellenséglek van: a kommunizmus! A szónok egyre jobban be­lemelegedett, s valóságos füh­ren pátosszal folytatta: — A kommunizmus, amely eltiporja az emberi szabad­ságot, gúzsba köti a szabad akaratot, s hazug jelszavaival elködösíti a feltörni vágyó ember szemét. ígér — és közben meglopja az embert, elveszi tőle jussát, még a lelkét is... Semmi lehetőséget nem ad szabad gondolatnak. Kommu­nizmus és Oroszország egy és ugyanaz. Aki kommunista, az egy brutális diktatúrának a szekértolója. Demokrácia és iga­zi szabadság kizárólag az Egyesült Államokban van. Ott szabadon él a nép, úgy boldogul, ahogy dolgozik, nincsenek elnyomók és elnyomottak. A munkások autóval szaladgál­nak New-York utcáin, a legszebb negyedekben házat építe­nek maguknak, gyermekeiket iskoláztatják. Van ugyan va­gyoni különbség, de az egészen elmosódik az általános jó­létben és a törvény előtti azonosságban. Ez az igazi életfor­ma! Akkor lesz boldog a világ, ha ez terjed el a földkerek­ségen, akkor lesz jó élet, ha... KISS LÁSZLÓ nem lázongott már sorsa ellen. Meg­nyugodott — noha egyre gyötörte a honvágy. Érdeklődéssel hallgatta a tanárt. Mindazt, amit az Egyesült Államokról mondott, többnyire elhitte, sőt bizonyos izgatottsággal gon­dolt arra, mi minden lehetőség vár rá odakinn, az óceánon túl... Ami pedig a beszéd kommunista- és kommunizmus- ellenességét illeti? Nos, az túlzás. Vajon ő, a félárva, más körülmények között el tudta volna végezni iskoláit? Aligha. Diktatúra? Az igaz... ilyen van. De kinek a diktatúrája és kire? A szegényember pozícióhoz jutott, — aki azelőtt cse­léd volt, lehet ma miniszter is, ha van rátermettsége... Anyagi javak? Mindenkinek a munkája után... Fiát persze, odahaza nem szerezhet senki milliókat, hiszen az megint kasztokra osztaná a társadalmat. Ami van — az mindenkié, minden dolgozó emberé. Ami épül, azt a társadalom építi közös használatra. Az igaz, hogy a magyar munkások nem szaladgálnak autón. Dehát ma még elég szegények vagyunk. Motorja viszont nagyon sok embernek van — és az a mi jelenlegi gazdasági körülményeink között — viszonyítva az amerikaihoz — megfelel az autónak... A párt éppen azért hangsúlyozta mindig a technikai fejlesztés fontosságát, hogy modernebb és gazdagabb legyen az ország. Szóval, neki ugyan beszélhetnek, mert rengeteg előnye van a hibái elle­nére is és ha.,, Hirtelen felemelte hangját a szónok. — Barátaim! Esküdjetek a kommunizmus ellen! Éljen az Amerikai Egyesült Államok! Éljen, az amerikai életforma! Isten éltessen benneteket, az Egyesült Államok jövendőbeli szabad polgárait! (Folytatjuk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents