Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-04 / 181. szám
Vasárnap, 1057. augusztus 4. CSZAKMAGYAROltSEAÖ Erősítsük a párt és tömegek kapcsolatát! A PART ÉS TÖMEGEK közötti kapcsolat szakadatlan erősítése a párt összes szerveinek és szervezeteinek, minden párttagnak egyik legfontosabb feladata. Ezt a fontos •következtetést lehet levonni úgy az országos pártértekezlet, mint a megyei aktívák tanácskozásainak anyagából. A Borsod megyei pártaktíva beszámolója az elmúlt időszak eseményeit értékelve, többek között a következőket állapította meg: „Az eddigieknél sokkal jobban kell támaszkodni a párttagokra, a munkásokra és az egyszerű dolgozókra. Őszintén és nyíltan kell beszélnünk velük, hallgassuk meg észrevételeiket, problémáikat, javaslataikat, s velük összeforrva oldjuk meg a párt által elénk tűzött feladatokat.” Az ellenforradalom felett aratott győzelem óta a párt, a munkás-paraszt kormány helyes politikája, a nyilt, őszinte beszéd, a nehézségek feltárása, az úgynevezett népszerűtlen feladatok előtti meg nem hátrálás, a szavak és tettek azonossága — sok becsületes dolgozót nyert meg a szocialista építés számára. „A tömegkapcsolatok kérdésében a legfontosabb annak elismerése, hogy a párt az eszmei és politikai meggyőzés eszközével, valamint harcának, munkájának tényleges eredményeivel nyerje meg és erősítse a tömegek bizalmát maga iránt és mozgósítsa a tömegeket a szocialista építés feladatainak megoldására” — állapítja meg az országos pártértekezlet határozata. Pártunk és kormányunk eddigi helyes intézkedései folytán a tömegek nagyobb bizalommal és várakozással tekintenek pártunk felé. Az elért eredmények azonban nem tehetnek elbiza- kodottá bennünket, mert a tömegek bizalmáért folytatott harc nem kampányfeladat, hanem állandó munkát követel. Károsan hat a kapcsolatra egyes kommunista vezetők szektás megnyilatkozása, amire találhatunk példát megyénkben is. A Lenin Kohászati Művekben például vannak elvtársaink, akik egy kalap alá vesznek minden volt munkástanácstagot és követelik, hogy azokat távolítsák el az üzemből. Pedig ez helytelen, mert egyénileg kell elbírálni a volt tanácstagok tevékenységét, aszerint, hogy ki mit tett az ellenforradalom idején. SOK HELYEN még az ifjúság szervezésében is tapasztalhatunk szektás megnyilvánulást. Szendrő községben azokat, akik EPOSZ-ta- gok voltak, nem veszik fel a KISZ- be. A miskolci Közlekedési Vállalat KISZ-vezetősége az utóbbi időben felvételre jelentkező 9 új tag közül 8-at visszautasított azon a címen, hogy fegyelmezetlenek. Szó sincs arról hogy mindenkit felvegyenek a KISZ-be, de az nehezen hihető el, hogy 9 jelentkezőből ennyit kelljen elutasítani. Ennél a vállalatnál úgy szervezik a kirándulásokat is, hogy a KISZ-en kívüli fiatalokat ,nem viszik magukkal. Nem engedik rendezvényeikre, nem építik ki a KISZ-en kívüliekkel kapcsolataikat. Mindezek károsan hatnak a párt és tömegek közötti kapcsolat, további erősödésére. Az ifjúság közötti politikai munkára pedig nagy szükség van. A KISZ ezt csak úgy tudja megoldani, hogy ha nem szigeteli el meglévő tagjait a KISZ-en kívüliektől, hanem bevonja őket rendezvényeibe, ifjúsági megmozdulásaiba. Tapasztalhatók olyan megnvilvá- hulások is — amelyeket egyébként az országos pártértekezlet is elítélt hogy funkcióba — legyen az kisebb vagy nagyobb — csak párttagok kerülhetnek. Ez helytelen, hiszen a szocializmust nem lehet csak párttagokkal építeni. Az általános gazdasági és politikai kérdések helyes megoldásán túl az egyes alapszervezetek is sokat tehetnek a tömegkapcsolat erősítése érdekében. Pozitív példának lehet felhozni ezen a téren az Oprendek Sándorról elnevezett ujgyőri párt- szervezet munkáját, ahol többek között azzal igyekeznek mélyíteni a pártonkívüliekkel való kapcsolatot, hegy rendszeresen látogatják a kommunisták a körzet lakóit, hogy tájékoztassanak és tájékozódjanak a dolgozókat foglalkoztató kérdésekről. A tokaji pártszervezet kommunistái a községfejlesztési politika terén olyan jelentős dolgokat kezdeményeztek, mint például: új kulturház építése, vagy sétányok társadalmi munkával való rendezése, ami valóban magára vonja a dolgozók figyelmét. így mozgósítani tudják a dolgozókat a feladat végrehajtására. A mi rendszerünkben kimeríthetetlen lehetőségei vannak a párton- kívüüekkel való kapcsolat erősítésének. A TÖMEGEKKEL való szoros kapcsolatban nagy jelentősége van az esetenként előforduló hibák kijavításának is, mert a tömegek hangjára figyelve, hamarább tudjuk felfedni és kijavítani a hiányosságokat. Nem elég az, ha vezetőink az alsóbb szervek jelentéseiből tájékozódnak a tömegek hangulatáról, mert azokat a jelentéseket sok minden befolyásolhatja, de a tömegek között tartózkodva meggyőződhetnek vezetőink azok esetenként rideg, de valóságos helyzetéről. A kommunisták pedig csak a tények helyes felismerésén keresztül tudják vezetni a tömegeket. Nincs is okuk félni a hiányosságok feltárásától, bajt csak a hiányosságok fel nem ismerése hozhat számukra. A párt legyőzhetetlen, ha — mint Lenin mondja — ért ahhoz, hogy a dolgozók legszélesebb tömegeivel; elsősorban a proletár tömegekkel, de a nem proletár tömegekkel is felvegye a kapcsolatot, közel kerüljön hozzájuk s bizonyos mértékben összeolvadjon velük. A mi pártunk felismerte a lenini tanítások jelentőségét és ennek alapján végzi munkáját. Pártunkban állandó harcot kell vívni minden olyan megnyilvánulás ellen, amely bizalmatlanságot kelthet a tömegekben a párt iránt. Ehhez nagy segítséget nyújtanak az országos pártértekezlet és a megyei pártaktivák határozatai, melyek egyik legfontosabb feladatunknak jelölik meg a párt és tömegek kapcsolatának erősítését. E nélkül elképzelhetetlen a szocializ , mus sikeres építése. — Kovács Kálmán — A kommunistákhoz fordultak segítségért A rudolftelepi bányaüzem június havi tervét 102*2 százalékra teljesítette. Július 1-én azonban visszaesett a termelés. A nyugati fronton hét vetőn kellett áthaladni, a keleti front víz alá került, úgy, hogy július 16-án addig esedékes havi tervüket csak 82 százalékra teljesítették, s nem is volt remény, hogy a hónap végére elérjék a száz százalékot. A bánya vezetői a kommunistákhoz fordultak segítségért. Az üzemi párttitkár ok minden harmadban röp- gyűlést tartottak, nyíltan, őszintén elmondották a kommunistáknak., a bánya dolgozóinak a bányaüzem helyzetét, s kérték segítségüket, A kommunisták elsők között ígérteik meg: mindent megtesznek, hogy a hónap végére elérje bányaüzemük a száz százalékot. Az elhatározást tett követte, s július végén örömmel jelentették: teljesítették havi tervüket! Fejlődő szakszervezeti élet Borsodban Miniszterelnök kukoricát kapál a termelőszövetkezetben Ki emlékszik olyan esetre, hogy vitéz, giróf vagy báró X. Y. képviselő úr munkaruhába bújva szenet lapátolt, választóival együtt téglát égetett vagy béresekkel egy sorban krumplit kapált volna? Olvasóink: nyilván egyetértenek velünk abban, hogy ilyen eset elképzelhetetlen volt. Ami egykor elképzelhetetlen volt, az ma a Német Demokratikus K ö ztársas ágban már széleskörű mozgalom. Németország Szocialista Egységpártja központi bizottságának kezdeményezésére állami és pártfunkcioná- riusok, tanácstagok, népképviselők közvetlen segítséget nyújtanak bányákban, építkezéseken, a földéken, hogy egyrészt segítsék a kitűzött célok teljesítését és túlteljesítését, főleg pedig azért, hogy megismerked jenek a munkások és a parasztok nehéz munkájával és a közös munka során szoros kapcsolatot építsenek ki velük. Ebben a mozgalomban a vezető államférfiak és pártfunkcioná- riuisok jó példával járnák elől. Július 13-án például ellátogatott a waltersdorfi termelőszövetkezetbe Paul Scholz miniszterei nök- helyettes. Már javában folyt az aratás. A mi- nisztereinökhelyett es észrevette, hogy egy 2.5 hektáros kukorica- tábla jócskán elgazosodott. Minthogy látta, hogy a termelőszövetkezetiek nem érnék rá az aratás előtt megkapálni, segítséget ígért. Július 16-én reggel megérkezett a termelőszövetkezetbe különböző koamány&zervek közel száz munkatársa, Otto Grotewohl miniszterelnök és Scholz miniszter vezetésével, ezenkívül a járási tanács húsz munkatársa. Estére megkapálták és megriükí tolták a túl sűrű kukoricát. — Wach miniszter és a kereskedelemügyi minisztérium sok munkatársa romokat takarított az egyik berlini pályaudvar környékén. Ilyen példákat szép számmal lehetne felsorolni. ERDEMES IS, HASZNOS IS H Borsmentát termelnek a Bodrogközben i nyáridőben végigjárjuk a Bodrogközben a Tisza-menti községek: Györgytarló, Tiszakarád, József máj or, Tiszacsermely, Cigánd határait, azt tapasztaljuk, hogy illatos, szagos az egész vidék. Sőt, ha alaposabban beleszippantunk a Tisza felől lengedező langyos levegőbe, határozottan érezzük: hűsítő, mentolos ize is van az enyhe nyári szellőnek. Mert véges-végig, amerre csak ellátunk, mindenütt borsmentatáblák disz- lenek. ’ Persze az első gondolatunk az, hogyan is került ide a Bodrogközbe ilyen hatalmas mennyiségben ez a kellemes illatú gyógynövény? Bárkitől érdeklődünk, egyértelmű a felelet: Eiben Endre nyugalmazott járási fő- agronómus, a megyei mezőgazdasági állandó bizottság titkára honosította meg, aki nemcsak elismert elméleti szakember ezen a vidéken, hanem Tiszacsermelyen kitűnő gyakorlati gazdának is ismerik, ö maga hosszú évek óta termeli a borsmentát és mivel igen jövedelmezőnek bizonyult, kedvet kaptak tőle a gazdák is. A borsmenta a Bodrogköz lapos fekvésű, lápi eredetű talaját nagyon kedveli. A csapadékosabb fekvésben, a Tisza közelében állandóan üde, zöld marad a növény, nem fonnyadnak el a levelei. Nem magról termesztik, hanem tövekről. A töveket áprilisban sorjában elültetik, egymástól 30—40 centiméter távolságra, hogy kapálni lehessen. Háromszor, négyszer kell kapálni, mert a borsmentatermelés főkövetelménye, hogy • talaj mennél tisztább, gyommentesebb legyen. Amikor aztán nyáron a gombostűfej nyi, apró bimbók megjelennek, megkezdődik a menta aratása. De nem szabad bevárni a lilás-fehér virágok kinyílását, mert a menta olajtartalma virágzás előtt a leggazdagabb, legértékesebb. Az aratás abból áll, hogy kaszával vagy még inkább sarlóval tövig levágják a kövér, húsos szárakat. Ha azonmódon szárastól szárítjuk, akkor szénamentát kapunk. A bodrogközi gazdák azonban nem sajnálják a fáradságot, és különösen ahol a családban öregek, gyermekek vannak, a sok szaporán mozgó szorgos kéz hamarosan lefosztja a szárakról a leveleket, majd árnyékos helyen kiszárítják. így keletkezik a levélmenta. Ez sokkal értékesebb és a Gyógynövényforgalmi Vállalat lényegesen többet is fiáét érte, mint a szénamentáért. Egy-egy katasztrális holdról általában 5—6 mázsa levélmentát szoktak szüretelni, s ezért a gazdák 15—16 ezer forintot kapnak. Úgy hold terméséből átlagosan 15—20 kilogramm illő olajat nyernek illatszergyáraink, de az utóbbi években kísérleteket folytattak abban az irányban, hogyan lehetne a borsmentából pálinkát készíteni. Az eredmény igen örvendetes, mert ebből az illatos növényből nagyon finom borsmenta-szeszt sikerült előállítani. A Földművelésügyi Minisztérium már foglalkozik is azzal a tervvel, hogy lényegesen növelje a Bodrogközben a borsmenta vetésterületét. Szeretnék ugyanis üzembe helyezni Tiszacsermelyen a régi szeszgyárat és abban kizárólag borsmenta-szeszt állítanának elő. HEGYI JÓZSEF Sok azó esik mostanában a szak- szervezetek munkájáról. Bárhol fordul meg az ember, nyilvános pártrendezvényen, termelési értekezleten, vagy a munkások körében, mindenhol hallani lehet egy-két jó szót a szakszervezetek eredményeiről, de nem hallgatják el a szakszervezeti munka hibáit, gyengeségeit sem. Csak helyeselni lehet, hogy az ellenforradalom leverése után a kommunisták többet törődnek a szak- szervezet életével, tevékenységével, mint azelőtt. Erre nagy szükség van, hiszen a szakszervezet a munkás- osztály legnagyobb tömegszervezete. Megyénkben közel 160.000-re tehető a szervezett dolgozók száma. Igaz, az ellenforradalom következtében kissé megcsappant a szakszervezeti tagság létszáma, de az eltelt idő óta ezt a visszaesést majdnem kiküszöbölték. No meg októberben itt is lábrakapott a szakszervezetek »függetlenségének« ellenséges propagandája, melynek hatására sok üzemi bizottságból eltávolították a kommunistákat, sőt nem egy szakszervezetet teljesen szétvertek. A területi szervezeteket Földvári Rudolf megbénította, megszüntette. Az özdi Kohászati Üzemekben az ellenforradalom a szakszervezetet a jobboldali szociáldemokraták befolyása alá vonta és csak március végén sikerült őket innen kiűzni. A szakszervezeti mozgalom zavaros vizében halászók sütögették pecsenyéjüket. Azt remélték, hogy a burzsoá restauráció teljes sikert arat és akkor a szakszervezetek függetlenségének munkásámító jelszava alatt a szakszervezeteket politika- mentessé teszik, illetve az igazi osztályharcos politika feladásával a munkásosztályt a burzsoá politika függvényévé változtatják, majd a burzsoá restauráció konszolidálása után a munkásosztályt újból a tőke rabjává süllyesztik. Megyénk szakszervezetei kiállták az ellenforradalmi vihart. A szervezett munkások zöme hű maradt a szakszervezethez. Vajon miért? Többek között bizonyára azért, mert a szakszervezet hibái ellenére is sok mindenben segítette, támogatta a tagságot, mert saját tapasztalataik alapján meggyőződtek a szakszervezetek szükségességéről. Egyszóval a szakszervezetek gyökeret eresztettek a dolgozókban, amit az ellenforradalom sem tudott kitépni. A szakszervezeti élet fokozatosan konszolidálódott megyénkben is. Megszilárdult a szakszervezetek kommunista vezetése, normalizálódott a szervezeti élet, megindult a normális vérkeringés. Napirendre kerültek a tennivalók. Az első időszakban még lehetett érezni, hogy egyik-másik szakszervezet inkább a különböző követelések propagálásával foglalkozott, mintsem azzal, hogy erősítse a munkásban azt a tudatot, hogy népi államunk az ő állama, ezt az államot magának építi és egy ilyen pusztító ellenforradalom után csak akkor adhat az állam még többet (hiszen a Kádár-kormány már így is sok mindent adott), ha az államot építő munkáskezek is szorgalmasabbak, ha többet, jobbat és olcsóbban termelnék. Ilyen helyzetben félő volt, hogy a szakszervezetek munkája elcsúszik, amelyet csak súlyosbított a sztrájkjog fenntartásának hosszú ideig való hangoztatása. Node ez már a múlté. Ma már szakszervezeteink a párt osztálybázisát képezik, osztály harcosságuk nagyot nőtt. Átfogva a szervezett dolgozók száz- hatvanezres táborát, harcos hirdetői a párt szavának. Jóleső érzés hallani, hogy az üzemi bizottságok többsége rendszeresen törődik a munkások életével, magáénak tekinti a dolgozók mindennapi problémáit; Nem kevésbé fontos, hogy a szak- szervezetek foglalkozzanak a termelés kérdéseivel, Enélkül nincs is igazi szakszervezeti élet. Az országos pártértekezlet homloktérbe állította az építőmunkát, mindenekelőtt a munka termelékenységének fékozását, az önköltség csökkentését, a takarékosságot, amely a dolgozók életszínvonala további emelésének egyetlen forrása. A szakszervezetek munkájának itt van nagy jelentősége, mert az előbb említett feladatok végrehajtásé a munkásokon múlik. Az viszont, hogy a munkások megértik-e és harcolnak-e ezeknek a feladatoknak a végrehajtásáért, jórészt a szakszervezetek munkáján dől el. A szakszervezetek a nevelés iskolái, ezért munkamódszerük a meggyőzés és nem a kényszerítés, noha egyik fogalom sem zárja ki teljesen a másik fogalom elemeit. Ezt szolgálja többek között az anyagi ösztönzés, a fegyelmezettek nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülése, a jó politikai nevelőmunka, stb. De ha az alapos meggyőzés mellett egyesekkel szemben kényszert alkalmaznak, ha arra az illető rászolgál, nem hiba, de vigyáznunk kell, nehogy újból beleessünk az elmúlt évek helytelen gyakorlatába, amikor is túlzásba vittük a kényszer alkalmazását. Szakszervezeteink érettségéről, életerejéről tanúskodik az újonnan életrekelt szocialista munkaverseny gyors, széleskörű kibontakozása, amelynek egyik mozgató rugója, hogy helyesen kötötték össze a társadalom érdekeit az egyéni érdekkel és alapvetően a munkások anyagi ösztönzésére építették a versenyt, mellőzték a régebbi sablonokat, a régi bürokratikus szervezést. Felkarolták újból az újítómozgalmat, amelyet most ismertetnek széleskörűen a dolgozókkal az új rendelet alapján. Ahol lehet, fokozatosan áttörnek a teljesítmény béi'ezésre. Megyénk gép- és építőiparában már zömmel áttértek, a kohászat vonalán kissé vontatottan halad ez a munka. Az elért eredmények azit bizonyítják, hogy a szakszervezetek termelési agitációjának színvonala emelkedett, hatása nőtt. Sajnos, a szocialista tulajdon védelme tekintetében azonban nincs komoly előrelépés, október előtthöz viszonyítva pedig egyenesen katasztrofális a helyzet: a nép vagy on lopása, sikkasztása, pocsékolása duplája az október előttinek. Ennek kiküszöbölésére hatékony rendszabályokat kellene foganatosítani. Szakszervezeteink egyik gyengéje, hogy nem tudták még eléggé mozgásba hozni az egész apparátust (beleértve a függetlenített és nem függetlenített vezetőket, bizalmiakat, aktivistákat). Pedig minél szélesebb körben végez politikai, nevelő munkát a szakszervezet, annál jobban ki tudja terjeszteni befolyását a szervezetlen dolgozókra és az olyan hivatalnokokra is, akik népi demokratikus rendszerünkkel kevésbé szimpatizálnak, akik gyakran az ellenség eszmei befolyása alatt állnak* Nem tekinthető véglegesen megoldott kérdésnek a munkások bevonása az üzem vezetésébe, ellenőrzésébe. A munkásellenőrzés jobb megoldásának útjait, módjait keresni kell. Előre léptünk megyénkben a szak- szervezetek pártirányítása terén is; Noha ritka még az olyan jól dolgozó pártszervezet, mint az ózdi, amely kádereinek 25 százalékát a szak- szervezetbe küldte dolgozni és szisztematikusan segíti a szakszervezeteik munkáját. Mégis előre léptünk a szakszervezetek pártirányítása terén, mert pártbizottságaink, pártszervezeteink többet és konkrétabban foglalkoznak saját területükön a szak- szervezetek munkájával. Ezt a helyes munkamódszert csak növelni kell. És ha a szakszervezetekben dolgozó kommunisták elvként fogadják meg azt a lenini tételt, hogy a szak- szervezeti munka sikerének egyik fokmérője: az előrelátó politika segítségével megelőzni a különböző konfliktusokat, összeütközéseket, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy a szakszervezetek munkája tovább fog javulni, a párt vezető, irányító szerepe még jobban érvényesül és szakszervezeteink mégj óbban betöltik feladataikat. Majoros Balázs Termelőszövetkezetek, egyéni termelők! Nem érdemes a sörárpát fellakarmányozni! Kifizetőbb , ELADNI VAGY ELCSERÉLNI! Az ipari követelményeknek megfelelő tavaszárpáért (sörárpáért) mázsánként 280 forintot fizetünk, vagy 100 kg sörárpéért 100 kg jóminőségű őszi takarmányárpát adunk és 60 forint felárat fizetünk. Sörárpa vásárlást és cserét telepeink bonyolítják, Megyei Terményforgalmi Vállalat Miskolc*
